Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Az író és a titkár
    Fejes Endre: Mocorgó
    Halandzsa
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó

    Sándor István

    irodalomtörténész, nyelvész, etnográfus

    1933-ig Skala Sándor István


    Született: 1907. augusztus 1. Munkács, Bereg vármegye
    Meghalt: 1994. január 6. Budapest
    Temetés: Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Sz: Sándor Margit. Apja (†1937) kataszteri mérnök volt. F: 1932-től Miklós Anna. Fia: Sándor Péter (1939–) orvos, fiziológus, kandidátus; Sándor Tamás (1934. febr. 10.) orvos, a Kútvölgyi úti Kórház Sebészeti Osztályának főorvosa, Sándor József (1941. máj. 3.) orvos, a SOTE III. sz. Sebészeti Klinika egy. adjunktusa és Sándor Ádám (1954. dec. 24.) gépészmérnök, a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat rendszerszervező mérnöke. Elhunyt: Sándor István (1936. szept. 10.) és Sándor Ágnes (1952. dec. 27.).

    Iskola

    Középiskoláit Trencsénben, Selmecbányán és Győrött végezte; a győri Bencés Gimnáziumban éretts. (1925). A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német szakos középiskolai tanári okl. (1930) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1932); közben a bécsi egyetemen is tanult (1927–1928). A történelem (néprajz) tudományok kandidátusa (1980).

    Életút

    A mezőkövesdi gimnázium helyettes (1930–1936), r. tanára (1936). A Szegedi Polgári Iskolai Tanárképző Főiskola, ill. a Szegedi Tanárképző Főiskola Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1936–1945; eltiltották a tanítástól: 1945; visszakapta főiskolai tanári címét: 1991). A Magyar Néprajzi Múzeum osztályvezetője (1946–1963), tud. főmunkatársa (1963–1969), nyugdíjas tud. tanácsadója és az MTA Néprajzi Kutatóintézete ny. tud. munkatársa (1969-től).

    Tudományos pályafutását Mezőkövesden kezdte. Középiskolai tanári működése idején került kapcsolatba a népi írók mozgalmával: szociográfiai és kulturszociológiai írásokat közölt Mezőkövesd település gazdasági életéről, művelődési viszonyáról, a matyók etnográfiájáról, a helyi népnyelvről. Tapasztalatait végül egy memorandumban foglalta össze, amelyben javasolta: a környék nagybirtokainak a nincstelen matyóság közötti szétosztását, valamint a helyi gazdasági ismeretek korszerűsítésére egy téli mezőgazdasági szakiskola felállítását. Első írásai a Szekfű Gyula (1883–1955) által szerkesztett Magyar Szemle c. folyóiratban jelentek meg, Szekfű biztatására megpályázta a Szegedi Főiskola Irodalomtörténeti Tanszékét. A pályázat elnyerése után érdeklődése kiterjedt a 19–20. sz.-i magyar irodalom- és művelődéstörténetre, a magyar néprajztudomány kialakulásának kérdéseire, továbbá a magyar falu sajátos etnográfiai és etnológiai jelenségeinek vizsgálatára. Magyarországon az elsők között foglalkozott a 19. sz.-i társadalmi regények néprajzi vonatkozásaival, munkásságában elsőként figyelt fel a szépirodalmi alkotások történeti forrásként való értelmezésére. Tudománytörténészként elsősorban az első magyarországi néprajzi törekvéseket vizsgálta, amelyek a néprajzi intézmények, társaságok és gyűjtemények megalakulásához és az első hazai folklorisztikai feldolgozások és források kiadásához vezettek, valamint a világkiállítások néprajzi kollekcióinak történetét elemezte. Feldolgozta Xantus János (1825–1894) munkásságát, rendszerezte kelet-ázsiai gyűjteményét és 1849 utáni amerikai gyűjtői tevékenységét. Muzeológusként a magyar falu kultúrájának bemutatására, a népi kultúra rétegződésének megismertetésére törekedett. Jelentős eredményeket ért el a magyar szabadságmozgalmak mondai hagyományainak feltárása, egyúttal a magyar forradalmi hagyományok, a Rákóczi-féle szabadságharc és az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc emlékeinek komplex folklorisztikai módszerrel történő vizsgálata terén, de figyelme kiterjedt a forradalmi hagyományok népművészeti emlékeinek összegyűjtésére és rendszerezésére is. Különösen értékes bibliográfiai munkássága. Név nélkül néhány olvasókönyvet és elemi iskolai tankönyvet is szerkesztett.

    Emlékezet

    Tevékenysége Mezőkövesdhez kötődik; Szegeden és Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

    Elismertség

    A Szent István Akadémia tagja (1947-től). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság r. (1930–1945) és választmányi tagja (1940–1945) és a Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja (1958–1963). A szegedi Dugonics Társaság (1938–1944), az egri Gárdonyi Géza Társaság (1940–1944), a győri Kisfaludy Irodalmi Kör tagja (1946–1948).

    Elismerés

    Szocialista Kultúráért (1956), Munka Érdemrend (ezüst, 1978). Juhász Gyula-díj, Györffy István-emlékérem (1991), Szinnyei József-díj (1992), Mezőkövesd Városért Díj (1984).

    Szerkesztés

    A magyar néprajztudomány bibliográfiája c. sorozat szerkesztője (1700–1849. Bp., 1980; 1850–1874. Bp., 1976; 1945–1954. Bp., 1971; 1955–1960. Bp., 1971). A Jókai Mór Összes Művei kritikai kiadás munkatársa (1967–1980). A Délvidéki Szemle (Szeged, 1942) és az Index Ethnographicus. A Néprajzi Múzeum Könyvtárának tájékoztató folyóirata szerkesztője (1956–1966).

    Főbb művei

    F. m.: Gr. Széchenyi István és a magyar romanticizmus. Monográfia és egy. doktori értek. is. (A Bécsi Collegium Hungaricum füzetei. 11. Bp., 1932)
    Arany János írói bátorsága. (Magyar Szemle, 1932)
    A mondseei Szent László-legenda és a Szent Lászlóról való ének. – A Toldi első énekéről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1933)
    Mezőkövesd. (Magyar Szemle, 1935)
    A Szeptember végén keletkezéséhez. (Irodalomtörténet, 1935)
    Erdély első társadalmi regénye. (Erdélyi Múzeum, 1935)
    A magyar falu szellemtörténete. (Vigilia, 1936)
    Széchenyi és a könyv. – A könyv és a nők. (Magyar Könyvbarátok Diáriuma, 1936)
    Népiskola és középiskola. – Falumunka a középiskolában. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1936)
    Mezőkövesd szociális problémái tárgyában. (Mezőkövesd, 1936)
    Nemzet és nemzetköziség a magyar középkor irodalmában. – Újabb regényeink Páris-szemlélete. – A Prohászka Munkaközösségek igazi arca. (Katholikus Szemle, 1936)
    A százéves Szózat. (Magyar Szemle, 1936)
    Népnyelvi adatok Mezőkövesdről. (Magyar Nyelv, 1937)
    A „Szép Ilonka” tárgytörténete. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1937; és külön: Archivum Philologicum. Bp., 1937)
    Széchenyi, az író. – Regények a szerelemről. (Magyar Szemle, 1938)
    Költők a Dunántúlon. (Dunántúli Helikon, 1938)
    Mai regényhősök. – A középkori magyarság sorskérdései. – A Szent Korona regényes élete. – Irodalmunk és az Eucharisztia. (Katholikus Szemle, 1938)
    Esztétika. Főisk. jegyz. (Szeged, 1938/39)
    Poétika. Főisk. jegyz. (Szeged, 1938/39)
    Stilisztika. Főisk. jegyz. (Szeged, 1938/39)
    Magyar irodalomtörténet. I–VII. Főisk. jegyz. (Szeged, 1938/39–1939/40)
    A Felvidék és irodalmunk ezredéve. – Regény és szociográfia. – Ady barátai és ellenségei. (Katholikus Szemle, 1939)
    Művészettörténet. Főisk. jegyz. (Szeged, 1939/40)
    Retorika. Főisk. jegyz. (Szeged, 1939/40)
    A lázadó regény. (Napkelet, 1940)
    A költő és a mennyország. (Katholikus Szemle, 1941)
    Főuraink a felvilágosodás irodalmában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942 és külön: Bp., 1942)
    A szent bölcsesség költője: Harsányi Lajos. (Papi Lelkiség, 1941; és külön: Szeged, 1942)
    Móricz Zsigmond írói világa. – Széchenyi. (Délvidéki Szemle, 1942)
    Ady és a gyermek. (Irodalomtörténet, 1943)
    Parlag és Árkádia. (Diárium, 1943)
    Népi és urbánus szegediség. (Délvidéki Szemle, 1944)
    Író és társadalom. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből. I. rész. Főúr és nemes. Unicus. (Szeged, 1945)
    Íróink és népünk. Előadásvázlat. (Az Actio Catholica Országos Elnöksége kiadványai. 17. Bp., 1947)
    Barcsay Ábrahám elfelejtett versei. (Irodalomtörténet, 1947)
    A késett kegyelem mondái. (Ethnographia, 1948)
    Költők a romokon. Merre mutat a tudomány? (Tanulmányok korunk világképéről. Szerk. Potocsny József. Bp., 1948)
    Radnóti Miklós útja. (Vigilia, 1948)
    Első néprajzi kiállításunk és Xantus János. (Ethnographia, 1951)
    Néprajzi muzeológiánk kezdetei. (Ethnographia, 1953)
    János Xantus. Orosz nyelven. (Acta Ethnographica, 1953)
    Világos és Arad a magyar néphagyományban. (MTA Társadalmi-történeti Tudományok Osztálya Közleményei, 1953 és külön: Bp., 1953)
    Új népi hangszerek Dévaványán. (Néprajzi Értesítő, 1954)
    Otthon és summásság a mezőkövesdi matyók életében. (Néprajzi Értesítő, 1956)
    Osztják „kézjelek” – tangák – Jankó János naplójában. (Index Ethnographicus, 1956)
    A varázskönyv. (Index Ethnographicus, 1957)
    Xantus János amerikai néprajzi tanulmányai. 1 térképpel. (Néprajzi Értesítő, 1957 és külön: Bp., 1957)
    Néprajzi kutatásaink külföldi visszhangjai. (Index Ethnographicus, 1958)
    A sziklához láncolt Gergely meséje. (Néprajzi Közlemények, 1959)
    Dokumentáció a Néprajzi Múzeum Könyvtárában. (Magyar Könyvszemle, 1959)
    Studien über das Volksschauspiel in Österreich. (Acta Ethnographica, 1959)
    Gyűjtőnaplómból. (Matyóföld, 1959)
    Solymossy Sándor és a néprajzi könyvészet. (Index Ethnographicus, 1960)
    Néprajz. A néprajzi kutatás alapbibliográfiája. (Szentmihályi János–Vértessy Miklós: A tudományos kutatás kézikönyve. Bp., 1963)
    Mezőkövesd meséiből. (Matyóföld, 1963)
    Töredék Leucippe és Clitophon széphistóriájának egy ismeretlen kiadásából. (Magyar Könyvszemle, 1964)
    A mesemondás dramaturgiája. (Ethnographia, 1965; angolul: Dramaturg of Tale-Telling. Acta Ethnographica, 1967)
    Pável Ágoston és a magyar néprajz. Magyar és szlovén nyelven. (Előadások az 1966. aug. 27-én megtartott szombathelyi symposionról. Szombathely–Murska Sobota, 1967)
    Színházi levél Mezőkövesdről – Petőfi korában. (Matyóföld, 1967)
    Az aradi vértanúk nótájáról. (Ethnographia, 1967)
    Xantus János. Életrajzi monográfia. 32 táblával. (Bp., 1970)
    Elvek és módszerek Pável Ágoston néprajzi tanulmányaiban. (Vasi Szemle, 1972)
    Népi remekművek tárháza. (Múzsák, 1972)
    Dózsa György a magyar néphagyományban. (Ethnographia, 1973)
    Keselyűfogás a régi Hortobágyon. (Múzeumi Kurír, 1975)
    Jókairól a tudományos-fantasztikus regények ürügyén. (Science Fiction Tájékoztató, 1975)
    Mezőkövesd néprajza: Summásélet. – Karácsony böjtje a matyóknál. – Mezőkövesd mesekincséből. – A matyók. – Az örökség. (Mezőkövesd város monográfiája. Szerk. is. Sárközi Zoltánnal. Mezőkövesd–Miskolc, 1976)
    Eredmények és feladatok a matyók néprajzának vizsgálatában. (Matyóföld, 1976)
    A székelyek anekdotáinkban. (Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához. I. köt. Szerk. Hoppál Mihály. Bp., 1977)
    Xantus János. – Jankó János. (Messzi népek magyar kutatói. I. köt. Szerk. Bodrogi Tibor. Bp., 1978)
    Régi hortobágyi „hússzerző” szokások. (Múzeumi Kurír, 1978)
    Tanulmányok a magyar néprajztudomány történetéhez. Tudományos tevékenység tézises összefoglalása. Kand. értek. (Bp., 1979)
    Jókai, az etnográfus. (Kríza János és a kortársi eszmeáramlatok. Tudománytörténeti tanulmányok a 19. századi folklorisztikáról. Szerk. Kríza Ildikó. Bp., 1982)
    A nevettetés nagymesterei néphagyományunkban. (Életünk, 1982)
    A matyók kutatása a harmincas években. (A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 1984)
    A nép, nemzet, kultúra fogalma XVIII. századi magyar gondolkodóknál. (Ethnographia, 1989 és külön: Bp., 1989)
    Huszárlakodalom. (Matyóföld, 1989)
    „Az a régi kövesdi agytröszt.” (Matyóföld, 1991)
    Sanctus Stephanus et Europa. Szent István és Európa. (Hitel, 1992)
    „Nem mentem el Mezőkövesdről.” S. I. beszéde a Mezőkövesd Városért kitüntetés átvétele alkalmából. (Matyóföld, 1992)
    A karácsonyi népi színjátszás dramaturgiája Mezőkövesden. (Ethnographia, 1993)
    Közösségi hagyomány és kreatív személyiség a népi színjátszásban. Lanczki Erzsa egyénisége. (Ethnographia, 1994)
    szerk.: A matyók néprajzi bibliográfiája. Összeáll. (Györffy István: Matyó népviselet. Szerk. Fél Edit. Bp., 1956 és külön: Bp., 1956)
    A mesetípusok és mesemotívumok katalógusainak bibliográfiája. Összeáll. (Index Ethnographicus, 1956)
    Jókai Mór: A lélekidomár. Regény. Sajtó alá rend. (Jókai összes művei. Kritikai kiadás. Regények. 51. Bp., 1967)
    Jókai Mór: A fekete vér. Regény. Sajtó alá rend. (Jókai összes művei. Kritikai kiadás. Regények. 58. Bp., 1969)
    Vargha Károly: Régi regék Zrínyi földjén. Írta és gyűjtötte V. K., a bevezetést írta S. I. Ill. Bezzegh Zoltán. (A Szigetvári Járási Tanács és a Szigetvári Városi Tanács kiadványa. Pécs, 1971)
    Vargha Károly–Rónai Béla–Muszty László: Rejtett kincsek nyomában. Népmesék, -mondák-, -balladák. A bevezetést írta S. I. Ill. Bezzegh Zoltán. (A Baranya Megyei Tanács kiadványa. Pécs, 1971; Pannónia Könyvek. 2. kiad. Baranyai népmondagyűjtemény alcímmel. Pécs, 1992)
    Arany János levelezése. I. köt. 1828–1851. Szerk. Sáfrán Györgyivel, Bisztrai Gyulával. (Arany János összes művei. 15. Bp., 1975)
    Jókai Mór: Egy ember, aki mindent tud. – Egy asszonyi hajszál. – Egész az északi pólusig. Kisregények. Sajtó alá rend. Péter Zoltánnal, Radó Györggyel. (Jókai összes művei. Kritikai kiadás. Kisregények. 2. Bp., 1976)
    Jókai Mór anekdotái. I. köt. (Bp., 1980)
    Arany János levelezése. II. köt. 1852–1856. A. J. és Tompa Mihály levelezését sajtó alá rend. Bisztray Gyula, A. J. Kertbeny Károly és Szilágyi István levelezését sajtó alá rend. S. I. (Arany János összes művei. 16. Bp., 1982)
    Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya. Szerk. Fazakas István, a bevezető tanulmányt írta S. I. (Bp., 1986)
    Jókai Mór: Aki a szívét a homlokán hordja. – Sárga rózsa. Pusztai regény. Két kisregény. Sajtó alá rend. Végh Ferenccel. (Jókai összes művei. Kritikai kiadás. Kisregények. 4. Bp., 1988)
    Jókai Mór: Az önkényuralom adomái. Sajtó alá rend. (Jókai összes művei. Kritikai kiadás. Adomák. Bp., 1992)
    tankönyvei: Pista és Panna. ABC és olvasókönyv falusi katolikus általános iskolák I. osztálya számára. (Bp., 1947)
    Három aranyalma. Olvasókönyv az általános iskolák III. osztálya számára. (Bp., 1948)
    Szülőföldem szép határa. Olvasókönyv a katolikus általános iskolák III. osztálya számára. (Bp., 1948)
    Az üveghegyen is túl. Magyar népmesék. Összeáll. (Bp., 1948).

    Irodalom

    Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    S. I. 70 éves. (Matyóföld, 1976)
    Kállay István: Mezőkövesd város monográfiája. Szerk. S. I. és Sárközi Zoltán. (Levéltári Szemle, 1977)
    Mizser Lajos: Mezőkövesd város monográfiája. Szerk. S. I. és Sárközi Zoltán. (Névtani Értesítő, 1980)
    Grábics Frigyes: Eredményes életút. Szinnyei-díjas S. I. (Kisalföld, 1992. aug. 26.)
    Halálhír. (Magyar Nemzet, 1994. jan. 15.)
    Nagy Miklós: S. I. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994)
    Kiss Gyula: In memoriam S. I. (Matyóföld, 1994)
    Szilágyi Miklós: S. I. emlékezete. – Serfőzőné Gémes Magda: S. I. irodalmi munkássága. (Néprajzi Hírek, 1995)
    Szegedi Tanárképző Főiskola. 1873–1998. Történet, Almanach. Szerk. Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. (Szeged, 1998)
    Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
    Gerő Gyula: Kitüntetett könyvtárosok névtára. (Könyvtári Figyelő, 2000)
    Kodolányi János–Ifj. Tóth János: S. I. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
    Nagy Réka Anna: S. I., a néprajzi bibliográfus. (Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2007)
    Vajda Tamás: S. I., az elfelejtett főiskolai tanár. (Tudós tanárok az Eötvös Collegiumban. Szerk. Sepsi Enikő és Tóth Károly. Bp., 2009)
    Szilágyi Márton: Egy félbemaradt irodalomtörténészi pálya késői tanulságai. (Tiszatáj, 2010).

    Megjegyzések

    A Magyar Katolikus Lexikon szerint Potocsny József és Szegedi Gergely álnéven is írt. Valójában Potocsny József (1902–) könyvkiadó volt, aki Sándor István néhány művét is kiadta, Szegedi Gergely álnéven pedig Rónay György (1913–1978) írt a Vigiliában!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu