Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Kaffka Margit emlékezete
    Lőrincze Lajos
    Lőrincze Lajos
    Lőwy Árpád, egy (szem)érmes költő a századelőn
    Papp László. A Ringek Ura

    Juhász Béla

    irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő


    Született: 1932. április 25. Gyöngyöshalmaj, Heves vármegye
    Meghalt: 1999. július 20. Budapest
    Temetés: 1999. július 28.

    Család

    Sz: Juhász Béla (1901–1967) kovácsmester, Kaslik Mária (1912–1990). Testvére: Juhász Eleonóra (1930–), Juhász Gyula (1934–) és Juhász Éva (1939–). F: 1956-tól Sárvári Éva magyar szakos középiskolai tanár. Leánya: Juhász Beáta Anna (1957–) és Juhász Zsuzsanna Éva (1963–).

    Iskola

    Gyermekkorát Ecséden és Zaránkon töltötte, elemi iskoláit is ott végezte, középiskoláit az ún. falusi tehetségmentő akció keretében kezdhette meg Hatvanban. A hatvani Bajza József (= Klebelsberg Kuno) Gimnáziumban éretts. (1961), a KLTE BTK-n magyar szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (1955), doktorált (1964).

    Életút

    A Debreceni Tudományos Ismeretterjesztő Társaság munkatársa, a társadalomtudományi szak titkára (1955–1958), a debreceni Kossuth Lajos Gyakorló Gimnázium vezető tanára (1958–1964), a KLTE BTK Magyar Tanszéke egy. adjunktusa (1964–1989).

    Tudományos pályafutásának kezdetén, Juhász Géza (1894–1968) hatására, Csokonai-filológiával foglalkozott; első kisebb dolgozatait Fodor Gerzsonról (1763–1835), Csokonai egyik debreceni tanáráról írta. Később érdeklődése a kortárs magyar próza, elsősorban Szabó Pál (1893–1970) munkássága, ill. Debrecen irodalmi hagyományai felé fordult. Különösen értékes irodalomszervezői munkássága. Koczogh Ákos (1915–1986), az Építünk akkori szerkesztője hívta, a később az Alföld nevet felvevő folyóirathoz (1954-től); első nagyobb tanulmányai Simon István (1926–1975) munkásságáról, itt jelentek meg. Irányítása alatt a debreceni Alföld az egyik legjelentősebb vidéki szellemi műhellyé és irodalmi központtá vált. Magyarországon az elsők között hívta fel a figyelmet a szórványmagyarság irodalmi életére és több, alapvető jelentőségű szociográfiai munkát közölt. Kezdeményezte fiatal alkotócsoportok (pl.: Hetek, Kilencek, József Attila Kör) bemutatását, valamint az Alföld Stúdió felállítását, amely a magyar író-utánpótlás egyik fontos bázisává vált.

    Emlékezet

    Debrecenben (Arany János utca) élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el.

    Elismerés

    A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1985), Csokonai Vitéz Mihály-díj (1986), Toldy Ferenc-emlékérem (1996).

    Szerkesztés

    Az Alföld szerkesztője (1962–1975), főszerkesztő-helyettese (1975–1978), főszerkesztője (1978. márc.–1990. febr.), a szerkesztőbizottság elnöke (1990. márc.–1992. dec.). Az Akadémiai Kiadó Kortársak c. könyvsorozatának társszerkesztője (Béládi Miklóssal, 1972–1984 és Rónay Lászlóval, 1984–1991).

    Főbb művei

    F. m.: Fodor Gerzson és Csokonai. Részben egy. doktori értek. is. (Studia Litteraria, 1963)
    A derűs elbeszélő regénye. Szabó Pál Talpalatnyi föld című trilógiája. (Studia Litteraria, 1967)
    Egy kisregény tanulságai. Sarkadi Imre: A gyáva. (Studia Litteraria, 1971)
    Irodalom és valóság. Tanulmányok. (Bp., 1977)
    Ady harmadik műfaja. (Studia Litteraria, 1978)
    Alkotás a pihenés óráiban. Szabó Pál elbeszélései 1945 előtt. (Studia Litteraria, 1981)
    Fragmentumok a kisregényről. Közelítések. (Studia Litteraria, 1985)
    A kételyen innen. Szabó Pál írói szemléletéről. (Hitel, 1993)
    Juhász Géza emlékezete. (Debreceni Szemle, 1996)
    A „versekkel hittevő” költő – közelnézetben. Szekér Endre: Buda Ferenc. (Hitel, 1998)
    írásai, kritikái az Alföldben: Alkalmi költészetről, rigmusokról. – Kormos István: Tréfás mackók. (1954)
    Kolozsvári Grandpierre Emil: A törökfejes kopja. – Remenyik Zsigmond: Bűntudat. (1955)
    Vázlat Simon István költői útjáról. – Tompa László: Régebbi és újabb versek. (1956)
    Népiség és modernizmus Simon István költészetében. Pacsirtaszó. A szerző kötetéről. (1959)
    Galambos Lajos: Gonoszkátyú. – Simon István: Februári szivárvány. (1960)
    Simon István: Almafák. (1962)
    Buda Ferenc: Füvek példája. – Köszöntés helyett. Az ötvenéves Kiss Tamásról. – Holló Lászlóról, akvarellkiállítása alkalmából. (1963)
    Holló László újabb festményeinek kiállítása. Szodoray Lajossal. (1964)
    A hűség próbái. Váci Mihály: Szegények hatalma. (1965)
    Számvetés tanulságokkal. Az Alföld 17 éve és a magyar irodalom. (1966)
    Simonyi Imre: Ne sírjatok! – Jegyzetek a Csendes Don újraolvasása közben. 1–2. (1967)
    Kalász László: Szánj meg, Idő! – Váci Mihály: Eső a homokra. – Mesterházi Lajos: Férfikor. – Egy különös sorsú költő esthajnala. Pákozdy Ferencről. (1968)
    Devecseri Gábor: Csak annyi meleget. – Író a történelem sodrában. Szabó Pál: Minden kör bezárul. (1969)
    Jókai Anna: Tartozik és követel. – Egy falu a történelem égboltja alatt. Szabó Pál: Isten malmai. – Szabó Pál. (1970)
    A gyáváról és egy kritikáról. Sarkadi Imre A gyáva című kisregényéről. – Dátum és alkalom. Sarkadi Imre novellái. – Áprily Lajos: Akarsz-e fényt? (1971)
    Jegyzet Pákozdy Ferenc verselemzéséhez. Petőfi Sándor: Piroslik már a fákon a levél… című verséről. – Képek a valóság bugyrairól. Galgóczi Erzsébet: Pókháló. – Bizonyíték nincs. (1973)
    Az önmegvalósítás nehézségei. Pákozdy Ferenc. Tanulmány. (1974)
    Aczél Géza: Másnapos freskó. – Fiatalok vagy pályakezdők? – Simon István. – „Több volt, mint művei.” Jegyzetek a Juhász Géza-emlékkönyv ürügyén. (1975)
    Szabó Pál elbeszélései. (1976)
    A valódi konkrétság újabb vállalása. Galgóczi Erzsébet újabb könyveiről. (1978)
    Három évtized után. (1980)
    Eljut-e az olvasókhoz? Adalékok irodalmi folyóirataink helyzetéhez. – Illyés Gyula búcsúzása. (1983)
    Jegyzetek az írók tanácskozásáról. (1984)
    A reális látomások mestere. Koczogh Ákos: Holló László. – A hallgató író jelenléte. Sánta Ferenc 60 éves. (1987)
    Galgóczi Erzsébet. (1989)
    Jegyzetek az Alföld történetéhez. (1990)
    Száz éve született Juhász Géza. (1994)
    írásai, kritikái a Kortársban: Baranyi Ferenc: Hazatérés. (1964)
    Tornai József: Aranykapu. (Kortárs, 1968)
    Galgóczi Erzsébet: Nádtetős szocializmus. (1971)
    A nagy temető. Szabó Pál történelmi regénye. – Czine Mihály: Szabó Pál. (1972)
    Kertész Ákos: Névnap. (1973)
    Illyés Gyula: Iránytűvel. (1976)
    szerk.: Tamási Áron levelei Molnár Jenőhöz. Közzéteszi, a kísérő tanulmányt írta J. B. (Alföld, 1977)
    Veres Péter levelei Vörös Vincéhez. Közzéteszi, a kísérő tanulmányt írta J. B. (Alföld, 1981)
    Stetka Éva: Eldobott gyötrelem. Vál. és új versek. Vál., szerk. Keresztury Tiborral. (Debrecen, 1996)
    Törött cselló. Tóth Árpád tizenkét verse. Szerk. és az előszót írta. (A Tóth Árpád Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre kiadványa. Debrecen, 1996; 2. kiad. 1999; 3. kiad. 2002; 4. kiad. 2005)
    Prózai művek elemzése és a verstan tanítása a középiskolában. Szerk. és a bevezetőt írta. (A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Hajdú-Bihar Megyei Tagozata és a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet füzetei. 1. Debrecen, 1997).

    Irodalom

    Irod.: Kritikusok műhelyében. Iszlai Zoltán J. B.-ról. (Élet és Irodalom, 1975)
    Kulcsár Szabó Ernő: J. B.: Irodalom és valóság. (Tiszatáj, 1978)
    Rónay László: J. B.: Irodalom és valóság. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
    Tüskés Tibor: J. B.: Irodalom és valóság. (Alföld, 1978)
    Bárczy Klára: Műhely, kritika, közélet. J. B.: Irodalom és valóság. (Napjaink, 1978)
    Székely Anna: Zsendül a józan okosság. Beszélgetés az Alföld főszerkesztőjével. (Magyar Hírlap, 1985. aug. 10.)
    Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
    Simon Zoltán: J. B. hatvanéves. (Alföld, 1992)
    Szuromi Lajos: Honnan, hová. Sorstörténetek. Életrajzi interjú J. B.-val. (www.derimuzeum.hu 1998)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1999. júl. 23.)
    Aczél Géza: In memoriam J. B. (Alföld, 1999).

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (12), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (11), biokémikus (36), biológus (177), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (66), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (119), festőművész (116), filmrendező (13), filológus (56), filozófus (74), fizikus (107), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (97), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (52), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (890), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (298), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (168), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (170), könyvtáros (63), közgazdász (167), kritikus (51), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (31), levéltáros (88), matematikus (92), mérnök (667), meteorológus (14), mezőgazda (116), mezőgazdasági mérnök (96), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (33), művészeti író (13), művészettörténész (89), muzeológus (80), nagybirtokos (62), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2017. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu