Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Abody Béla
    Abody Béla. Egy groteszk zseni
    Bajor Gizi
    Lészen ágyú!
    Wartha Vince

    Dsida Jenő

    költő, műfordító, újságíró, szerkesztő

    1923-ig Binder Jenő Emil; Dzsida Jenő 


    Született: 1907. május 17. Szatmárnémeti, Szatmár vármegye
    Meghalt: 1938. június 7. Kolozsvár
    Temetés: 1938. június 10. Kolozsvár
    Temetési hely: Házsongárd

    Család

    Sz: Dsida Aladár (1878–1966), csengeri és ujlaki Tóth Margit (1886–1970). Testvére: Csengeri Aladár (1911–1966) színész. Anyja, a költő születésekor, Binder Félix Milán felesége volt; válásuk után Dsida Aladár törvényesen polgári házasságot kötött (1910. szept. 18-án). F: 1937–1938: Imbery Melinda (1912–1987), Imbery János dési, majd kolozsvári zenetanár és karmester leánya. Dsida halála után néhány évvel férjhez ment Szabó Lajoshoz, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola igazgatójához. 

    Iskola

    Elemi iskoláit Budapesten kezdte meg (1913–1914: Szarvas úti apácaiskola) három utolsó osztályát (1914–1916) és első két gimnáziumi évét Beregszászon végezte (1917–1918), középiskoláit Szatmárnémetiben folytatta (1918–1925), a Pázmány Péter Katolikus Főgimnáziumban (= 1920-tól Mihai Eminescu Gimnázium) éretts. (1925), a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be (1925–1927). 

    Életút

    A Pásztortűz c. lap technikai szerkesztője (1927–1930), szerkesztője (1930. jún. 15.–1934. dec. 31.); közben Abafáján (Maros-Torda vm.), br. Huszár Lajos családjánál házitanító (1928. okt. 1.–1929. júl. 31.). Az Erdélyi Fiatalok című lap alapító munkatársa (1930–1937). A nagyváradi Erdélyi Lapok, az Új Lapok és a Magyar Lapok kolozsvári tudósítója (1932–1938). A kolozsvári Keleti Újság belső munkatársa, szerkesztője és Anyanyelvünk c. rovatának vezetője (1934–1938). Az Erdélyi Szépmíves Céh lektora (1934-től). Elzarándokolt Olaszországba (1933) a pápa is audiencián fogadta (Rómában, 1933. máj. 5-én), ill. járt Firenzében (1933. máj. 10.) és Velencében is (1933. máj. 12.). 



    A két világháború közötti magyar líra kiemelkedő képviselője, akinek költői nyelve a századforduló hagyományait és a Nyugat által képviselt modern költőiséget folytatta. Rövid pályája kezdetén a Nyugat legnagyobb költői (mindenek előtt Ady Endre) nyomdokaiban haladt, majd rövid útkeresése után az avantgárd vonzáskörébe került. József Attila mellett a magyar szürrealizmus egyik legeredetibb képviselője. Az 1930-as években azonban avantgardizmusát felváltotta egy klasszicizáló költői beszédmód, amely részben a kötött formák újrafelfedezését, részben szóképeinek, stílusalakzatainak a klasszikus mintákhoz való igazítását, valamint egy gazdag magyar poétikai hagyomány vállalását jelentette.

     

    Első verse, az Édesanya nevenapjára c. köszöntő (1923. aug. 19.), majd egy Heine-fordítás (Oly kedves, tiszta, szép vagy…, 1924. jan.) Benedek Elek (1859–1929) Cimbora c. gyermekújságjában jelent meg. Később személyesen is kapcsolatba léptek egymással: Benedek Elek Többsincs királyfi c. drámájában Dsida Jenő alakította az Őr szerepét (Szatmáron, 1924. okt. 18-án, ekkor személyesen is találkoztak). A Cimbora összesen 62 verset, 10 műfordítást és 3 mesét közölt Dsida Jenőtől (1923–1928 között), Benedek Elek döntő hatással volt a pályakezdő költőre: hazaszeretetet, „erdélyiséget”, az itt élő népek tiszteletét és megbecsülését tanulta az ősz mestertől, akit lenyűgözött műfordítói képességeivel. „Elek apó” biztatására a román és a német mellett Dsida Jenő kiválóan megtanult latinul, franciául, olaszul, angolul, oroszul. Első írásai meghatározó élménye továbbá az I. világháború okozta történeti és családi változások, hiszen az addigi polgári jólétet az Osztrák–Magyar Monarchia veresége megsemmisítette; apja, Dsida Aladár orosz hadifogságba esett, névadó nagybátyja, Dsida Jenő elesett a galíciai fronton. Háborús élményei verseiben az erőszak-ellenességben, a gyász, a félelem kifejezésében nyilvánultak meg. Másik meghatározó élménye a katolikus vallásosság, amely részben gondolkodását, életvitelét, részben jótékonysági, egyesületi tevékenységét befolyásolta. Római zarándoklatáról „irodalmi útirajzot“ írt (Magyar karaván Itálián keresztül címmel, 1933). 



    Már korai költeményei is kiváló formaérzékről tanúskodnak. Később érzékelhető líráján az avantgárd mozgalmak hatása, a Leselkedő magány (1928) c. kötetén az avantgárd hangnem és az expresszionista stílus jegyei váltak uralkodóvá. E kötetet meghatározta a háború utáni nemzedék válságélménye, a közösségvágyat magányba fojtó külső közöny. Ennek feloldására későbbi lírájában a valóság válságélményét egy fiktív, tündéri világ megteremtésével, a magányt a szerelmesek belső világával helyettesítette. Költői képei, színei azonban kétséget támasztottak a feloldás, a menekülési lehetőségek realitását illetően. Csalódásai elől a szerelemhez és a természethez menekült. Kóborló délután kedves kutyámmal c. lírai riportjában úgy mutatta be a természetet, mint a válságokkal küzdő emberi társadalom ellenpontját. Az adományozó természet a társadalom torzulásaival, gonoszságaival szemben jelenik meg. Az önzőséggel, harácsolással az életörömöt, az isteni adományként felfogott szerelmet állította szembe.

     

    Költészetét végigkísérte a szorongás, a pusztulás élménye. Az emberi kapcsolatok, a közösség kérdésének ábrázolásában továbbá a kiszolgáltatottakkal, a szenvedőkkel való szolidaritáshoz társadalombírálat kapcsolódott. A háborúval, erőszakkal szemben mindvégig a humanizmust, a neokatolicizmus eszméit vallotta. Őszinte hittel ragaszkodott a katolikus vallás tanításaihoz, költészetében nagy szerepet játszott a megváltó és megbocsátó Jézus Krisztus alakja és a megváltás tudata (Út a Kálváriára, Húsvéti ének). Az erdélyi magyarság kisebbségi szenvedéseire az evangélium szellemében keresett vigasztalást. Nagycsütörtök c. verse a személyes áldozatvállalás fontosságát hangsúlyozta. Vallásos költészetében a középkori ferences hagyományokat újította fel, a keresztény testvériség örömét szólaltatta meg (Vidám kínálgatás keresztényi lakomán).

     

    Gyermekkorától kezdve súlyos szívbetegségben szenvedett, tisztában volt azzal, hogy ezért rövid és szenvedéses életre „ítéltetett”. Visszatérő motívuma a halálfélelem, s ez állandó számvetésre késztette. A halálfélelem és a magyarság féltése egyfajta keresztény sztoicizmusra is késztette, ugyanakkor kialakított egy belső lelki fegyelmet is. Psalmus hungaricusc. talán leghíresebb költeményében (1936-ban írta, de csak halála után jelenhetett meg, először 1940. szept. 15-én, a Keleti Újságban) a magyarság veszélyeztetettségét fejezte ki, Kecskeméti Vég Mihály 16. századi zsoltárhagyományát idézve fel. A 264 sorból álló költemény Dsida Jenő üzenete az utókor számára. Mivel a Keleti Újság ezzel a verssel köszöntötte Észak-Erdély visszacsatolását ez az első közlés olyan politikai narratívába került, amely alapvetően befolyásolta a mű további sorsát, s az egész Dsida-életmű megítélését. A vers minden későbbi Dsida-kötetből kimaradt, így kéziratban terjedt, akárcsak Dsida példaképe, Reményik Sándor munkái, s akárcsak Reményik Sándor versei, a Psalmus hungaricus is az erdélyi magyarság szózatává nemesedett.

     

    Dsida Jenő humanista szemlélete Babits Mihály és Kosztolányi Dezső, formaművészetének fejlődése József Attila és Radnóti Miklós költészetéhez hasonlítható. Műfordítóként elsősorban latin klasszikusokat és kortárs német, francia, olasz, és román költőket tolmácsolt magyar nyelvre. Verseit többször is színpadra kerültek, különösen Jancsó Adrienne, valamint Kiss Ferenc és Banner Zoltán előadásában. 

    Emlékezet

    Mindössze harmincegy évet élt, Kolozsvárott hunyt el, a Házsongárdi Temetőben, családi kriptában nyugszik. Életében mindössze két verseskötete és egy irodalmi útirajza jelent meg (az Angyalok citerája c. kötetét már nem élhette meg). Szatmárnémetiben született (szülőháza: Hunyadi utca 42.), szülővárosában élt (1907–1910 és 1919–1925), a család Budapestre költözött (1910–1914), majd anyai nagyszüleinél – nagyapja a beregszászi vasútállomás főnöke volt – Beregszászon lakott (1914–1919). Budapesten az Ilka utcában (1910–1911: VII. kerület 15. majd 1911–1914: Svábhegy, Virányos utca) élt. Tevékenysége Kolozsvárhoz kötődik: 1928 húsvétján itt jelent meg Leselkedő magány címmel első kötete, 1937. júl. 31-én a kolozsvári Szent Mihály-templomban tartotta egyházi esküvőjét Imbery Melindával (az eskető pap Márton Áron volt), kolozsvári, Fürdő utcai lakásában hunyt el, kiújuló szívburokgyulladása következtében. Utolsó lakóhelyét (Fürdő utca 28.) emléktábla jelöli (2007-től). Beregszászon is emléktábláját helyezték el (a vasútállomás előtti, róla elnevezett Dsida Jenő téren, 1994. nov. 15-én; Pálfy Árpád csíkszeredai szobrászművész alkotása). Abafáján, rövid tanársága színhelyén, a volt br. Huszár-kastélyban tiszteletére szintén emléktáblát helyeztek el (1999-ben). Emlékére alakult meg a Dsida Jenő Baráti Kör.

     

    A modern Dsida-filológia valójában az Utunk c. erdélyi lap 1956-os híres Dsida-vitájával kezdődött: ez volt az első kísérlet a költő életművének elhelyezésére a magyar irodalmi kánonban. A költőtárs, Áprily Lajos (1887–1967) kezdeményezte versei első modern kiadását (Tóparti könyörgés, 1958). Az első monográfiát Láng Gusztáv írta róla, legújabban Lisztóczky László, Kabán Annamária, Mózes Huba és Cseke Péter dolgozatai foglalkoznak igen részletesen Dsida Jenővel, bibliográfiáját Réthy Andor állította össze. 

    Elismertség

    A marosvécsi Helikon Írói Közösség alapító tagja (1929–1938), a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság (1929–1938), az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaság tagja (1930–1938), a Pen Club romániai magyar szakosztályának főtitkára (1933–1938). A Kolozsvári Magyar Egyetemi Hallgatók Egyesülete alelnöke (1930-tól). Az Erdélyi Katolikus Akadémia titkára (1931-től). 

    Elismerés

    Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2007). 

    Főbb művei

    F. m.: Leselkedő magány. Versek. (Cluj-Kolozsvár, 1928)
    Magyar karaván Itálián keresztül. Irodalmi útirajz. (Az Erdélyi Lapok kiadványa. Nagyvárad, 1933)
    Nagycsütörtök. Versek. Ill. Gy. Szabó László. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. VII. 11. Kolozsvár, 1933 és Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadásban, mappában. Kolozsvár, 1934)
    Angyalok citeráján. Versek. A szerző arcképével. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. X. 23–24. Bp., 1938)
    Válogatott versek. Rónay György bevezető tanulmányával. (Bp., 1944)
    Tóparti könyörgés. Vál. versek. Vál., a bevezető tanulmányt írta Áprily Lajos. (Kolozsvár, 1958)
    Arany és kék szavakkal. Versek. Az utószót Katona Tamás írta. Ill. Szász Endre. Bibliofil, számozott kiadás bőrkötésben. (Bp., 1965)
    Versek. A bevezető tanulmány Szemlér Ferenc munkája, a bibliográfiát összeáll. Réthy Andor. (Romániai magyar írók. Bukarest, 1966)
    Összegyűjtött versek és műfordítások. Vál., szerk. Szakolczay Lajos, a bevezető tanulmányt írta Láng Gusztáv. (Bp., 1969)
    Versek és műfordítások. Vál., a bevezető tanulmányt írta Láng Gusztáv. (Tanulók Könyvtára. 148. Kolozsvár, 1974)
    D. J. válogatott versei. Szerk. Jékely Zoltán, a bevezetést írta Lengyel Balázs. (A magyar irodalom gyöngyszemei. Kozmosz Könyvek. Bp., 1980)
    Összegyűjtött versek és műfordítások. Szerk. Szakolczay Lajos, a bevezető tanulmányt Láng Gusztáv írta. (Bp., 1983; 2. kiad. 1989)
    Út a Kálváriára. Vál. versek és prózai írások. A bevezető tanulmány Pomogáts Béla munkája, az életrajzot írta és a bibliográfiát összeáll. Csiszér Alajos. (Vigilia Könyvek. Bp., 1985)
    D. J. levelesládája. 1928–1938. A leveleket közzéteszi, a kötetet szerk., a kísérő tanulmányt írta és a bibliográfiát összeáll. Csiszér Alajos. (Győr, 1991)
    Psalmus Hungaricus. Költemény. Közzéteszi Kabán Annamária és Mózes Huba. (Az Erdélyi Szövetség kiadványa. Bp., 1992)
    Séta egy csodálatos szigeten. Cikkek, riportok, novellák, levelek. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Marosi Ildikó. A bibliográfiát összeáll. Váczy Leona. (Bukarest, 1992; 2. bőv. kiad. Kolozsvár, 2005)
    D. J. válogatott versei. Szerk., az utószót írta Görömbei András. (A magyar költészet kincsestára. 15. Bp., 1994)
    Egyszerű vers a kegyelemről. D. J. húsz vallásos verse. Deák Ferenc rajzaival. (Kolozsvár, 1994)
    Zarándokút. Vál. versek. Vál. K. Jakab Antal. (Kriterion Kincses Könyvtár. Kolozsvár, 1995; 2. jav. kiad. CD-melléklettel 2007)
    D. J. legszebb versei. Vál., szerk. Tótfalusi István. (A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., 1996)
    Angyalok citeráján. – Pe struna ingerilor. D. J. versei. Kétnyelvű kiadvány. Vál., az előszót írta Láng Gusztáv; ford. Saitis, Petre. Ill. Horváth Gyöngyvér. (Kolozsvár, 1997)
    Légy már legenda! D. J. összes verse és műfordítása Csiszér Alajos szerkesztésében. (Bp., 1997; 2. jav. kiad. 1999; 3. jav. kiad. 2003; 4. kiad. 2010)
    Leselkedő magány. Vál. versek. Vál., szerk. Görömbei András. (Igazgyöngy. Bp., 1999)
    Égi mezőkön. Vallomások versben és prózában. Vál., szerk. Kabán Annamária és Mózes Huba. Ill. Macskássy Izolda. (Kalamáris Könyvek. 1. Bp., 2001)
    Levelek a havasról. D. J. vál. prózai művei. Vál., szerk. Tertinszky Edit. (Magyar Fórum Könyvek. Bp., 2001)
    A szerelem éneke. Vál. versek. Vál., szerk. Hunyadi Csaba. (Szeged, 2003)
    D. J. versei. Vál., szerk. Réz Pál. (Sziget Verseskönyvek. Bp., 2003; 2. kiad. 2007)
    Út a Kálváriára. D. J. vál. versei. Vál., szerk. Hunyadi Csaba. (Szeged, 2004; 2. kiad. 2014)
    Magyar karaván Itálián keresztül. Irodalmi útirajz. Szerk. Biernaczky Szilárd. Az 1933. évi írása új kiadása. (Mundus – Új Irodalom. 46. Bp., 2006)
    Az én dalom. Válogatás Benedek Elek Cimborájában közölt Dsida-versekből. Vál., szerk., az utószót írta Végh Balázs Béla. (Az Ady Endre Társaság kiadványa. Szatmárnémeti, 2007)
    Azrael árnyékában. Vál. versek. Vál., az utószót írta Kovács András Ferenc. (Marosvásárhely, 2007)
    Tükör előtt. Utolsó korrektúra és utolsó aláírás. A költeményt hasonmás kiadásban közreadja Kabán Annamária és Mózes Huba. (Miskolc, 2007)
    Kóborló délután kedves kutyámmal. A lírai riport dedikált gépirata hasonmás kiadásban. A költeményt hasonmás kiadásban közreadja Kabán Annamária és Mózes Huba. (Miskolc, 2007)
    Versajándék. D. J. tizenegy verse. A Látó Irodalmi Színpadán 2007. ápr. 28-án elhangzott Dsida-est szerkesztett változata. (Kolozsvár, 2007)
    Anyanyelvünkért. D. J. nyelvművelő rovata a Keleti Újságban. Szerk. Zsemlyei Borbála. (AESZ-füzetek. 13. Sepsiszentgyörgy, 2008)
    D. J. összegyűjtött versei. Szerk., összeáll. Láng Gusztáv és Urbán László. (CD-Rom, Szombathely, 2009)
    Útban a rendeltetés felé. Kötetből kimaradt versek. 1928–1931. Összeáll. Kabán Annamária és Mózes Huba. (Miskolc, 2009)
    Buzdítás könnyűségre… Kötetből kimaradt versek. 1932–1938. Összeáll. Kabán Annamária és Mózes Huba. (Miskolc, 2009)
    Válogatott versek. Vál., az utószót írta Ferencz Győző. (Osiris Diákkönyvtár. Bp., 2009)
    Estharangok. D. J. vallásos versei. Deák Ferenc grafikáival. (Kolozsvár, 2010)
    D. J. összegyűjtött versei. Szerk. Láng Gusztáv és Urbán László. (Szombathely, 2011; Irodalmi Jelen Könyvek. 2. kiad. Arad, 2012)
    Krisztusi kenyér. Engesztelő keresztényi szeretet. Vál. versek. Vál., szerk. Varga László és Varga Lászlóné. (Keresztény Élet. Bp., 2012)
    Nyáresti áhítat. Kötetből kimaradt versek. 1928–1938. Összeáll. Kabán Annamária és Mózes Huba. (Miskolc, 2013)

     

    ford.: Toller, Ernst: Fecskék könyve. Versek. Ford. D. J. Gy. Szabó Béla fametszeteivel. (Kolozsvár, 1945)
    Eminescu, Mihail: Jó éjszakát! Költemény. Ford. D. J. Ill. Macovei, Ligia. (Bukarest, 1954)
    D. J. összegyűjtött műfordításai. A kiadványt gondozta Szemlér Ferenc. Bukarest, 1969). 

    Irodalom

    Irod.: Gaál Gábor: A húszéves poéta. (Keleti Újság, 1923. ápr. 29.)
    Szentimrei Jenő: Fiatalok. (Erdélyi Helikon, 1928)
    Szerb Antal: D. J. (Nyugat, 1938. 7.)
    Kiss Jenő: D. J. emlékezete. (Hitel, 1938)
    Császár Károly: D. J. (Pásztortűz, 1938)
    Molter Károly: Költő, semmi más. (Erdélyi Helikon, 1938)
    Csepregi József: D. J. (Látóhatár, 1952)
    Panek Zoltán: D. J. ébresztése. (Utunk, 1956. 39.)
    Szilágyi András: Tévedtünk volna? (Utunk, 1956. 40.)
    Szőcs István: A Dsida-érem másik oldala. (Utunk, 1956. 42.)
    Földes László: D. J. 1–4. (Utunk, 1957. 38–41.)
    Méliusz József: Vigyázat! Hamis angyal. (M. J.: Kitépett naplólapok. Bukarest, 1961)
    Láng Gusztáv: D. J. Egy életmű problémái. (Korunk, 1967)
    Sőni Pál: Dsida játékossága. A kiteljesülő Dsida-kép. (S. P.: Művek vonzása. Bukarest, 1967)
    Marosi Péter: Irodalomtörténeti pillanat – irodalomtörténészek pillanatai. (Utunk, 1968. 29.)
    Rónay György: D. J. (R. Gy.: Olvasás közben. Bp., 1971)
    Lengyel Balázs: Angyalok citeráján. D. J. költői arcképe. (L. B.: Hagyomány és kísérlet. Bp., 1972)
    Jékely Zoltán: Köszöntőféle D. J. 70. születésnapjára. (Kortárs, 1977)
    György Dénes: Megpecsételt sors. Emlékezés D. J.-re. (A Hét, 1978. 26.)
    Ruffy Péter: Nagy erdélyiek. (R. P.: Világaim. Bp., 1979)
    Lengyel Balázs: D. J. – negyven év távlatából. (Kortárs, 1979)
    Áprily Lajos: D. J. (Á. L.: Álom egy könyvtárról. Bp., 1981)
    Tandori Dezső: „Egész közel”: D. J. (T. D.: Az erősebb lét közelében. Bp., 1981)
    Nemes Nagy Ágnes: D. J. változásai. (Kortárs, 1982)
    Tandori Dezső: D. J. rétegei. (Irodalomtörténet, 1982)
    Rónai Mihály András: D. J. (R. M. A.: Magyar lant. Bp., 1984)
    Bata Imre: Orpheusz Erdélyben. D. J. költészetéről. (Kortárs, 1984)
    Czine Mihály: Olvasónapló. (Jelenkor, 1984)
    Pomogáts Béla: „Zengő intelem.” D. J. a Szózatról. (Forrás, 1986)
    Nemes Nagy Ágnes: D. J. (N. N. Á.: Látkép, gesztenyefával. Bp., 1987)
    Gömöri György: Levél D. J. fiatalkori éveiről. (Vigilia, 1988)
    Szakolczay Lajos: Innen és túl a formán. D. J.-ről. (Sz. L.: Tanulmányok, cikkek, esszék, kritikák. Bp., 1989)
    Markó Béla: Költő a Koponyák Hegyén. (Erdélyi csillagok. Újabb arcok Erdély szellemi múltjából. Szerk. Kántor Lajos. Bp., 1990)
    Gömöri György: A romlandó dolgok költészete. (G. Gy.: Nyugatról nézve. Bp., 1990)
    Lator László: Két „dal.” D. J. Légyott-ja. (Újhold-Évkönyv, 1990)
    Pomogáts Béla: Költő a kálvárián. D. J.: Nagycsütörtök. (P. B.: Kisebbség és humánum. Bp., 1990)
    Zsemlyei János: A nyelvművelő D. J. (Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály és Kiss Jenő. Bp., 1991)
    Karádi Zsolt: D. J. levelei. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1991)
    Orosz Andrea: Magyar zsoltár. D. J. verseiről. (Forrás, 1991)
    Pintér Lajos: A szörnyű holdvilág alatt. (Látóhatár, 1991)
    Láng Gusztáv: D. J. költészetének „társadalmisága”. – D. J.: Nagycsütörtök. (L. G.: Kiskatedra. Tanulmányok. Szombathely, 1992)
    Lisztóczky László: Erdély költője. D. J.-ről – négy tételben. (Hitel, 1992)
    Pomogáts Béla: D. J. levelesládája. (Műhely, 1992)
    Császtvay Tünde: Földi angyalok: D. J. ismeretlen szerelmes levelei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
    Gömöri György: Edgar Allan Poe és D. J. Szerenád Ilonkának c. verse. (Tiszatáj, 1994)
    Láng Gusztáv: Mű – életmű – irányzat. D. J.: Miért borulnak le az angyalok Viola előtt? Műelemzés. (Kortárs, 1994)
    Kovács András Ferenc: D. J. sóhaja. (Ariadné Könyvek. K. A. F.: Scintilla animae. Tanulmányok. Kolozsvár, 1995)
    Simon Zsolt: D. J. közelében. ELTE szakdolgozat. (Bp., 1995)
    Péteri Annamária: „Zarándok lettem és hívő keresztény.” D. J. költészete. ELTE szakdolgozat. (Bp., 1995)
    Kántor Lajos: A díjazott D. J. (Korunk, 1995)
    Láng Gusztáv: A lázadás közjátéka. Dsida-tanulmányok. (Isis Könyvek. Eszmetörténeti Könyvtár. Szombathely, 1996)
    Abaffy Lászlóné: D. J.: Arany és kék szavakkal. (Magyartanítás, 1997)
    Pomogáts Béla: A keresztény költő. D. J. évfordulóján. (Nyelvünk és Kultúránk, 1997)
    Bozsoginé Turcsik Judit: Magyar Zsoltár. D. J. Psalmus Hungaricus c. versének keletkezéstörténete. (Módszertani Lapok, 1997)
    Tükör előtt. In memoriam D. J. Vál., szerk. Pomogáts Béla. (In memoriam. Bp., 1998; 2. jav. kiad. 2001)
    Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Curriculum vitae. Bp., 1999)
    Láng Gusztáv: D. J. költészete. Monográfia. (Kriterion Közelképek. Bukarest, 2000)
    Gulázsi Aurélia: D. J., a szerkesztő. (Látó, 2000)
    Poeta angelicus. Írások D. J.-ről és költészetéről. Szerk. Lisztóczky László. (A Dsida Jenő Baráti Kör kiadványa. Eger, 2003)
    Cseke Péter: D. J. és az Erdélyi Fiatalok. (Új Forrás, 2003)
    Sas Péter: Szent Ferenc lelkisége D. J. költészetében. (Keresztény Szó, 2003)
    Fazakas Gergely Tamás: D. J. Psalmus Hungaricus c. versének újraértelmezési kísérlete. (Hitel, 2003)
    Lisztóczky László: Vonások D. J. portréjához. Tanulmányok és dokumentumok. (Kolozsvár, 2005)
    Lisztóczky László: D. J. nyomában. Tallózás régi levelek között. – Láng Gusztáv: József Attila és D. J. (Korunk, 2005)
    Di Francesco, Amedeo: József Attila és D. J. (Új Dunatáj, 2005)
    Lisztóczky László: „Az emberiségnek éppen magyar mivoltunkkal tartozunk.” József Attila és D. J. barátsága. – Lisztóczky László: Egy csemetefa élete. D. J. és a Cimbora. (Hitel, 2005)
    Gömöri György: D. J. nyomában. Erdélyi utazás 1956 nyarán. (Irodalomismeret, 2005)
    Kabán Annamária: Komplex alakzat és intertextualitás. D. J.: Arany és kék szavakkal. (Az alakzatok világa. 17. Bp., 2006)
    Pomogáts Béla: A népi vallásosságtól a transzcendenciáig. József Attila és D. J. (Véges-végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben. Szerk. Finta Gábor és Sipos Lajos. Bp., 2006)
    Kabán Annamária–Mózes Huba: Vers és lélek. D. J. és költészete. Monográfia. (Miskolc, 2007)
    D. J.-emlékkönyv. Szerk. Pomogáts Béla. (Kisebbségkutatás Könyvek. Bp., 2007)
    Lisztóczky László: Emlékezések városában. D. J. életének főbb helyszínei régi képeslapokon. (A Dsida Jenő Baráti Kör kiadványa. Eger, 2007)
    Cseke Péter: D. J., a nyelvvédő. – Bondár Anita: A széthullott világ képzete D. J. verseiben. (Korunk, 2007)
    Mózes Huba: Angyalok citeráján. Száz éve született. D. J. – Kabán Annamária: Túl a formán. D. J. költészetéről. – Hegedűs Géza: D. J. (Magyartanítás, 2007)
    Di Francesco, Amedeo: D. J. Közép-Európája. – Gömöri György: A soknyelvű D. J. (Európai Utas, 2007)
    Komáromy Sándor: Száz éve született D. J. (Széphalom [folyóirat], 2007)
    János István: D. J. Istenélménye. (Pedagógiai Műhely, 2007)
    Láng Gusztáv: 100 éve született D. J. (Várad [folyóirat], 2007)
    Pomogáts Béla: D. J. és Szabédi László transzilvanizmusa. – Láng Gusztáv: Avatóbeszéd D. J. emléktáblájánál. (Nyelvünk és Kultúránk, 2007)
    Lisztóczky László: A költő feltámadása. Tanulmányok D. J.-ről. (A Dsida Jenő Baráti Kör kiadványa. Eger, 2008)
    Cseke Péter: D. J. és a kolozsvári Jancsó-fivérek. Irodalomszemléleti kérdések az 1930-as évek első felében. (Értékek, dimenziók a magyarságkutatásban. Szerk. Fedinec Csilla. Bp., 2008)
    Lisztóczky László: A költő feltámadása. Tanulmányok D. J.-ről. (A Dsida Jenő Baráti Kör kiadványa. Eger, 2008)
    Lisztóczky László: D. J.: Arany és kék szavakkal. D. J. Mária-élménye. – Lisztóczky László: „Mindig magunkért, soha mások ellen…” A Trianon-kérdés D. J. életművében. (Hitel, 2008)
    Pomogáts Béla: D. J transzilvanizmusa. (Várad [folyóirat], 2008)
    Kabán Annamária–Mózes Huba: Textus és intertextus. Szövegek világa a D. J.-i szövegvilágban. Monográfia. (Miskolc, 2009)
    D. J. emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóihoz nem kötött, időtlen tiszteletére. Szerk. Sas Péter. (Kolozsvár, 2009)
    Vincze Ferenc: A késő modern poétika jellegzetességei D. J. költészetében. – Ideológia és rekanonizáció. Az 1956–1957-es Dsida-vita diskurzusa és retorikája. (V. F.: Hagyományok terhe. Tanulmányok, kritikák a magyar, a román és a német irodalom köréből. Miskolc, 2009)
    Mózes Huba: A fáklyák már égnek. Erdélyiségről és irodalomról. Monográfia. (Miskolc, 2009)
    Kabán Annamária: Az Isten-szeretet D. J. költészetében. (Miskolci keresztény szemle, 2009)
    Mózes Huba: Örvénylő napok árján. D. J. két ismeretlen Eminescu-fordítása. (Nagyvilág, 2009)
    Mózes Huba: Festett üvegablak. Kötetből kimaradt versek D. J. érett korszakából. (Tiszatáj, 2009)
    Mózes Huba: D. J. Tavasszal c. Trakl-fordításának palindromja. (Nagyvilág, 2009)
    Lapis József: A formán innen és túl. Széljegyzetek D. J. költészetéhez. (Új Hegyvidék, 2009)
    Bertha Zoltán „A szép mindig korszerű.” D. J. kritikai nézeteiről. (Studia Litteraria, 2009 és Erdélyi Toll, 2012)
    Szőcs Géza: Tasso Marchini és D. J., avagy sorsvonalak játéka Kolozsvártól Arco di Trentóig. (Bp., 2010)
    Pomogáts Béla: Kóborló délután. D. J. „kutyás” verse. (Várad [folyóirat], 2011 és Alföld, 2011)
    Kabán Annamária: „Lelkem sugarában.” Fogódzók D. J. szerelmi költészetének újabb megközelítéséhez. (Tiszatáj, 2011)
    János István: D. J. istenélménye. (Egyén és világegész. J. I. válogatott tanulmányai. Szerk. Mercs István. Nyíregyháza, 2012)
    Di Francesco, Amedeo: A költészet mint imádság – D. J. „apokrif evangéliuma.” (Létünk, 2012)
    Ács József: D. J.: A sötétség verse. (Liget, 2012)
    Kabán Annamária: Önreflexió és számvetés D. J. két versében. – Di Francesco, Amedeo: A nagyszombat D. J. költészetében. (Miskolci keresztény szemle, 2013)
    Kabán Annamária: „Költő nem vagyok, csak ember.” Fájdalom és együttérzés, mélabú és játékosság D. J. verseiben. – Mózes Huba: Elfut, búvik a kedv. D. J. elveszettnek hitt színpadi mesejátéka. (Forrás, 2013)
    Sas Péter: Benedek Elek, D. J. és Kós Károly ismeretlen levelei Kelemen Lajos levéltáros gyűjteményéből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2013)
    Végh Balázs Béla: „…be szép a könnyű, halk beszéd!” D. J. verseinek értékközpontú olvasata. – Szettele Katinka: D. J. és a misztika. (Vigilia, 2013)
    Mózes Huba: „Olyan strófákban zengjen most az ének…” Szerzők, művek, hősök az egyetemes irodalomból D. J. verseiben. (Nagyvilág, 2013)
    D. J., a Pásztortűz-szerkesztő. (Kortárs, 2013)
    Málnási Ferenc: D. J., Erdély „nagy érzékenységű lírikusa”. (Erdélyi Toll, 2013)
    Pomogáts Béla: D. J. és a Nyugat „harmadik” költőnemzedéke. (Miskolci keresztény szemle, 2013 és Tiszatáj, 2014)
    Lapis József: D. J. (Csokonai Könyvtár. 43. L. J.: Az elmúlás poétikája. A haláltapasztalat esztétikai közvetettsége a két világháború közötti magyar költészetben. Debrecen, 2014)
    Kabán Annamária: „…vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér.” D. J.: Kánai menyegző. Esszé. (Vigilia, 2014)
    Kabán Annamária: A byroni versesregény-modell lírai megújítása. D. J.: Tükör előtt. (Nagyvilág, 2014)
    Báthori Csaba: Halálon innen, életen túl. D. J. Nagycsütörtök c. verséről. (Pannon Tükör, 2014)
    Mózes Huba: „Harmadra feltámadunk.” A húsvéti ünnepkör D. J. verseiben. (Vigilia, 2015). 


    Irod.: Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Oradea–Nagyvárad, 1928)
    Hegedűs Géza: Arcképvázlatok. Száz magyar író. (Bp., 1980)
    Romániai magyar irodalmi lexikon. I–VI. köt. (Bukarest, 1981–2010)
    Lászlóffy Aladár: Házsongárd. (Bp., 1989)
    Az Erdélyi Szépmíves Céh írói. Összeáll. Tar Károly. (Kolozsvár, 1995)
    Incze Dénes: Erdély katolikus nagyjai. (Tusnádfürdő, 2003). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu