Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Az író és a titkár
    Fejes Endre: Mocorgó
    Halandzsa
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó

    Halandzsa

    Egy fejezet egy enciklopédiából

    I. A definíció.

     

    Halandzsa: 1. értelmetlen szavakkal megtűzdelt vagy teljesen értelmetlen beszéd. 2. mellébeszélés, üres fecsegés. 3. zűrzavaros, mesterkélt vagy nehezen érthető, általában szaknyelvi szöveg.

     

    II. A legenda.

     

    Valamikor a 20. század elején élt egy Lachs (? Lax) Lajos nevű – valószínűleg – gégebajos könyvügynök. A derék házaló egy idő után megunta, hogy a legnagyobb erőfeszítései ellenére sem értik mondanivalója egy jelentős részét azok, akikre könyveit akarta rásózni. S miután rádöbbent erre a helyzetre, úgy döntött, hogy nem is nagyon strapálja magát: hetet-havat összehordott, értelmetlen szavakat suttogott, értelmes szavakat zagyvált össze-vissza, egészen addig, amíg az emberek többsége inkább fizetett, csak már megszabaduljon tőle.

    Ezt a sajátos nyelvet nevezte el ő a tréfás halandzsa nyelvnek, amely aztán olyannyira ismertté vált, hogy manapság mindenkire, akit valamely okból nem értünk meg, azt mondjuk, hogy ‘halandzsázik’. A halandzsa szó hangutánzó, s jelentése: ‘értelmetlen, zagyva, badar beszéd’ vagy ‘értelmetlenség’.1

     

    III. A történet.

     

    A szó először a Világ című lap egyik 1912. évi számában bukkant fel először: „Bródy Sándor drámáját előadták – nem érti? – mirekeresett világát – kalandzsa ápolásában de – nem egészen mert az irodalom – érti? – luxus.2 A szöveg itt természetesen értelmetlen, az azonban érdekes, és további kutatásokat igényel, hogy miért kalandzsa szerepelt még a később halandzsa szó helyett?

    Már Halandzsa volt a címe az 1913-as közismert Karinthy-novellának, amely a Budapesti emlék című kötetében szerepel.3 A szerző egy kávéházban ül, amikor egy jó modorú, szerény fiatalember mellételepedik, s mindenféle dolgokról beszélgetnek. Egyszercsak az író új ismerőse óvatosan megkérdezi:

    — Bocsánatot kérek, Önnek is, ide a pincérhez kiszera mér nin, hozzám?

    Miután az író természetesen nem érti, hogy vajon mit is akart, ez a kedves fiatalember a jelenet, még többször megismétlődik:

    — Csak azt akartam tudni, hogy a pincér ebben a kávéházban is kiszera méra bávatag, ha lehet.

    A szerző persze egyre kínosabban érzi magát, mivel nem tud felelni egy ilyen, minden bizonnyal egyszerű kérdésre:

    — Hogy itt a kávéházban nekem is lehet-e kiszera méra bégeva szebékkel visszaadni?

    Az újabb kérdésre, már egy határozott igennel felelt, gondolván, hogy így elejét veheti az egyre kellemetlenebb diskurzusnak:

    — Igen – mondom határozottan – biztosan lehet.

    — Hát akkor adja ide, leviszem.

    — Mit???

    — Hát az öt koronát!

    Végül reszkető kézzel átnyújtott öt koronát, és végre megszabadult ettől a rendkívül kedves fiatalembertől. Ez a fiatalember („halandzsa-ember”) találta fel a „halandzsa-nyelvet”: értelmetlen szavakat kever bele a mondatokba, és amikor az ember már félig megőrült, hogy nem érti öt koronát kért kölcsön.

     

    Ebben a novellában szerepelt először a halandzsa szó, amely Karinthy Frigyes leleménye. Még ugyanebben a kötetben, rögtön a következő novellájának A diadalmas halandzsa a címe.4 Ebben a kis írásában előrevetíti, hogy ha tudatosan használ értelmetlen szavakat, milyen nagy tisztelet kelthet más emberekben: a „halandzsa nyelv” lesz a jövő nyelve, mely el fogja söpörni az eszperantót és a volapüköt, s aki folyékonyan beszél „halandzsául” az előtt beláthatatlan jövő áll.

    Kevéssé ismert, hogy szintén ebben a kötetben szerepel a Játékok című írása is.5 Tulajdonképpen ez az első halandzsa novella, jóllehet a halandzsa szó ebben a dolgozatban egyszer sincs leírva! A történet szerint ketten játszanak egy pakli „kverenteszt”– a játék leírásában pedig tudatosan keveri a szerző a kártya-, a sakk- és a futballkifejezéseket. (A játékot egyébiránt gyufaszálakkal vívják). Sajnos nem fejezhették be a kitűnően induló partit, mert egyszer csak megjelent az ápoló úr, aki véget vetett a mulatságnak…

     

    A nyelvészek, elsősorban Karinthy népszerűsége miatt hamar felfigyeltek az új szóra. A Magyar Nyelvőr volt a kor legjelentősebb nyelvészeti folyóirata, amelyben állandó rovatot szentelt az új szavaknak és az új nyelvi jelenségeknek. Az Ismeretlen szavak című rovatban T. Á. aláírással 1924-ben kisebb írás jelent meg.6 T. Á. felhívást intézett több tisztázatlan etimológiájú szóval és kifejezéssel kapcsolatban. A „halandzsáról” megállapította, hogy az a pesti argot-ban nagyon elterjedt szó, s átvette azt az újságíró nyelv is ‘értelmetlen zagyva beszéd, amely összefüggés nélküli szótagokból áll’ jelentésben. Megemlíti továbbá a „halandzsázni” igét is, amelynek jelentése: ‘ilyen, halandzsa módon, értelmetlenül beszélni’. A rovat szerkesztője kérte az olvasókat, hogyha a szó használatával kapcsolatban valamit tudnak, azt közöljék a folyóirattal.

    A szó történetének következő jelentősebb dátuma: 1935. Ebben az évben jelent meg Az Est hármaskönyve.7 Karinthy Frigyes itt közölt írásában megünnepli a „halandzsa nyelv” 25. születésnapját. Itt közli az ismert, többször idézett legendát a hebegő könyvügynökről, aki tudatosan kevert értelmetlen betűhalmazokat beszédébe. Karinthy ugyanakkor határozottan kijelentette, hogy ő nem feltalálta a halandzsát, ő csupán felfedezte azt. Ezt a „felfedezést” az író tehát 1910-re teszi, ami végül is kb. megegyezik az általunk ismert első, 1912-es adattal.

    Az 1930-as években mindenesetre a halandzsa szó már a művelt irodalmi társalgásban ismertté vált, nyelvészek foglalkoztak vele, sőt, amint láthattuk, a legenda is megszületett. Tudomásunk szerint Karinthyn kívül irodalmi műben először Szerb Antal használta a halandzsa szót A Pendragon legendában („metafizikai halandzsázás”).8 De ez a szó előfordul egy másik Szerb Antal-műben is, az Utas és holdvilágban („olyan sporadikus-kataleptikus–apodiktikus dolog – halandzsázta”).9 Szintén szívesen használta a halandzsa szót Szentkuthy Miklós Az egyetlen metafora felé című ún. naplólapokban („Szerelem és halál tényeire az ember, az ős-ember mindig rítusokkal, nagy halandzsákkal, pózokkal és rikító kulisszákkal reagált”).10

    Később megszaporodnak a halandzsa szóval kapcsolatos előfordulások – itt most nincs hely, hogy Bálint Györgytől Lukács Györgyig kitérjünk azokra a kritikusokra, akik szívesen éltek kisebb-nagyobb írásaikban, publicisztikáikban gyakran ezzel a fogalommal. Az 1940-es év azonban mégis fontos. Balassa József szótárában először szerepel a halandzsa, a már korábban közölt jelentéssel.11 A szó továbbá először szerepel egy lexikonban is (Új Idők Lexikona).12

     

    IV. A jelentés.

     

    Miután áttekintettük a szó történetének első harminc évét, érdemes megvizsgálni a szó korabeli jelentéseit is.

    Mint fentebb már többször is idéztük a halandzsa jelentése: ‘értelmetlen szöveg’. Az értelmetlen szöveg azonban többféle is lehet. A klasszikus halandzsában értelmes szövegek keverednek értelmetlenekkel. A kiszera méra bávatag értelmetlenség, ugyanakkor a szöveg környezete értelmes szavak halmaza. A párbeszéd éppen azért lesz kínos, mert a szerző a hozzá intézett kérdést az értelmetlen mondatok miatt nem érti, s úgy gondolja, hogy valamilyen kommunikációs hiba miatt bizonyos szavak jelentését nem ismeri. így az egész szituációt nem képes kezelni.

     

    Nagy J. Béla nyelvész tanulmányában13 a kiszeraméra-halandzsa szövegen kívül még két másik halandzsaszöveg-típust különít el. Halandzsa szöveget úgy is lehet írni, hogy a szövegben csakis értelmes szavak szerepelnek, ám a mondatok úgy vannak összefűzve, hogy aztán azok elveszítik értelmüket:

     

    — Miért nem voltál ott a jegelésen?

    — A csavarokat át kellett stimmelni.

    — Persze, a negyedik felvonás végén. Mondtam a marhának, hogy tegyen rá stemplit. Átvetted kérlek az esővizet?

    — Nem, össze volt folyva. Ki kellett kefélni.

    — Sügönyözz a belügyminiszternek! Ha még nem késő.

    — Még nem. Most szerelik fel a szájkosarat az akácfákra. Éppen arra jöttem. Különben, hogy vagy?

    — Attól a kis kétoldali fülhallástól eltekintve egészen jól. És Te?

    — Hadd el. Én is rossz bőrben vagyok. Még nem mondtam? Vérkeringésem van két napja.

     

    Ebben a párbeszédben minden szó értelmes, viszont a szöveg teljesen értelmetlen. Láttuk, hogy a klasszikus kiszeraméra-halandzsával ugyanabban a kötetben megjelent a Játékok című novella is, amely szintén értelmes-értelmetlenségekkel teli párbeszéd két ápolt között. Abban a novellában egyetlenegy értelmetlen szó szerepel csupán, a kverentesz. Nos nevezzük ezt a második típusú halandzsa szöveget kverentesznek.

     

    Míg a kiszeraméra-halandzsában néhány értelmetlen szöveg szerepel értelmes szavak között, a kverentesz-halandzsában csak értelmes szavak bukkannak fel, az egész textus azonban értelmetlen lesz. A halandzsa harmadik változata a fájdala-halandzsa. Az ilyen típusú szövegek teljesen értelmetlenek, a kötőszavakon kívül a legritkább esetben vannak a textusban értelmes szavak, legfeljebb értelmes szavak hangalakbeli kiforgatásai. A névadó Fájdala egy közismert halandzsa szonett:

     

    A pő, ha engemély, kimár

    De mindegegy, ha vildamár…

    Mert engemély mindez bagul

    Mint vélgaban a bégahur…

     

    Hasonló a Doborza című „kurucnóta”:

    — Huj, kuszmabég, huj kereki!

    — Vatykos csukászok valaki!

    — Dengelegi!

    — Ne mánd, ne mánd a vereszt!

     

    Megjegyzendő, hogy ez utóbbi halandzsa típusú versek igen közelállnak a stílusparódiához, amelynek, mint köztudomású Karinthy Frigyes volt a nagymestere. Megkockáztatható az a feltételezés, hogy első halandzsa szavai már az Így írtok ti (1912)14 verseiben és írásaiban felbukkantak.

     

    A halandzsa – mindhárom változata – a nyelv görbe tükre, a beszéd paródiája, a szavak kötetlen asszociációs rendszere. Karinthy megpróbálta a szavak értelmét és jelentését az abszurditásig kitágítani, új szavakat alkotott, a régi szavakhoz új jelentéseket adott. Ha elfogadjuk, hogy a paródia és a humoreszk Karinthy sajátos látószöge volt, akkor a halandzsa volt a stílusparódia és a humoreszk non plus ultrája, azok szükségszerű következménye, az utolsó és a legmagasabb fokozat. Az értelem nélküli szó, a jelentés nélküli mondat, a torzszülött szöveg.

     

     

    1 Karinthy Ferenc: Halandzsa. Magyar Nyelvőr, 1946. 120. o.

    2 Világ, 1912. márc. 28.

    3 Karinthy Frigyes: Budapesti emlék. Karinthy Frigyes összegyűjtött művei. 4. Humoreszkek. II. Szerk. Szalay Károly. Bp., Akkord Kiadó, 2001. 65. o.

    4 Uo. A diadalmas halandzsa. 68. o.

    5 Uo. Játékok. 71. o.

    6 Magyar Nyelvőr, 1924. 127. o.

    7 Az Est hármaskönyve, 1936. Bp., 1935. 218–222. o.

    8 Szerb Antal: A pendragon-legenda. Bp., Franklin Társulat, 1934. 274. o.

    9 Szerb Antal: Utas és holdvilág. Bp., Révai Kiadó, 1937. 123. o.

    10 Szentkuthy Miklós: Az egyetlen metafora felé. Bp., Egyetemi Nyomda, 1935. 44. o. Fenti mindhárom hivatkozás a Magyar Nyelvtudományi Intézet korpuszáról való: www.nytud.hu/hhc

    11 Balassa József: A magyar nyelv szótára. 1–2. Bp., Grill, 1940. ‘értelmetlen beszéd, fecsegés’

    12 Új Idők Lexikona. VI. köt. French–Herczegh. Bp., 1938. ‘Karinthy Frigyes szava az értelem nélküli beszédre’. Azaz, a definícióban megemlítik Karinthyt, mint a szó kitalálóját!

    13 Nagy J. Béla: Halandzsa. Magyar Nyelv, 1948. 141–144. o. Ő közli a vers- és prózarészleteket is uo.

    14 Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Bp., 1912.

    Szerző: Kozák Péter

    Műfaj: Tanulmány

    Megjelenés: Utazás Karinthyából Epepébe. I–II. köt. Szerk. Lugosi András és Rózsafalvi Zsuzsanna. Budapesti Negyed, 2009. 3.

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu