Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fábri Zoltán
    Fábri Zoltán emlékezete 1.
    Szabó Magda
    Szabó Magda emlékezete 2.
    Szabó Magda emlékezete 3.

    Hajós Alfréd

    építészmérnök, úszó, labdarúgó, sportújságíró

    1906-ig Guttmann Arnold 


    Született: 1878. február 1. Budapest
    Meghalt: 1955. november 12. Budapest
    Temetés: 1955. november 17. Budapest
    Temetési hely: Kozma utcai izraelita temető

    Család

    Morvaországból bevándorolt szegény zsidó családból származott. Sz: Guttmann Jakab (1840–1891), Lőwy Rozália (1855–1928). Apja zsákhordó munkásként, baleset áldozata lett: hajórakodás közben beleszédült a Dunába. Öten voltak testvérek, ő volt a legidősebb; öccsei: Guttmann Dávid, Guttmann József, Guttmann Miklós és Guttmann Henrik. Valamennyi testvére úszott, testvérei közül: Hajós (Guttmann) Henrik (1886–1963), az 1906-os rendkívüli olimpián győztes 4x 250 méteres magyar váltó tagja. F: 1908-tól Blockner Vilma (1881–1950); Blockner Izidor (1853–1933) és Eisler Regina (1863–1937) leánya. Fia: Hajós Endre (= Andrew Hargrave, 1910–2000), az 1930-as években Skóciában telepedett le. Fia kiadatlan visszaemlékezéseinek címe: The Champion and I (= A Bajnok és Én). 

    Iskola

    A budapesti V. kerületi Markó utcai főreáliskolában éretts. (1895); testnevelő tanára Ottó József volt. A József Műegyetemen építészmérnöki okl. szerzett (1899). 

    Életút

    Tanulmányai befejezése után Lechner Ödön és Alpár Ignác építészeti irodájának tervezőmérnöke (1899–1907), majd önálló irodát nyitott (1907-től). A II. világháború után a Mezőgazdasági Tervező Intézet (MEZŐTERV) tervezőmérnöke. 

    Építészmérnökként olimpiai 2. (1924: művészeti versenyek, építészet, Lauber Dezsővel; az első helyet nem adták ki!). A Tanácsköztársaság idején, a Testnevelési Ügyek Direktóriuma felhívására készítette el először egy fedett sportuszoda tervét (1919). Az első budapesti hivatalos úszó Európa-bajnokságot (1926. aug. 18–22.) már az általa tervezett, 50 méteres Császár uszodai medencében rendezték meg, sőt szintén az ő tervei alapján valósult meg a medencét körülvevő tribünépület is (1927). Az 1920-as évektől több vidéki uszodát tervezett, egyúttal Komjádi Bélával együtt hirdette egy budapesi fedett uszoda felépítésének szükségét (végül is a margitszigeti uszodát 1930. dec. 7-én avatták fel). A II. világháború után, mint elismert sportépítész felkért szakértőként véleményezte az új Népstadion terveit (1950–1952 között). 



    A Magyar Úszó Egylet (MÚE) úszója (1894–1896), a Budapesti Torna Club (BTC) atlétája, rövidtávfutója, labdarúgója (1896–1904). Úszóként mindössze három évig versenyzett. Kétszeres olimpiai bajnok, az újkori olimpiai játékok első magyar bajnoka és az olimpiák történetének első úszóbajnoka (1896: 100 m gyors és 1200 m gyors). Nem hivatalos Európa-bajnok (1895, 1896: 100 m gyors) és nem hivatalos magyar bajnok (1895, 1896: 100 m gyors); a sportág örökös bajnoka.

     

    Labdarúgóként az első magyar labdarúgócsapat tagjaként az első magyarországi nyilvános labdarúgó-mérkőzés résztvevője (1897. máj. 9.), az első magyar bajnokcsapat tagja (1901 és 1902), az első magyar labdarúgó-válogatott tagja (Bécs, 1902. okt. 12.: Ausztria–Magyarország 5:0). Két mérkőzésen, a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) választott szövetségi kapitánya: Prága, 1906. okt. 7.: Csehország–Magyarország 4:4 és Budapest, Millenáris, 1906. nov. 4.: Magyarország–Ausztria 3:1.). Egy válogatott mérkőzésen játékvezetőként is közreműködött (Budapest, Millenáris, 1907. ápr. 11.: Magyarország–Csehország 5:2). A 25. évét ünneplő magyar labdarúgás márvány díszplakettel és szövetségi jelvénnyel tüntette ki (1922). Az 50. születésnapját ünneplő magyar labdarúgás jubileumi válogatott mérkőzésének kezdőrúgását is Hajós Alfréd végezhette el (Budapest, Üllői út, 1947. máj. 4.: Magyarország–Ausztria 5:2). 



    Az épülő új Országház közelében lévő Scholtz-féle dunai uszodában tanult meg úszni (Ruzich János úszómestertől, 1882-ben). Minden nyáron szorgalmasan látogatta a dunai uszodákat, majd Balogh Hugó és Tomcsák Gusztáv biztatására csatlakozott a Magyar Úszó Egylet (MUE) akkor alakult gárdájához (1894-ben). Úszópályafutása mindössze három évig tartott, az újoncversenyek utáni első nyilvános versenyen, a MUE Lukács-uszodai „derbijén“ első győzelmét aratta (az 500 méteres ún. kitartó úszásban, 1894. júl. 28-án). A kor népszerű úszóhőse, a Guttmann-nál egy évvel idősebb Deutsch Gyula, a Scholtz-uszodában visszavágott legyőzőjének (az 1000 méteres kitartó úszásban, 1894. aug.-ban). Az év legnagyobb versenyén, a magyarországi nemzetközi demográfiai kongresszus tiszteletére rendezett első nemzetközi úszóversenyen, a Margitszigeten, ismét Deutsch Gyula győzött, Guttmannt a német Kniese Frigyes is megelőzte (a 2000 méteres úszásban, 1894. szept.-ben).

     

    Érettségije évében, a Markó utcai főreáliskola megtiltotta diákjainak a sportversenyeket, ezért Guttmann Arnold Hajós Alfréd álnéven versenyzett (1895-től). A Hajós sportnevet korábban is használta, az Alfréd utónevet az ártatlanul megvádolt Dreyfus kapitány tiszteletére vette fel! Az osztálytárs, versenytárs-jóbarát Gräfl Ödön, szintén ebben az évben vette fel első álnevét (ő „Hajós Pál“ volt 1895-ben!). Az úszóversenyeket nem véletlenül hívták derbiknek. A rendezők a versenyzőket általában több távokon „foglalkoztatták“, 100 métertől (yardtól) 800–1000 méterig (yardig) versenyeztek a különböző stílusokban szerencsét próbáló „jelöltek“. A versenyprogram zárásaként a győztesek elindultak a tkp. derbin, hogy eldöntsék, aznap ki volt a legjobb; sőt a legtöbb esetben még ún. szomorúversenyt is rendeztek a házigazdák, a győzelmet nem szerzett sportolók „a nyeretlenek versenyén“ vigasztalódhattak. A bécsi úszóderbi volt Hajós Alfréd első külföldi versenye. Hajós fölényesen győzött a 100 méteren, a derbit azonban elvesztette: az 1088 méteres viadalon Deutsch Gyula visszavágott (sőt Hajós csak 3. lett, 1895. jún.-ban). Európa nem hivatalos úszóbajnokságát szintén Bécs rendezte meg – ez a verseny azonban már nem „derbi“ volt. A bajnoki verseny fő attrakciója maga a 100 méteres gyorsúszás volt, s e köré rendeztek kísérő programokat, mellőzve a győztesek és a vesztesek „újraúszását“. Nos, a bajnoki versenyben Hajós fölényesen legyőzte a düsseldorfi (de Ausztriában élő) Eugen Wolffot (1:27,4), sőt a 68 méteres „kísérő versenyt“ is megnyerte. Másnap ugyanezen a mezőny még egyszer nekiveselkedett ugyanennek a távnak, ezúttal Ausztria bajnoki címéért. Hajós még nagyobb fölénnyel és még jobb idővel (1:25,4) verte Wolffot (1895. aug. 4–5-én). Még ugyanebben az évben megnyerte a MUE siófoki nemzetközi versenyét és a nem hivatalos magyar „bajnokversenyt“ is, azaz valamennyi versenyén fölényesen győzött, hazai riválisain kívül valamennyi német és osztrák ellenfelét biztosan verte. Az angliai és az amerikai úszók teljesítményét azonban nem ismerhettte, hisz a brit és a tengerentúli sportolók csak ritkán versenyeztek a kontinensen; mégis esélyesként várhatta az I. újkori olimpiai játékokat.

     

    Olimpiai felkészülését az edzésre és versenyzésre teljesen alkalmatlan Rudas-fürdő kismedencéjében végezte (a medence hossza 23 méter volt, ám ebből csak 17 méter volt úszásra alkalmas, a többi részen a víz mindössze fél méter mély volt!). Az elsőéves építészmérnök-hallgató mindennap kora reggel 5 órától a Sétatér utcától (= Bank utca) gyalog ment a Lánchídon át a Rudas-fürdőig, majd az edzés után gyalog ért be reggel 8 órára a Műegyetem nagy előadó termébe (= Múzeum körút). Az olimpiai próbaversenyeket viszont szintén a Rudas-fürdőben rendezték, így a már hónapok óta ott edző Hajós Alfrédnak nem okozott gondot a derbirendszerben lebonyolított versenysorozat. Ellenfeleit előbb 100 méteren, majd 500 méteren is legyőzte, így a mindössze egy úszó számára fenntartott „kvótáért“, a mindent eldöntő 1000 méteres versenyt már nem rendezték meg. Hajós még a MUE színeiben versenyzett, ám a kis egyesület nem tudta finanszírozni egyetlen sportolója athéni kiküldését, így kénytelen volt a BTC segítségét igénybe venni. – Athénban az úszóversenyek lebonyolításában a bajnokságok és a derbik rendszere sajátosan keveredett. Az úszóprogram a 100 méteres, az 500 méteres és a „mindent eldöntő“ 1200 méteres úszásból állt (a helyzetet egy kicsit bonyolította, hogy a nyeretlen görögök kiírtak maguknak egy szomorúversenyt is, amelyen csak görög matrózok indulhattak!). A 100 méteres verseny végén rögtön elindították az 500 métert is, így a versenyzőknek választaniuk kellett, hogy melyik számban indulnak. Így garantálták a szervezők, hogy mindkét győztes elindul majd 1200 méteren is…

     

    Hajós az olimpiai csapat második küldöttségében kapott helyet, mivel az úszóversenyeket csak a játékok végén rendezték meg. Április első napján érkezett meg Athénba, s rögtön a második napon már edzést is tartott a verseny színhelyén, a pireuszi Zea-öbölben (április 9-én még edzett, az akkorra már 11 ˚C-ra lehűlt vízben, a versenyeket ápr. 11-én tartották meg). Hajós ezúttal is tudatosan készült – akárcsak az olimpiai próbaversenyek előtt, alaposan kiismerte a Rudas-fürdőt, most a lényegesen nagyobb tétért küzdve, a görög hullámokkal barátkozott. A modern olimpiai játékok első úszóversenyén, a 100 méteres gyorsúszás versenye a magyar Hajós Alfréd, az osztrák Otto Herschmann és az amerikai Gardner Williams között dőlt el. Hajós 30 méterrel a cél előtt irányt tévesztett és egy rövid időre nagyon szorossá vált a verseny. Hajós azonban még időben korrigált, így csak három méterrel verte meg vetélytársait. A rögtön ezután indított 500 méteren Hajós régi ellenfele, az osztrák Paul Neumann diadalmaskodott. Bár mindketten már olimpiai bajnokok voltak, mégis nagy izgalommal várták az 1200 métert, azaz azt, hogy a bajnokok közül ki győz majd újra, esetleg egy harmadik, az amerikai szerzi meg az újabb győzelmet? Hajós tapasztalatai alapján tisztában volt azzal, hogy a 11–13 ˚C-os vízben 1200 métert másképpen kell úszni, mint 100 vagy 500 métert. Ujjnyi vastag faggyúval kente be testét, s a verseny elején szép lassan úszott. A hazai úszók azonnal az élre álltak, s óriási előnyre tettek szert Hajós és Neumann előtt. Fél távnál azonban, a jéghideg vízben, a versenyzőket kísérő kis gőzhajó sorra halászta ki a versenyt feladó házigazdákat, míg a végén csak Neumann és Hajós maradt. Neumann azonban elszámította magát, úgy gondolta, hogy beleerősít, hogy lerázza magáról az őt szívósan követő magyar úszót. Olyan erős tempóban kezdett, amelyben ugyan úgy tűnt, hogy Hajós is leszakad, ám mégsem így történt. Neumann a hideg vízben nem bírta saját iramát – ő is befejezte a küzdelmet. Hajós magára maradt, szép lassan beúszott a célba: közel 100 méterrel verte meg a leginkább vízben maradt görög ellenfeleket. Az úszóversenyek győztese 1896-ban, akárcsak a többi bajnok ezüstérmet kapott, és részt vehetett a bajnokok fogadásán, ahol I. György görög király személyesen beszélgetett el az olimpikonokkal. Az ismert anekdota is ehhez a fogadáshoz kapcsolódott: a bajnokok tiszteletére tartott ebéd után került sor a győztesek kihallgatására. I. György görög király személyesen váltott szót néhány olimpikonnal. Hajós Alfréd volt a legfiatalabb az athéni győztesek közül. A király német nyelven szólította meg a rendkívül izgatott magyar fiatalembert: – Hol tanult meg ilyen remekül úszni? – A vízben, felség!

     

    Hajós Alfréd úszósikereit az ún. magyar tempónak, azaz a váltott karral történő, lábmunka nélküli úszásnak köszönhette. Pontosabban Hajós módosított a magyar tempón: a karok csapásával egyidejűleg csekély lábmozgást, bizonyos egyensúlyozó mozdulatokat is végzett. Valójában Hajós a kallózás ősét, az ún. kétütemű kallót valósította meg! Első olimpiai bajnokunk hazatérése után még néhány hónapig úszóként versenyzett: megnyerte az 1896. évi bécsi derbit és az Európa-bajnokságot is. Ősszel azonban búcsút intett az úszósportnak, új egyesülete, a BTC egy új „rugdaló” sportágban, a futballban, a szárazföldön számított rá… 

    Emlékezet

    Budapesten élt és tevékenykedett, a Kozma utcai izraelita temetőben, családi sírban nyugszik. Temetésén Mező Ferenc, a Magyar Olimpiai Bizottság magyar tagja és Dávid Károly Kossuth-díjas építész búcsúztatta. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).

     

    Gyermekkorában Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület, Dob utca) és a Lipótvárosban (V. kerület, Sétatér utca [ma: Bank utca]) lakott, később az V. kerület Báthory utca 5.-be költözött. Ez utóbbi lakóhelyét emléktábla jelöli. Nevét vette fel az általa tervezett első magyarországi fedett uszoda, a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda (2006?-tól Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda). Budapesten, Zuglóban (XIV. kerület, 2000) és Pesterzsébeten (XX. kerület, 2002), valamint Gödöllőn is működik Hajós Alfréd Általános Iskola.

     

    Első (gipsz)szobrát már életében elkészítette Cserenyei-Kaltenbach István (a debreceni Arany Bika Szálló földszinti halljában, 1931). A margitszigeti Nemzeti Sportuszoda előterében látható bronz mellszobra szintén már életében elkészült (Reményi József alkotása, 1955). A pesterzsébeti Hajós Alfréd Általános Iskolában, az iskola névadó ünnepségén leleplezték a fiatalkori úszóbajnok bronz fejszobrát (Horváth Ágnes alkotása, 2002). Halálának 50. évfordulóján a zuglói Hajós Alfréd Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában különleges bronz domborművet avattak. A műalkotáson a fiatal olimpiai bajnok és az idős, híres építészmérnök portréja is szerepel (Somogyi Tamás alkotása, 2005). Emlékét őrzi tovább a Hajós Alfréd Társaság is (2001-től). Miskolcon utcát neveztek el róla. 

    Elismertség

    A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja (1946–1955). 

    Elismerés

    Olimpiai Diploma (1953), az Úszósport Hírességei Csarnoka (Hall of Fame) tagja (1966). 

     

    Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2002), Ybl Miklós-díj (posztumusz, 2010). 

    Szerkesztés

    Újságíróként a Pesti Napló munkatársa, rovatvezetője (1903–1908), a Sportvilág szerkesztője (1904–1906).

    Főbb művei

    F. m.: építészeti alkotásai: Weidlich-palota (Miskolc, Belváros, 1911)
    Arany Bika Szálló (Debrecen, 1915)
    Megyeri úti Stadion (Újpest, 1922)
    Nemzeti Sportuszoda (Budapest, 1929–1931)
    Győri versenyuszoda (1933).

     

     

    F. m.: könyve: Így lettem olimpiai bajnok! Sajtó alá rend. Földes Éva. (Bp., 1956). 

    Irodalom

    Irod.: Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
    A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
    Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
    Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Halálhír. (Szabad Nép–Magyar Nemzet, 1955. nov. 13.)
    Fekete Pál: Emlékezés H. A.-re. (Népsport, 1955. nov. 15.)
    [Bárány István]: H. A. (Úszósport, 1955. dec.)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Főszerk. Lajta Edit. (Bp., 1963–1965)
    Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. (Bp., 1978)
    Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
    Újpesti életrajzi lexikon. (Újpest, 1998)
    Győri életrajzi lexikon. (Győr, 1999)
    Újpesti életrajzi lexikon. A szerkesztőbizottság elnöke: Sipos Lajos, főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
    Magyar művészeti kislexikon. Szerk. Kölber Ágnes. (Bp., 2002)
    Zsidó síremlékek Budapesten. Szerk. Haraszti György. (Bp., 2004). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (12), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (11), biokémikus (36), biológus (177), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (66), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (119), festőművész (116), filmrendező (13), filológus (56), filozófus (74), fizikus (107), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (97), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (52), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (893), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (298), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (168), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (170), könyvtáros (63), közgazdász (167), kritikus (51), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (31), levéltáros (88), matematikus (92), mérnök (667), meteorológus (14), mezőgazda (116), mezőgazdasági mérnök (96), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (33), művészeti író (13), művészettörténész (90), muzeológus (80), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2017. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu