Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Kaffka Margit emlékezete
    Kaffka Margit, tarczafalvi
    Szendrey Júlia emlékezete
    Szendrey Júlia
    Vörösmarty Mihály emlékezete

    Verseghy Ferenc

    író, költő, nyelvész, római katolikus pap

    1794-ig Versegi Ferenc 


    Született: 1757. április 3. Szolnok
    Meghalt: 1822. december 15. Buda

    Család

    Valószínűleg régi nemesi családból származott, a Verseghy a család nemesi előneve lehetett. Egyes feltételezések szerint a verseghy Nagy családdal azonos. Sz: Verseghy János sótiszt, Schaibl Erzsébet. Apja nem sokkal születése után meghalt, anyja feleségül ment Vígh Ignáchoz, gr. Esterházy Károly egri püspök számtartójához. 

    Iskola

    Elemi iskoláit Szolnokon (1763–1766), középiskoláit a pesti (1766–1769) és az egri jezsuita gimnáziumban végezte (1769–1771). Az egri szemináriumban papnövendék (1771–1777), a budai egyetemen jogot tanult (1777–1778). Belépett a pálos szerzetesrendbe (Eugenius szerzetesi néven, 1778. márc. 13.), Márianosztrán noviciátus (1778. márc. 13.–1779. ápr. 6.), visszatért Pestre (1779), a nagyszombati egyetemen teológiát hallgatott (1779–1781), áldozó pappá szentelték (1781. ápr. 22-én; első miséjét 1781. máj. 4-én tartotta). A budai egyetemen filozófiát és matematikát tanult (1783. júl. 29-én doktorrá avatták), majd uo. folytatta teológiai tanulmányait (1783–1784), teológiából baccalaureatusi fokozatot szerzett (1784). 

    Életút

    Felsőgyőrött kolostorban volt (1781), a nagyszombati konviktus (= bentlakásos diákotthon) prefektusa (1781–1782), tanulmányai befejezése után Pozsonyban, a papnövendékek prefektusa (1784. jún.–szept.), Pesten hitszónok (1784. szept. 8.–1786. márc. 20.; a pálos rend feloszlatásáig; hivatalosan 1786. aug. 20-án tette le a rendet). Az óbudai-kiscelli helyőrség tábori lelkésze (1787–1788), a budai hadtestparancsnokságon, Milassin Miklós tábori főpap titkára (1788–1790); közben részt vett a szabácsi csatában. Az ütközet után súlyosan megbetegedett, előbb váltóláz, majd különböző ízületi betegségek (csúz, köszvény) támadta meg; évekig betegeskedett (1790–1792). Teljes felgyógyulása után nyugdíjazták, végleg Budán telepedett le, s kizárólag irodalommal és tudományokkal foglalkozott. 



    Irodalmi pályafutása valójában betegsége alatt kezdődött (jóllehet első verse, a Magyar Henriásról már 1787. júl. 4-én megjelent a második magyar nyelvű újság, a Magyar Kurir mellékletében, a Magyar Musában). Megismerkedett Bacsányi Jánossal (1763–1845), aki felfigyelt a nagy műveltségű, verselgető, felvilágosult papra. Első írásai után Batsányi buzdította versírásra, majd bevonta a kassai Magyar Museum szerkesztésébe (1788–1790), esztétikai írásai és első nyelvészeti dolgozatai is itt jelentek meg. Kezdetben tanítókölteményeket írt, amelyek természettudományi ismereteit foglalta össze (A Teremtésről, költemény hat énekben; 1791), valamint napi politikai történésekre reagált. A II. József halála után az országgyűlésre készülő rendeket szólítja meg A magyar hazának anyai szózattya c. költeményével (1790). Programot kívánt adni a követeknek: javasolta, hogy szüntessék meg a felekezeti villongásokat, a polgárok közötti különbségeket, töröljék el a nemesek és a papság kiváltságait biztosító törvényeket. Az igen szűk körben terjesztett műnek igen nagy hatása volt, a reformkor későbbi nagy nemzedéke (pl. Kölcsey Ferenc is elismerően szólt a munkáról). Az 1790/91. évi országgyűlés végül is elfogadta a XVI. törvénycikket, amelynek lényege, hogy az iskolákban magyar nyelvű tanszékek alakulhattak. Verseghy Emlékeztető Oszlop (1791) c. költeményt írt azon honfiakról, „akik szívre vevék a hazanyelv ügyét“.

     

    Első esztétikai írásai (A’ Szép Mesterségekről; A’ Musikáról; Rövid értekezések a’ Musikáról) valójában a svájci filozófus, teológus Johann Georg Sulzer (1720–1779) műveinek átültetése. Kiválogatta Sulzer munkáiból azokat, amelyek leginkább számíthattak a nagyközönség érdeklődésére, s ezeket jó magyar nyelven tolmácsolta (általában a Magyar Museumban, 1792-ben). Munkái ugyanakkor az első magyar nyelvű zeneelméleti és zeneesztétikai írások. Verseghy maga is zenélt, híres volt énektudásáról és hárfajátékáról, versei közül igen sok a könnyen énekelhető, egyszerű dal. Úgy vélte, hogy minden művészet közül a zene a leghatásosabb, az hatja meg leginkább az emberi lelket, az ébreszt legkönnyebben és legerősebben hangulatokat, érzelmeket és indulatokat. „Kimondhatatlan hiba, hogy a musika csupán csak hivalkodó emberek múlatságának nézetik.“ A Mi a poézis? (1793) c. műve viszont már nem kompiláció, hanem önálló értekezés, a magyar esztétikatörténet egyik első, jelentős munkája. Véleménye szerint a költészet eszközei, a „költés“ (= phantasia), a költői előadás és a „lábmérték“ (= metrum). A költészet végső célja, hogy igazra vezessen, ez a végső cél (= finis ultimus), de van egy közelebbi cél is: az, hogy a szívekre hasson (= finis proximus). Különös, hogy elutasította a „hangegyeztetést“ (= rím), mert a rímekben nincs esztétikai erő, ellenkezik a költészet mivoltával, a költészet célját nem szolgáló üres cifraság csupán. Az az igazi poéta, aki nem használ rímet, mert a vers fő kelléke a ritmus, a mérték! „Messze tévelyedne az igazságtól és Nemzetünk dicsőségét nagyon lealázná, aki a magyar hangegyeztetést nemzeti poézisnak tartaná!“ – Verseghy rendszeresen látogatta az első magyar színjátszó társulat előadásait, kapcsolatba került Kelemen László igazgatóval, aki felkérte néhány divatos darab magyar fordítására. Mindenek előtt August von Kotzebue (1761–1819) munkáinak magyarítására vállalkozott, amelyek közül kiemelkedik A szerelem gyermeke c. dráma (előadatott 1792. jún. 14-én, Budán). Míg Sulzer esztétikai nézeteit lefordította, Kotzebue színműveit átdolgozta: a mű cselekményét egyszerűsítette, magyar környezetbe helyezte, azaz tkp. Kotzebue nyomán egy új történetet alkotott. A szerelem gyermeke főhőse Bodnár Ferencz, aki Vadligeti báró és egy paraszt leány törvénytelen gyermeke. (A törvénytelen gyermek származása, kalandos sorsa igen gyakori motívum a korszak drámáiban, majd később az első magyar történelmi regényekben is!) A családi körülmények elszakították a bárót szerelmétől, akit rákényszerítettek arra, hogy gazdagon nősüljön. A cselekmény idején Vadligeti báró már évek óta özvegy, s egyetlen leányának gondviselője. Miután megtalálja elveszettnek hitt kedvesét és fiát, az anyát feleségül veszi, sőt leányát – szakítva a hagyományokkal – egy egyszerű református prédikátorhoz adja hozzá. – A dráma mellékszereplői kiválóan alkalmasak arra, hogy Verseghy hitet tegyen a felvilágosult eszmék – honszeretet, egyenlőség, testvériség – mellett. Muldai gróf kiválóan beszél németül, tud magyarul is, de beszédét állandóan francia szavakkal keveri. Édeskés, udvariaskodó modora, a külföldöt utánzó, a hazai viszonyokkal nem törődő, nevetségessé váló magyar mágnás archetípusa. A darab további mellékszereplője egy nemeslelkű, adományozó zsidó, továbbá egy katolikus pap, aki a református erényeket dicsőíti! 



    Batsányi buzdítására fogott hozzá Millot apát nagy történeti műve (A világnak közönséges története I–II. köt. 1790–1791) német nyelvből történő magyar fordításához. Jóllehet nem az eredeti nyelvből történt a fordítás, mégis Verseghy szöveghűségre törekedett (a fordítást valószínűleg Batsányi is összevetette az eredeti francia szöveggel). Verseghy – Millot nyomán – úgy vélekedett, hogy a történelem nem elégedhet meg az eseményeknek, háborúknak, a királyok tetteinek elmondásával, hanem az emberi szellem küzdelmeit, fejlődését is meg kell világítania. Verseghy Voltaire híve, de nem materialista, főleg nem istentagadó. Nem támadta a kinyilatkoztatott vallásokat, nem tartotta a vallást felesleges hiábavalóságnak, ugyanakkor elítélte a türelmetlen kinyilatkoztatókat, hirdette az erényt, és buzdított az igaz életre. Az ilyen vallásosság az, ami a szívünket elönti, és nem az, ha vakon engedelmeskedünk a hitnek! Ezen nézeteinek a Millot-fordításban is hangot adott: a fordítás után tíz értekezésben fejtette ki felvilágosult nézeteit. A fordítás hatalmas vihart kavart. Szeitz Leó jezsuita pap és Alexovics Vazul egykori rendtársa könyvet írt (!) a fordítás ellen. Alexovics az eddig megjelent leggyalázatosabb könyvnek nevezte, különösen azért, mert egy tisztességes abbé művéhez csatolta saját, „istentelen“ nézeteit. Verseghyt feljelentették, a Helytartótanács ugyan nem ítélte el, de úgy döntött, hogy az ítéletet az egyházra bízza. Végül is a fordítás két kötetét elkobozták, megtiltották a további kötetek fordításait, valamint Verseghyt három hónap zárdafogságra ítélték (Nagyszombaton, 1793-ban).  

     

    Kiszabadulása után már országszerte ismert író volt, nem véletlen, hogy a hasonló gondolkodású, a szabadkőműves páholyokból részben kiváló pest-budai olvasókörök kapcsolatot kerestek Verseghyvel, aki költeményeiben, színműveiben, esztétikai dolgozataiban közel azonos nézeteket vallott velük. Valószínűleg a Societas Eruditorumnak is nevezett budai olvasókör tagjaként már jól ismerte HajnóczyJózsefet (1750–1795), Szentmarjay Ferencet és Szentjóbi Szabó Lászlót, ill. Batsányi Jánossal gyakran megfordult Abaffy Ferenc házában, ahol különböző, reformokat valló hazafiak gyűltek össze. A francia forradalom nagy hatású dalát 1793-tól már Magyarországon is ismerték: feljegyzések szerint Szentmarjay Ferenc énekelte először, a szöveghez bárki hozzáférhetett, magyar nyelvű fordítása azonban még nem volt. Valószínűleg a szlovákul kiválóan beszélő Abaffy viszont már „tót nyelvre“ átültette, s természetesen német változata is elkészült (egyes adatok szerint egy ismeretlen hazafi lefordította, és röpiratként terjesztették a magyarországi jakobinusok). Verseghyről köztudomású volt, hogy kiválóan zenélt, versei közül sokat dalként lehetett énekelni, vélhetően ezért Szentmarjay Ferenc juttatta el a francia eredetit Verseghynek, kérve a népszerű papot, hogy készítse el a marsziliai dal“ magyar fordítását. Verseghy ezt először visszautasította, 1794 tavaszán azonban Hajnóczy József újra megkérte a feladatra, sőt a forradalmi dal német, latin és szlovák (!) prózai és verses változatát is odaadta Verseghynek, hogy megkönnyítse dolgát. Hajnóczy ismerte a Verseghy-féle Kotzebue átültetéseket is, ezért azt szerette volna, ha a magyar fordítás – akárcsak a színdarabok – a magyar körülményekhez alkalmazkodik. A munka során Hajnóczy szervezte be a Martinovics-féle jakobinus mozgalomba (1794 nyarán készült el a magyar fordítás, júl.-tól lett tagja Verseghy a titkos társaságnak: Hajnóczy diktálta le a kátét Verseghynek, aki vállalta annak terjesztését is). A szervezkedés felszámolása után letartóztatták (1794. dec. 11.), a Hétszemélyes Tábla halálra ítélte, amit végül 9 év várfogságra módosítottak (1795. jún.), verseit pedig nyilvánosan elégették. Kufsteinban (1795–1796), Grazban (1796–1797) és Brünnben raboskodott (1797–1803; a Martinovics-mozgalom elítéltjei közül utolsóként szabadult: 1803. aug. 28-án).

     

    Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában néhány évtizede előkerült Kármán József Urania című folyóiratának egy sűrű kézírással telerótt példánya. Kutatók a kézírás elemzése alapján megállapították, hogy a folyóirat Verseghy Ferenc addig ismeretlen költeményeit tartalmazza, s a példány a költővel a börtönt is megjárta. Különös érdekesség, hogy Verseghy egyes betűket megjelölt, másokat érthetetlennek tűnő írásjellel látott el. Idővel kiderült, ha a megjelölt betűket és jeleket egymás után rakják, a folyóirat 39. és 86. oldala között egy addig ismeretlen Marseillaise-fordítás bukkan elő. Azaz Verseghy idővel magyar nyelvű lapokhoz is hozzájutott, így a börtönben is írt verseket, sőt még egyszer megmagyarította a „marsziliai éneket”. Tartva attól azonban, hogy újra elkövetett „főbenjáró vétsége” lelepleződik (ne feledjük: először halálra ítéték ezért!), az új fordítást rejtjelezte. Máig sem tudjuk, hogy az újabb fordítása mennyire vált ismertté, terjesztették-e illegálisan az 1800-as évek elején, a ferenci abszolutizmus idején?

     

    Kiszabadulása után gr. Szapáry János nádori főudvarmester leányának, gr. Szapáry Leopoldinának nevelője (1804–1810), egyúttal József főherceg nádor magyar nyelvtanára (1806–1810), br. Prónay László nevelője (1811–1812). Élete utolsó éveiben a budai Egyetemi Nyomda korrektora, szótárakat, ill. a Helytartótanács megbízásából latin nyelvű tankönyveket írt és szerkesztett (1812–1822). 

    Emlékezet

    Szolnokon született, de kilenc éves korában elkerült szülővárosából, és soha nem tért oda vissza. Miután édesanyja feleségül ment Vígh Ignáchoz, az egri püspök számtartójához (1769), Verseghy családja Egerbe költözött, s ott is éltek nevelőapja haláláig. Nevelőapja halála után végleg Budán, a Vízivárosban (ma: II. kerület) telepedett le, a Medve utcában élt. Budán hunyt el, a Vízivárosi temetőben nyugodott. A temető felszámolása után (1931) földi maradványait a szolnoki római katolikus temetőbe vitték. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). Szolnokon róla nevezték el a Verseghy Ferenc Gimnáziumot (1922-ben) és a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárat (1954. ápr. 2-án). A könyvtárban a helyi Verseghy Irodalmi Kör kezdeményezésére Verseghy-termet is berendeztek. A számos Verseghy-relikvia mellett itt helyezték el egészalakos festményét (Remete Márton alkotása, 1937). Szolnokon, a Verseghy parkban mellszobra látható (felavatva: 1934. szept. 30.). Borbereki Kovács Zoltán márvány talapzaton álló bronz alkotása a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-díjat nyert (1937-ben). A Verseghy Ferenc Gimnázium épületének homlokzatán emléktábláját is elhelyezték (Pogány Gábor Benő alkotása, felavatva: 2001. dec. 20.). A Jász-Nagykun Szolnok Megyei Numizmatikai Társaság a jakobinus mozgalom 200. évfordulójára domborműves emlékrmet adott ki, amelyen Verseghy Ferenc látható (Szabó Béla alkotása, 1995). Első írásai még Versegi Ferenc néven jelentek meg, szerzetesi neve Verseghy Eugenius volt, amely a 18. század végén még nem azonos a Jenő névvel (az Egyenes névvel próbálkoztak magyarítani). Ezért néhány kiadatlan művén, szerzőként Versegi Egyenes Ferenc szerepelt. Kéziratait a zirci ciszterci apátság levéltárában, az Országos Széchényi Könyvtár és az MTA Kézirattárában őrzik.

     

    Verseghy Ferenc életrajzát először Sághy Ferenc állította össze (Verseghy Ferencz maradványai és élete, 1825), az első monográfiát Császár Elemér írta róla (Verseghy Ferenc élete és művei, 1903). A 20. században Gálos Rezső foglalkozott még sokat a költővel, adatközlései rendszeresen megjelentek az irodalomtörténeti szaklapokban. A jakobinusok iratainak mintaszerű közreadása (Benda Kálmán munkája) új lendületet adott a 18. század végi eszme-, művelődés- és politikatörténeti kutatásoknak. A „marsziliai ének“ (azaz a Marseillaise) magyar fordításának történetét Tarnai Andor tisztázta (1966). Szülővárosában különösen nagy tisztelet övezi Verseghyt. Munkásságával kapcsolatban, 1957-től, öt tanulmánykötet is megjelent (In memoriam Verseghy Ferenc címmel, valamennyit Szurmay Ernő szerkesztette). Az újabb kutatások közül kiemelkednek Deme Zoltán írásai (Verseghy Ferenc könyvtára, 1985), Éder Zoltánnak Verseghy nyelvészeti működésével foglalkozó dolgozatai, valamint Margócsy István eszmetörténeti kutatásai. Legújabban Doncsecz Etelka jelentette meg Verseghy drámáinak kritikai kiadását (2014-ben). 

    Szerkesztés

    Az első magyar nyelvű katolikus folyóirat, az Egyházi Értekezések és Tudósítások szerkesztője (1820–1822). 

    Főbb művei

    F. m.: összes és válogatott művei: V. F. költeményei. Összeszedte Toldy Ferencz. (A magyar nemzet classicus írói. 4. Pest, 1865)
    V. F. összes költeményei. Sajtó alá rend. Császár Elemér és Madarász Flóris. (Régi Magyar Könyvtár. 24. Bp., 1898; 2. kiad. 1910)
    V. F. válogatott lírai költeményei. Vál. Madarász Flóris. (Magyar Könyvtár. 166. Bp., 1910)
    V. F. válogatott versei. Vál., szerk. Vargha Balázs. (Magyar Könyvtár. Bp., 1956)
    V. F., Földi János és Fazekas Mihály válogatott művei. Vál. Vargha Balázs és Julow Viktor. (Magyar Remekírók. Bp., 1989)
    V. F. drámái. Sajtó alá rend. Doncsecz Etelka. (Csokonai Könyvtár. Források. 17. Debrecen, 2014)

     

    életében megjelent művei: Keresztény ájtatosságok. (Pest, 1786)
    A magyar hazának anyai szózattya az ország napjára készülő magyarokhoz. Költemény. (Hely nélkül, 1790)
    A Teremtésről. Költemény hat énekben. (Magyar Museum, 1790)
    Rövid értekezés a musikáról. 6 énekekkel. (Bécs, 1791)
    Egy jó szívből jött szatíra, avagy feddő költemény a magyar literatúráról. Költemény. (Hely nélkül, 1791)
    A Boriszák. – Barátság. Költemények. (Magyar Museum, 1792)
    A szép mesterségekről. Értekezés. (Magyar Museum, 1792)
    Mi a poézis? és ki az igaz poéta? Megtoldva Horátziusnak Pizóhoz és ennek fiaihoz írt levelével… és egynéhány költeményes enyelgésekkel. (Buda, 1793)
    Proludium in institutiones linguae hungaricae, ad systema Adelungianum, genium item linguarum orientalium, ac dialectum tibiscanum & transylvanam exactas. – Bevezetés a magyar nyelv törvényeibe… Nyelvészeti értekezés latin nyelven. (Pest, 1793)
    Rikóti Mátyás, egy nyájas költemény, mellyel e hires magyar versszerzőnek pompás koszoruzása négysoru ritmusokban előadatik. Név nélkül. Két rézmetszettel. A hangjegymellékletek Mozart A varázsfuvola c. operájából. (Buda, 1804)
    Nagy nevezetű és nagy tekintetű Kolomposi Szarvas Gergely urnak, mostoha ükömrűl kedves uram bátyámnak víg élete és nevetséges vélekedései… I–II. köt. Név nélkül. (Buda, 1804–1805)
    Neuverfasste ungarische Sprachlehre, worin die verschiedenen Mund- und Schreibarten der ungarischen Sprache kurz angezeigt… (Pest, 1805; 2. kiad. Buda, 1817; 3. kiad. Buda, 1823)
    Száz esztendőre szóló kalendáriom, 1805dik esztendőtül fogva 1905dikig, mellyben feltalállyák a’ Gazdák az úgy nevezett Földművelők’ Reguláit. (Pest, 1805)
    A tiszta magyarság, avagy a csinos magyar beszédre és helyes irásra vezérlő értekezések. Követi ezeket a cadentiák lajstroma, mellynek hasznát a filologusok és a poéták egyaránt vehetik. (Pest, 1805)
    Magyar Aglája, avagy Kellemetesen mutató nyájaskodások külömbféle versnemekben. (Buda, 1806)
    Gróf Kaczaifalvi László, avvagy a természetes ember. Egy igen mulatságos tanúságokkal bővelkedő történet. A Magyar Aglajának szerzője által. Rézmetszettel. (Pest, 1808)
    Báró Külneki Gilméta kisasszony és Aranypataki György. Egy érzékeny történet a legújabb időkből. Név nélkül. (Buda, 1808)
    Kresznerics Ferencz versei, melyek az 1809-iki franczia eseményekre vonatkoznak. V. F. által énekre téve. (Pest, 1809)
    Az emberi nemzetnek Történetei, mellyeket a’ magyar nemességnek hasznos mulatságára öszveszedett egy Emberszerető Hazafi. I–III. köt. Név nélkül. (Buda, 1810–1811)
    Vak Béla, a magyarok királlya. A történetirásbúl vontt romános rajzolat. Rézmetszettel. (Pest, 1812)
    Exercitationes idiomatis hungarici secundum regulas epitomes concinnatae in usum gymnasiorum regni Hungariae. Név nélkül. (Buda, 1816)
    Magyar ortografia, avvagy irástudomány, mellyben a magyar betűknek helyes kimondása és irása taníttatik. Bevezetés gyanánt a magyar nyelvtudományra. A nemzeti oskolák számára. Név nélkül. (Buda, 1816; 2. kiad. 1817; 3. kiad. 1820; 4. kiad. 1821; 5. átd. kiad. 1840. Toldy Ferenc átdolgozásában)
    Analytica institutionum linguae hungaricae. I–III. Pars I. Etymologia. Pars II. Syntaxis linguae hungaricae. Pars III. Usus aestheticus. Név nélkül. (Buda, 1816–1817)
    Epitome institutionum grammaticarum linguae hungaricae. 1–5. füz. Név nélkül. (Buda, 1816–1820)
    Ungarische Rechtschreibung, als Einleitung in die ungarische Sprachlehre. Zum Gebrauche der Nationalschulen Név nélkül. (Buda, 1817)
    Ungarische Sprachlehre zum Gebrauche der ersten Lateinischen und Nationalschulen. Név nélkül. (Buda, 1817)
    A’ filozófiának talpigazságira épitett felelet a’ Nemzeti Muzéum’ nevében a’ magyar nyelv iránt tett, ’s az 1818. esztendőben, Bőjt elő havának 7-dik napjánn a’ hazai tudósításokba iktatott kérdésekre, melly értekezés gyanánt is szolgál egyszersmind a’ nyelvművelésnek mivoltárul és akadállyairul. (Buda, 1818)
    Magyar grammatika avagy nyelvtudomány, mellyben a hazai nyelvnek sükeres okokra épített regulái napkeleti nyelvhez illő tanitásrenddel mind és pontosan előterjesztetnek. A magyar nemzeti oskolák számára (Buda, 1818; 2. kiad. 1821)
    Dissertatio de versione hungarica Scripturae Sacrae cui specimina correctae atque ad Vulgatam exactae versionis… (Buda, 1822)

     

    ford.: A világnak közönséges története. I–II. köt. I. köt. A régi nemzetek. II. köt. A görögök. Írta franczia nyelven abbas Millot. Ford. (Pest–Buda, 1790–1791)
    A szerelem gyermeke. Egy nézőjáték 5 felvonásban. Kotzebue Augustus úr után, az originális kiadás szerint. Ford. Név nélkül. (A Budai Magyar Theatrum első füzete. Buda, 1792; előadatott 1792. jún. 14-én, Budán)
    A lebilincsezett Prometheus. Ford. Aeschilusból. Név nélkül. (A Budai Magyar Theatrum második füzete. Buda, 1792)
    Patikai Lukátsnak egy meglett és okos szántó-vevő embernek oktatásai a lovaknak, szarvasmarháknak, juhoknak és sertéseknek betegségeiről, azoknak gyógyításáról. Hilfreich állatorvosló könyvét ford. Név nélkül. (Buda, 1792)
    A formenterai remete, egy néző és egyszersmind énekes játék 3 felvonásban Kotzebue Augustus úr után szabadon fordította és némely keményebb kifejezésekre nézve megenyhítette. Név nélkül. (Buda, 1793; előadatott 1793. okt. 28-án, Budán)
    Eduard Skócziában, avagy egy szökevénynek az éjszakája… Nézőjáték 3 felvonásban, melyet franczia nyelven írt Duval, németre fordított szabadon Kotzebue, magyarra fordított V. F. (Buda, 1805)
    A magyaroknak hűsége és nemzeti lelke. Énekes játék 2 felvonásban. Vitéz Sorz obester úrnak verseibül szabadon fordította V. F., musikába tette Pacha Gáspár. (Pest, 1809)
    Hiteles előadása a spanyol történeteknek az Aranjuezi nyughatatlanságoknak fellobbanásátúl fogva a Bajoni Juntanak befejezéseig. Írta Ceballos Pedro. Ford. Név nélkül. (Magyar-országban, 1809)

     

    új kiadásai: Kellemesen mulató nyájaskodások. V. F. verses elbeszéléseiből. A Magyar Aglája 1806. évi kiadása után. (Mulattató zsebkönyvtár. 52. Esztergom, 1893)
    Szemelvények V. F. nyelvtudományi műveiből. Összeáll. Császár Elemér. (Segédkönyvek a magyar nyelv és irodalom tanításához. 11. Bp., 1904)
    Gróf Kaczaifalvi László, avvagy a természetes ember. Egy igen mulatságos, tanúságokkal bővelkedő történet. A bevezetést írta Mikszáth Kálmán. Kőszeghy-Winkler Elemér rajzaival. 16 táblával. (Magyar regényírók képes kiadása. 1. Bp., 1911)
    Rikóti Mátyás, egy nyájas költemény, mellyel e hires magyar versszerzőnek pompás koszoruzása négysoru ritmusokban előadatik. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Császár Elemér. (Magyar irodalmi ritkaságok. 32. Bp., 1935)
    Rövid értekezés a musikáról. 6 énekekkel. Hasonmás kiad. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1972)
    A magyar nyelv törvényeinek elemzése. – Analyticae institutionum linguae hungaricae. I–XII. köt. Szerk., az előszót írta Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1972–1979)
    V. F. kiadatlan írásai. I–III. köt. Vál., a szöveget gondozta Deme Zoltán és Fried István. Szerk., az előszót írta Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1982–1987)
    Dissertatio de versione hungarica Scripturae Sacrae cui specimina correctae atque ad Vulgatam exactae versionis… – Értekezés a Szentírás magyar fordításáról… Szerk., az előszót írta Szörényi László, a héber szöveget gondozta Turán Tamás. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1987)
    Erkölcsi levelek. Összeáll. Horváth Károly, a bevezető tanulmányt írta Benda Kálmán. Bibliofil kiad. Miniatűr könyv. (Bp., 1987)
    A korán jött ember. Válogatás V. F. legérdekesebb műveiből. Vál., a bevezető tanulmányt írta Deme Zoltán, előszó Szurmay Ernő. 24 táblával. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1996)
    – Bevezetés a magyar nyelv törvényeibe… Latin nyelvből ford. Hegyi Balázs, az eredeti latinnal egybevetette Vladár Zsuzsa, a bevezető tanulmányt írta Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1998)
    Exercitationes idiomatis hungarici secundum regulas epitomes concinnatae in usum gymnasiorum regni Hungariae. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Szurmay Ernő. (A szolnoki Verseghy Kör és a V. F. Megyei Könyvtár és Művelődési Intézet kiadványa. Szolnok, 2007). 

    Irodalom

    Irod.: V. F. maradványai és élete. Kiadta Sághy Ferencz. (Buda, 1825)
    Szinnyei József: Révai Miklós és V. F. életrajza. (Magyar Helikon. Pozsony–Bp., 1885)
    Császár Elemér: Verseghy és a cenzori hivatal. (Századok, 1900)
    Császár Elemér: V. F. élete és művei. Monográfia. (Bp., 1903)
    Simai Ödön Kazinczy Révai és Verseghy vitáiban. (Magyar Nyelv, 1911)
    György Lajos: V. F. „Természetes Emberé”-nek forrása.(Irodalomtörténet, 1912)
    Gorzó Gellért: Adalékok V. F. életéhez és költészetéhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1914)
    Horváth Konstantin: V. F. néhány ismeretlen költeménye. – Major Ervin: Verseghy mint dal- és zeneszerző. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1925)
    Horváth Konstantin: V. F. prédikációi. – V. F. néhány ismeretlen verse. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1928)
    Horváth Konstantin: V. F. egy ismeretlen verses regénye. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1930)
    Gálos Rezső: Ismeretlen részletek V. F. életéből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1932)
    Valent István: V. F. hamvainak hazaszállítása. (Irodalomtörténet, 1932)
    V. F. ismeretlen drámatöredéke. Zoutmund, a’ Majthényi fő nemes familiának törzsöke, avvagy a’ Pozsonyi Ostromlás. Közli Gálos Rezső. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1933)
    Gálos Rezső: V. F. két ismeretlen német költeménye. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1934)
    Egy esztendő V. F. életéből. V. F. kiadatlan levelei 1811–1812-ből. Közzéteszi Gálos Rezső. (A győri Női Felső Kereskedelmi Iskola 1934/35. évi Értesítője, 1935 és külön: Győr, 1935)
    Horváth Konstantin: Az Egyházi Értekezések és Tudósítások, az első magyar katolikus theológiai folyóirat története. 1820–1824. V. F. és Horváth János levelezésével. (A Veszprémi Egyházmegye múltjából. 4. Veszprém, 1937)
    Gálos Rezső: Verseghy és a Tristram Shandy. – V. F. zsengéi. 1–2. Közli Gálos Rezső. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938)
    Gálos Rezső: V. F. kiadatlan költeményei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1939)
    Gálos Rezső: Adatok V. F. költeményeihez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1940)
    Nem Verseghy Ferenc költeményei. – Gálos Rezső: V. F. kiadatlan tanítókölteménye. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1941)
    Tordai György: V. F. máglyára küldött írásai. (Természet és Társadalom, 1953)
    V. F. (A Jászkunság emlékszáma, 1957 és a tanulmányok egy kötetben is. A kötetet szerk. Kisfaludy Sándor. A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1957)
    Terestyéni Ferenc: V. F., a nyelvtudós. (Magyar Nyelv, 1957)
    Szauder József: Verseghy és Herder. (Filológiai Közlöny, 1958)
    Szauder József: Verseghy pályakezdése. (Sz. J.: A romantika útján. Bp., 1961)
    Tarnai Andor: Verseghy Marseillaise fordítása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966)
    Benda Kálmán: Még egyszer Verseghy Marseillaise fordításáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
    In memoriam V. F. Emlékkönyv a Szolnokon, 1972. dec. 14–15-én tartott ülésszak anyagából. Előadások. Szerk. Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1973)
    Fried István: V. F.: Rikóti Mátyás. (Irodalomtörténet, 1973)
    Dér Katalin: V. F.: A magyar nyelv törvényeinek elemzése. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Linguistica, 1974)
    Szathmári István: Verseghy, a stilisztikus. (Irodalom és felvilágosodás. Tanulmányok. Szerk. Szauder József és Tarnai Andor. Bp., 1974)
    Deme Zoltán: Verseghy Rikóti Mátyásának életrajzi hátteréről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
    Julow Viktor: English References in Ferenc Verseghy’s Rikóti Mátyás. (Angol Filológiai Tanulmányok, 1977)
    Mályuszné Császár Edit: V. F. első folyamodása cenzori állásért. – Szauder Mária: V. F. ismeretlen kéziratai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977)
    Adamikné Jászó Anna: V. F.: A magyar nyelv művészi felhasználása. (Magyartanítás, 1979)
    Pennaháborúk. Nyelvi és irodalmi viták. 1781–1826. Vál., szerk., a szöveget gondozta Szalai Anna. (Bp., 1980)
    Bartha Lászlóné: „Olyan színészeket óhajtok…” A magyar színjátszás első évtizedeinek képe V. F. életművében. (Irodalomtörténet, 1980)
    Margócsy István: V. F. esztétikája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
    In memoriam V. F. 2. Emlékkönyv a Szolnokon, 1982. dec. 3-án tartott tudományos ülésszak anyagából. Szerk. Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1983)
    Margócsy István: V. F. kiadatlan írásai. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1983)
    Hopp Lajos: V. F.: Analyticae institutionum linguae hungaricae. (Helikon, 1983)
    Deme Zoltán: Verseghy könyvtára. (Irodalomtörténeti Füzetek. 113. Bp., 1985)
    Fried István: Egy kis Verseghy-filológia. Megjegyzések a V. F. kiadatlan írásai II. kötetéhez. (Irodalomtörténet, 1985)
    Levelek és vitairatok. V. F. és kortársai a Káldi-féle bibliafordítás új, javított kiadásáról. Az anyagot gyűjtötte Szörényi László, szerk., a bevezető tanulmányt írta Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1987)
    Éder Zoltán: V. F. nyelvművelő kézikönyve. (Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből. 12. Bp., 1987)
    In memoriam V. F. 3. Emlékkönyv a Szolnokon, 1987. márc. 27–28-án lezajlott anyanyelvheti országos megnyitó és Verseghy-tudományos ülésszak anyagából. Előadások. Szerk. Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1988)
    Deme Zoltán: V. F. Kismonográfia. (Greenwood Lake, 1988)
    Margócsy István: A Révai–Verseghy-vita eszme- és kultúrtörténeti vonatkozásai. (Klasszika és romantika között. Tanulmányok. Bp., 1990)
    Rékasi Ildikó: V. F.-bibliográfia. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1994)
    In memoriam V. F. 4. Emlékkönyv a Szolnokon, 1993. nov. 12–13-án rendezett Verseghy-tudományos ülésszak anyagából. Előadások. Szerk. Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1994)
    Éder Zoltán: V. F. brünni nyelvtani jegyzetei. (Magyar Nyelv, 1994)
    In memoriam V. F. 5. Emlékkönyv a Szolnokon, 1997. szept. 18–19-én rendezett Verseghy-tudományos ülésszak anyagából. Előadások. Szerk. Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1998)
    In memoriam V. F. 6. Emlékkönyv a Szolnokon, 2002. szept. 27-én rendezett Verseghy-tudományos ülésszak anyagából. Előadások. Szerk. Szurmay Ernő. (A szolnoki V. F. Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 2003)
    Éder Zoltán: V. F. „Ungarische Sprachlehre” című könyve száznyolcvanöt év után. (Magyar Nyelv, 2003)
    Kókay György: Horváth János, V. F. és az első magyar katolikus folyóirat. (Magyar Könyvszemle, 2004)
    Doncsecz Etelka: V. F. retractatiója. Dokumentumok a Millot-fordításhoz fűzött Értekezések visszavonásáról. (Sic itur ad astra, 2009)
    Balázs Péter: „Az első istenek a félelemből származtak.” V. F. valláskritikai értekezéseiről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2010)
    Magos István: „A muzsikának az emberi szívre való hathatós ereje.” V. F. és a zene. (Sola Scriptura, 2011)
    Magos István: „Nem rossz élni muzsikával…” A zenei hatás átformáló ereje V. F. humanitási programjában. (Széphalom [folyóirat], 2014)
    Magos István: „Tanítson, hitessen és érdeklődést keltsen…” V. F. tanácsai kezdő prédikátoroknak. (Sola Scriptura, 2014)
    Béres Norbert: V. F. első prózai kísérlete. (Várad [folyóirat], 2015).


    Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
    Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Brockhaus–Riemann zenei lexikon. A magyar kiadást szerk. Boronkay Antal. I–III. köt. (Bp., 1983–1985)
    Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (31), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (181), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (70), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (100), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (61), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (911), irodalomtörténész (267), jezsuita szerzetes (11), jogász (303), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (175), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (676), meteorológus (14), mezőgazda (119), mezőgazdasági mérnök (99), mikológus (12), mikrobiológus (23), miniszterelnök (15), műfordító (198), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (82), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu