Karinthy és Micimackó
Karinthy és Micimackó

2024. április 19. Péntek

Karinthy és Micimackó

Nyolcvan éves a Micimackó


„A kis Malac (vagyis Malacka) nagyot ugrott ijedtében, de ugyanakkor el is szégyellte magát gyávaságáért, s hogy ne vegyék észre a dolgot, még egy párat ugrott utána, s könnyedén megjegyezte, hogy ilyenkor reggel szokta elvégezni mindennapi tornagyakorlatát.“

 

 

 

Valamikor az 1930-as évek elején, az Athenaeum Kiadóhivatalának nagyhatalmú vezetője nagyon megvárakoztatta a népszerű írót, Karinthy Frigyest. A rendkívül dühös humorista már-már otthagyta a direktort, amikor – hogy, hogy nem – kezébe került egy vidám rajzokkal teli füzet. Alan Alexander Milne Winnie-the-Pooh történetei. Valójában Karinthy Ernest Howard Shepard egyszerű rajzaira figyelt fel, majd a hosszú várakozás alatt együltében végigolvasta Winnie, az esetlen mackó és barátai kalandjait. Karinthy már nem tudta felidézni, hogy miért is kellett oly’ hosszan várakoznia, arra azonban még évekkel később is élénken emlékezett, hogy az ostobácska medve, a bánatos csacsi és a többiek történeteinek fordításában azonnal megegyezett a kiadóval. Így szól a legenda, vagy legalábbis egy szerény vélemény.

 

 

Valamikor az 1920-as évek elején, Christopher Robin Milne-nak, a népszerű angol író, Alan Alexander Milne kisfiának nem volt hattyúja. Valójában a kisfiú nagyon sok kisállatot összegyűjtött már: az évek során szert tett nyuszira és csacsira, meglepték tigrissel és kismalaccal, megajándékozták bagollyal, sőt még kengurut is sikerült beszereznie, ám az állatseregletből épp’ a hattyú hiányzott. Valójában nem meglepő, hogy hiányzott ez a madár a gyűjteményből, hisz ilyen állatot a kisfiú még sohasem látott! Egy London környéki kis tóban azonban a kislegénynek nagyon megtetszett egy gyönyörű madár – mint édesapjától a csodálkozó fiatalember megtudta, hattyúnak hívták – akit ő első ámulatában Pooh-nak nevezett el. Hiába kérlelte azonban az apját, A. A. Milne nem vihette haza Pooh-t. – Vigyük haza a nevét! – kiáltotta hirtelen A. A. Milne. Az ötlet Christopher Robinnak (azaz Róbert Gidának) nagyon megtetszett, s már csak azt kellett eldönteni, hogy az otthoni állatseregletből melyik rendelkezzen a Pooh névvel? Így kezdődik a legenda, vagy legalábbis egy szerény vélemény.

 

 

Valamikor az 1920-as évek elején, Alan Alexander Milne és kisfia, Christopher Robin Milne rendszeres londoni állatkert-látogatók voltak. A rendszeres állatkert-látogató az nem olyan, hogy évente egyszer elmegy az állatkertbe, belép a bejáraton, végignézi az állatseregletet, aztán a kijáraton távozik. A rendszeres állatkert-látogatók – amilyen A. A. Milne és Róbert Gida is voltak – hetente többször is ellátogattak az állatkertbe, de mindig csak egy ketrecet tekintettek meg. A még „rendszerszerűbb“ állatkert-látogatók – amilyen A. A. Milne és Róbert Gida is voltak – hetente többször is meglátogatták ugyanazt a ketrecet, jelen esetben azt, ahol a medvék és a kismackók laktak. A kisfiúnak nagyon megtetszett egy medvebocs, akit a gondozók csak Winnie-nek hívtak. Róbert Gida azonban már tisztában volt azzal, hogy Winnie-t sem lehet csakúgy hazavinni… Így folytatódik a legenda, vagy legalábbis egy szerény vélemény.

 

 

Valamikor az 1920-as évek elején, egy londoni kisfiúnak már volt egy Pooh neve, amely csak egy név volt, állat nélkül; viszont volt már egy „igazi“ kismackója is, Winnie, akit nap mint nap látogathatott az állatkertben. Valamennyi játékállatát elnevezte már, ám nemsokára a kollekció egy újabb „jövevénnyel“ gyarapodott. A kislegény nem hattyút, hanem egy játékmackót kapott, amelyet viszont szeretett volna megszólítani valahogy. A megoldás kézenfekvőnek tűnt: a játékmackó megkapta az „igazi“ medvebocs nevét és a hazahozott „állat nélküli nevet“ is. Róbert Gida boldog volt. Övé lett Winnie is és Pooh is. Megszületett Winnie-the-Pooh. Így ér véget a legenda, vagy legalábbis egy szerény vélemény.

 

 

Valójában Karinthy Frigyes alig tudott angolul. A „csekély értelmű medvebocs“ történeteinek nyersfordítását nővére, Karinthy Emília (azaz Karinthy Mici) végezte el, a meseregény irodalmi alakba öltöztetője azonban kétségtelen, hogy Karinthy Frigyes volt. A névadás viszont a zseniális író leleménye. Karinthy nővére iránti tiszteletből, családi becenevére keresztelte el Micimackót. Családi visszaemlékezések szerint a névadásban közrejátszott a szintén akkortájt bemutatott rajzfilmhős „Mikimauz“ neve is. Ez viszont tény.

 

 

Valójában a Winnie több angol női és férfinév (pl. Winnifred, Winford, Winfried stb.) becézése, a név elemeinek jelentése win, azaz ‘győzelem’ és friend, azaz ‘barát’. Róbert Gida mackóját viszont Edwardnak hívták, a kisfiú azonban tényleg nagyon megszeretett egy Winnie nevű londoni állatkerti mackót. Ez is tény.

 

 

Valójában a pooh angol jelentése kb. ‘hú, hű, ejha’ azaz gyermeknyelvi kedves indulatszó. Magyar nyelvre szó szerint lefordíthatatlan, tkp. azt a csodálkozást fejezi ki, ahogy egy kisgyermek meglepődik egy különlegesen szép madár (pl. egy hattyú) vagy egy bájos kismackó (pl. egy medvebocs) láttán. Ez tény, tény, tény.

 

 

Az év utolsó előtti, karácsonyi rövid írásában, a Névpont – www.nevpont.hu – a 80 éves Micimackóra és megalkotójára, Karinthy Frigyesre emlékezett. Kékvirág emlékének. A képen a Micimackó egyik klasszikus illusztrációja látható. Karinthyról az alábbi linken olvashatnak: http://www.nevpont.hu/view/11464

 

A kép forrása: http://cultura.hu/kultura/micimacko-iroja-milne-130-eve-szuletett

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu, 2015

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője