Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    angyal, széll, szirmai
    Fülep Lajos
    Fülep Lajos emlékezete
    Körmöczy Zsuzsanna
    Körmöczy Zsuzsa emlékezete

    Kármán József

    költő, író


    Született: 1769. március 14. Losonc, Nógrád vármegye
    Meghalt: 1795. június 3. Losonc, Nógrád vármegye

    Család

    Régi református családból származott. Nagyszülei: Kármán András (†1761) pedagógus, a losonci református gimnázium rektora; Gyöngyösi Abigél, Gyöngyösi István kassai református prédikátor, hitszónok leánya. Sz: Kármán József, id. (1738–1795) református lelkész, 1794-től református püspök; Szalay Klára. Nagybátyjai; Kármán József, id. testvérei: Kármán András, ifj. szintén a losonci református gimnázium rektora és Kármán János diósjenői lelkész. A család Kármán János leszármazottai révén maradt fenn; Kármán János fia: Kármán Pál református lelkész, alesperes. Unokái: Kármán Pál (1820–1913) református lelkész, esperes; Kármán József, legifj. (1825–1915) református lelkész, egyházi író és Kármán Lajos (1833–1917) jogász, ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő. 

    Iskola

    Elemi és középiskoláit Losoncon végezte, a pesti (1785–1788) és a bécsi egyetemen jogot hallgatott (1788–1790), Pozsonyban ügyvédi vizsgát tett (1790). A latin és a német nyelv mellett Bécsben kiválóan megtanult angolul, franciául és olaszul is. 

    Életút

    Tanulmányai befejezése után, az országgyűlés idején Pozsonyban maradt (1790–1791), majd Pestre költözött és ügyvédként dolgozott (1791–1795). A Hét csillaghoz nevű pesti szabadkőműves páholy tagja (1792–1795). Gr. Ráday Pál mellett az Első Magyar Játékszíni Társulat igazgatója (1792-től). Az Urania c. szépirodalmi folyóirat szerkesztője (Pajor Gáspárral, 1794–1795). 



    A felvilágosodás kori magyar nyelvű irodalom egyik legtehetségesebb tagja, Bessenyei György (1747–1811) mellett legjelentősebb prózaírója. Tanulmányai befejezése után, mint fiatal jogász, Pozsonyban, az országgyűlés alatt, érdeklődése a honi közállapotok felé fordult. Miután Pesten letelepedett, kapcsolatba került előkelő protestáns nemesi családokkal (elsősorban a Ráday és a Podmaniczky család képviselőivel). Nemsokára a lassan kialakuló társasélet, Beleznay Miklósné br. Podmaniczky Mária első irodalmi szalonja rendszeres szereplője lett, utóbb a művelt pesti ifjúság vezérének számított, aki legfőbb célként tűzte ki, hogy magyar nyelvű nemzeti irodalmat formáljon egy irodalmi folyóirat körül. Ezért, szinte valamennyi írása – név nélkül! – az Uraniac. negyedévente megjelenő folyóiratban jelent meg, amelyet Schedius Lajos (1768–1847), a pesti egyetem filozófiaprofesszora javaslatára szervezett meg, s külföldi példák alapján, elsősorban a szépirodalmat kedvelő hölgyolvasókat kívánta vele megszólítani. A lapban jelent meg először az a program, amely Pestet a magyar irodalom központjává óhajtotta tenni: iránycikkei, választékos stílusban megírt beszélyei és kisprózái, valamint tudományos dolgozatai mind ezt a célt szolgálták. A Martinovics-féle mozgalom felszámolása után, az Urania vezetői ellen is eljárást kezdeményeztek, a lapot betiltották, Kármán József a letartóztatások elől Losoncra menekült, ahol váratlanul meghalt. 



    Legismertebb műve, a Fanni hagyományai (1795) az Urania utolsó, harmadik számában jelent meg, szerzői megjelölés nélkül. A fiktív kerettörténet szerint T[rnkóczy]. József, Fanni regénybeli szerelme juttatta el a szerkesztőhöz a leány halála után maradt irományokat, azaz a „hagyományokat“. A regény a kerettörténeten kívül Fanni naplóbejegyzéseit és L. bárónéhoz intézett leveleit tartalmazza. A történet főhőse Fanni, egy fiatal nemes leány, akit édesanyja halála után édesapja és mostohaanyja nevel rendkívül szigorúan: szülei szívtelenül bánnak vele, mostohatestvérei lépten-nyomon megalázzák. Fanni magányosan és szomorúan éldegél, csak a naplóírás és az olvasgatás vigasztalja. Nemsokára megismerkedik a faluba költözött titokzatos asszonnyal, báró L.-nével, összebarátkoznak; Fanni megtudja az idősebb hölgy élettörténetét. Új barátnéja szerelmi házasságban élt férjével, L. báróval, aki azonban, halála után, csak adósságot hagyott maga után. L. báróné kénytelen volt eladni minden értékét, hogy kifizethesse adósságait, majd teljesen elszegényedve beköltözött Fanniék falujába. A bizalmas baráti kapcsolatba került magányos hölgyek megosztják bánatukat, nagy szerencsétlenségükben egymást vigasztalják. A szomszédos nemesi kúriában rendezett bálon Fanni megismerkedik az ifjú T. Józseffel, akivel első látásra egymásba szeretnek. Néhány boldog napot töltenek együtt, ám hamar megváltozik minden. Apja megakadályozza házasságukat: a fiatalembert túl szegénynek tartja, ugyanakkor fokozatosan eltávolodik L. bárónétól is, őt ugyanis egy gróf feleségül kéri, így búcsút int Fanni falujának. Fanni egyszerre veszíti el szerelmét és egyetlen bizalmas barátnőjét is, ráadásul a szerelmet éppen csak megismerő leányt szájára veszi a falu, gonosz pletykákat terjesztenek róla. Fanni a tragédiaként megélt elválásokba és a szégyenbe belebetegszik, s hiába tér vissza szerelme, a gondos ápolás ellenére meghal.

     

    A Fanni hagyományai a 18. század végének divatos irodalmi stílusában – szentimentalizmus – írt levélregény vagy naplóregény. A történet Fanni naplóbejegyzéseiből és leveleiből bontakozik ki, a főszereplőn kívüli világ háttérbe szorul, csak annyiban fontosak, amennyiben hatással vannak Fanni érzelmeire: a világot Fanni tudatán át ismerjük meg. A levélregény vagy naplóregény témája a beteljesületlen vagy akadályokba ütköző szerelem, ill. ezek érzelmi megélése, a szeretet nélküli környezet és a szeretetre vágyódó egyszerű lélek ellentéte. Fanni néha élvezi a magány és az egyedüllét örömeit, legtöbbször azonban menekülne az egyforma hétköznapok elől, vágyik egy szebb, idilli életre, máskor azonban vigasztalhatatlan, ilyenkor legszívesebben véget vetne életének. A főhős érzelmi zavarodottsága gyakori motívuma a szentimentális regényeknek. Új barátnője segítené rendbe tenni életét, bíztatja, hogy fogadja el a báli meghívót, ugyanakkor óva inti a felelőtlen kapcsolatoktól. A bálon aztán Fanni beleszeret egy fiatalemberbe, néhány boldog nap után azonban mindenét elveszíti, akárcsak korábban a báróné az értékeit, Fanni az érzelmeit. Fannit az érzelmei felőrlik, saját elmúlását azonban nem éli meg veszteségként, a halálban a beteljesülés lehetőségét látja. Néhány nap boldogsággal mindent elért, nincs értelme újra kezdeni mindent elölről, ő így élt teljes életet. A mű évtizedekkel később valósággal berobbant a magyar reformkori irodalmi életbe, hölgyolvasók népszerű regénye lett, mert valóságos érzelmeket írt le megrázó erővel. Fanni jellemzése olyan jól sikerült, hogy sokáig valós személynek gondolták, sokan Kármán József titkos szerelmével azonosították. A mű keletkezéstörténete ma is rejtélyes, még ma sem egyértelmű, hogy az első magyar lélektani regénynek, a magyar szentimentalizmus legjelentősebb művének, valóban Kármán József-e a szerzője…

     

    Szintén az Urániában jelent meg A nemzet csinosodása (1795) c. művelődési programja. A tervezetben részletesen elemzi a magyar irodalom, a tudomány és a művészetek helyzetét, fejletlensége okait. Kármán József véleménye szerint a magyar kultúrának a legfőbb gondja a magányossága, világtól való elzárkózottsága. Az emberek visszahúzódnak otthonaikba, saját falujukon vagy saját megyéjükön kívül sem az ország, sem a világ dolgai iránt nem érdeklődnek. Sivatagi üresség uralkodik a fejekben, kiapadnak a gondolatok a koponyákban, az érdektelenségnek a következményei a balítéletek, a tudatlanság és a szellemi restség, s ezek a tudományosság és a literatúra legfőbb ellenségei. Kérdés, hogy lesz-e valaha Pannóniából Albion? Lesz-e magyar Shakespeare, Milton, Newton vagy Locke? Mert bizony magyar nyelven eddig eredeti munkák még nem nagyon születtek, mert eredeti munkának aligha lehet azokat a műveket nevezni, amelyeket jobb sorsra érdemes szerzők „idegen hulladékokból“ kapargatnak össze! A tolmácsolás nem haszon, csak kis érdem. Az ilyen munkák csak „idétlen habarékjai“ az eredeti gondolatoknak, egy elcsúfított munka aligha válhat nemzeti literatúránk büszkeségévé. A könyv sajnos Magyarhonban a legutolsó jószág, ennél lényegesen kedvesebb egy játékkártya vagy egy üsző. Kicsinosodott ész kell ahhoz, hogy a könyvek jelentőségét megértsük, főleg ahhoz, hogy a könyvek által a szélesebb tanulságokat felfogjuk. A gyermekded nemzetnek, miként a gyermek olvasónak, fel kell fedeznie a könyvekben rejlő mélyebb igazságokat. Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus az égből a bölcsesség szép világát, terjeszt a nemzetekre dicsőséget és „virágozást“ és közboldogságot. Az vezeti végre a népet a józan értelem kötelein a maga kötelességére és a szív édes láncain a maga boldogságára. További művei közül említésre érdemesek még kisebb prózai művei (A módi; A fejveszteség; A kincsásó, 1794–1795), amelyek a magyar irodalom első elbeszélései.

     

    Mivel életében, saját neve alatt egyetlenegy műve sem jelent meg – az Urániában az írások nem voltak jegyezve! – munkássága közel ötven évig teljesen ismeretlen volt. Toldy (Schedel) Ferenc (1805–1875) Kármán Józsefről tartotta meg akadémiai székfoglaló előadást (1843-ban), így került az irodalmi érdeklődés középpontjába a mindössze 26 évet megélt író. Az 1840-es évek elejére azonban már kevesen éltek Kármán kortársai közül, Toldy kutatásainak legfőbb forrásai Schedius Lajos visszaemlékezései maradtak. Kármán József életműve mind a mai napig feltáratlan, ill. Schedius bizonytalanságai miatt tisztázatlan (pl. nem lehet tudni pontosan, hogy mely írások szerzője Kármán, az Uránián kívül mikor, hol és mit írt még, mi lett a – vélhetően nem kevés – levelei sorsa stb.). Toldy Ferencen kívül Gyulai Pál (1826–1909) és Halász Ignác foglalkozott még Kármán József munkásságával, míg Toldy és Gyulai elsősorban a Fanni hagyományait elemezte, Halász elsőként próbálta meg az egész életművet vizsgálni (Kármán József. Irodalomtörténeti tanulmány, 1878). A teljes munkásságot először Abafi Lajos adta ki (Kármán József művei, I–II. köt. 1879–1880), ezt egészítette ki a Gyulai Pál gondozásában időről időre megjelentetett Fanni hagyományai népszerű kiadásai. A kiadástörténetben jelentős szerepet játszott Heinrich Gusztáv, aki a 20. század elején szerkesztett, rendkívül elterjedt Magyar Remekírók sorozatban Kármán József műveit Berzsenyi Dániel műveivel egy kötetben adta ki (1909-ben). A modern kiadások közül kiemelkedik a Némedi Lajos szerkesztésében, a Magyar Klasszikusok sorozatban megjelentetett kötet (1955-ben). Az első monográfiát Gálos Rezső (1885–1954) írta (Kármán József, 1954), a Kármán József-kiadások történetét Kozocsa Sándor tisztázta (A Kármán József-kiadások története. Az író születésének 200. évfordulójára, 1969). Míg a Kármán-kutatás első évtizedei elsősorban a szerző személyével, valamint művei különleges körülményeivel foglalkoztak, a kutatástörténet második szakasza, a 20. század közepén az író szövegeit elemezte. Néhány évtizede a Kármán-kutatás új irányt vett: Szilágyi Márton és Devescovi Balázs Kármán József és művei befogadástörténetét és az Urania folyóiratban megjelent művek keletkezéstörténetét, az Urania korabeli hatását vizsgálja. 

    Emlékezet

    Losoncon született, gyermekkorát itt töltötte, elemi és középiskoláit is itt végezte. A losonci gimnáziumban részt vett iskolajátékok előadásában, valószínűleg maga is írhatott néhányat (nem maradt fenn közülük egy sem). Losoncon, az elsők között tanítottak természettudományokat, az iskolajátékok és ezek a természettudományos tanulmányok döntően befolyásolták szellemi fejlődését, és csatlakozását a szabadkőművesek titkos társaságához. Kollégiumi diákként, később legátusként, gyakran ellátogatott Nógrád megyei falvakba, az ott szerzett tapasztalatai hatására kezdte el írni A nemzet csinosodása c. munkáját. Később is többször megfordult Losoncon, apját meglátogatva, többször kérte, hogy a helyi lelkészek és tanítók vásárolják az Uraniát, valamint elsőként készített statisztikai elemzéseket a folyóirat eladott példányairól. Az Urania betiltása után visszatért Losoncra, még eltemettette édesapját, majd néhány hónap múlva ő is elhunyt. A losonci temetőben nyugszik; az emlékhely három részből állt: egy négy méter magas, obeliszk alakú emlékkőből, egy emléktáblából azon a házon, ahol Kármán József született és a helyi református temetőben felavatott díszes sírkőből. Az emlékhelyeket az MTA, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság közös ünnepség keretében leplezték le (1896. máj 25-én, ill. a síremléket halálévfordulóján, 1897. jún. 3-án; érdekesség, hogy a síremléken születési adatként márc. 16-a, a keresztelési dátuma szerepel!). Szülőházát 1926-ban elbontották, helyébe Székács István helyi ügyvéd új házat építtetett, ahová új emléktábla került. 1945-ben ezt az emléktáblát is eltávolították, a mai, kétnyelvű emléktáblát születésének 200. évfordulóján helyezték el (1969. márc. 21-én). A Kármán-emlékművet a mai Kármán József Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda előtti ligetben állították fel. Az emlékművet 1948-ban eltávolították, helyére szovjet hősi emlékmű került. Az emlékművet, szintén a 200. évfordulón, újra felállították. Az obeliszkre a losonci református gyülekezet, alapításának 400. évfordulóján, új feliratot helyezett el (1990. okt. 31-én), ekkor nevezték el újra Kármán Józsefről azt az utcát, ahol a költő született. Losoncon nevét vette fel a Kármán József Gimnázium és a Kármán József Irodalmi és Kulturális Társaság.

     

    Tanulmányait Pesten és Bécsben végezte; Bécsben ismerkedett meg a nála évekkel idősebb gr. Markovich Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt feleségével. A szerelmi viszony alatt egymással német nyelven leveleztek. A leveleket Székely József (1825–1895) fordította le és adta ki (1860-ban). Székely volt az életmű egyik első kutatója is, sőt Kármán és Fanni címen elsőként írt színművet Kármán József életéről, azt sejttette, hogy Fanni valójában Markovich grófnővel azonos. A Fanni hagyományaiból és Kármán József élete eseményeiből Szabó Magda írt színművet (a darabot többször előadták Losoncon is; legutóbb, a 2015/16-os idényben, a nagyváradi Szigligeti Színházban játszották). – Pesten, a Márvány kávéházban (Nagyhíd utca, ma: V. kerület Deák Ferenc utca), egy emeletes bérház földszintjén működött az Urania, Kármán József szépirodalmi folyóirata, ill. az ott dolgozó munkatársak „asztaltársasága“ (1792–1794 között). Beleznay Miklósné irodalmi szalonja, az első pesti irodalmi szalon, a Beleznay-kertben (Belső Kerepesi út, ma: VIII. kerület Rákóczi út 7–9.) lévő egyemeletes Beleznay-kastélyban fogadta a vendégeket. Beleznayék 1787-ben a Grassalkovich családtól vették meg az ingatlant, s jelentősen támogatták Kármán József vállalkozását, az Urániát is. 

    Főbb művei

    F. m.: korai kiadásai: K. J. írásai és Fanni hagyományai. Kiadta és a bevezetést írta D. Schedel Ferencz. 1 táblával. (Nemzeti Könyvtár. Pest, 1843)
    K. J. és M. grófné levelei. Kiadta és ford. Székely József. (Pest, 1860)
    Fanni hagyományai. Beszély. (Olcsó Könyvtár. 7. Bp., 1875; 2. kiad. 1887; 3. kiad. 1897; 4. kiad. 1900)
    K. J. művei. I. köt. Fanni hagyományai és K. J. kisebb művei. II. köt. Vegyes iratok, levelezések. Kiadta Abafi Lajos. (Nemzeti Könyvtár 4. Kármán József művei. I–II. Bp., 1879–1880)
    Fanny’s Nachlass. Novelle. Ford. Rózsa, Maurus. (Universal Bibliothek. Leipzig, 1880; új kiad. Leipzig, 1937)
    Fanni hagyományai. A bevezető tanulmányt írta Gyulai Pál. (Magyar Könyvtár. 15–16. Bp., 1887)
    Szemelvények K. J. műveiből. (Tanulók Olvasótára. Bp., 1888)
    Fanni hagyományai. Beszély. Az utószót írta Zoltán Vilmos. (Egyetemes Könyvtár. 90. Győr, 1897)
    Fanni hagyományai. Beszély. A bevezetést írta Bánóczi József. (Magyar Könyvtár. 2. Bp., 1897; 2. kiad. 1921)
    K. J. munkáiból. – Berzsenyi Dániel összes verse. Sajtó alá rend. Heinrich Gusztáv. 3 táblával. (Magyar Remekírók. 9. Bp., 1906)
    Fanni hagyományai. Beszély. (5. kiad. Olcsó Könyvtár. Új Sorozat. 15–16. Bp., 1909)
    Fanni hagyományai. Elbeszélés. (Békéscsaba, Tevan, 1916)
    Fanni hagyományai. Elbeszélés. A bevezetést írta Bárdos József. (A Magyar Jövő Toldy Könyvtára. 6. Bp., 1922; 2. kiad. 1924)
    Gvadányi József: Egy falusi nótáriusnak budai utazása. – K. J.: Fanni hagyományai. – Fazekas Mihály: Lúdas Matyi. Kéky Lajos bevezető tanulmányával. (Élő Könyvek. Magyar Klasszikusok. 44. Bp., 1934)
    Fanni hagyományai. Szentimentális regény. A bevezető tanulmányt írta Marék Antal. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1941)
    Fanni hagyományai. Elbeszélés. (Olcsó Könyvtár Legújabb Folyam. 3. 6. kiad. Bp., 1944).

     

    F. m.: modern kiadásai: K. J. válogatott művei. Vál., a bevezető tanulmányt írta Némedi Lajos, sajtó alá rend. Némediné Dienes Éva. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1955)
    Fanni hagyományai. – A módi. – A kincsásó. – A nemzet csinosodása. A bevezetőt írta Kosztolányi Dezső. (Tanulók Könyvtára. Bukarest, 1958)
    Fanni hagyományai. Válogatás K. J. műveiből. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta V. Szendrei Júlia. (Tanulók Könyvtára. 67. Bukarest, 1968)
    Az Urania bévezetése. (A szentimentalizmus. Antológia. A szövegeket vál., a bevezető tanulmányt írta Wéber Antal. Bp., 1971; 2. kiad. 1981)
    Fanni hagyományai. Regény. Sajtó alá rend. Némediné Dienes Éva. Ill. Berki Viola. 8 táblával. (Bp., Magyar Helikon, 1974)
    Fanni hagyományai. – A kincsásó. Egy régi krónika szerént. (Magyar elbeszélők. XIX. század. Vál., a szöveget gondozta Szalai Anna. Bp., 1976)
    Fanni hagyományai. Elbeszélés. Bibliofil kiadás. (A békéscsabai Tevan Kiadó és Nyomda 1913–1943. közötti sorozatának hasonmás kiadása ennek eredeti illusztrációival és címlapjaival. A 12 kötet egy közös, papírtokban. Tevan Amatőr Könyvek. Bp., 1978)
    A nemzet csinosodása. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1981)
    Fanni hagyományai. Kisregény. Bibliofil kiad. Minikönyv. (Klasszikusok Nógrádból. 4. Salgótarján, 1986)
    Fanni hagyományai. Kisregény. A bevezetést Szabó Magda írta. (Unikornis Könyvek. Diáktéka. Bp., 1991)
    Fanni hagyományai. Kisregény. (A magyar próza klasszikusai. Régi magyar regények. I–II. köt. Szerk., az utószót írta Kerényi Ferenc. Bp., Unikornis, 1993–1994)
    Fanni hagyományai. Kisregény. Szerk., az előszót írta Szigethy Gábor. (Talentum Diákkönyvtár. Bp., 1997; 2. kiad. 1998; 3. kiad. 2000; 4. kiad. 2001 és utánnyomások 2002–2013)
    Szív és elme. Vál. írások. Vál., szerk. Egyed Emese. (Kriterion Kincses Könyvtár. Bukarest, 1998)
    Fanni hagyományai. Kisregény. K. J. művei bibliográfiájával. (Szeged, Lazi, 1998)
    Fanni hagyományai. Kisregény. (Corvin Regények. 6. Déva, 2006)
    Fanni hagyományai. Kisregény. (Könyvkincstár. 10. Piliscsaba, 2009)
    Fanni hagyományai. Kisregény. (Pécs, Magyar Szépmíves Céh, 2012). 

    Irodalom

    Irod.: Halász Ignácz: K. J. Irodalomtörténeti tanulmány. (Budapesti Szemle, 1878)
    Prém József: K. J. és Faludi Ferenc életrajza. (Magyar Helikon. 51. Pozsony–Bp., 1885)
    Gyulai Pál: K. J. élete és művei. Gy. P. előadásai alapján kiadta Apostol Pál. (Bp., 1887)
    Szana Tamás: Magyar költők szerelmei. (Bp., 1887)
    Kovács Ernő: K. J. élete és működése. (Losonc, 1890)
    Hajnal Dezső: K. J., mint nyelvmívelő. Bölcsészdoktori értek. (Bp., 1899)
    Kulcsár Endre: K. J. (Magyar Nyelvőr, 1904)
    Pintér Jenő: K. J. Irodalomtörténeti értek. (Bp., 1912 és Dolgozatok Békefi Remig egyetemi tanári működésének emlékére. Szerk. P. J. Bp., 1912)
    Beöthy Zsolt: K. J. (Irodalomtörténeti olvasókönyv. Szerk. Pintér Jenő. Bp., 1914)
    Szinnyei Ferenc: K. J. és az Urania névtelenjei. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. Bp., 1924)
    Tolnai Vilmos: Miért szűnt meg K. J. Urániája? (Irodalomtörténet, 1925)
    Gulyás József: K. J., mint versszerző. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938)
    Szalóky Mária: Gr. Markovich Miklósné és K. J. levelezése. 1789. (Minerva. Bp., 1941)
    Gálos Rezső: K. J. Monográfia. (Bp., 1954)
    Némedi Lajos: K. J.: A nemzet csinosodása. K. J. tanulmánya. A haladás és a nemzetiség kérdései a felvilágosodás korának magyar irodalmában. (Az Egri Pedagógiai Főiskola füzetei. 93. Eger, 1958)
    Kostyál István: K. J. levele gr. Festetich Györgyhöz az Urániáról. (Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1959)
    Tompa József: „A fejveszteség“ régies nyelve és K. J. szerzősége. (Magyar Nyelv, 1966)
    Kozocsa Sándor: A K. J.-kiadások története. Az író születésének 200. évfordulójára. (Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1968/69)
    Belitzky János: K. J. (Palócföld, 1969)
    Némedi Lajos: K. J. „A kincsásó“ c. elbeszélésének forrása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
    Telek Mária: A nemzeti művelődés kérdései a felvilágosodás irodalmának első szakaszában. Bessenyei György és K. J. törekvései. Szakdolgozat. (Salgótarján, 1978)
    Szajbély Mihály: K. J. irodalomszemlélete. (Irodalomtörténet, 1986)
    Horváth Mária: K. J.: Fanni hagyományai. Néhány szöveg és stílussajátosság vizsgálata. (Magyar Nyelvőr, 1987)
    Szilágyi Márton: K. J. XIX. századi újrafölfedezése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993 és Hungarológia, 1994)
    K. J. Emlékkönyv. Az 1992. évi losonci tudományos tanácskozás előadásai. Szerk. Tungli Gyula. Pápa, 1994)
    Fanni hagyományai. Dekonferencia II. Szeged, 1994. nov. 10–11. Előadások. Szerk. Odorics Ferenc és Szilasi László. (Dekon Könyvek. Szeged, 1995)
    Szilágyi Márton: K. J. Ami tudható és ami nem. (Palócföld, 1995)
    Bíró Ferenc: A „tudományok“, a nemzeti nyelv és az eredetiség. K. J. Urániájának programírásáról. (Palócföld, 1995 és Mesterek, tanítványok. Ünnepi tanulmánykötet a hetvenéves Csetri Lajos tiszteletére. Szerk. Szajbély Mihály. Bp., 1999)
    Böszörményi István: K. J. emléke Losoncon. 1896–1996. Megjelent a Kármán-emlékmű és -emléktábla felavatásának 100. és a Honfoglalás 1100. évében. (A CSEMADOK losonci alapszervezetének kiadványa. Losonc, 1996)
    Gábor György: Miként mehet a nők által a világ elébb? K. J. nemzetcsinosodási programja, avagy Püthagórász tételének magyar bírálata. (Világosság, 1996)
    Szilágyi Márton: K. J. és Pajor Gáspár Urániája. Tanulmányok. (Csokonai Könyvtár. 16. Debrecen, 1998; 2. kiad. 1999)
    Devescovi Balázs: A mítoszok és Fanni. A K. J. körüli legendák és a Fanni hagyományait környező mítoszok elemzése. (Dekon Könyvek. Szeged–Bp., 2000)
    Debreceni Attila: Életminta és irodalom. K. J.: A nemzet csinosodása. (Hitel, 2002)
    Jászberényi József: K. J. és a szabadkőművesség. (Irodalomtörténet, 2003)
    Antal Anikó Zsuzsanna: A sorok között játszadozó ének K. J. Fanni hagyományai c. kisregényében. (Pedagógiai Műhely, 2005)
    Korcsog Balázs: „A szenvedések oskolája.“ A Fanni hagyományai recepciótörténete. (Valóság, 2006)
    Szilágyi Márton: Adalékok K. J. és az Első Magyar Játékszíni Társulat kapcsolatához. (Kolligátum. Tanulmányok a hetvenéves Bíró Ferenc tiszteletére. Szerk. Devescovi Balázs, Szilágyi Márton, Vaderna Gábor. Bp., 2007)
    Vigh Károly: A Kármán-család szerepe Losonc kulturális életében. (Valóság, 2007)
    Bíró Ferenc: K. J. (B. F.: A nemzethalál árnya a XVIII. századvég és a XIX. századelő magyar irodalmában. Pannónia Könyvek. Pécs, 2012). 


    Irod.: Ferenczy Jakab–Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
    Nógrád vármegye. Szerk. Borovszky Samu. (Magyarország vármegyéi. Bp., 1911)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Felelős szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965). 


    Szépirodalom: Krúdy Gyula: K. J. (K. Gy.: Írói arcképek. Vál., szerk. Kozocsa Sándor. Bp., 1957)
    Szabó Magda: Fanni hagyományai. Színmű K. J. műveinek felhasználásával. (Bratislava, 1966)
    Kosztolányi Dezső: K. J. (K. D.: Látjátok feleim. Tanulmányok. Vál., szerk., a szöveget gondozta Réz Pál. Bp., 1976). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu