Család

F: Nagy Lenke (†1992. márc. 15.). 

Iskola

Selmecbányán tanult, majd a soproni Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőmérnöki Karán végzett (1923). 

Életút

A pápai Földmérési Felügyelőség (1926–1930), a Háromszögelő Hivatal (1930–1935), a debreceni Földmérési Felügyelőség (1935–1936), a budapesti 9. (1936–1940), ill. 22. Földmérési Felügyelőség mérnöke (1940–1944). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) munkatársaként a szikszói Abaúj vármegyei Földhivatal megszervezője és műszaki vezetője (1945–1946), a kalocsai érsekség felosztásának vezetője, majd nagyobb városok és községek tagosításának és földosztásainak vezetője (1946–1950). Az Országos Földmérési Intézet, a Városmérési Iroda, ill. a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) munkatársa, kutatómérnöke (1950–1960), nyugdíjazása után a Budapest Főváros VIII. (Városmérési) Ügyosztálya, majd ismét a BGTV munkatársa (1960–1975). 

Földmérési műszerek fejlesztésével, az erdőgazdaságok és erdészetek háromszögelési problémáival, valamint a geodézia, a kartográfia és rokontudományaik történetével, az iránytű művelődés- és kultúrtörténetével foglalkozott. A róla elnevezett Kondér-féle kettős szögprizma műszer feltalálója. Erdőmérnökként szárazságtűrő fajok, elsősorban a pozsgás növények és a kaktuszok ökológiáját vizsgálta. Neves kaktuszgyűjtő volt; számos népszerű botanikai írás szerzője és szerkesztője. A Trichocereus spachianus cv. Hungaria (= magyar oszlopkaktusz), az egyetlen, Magyarországon leírt kaktusz leírója (Földi Ferenccel, 1936). 

Emlékezet

Budapesten (XIII. kerület Dózsa György út 140.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Kaktuszgyűjteményét, ill. hagyatékát a Debreceni Botanikuskertben őrzik. 

Elismertség

Az International Organization for Succulent Plant Study első magyar r. tagja (IOS, 1963-tól). A Csili Kaktuszkör elnöke.