Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Az író és a titkár
    Fejes Endre: Mocorgó
    Halandzsa
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó

    Idősebb Szinnyei József bibliográfus ifjú évei

    Idősebb Szinnyei József korszakalkotó műve, a Magyar írók élete és művei tizennégy kötetes sorozatának első füzete 1890. január 13-án hagyta el Hornyánszky Viktor könyvnyomdáját. Idősebb Szinnyei József hatvan éves volt, amikor a magyar könyvtártudomány és könyvészet addigi legfontosabb műve végre napvilágot látott. Idősebb Szinnyei József élete végéig javította, szerkesztette cikkeit, az utolsó kötetet azonban már nem élhette meg: fia, Szinnyei Ferenc fejezte be a vállalkozást, 1914-ben. Ez tény. 

     

     

    Idősebb Szinnyei József 1908-ban tanulmányt írt a Budapesti Újságírók Almanachjában, korszakalkotó műve, a Magyar írók élete és művei megszületésének körülményeiről. A magyar könyvtártudomány és könyvészet addigi legfontosabb művének megjelenése „fogantatását“ idősebb Szinnyei József 1861-re teszi, midőn Arany János születésnapját sehol sem találta feljegyezni – még Toldy Ferenc híres irodalomtörténetéből is kimaradt ez az alapadat. A később „gőzhangyának“ is nevezett szorgos bibliográfus akkor döntött úgy, hogy meg kell írni egy olyan művet, amelyben szerepelne valamennyi magyar író műve és életútja. Ez a legenda.

     

     

    Idősebb Szinnyei József mindössze 31 éves volt, amikor 1861-ben, Arany János adatainak  feltűnő hiánya miatt elkezdte nagy vállalkozását. Közel 30 év múlva jelent meg az első füzet és közel 25 év múlva az utolsó. Ez a legendán alapuló tény.

     

     

    Vajon mi az igazság?

     

     

    1. Pinkafői Ferber Alajos szitásmester, majd borkereskedő régi katolikus, nemesi családból származott. A Vas megyei Ferberek évtizedek óta jelentős szerepet játszottak a révkomáromi (ma: Komárnó) közéletben, a színházkedvelő borkereskedő erőn felül támogatta a tizennyolcezer fős város helyi teatristáit. Ferber Alajos borkereskedő üzleti tevékenységéről rendszeresen feljegyzéseket vezetett, évenként részletes vagyonkimutatásokat készített. A kisgyermeket valószínűleg ez az atyai minta ösztönözhette arra, hogy életének minden jelentősebbnek vélt eseményéről pontos feljegyzéseket készítsen (1848 októberétől élete végéig naplót is vezetett).

     

    2. Ferber József kisgyermekkorát Komáromban, a Barátok utcájában töltötte, miután azonban szüleit hamar elvesztette, apja testvérének családja, Feichtmayer János tímármester és felesége Ferber Anna vette magához: naplóiban, visszaemlékezéseiben, utólag sokat írt a számára oly‘ kedves Tímár-házról. A kisfiú elemi és középiskoláit Komáromban és Nyitrán végezte, a Nyitrán eltöltött évek alatt kezdett el pontos feljegyzéseket készíteni olvasmányairól (első kedves könyve Gvadányi József Rontó Pál című műve volt). Nagynénje családjának nem volt nagy könyvgyűjteménye, a kislegény ekkor úgy döntött, hogy végigjárja az ismerős helyi családokat, kölcsönkéri az érdekesebb könyveket, majd ezeket a könyveket aztán esténként felolvassa testvéreinek (ezt a szokását később is megtartotta, idős korában is, esténként, felolvasott családjának egy-egy részletet különböző szépirodalmi művekből). Ifjúkori olvasmányélményeiből legnagyobb hatással – báró Eötvös József Karthauzija mellett – báró Jósika Miklós regényei voltak. Jósika Miklós volt az első, akivel könyvészetileg is foglalkozott. Mikor nagy műve (az akkor még csak röviden Névtárnak hívott) Magyar írók élete és munkái első tervezeteit elkészítette mintaként Jósika műveit lajstromozta. Komáromban még egy különös szokása volt: szintén korán elvesztett édesapja hatására mániákusan gyűjteni kezdte a komáromi színházi események adatait, utóbb gyűjtőszenvedélye kiterjedt minden olyan adatra, amely szülővárosára vonatkozott.

     

    3. Feichtmayer Jánosné Ferber Anna váratlan halála után sógorai – Amtmann János sótiszt, Amtmann József, Komárom város főbírójának fia és Beöthy Zsigmond író, később országgyűlési képviselő, Beöthy Zsolt apja – taníttatták. A fiatalember mindössze egy évet töltött Pesten (az egyetemet megelőző bölcseleti tanfolyamot hallgatta, 1845–1846), a második félév vizsgáit már nem tette le. Az univerzitás kurzusa helyett inkább a Nemzeti Színház előadásait látogatta és könyvgyűjteményét gyarapította. Rendszeresen olvasta a kortárs irodalmat, kávéházakba járt, ahol divatlapokat tanulmányozott, s minden egyes olvasmányáról precíz feljegyzéseket készített. Miután kimaradt a pesti tudományegyetemről, Amtmann János nem támogatta tovább tanulmányait, helyette Beöthy Zsigmond és a Beöthyékkel rokonságban lévő Kovács Pál győri homeopatha orvos és író pártfogolta. Kovács Pál biztatására magánúton befejezte a Pesten megszakított tanulmányait, majd beiratkozott a győri jogakadémiára.

     

    4. Ferber József Győrött két évet töltött, szorgalmasan tanult és látogatta a Kovács Pál és Czuczor Gergely által alapított Győri Olvasótársaság 4000–5000 (!) könyvből álló könyvtárát. Eugène Sue és Dumas regényei hatására franciául tanult, sőt olvasmányairól már nemcsak feljegyzéseket készített, de kigyűjtötte a legtanulságosabb idézeteket is. A márciusi események is Győrött érték, majd a tanév befejezése után Budára költözött: Beöthy Zsigmond ugyanis a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) vállalt állást, és sógorát Budára hívta. Három hónapot töltött Budán, ezalatt rendszeresen átjárt Pestre, a tudományegyetemre, ahol Lemouton Jánosnál folytatta francia tanulmányait. A forradalmi események hatására úgy döntött, hogy beáll honvédnek, hadbírói vizsgái letétele után Komáromban szolgált a vár feladásáig.

     

    5. Ferber Józsefet a forradalmi események magával ragadták, lelkesedésében Szinnyei Józsefre magyarosította régi nemesi családnevét, s már ilyen néven kezdte el írni mindennapos naplóbejegyzéseit, de természetesen olvasmányéményeiről szóló magán-tudósításait sem hagyta abba. Szinnyei Józsefet a vár feladása után sem érhette retorzió, hisz Komárom védői a vár feladása után mentességet kaptak. Az összeomlás után azonnal visszatért Komáromba, ahol Beöthy Zsigmond irodájában gyakornokoskodott. Legelső írásai – angol és francia műfordításai – a Budapesti Visszhangban (1852) és a Hölgyfutárban jelentek meg (1853–1854).

     

    6. A bukás után visszatért Komáromba, Beöthy Zsigmond irodájában gyakornokoskodott. Házasságkötése után (1854) Pozsonyban telepedett le. –Pozsonyban azonban – miután megismerte a helyi levéltár gazdag anyagát – már elsősorban családtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Bekapcsolódott Nagy Ivánnak ekkor indult hatalmas munkájába (Magyarország családai, az I. kötete 1857-ben jelent meg). Első tudományos dolgozatai épp saját – pinkafői Ferber – és felesége – gancsházi Gancs – családja genealógiai leszármazási táblái voltak (mindkettő a IV. kötetben, 1858-ban jelent meg; 1863-ig dolgozott a köteteken).

     

     

    A fenti sorsesemények idősebb Szinnyei József életútja első harminc évének legfontosabb tényei. Életrajza legszembetűnőbb vonása az az adatgyűjtő attitűd, amely egészen kisgyermekkorától jellemezte. Egészen különleges az, hogy valamennyi olvasmányáról feljegyzést készített, azért, hogy majd valamilyen rendszerbe foglalva idővel közzétegye a könyvekkel, hírlapi dolgozatokkal kapcsolatos élményeit, megfigyeléseit. A korszak ismert könyvgyűjtői a kortárs irodalmat és a könyvritkaságokat akarták összegyűjteni, azaz fizikailag birtokolni akarták az irodalmilag jelentős vagy/és értékes könyveket, majd a gyűjteményükről katalógust készítettek. A katalógusok azonban csak a könyvtárban található műveket írták le, kevés könyvgyűjtő volt az, aki listát készített azokról a könyvekről, amelyeket nem tudott megszerezni, ám mégis olvasta vagy legalább tudott róla! Egy ilyen könyvgyűjtő mégis volt: Sándor István, a Magyar Könyvesház szerzője, akit épp Szinnyei József nevezett az első magyar bibliográfusnak (akadémiai székfogalójában, 1901-ben).

     

    A fenti sorseseményekből kiderül, hogy idősebb Szinnyei József életútja első harminc évének legszembetűnőbb vonása az, hogy minden olvasmányáról készített feljegyzést megőrzött, ám a hatalmas anyaggal egyelőre nem tudott – vagy talán nem is akart – mit kezdeni. Véleményünk szerint korszakos jelentőségű, hogy Szinnyei József, pályafutása kezdetén, bekapcsolódhatott a Nagy Iván-féle családtörténeti vállalkozásba: itt szerzett először tapasztalatokat egy rendszeres adatgyűjtésen alapuló, „betűsorba“ rendezett életrajzi monográfiasorozat megvalósulásával kapcsolatban. Rendszeres olvasmányélményein alapuló feljegyzéseit, adatközléseit most próbálhatta meg egy adott minta alapján, először rendszerezni.

     

    A fenti sorseseményekből kiderül, hogy idősebb Szinnyei József, mint adatgyűjtő az 1860-as évekig buzgólkodott a családtörténeti monográfia kötetein (az 1863-ban megjelent X. kötetbe 1861–1862-ben gyűjthetett adatokat), majd Pákh Albert felkérésére, a Vasárnapi Ujságban dolgozatot közölt a 18. századi magyar hírlapirodalomról (az 1862 augusztusában megjelent dolgozatot is 1861–1862-ben írhatta; ez volt a bibliográfus első könyvészeti írása). Aigner Lajos szintén 1861-ben kereste meg levélben Szinnyei Józsefet, hogy megnyerje egy készülő Magyar Könyvészet munkatársának. Az 1861-es év valóban döntő fontosságú a Magyar írók élete és munkái, a magyar könyvtártudomány és könyvészet addigi legfontosabb műve előzményeinek történetében. De nem azért, mert Szinnyei József nem találta Arany János születési adatait…

     

     

    A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása idősebb Szinnyei Józsefre, a magyar könyvtártudomány egyik legjelentősebb bibliográfusára emlékezett.

     

     

    Kék virág idősebb Szinnyei József emlékének.

     

     

    Idősebb Szinnyei Józsefről az alábbi linkeken olvashatnak:

     

    http://www.nevpont.hu/view/7341

    http://www.nevpont.hu/view/11738

    Szerző: Kozák Péter

    Műfaj: Esszé

    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu