Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Kormos István

    költő, író, műfordító, szerkesztő

    1944-ig Kops István 


    Született: 1923. október 28. Mosonszentmiklós, Győr-Moson vármegye
    Meghalt: 1977. október 6. Budapest

    Család

    Dédszülei: Kormos Mihály, Pintér Mária. Nagyszülei: Kops Károly, Hápli Mária és Kormos Ferenc (1877. Dunaszeg), Ujj Mária (Uj Mária, 1872. Dunaszeg–1953. jan. 13.). Sz: Kops Balázs (1904. jan. 9. Mosonszentmiklós) földműves, napszámos, Kormos Anna (1903. jún. 12. Győr-Révfalu–1925. júl. 10.). Édesanyja testvérei: Kormos Ferenc (1908. jan. 1); ill. Kormos Mária, Kormos Erzsébet és Kormos Teréz. Édesanyja halála után Kops Balázs feleségül vette Kormos Erzsébetet. Ebből a házasságából született fia, Kormos István féltestvére: ifj. Kops Balázs (1929–1985). Apja újabb házassága után nem törődött az első házasságból született Kormos Istvánnal, akit nagyszülei örökbe fogadtak, a költő ezért vette fel nagyapja, ill. édesanyja nevét. Háromszor nősült. F: 1. 1948–1952: Pallos Klára (1929–1984). Elvált. Leánya: Kormos Anna (1950. nov. 18.). Pallos Klára második férje: Réz Pál (1930–2016) irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő. 2. 1956–1964: Rab Zsuzsa (1926–1998) költő, műfordító. Elvált. 3. 1970–1977: Péter Márta (1940–1991. júl. 2. Budapest) művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főigazgató-helyettese. Leánya: Kormos Luca (1973–). 

    Iskola

    Elemi iskoláit a kispesti Kossuth téri (1930–1935) és a pesterzsébeti Ferenc József úti népiskolában végezte (1935–1938). A II. világháború után a budapesti Vörösmarty Mihály Dolgozók Gimnáziumában elvégezte az V. és a VI. osztályt (1948–1949). 

    Életút

    A budapesti Hoffmann Gyarmatárukereskedésnél kifutófiú (1938–1940), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) tisztviselője (1940–1946), a VKM Művészeti Tanácsa ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomda, ill. a Szikra Könyvkiadó munkatársa (1946–1948). Az Országos Könyvhivatal lektora (1948), a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat (MAFILM) dramaturgja (1949–1950), az Ifjúsági Könyvkiadó, ill. a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője (1951–1977). Párizsban élt (1963. máj. 17.–1964. jan. 24. és 1964. aug. 3.–1965. nov. 20.), a Seuil és a Gallimard kiadó munkatársa, szerkesztője (1963–1965). 



    Pályája kezdetén verseire elsősorban a népies költők, Erdélyi József (1896–1978) és Sinka István (1897–1969) hatott, mindkét költőről később néhány tanulmányt is közölt, ill. később sajtó alá rendezte Sinka István válogatott verseit. Első verseskötetében (Dülöngélünk, 1947) a szegények, a kisemmizettek fájdalmáról adott szokatlanul nyugtalanító hírt, ugyanakkor a jámborság és a béketűrés magatartását állította szembe ezzel a léthelyzettel. Korai verseinek stílusát a népköltészet és a modernség sajátos ötvözete jellemzi. Később költészetében a népi jelleg mellett egyre inkább érezhetővé vált a modern francia líra hatása. Az 1950-es években elhallgatott, két évtizeden át csak gyermekversei, verses meséi és műfordításai jelenhettek meg. Vackor, a „piszén pisze kölyökmackó” sajátos humorral megírt, bájos történetei a magyar gyermekirodalom klasszikusai. A meseszerűség, a legendák mögé bújás később is fontos eleme maradt költészetének, Yorick figurája mögé bújva festette meg ironikus önarcképét (Szegény Yorick, 1971). Az évtizedek foszlányait, emlékcsillámait összefogó Nakonxipan-toposz mitikus-mesei szigete az idő széthullásának élményét jelképezte. (Nakonxipánban hull a hó, megjelent: 1985). 



    Műfordítóként elsősorban Geoffrey Chaucer (1343–1400) és Richard Burns, Puskin, műveit, továbbá orosz népköltészetet és kortárs német gyermekirodalmat tolmácsolt. Műfordítóként, elmondása szerint, azokat a szerzőket kedvelte leginkább, akiknek munkássága a régmúlt időkbe veszett. A műfordításban azért vonzódott ódon lantosokhoz, mert így lehetősége nyílott a magyar költői nyelv rekonstrukciójára. Első nagyobb vállalkozása Geoffrey Chaucer, az első angol nyelven alkotó költő Canterbury mesékje volt, de tolmácsolt 12–14. századi portugál, ófrancia és egyéb középkori költőket is. A 12–14. században még nem volt magyar nyelvű szépirodalom, nyelvemlék is csak igen kevés. Kormos Istvánt vonzotta a feladat: egy sohasem volt magyar nyelv „feltalálása“, ami nem azonos az utólagos archaizálással, a chauceri szöveget mégis megpróbálta közelíteni korabeli – 19. századi – Shakespeare-fordítások nyelvi világához, mindenekelőtt Arany János Hamletjéhez, jóllehet Shakespeare jó száz évvel később írta a drámairodalom klasszikusait. Feleségével, Rab Zsuzsával, számos klasszikus orosz mű és népmese-feldolgozás tolmácsolásában vett részt, Franciaországban klasszikus francia művek fordításait lektorált és együttműködött a párizsi Magyar Műhely költőivel. Válogatott műfordításai később Fehér mágia (1974) címen jelentek meg. 

     

    Gyermekkorában Benedek Elek (1859–1929) meséi, Gaál Mózes történeti meséi és Sebők Zsigmond Mackó-történetei voltak legkedvesebb olvasmányai. Benedek Elek több mesegyűjteményét utóbb maga is szívesen szerkesztette. Első, gyermekeknek szóló művei klasszikus népmese-feldolgozások voltak, amelyeket Az égigérő fa című kötetben tett közzé (1946-ban, utóbb átdolgozva, 1951-ben újra megjelentette). A mesék gyakran visszatérő motívuma, hogy a főhős különleges, emberfeletti próbákat áll ki, hogy elnyerje jutalmát (pl. a királylány kezét) vagy, hogy legyőzzön egy váratlan veszedelmet. A lompos medve című székely népmesében egy szegény favágó, aki felmászott egy vackorfára (!), túljárt a címadó „ördöngös“ állat eszén. Versformálása ekkor még „szürrealizmus magyar népi hangon“, első meséin a népmesei jelleg még eluralkodik a szövegen, a ritmus még csak ritkán képes telíteni a hagyomány által újraformált tartalmat. A Vackor-történetek közvetlen előzménye A tréfás mackók (1954) című verses mese. Míg A lompos medve című történetben talán elsőként szerepel egy vackorfa, illetve a cím is a medvebocs későbbi jelzőire hasonlít, A tréfás mackókban már összeállt a jól ismert frazeológia: „a lompos, loncsos és bozontos“, ám itt még az öreg és a két kis medvebocs együttes jellemzéseként. A vackor szó eredetileg a vadkörte népies elnevezése. Vackor szüleit Mackornak hívták, a mesenevet Kormos István nyilván a mackó ‘medvekölyök, medvebocs’ szóból alkotta meg. A Mackor hangalakja nagyon hasonlított a vackorra, valószínűleg a költő előbb létrehozta a ‘mackor’ szót, kitalált egy történetet egy kismackóról, aki a méz helyett csak vackort enne, végül a vackorevő mackó neve is Vackor lett. Kormos István Vackor-történetei nem népmese-feldolgozások és nem állatmesék. Vackor nem játékmackó, hanem kölyökmackó, aki emberként él, óvodába, majd iskolába jár, akárcsak a többi kisfiú és kisleány; azaz emberként viselkedik. Sőt olyannyira „emberbocs“, hogy nem szereti a mézet, inkább csak napestig vackort enne; nem akar téli álmot aludni, viszont napestig dunnába bújna; örökösen csatangolna, erdőn kószál, messze bóklál, mígnem ember lesz igazán! Vackor tehát azért jár óvodába, hogy ember legyen, akárcsak a többi embergyermek, s talán azért nem rendelkezik mackószokásokkal, mert olyan nagyon szeretne ember lenni! A Vackor-történetek gyermekeknek írt eredeti verses mesék, jóllehet a költő nem ritkán a szövegbe épít közismert népmeséket és mondókákat (pl.: Cifra palota, zöld az ablaka). A mesék két–nyolc szótag között hullámzó kettő-, olykor háromütemű sorokból állnak. Ez a hullámzás, a sok indulatszó, a hasonló hangokból álló hangutánzó és hangfestő szavak mozgalmassá, könnyen megjegyezhetővé teszik az egyszerű rímekből álló szöveget. A mesék legfeltűnőbb sajátossága az ismétlődések nagy száma: szókapcsolatok, jelzős szerkezetek, egészen hosszú szövegrészek szerepelnek újra és újra. Az ismétlődések tagolják és összekapcsolják a történetet, gondoskodnak arról, hogy a felolvasott szöveg minél hamarabb rögzüljön, minél gyorsabban megtanulhatóbbá és továbbadhatóbbá váljon. 

    Emlékezet

    Mosonszentmiklóson született, jóllehet a család már 1928-ban Budapestre költözött, szülőfalujáról többször is megemlékezett. Élete utolsó éveiben többször is ellátogatott oda, útjai valóságos diadalmenetek voltak. Róla nevezték el a mosonszentmiklósi Kormos István Óvodát, tiszteletére évente Kormos István Megyei Vers- és Prózamondó Versenyt rendeznek (1998-tól). Mosonmagyaróvárott, a róla elnevezett Kormos István Lakótelepen, szintén emléktábláját helyezték el (Czinder Antal alkotása, 2003. okt. 31.). Szülőfalujában emléktábla is őrzi emlékét, közterületet is elneveztek róla. Első feleségével, Pallos Klárával a Lipótvárosban (Budapest V. kerület, Báthory utca 8. III. 21.) laktak (1948–1952), otthonáról a Szegény Yorick c. versében is megemlékezett. Korábban ugyanennek a háznak a földszintjén lévő Hoffmann Gyarmatárukereskedésnél volt kifutófiú. A házon bronz emléktábla őrzi a költő emlékét (szintén Czinder Antal alkotása, 2004). Válása után a Victor Hugo utcába költözött, majd albérletekben lakott. Második feleségével először a Váci utca 24-ben laktak (1956–1958), innen költöztek a II. kerületbe (Lóczy Lajos utca 5.; 1958–1963). Kormos István 1962. aug.-ban megismerkedett Cécile de Nagy franciaországi magyar középiskolai tanárral. Házassága megromlása után Cécile-lel Franciaországba költözött, Párizsban és Normandiában éltek. A költőt meglátogatta 14 éves leánya Anna (1965. aug.), elsősorban ennek a látogatásnak hatására döntött úgy Kormos István, hogy végleg hazaköltözik. Péter Mártával, harmadik feleségével az Üllői út 24-ben laktak (1970–1976), élete utolsó évében költöztek az Őrmezei Lakótelepre (XI. kerület Menyecske utca 25., 1976–1977). 

    Elismertség

    A Magyar Írók Szövetsége Költői Szakosztályának vezetőségi tagja (1972–1977) és a választmány tagja is (1976–1977). 

    Elismerés

    József Attila-díj (1955 és 1972), Radnóti Miklós-díj (1977). 

    Szerkesztés

    A Magyar Irodalom Gyöngyszemei és a Világirodalom Gyöngyszemei c. sorozat szerkesztője (1955–1977). 

    Főbb művei

    F. m.: Az égigérő fa. K. I. verses meséi. Szabó Vladimir rajzaival. (Bp., 1946)
    Dülöngélünk. Versek. (Bp., 1947; új kiad. 2000)
    Az égigérő fa. Verses mesék. Szántó Piroska rajzaival. (2. kiad. Bp., 1951)
    Az erdő. Mese. Leporelló. Ill. Máday Gréte. (Bp., 1951)
    A tréfás mackók. Verses mesék. Szántó Piroska rajzaival. (Bp., 1954; 2. kiad. 1955)
    A repülő kastély. Verses mesék. Rogán Miklós rajzaival. 5 táblával. (Bp., 1957)
    Két bors-ökröcske. Képes mesekönyv a Pannónia Filmstúdióban készült rajzfilm alapján. A szöveget írta K. I. (Bp., 1960; angol, németül, franciául, olaszul, spanyolul és oroszul is)
    A muzsikás kismalac. Verses állatmesék. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1960)
    Négylábú kölykök. Leporelló. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1967)
    Húsvét napja. Verses képeskönyv. Róna Emy rajzaival. (Bp., 1969)
    Húsvéti nyúlcirkusz. Verses képeskönyv. Gábor Éva rajzaival. (Bp., 1970)
    Butácska Jeromos. Verses képeskönyv. Tankó Béla rajzaival. (Bp., 1970; 2. kiad. 1974)
    Télapó munkában. Verses képeskönyv. Róna Emy rajzaival. (Bp., 1971)
    Szegény Yorick. Versek. (Bp., 1971)
    Zöldbajusz Marci királysága. K. I. meséje. Würtz Ádám rajzaival. (Bp., 1972; németül: Marti Grünbarts Abenteuer. Bp., 1974)
    Ejhaj csibekas! Verses mesék. Réber László rajzaival. (Bp., 1973; 2. kiad. 1980; 3. kiad. 2012)
    Luca széke. Verses képeskönyv. Würtz Ádám rajzaival. (Bp., 1974)
    A zsiráfnyakú cica. Képes mesekönyv. Gaál Éva rajzaival. (Bp., 1974; németül: Die Katze mit dem Giraffenhals. Bp., 1977; angolul: The Painted Kitten. Bp., 1977; görögül: 1982)
    N. N. bolyongásai. Versek. Bálint Endre linómetszetével. (Mikrokozmosz Füzetek. Bp., 1975)
    A Pincérfrakk utcai cicák. Mesék. Heinzelmann Emma rajzaival. (Bp., 1976; angolul: The Cats of Coat’n Tail Street. Bp., 1979; németül: Die Sieben Gefürchteten. Bp., 1979)
    Az égigérő fa. Verses mesék. Würtz Ádám rajzaival. (Bp., 1976; 2. kiad. 1980)
    Állatkerti séta. Fotóalbum. Kapocsy Györggyel. (Bp., 1977)
    Kerek esztendő. K. I. versei. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1977; oroszul: 1978)
    A pöttyös zöld lovacska bátyja. K. I. meséje. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1977; angolul: It All Started with the Big Green Fish. Bp., 1979; németül: Am Anfang warder grüne Fisch. Bp., 1979)
    K. I. versei. (Bp., 1979)
    A vasmozsár törője alatt. Összegyűjtött prózai írások. Sajtó alá rend. Nagy Gáspár. (Bp., 1982)
    Szegény Yorick. K. I. versei, Csohány Kálmán rajzai. (2. kiad. Salgótarján, 1984)
    Nakonxipánban hull a hó. K. I. összegyűjtött versei. (Kozmosz Könyvek. A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., 1985)
    A nyár gyerekei. Gyermekversek. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1986)
    Egy keresztlevél határa. K. I.-képeskönyv. Szemelvények K. I. verseiből és prózai írásaiból. Vál., szerk., a szöveget gondozta D. Nagy Éva. (Bp., 1987)
    Mese a két kicsi ökröcskéről. Csala Károly rajzaival. (Iciri-piciri Könyvek. Bp., 1987)
    A pöttyös zöld lovacska bátyja. K. I. meséje. Elek Lívia rajzaival. (2. kiad. Bp., 1989)
    Kacor király. Verses képeskönyv. Füzesi Zsuzsa rajzaival. (Bp., 1989; angolul és németül is)
    Rigó kiált fölöttem. Vál. versek. Vál., szerk. Parancs János. (Bp., 1991)
    K. I. művei. Sajtó alá rend., a szöveget gondozta Nagy Gáspár. (Bp., 1995)
    K. I. és Baka István versei. Az utószót írta Lator László. (A magyar költészet kincsestára. 66. Bp., 1998)
    Dülöngélünk. Versek. Juhász Ferenc Egy költőről, a másik c. írásával. Ill. Kotnyek István. (Nagykanizsa, 2000)
    A Pincérfrakk utcai cicák és más mesék. Faltisz Alexandra rajzaival. (Bp., 2002)
    Tiszta mezőben. Válogatás K. I. gyermekverseiből, műfordításaiból és verses meséiből. Vál., szerk. Tarbay Ede. Heinzelmann Emma rajzaival. (Egyházfórum gyermekkönyvei. Luzern, 2003)
    Az égigérő fa. Gyermekversek. Faltisz Alexandra rajzaival. (Bp., 2003)
    K. I. versei. Vál., szerk. Nagy Gáspár. (Osiris Diákkönyvtár. Bp., 2005)
    Kerek esztendő. K. I. verse Reich Károly rajzaival. (Bp., 2010; 2. felújított kiad. 2015)
    Négylábú kölykök. Képes mesekönyv. Leporelló. Reich Károly rajzaival. (Bp., 2010).

     

    Vackor meséi: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról. Verses mese. Szántó Piroska rajzaival. (Bp., 1956)
    Vackor világot lát. Mesék egy pisze kölyökmackóról. Szántó Piroska rajzaival. (Bp., 1961)
    Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról. Verses mese. Reich Károly rajzaival. (2. kiad. Bp., 1968; 3. kiad. 1978)
    Vackor az első bében. Verses mesék. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1978; 2. kiad. 1980; 3. kiad. 1989; 4. kiad. 2016)
    Vackor világot lát. Mesék egy pisze kölyökmackóról. Reich Károly rajzaival. (2. kiad. 1980)
    Mesék Vackorról: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról. – Vackor világot lát. – Vackor az első bében. Reich Károly rajzaival. (Bp., 1983; 3. kiad. 2006; 4. átd. kiad. 2015)
    Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról. Verses mese. Keresztes Dóra rajzaival. (Bp., 1992 és utánnyomások: 1993–2006)
    Vackor az első bében. – Vackor világot lát. Verses mesék. Keresztes Dóra rajzaival. (Bp., 1993 és utánnyomások: 1994–2006).

     

    F. m.: ford.: Tien Csien: Egy kordé története. Elbeszélő költemény. Ford. K. I., a nyersfordítást készítette Csonka Ernő és Nagy Bálint. Ill. Sebes János. (Bp., 1954)
    Zsukovszkij, Vaszilij Andrejevics: Mese a szürke farkasról és más mesék. Ford. K. I. Rogán Miklós rajzaival. (Bp., 1956)
    Chaucer, Geoffrey: Canterbury mesék. Ford. K. I., az életrajzot és a szómagyarázatokat írta Ruttkay Kálmán. (A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1959)
    Ékes, fehér hattyú. Orosz népköltés. Vál., szerk., ford. Rab Zsuzsával. (Bp., 1962)
    Krumbach, Walter: A titokzatos fenevad. Képes mesekönyv. Ford. K. I. (Bp., 1963; 2. kiad. 1966; 3. kiad. 1972)
    Rázusová-Martáková, Maria: Az elveszett kisliba. Verses képeskönyv. Ford. (Bratislava–Bp., 1970; 2. kiad. 1974; 3. kiad. 1983; 4. kiad. 1986)
    Fehér mágia. K. I. vál. műfordításai. (Bp., 1974)
    Vuorela, Einari: A pacsirta lépcsői. Versek. Ford. Fábián Lászlóval. (Bp., 1976). 


    F. m.: szerk.: Móricz Zsigmond: A nehéz kétgarasos. Vál. mesék. Vál., szerk. K. I. Ill. Szecskó Tamás. (Bp., 1952; 3. bőv. kiad. 1953)
    Robert Burns válogatott versei. Vál., szerk. Kéry Lászlóval. A bevezető tanulmányt írta Kéry László. (Bp., 1952; A világirodalom klasszikusai. 2. kiad. 1959)
    Cervantes: Don Quijote. Az ifjúság számára átd. kiad. Átd. Radnóti Miklós. A bevezetést írta K. I. Ill. Kass. János. (Bp., 1953; 2. kiad. 1955; 3. kiad. 1959; Az én könyvtáram. Az ifjúsági irodalom remekei. 4. kiad. 1962)
    Csehov: A csinovnyik halála. Vál. elbeszélések. Vál. és a bevezető tanulmányt írta K. I. Ford. Rab Zsuzsa és Szőllősy Klára. Bozóky Mária rajzaival. (Bp., 1954)

     

    Benedek Elek: Többsincs királyfi. Mesék. Vál., szerk. K. I. Ill. Friedrich Gábor. (Bratislava, 1955 és Bukarest, 1955; 2. kiad. 1956; 3. kiad. 1958; 4. kiad. 1960; 5. kiad. 1965; 6. kiad. 1968; 7. kiad. 1975; 8. kiad. 1979; 9. kiad. 1981; 10. kiad. 2011)

     

    Benedek Elek: Világszép Nádszál kisasszony. Mesék. Vál., szerk. K. I. Ill. Friedrich Gábor. (Bratislava, 1955 és Bukarest, 1955; 2. kiad. 1956; 3. kiad. 1958; 4. kiad. 1960; 5. kiad. 1965; 6. kiad. 1968; 7. kiad. 1973; 8. kiad. 1976; 9. kiad. 1981; 10. kiad. 2010; 11. kiad. 2011; 12. kiad. 2014)
    Robert Burns válogatott versei. Vál., szerk. K. I. (A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1956)
    Tarka madár. Magyar költők versei gyermekeknek. Vál. K. I. Ill. Würtz Ádám. 20 táblával. (Bp., 1956)
    Évszakok. Versek az örök természetről. Antológia. Vál., szerk. K. I. (A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1957)
    A lókötő tündérek. Magyar népmesék. Vál., szerk., az utószót írta K. I. Ill. Würtz Ádám. (A Szabad Föld Kiskönyvtára. 14. Bp., 1957)

     

    Benedek Elek: A vitéz szabólegény. Mesék. Vál., szerk. K. I. Ill. Szecskó Tamás. 5 táblával. (Bp., 1959; 2. kiad. 1960; 3. kiad. 1967; 4. kiad. 1974; 5. kiad. 1979; 6. kiad. 1981; 7. kiad. 1987; 8. kiad. 2010; 9. kiad. 2011)

     

    János vitéz és más verses elbeszélések. Vál., szerk. K. I. Ill. Reich Károly. (Az én könyvtáram. Az ifjúsági irodalom remekei. Bp., 1962)
    Szerelmes kalendárium. Háromszázhatvanöt költő háromszázhatvanöt verse. Vál., szerk. K. I. (A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1962)
    Magyar versek könyve. Vál., szerk. Garai Gáborral. Ill. Hincz Gyula. (Az én könyvtáram. Az ifjúsági irodalom remekei. Bp., 1963)
    Testvérország. A világirodalom legszebb meséi. Vál. K. I., az utószót írta Lengyel Balázs. Ill. Róna Emy. (Az én könyvtáram. Az ifjúsági irodalom remekei. Bp., 1963)
    Mai magyar költők antológiája. Vál. E. Fehér Pál és Garai Gábor, szerk. K. I. (Bp., 1964; 2. bőv. kiad. 1966)
    Szerelmes arany kalendárium. Háromszázhatvanöt költő háromszázhatvanöt verse. Vál., szerk. K. I. (Kozmosz Könyvek. Bp., 1965)
    Új szerelmes kalendárium. Háromszázhatvanöt költő háromszázhatvanöt verse. Vál., szerk. K. I. (2. kiad. Bp., 1965)
    A háromágú tölgyfa tündére. A legszebb magyar népmesék. Vál., szerk. K. I. Heinzelmann Emma rajzaival. 4 táblával. (Bp., 1965; 2. kiad. 1980; 3. kiad. 1983; 4. kiad. 1992)
    Szerelmes ezüst kalendárium. Háromszázhatvanöt költő háromszázhatvanöt verse. Vál., szerk. K. I. (Kozmosz Könyvek. Bp., 1967)
    Skandináv költők antológiája. Dánok, feröeriek, izlandiak, norvégok, svédek. Vál., szerk. Bernáth Istvánnal. Az előszót írta Bernáth István. (Kozmosz Könyvek. A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1967)

     

    Benedek Elek: A kék liliom és más mesék. Vál., a szöveget gondozta K. I. Szecskó Tamás rajzaival. (Bp., 1968; 2. kiad. 1977; 3. kiad. 1982; 4. kiad. 2012)

     

    Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék. Vál., sajtó alá rend. K. I. Szecskó Tamás rajzaival. (Bp., 1969; 2. kiad. 1979; 3. kiad. 1994; 4. kiad. 2012)

     

    Rókáné mézes-mázos kalácsa és más mesék. Vál., a szöveget gondozta K. I. Szecskó Tamás rajzaival. (Bp., 1970; 2. kiad. 1979; 3. kiad. 1984; 4. kiad. 2013)
    A csókalányok. Székely népmesék, népdalok, balladák. Gyűjtötte Kriza János. Kriza János hagyatékából vál. Kriza Ildikó, a szöveget gondozta K. I. Ill. Orosz János. (Bp., 1972; 2. kiad. 1982)
    Népek költészete. Antológia a világ költészetéből. Vál., szerk. K. I. (Kozmosz Könyvek. A világirodalom gyöngyszemei. Bp., 1973)
    Sinka István válogatott versei. Vál., szerk. K. I. Az életrajzot írta Bende Mónika. (Kozmosz Könyvek. A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., 1977)
    Tillárom, haj! Magyar költők vidám versei. Vál., szerk. K. I. Ill. Bálint Endre. (Bp., 1978). 

    Irodalom

    Irod.: önálló művek: K. I. Ajánló bibliográfia. Összeáll. Varga G. Károlyné. (A Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár kiadványa. Győr, 1978)
    K. I. emléke. Szántó Tibor gondozásában, az Egyetemi Nyomda Könyvművészeti Körének közreműködésével készült. Bibliofil kiadvány. (Bp., 1979)
    Az örvénylő szívű vándor. Versek K. I.-ról. Az utószót írta Z. Szabó László. (Győr, 1986)
    Ivánkovics Ildikó: K. I. gyermekkönyvei. Szakdolgozat. (Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola Óvónőképző Intézete. Sopron, 1987)
    K. I. Ajánló bibliográfia gyermekeknek. Összeáll. Berényi Borbála. (A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár kiadványa. Debrecen, 1993)
    Hetven éve született K. I. Emlékszám. Főszerk. Villányi László: Vasy Géza: K. I. pályakezdései. – K. I. levelei Domokos Mátyásnak. – K. I. levelei Fodor Andrásnak. – K. I. levele Sárosi Lajosnak. – K. I. képeslapjai Domokos Mátyásnak. – Baán Tibor: „Dárius fia.” K. I. költészetéről. – Fodor András: K. I. néhány leveléről és kézírásáról. – Vasadi Péter: „Szívem kitört minden karámból…” Vonások K. I. arcképéhez. (Műhely [Győr], 1993)
    Vasy Géza: K. I. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., 2002)
    Szegény Yorick. K. I. emlékezete. Vál., szerk. Vasy Géza. (Bp., 2002)
    K. I.-emlékkönyv. Szerk. Nagyné Majoros Györgyi. (Az Alapítvány a Városért kiadványa. Mosonmagyaróvár, 2008).

     

    Irod.: fontosabb tanulmányok, elemzések és kritikák: Lengyel Péter: K. I. (Látogatóban. Kortárs magyar költők vallomásai. Szerk. L. P. Bp., 1971)
    Fodor András: K. I.: Szegény Yorick. (Kortárs, 1971 és F. A.: A nemzedék hangján. Válogatott és új esszék. Bp., 1983)
    Fodor András: K. I.: Ház Normandiában. (Tiszatáj, 1973)
    Lator László: Vázlat K. I.-ról. (Tiszatáj, 1974)
    Pomogáts Béla: Lébénytől Párizsig. (Jelenkor, 1976)
    Nagy László: Miért csak a szíve gyalogolt? (Élet és Irodalom, 1977. okt. 22.)
    Lengyel Balázs Hattyúnyak, kebel, dob és cintányér. (L. B.: Verseskönyvről verseskönyvre. Bp., 1977; 2. bőv. kiad. 1982)
    Domokos Mátyás: Valaki velünk játszott. (Műhely, 1979)
    Beney Zsuzsa: K. I.: Fehér virág. (B. Zs.: Nyitva van az aranykapu. Verselemzések. Bp., 1979)
    Sőtér István: K. I. (S. I.: Gyűrűk. Tanulmányok a XX. századról. Bp., 1980)
    Csukás István: K. I. (Válaszolni nehezebb. Írók a képernyőn. Szerk. Bihari Sándor. Bp., 1980)
    Pomogáts Béla: K. I.: Tél Normandiában. (P. B.: Versek közelről. Értelmezések és magyarázatok. Bp., 1980 és P. B.: Szövegközelben. Verselemzések századunk magyar lírájából. Bp., 1999)
    Vasy Géza: „Győztes Kormosi hang”. K. I. költészete. – Vasy Géza: Az első évtized K. I. költészetében. (Tiszatáj, 1982)
    Varga Lajos Márton: K. I. költészetéről. (Tiszatáj, 1983)
    Tüskés Tibor: K. I. költői pályája. (Könyv és Nevelés, 1985)
    Pósa Zoltán: K. I. (Háttér a gyerekkultúrához. Összeáll. Zoltán Katalin. Bp., 1988)
    Fodor András: K. I. bolyongásai. (Kortárs, 1988)
    László Pál: K. I. ismeretlen versei. (Irodalomtörténet, 1991)
    Albert Zsuzsa: Legenda K. I.-ról. (Forrás, 1991)
    Szigeti Lajos Sándor: Úton Nakonxipánba. (Tiszatáj, 1992)
    Lator László: Szekérutak a Notre Dame felett. K. I.: Október. (Mozgó Világ, 1992)
    Kerék Imre: K. I.: Fehér virág. (Magyar Nyelvőr, 1992)
    K. I. levele Határ Győzőnek. . (Műhely [Győr], 1994)
    Villányi László: Metszet, jézusi csavargóval. (Forrás, 1995)
    Nagy Gáspár: Őrmező harmadik vándora. Újabb sorok K. I. legendáriumához. (Műhely [Győr], 1995)
    Vasy Géza: Orpheus és Yorick. K. I. költészetéről. (Tiszatáj, 1995 és Orpheus panasza. Tanulmányok. Szerk. Olasz Sándor. Bp., 1997)
    Fodor András: K. I. és Nagy László halála. (Hitel, 1996)
    Papp Endre: A reflektált vallomás kisajátíthatatlan játéka. K. I. verseiről. (Hitel, 1996)
    Nagy Gáspár: Az utolsó napok filmje. Húsz éve halt meg K. I. (Hitel, 1997)
    K. I. levelei. (Műhely [Győr], 1997)
    Vasy Géza: K. I. (V. G.: Az 1945 utáni magyar irodalom alkotói. Bp., 1998)
    Baka István: Pulóverujjak angyalszárnya. K. I. emlékezete. (Forrás, 1998)
    Vasy Géza: A víz motívumköre K. I. költészetében. (Műhely [Győr], 1998)
    R. Szabó Lajos: „Az örvénylő szívű vándor.” K. I. Szegény Yorick c. költeményéről. (Magyartanítás, 1998)
    Baka István: K. I. emlékezete. (B. I.: Az idő térképjelei. Publicisztikai írások. Vál., szerk. Bombitz Attila. Pécs, 1999)
    Vasy Géza: K. I. pályakezdése. (Műhely [Győr], 2001)
    Vasy Géza: K. I., a gyermekirodalom mestere. (Új Dunatáj, 2001)
    Vasy Géza: K. I. pályakezdő kötete. (Palócföld, 2001)
    Vasy Géza: Párizs igézetében. Egy fejezet K. I. életéből. (Új Horizont, 2001)
    Vasy Géza: K. I. válságos évei. 1949–1963. (Somogy, 2001)
    Vasy Géza: K. I. mesterei. (Hitel, 2001)
    Vasy Géza: K. I. létösszegző versei. (A Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Évkönyve. 2001/02. Sopron, 2002)
    Vasy Géza: A beérkezés ígérete. K. I. 1947-ben. (Pillanatkép a hazai irodalomtudományról. Tanulmányok. Szerk. Kenyeres Zoltán és Gintl Tibor. Bp., 2002)
    Vasy Géza: Az érett költő. K. I.-ról. (Kortárs, 2002)
    Vasy Géza: A civilizáció motívumköre K. I. költészetében. (Árgus, 2002)
    Vasy Géza: A gyerek-lét motívumköre K. I. költészetében. (Új Forrás, 2002 és Változatok a gyermeklírára. Tanulmányok. Szerk. Bálint Péter és Bódis Zoltán. Debrecen, 2006)
    Vasy Géza: K. I. Rab Zsuzsához írott leveleiből. (Pannon Tükör, 2003)
    „Könnyű szívvel.” (Forrás, 2003)
    K. I. levelei Rab Zsuzsához. – K. I. levelei Szabó Lőrinchez. (Műhely [Győr], 2003)
    K. I. kiadatlan levelei. Valastyán Tamás: Az emberalakú óceán. K. I. gyermeklírájáról. (Új Forrás, 2005)
    Turczi István: Leköt a létezés. K. I.-variáció. („de sosem mondta: most már elég. Ünnepi kötet Vasy Géza 65. születésnapjára. Szerk. Hanti Krisztina és Pécsi Györgyi. Bp., 2008)
    Marafkó László–Sebestyén László: Lábtengó a Parnasszuson. K. I. megidézése. (Budapest [folyóirat], 2008)
    Bodor Béla: K. I.-palimpszeszt. (Kortárs, 2008)
    Kerék Imre: Miniatűr költőportrék: K. I. (Hitel, 2012)
    Csengery Kristóf: K. I.: Villámlik. (Liget, 2012)
    Pomogáts Béla: Magyar költő Jumièges piacán. (P. B.: Dunántúli tükör. Portrévázlatok és kritikák. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság kiadványa. Kaposvár, 2013)
    Vasy Géza: Az égigérő fa. K. I. pályaképéhez. (Forrás, 2013)
    Fodor András: K. I.: Szegény Yorick. – K. I.: Ház Normandiában. – K. I. bolyongásai. – K. I. és Nagy László halála. (F. A.: Kulcsolt vállak tengelye. Összegyűjtött esszék. I. köt. Sajtó alá rend. Fodor János. Bp., 2014)
    Beney Zsuzsa: A képen túli zene. K. I.: Fehér virág. (B. Zs.: „Nem látta senki más…” Versközelben. Verselemzések. Sajtó alá rend. Daróczi Anikó és Szűcs Teri. Bp., 2015). 


    Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1977. okt. 8.)
    Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1988)
    Ki kicsoda a hírközlésben? Szerk. Bodrits István és Viczián János. (Szekszárd, 1994)
    Kortárs magyar írók. 1945–1997. I–II. köt. Bibliográfia és fotótár. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
    Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
    Veszprém megyei kortárs életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 2001).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu