Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Angyal István
    angyal, széll, szirmai
    Fülep Lajos
    Fülep Lajos emlékezete
    Körmöczy Zsuzsa emlékezete

    Fejes Endre: Mocorgó

    1.

     

    Az én öregem utcaseprő volt, gyakran megállt kétkerekű taligájával Essen úr műhelye előtt cigarettát sodorni, kíváncsian figyelve a felfordított biciklik között sürgölődő koszos inasokat. Ötesztendős lehettem, amikor a földszinten lakó szobafestősegéd hosszú piros csákót tett a fejére, vattából szakállt meg bajuszt ragasztott, és körbe kopogtatott a lakásokban. Talán a Mikulás dörmögő hangjától, úgy megijedtem, hogy két hétig szólni sem tudtam. Aztán, amikor mégis újra megszólaltam, mindenki dőlni kezdett a nevetéstől. Azóta is dadogok, jóllehet a tréfáskedvű segéd cukrot hozott nekem ajándékul.

    Ő nevezett el Mocorgónak.

     

     

    Én eldöntöttem, hogy zsibárus leszek vagy ószeres. Láttam őket mindennap reggel, kopott gúnyájukban, zsákkal a hátukon, arról énekelnek, hogy mi mindent vásárolnak. Déltájban, a Teleki tér zsivajában, harcolnak, veszekednek a zsibárussal, úgy dobálják, forgatják portékájukat, mint valami varázslók; majd órákkal később, a Wagner-csehóban – amelynek két kirakatablaka a Tisza Kálmán térre néz – biliárdoznak, dominóznak, keverik a kártyát gondtalanul a márványlapokon…

     

     

    Az én szerelmem Judit volt, az utcanő, akit mindenki csak Jucinak hívott: én mondhattam csak neki egyedül, hogy Judit. Hajnalonként, mikor színes taftruháját levette és pongyolába bújt, felkerestem őt. Már várt ilyenkor, erős feketét főzött, én meg előszedtem a csokoládés nápolyit, amit úgy szeretett. Gyakran kértem, hogy jöjjön el velem abból a házból, feleségül kérem, nyitunk egy sátrat a Teleki téren, de ő csak gyűjtögette a pengőket politúrozott ládikójában, és folyton azt hajtogatta: várjunk csak, eljön majd az is. Aztán, amikor újra találkoztunk, már háború volt, a gépkocsizóknál szolgáltam, a légelhárító üteget vontattam a hadállásba, ahonnan lőttük az ellenséges repülőgépeket. A végén persze én is megszöktem, Judit szerzett nekem civilruhát, a nyilasok elfogták: a Rózsák terén akasztották fel.

    Ő sohasem hívott Mocorgónak.

     

     

    2.

     

     

    Az én öregemmel, amikor újra találkoztunk, már háború volt. Derűs ábrázattal szivarozott, hátát a kapuhoz támasztva. Bőrkabátot viselt, fekete bőrszíjat, karján árpádsávos szalagot, a csípőjéhez pedig fekete pisztolytáskát szorított. Damasztabroszon ebédeltünk, metszett kristálypohárból ittuk a bort, lábam alatt perzsaszőnyeg takarta a kopott padlót. Anyám nagyon nyugtalanul figyelt minket: tudta, hogy mindenért fizetni kell! Meg is fizetett: a nyilas körzetvezető apám helyett – aki eltűnt az ostrom idején – két és fél évet kapott, aztán visszament takarítónőnek a Fiumei úti Rendelőintézetbe.

     

     

    Az én menyasszonyom, a Kleinék lánya, a Vera volt. Essen úr lopott bicikliket vásárolt, amelyeket én vettem kezelésbe: lehúztam a zománcukat, forró ónnal eltömtem a számokat, újat ütöttem helyükre, másik nyerget és kormányt is kapott, és ment a dukkozóba. Essen úr is lebukott, de még mielőtt ez megtörtént kirúgott, mert két pengőért láncot cseréltem, s az összeggel nem számoltam el. Otthon aztán az öregemmel is összeverekedtem ezért, ott hagytam őket, Kleinék albérletébe költöztem, aztán behívtak, legközelebb már csak a háború végén találkoztunk, de ezt már mondtam.

    Kleinék is Mocorgónak hívtak.

     

     

    Az én ismerőseim olyanok voltak, mint a Visó fiúk: szép szál hat legény, de sohasem lehetett róluk családi fotót készíteni; többet ültek, mint álltak. Klein bácsi rádióműszerész volt, titokban angol adást fogott. Rikker Lali nyilas szolgálatos lőtte agyon, az öregem, a nyilas körzetvezető parancsára. Iricz Pista, néhány Visó fiú és Blüweisz is nyilaskarszalagot kötöttek, s az ostrom alatt üresen maradt, kibombázott üzleteket pakolták ki, lakásokat fosztogattak, aztán a rablott aranyat, ékszert elosztották egymás között. Iricznek, a csoport vezetőjének, a cuccból nem kellett semmi, ő „romantikus“ lélek volt, elsősorban ölni akart. Amikor megtudta, hogy Vera apját meggyilkolták, elment a csillagos házba. Rikker Lali nyilas szolgálatost Iricz István lőtte agyon, a Blüweiszet pedig én. Blüweisz, aki kárpitos volt a Horovitznál, saját címekre dolgozott, s amikor ezt Iricz megtudta kezembe adta a belga automatát, ám Iricz kezében is volt egy revolver. Lőnöm kellett. Aztán az Iricz is meghalt a háború végén, az egyik ostromlott házban; Vera rajongásig szerette őt, egy medalionban őrizte arcát: én pedig egy halottal nem tudtam versenyezni.

     

     

    Én eldöntöttem, hogy zsibárus leszek vagy ószeres. Láttam őket mindennap reggel kopott gúnyájukban, hátukon zsákkal énekelnek arról, hogy mi mindent vásárolnak; majd órákkal később, a Wagner-csehóban – amelynek két kirakatablaka a Tisza Kálmán térre néz – biliárdoznak, dominóznak, keverik a kártyát gondtalanul a márványlapokon. Mind finom selyeminget viselt, és súlyos pecsétgyűrűt is, én meg hallgattam a dicsekvésüket, bámultam a lila százasokat, amit úgy szerettek lobogtatni, és boldog voltam, ha rám bízták a fekete táblát, hogy írjam a partikat a márványlapú asztalokon…

     

     

    3.

     

     

    Az én mesterem, Brillantin úr volt, aki maga mellé vett táskahordónak. Furcsa munka volt ez, cipeltem a táskát mellette az utcákon. Időnként, csak úgy találomra, megállt valamelyik üzlet előtt. Elkérte a táskát, és mondta, hogy várjam meg az utca végén. Kétszer-háromszor megismétlődött ez a jelenet, majd minden nap kifizetett nekem száz forintot, jóllehet fogalmam sem volt, hogy mit csinált a boltban, és miért fizetett nekem egyáltalán?

     

     

    Az én mesterem, Brillantin úr, egyszerű szélhámos volt. Tört magyar beszéddel csehszlovák sportolónak adta ki magát, akinek rögtön indul a vonata, nem ér rá alkudozni, ezért egyszerű szöveteket százszázalékos gyapjúként adott el üzletasszonyoknak. Hetven forintért vásárolta a méterét; üzletenként, az általam cipelt táskából, három szövetet adott el, negyedóra alatt akár nyolcszáz forintot is megkeresett.

    Brillantin úr Mocorgónak úrnak hívott.

     

     

    Az én mesterem, Brillantin úr, kisebb vagyonával nemsokára Ausztriába távozott, a fiához. Átvettem az üzletet, beszédhibám ezúttal előnyömre vált: dadogtam, hebegtem-habogtam és sorra adtam el a portékákat; alig akadt olyan nap, hogy ne adtam volna el valamennyi, nálam lévő olcsó szövetet. A bolt felállításáig sohasem buktam le, de megfogadtam, hogy csak addig csinálom, amíg összejön a pénz egy szép sátorra a Teleki téren.

     

     

    Az én sátram bizony hitvány egy alkotmány volt. Néhány lécből összeszögezett faviskó vászontetővel, s a tetőre kiaggatott vállfákon sorra lógtak a ballonkabátok. Rögtön az első napon, egy munkásnak eladtam az első és egyetlen kabátot. Aztán néhány óra múlva hatalmas vihar kerekedett, egy szélroham összedöntötte a kalyibát, vitte a léceket kabátokkal együtt. Összevissza rohangáltam, csuromvizesen ordibáltam, hosszú évek munkája néhány perc alatt tönkrement. A sátramból egyetlen ruhát sem találtam meg, a vihar átdobta a szomszédos Mária Valéria-telepre, a csőlakók azonnal szétkapkodták. Semmim sem maradt. Sőt, néhány hónap múlva, a szövetekkel is megbuktam.

     

     

    4.

     

     

    Mocorgónak hívták, 1956 októberében szabadult. Láttam őt mindennap reggel kopott gúnyájában, hátán egy furcsa, szinte teljesen üres zsákkal: arról énekelt, hogy mi mindent vásárolna, majd valahonnan kopottas, öreg ruhákat gyűjtött össze. Nem szenvedett sokat, a régi Wagner-csehó előtt – amelynek két kirakatablaka az egykori Tisza Kálmán térre nézett – a homlokán érte a golyó.

     

     

    Az írót Fejes Endrének hívták, 1923. szeptember 15-én született Budapesten.

     

    A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása – Mocorgó című művével –Fejes Endrére emlékezett.

     

    Kék virág Fejes Endre emlékének.

     

    Fejes Endréről az alábbi linkeken olvashatnak:

     

    http://www.nevpont.hu/view/11747

    http://www.nevpont.hu/view/11989

     

    A kép forrása:

     

    https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/fejes-endre

    Szerző: Kozák Péter

    Műfaj: Esszé

    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu