Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Csontváry Kosztka Tivadar
    Csontváry
    Csontváry 2.
    Hugonnai Vilma, az első orvosnő
    Zenthe Ferenc emlékezete

    Örkény István

    író, műfordító, szerkesztő


    Született: 1912. április 5. Budapest
    Meghalt: 1979. június 24. Budapest
    Temetés: 1979. június 28. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Kikeresztelkedett zsidó családból származott. Dédapja: Ösztreicher József. Nagyszülei: Ösztreicher Lipót (1839–1916), Pollák Jozefin (1853–); ill. Pollák Izrael és Pollák Mária. Ösztreicher Lipót Szolnokon híres rum- és likőrgyárat alapított. Sz: Örkény (Ösztreicher) Hugó (1879. nov. 11.–1950) gyógyszerész, Pollák-Pető Margit (1890–1971), Pollák Zsigmond ecet- és szeszgyáros és Horn Róza (1864–1928) leánya. Apja testvérei: Szolnoki (Ösztreicher) Nándor (†1919. máj. 3.), Ösztreicher Lipót utódja a rum- és likőrgyárban, egyúttal Gyöngyös környékén szőlőbirtokai is voltak, borkereskedéssel is foglalkozott. Ösztreicher Oszkár bankár, földbirtokos. A Tanácsköztársaság idején Szolnokon, a hírhedt Lenin-fiúk a bankár Oszkár helyett Nándort gyilkolták meg. A Macskajátékban, a Szkalla lányok édesapja is így végzi (az egyik leány szerint a vörösök, a másik szerint a fehérek végezték ki!). A család ezen ága Szolnokira magyarosított. Szolnoki Nándor fia Szolnoki András (1906–1981) gyógyszerész és Szolnoki István (1908–1986) jogász politikus. Szolnoki András, Lill András néven elbeszéléseket is írt és verseskötetet is megjelentetett. Ösztreicher Nándor másik fia Szolnoki István (1908–1986) jogász, politikus, az ő leánya Szolnoki Andrea (1946–) orvos, fül-orr-gégész, az SZDSZ volt országgyűlési képviselője. Anyja testvérei: Pető Gizella, Pető Magda és Pető Ágnes; Pető József.  Pető Magda 2. férje: Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1992) író. Pető Ágnes, a koholt MAORT-per egyik vádlottaként 3 év börtönbüntetésre ítélték. Örkény István testvére: Örkény Mariann (1917–1991).

     

    F: 1. 1936–1941: Gönczi Flóra (1918–). 2. 1948–1959: F. Nagy Angéla (1928–) gasztronómiai író. Leánya: Örkény Angéla (1949–) vágó és Örkény Antal (1954–) szociológus. Örkény Angéla férje Kaminszki Jurek filmrendező, leánya: Kaminski Fanny (1982–) újságíró, producer. Örkény Antal 1. felesége Kútvölgyi Erzsébet (1950–) színésznő. 3. 1965–1979: Radnóti Zsuzsa (1938–) dramaturg, szerkesztő, az Örkény-hagyaték gondozója. 

    Iskola

    A budapesti Piarista Gimnáziumban éretts. (1930), a József Műegyetem Vegyészmérnöki Karán (1930–1932, 1940–1941), majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyógyszerész Karán tanult, gyógyszerész okl. szerzett (1934), a József Nádor Műszak és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) vegyészmérnöki okl. szerzett (1941). 

    Életút

    A budapesti Alkotás utcai Honvédkórház önkéntese. A Keresztmetszet c. folyóirat szerkesztője. Feleségével együtt Londonban, majd Párizsban élt (1938–1939), s csak a háború kitörése előtt tértek haza (1939. szept.). Rövid ideig katonai szolgálatot teljesített a Délvidéken (1941), majd munkaszolgálatosként a 2. Magyar Hadsereggel a Donnál harcolt; a voronyezsi offenzíva utáni visszavonuláskor megsebesült, hadifogságba került, két évig a Tambov melletti munkatáborban tartották fogva (Krasznogorszkban, 1945–1946-ban) – Hazatérése után állandó rovatot kapott A Reggel c. lapban (1946-tól), az Ifjúsági Színház (1949–1951), A Magyar Néphadsereg Színháza dramaturgja (1951), a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora (1954–1958). A forradalomban való részvétele miatt nem publikálhatott, az Egyesült Gyógyszergyár Orvosi Osztályának mérnöke (1958–1963). Mérnöki munkája mellett elsősorban műfordításokból élt, 1966-tól ismét publikálhatott, csak szépirodalommal foglalkozott. Az MKP, ill. az MDP tagja (1947–1956). 



    Első novellái a Keresztmetszetben jelentek meg (1934–1936); első, Félálom c. regényét, Szerb Antal lektori ajánlása ellenére sem adták ki. A Keresztmetszet megszűnése után, a Szép Szó köréhez csatlakozott (1936–1938), ott jelent meg Forradalom c. novellája, amelynek szövegét József Attila gondozta; e művének címét később Tengertáncra változtatta, s első, 1941-ben megjelent novelláskötetének címadó darabja lett. A Tengertánc c. kötetével hirtelen ismertté vált (a szövegnek van egy harmadik változata is: az első változat a hitleri hatalomátvétellel, a második a nyilas országlással, a harmadik az ún. fasiszta kommunizmussal foglalkozik!). A történet lényege azonban mind a három szövegváltozatban azonos: egy tébolyda lakói kitörnek, és néhány nap alatt hatalmukba kerítik a várost. Az ellenük kivezényelt rendőrök tehetetlenek, mert a tömeg „jókedvű tébollyal” körülveszi őket, és elveszi a fegyvereiket. Már első írásaiban is jelentkezik a sajátos, örkényi stílus, az abszurd történet, groteszk megoldással. A forradalom nem más, mint az őrültek „tengertánca”, a barbárság diadala, végül is az európai kultúra végítélete. Első kötetének több novellája is apokaliptikus víziókat, gigantikus pusztulást és végveszedelmet sejtet, újabb értékelések szerint ezek az írások a későbbi egypercesek előfutárai, ill. első elbeszéléseinek hangulatát és stílusát elevenítette fel újra, az 1960-as évek végén, hosszú kényszerhallgatása után.

     

    A II. világháború alatt munkaszolgálatot teljesített, szovjet hadifogságban volt (1943–1946). Hosszabb szünet után, Krasznogorszkban kezdett el újra írni: itt készült novellái a Magyar Csillagban jelentek meg (1943-tól), amelyek közül kiemelkedik Vendégek c. elbeszélése. A történet a Felvidék megszállása után játszódik, amikor a helyi kúria lakosai kénytelenek befogadni francia katonatiszteket. A lélektani írás a megszálló és a „vendéglátó” bonyolult viszonyát modellezi, s a helyzetet csak tovább nehezíti, hogy a kénytelen szállásadó család fia a francia fronton esett el. Az ellenséges magatartás, megbékélés, kiszolgáltatottság hangulatai hasonlítanak későbbi nagysikerű művéhez, a Tótékhoz. A Vendégek főszereplő idegen tisztjei azonban még emberségesek, az anekdotikus eseményeket is a sűrített cselekménybe építő történet inkább etikai példázat, az elbeszélés végén elmarad a „drámai nagyjelenet”. Több, más műfajú művében megörökítette a háború és a hadifogság megpróbáltatásait (Voronyezs, színmű, 1947; Lágerek népe, szociográfia, 1947; Emlékezők – Amíg ide jutottunk, 1946). 1948-ban, a könyvnapra jelent meg Budai böjt c. novelláskötete, bemutatták A Zichy palota c. darabját, átdolgozta Molière Fösvényét, Gyárfás Miklóssal dramatizálta Mikszáth Kálmán Különös házasság c. regényét, a Jó Könyvek sorozatban megjelent novellája, a Hajnali pisztolylövés (1948), amelyet A borék (1948) c. vígjátéka és a Voronyezs kötetkiadása (1948) követett. Nemsokára azonban, 1949-ben, a Voronyezs színházi bemutatóját törölték, Idegen föld c. kötetét betiltották. Az 1950-es évek elején a Magyar Írók Szövetsége pártaktivistája tevékenykedett, irodalmi riportjai jelentek meg a szocializmus építéséről – többek között Sztálinvárosról – az Irodalmi Újságban és a Szabad Népben. Prózája a realista ábrázolás irányából a sematizmus felé fejlődött (Házastársak c. művét utólag a legrosszabb kötetének tartotta, 1951). „Igazodása“ ellenére, 1952-ben, mégis éles támadás érte – többek között Révai József részéről – a „burzsoá életérzéssel“ vádolt Lila tinta c. novellája miatt. Írás közben (1953) c. cikkében már teoretikusan is szakított a sematizmussal, s az írói pártellenzék táborába került. Több, az 1950-es években elkezdett vagy megírandó regénye befejezetlenül maradt (A Bónis család, Babik; ez utóbbiból Makk Károllyal forgatókönyvet is készített, a művek végül is az Önéletrajzom töredékekben c., posztumusz kötetében kaptak helyet). Töredékben maradt az 1954-ben, Déry Tiborral közösen írt regénye, a Három nap az Aranykagylóban (megjelent 1978-ban; a regénytöredék történetét Egy négykezes regény tanulságos története [1979] címmel írta meg). Sorra jelentek meg kisprózai műveit összegyűjtő könyvei: a Hóviharban (1955) c. novelláskötet, az Ezüstpisztráng (1956) c. karcolatgyűjtemény, a Nehéz napok (1957) c. novella. Az 1956. évi forradalom idején a Magyar Írók Szövetsége elnökségének és az Irodalmi Újság szerkesztőbizottságának tagja, ő fogalmazta a Szabad Európa Rádió beköszöntőjét, naplójegyzetekben kísérte figyelemmel a forradalom eseményeit, s megjelent Fohász Budapestért c. írása. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalom egyik legismertebb szállóigéje, a „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon“. Valójában a szöveg így hangzott: „A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon. Még a minap, hazánk újjászületésének órájában sem bírta abbahagyni a hazugságot.“ (1956. okt. 30.)

     

    Szerepvállalása, és különösen elhíresült mondatai miatt, évekig nem jelenhettek meg írásai, eredeti szakmájában, kutatómérnökként helyezkedett el. 1962-től az Új Írás, majd az Élet és Irodalom közölte újra műveit, de önálló kötetet az új hatalom nem engedélyezett számára. 1963-ban a filmgyár megbízásából megírta a Tóték és a Macskajáték első forgatókönyv-változatát. 1966-tól visszatérhetett az irodalmi közéletbe, élete utolsó évtizedében megjelent művei (mindenekelőtt a Tóték, a Macskajáték és az Egyperces novellák) a 20. század második felének egyik legjelentősebb írójává emelték. 



    A Tótékat (1967) – akárcsak a Macskajátékot – Örkény kisregényként és tragikomédiaként is megírta. A mű egy hegyvidéki üdülőfaluban játszódik, Tót Lajos, ennek a kisfalunak, Mátraannának a tűzoltókapitánya. A család levelet kap a fronton harcoló fiuktól, Gyulától, hogy parancsnoka, a névről nem ismert Őrnagy idegei felmondták a szolgálatot, s szeretné kipihenni magát a mátrai településen. Gyula levélben figyelmezteti szüleit az Őrnagy különcségére, ami idővel a Tót család számára egyre elviselhetetlenebbé válik. Az Őrnagy napközben alszik, de tartani kell attól, hogy rossz idegállapota miatt minden zajra felébredhet, s mivel betegesen retteg a partizánoktól, bármikor pisztolyt ránthat. Az Őrnagy ugyanakkor este felébred, ilyenkor elvárja, hogy Tót Gyula családja szórakoztassa őt. Az Őrnagy idővel zsarnokká válik, a jámbor Tót család tagjaival kötszeres kartonos dobozokat hajtogattat, a „dobozolás“ egyre intenzívebbé lesz, a munkához szükséges, nagyobb teljesítményű margóvágót Tót Gyula tűzoltóparancsnokkal szerkeszteti meg. A családfő, felesége és leánya elfogadja a helyzetet, mert remélik, ha elnyerik az Őrnagy jóindulatát, Gyula fiuk túlélheti a háborút: az őrnagy maga mellé veszi az ezredirodára. Áldozatuk azonban hiábavaló, Tót Gyula elesett a fronton, különös módon a távirat és a család vendége egy napon érkezik meg. A család azonban nem tud a tragédiáról, mert a falu postása csak jóhíreket kézbesít. Mikor kiderül, hogy az Őrnagy az utolsó napon mégsem tud elindulni a faluból, a család nem hajlandó folytatni a dobozolást, Tót Gyula tűzoltóparacsnok, az általa szerkesztett nagyteljesítményű margóvágóval négy egyforma darabra vágja az Őrnagyot. Az első magyar abszurd dráma groteszksége az idilli üdülőfaluban lejátszódó tragédia, az őrült Őrnagy és a megalázottságtól kedvezményeket remélő Tót család konfliktusa, amely az utolsó jelenetben robban. Az abszurditást fokozzák a végtelenül különös mellékszereplők (az elmebeteg elmeorvos, a leveleket eltépő Postás stb.) és a végletekig kiélezett szituációk, amelyeket Örkény mesteri groteszk nyelvezettel ad elő.

     

    A Macskajáték (kisregény, 1966; dráma, 1971) egy időskori szerelmi háromszög meséje. Az öregedő özvegy, Orbánné, Erzsi új barátnője, Paula elszereti szeretőjét, a szintén öregedő Csermlényi Viktor operaénekest, aki valamikor az ország népszerű művésze volt, manapság azonban csak külvárosi művelődési házakban léphet fel. A történet a budapesti társbérletben élő Erzsi és testvére, a Németországban, Garmisch-Partenkirchenben, tolókocsijában, ám luxuskörülmények között élő Giza leveleiből és telefonbeszélgetéseiből bomlik ki. A két testvér, a híresen szép létai Szkalla lányok egy-egy régi fotót elemeznek, s persze mindegyikük másképp emlékezik a régi képekre. A múlt vélt vagy valós eseményei alapján elemzik a napi történéseket, ám Erzsi és Giza más-más nyelven beszél, más-más emlékek alapján eltérően ítélik meg az Erzsi környezetében felbukkanó karaktereket, mindenekelőtt Viktort és Paulát. Erzsi saját családjával, a rendkívül elfoglalt szinkrontolmács leányával sem találja meg a közös hangot. A helyzet abszurditása – a bizarr szerelmi háromszög mellett – a szereplők kommunikációképtelensége. Erzsi és Giza közös fényképeiket másképp „olvassák“, egészen eltérően magyarázzák egymásnak ugyanazokat a helyzeteket, sokszor még azt sem tudják, hogy vajon ki is látható valójában a mindkettőjük számára egyaránt sokat jelentő emlékképeken? Erzsi leánya pedig szinkrontolmács igen sok nyelven megérti és megérteti magát, állandóan tanul, képezi magát, szavaiban gyakran és tudatosan kever idegenszavakat. Anyjával azonban anyanyelvén nem képes beszélgetni. Különös módon Orbánné csak egy mellékszereplővel képes szót érteni, a férje elől menekülő szomszéddal, Egérkével. Orbánné sem Gizával, sem családjával nem tud beszélni és csalódást okoz neki szeretője Viktor, valamint új barátnője, a bizalmát kihasználó Paula is. Egérkével azonban nem kell különösebben kommunikálni: eljátsszák az ún. macskajátékot, nyávognak, nyivákolnak, fújnak és prüszkölnek egymásra teljesen értelmetlenül, így végre mindketten megnyugodhatnak. Orbánné világa sivár, üres és vigasztalan, az állandó magánéleti kudarcai és értetlensége elől egy groteszk világba menekül, a macskajátékba.

     

    Legismertebb művei a műfajteremtő kisprózái, az egypercesek (Egyperces novellák, 1968). Mint később több helyen megírta, a klasszikus próza, a nagyregény nem az ő műfaja volt, élete végéig „ingázott“ a nyolcvanoldalas kisregény és a nyolcsoros elbeszélés között. Mindkét műfajban jelentőset alkotott, sőt kisregényei egy részét maga dramatizálta is, így a színműirodalom néhány klasszikus darabját is megteremtette. Legtöbb kisprózája azonban nem ritkán átmenet az „egyperces“ elbeszélés felé párbeszédei nem hagyományos dialógusok, eseményei nem ritkán groteszkek, abszurdak vagy bizarrak, s nem hiányzik a történet végén a szokatlan befejezés vagy egy frivol csattanó. Az egypercesek azonban nem novellák, eseményük nincs vagy csak alig van; általában egy drámai helyzetet közvetítenek, esetleg rövid példázatok, vagy álhírek, amelyekkel véleményt sűrítenek. Örkény egypercesei sikeres kísérletei a 20. századi magyar próza átalakítására vagy meghaladására: szokványos élethelyzetből indulnak, a megszokottól a különleges felé haladva. Egy eseménytöredék a másikra épül, a banális mozzanatok észrevétlenül billennek át képtelenségekbe, jóllehet a párbeszédek logikája nem feltételez szokatlan, abnormális végkifejletet. Más esetben, egy szokványos napi hír, szabályzatrészlet, rendelettöredék vagy egy közérdekű tudósítás szó szerinti, de átstilizált változata az egyperces elbeszélés. A mennyiségileg elenyésző változtatás viszont teljesen átalakítja a szöveg értelmét, új összefüggéseit bontja ki, így aztán a hivatalos szöveg abszurddá és groteszkké válik. Az In memoriam dr. K. H. G. talán a legtöbbet elemzett egyperces novellája. Az egypercesben a német őr, egy egyszerű beszélgetés során, megalázva érezte magát, a kínos félreértés után, csak kíméletlen brutalitásával, erőszakkal tudta leplezni műveletlenségét. A nyers erő kegyetlenül megsemmisítette a szelíd értelmet, magyarázatot nem várt, kioktatást nem kívánt, megsértődött, és megdöbbentő bosszút állt. Dr. K. H. G.-nek csak kezdőbetűi vannak, ám azok egyedi azonosítók: egy bölcsészdoktorról, középiskolai tanárról, filológusról van szó. A német őrnek monogramja sincs, csak általános jellemvonásai: műveletlen, könnyen dühbe jövő, agresszív és ostoba ember. Dr. K. H. G. az egyéni áldozat, áldozata személyes tragédia; a német őr névtelen gyilkos, gyilkossága személytelen tragédia. Dr. K. H. G. élete a német őr számára csupán annyit jelent, mint „a lódög, akinek a gödröt ásta.“

     

    Életében megjelent egyik utolsó műve, a „Rózsakiállítás” (1977) c. kisregénye, három haldokló utolsó hónapjainak megdöbbentő leírása, valójában a súlyos beteg író búcsúja a világtól, környezetétől, szeretteitől, jóllehet gerinccsigolya-műtéte után még befejezte a Rajk-perről szóló Forgatókönyv (1979) c. drámáját.

     

    Publikációs tilalma alatt jelentős műfordítói tevékenységet fejtett ki: klasszikus és kortárs angol, amerikai és francia irodalmat tolmácsolt. Munkái közül a legismertebb Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől (1958), Pierre Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok (1965) c. népszerű lektűrje, Jean Cocteau Rettenetes szülők c. drámája (1965), továbbá id. Alexandre Dumas visszaemlékezései (1966). 

    Emlékezet

    Budapesten született, de gyermekkorában a nyarakat anyai nagyszüleinél, Verebélyen (Nyitra vármegye) töltötte. Budapesten, a piarista gimnáziumban osztálytársa volt – többek között – Boldizsár Iván, Thurzó Gábor és a szociográfus Szabó Zoltán. Örkény elsősorban a reáltárgyak iránt érdeklődött (magyarból a 7. osztályban meg is bukott!), mérnöknek készült. A budapesti műegyetemen tanult, majd a budapesti tudományegyetemen gyógyszerészként folytatta tanulmányait, (utóbb, franciaországi hazatérése után, fejezte be iskoláit: mindkét oklevelet megszerezte). Tanulmányai befejezése után jelentek meg első versei a kolozsvári Ellenzékben, majd Vándor Lajossal és Varga Pállal, Keresztmetszet címmel, folyóiratot alapított (1934–1936). A Keresztmetszetet mind a bal-, mind a jobboldaltól távol kívánta tartani: közös alapnak esztétikai és nem politikai minimumot jelölt ki. Gondolatvilága ugyanakkor Németh László Tanú c. folyóirata szellemiségével rokon, jóllehet az „elsikkasztott humanizmus” feltámasztásának szándékával Babits szellemiségéhez is közel került. Örkény ugyanakkor nem tartozott a Nyugat harmadik nemzedékéhez, sőt a babitsi alapon újjászerveződő Új Hold (= Nyugat negyedik nemzedéke) tagjaival sem tartott szorosabb kapcsolatot. A Keresztmetszet megszűnése után a Szép Szónál jelentette meg első kisprózai írásait; valószínűleg itt ismerkedett meg a nagytudású, széles műveltségű K. Havas Gézával. A Szép Szónál jelent meg Forradalom (később Tengertánc, 1937) és Állatmese (1937), valamint Bűn c. elbeszélése (1938). Első írásairól Szerb Antal közölt elismerő és bátorító kritikákat (fennmaradt néhány lektori véleménye is). Még a Szép Szó megszűnése előtt Londonba távozott, majd Párizsban telepedett le. Lengyelország német megtámadása után hazatért, katonai szolgálatot teljesített, befejezte tanulmányait, de csak az irodalomnak kívánt élni. Két éven belül harmadszor is behívták katonai szolgálatra, nem vette észre azonban, hogy ezúttal munkaszolgálatra vezényelték, Nagykátára (1942. ápr.). Mint keresztény vallású zsidó (= fehérkarszalagos) a 100/3-as századba került, majd Gomel mellől a század a 2. magyar hadsereg egységeivel, gyalogmenetben került a frontra (1942. jún. 28-ától). A szovjet ellentámadás során hadifogságba esett (1943. jan. vége; 1946 karácsonyán tért vissza Budapestre). Hazatérése után tkp. élete végéig Budapesten élt, tevékenysége a fővároshoz kötődik.

     

    A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel mutatta be a Thália Színház (1967. febr. 24.), az azonos c. kisregény még ugyanabban az évben megjelent a Nászutasok a légypapíron c. kötetben. Súlyos infarktusa után is folyamatosan dolgozott, egyperces novellái szinte évente újabb, bővített kiadásban jelentek meg (1968-tól). A hatalom eltűrte az egykori renegát szerző sikereit, jóllehet Pisti a vérzivatarban (1969) c. groteszk játéka bemutatását sokáig nem engedélyezte. A Tóték ugyanakkor nemzetközi sikert hozott számára; a darab elnyerte a „Fekete Humor Nagydíját” (1970), Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! címmel készített filmet a műből (1969). A Kádár-korszak egyik legismertebb drámáját több tucatnyi nyelvre lefordították (köztük izlandi, kirgiz, észt, litván és moldován nyelvre is!). A Pesti Színházban nagy sikerrel játszott Macskajátékból Makk Károly filmet rendezett (1974).

     

    Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Gyászszertatásán a búcsúbeszédet Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes és Somlyó György költő mondta. Hagyatékát Radnóti Zsuzsa gondozza, az ő szerkesztésében jelent meg életműsorozata (a Szépirodalmi Kiadónál, 1980–1991;  majd a Palatinus Könyvesháznál, 1998–2005-től, valamint ugyanitt, Új sorozat alcímmel 2008-tól). Az életműről az első kismonográfiát Lázár István írta (az Arcok és vallomások sorozatban, 1979), az első doktori értekezést Müller Péter jegyezte (1985), kutatógyógyszerészi munkásságát Kósa László (1989) és Hannus István (1992). Az életművel átfogóan Fráter Zoltán és Simon Zoltán foglalkozik, Bécsy Tamás elsősorban Örkény drámaelemzéseivel vált ismertté. Nevét vette fel a belvárosi Örkény István Színház: a Madách Színház Kamara Színháza, amely 2004. szept. 21-étől önálló repertoárszínházként működik, s műsorán rendszeresen szerepelnek a névadó író klasszikus színművei. Örkény város önkormányzata a 2011/12-es évet az író (április születésétől a következő év áprilisáig) Örkény emlékévnek nyilvánította. Az emlékév zárásaként, 2012 ápr. 29-én, a városi könyvtár előtti parkban felavatták az író bronz mellszobrát (Rizmajer Róbert szobrászművész alkotása). A könyvtár szintén ezen a napon vette fel Örkény István nevét. (A legenda szerint Örkény István édesapja, egy vonatutazása során, amikor meglátta az Örkény települést jelző táblát döntötte el, hogy felveszi az Örkény családnevet, azaz valójában az írónak nincs közé a Pest megyei településhez!) Budapesten, a Lukács-fürdő területén (II. kerület Frankel Leó utca 25–29.) réz domborműves emléktáblája látható (Krajcsovics Károly szobrászművész alkotása, leleplezték: 2013. júl. 15-én).  

    Elismerés

    József Attila-díj (1955 és 1967), Kossuth-díj (1973). 

    Főbb művei

    F. m.: Tengertánc. Elbeszélések. (Bp., 1941)
    Amíg idejutottunk. Magyarok emlékeznek szovjet hadifogságban. (Jövendő Könyvtár. 1. A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság kiadványa. Bp., 1946)
    Lágerek népe. Visszaemlékezések. 1 térképpel. (A Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet kiadványa. Bp., 1947)
    Hajnali pisztolylövés. Elbeszélések. (Jó Könyvek. A Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet kiadványa. Bp., 1947; Szivárvány Kiskönyvtár. 2. kiad. Bp., 1956)
    A borék. Vígjáték. 1. felvonásban. (Új Magyar Könyvtár. 7. Bp., 1948)
    Budai böjt. Elbeszélések. (Pesti Könyvtár. A Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézet kiadványa. Bp., 1948)
    Voronyezs. Színmű 3 felvonásban, 4 képben. (Új Könyvtár. 20. Bp., 1948)
    Idegen föld. Elbeszélések. (Magyar elbeszélők. 2. Bp., 1949)
    Különös házasság. Színmű. Mikszáth Kálmán regényéből színpadra alkalmazta Gyárfás Miklóssal. (Színház. Bp., 1949)
    Becsület és dicsőség. Forgatókönyv. A filmet rendezte Gertler Viktor. (A Magyar Filmgyártó Vállalat kiadványa. Bp., 1951)
    A VIII. a és a béke. Ill. Szőnyi Gyula. (Békebizottságok Kiskönyvtára. Négy történet a békéről. Az Országos Béketanács kiadványa. Bp., 1951)
    Házastársak. Regény. (Bp., 1951; 2. kiad. 1953; németül: Berlin, 1953; 2 német kiad. 1954; bolgárul: Szófia, 1953; románul: Bucuresti, 1953)
    Koránkelő emberek. Riportok és elbeszélések. (Bp., 1952)
    Hiszek a szabadságban. Chaplin élete. 4 táblával. (Békebizottságok Kiskönyvtára. Az Országos Béketanács kiadványa. Bp., 1954)
    Hóviharban. Vál., elbeszélések. (Bp., 1954)
    Ezüstpisztráng. Rövid remekművek. Ill. Bartha László. (Bp., 1956)
    Nehéz napok. Kisregény. (Vasárnapi Regények. Bp., 1957)

    Jeruzsálem hercegnője. – Macskajáték. Elbeszélések, kisregény. (Bp., 1966; Szépirodalmi zsebkönyvtár. 2. kiad. Bp., 1968; a Macskajáték finn nyelven: Helsinki, 1971; 2. finn kiad. 1981; szlovákul: Bratislava, 1972; 2. szlovák kiad. 1977; cseh nyelven: Praha, 1972; 2. cseh kiad. 1974; 3. cseh kiad. 1977; franciául: Paris, 1974; új francia kiad. Paris, 1994 és 2011; németül: Berlin, 1975; 2. német kiad. 1977 és 1989; angolul: New York, 1976; bolgárul: Szófia, 1977, oroszul: Moszkva, 1979; olaszul: Róma, 1990; spanyolul: Madrid, 1991)
    Macskajáték. Technikai forgatókönyv. (A Magyar Filmgyártó Vállalat kiadványa. Bp., 1966)
    Nászutasok a légypapíron. – Tóték. Elbeszélések, kisregény. (Bp., 1967)

     

    Tóték. Tragikomédia 2 részben. (Bp., 1967 és Bratislava, 1968; franciául: Paris, 1968; új francia kiad. Paris, 1994; szlovákul: Bratislava, 1969; finn nyelven: Helsinki, 1969; izlandi nyelven: Reykjavík, 1969; cseh nyelven: Praha, 1970; oroszul: Moszkva, 1971; 2. orosz kiad. Moszkva, 1978; észt nyelven: Tallinn, 1971; németül: Berlin, 1975; lengyelül: Warszawa, 1975; románul: Bucuresti, 1976 és moldovánul: Kisinyov, 1976; norvégul: Oslo, 1978; litvánul: Vilnius, 1978; kirgiz nyelven: Frunze, 1980; belorusz nyelven: Minszk, 1985)
    Tóték. Tragikomédia 2 részben. (Rivalda. 67–68. Nyolc színmű. Bp., 1969)
    Egyperces novellák. (Bp., 1968; franciául: Paris, 1970; svédül: Stockholm, 1970; románul: Bucuresti, 1973; 2. román kiad. Bucuresti, 1982; cseh nyelven: Praha, 1978; portugálul: Lisboa, 1983; szerb nyelven: Beograd, 1985; új szerb kiad. Ford. Viczkó Árpád, az utószót írta Konrád György. Beograd, 2000; olaszul: Roma, 1988; 2. olasz kiad. Roma, 1994; angolul: One-Minute Stories. Ford. E. Szöllősy Judit. Rose Bay, 1994 és Bp., 1992 és utánnyomások: 1994–2005; More One Minute Stories. Átd. kiad. Ford. E. Szöllősy Judit, az előszót írta Esterházy Péter. Bp., 2006–2015; eszperantóul: Berkeley, 1994; hollandul: Amsterdam, 2003; macedon nyelven: Skopje, 2005; spanyolul: Ford. Gerendás Judit. Barcelona, 2006; szlovén nyelven: Ljubljana, 2007)
    Voronyezs. Színmű 3 felvonásban, 4 képben. (Színjátszók Kiskönyvtára. 112. Bp., 1969)

     

    Egyperces novellák. Ill. Réber László. (2. bőv. kiad. Bp., 1969)
    Tóték. Huszadik századi komédia. Technikai forgatókönyv. Ö. I. regényéből filmre írta és rendezte Fábri Zoltán, dramaturg Bacsó Péter, operatőr Illés György. (A Magyar Filmgyártó Vállalat kiadványa. Bp., 1969)
    Egyperces novellák. (Körkép. 1969. Szerk. Rátkai Ferenc és Tóth Gyula. Bp., 1969)
    Időrendben. Vál. novellák. (Bp., 1971)
    Időrendben. Színművek: Voronyezs. – Sötét galamb. – Tóték. – Macskajáték. – Pisti a vérzivatarban. (Bp., 1972)
    Időrendben. Három kisregény: Glória. – Macskajáték, – Tóték. (Bp., 1972)
    Macskajáték. Tragikomédia 2 részben. (Rivalda. 70–71. Nyolc magyar színmű. Bp., 1972)
    Időrendben. Arcképek, korképek. Vál. írások. (Bp., 1973)
    Zabawa v koty i inne opowiadania. Vál. Ö. I. elbeszéléseiből. Ford. Mondral, Camilla. (Warszawa, 1973)
    Der leztze Zug. Vál. Ö. I. elbeszéléseiből. Ford. Thies, Vera. (Berlin, 1973; 2. kiad. 1976)
    Egyperces novellák. Ill. Réber László. (3. bőv. kiad. Bp., 1974)
    Glória. – Tóték. – Macskajáték. Kisregények. (Szépirodalmi zsebkönyvtár. Bp., 1974)
    Kavicsok. Elbeszélés. (Kozmosz Könyvek. Fénytestű szerelmesek. Vál. novellák. Vál., szerk. Gáll. István. Bp., 1974)
    Vérrokonok. Játék 2 részben. (Rivalda. 73–74. Nyolc magyar színmű. Bp., 1975)
    Vérrokonok. Játék 2 részben. (Bp., 1975)
    Meddig él egy fa? Vál. elbeszélések. (Magvető Zsebkönyvtár. Bp., 1976)
    Üvegfúvók. (Kozmosz Könyvek. Hogyan kell harangot önteni? Irodalmi riportok. Vál., szerk. Székely Éva. Bp., 1976)
    Kulcskeresők. Színmű 2 részben. (Rivalda. 75–76. Nyolc magyar színmű. Bp., 1977)
    Kulcskeresők. Színmű 2 részben. (Bp., 1977; franciául: Paris, 1977; szlovákul: Bratislava, 1985)
    Az utolsó vonat. Kisregények: Tóték. – Macskajáték. – Vál. novellák. – Vál. egypercesek. (30 év. Bp., 1977)

    Rózsakiállítás”. Kisregény. (Bp., 1977; 2. kiad. Bp., 1978; Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 3. kiad. Bp., 1979; dánul: Köbenhavn, 1978; svédül: Stockholm, 1978; szlovákul: Bratislava, 1979; hollandul: Ford. Dedinszky Erika. Amsterdam, 1979; németül: Berlin, 1980; 2. német kiad. Berlin, 1989; horvátul: Zagreb, 1980; finn nyelven: Helsinki, 1981; angolul: New York, 1982; bolgárul: Szófia, 1982; lengyelül: Warszawa, 1982; lett nyelven: Riga, 1983; spanyolul: Barcelona, 1984; franciául: Paris, 1984; görögül: Athén, 1984; grúz nyelven: Tbiliszi, 1986; portugálul: Rio de Janeiro, 1993)
    Egyperces novellák. (Magvető Zsebkönyvtár. 4. bőv. kiad. 1977; 5. bőv. kiad. 1978; 6. bőv. kiad. 1979; 7. bőv. kiad. 1981)

     

    Vérrokonok. Játék 2 részben. A bibliográfiát összeáll. Szathmáry Györgyné. (A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1978)
    Lágerek népe. Szociográfia. (30 év. Magyar krónika. Válogatás szociográfiai írásokból. Bp., 1978)
    Tóték. (Diákkönyvtár. Mai magyar drámák. I–II. köt. Vál., szerk. Gálos Tibor. Bp., 1978)
    Élőszóval. Drámák: Voronyezs. – Sötét galamb. – Tóték. – Macskajáték. – Pisti a vérzivatarban. –  A holtak hallgatása. – Vérrokonok. – Kulcskeresők. (Mai magyar drámák. Bp., 1978; 2. jav. kiad. 1980)
    Forgatókönyv. Színmű. (Bp., 1979)
    Egy négykezes regény tanulságos története. (Rakéta Regénytár. Bp., 1979)
    Gedanken im Keller. Mini-Novellen. Válogatás Ö. I. elbeszéléseiből és egyperceseiből. Novellák. 1–2. Ill. Réber László. Ford.: Thies, Vera. (Berlin, 1979)
    Pischti im Blutgewitter. Eine Groteske. Pisti a vérzivatarban. Ford. Bollweg, Erika. (Frankfurt am Main, 1979)
    Örkény István: Pisti a vérzivatarban. Groteszk játék 2 részben. (Rivalda. 78–79. Nyolc magyar színmű. Bp., 1980)
    A borék. Vígjáték 1 felvonásban. (Színjátszók Kiskönyvtára. 236. Bp., 1981)
    Ö. I. válogatott művei. Orosz nyelven. Ford. Voronkina, Tatjána és Kokorina, Olga. (Moszkva, 1981)
    Bevégezetlen ragozás. Kisregények, novellák. Vál., szerk. Bukarest, 1982)
    Babik. Kisregény. (Bp., 1982)
    A Hanákné-ügy. Elbeszélés. (Diákkönyvtár. Mai magyar elbeszélők. Vál., szerk. Béládi Miklós és B. Hajtó Zsófia. Bp., 1983)
    Pisti a vérzivatarban Groteszk játék 2 részben. – Interjúk. Szerk. Magyar Fruzsina, a darabot rendezte Jeney István. (A Szigligeti Színház és a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1983)
    Soeur Gloria. Glória. Regény. Ford. Kalmbach, Jean-Michel. (Paris, 1983)
    Bevégezetlen ragozás. Debreczeni Tiborral. (Nyelvünk és Kultúránk, 1983)
    Az út a groteszkhez. Vál. Ö. I. egyperceseiből és elbeszéléseiből. Orosz nyelven. Ford. Voronkina, Tatjána és Kokorina, Olga. (Moszkva, 1984)
    Az utolsó vonat. Vál. Ö. I. egyperceseiből és elbeszéléseiből. Bolgár nyelven. Ford. Dimitrova, Julija. (Szófia, 1984)
    Pisti a vérzivatarban. Groteszk játék 2 részben. (Korok és kulisszák. Tizenöt évad magyar drámái. Bp., 1985)
    Tóték. Tragikomédia 2 részben. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál., szerk., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp., 1986)
    Tóték. Tragikomédia 2 részben. – Macskajáték. Tragikomédia 2 részben. Két dráma. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1986)
    Négyeskönyv. I–IV. köt. Vál. novellák, egyperces elbeszélések, drámák, kisregények. Vál., szerk. Radnóti Zsuzsa és Győri János. A négy kötet közös tokban. (Bp., 1987)
    Egyperces novellák. Vál., szerk., sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1988; 2. kiad. 1990)
    Vál. novellák és egypercesek. Szlovák nyelven. Ford. Wlachovsky, Karol. (Bratislava, 1989)
    Forgatókönyv. Színmű. Cseh nyelven. Ford. Posová, Katarina. (Praha, 1990)
    Tóték. –„Rózsakiállítás“. Két regény. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1990)
    Egyperces levelek. A leveleket vál. Radnóti Zsuzsa. (Valóság, 1991)
    Tóték. Kisregény. Az utószót N. Horváth Béla írta. (Diákkönyvtár. Bp., 1992)
    Minuten-Novellen. – One-Minute Stories. Egyperces novellák. Németül és angolul. Kétnyelvű kiad. A bevezetést írta Nemeskürty István (Holibri. Bp., 1992)
    Levelek egypercben. Levelek, emlékezések, interjúk a hagyatékból. Vál., szerk. Radnóti Zsuzsa. (Bp., 1992; 2. bőv. és átd. kiad. Bp., 1996)
    Egyperces novellák. A szöveget gondozta Győri János. Ill. Roskó Gábor. (Bp., Pesti Szalon, 1993; 2. kiad. 1995)
    Színművek: Tóték. Tragikomédia 2 részben. – Macskajáték. Tragikomédia 2 részben. A szöveget gondozta Győri János. (Bp., Pesti Szalon, 1993; 2. kiad. 1996)
    Kisregények. I–II. köt. A szöveget gondozta Győri János. (Bp., Pesti Szalon, 1994)
    Tóték. Kisregény. (Populart Füzetek. Szentendre, 1995)
    Egyperces novellák. Az első kiadás teljes, gondozott szövege. Szerk., a szöveget gondozta Reményi József Tamás és Tarján Tamás. (Matúra klasszikusok. 23. Bp., 1996)
    Minimítoszok. Minimythes. – Válogatott egypercesek, bizalmas levelezéssel. Textes choisis. Szerk. Szabó B. István. A bevezetés és az utószót írta Tardos Tibor. Kétnyelvű kiadás. (Bp., Palatinus, 1997)
    Meselevelek. Összeáll., szerk., a fényképeket vál. Radnóti Zsuzsa. Ö. I. eredeti rajzaival. (Bp., Palatinus, 1998)
    Válogatott egyperces novellák. Vál., szerk. Fráter Zoltán. (Bp., Palatinus, 1998; 2. kiad. 2000; 3. kiad. 2003)
    The Flower Show. – The Tót Family. – „Rózsakiállítás.“ – Tóték. Két kisregény. Ford. Heim, Michael Henry és Györgyey Klára. (Új ford. Bp., Corvina, 2001)
    Válogatott novellák. Vál., szerk. Fráter Zoltán. (Bp., Új Palatinus Könyvesház, 2004)
    Válogatott kisregények. Vál., szerk. Radnóti Zsuzsa. (Bp., Új Palatinus Könyvesház, 2005)
    Lágerek népe. Orosz nyelven. Ford. Voronkina, Tatjána. (Moszkva, 2006)
    Egyperces novellák. Orosz nyelven. Ford. Voronkina, Tatjána. (Moszkva, 2008)
    Das Lagervolk. Lágerek népe. Ford. Kornitzer László. (Berlin, 2010)
    Április. Regényrészlet. (Látó, 2012)
    Voronyezs. Ö. I. színművei. Orosz nyelven. Vál., szerk. Gyakov, D. Sz.; ford. Voronkina, Tatjána. (Moszkva, 2013). 


    F. m.: írásai a Szép Szóban: Forradalom. Elbeszélés. (1937. 16.)
    Állatmese. Elbeszélés. (1937. 19.)
    Bűn. Elbeszélés. (1938. 23.)
    a Kortársban: Macskajáték. Kisregény. (1965. 6.)
    A Hanákné-ügy. Elbeszélés. (1966. 4.), Tóték. Kisregény. (1966. 8.)
    Egyperces novellák. (1972. 4.)
    Tárgyaim. (1974. 3.)
    Vérrokonok. Színdarab két részben. (1974. 5.; angolul: Blood Relations. The New Hungarian Quaterly, 1975. 59.)
    Kulcskeresők. Színdarab két részben (1975. 12.)
    Szövegek. (1977. 2.)
    Egy négykezes regény tanulságos története. (1978. 5.)
    Egyperces novellák. (1979. 1.)
    Interjúk, öninterjúk az író hagyatékából. (1980. 4.)
    Ki írja az egyperces novellákat? Önök vagy én? (1982. 4.)
    Olvasmányaimról. (1983. 4.)
    Búcsú. Novella. (1987. 5.)
    Egyperces novellák. (Budapest [folyóirat], 1987. 7.)
    Oroszlántudat. Regénytöredék. (1988. 6.)
    Fohász Budapestért. (Literatura, 1989. 1–2.)
    a Magyar Műhelyben: Éden. Elbeszélés. (1967. 18.)
    Egyperces novellák. (1968. 30.)
    a Filmkultúrában: Macskajáték. Részlet a forgatókönyvből. (1970. 9–10.)
    Charlie Chaplin. Egy kunyhó a szakadék szélén. (1973. 9.)
    a Filmvilágban: Babik. Forgatókönyv-részletek. Bacsó Péterrel. (1979. 19.)
    Nyertesként hagytam el a hadszínteret. Ö. I., a forgatókönyvíró. (2008. 9.).

     

    Örkény István művei. Szerk., Sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980–1991). I. Novellák. 1–2. köt. (1980)
    II. Kisregények: Glória. – Macskajáték. – Tóték. – „Rózsakiállítás.” – Egy négykezes regény tanulságos története. (1981)
    III. Lágerek népe. – Emlékezők. – Vallomások, dokumentumok. (1981; 2. kiad. 1984)
    IV. Drámák. 1–3. köt. (1982)
    V. Önéletrajzom töredékekben. Befejezetlen regények: A Bónis család. – Babik. – Tatárfutás. – A másik út regénye. (1983)
    VI. Egyperces novellák. Ill. Réber László. (1984, 2. bőv. kiad. 1991)
    VII. Visszanézve: Arcképek, korképek. – Riportok. – Tanulmányok, publicisztikák. (1985)
    VIII. Párbeszéd a groteszkről. Interjúk Ö. I.-nal, Ö. I.-ról. (1986)
    IX. Búcsú. Kiadatlan novellák. (1989).

     

    Örkény István művei. Szerk., Sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa. (Bp., Palatinus Könyvek, ill. Új Palatinus Könyvesház. Bp., 1998–2005). I. Novellák. 1–2. köt. (1998; 2. jav. kiad. 1999)
    II. Egyperces novellák. (1999; 2. kiad. 2000; 3. kiad. 2001; 4. kiad. 2004)
    III. Lágerek népe. – Emlékezők. Vallomások, dokumentumok. (2000)
    IV. Drámák. 1–3. köt. (2001)
    V. Párbeszéd a groteszkről. Interjúk Ö. I.-nal, Ö. I.-ról. (2000)
    VI. Kisregények. (2001)
    VII. A mesterség titkaiból. Arcképek és korképek. (2003)
    VIII. Egyperces levelek. (2004)
    IX. Önéletrajzom töredékekben. Befejezetlen regények. (2004)
    X. Elsárgult kéziratok. Írások a hagyatékból. (2005).

     

    Örkény István művei. Új sorozat. Szerk., Sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa és Háy János. (Bp., Új Palatinus Könyvesház. Bp., 2008–2016). I. Egyperces novellák. (2008)
    II. Kisregények: Glória. – Macskajáték. – Tóték. – „Rózsakiállítás.“ – Egy négykezes regény tanulságos története. (2008)
    III. Novellák. (2010)
    IV. Lágerek népe. – Emlékezők. (2011)
    V. Április. Ö. I. hagyatékából előkerült elbeszélés. (2012)
    VI. Egyperces levelek. (2012)
    VII. Elsárgult kéziratok. Iratok a hagyatékból. (2013)
    VIII. Párbeszéd a groteszkről. Interjúk Ö. I.-nal, Ö. I.-ról. (2013)
    IX. Önéletrajzom töredékekben. (2014)
    X. A mesterség titkaiból. Arcképek és korképek. (2014)
    XI. Drámák. 1–3. köt. (2016).

     

    F. színművei: Tóték. Tragikomédia 2 felvonásban. (Bem.: Thália Színház, 1967. febr. 24.; Békés Megyei Jókai Színház, 1967. máj. 19. és 2002. nov. 8.; Miskolci Nemzeti Színház, 1967. nov. 27.; Szabadkai Népszínház, 1967. dec. 15. és 2001. szept. 24.; Állami Déryné Színház, 1968. szept. 24.; Szolnoki Szigligeti Színház, 1969. máj. 2.; Kassai Thália Színház, 1974. márc. 28. és 2007. márc. 1.; Thália Színház, 1978. jan. 14.; Ódry Színpad, 1981. nov. 13.; Miskolci Nemzeti Színház, 1984. okt. 31.; Temesvári Állami Magyar Színház, 1984. jan. 17.; Újvidéki Színház, 1987. máj. 5., Nemzeti Színház, 1992. febr. 14.; Egri Gárdonyi Géza Színház, 1993. jan. 29.; Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1994. márc. 12.; Veszprémi Petőfi Színház, 1997. okt. 24.; Győri Nemzeti Színház, 1998. máj. 15.; Szegedi Nemzeti Színház, 2000. jan. 14.; Vígszínház, 2000. szept. 24.; Soproni Petőfi Színház, 2001. jan. 20.; Győri Nemzeti Színház, 2001. márc. 3.; Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, 2004. júl. 8.; Radnóti Színház, 2004. nov. 28.; Csíki Játékszín, Csíkszereda, 2012. ápr. 24.; Örkény István Színház, 2013. márc. 9.; Szombathelyi Weöres Sándor Színház, 2013. okt. 4.; Miskolci Nemzeti Színház, 2014. okt. 4.; Kecskeméti Katona József Színház, 2015. nov. 6.)
    Harag György Társulat, Szatmárnémeti, 2016. márc. 5.). Filmen: Isten hozta őrnagy úr! (1969; rendezte: Fábri Zoltán).

     

    Macskajáték. Tragikomédia 2 felvonásban. (Bem.: Szolnoki Szigligeti Színház, 1971. jan. 15. és 2005. okt. 7.; Vígszínház, 1971. márc. 6.; Pécsi Nemzeti Színház, 1971. máj. 14., Győri Kisfaludy Színház, 1972. márc. 16., Szegedi Nemzeti Színház, 1972. márc. 25.; Miskolci Nemzeti Színház, 1972. ápr. 21.; Debreceni Csokonai Színház, 1974. okt. 18.; Népszínház, Budapest, 1978. febr. 12. és 1987. febr. 12.; Nagybányai Északi Színház, 1985. szept. 23.; Játékszín, Budapest, 1985. okt. 24.; Veszprémi Petőfi Színház, 1991. febr. 15.; Kecskeméti Katona József Színház, 1991. dec. 6.; Székesfehérvári Vörösmarty Színház, 1992. okt. 13.; Egri Gárdonyi Géza Színház, 1994. máj. 6.; Temesvári Csiky Gergely Színház, 1994. márc. 3.; Vígszínház, 1994. okt. 15.; Miskolci Nemzeti Színház, 1997. ápr. 18.; Győri Nemzeti Színház, 1999. szept. 25.; Kassai Thália Színház, 2000. máj. 4.; Nagyváradi Állami Színház, 2000. máj. 5.; Karinthy Színház, 2000. nov. 19.; Újvidéki Színház, 2004. jan. 27.; Turay Ida Színház, Budapest, 2008. okt. 18.; Örkényi István Színház, 2009. okt. 9.)
    Soproni Petőfi Színház, 2015. okt. 10.). Filmen: Macskajáték. (1972; rendezte: Makk Károly).

     

    Egyperces novellák. (Irodalmi Színpad, 1972. jan. 31.).

     

    Kulcskeresők. Tragikomédia 2 felvonásban. (Bem.: Szolnoki Szigligeti Színház, 1975. nov. 15.; Nemzeti Színház, 1977. jan. 7.; Kassai Thália Színház, 1981. nov. 19.; Nagybányai Északi Színház, 1991. febr. 8.; Soproni Petőfi Színház, 1996. nov. 23.; Katona József Színház, 1998. jan. 9.; Kaposvári Csiky Gergely Színház, 2010. márc. 5.; Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 2012. febr. 4.; Veszprémi Petőfi Színház, 2015. márc. 3.).

     

    Vérrokonok. Tragikomédia 2 felvonásban. (Bem.: Szolnoki Szigligeti Színház, 1978. nov. 17.; Vígszínház, 1974. márc. 28., Pécsi Kisszínház, 1992. nov. 26.).

     

    Pisti a vérzivatarban. Groteszk játék 2 felvonásban. (Bem.: Pesti Színház, 1979. jan. 20.; Kaposvári Csiky Gergely Színház, 1983. márc. 5.; Szolnoki Szigligeti Színház, 1983. szept. 22.; Debreceni Csokonai Színház, 1983. nov. 17.; Madách Színház, 1992. jan. 24.;Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1993. máj. 21.; Esztergomi Várszínház, 2002. aug. 23.; Vígszínház, 2004. dec. 17.).

     

    Forgatókönyv. Tragikomédia 2 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1982. jan. 14., Békés Megyei Jókai Színház, 1986. jan. 24.; Újvidéki Színház, 1986. okt. 18.; Veszprémi Petőfi Színház, 1987. febr. 6.; Pécsi Nemzeti Színház, 1989. dec. 7.). 


    F. m.: ford.: Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. Ford. (Bp., 1949)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (Bp., 1958)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (Milliók Könyve. 2. kiad. Bp., 1963)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. Az utószót írta Beke György. (Horizont. 3. kiad. Bukarest, 1965)
    Choderlos de Laclos, Pierre: Veszedelmes viszonyok. Regény. Ford., az utószót írta. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1965)
    Cocteau, Jean: Rettenetes szülők. Dráma. (A harag éjszakái. Modern francia drámák. Vál., szerk., az utószót írta. Czímer József. Bp., 1965)
    Dumas, Alexandre id.: Emlékeim. Válogatás a szerző Mes Mémoires c. művéből. Vál., ford., az utószót írta. (Bp., 1966; 2. kiad. Bp., 1969)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (A világirodalom remekei. 4. kiad. Bp., 1966; Európa Zsebkönyvek. 43. 5. kiad. Bp., 1969; Ernest Hemingway művei. 2. 5. kiad. Bp., 1970)
    Capote, Truman: Más hangok, más szobák. Regény. Ford. (Modern Könyvtár. 83. Bp., 1964 és Horizont Könyvek. Bukarest, 1968)
    Rettenetes gyerekek. – Rettenetes szülők. Két elbeszélés. Ford. Gyergyai Alberttel. Az utószót írta Réz Ádám. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1971)
    Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. Ford. (A világirodalom remekei. Bp., 1972)
    Choderlos de Laclos, Pierre: Veszedelmes viszonyok. Regény. Ford. Az utószót írta Deák Tamás. (Horizont könyvek. Bukarest, 1973)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ill. Feledy Gyula. (Századunk mesterei. 6. kiad. Bp., 1974)
    Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. Ford. (Horizont Könyvek. Bukarest, 1976)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (Európa Zsebkönyvek. 182. 7. kiad. Bp., 1978; 8. kiad. Bp., 1983)
    Capote, Truman: Más hangok, más szobák. Regény. Ford. (5 világrész könyvei. 8. Bp., 1981)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. Az utószót írta Sükösd Mihály. (A világirodalom klasszikusai. 9. kiad. Bp., 1983)
    Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. Ford. (Bp., 1983)
    Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. Ford. (Unikornis Zsebkönyvek. 4. Bp., 1991)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (Európa Regénytár. 10. kiad. Bp., 1993)
    Capote, Truman: Más hangok, más szobák. Regény. Ford. (Szélrózsa Könyvek. Bp., 1997)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (Bp., Magyar Könyvklub, 11. kiad. Bp., 1997)
    Choderlos de Laclos, Pierre: Veszedelmes viszonyok. Regény. Ford., az utószót írta. (Fehér Holló Könyvek. Bp., 1998; 4. kiad. 2004 és utánnyomások 2005–2008)
    Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. Ford. (Bp., Palatinus, 2005)
    Hemingway, Ernest: Búcsú a fegyverektől. Regény. Ford. (12. kiad. Szeged, Könyvmolyképző, 2006)
    Capote, Truman: Más hangok, más szobák. Regény. Ford. (Bp., 2007). 

    Irodalom

    Irod.: Nagy Péter: Ö. I. novellái. (Társadalmi Szemle, 1954 és Irodalom és felelősség. Tíz év irodalmi kritikáiból. 1945–1955. Szerk. Szabolcsi Miklós. Bp., 1955)
    Horváth Mária: O. I. Hóviharban c. novelláskötetének nyelvéről. (Magyar Nyelvőr, 1955)
    Pomogáts Béla: Ö. I. (Jelenkor, 1967)
    Pályi András: Ö. I.: Nászutasok légypapíron. (Alföld, 1967)
    Lehoczky Gergely: Blow up. Ö. I.: Jeruzsálem hercegnője. (Magyar Műhely, 1967)
    Réz Pál: Látogatóban Ö. I.-nál. (Élet és Irodalom, 1967)
    Simon Zoltán: Ö. I.: Egyperces novellák. (Alföld, 1968)
    Márton László: Az abszurd világkép közép-európai változata. (Magyar Műhely, 1969)
    Ungvári Tamás: Ö. I. elbeszélései. (U. T.: Ikarusz fiai. Tanulmányok, kritikák. Bp., 1970)
    Dersi Tamás: Tóték. Ö. I. tragikomédiája. (Irodalomtörténet, 1970)
    Szigethy Gábor: Ö. I.: Tóték. Az epikai és a drámai változat elemzése. (Dramatizálási minták. Tanulmányok. Szerk. Czine Mihályné. Bp., 1971)
    Lengyel Balázs: Ö. I. (Elvek és utak. L. B.: Hagyomány és kísérlet. Vál. tanulmányok. Bp., 1972)
    Sükösd Mihály: Ö. I. egypercei, avagy a konkrét abszurd. (S. M.: Küzdelem az epikával. Tanulmányok. Bp., 1972)
    Nagy Péter: Ö. I.: A sátán Füreden. Novellaelemzés. (Irodalomtörténet, 1972)
    Monoszlóy Dezső: Ö. I. novellái. Az Időrendben c. kötetről. (Új Látóhatár, 1972)
    Hermann István: Ö. I.: Időrendben. Regények. – Csetri Lajos: A novellista Ö. I. (Kortárs, 1972)
    Kun András: Ö. I.: Időrendben. (Alföld, 1972)
    Almási Miklós: Örkénytől Örkényig. (Kortárs, 1974)
    Földes Anna: A Tengertánctól a Tótékig. Ö. I. írásainak margójára. (F. A.: Próza jelenidőben. Tanulmányok. Bp., 1976)
    Galsai Pongrác: Ö. I. meglepetései. (G. P.: A besurranó szerkesztő. Bp., 1976)
    Pomogáts Béla: Ö. I.: Tóték. (Kozmosz Könyvek. P. B.: Regénytükör. Harminchárom új magyar regény. Bp., 1977)
    Mész Lászlóné: Ö. I.: Macskajáték. – Ö. I.: Vérrokonok. (Műelemzések kiskönyvtára. 6. Mai magyar drámák. Bp., 1977; 2. kiad. 1980; 3. kiad. 1982; 4. kiad. 1987)
    Simon Zoltán: A félelmet részvétté oldani. Ö. I.: „Rózsakiállítás.“ (Alföld, 1978)
    Berkes Erzsébet: Ö. I. „Rózsakiállítása“. (Kortárs, 1978)
    Határ Győző: Hogyan halunk meg. Ö. I.: „Rózsakiállítás“ c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1978)
    Cynolter Károly: Arról, ahogy meghalunk. Ö. I.: „Rózsakiállítás.“ (Napjaink, 1978)
    Kocsis Rózsa: Ö. I. dramaturgiája a Kulcskeresők tükrében. (Kortárs, 1978)
    Vargha Balázs: Irodalmi városképek. Ö. I. útja a groteszktől a groteszkig. 1–3. (Budapest [folyóirat], 1978)
    Tandori Dezső: A tótágas ágazatai. Ö. I.: Egyperces novellák. (Irodalomtörténet, 1978 és T. D.: A zsalu sarokvasa. Irodalmi tanulmányok. Bp., 1979)
    Lázár István: Ö. I. alkotásai és vallomásai tükrében. Kismonográfia. (Arcok és vallomások. Bp., 1979)
    Kis Pintér Imre: Ö. I.: Időrendben. Regények. (K. P. I.: Helyzetjelentés. Tanulmányok, kritikák. Bp., 1979)
    Kardos József: Ö. I.: Elsárgult kéziratok. – Angyalosi Gergely: Ö. I.: Négykezes regény. (Kortárs, 1979)
    Hernádi Gyula: Ö. I.-ról. (Nagyvilág, 1979)
    Simon Zoltán: Ö. I. (Alföld, 1979)
    Ö. I. emléke. (Napjaink, 1979)
    Búcsú Ö. I.-tól. (Élet és Irodalom, 1979)
    Balassa Péter: A részvét grimaszai. Ö. I. művészete és a Pisti a vérzivatarban. (Kortárs, 1979 és B. P.: Színeváltozás. Esszék. Bp., 1982)
    Vercors: Barátom, Ö. I. Ford. Boldizsár Iván. (Nagyvilág, 1980)
    Tamás Attila: Ö. I.: Forgatókönyv. (Alföld, 1980)
    Párbeszéd a groteszkről. Beszélgetések Ö. I.-nal. Vál., szerk., a szöveget gondozta Radnóti Zsuzsa. (Bp., 1981)
    Papp Lajos: Ö. I. Budapest. Lélektani szempontú stíluselemzés. (Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Emlékkönyv Benkő Loránd születésének hatvanadik évfordulójára. Szerk. Hajdú Mihály és Kiss Jenő. Bp., 1981)
    Varga Pál: Ö. I.: Lágerek népe. (Alföld, 1981)
    Mérei Ferenc: Ö. I.: Lila tinta. („Térkép, repedésekkel. A társadalmi értéktudat változásai novellaelemzések tükrében. Szerk. Erdődy Edit, Karafiáth Judit, Veres András. Bp., 1982)
    Bécsy Tamás: A dráma és a színjáték viszonya. Ö. I.: Forgatókönyv. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982)
    Réz Pál: Ö. I. tengertánca. (Kortárs, 1982)
    Ézsiás Erzsébet: Mindannyian Pistik vagyunk. Ö. I., a drámaíró. (Somogy, 1983)
    Tarján Tamás: Éljen a kérdőjel! Ö. I., a drámaíró. (Napjaink, 1983)
    Horpácsi Sándor: Ö. I.: Babik. (Forrás, 1983)
    Hajdú Ráfis Gábor: Ö. I.: Időrendben. (H. R. G.: Kritikák, esszék, tanulmányok. 1970–1980. Vál., szerk., az előszót írta Agárdi Péter. Bp., 1984)
    Bécsy Tamás: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk.” Az önismeret kérdései Ö. I. drámáiban. (Műelemzések Kiskönyvtára. 15. Bp., 1984; 2. kiad. 1987)
    Müller Péter: Világirodalmi vonatkozások Ö. I. érettkori drámáiban. Egy. doktori értek. (Bp., 1985)
    Misley Pál: Ö. I. novellái oroszul. (Nagyvilág, 1985)
    Balogh Gyöngyi: A magyar valóság Ö. I. néhány drámájában. Egy. doktori értek. (Bp., 1986)
    Ézsiás Erzsébet: Ö. I. (Esztétikai kiskönyvtár. É. E.: Mai magyar dráma. Bp., 1986)
    Kaposvári Györgyi: Ö. I. egyperces novelláinak szövegtani elemzése. Egy. doktori értek. (Bp., 1987)
    Nánay István: A groteszk torzulásai. Örkény-drámák utóélete: Tóték. Forgatókönyv. (Színház, 1987)
    Domokos Mátyás: Párbeszéd a groteszkről. Ö. I. posztumusz könyve. (Kortárs, 1987 és D. M.: Varázstükrök között. Esszék, tanulmányok, kritikák. Bp., 1991)
    Sükösd Mihály: Ö. I. otthonai. (Kortárs, 1988)
    Kósa László: Pisti a gyógyszergyárban. Ö. I. a száműzetésben. Monográfia. (Bp., 1989)
    Ö. I. Vál. bibliográfia. Összeáll. Zalatnainé Lukácsffy Zsuzsanna. (A Deák Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Zalaegerszeg, 1989)
    Pléh Csaba: Megnevezési stratégiák Ö. I. egyperces novelláiban. (Pszichológia [folyóirat], 1989)
    Tüskés Tibor: Ö. I.: Egypercesek. (Pátria Könyvek. T. T.: Titokkereső. Novellaelemzések Csáth Gézától Esterházy Péterig. Bp., 1991)
    Simon Zoltán: Ö. I. egyperces novellái. (Alföld, 1991)
    Pomogáts Béla: Valóság és abszurditás. Ö. I., a közép-európai krónikás. (Árgus, 1992)
    Láng Gusztáv: Ö. I. egypercesei. (L. G.: Kiskatedra. Tanulmányok. Szombathely, 1992)
    Hannus István: The Writer István Örkény and Chemistry. (Technikatörténeti Szemle, 1992)
    Laczkóné Erdélyi Margit: Ö. I. Tóték c. drámájának interpretációja. (Irodalmi és nyelvészeti tanulmányok. Szerk. Alabán Ferenc. Nyitra, 1993)
    Hannus István: A kémia hatása Ö. I. életére és munkásságára. (A kémia tanítása, 1993)
    Erdődy Edit: Ö. I. két drámája: Tóték. Macskajáték. (Tiszatáj, 1993)
    Czeizel Endre: Ö. I. genealógiája. (Valóság, 1994)
    Hannus István: Ö. I. és a kémia. (Magyar Kémikusok Lapja, 1994)
    Ö. I. Emlékkönyv. Szerk. Fráter Zoltán és Radnóti Zsuzsa. Ill. Kaján Tibor. (Bp., 1995)
    Kaposvári Györgyi: Ö. I. Információ c. egyperces novellájának szövegtani elemzése. (Tanulmányok és közlemények. Szerk. Ujváry Zoltán. Debrecen–Szolnok, 1995)
    Simon Zoltán: Egy korai Örkény-novella. Ö. I.: Vendégek. (Alföld, 1995)
    Simon Zoltán: A groteszktől a groteszkig. Ö. I. pályaképe. Kismonográfia. (Csokonai Literatúra Könyvek. Debrecen, 1996)
    Barcza Gerda: Ö. I. és a groteszk. Szakdolgozat. (Bp., ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, 1996)
    P. Müller Péter: Drámaforma és nyilvánosság. A magyar dráma alakulása Ö. I.-tól Nádas Péterig. Kismonográfia. (Irodalomtörténeti füzetek. 140. Bp., 1997)
    Tarján Tamás: Ö. I.: Tóték. (Talentum műelemzések. Bp., 1998; 2. kiad. 2005)
    Kovalik Melinda: Ö. I. egyperces novellái. Szakdolgozat. (Bp., ELTE Tanárképző Főiskolai Kar, 1999)
    N. Horváth Béla: Ö. I.: Egypercesek. (N. H. B.: Műközelben. Irodalomtörténeti tanulmányok, műelemzések. Bp., 1999)
    Pozsgai Zsolt: „Amíg idejutottunk.“ Húsz évvel ezelőtt halt meg. (Magyar Nemzet, 1999. 141.)
    Jastrzebska, Jolanta: Ö. I.: Forgatókönyv. (Officina Hungarica. 10. J. J.: Tragikus és groteszk alakok a kortárs magyar irodalomban. Ford. Angyalosi Gergely. Bp., 2001)
    Vilcsek Béla: Örkény „meséi“. (V. B.: A megtalált csönd. Ezredfordulós értelmezések. 1998–2001. Bp., 2002)
    Ö. I. levelei Nagy Angélához. (Holmi, 2002)
    Vasy Géza: Egy nagykisregény. Ö. I.: Tóték. (V. G.: Századvégtől ezredvégig. Magyar prózaírók. Bp., 2003)
    Radnóti Zsuzsa: Ö. I.: A magyar groteszk. (R. Zs.: Lázadó dramaturgiák. Bp., 2003)
    Zoller Judit: Az értelmezés változatai. Ö. I.: Meddig él egy fa? (Iskolakultúra, 2003)
    Kalocsai Katalin: A túlélés grimaszai, avagy tényleg elég csak fejtetőn nézni? Ö. I. alkotásai és vallomásai tükrében. (Thalassa, 2004)
    Tarda Orsolya: Amikor a tűzoltó tüzet gyújt. Ö. I.: Tóték. (Kritika, 2004)
    Ö. I. levele Zelk Zoltánnak. (Holmi, 2004)
    Tengertánc. In memoriam Ö. I. Vál., szerk. Réz Pál. (In memoriam. Bp., 2005)
    Almási Miklós: Vákuum és luftballon. Ö. I.: Pisti a vérzivatarban. (Kritika, 2005)
    Kavicsok. Örkény nyomában karcolatokkal, rövid novellákkal. Antológia az Alföld Művészeti Egyesület pályázatára beadott alkotásokból. (Csongrád, 2006)
    Bertók László: Hogy dobozokat készítsen. Ö. I. leckéiből. (Jelenkor, 2006)
    Szirák Péter: Ö. I. Pályakép. (Bp., 2008)
    Papp Andrea: Félpercesek. Ö. I. emlékének. Ill. Réber László. (Szeged, 2008)
    Vadai István: A részeges gőte. Ö. I. In memoriam dr. K. H. G. c. egyperceséről. (Tiszatáj, 2008)
    György Péter: A hely, ahol élünk. „In our time.“ In memoriam Ö. I. (Gy. P.: Mifelénk. Cikkek és tanulmányok. 2003–2008. Bp., 2008)
    Csapó Zsuzsa: Lexical and Grammatical Transfer Operations Involved in Translating One Minutes Stories by István Örkény into English. – Lexikai és grammatikai átváltási műveletek Ö. I. Egyperces novellák c. művének angolra fordítása során. Szakdolgozat. (Bp., ELTE BTK Angola Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék, 2009)
    Bodnár György: Ö. I. harmadik indulása. (B. Gy.: Párbeszéd az idővel. Vál. tanulmányok, esszék, kritikák. Bp., 2009)
    Pomogáts Béla: Ö. I. – Valóság és abszurditás. Ö. I., a közép-európai krónikás. (P. B.: Példázatos krónikák. Irodalmi tanulmányok. Miskolc, 2009)
    Reichert Gábor: „Mintha négykezest zongoráznánk.“ Déry Tibor és Ö. I. „négykezes regényéről“. (Holmi, 2010)
    Málnási Ferenc: Ö. I.: Egypercesek. Szövegtani elemzés középiskolások számára. (Versében él… Mózes Huba köszöntése 70. születésnapján. Szerk. Gréczi-Zsoldos Enikő. Miskolc, 2011)
    Cs. Jónás Erzsébet: A pszicholingvisztika és a fordítás. Ö. I. oroszul. (Cs. J. E.: Kultúrák találkozása. Fordításstilisztikai tanulmányok. Nyíregyháza, 2011)
    Sebestyén Magdolna: Zwei deutsche Übersetzungen der Minutennovellen von Örkény. – Ö. I. egyperces novelláinak két német fordítása. Szakdolgozat. (Bp., ELTE BTK Germanisztikai Intézete, 2012)
    2x 1 perces novellák. Tisztelet Ö. I.-nak. Szerk., a bevezetést írta Kirschner Péter. Ill. Réber László és Kaján Tibor. (Bp., 2012)
    Tarján Tamás: Ö. I. egyperces levele Tverdota Györgyhöz. (Egy közép-európai értelmiségi napjainkban. T. Gy. 65. születésnapjára. Bp., 2012)
    Egyperces évszázad. In memoriam Ö. I. Novellapályázat Ö. I. tiszteletére és grafikai illusztrációk Ö. I. szellemében. (Bp., 2012)
    Magyar Miklós: A felesleged tett a Tótékban. 100 éve született Ö. I. (Alföld, 2012)
    Duba Gyula: „…az idő is hazánk.“ Száz éve született Ö. I. (Irodalmi Szeme, 2012)
    Márton László: Ö. I. nyakatekertsége. – Hetényi Zsuzsa: Harmsz és Örkény optikai csalódásai. Egyperces esszék arról, hogy mi lehet az abszurd? – Spiró György: Örkény, a népi író. (Holmi, 2012)
    Papp Dénes: Utolsó felvonás az öltözőben. Ö. I.: „Rózsakiállítás.“ (Palócföld, 2012)
    Kemény István: Variáció. Ö. I. Dal c. novellájához. (Szombat, 2012)
    Kocsis János: Ö. I. és a Kofka tabletta. (Gyógyszerészettörténet, 2012)
    Balázs Géza: Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon. Ö. I. századik születésnapjára. (Magyar Nyelvőr, 2012)
    Szalkai Melinda: Groteszk helyzetek egy groteszk korból. 100 éve született Ö. I. (Hetek, 2012. 17.)
    Kabdebó Lóránt: Acélfolyó. „Az emberiség nem menthetetlen.“ Száz éve született Ö. I. (Magyar Nemzet, 2012. márc. 31.)
    Magyar Miklós: Ö. I. és a francia abszurd dráma. Monográfia. (Mundus – új irodalom. 91. Bp., 2013)
    Levelek a Lipták-házba. Ö. I. levelei Lipták Gábornak. Szerk. Praznovszky Mihály. (Tempevölgyi Könyvek. 11. Balatonfüred, 2013)
    Koltai Tamás: Ö. I., a vízenjáró. (K. T.: Zsöllyerablét. 50 év színházban. Tanulmányok, kritikák. Bp., 2013)
    Fekete Anetta: Cédulák a postaládában. Várkonyi Zoltán és Ö. I. közös színpadi munkái. (Várkonyi 100. Tanulmányok Várkonyi Zoltánról. Szerk. Jákfalvi Magdolna. Bp., 2013)
    Molnár Miklós: Hozott anyagból világegyetem. Tisztelgés Ö. I. emléke előtt. Rövidkék és hosszabkák. (Irodalmi Szemle, 2013)
    Mujzer-Varga Krisztina: Literatur, Sprache und Kultur. Die Übertragung kultureller Inhalte in den Minutennovellen von István Örkény. (Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica, 2014)
    Molnár Judit Zsófia: Übersetzungsprobleme von Realien in den Minutennovellen von István Örkény. – A reáliák fordítási nehézségei Ö. I. egyperces novelláiban. MBA-értek. (Bp., ELTE BTK Germanisztikai Intézete, 2015)
    Fehér Béla: Tengeralattjáró Révfülöpön. Ö. I. emlékének. Ill. Baranyai B. András. (Bp., 2015)
    Tóbiás Áron: Ö. I. (T. Á.: Megmentett hangszalagok. A megálmodott Magyarország. Beszélgetések, emlékezések. Bp., 2015)
    Pupp Réka: Egy irodalmi mű nyelvészeti megközelítése. Ö. I.: Az otthon. (Certamen. III. Előadások a Magyar Tudomány Napján, az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. Szakosztályában. Nyelv-, irodalom-, néprajztudomány, történelem. A Messzelátó tudomány címmel, Kolozsvárott, 2014. nov. 21–22-én rendezett konferencia előadásai. Szerk. Egyed Emese és Pakó László. Kolozsvár, 2016). 


    Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Szerk. Fazekas István. (Bp., 1989)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
    Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
    Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
    Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
    Szmodits László: Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára. (Bp., 2003)
    Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
    Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc, (Veszprém, 2008). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu