Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Zichy Eugén Ödön, zichi és vásonkeői gr.

    politikus, nagybirtokos

    Zichy Jenő; Zichy Ödön 


    Született: 1809. szeptember 25. Bécs
    Meghalt: 1848. szeptember 30. Lórév, Pest vármegye

    Család

    Sz: Zichy Ferenc (1749. febr. 17. Pozsony–1812. aug. 8. Oroszvár) főpohárnokmester, Lodron-Laterano U. Castelromano Mária Dominika (1789. okt. 17. Salzburg–1847. dec. 10. Bécs). Zichy Ferenc első felesége: gr. Kollowrat Krakowsky Mária Anna (1753. febr. 13. Radenin, Csehország–1805. aug. 20. Vorderbrühl bei Wien, Ausztria) cs. és kir. palotahölgy.

     

    Első házasságából született gyermekei, Zichy Eugén Ödön féltestvérei: Zichy Károly (1785. okt. 11. Pozsony–1876. jún. 1. Ciffer, Pozsony vm.): cs. és kir. kamarás; Nádasdy Mihályné Zichy Antónia (1776. ápr. 24.–1856. ápr. 6. Bécs); Zichy Teréz (1777. jún. 24.–1821. febr. 22.); Zichy Anna (1780. jan. 24.–1866. nov. 28. Pozsony); Zichy Flóra (1792. okt. 29. Bécs–1860. júl. 11. Brunn, Bajorország) és Zichy Leopoldina (1798. febr. 16.–1872. dec. 24. Algír). Zichy Károly leánya Zichy Antónia (1816. júl. 14. Ciffer, Pozsony vm.–1888. szept. 28. Dáka) gr. Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök felesége.

     

    Zichy Eugén Ödön testvérei: Zichy Domokos (1808–1879) római katolikus püspök és Zichy Edmund Jenő (1811–1894) politikus, nagybirtokos, műgyűjtő. 

    Iskola

    Apja korai halála után Kolosváry Miklós lett a három árván maradt gyermek gondnoka. A bécsi Theresianumban (1820–1823), a tatai piarista gimnázium (1823–1825), a pozsonyi jogakadémián tanult (1825–1830), ügyvédi vizsgát tett (1830). 

    Életút

    Közéleti pályafutását jurátusként kezdte (a királyi személynök mellett, Fejér vármegyében, 1830–1832), majd az 1832–1836. évi reformországgyűlés idején Pozsonyban tartózkodott. Az országgyűlés berekesztése után hosszab amerikai körutazáson vett részt (1836–1837), hazatérése után pedig bekapcsolódott a Fejér megyei főrendi ellenzék munkájába. Az 1839–1840. évi, az 1843–1844. évi országgyűlésen a főrendi tábla tagja. Fejér vármegye főispáni helytartója (= adminisztrátora, 1845–1848).

     

    Mint a főrendi tábla tagja, az 1839–1840. évi országgyűlésen, az ellenzéki mágnás kaszinó egyik alapítója (1839. nov. 18-ától), a főrendi belső ellenzék egyik meghatározó személyisége. Felszólalásaiban számos alkalommal hangsúlyozta a törvényességet és az alkotmányosságot: kárhoztatta az udvar vám- és gazdaságpolitikáját, támogatta az új váltótörvény tervezetét, a nem nemesek személyi és vagyonbiztonságát, továbbá a Partium visszacsatolásáról született törvény végrehajtását. Egyházi kérdésekben is a főrendi ellenzékkel egyetértve oppozíciós álláspontot képviselt: a reverzálisokat nem csupán a jövőre, de a múltra nézve is eltörölni óhajtotta, valamint hosszasan érvelt azon gyakorlat ellen, miszerint a kormányzati körök a megüresedett egyházi hivatalokat gazdasági okok miatt sokáig betöltetlenül hagyják, s az egyházi jövedelmek így nem a haza javát szolgálják. A rendi sérelmi feliratot támogatta a jezsuiták bejövetelével kapcsolatban is, szerinte ugyanis a szerzetesrend tagjai „vallási üldözést, a gyűlölség és titkos elvek veszélyes lelkét fuvallták szét” az emberek között. Végezetül felszólalt a görög keleti vallásúak egyenjogúsítása mellett, azzal érvelt, hogy ha nem kötik őket a magyar hazához, akkor más kultúrát, esetleg a pánszláv propagandát fogják magukévá tenni. Minden erejével igyekezett a Deák Ferenc vezette alsótáblai ellenzék érdekeit védeni a főrendi táblán túlsúlyban lévő konzervatív egyházi és világi főméltóságokkal szemben. Ellenzékiségéhez és abszolutizmusellenességéhez nem férhetett kétség, gr. Batthyány Lajos (1807–1849) és gr. Széchenyi István (1791–1860) nézeteivel értett egyet. Bizonyos határok között elfogadta, és magáévá tette a polgári reformokat, a mérsékelt szabadelvűség gondolatát is, de ezt csakis a demokratikus nézetek ellenében, az arisztokrácia vezetésével tudta elképzelni.

     

    A következő országgyűléshez közeledve – ismeretlen okokból – nézetei jelentős változáson mentek át. Talán testvére, az ultrakonzervatív Zichy Domokos (későbbi püspök) hatására, talán a Madarász testvérekkel időközben kialakuló személyi nézeteltérések miatt, kivált a főúri ellenzéki körből, és a császárhű konzervatív politikusokhoz (gr. Cziráky János, br. Fiáth Ferenc, Ürményi József) közeledett. Valószínűbb magyarázat talán az, hogy a Kossuth Lajos (1802–1894) által 1841. jan. 1-jén alapított Pesti Hírlap radikális programja vállalhatatlan lett sok főrend, így a Zichy grófok számára is. A liberális mágnásellenzék vezetőinek egy része előtt ekkor vált világossá, hogy az arisztokrata vezetés háttérbe szorulhat, a lap stílusát a „leglázítóbb modorú” provokációnak tartotta.

     

    A Fejér megyei követválasztó gyűlésen már a konzervatív helyi mágnás kör vezéralakja. A közgyűlési jegyzőkönyv szerint a gyűlésen a botrány akkor robbant ki, amikor gr. Cziráky Antal (1772–1852) főispán megtagadta az ellenzéki Salamon József jelölését (1843. máj. 3.), s a „tettleges nyomulás és megrohanás által” a főispán kénytelen volt elhagyni székét, majd a „rendes katonaság közbejötte a közbátorság s a nyugodtan tanácskozó nemességnek mindkét részrőli személy biztosítása tekintetéből elkerülhetetlen szükségessé vált”. Az egyes források szerint Zichy által bevetett katonaság csak részben szolgálta a rendteremtést, sokkal inkább a dulakodás kezdeményezőjének tekintett ellenzék kiszorítására s a kormánypárti győzelem biztosítására vetették be őket. A katonai akció országszerte felháborodást váltott ki, maga a Fejér vármegyei biztos rendelt el vizsgálatot: Zichynek a nyilvánoság előtt védekeznie kellett. Nem tagadta, hogy radikálisan lépett fel a kisnemesség tudatlan sokaságával szemben, de a katonaság bevetését tagadta, és elutasította; ugyanakkor megtámadta a helyi ellenzéki vezetőket, hogy azok a törvényen és a megyei közigazgatáson felülinek tekintik magukat. Máig nem tudni, hogy Zichy milyen szerepet játszott az erőszakos cselekményekben, azonban ellentmondásos nyilatkozatai miatt a korábban még liberálisnak számított mágnás megítélése megváltozott, a májusi katonai incidens „ráégett” politikai pályaképére. Az 1843–1844. évi országgyűlésen végleg szakított korábbi elvbarátaival: komoly összetűzésbe került gr. Széchenyi Istvánnal, amikor Zichy élesen kikelt a közteherviselés ellen, elutasította továbbá a nem nemesek hivatalviselését, nem támogatta a rendek ellenzéki üzeneteit és a főrendi tábla ellenzéki állásfoglalásait. Határozott kormánypárti fellépésével és korábbi megyei közgyűlési szereplésével, valamint az igen kiterjedt, aulikus Zichy család – mindenekelőtt Zichy Domokos püspök – befolyásával érdemelte ki az adminisztrátori kinevezését. Zichy egyre inkább eltávolodott korábbi nézeteitől, eszméitől. A rend és feltehetően a bosszú iránti vágy eltökélt adminisztrátorrá tette, hivatala pedig már meghatározta a korábbi harcostársakkal való szembehelyezkedést s a konzervatív pártban való szerepvállalást. Korábbi liberális arisztokratikus nézetei kormánypárti konzervativizmussá változtak, amelyek egy szerencsétlen véletlen folytán tragédiához vezettek.

     

    A forradalom idején, amikor Jellasics József (1801–1859) bevonult Székesfehérvárra, az akkor épp ott tartózkodó Zichy Eugén Ödön menlevelet kért tőle Karl Rothhoz, a horvát hadsereg egyik hadoszlopát vezető őrnagyhoz, hogy uradalmi központjába, Kálózra mehessen. Cserébe vállalta, hogy a délszlávokat a magyar kormány ellen lázító kiáltványokat és Jellasics kinevezését hirdető proklamációkat is magával visz a menlevéllel együtt. Zichy Eugén Ödönt és a társaságában vele utazó Zichy Pált (apja, Zichy Ferenc testvérének a fia) Soponya határában megállították a Hunyadi-szabadcsapat katonái (1849. szept. 29-én). Miután csomagjaik átvizsgálásakor megtalálták a Jellasicstól származó iratokat, a kialakuló lincshangulat miatt a grófokat előbb Adonyba, majd Lórévbe vitték, ahol a Görgei Artúr (1818–1916) által felállított hadbíróság Zichy Eugént „honárulás” bűntettéért halálra ítélte, és kivégezték. (Zichy Pál bűnössége ellen nem találtak megfelelő bizonyítékot.) Görgei Artúrnak, mint egy harcoló testület parancsnokának, a korabeli jogértelmezés szerint, joga volt, egy hadműveleti területen elfogott személyt hadbíróság elé állítani, s a bizonyítékok erejével, hazaárulás vétségében elítélni. Görgei nem kockáztatta meg a foglyok Pestre szállítását: azt is csak nehezen tudta megakadályozni, hogy a népharag a helyszínen végezzen Zichy Eugénnel, akinek adminisztrátori tevékenységével szemben igen erős gyűlölet alakult ki. Görgei határozott fellépése erőteljesen befolyásolta a fiatal tiszt karrierjét, ezzel magára vonta a forradalmi közvélemény, a politikai véleményformáló elit és mindenek előtt Kossuth Lajos figyelmét.

    Emlékezet

    A kortársak Zichy Eugént Zichy Ödönként, Zichy Edmundot Zichy Jenőként ismerték. Az Eugén név eredeti, 19. század eleji változata Ögyén volt, ez azonban nagyon hasonlított az Ödön névre. A kezdetben magyarul alig beszélő Zichy Eugén nevét következetesen Ödönnek, Zichy Edmund viszont Jenőnek mondta. A Zichy Eugén kivégzéséről szóló felirat is a tragikus sorsú főrendet Zichy Ödönnek nevezte, jóllehet Jókai Mór (1825–1904) kezdetben azt hitte, hogy tévedésből az ártatlan Zichy Edmundot végezték ki, később pedig arról írt, hogy a hadi törvényszék rosszul fordította le az Eugén nevet – Ödönre. A két név, a két Zichy, gyakran felbukkant Jókai írásaiban, a vélt tragikus névcserére épült végül is A kőszívű ember fiai (1869) drámai tévedése és Baradlay Eugén Jenő hősiessége is! A Zichy grófok konzervatív, aulikus, az uralkodóhoz feltétlen hű, régi főrendi családnak számítottak. Zichy Eugén Bécsben született, s a klasszikus családi hagyomány szerint a három fiúból az egyik pap lett, a másik a hadsereget választotta, a harmadik pedig a közszolgálatot (ez a motívum is végigvonul Jókai híres regényén). Zichy Eugénnek a közhivatal maradt, pályája kezdetén azonban, elsősorban amerikai élményei hatására a liberális mágnásokhoz csatlakozott. Pályafutásában azonban, 1841-re éles fordulat következett be: a kortársak értetlenül fogadták, hogy szakított Széchenyivel és barátaival, s az egyik legszélsőségesebb liberális főrendből, hirtelen ókonzervatív eszméket valló közéleti személyiség lett, aki eléggé el nem ítélhető módon, a székesfehérvári katonai incidensben is kompromittálódott. Mindenesetre meghökkentő pálfordulása miatt joggal számíthatott az adminisztrátori (= megyei helytartói) kinevezésére.

     

    A reformkor egyik sajátos intézményrendszere, az 1843–1844-es diéta után kiépülő adminisztrátori rendszer volt. Csizmadia Andor (1910–1985) jogtörténész, részletesen elemezte a főispáni és az adminisztrátori szerepkörök történelmi alakulását, az adminisztrátori rendszer kiépülésének folyamatát, jellegzetességeit és sajátosságait, felszámolásának körülményeit, konkrét példaként a Zichy vezette Fejér vármegyei adminisztrátorságot mutatta be részletesen. Értékelő megállapítása az volt, hogy Zichy jó diplomáciai érzékkel vezette a vármegyét, paradox módon egy atrocitás, az 1843. májusi katonai erőbevetés miatt nevezték ki erre a fontos tisztségres, s  ennek az erőszaknak köszönhető kinevezés után azonban már jelentősebb atrocitások nélkül sikerült fenntartani a kormányzat szempontjából is megfelelő és kívánatos kompromisszumot, miközben gondot fordított a karhatalom biztosítására is. Utolsó erőpróbaként az 1847–1848-as országgyűlésre ugyan két haladópárti középutas politikust sikerült megválasztatni a vármegyében, de olyan követutasítással, ami kimondottan mérsékelt módon, csupán általánosságokban fogalmazott.

     

    A kálózi (Fejér megye, Székesfehérvári járás) birtokára tartó Zichy Eugént Soponya (szintén Fejér megye, Székesfehérvári járás) községben fogták el és Lóréven (Pest megye, Ráckevei járás) végezték ki. Miután Zichy Eugén Ödönt felakasztották, kálózi birtokán is házkutatást tartottak, érétkes ingóságait „a forradalom nevében“ lefoglalták. Az értéktárgyakat (arany és ezüst tárgyakat, gyémántokat stb.) leltárba vették, majd lepecsételt ládákban előbb Szolnokra, majd Debrecenbe szállították, s Madarász László (1811–1909) gondjaira bízták. A forradalmi kormány úgy döntött, hogy a kevésbé értékes arany és ezüst tárgyakat beolvasztják, az értékesebbek tárgyakat és a gyémántokat aukción értékesítik. A márciusi újabb leltárkor kiderült, hogy a beolvasztásra szánt tárgyak és a gyémántok egy része eltűnt. A Zichy-gyémántok miatt sajtóhadjárat indult Madarász ellen, különösen azután, hogy Jókai lopással vádolta meg őt.

     

    Zichy később, az abszolutizmus idején, a császárhű magyar főrend mintájává vált, az uralkodó több gesztust is tett a Zichy családnak a forradalom bukása után. I. Ferenc József császár 1852-ben Kálózra látogatott, hogy imádkozzon Zichy Eugén lelki üdvéért. Lóréven, az akasztás színhelyén, tiszteletére emlékkápolnát szenteltek (halálának 10. évfordulóján, 1859-ben; 2000-ben felújították, kicserélték ólomüvegablakait és a tetőszerkezetét). 

    Irodalom

    Irod.: Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer Magyarországon és a Fehér megyei adminisztrátorság. (Fejér megyei történeti évkönyv, 1974)
    Görgei Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. I–II. köt. Görgey István fordítását átd., a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. (Pro Memoria. Bp., 1988)
    Hermann Róbert: A rendőrminiszter és a Zichy-gyémántok. (Székesfehérvár, 1994)
    Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. (Bp., 2002)
    Melkovics Tamás: Vezérszerep helyett bitófa. Z. Ö. gróf politikai metamorfózisa. (Aetas, 2016). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2017

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu