Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Arany János bárdjai
    Karády Katalin
    Kozma István
    Kozma István emlékezete
    Stróbl Alajos, 1913-tól liptóújvári

    Fábri Zoltán

    filmrendező, festőművész, díszlettervező

    1938-ig Furtkovits Zoltán; Fábry Zoltán 


    Született: 1917. október 15. Budapest
    Meghalt: 1994. augusztus 23. Budapest

    Család

    Sz: Furtkovits Mihály (†1959. ápr. 2. Bp. Temetés: 1959. ápr. 8. Farkasrét), Grőber Olga (1891–1988). Testvére: Tasnády Tiborné Furtkovits Klára. F: 1947–1994: Apor Noémi (1918–2005) színésznő, Várkonyi Titusz (1882–1954) újságíró, író, szerkesztő és Grosz Julianna leánya, Várkonyi Zoltán (1912–1979) testvére. Fia: Fábri Péter (1950–2010) fotóművész. 

    Iskola

    A budapesti Lónyay utcai elemi iskolában tanult (1923–1927), a budapesti piarista gimnáziumban éretts. (1935), osztályfőnöke Bátori József volt. Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke (1935–1938), a Színiakadémián (Makay Margit tanítványaként 1938–1941), színész okl. szerzett. Végzős színinövendékként, mint a Vígszínház ösztöndíjasa, Horváth Árpád mellett dolgozott (1940–1941). 

    Életút

    A budapesti Nemzeti Színház színésze, díszlet- és jelmeztervezője, játékmestere (1941–1943). A Vígszínház (1943–1944 és 1945–1946) a Művész Színház (1946–1948), a Nemzeti Színház rendezője és díszlettervezője (1947–1949), az Úttörő Színház igazgatója (1949–1950). A Magyar Filmgyártó Állami Vállalat művészeti főosztályvezetője, ill. a Hunnia Filmgyár művészeti vezetője (1950–1952), rendezője (1952–1959). A Magyar Film- és Televízió-művészek Szövetségének elnöke (1959–1981). A Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára (1970–1994). 



    Kiváló rajztehetsége már gyermekkorában kiderült, első rajzait – köztük édesapja egészalakosolajfestményét Krusnyák Károly festőművész irányításával készítette el, akinek biztatására festő- és grafikusművésznek készült. A Képzőművészeti Főiskolán Réti István (1872–1945) növendékeként már a második évben ösztöndíjat nyert, harmadik évben pedig műveit is kiállították. Az utolsó évben (amikor Réti már tanársegédjének választotta!) azonban, máig kideríthetetlen okból (valószínűleg az első francia hangosfilmek, Marcel Carné, Julien Duvivier és Jean Renoir hatására) a Színiakadémiára jelentkezett, ahol azonban rendezői szak még nem volt. Színinövendékként Kiss Ferenc, Lehotay Árpád, Nagy Adorján, s mindenekelőtt Makay Margit tanítványa. Hallgatóként általában ő mondta az évzáró és a március 15-iki szónoklatokat, vizsgaelőadásán Herczeg Ferenc Bizánc c. színművében Szpiridont alakította (évfolyamtársai Horváth Tivadar, Kelemen Éva, Szakáts Miklós, Zsillei Erzsébet). Színészként legismertebb alakítása Ibsen Nórájában Rank doktor szerepe (a megbetegedett Jávor Pál helyettesítette, 1941-ben). Végzős hallgatóként elkészítette Ibsen Brand c. művének rendezői példányát, rajzait, vázlatait pedig beköttette a színmű nyomtatott kiadásába. A munka elkerült Németh Antalhoz (1903–1968), a Nemzeti Színház főrendezőjéhez, aki azonnal szerződtette. Fábri már 1941-től önálló rendezői feladatokat kapott (Grillparzer: Bánk hűsége; Shakespeare: Falstaff; Kós Károly: Az országépítő), majd Pécsett Németh Antal Az ember tragédiája rendezésével is megbízta (1943. jan.), egyúttal díszlettervezőként is foglalkoztatta. A II. világháború utolsó éveiben, mint karpaszományos (azaz tartalékos tisztjelölt) a gépkocsizó tüzér fegyvernemnél szolgált az Andrássy-laktanyában, majd a Honvédelmi Minisztériumban írnoki beosztásban dolgozott (1943–1944, a Vas megyei Meszlen községből Bajorországba került, ott amerikai hadifogságba esett, 1945. okt. 15-én tért haza).

     

    Hazatérése után a Művész Színházban, a Magyar Színházban és a Nemzetiben elsősorban mint díszlettervezőt foglalkoztatták (a Művész Színház valamennyi bemutatójának ő tervezte a díszleteit, néha a jelmezeit is; itt ismerkedett meg Apor Noémivel, Várkonyi Zoltán barátjának a húgával, későbbi feleségével). A Művész Színház betiltása után egy évig az Úttörő Színház igazgatójának nevezték ki, ahol feladatul kapta a modern gyermekszínház magyarországi megteremtését. Az Úttörő Színház három bemutatója (Princev, E.–Hocsinszkij, J.: A csodák országa, 1949; Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója, 1950; Fehér Klára: Becsület, 1950) hatalmas sikert aratott, az államosított színjátszás első idényében, a színházat megválasztották az évad legsikeresebb társulatának. A siker után hívták meg az újonnan megalakult Magyar Filmgyártó Állami Vállalat művészeti vezetőjévé, ahol azonban nem az elkészült forgatókönyvek cenzúrájával foglalkozott, hanem az elfogadott forgatókönyvek megvalósításán (a díszletek elkészítése, a helyszínek kiválasztása stb.) segédkezett. Első filmes munkái is ezért díszlettervek volt (Déryné, 1951; Erkel, 1952), így kimaradt a filmek körül ekkor kialakult ideológiai küzdelmekből, színházi és festőművészi tapasztalatait azonban szívesen fogadták.

     

    Már első rendezését (Vihar, 1952; Életjel, 1954) Kossuth-díjat kapott, sőt második filmjével (Életjel, 1954) a második Kossuth-díját is átvehette. A Vihar a korszak egyik első, ismert „parasztfilmje” volt. A Vörös Hajnal Tsz tagjai ünneplik az új gépállomás átadását, ám egy váratlanul támadt vihar a sárba fekteti a gabonát, amelyen csak a gyors aratás segíthet. Göndöcs párttitkár (Molnár Tibor) és egy 1919-es volt vöröskatona, Gilicze Péter (Bihari József) azonnal aratni menne, Pörneczi Gáspár (Bessenyei Ferenc) téeszelnök azonban megelégedne azzal, ha a viharkárt fizetnék ki. Végül mindenki összefog, a gabonát learatják a biztosítási csalással számoló téeszelnökkel szemben. Második filmje, az Életjel a szuhakállói (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) I. aknán történt bányaszerencsétlenség (1952. dec. 15.) hatására készült: Szuhakállón tizenhét ember maradt a föld alatt, az ő megmentésüket egy ország kísérte figyelemmel. Tardos Tibor riport írt a tragédiából, amelyet Fábrival közösen forgatókönyvvé dolgoztak át. Az Életjel az emberi helytállás megrendítő erejű filmje volt, amelyet a karakteres színészek (Bánhidy László, Görbe János, Rajczy Lajos és a filmben az életét feláldozó Borsa szerepében Sinkovits Imre: kinyitja a szellőzővájat ajtaját, ezzel megmenti a többieket, de egy csille visszagördül és összenyomja a hátán lévő oxigéntömlőt) játéka tett felejthetetlenné.

     

    Különös, hogy harmadikként elkészült, Körhinta c. filmjével (Sarkadi Imre kisregényéből, bem.: 1956. febr.) vált nemzetközileg is elismert rendezővé, ám a Soós Imre és Törőcsik Mari főszereplésében világhírűvé vált film nem kapott jelentősebb elismerést. A Cannes-i Filmfesztivál Nagydíjává jelölték ám azt a fiatal Francois Truffaut legnagyobb felháborodására nem kaphatta meg (Törőcsik Mari főiskolai vizsgái miatt részt sem vehetett a legnagyobb európai filmes seregszemlén!)  Fábri harmadik filmjével már végleg szakított a sematikus alkotások által megkövetelt, a korra olyannyira jellemző toposzokkal. Fábrit nem a szocialista mezőgazdaság agitatív bemutatása érdekelte, nem a kilépő és a maradó parasztok konfliktusa, hanem csakis a Pataki Mari (Törőcsik Mari) és Bíró Máté (Soós Imre) között szövődő szerelem. A filmben könnyen felismerhető a szerelmes fiatalok és az idős szülők közötti ellentéthalmaz, amelynek lényege, hogy a szülők véleménye szerint egy leány kiházasítása nem érzelmi, hanem anyagi probléma. A fő konfliktussor mellett a másik problémakör, az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás közötti ellentét teljes egészében elvesztette drámai súlyát, mára már csak erősen kódolt történeti üzenetté vált. A régi világ elsősorban a régi erkölcs szintjén jelentkezett: az idős Pataki István (Barsi Béla), leányát a jómódú Farkas Sándor egyéni gazdálkodóhoz (Szirtes Ádám) kényszerítené, mert a „Főd a fődhöz házasodik!” A föld ugyan a föld felé tart, ám – amint ezt a film címadó metaforája, majd a híres, elszabadult táncjelenete is sugallja – létezhetnek kivételek. A szerelmesek átléphetnek egy másképpen működő világba… A film nyitó képsorai filmtörténetivé váltak: az egyik jelenetben mutatványos csapat ment végig a debreceni vurstliban, transzparenst hordozva: „Le a burzsoá formalizmussal. Szocialista-realista esztrád cirkusz.”

     

    Első alkotói korszakát a Hannibál tanár úrral (1956) zárta le. A magyar filmtörténet korszakos jelentőségű filmje Móra Ferenc (1879–1934) kisregénye alapján készült, jóllehet a forgatókönyv radikálisan eltért a „nyersanyagtól”. A regénybeli főszereplőnek nincs neve, a filmbeli főhőst Nyúl Bélának hívták. Móra művében a hadifogságból hazatérő klasszika-filológus fiatal ember, aki tanári pályája kezdetére egy szakmai szenzációval érkezett, Nyúl Béla idős úr, aki pályafutása végén igyekezett felvenni a harcot az ostobasággal és a korlátoltsággal. Az eredeti műben a tudatosan nevesincs tanár szarkazmusával győzött, de mégis alulmaradt. A szelíd klasszika-filológus ugyanis pürroszi győzelmet aratott a képviselők felett, ám ehhez az szükségeltetett, hogy gyakorlatilag visszavonta valamennyi, Hannibállal kapcsolatos felfedezését. Ahelyett, hogy feltámasztotta volna Hannibált meghamisította, eltorzította, maskarába öltöztette, csúfot űzött belőle. Nyomban megírta lemondását a tanári állásáról – ennyi engesztelő áldozattal tartozott a nagy pun vezérnek. Nyúl Bélát körülvette egy borzongató, csendesen-bujkáló, lappangó félelem, Nyúl Béla tragikusan komikus, Lófő Testvér és a Töhötöm-brigád tagjai komikusan tragikusak. Az idős tanár úr félelmében maga is szajkózni kezdte a lincselni kész „töhötömök“ jelszavait, majd a mélybe zuhant. A névtelen tanár erkölcsileg, Nyúl Béla fizikailag semmisült meg. A filmnek különleges jelentőségét kölcsönzött az, hogy 1956. okt. 18-án mutatták be, amely különleges értelmezéseket váltott ki és vitatható narrációkat adott. (A filmet a forradalom után betiltották, majd új értelmezési keretben magyarázva újra forgalmazták.)

     

    Későbbi filmjeiben is szívesen nyúlt klasszikus és kortárs 20. századi magyar irodalmi témákhoz (Édes Anna, 1958; Húsz óra, 1965; Isten hozta őrnagy úr!, 1969; A Pál utcai fiúk, 1969; Hangyaboly, 1971; Magyarok, 1978; Fábián Bálint találkozása Istennel, 1980). De valamennyi munkája az embert, az etikus emberi élet lehetőségeinek problémáit vizsgálta. Filmjeinek vezérmotívuma továbbá az emberi méltóság megőrzésének lehetősége és az erőszak ellen folytatott küzdelem. Visszavonulása után (utolsó filmje: Gyertek el a névnapomra!, 1984) Az visszavonult. Ismét ecsetet ragadott, és kiállításokon mutatta be legújabb képeit (Szentendrei Nosztalgia Ház, 1982; Budapest, Csók István Galéria, 1985; Budapest, Buda Penta Galéria, 1987; Sárospataki Művelődési Ház, 1988). 

    Emlékezet

    Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik; sírját a Nemzeti Emlékezet és Kegyelet Bizottsága védetté nyilvánította (2002-ben). 

    Elismerés

    Kossuth-díj (Vihar című filmjéért és az Erkel c. film díszleteiért, 1953, Életjel című filmjéért, 1955, életművéért, 1970), érdemes művész (1956), kiváló művész (1965), SZOT Díj (1975), a Magyar Filmszemle Életműdíja (1986 és 1994), Magyar Művészetért Díj (posztumusz, 1995).

     

    A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992).

     

    A Karlovy Vary-i Filmfesztiválon a Munka díja (Életjel, 1954),

    A Karlovy Vary-i Filmfesztivál Fődíja (Hannibál tanár úr, 1956), a Varsó Filmfesztiválon a legjobb férfialakítás díja (Hannibál tanár úr, Szabó Ernő, 1957),

    a Magyar Filmkritikusok Díja (Két félidő a pokolban, 1961), a Bostoni Filmfesztiválon a Kritikusok Díja (Két félidő a pokolban, 1962),

    a Locarnói Filmfesztivál Különdíja (megosztva, Nappali sötétség, 1964), a Corki Filmfesztivál ezüst emléklap nagydíja (megosztva, Nappali sötétség, 1964),

    a Magyar Filmkritikusok Nagydíja (Húsz óra, 1965), a Pécsi Filmszemle nagydíja, a legjobb rendezés díja és Illés Györgynek a legjobb operatőri díja (Húsz óra, 1965), a Moszkvai Filmfesztivál Nagydíja (Húsz óra, 1965), a Római Filmfesztivál Nagydíja (Húsz óra, 1965), a Velencei Filmfesztivál UNICRIT-díja (Húsz óra, 1965), a Cinéma 60 c. lap díj (Húsz óra, 1965), a Magyar Filmkritikusok Díja a legjobb színészi alakításért (Húsz óra, Görbe János, 1966), a Római Filmfesztivál Aranydíja (Húsz óra, 1966), a Mexikói Filmfesztivál Arany Inka-díja (Húsz óra, 1966), a Mannheimi Filmfesztiválon a Fiatal Filmkritikusok Díja (Húsz óra, 1967),

    a Velencei Filmfesztivál San Giorgio-díja, Citta di Venezia Díja és a Cineforum Díja (Utószezon, 1967), a Velencei Filmfesztivál Cinema Nuovo-díja a legjobb színészi alakításért (Utószezon, Páger Antal, 1967),

    „Budapesti tizenkettő” (Körhinta és Hannibál tanár úr, 1968; „Új budapesti tizenkettő”, Körhinta, 2000),

    a Pécsi Filmszemle közönségdíja (A Pál utcai fiúk, 1968), Oscar-díjra jelölés (Hollywood, A Pál utcai fiúk, 1968), a Teheráni Filmfesztiválon a zsűri különdíja (A Pál utcai fiúk, 1969), a Moszkvai Filmfesztiválon az Ifjúsági Filmnapok II. díja (A Pál utcai fiúk, 1969),

    a Pécsi Filmszemlén és a Budapesti Filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplő díja (Plusz mínusz egy nap, Bencze Ferenc, 1972 és 1973),

    a Budapesti Filmfesztiválon a Magyar Filmkritikusok Nagydíja és Illés Györgynek a legjobb operatőri díja (141 perc A befejezetlen mondatból, 1975), a Moszkvai Filmfesztiválon a zsűri különdíja (141 perc A befejezetlen mondatból, 1975),

    a Budapesti Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díja (Magyarok, Papp Éva, 1979), a Moszkvai Filmfesztivál Nagydíja (Az ötödik pecsét, 1977), Oscar-díjra jelölés (Los Angeles, Magyarok, 1978), az Új-Delhi Filmfesztivál Arany Páva Fődíja (Magyarok, 1979), a Salamancai Filmfesztivál Fődíj (Magyarok, 1980),

    az Új-Delhi Filmfesztiválon a legjobb férfi alakítás díja (Fábián Bálint találkozása Istennel, Koncz Gábor, 1980),

    a Nyugat-Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve Díja (Requiem, 1982), a Sopoti Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díja (Requiem, Frajt Edit, 1983). 

    Főbb művei


    F. filmjei: Vihar (forgatókönyv: Urbán Ernő, bem.: 1952. dec.)
    Életjel (forgatókönyv: Tardos Tibor, bem.: 1954. szept. 5.)
    Körhinta (forgatókönyv: Sarkadi Imre, díszlet is, bem.: 1956. febr. 2.)
    Hannibál tanár úr (Móra Ferenc regénye nyomán, forgatókönyv: Gyenes István, Szász Péter, bem.: 1956. okt. 18.)
    Édes Anna (Kosztolányi Dezső regényéből, forgatókönyv: Bacsó Péterrel, díszlet is, bem.: 1958. nov. 6.)
    Bolond április (forgatókönyv: Karinthy Ferenc, díszlet is, bem.: 1959. aug. 6.)
    Dúvad (forgatókönyv: Sarkadi Imre regényéből F. Z., bem.: 1961. máj. 25.)
    Két félidő a pokolban (forgatókönyv: Thurzó Gábor, díszlet is, bem.: 1961. nov. 2.)
    Nappali sötétség (Palotai Boris regényéből forgatókönyv: F. Z., díszlet is, bem.: 1963. nov. 14.)
    Húsz óra (Sántha Ferenc regényéből forgatókönyv: Köllő Miklós, bem.: 1965. márc. 11.)
    Vízivárosi nyár (forgatókönyv: Horváth Márton, 1965. szept. 9.)
    Utószezon (Rónay György regényéből forgatókönyv: Szász Péter, bem.: 1967. febr. 23.)
    A Pál utcai fiúk (magyar–amerikai, Molnár Ferenc regényéből, forgatókönyv: F. Z., bem.: 1969. ápr. 3. )
    Isten hozta őrnagy úr! (Örkény István Tóték c. regényéből, forgatókönyv: F. Z., bem.: 1969. nov. 27.)
    Hangyaboly (Kaffka Margit regényéből, forgatókönyv:: Illés Endrével, bem.: 1971. okt. 21.)
    Plusz mínusz egy nap (Bodor Ádám novellájából, forgatókönyv: Zimre Péterrel, bem.: 1973. ápr. 5.)
    141 perc A befejezetlen mondatból (Déry Tibor regényéből, forgatókönyv: F. Z., 1975)
    Az ötödik pecsét (Sántha Ferenc regényéből, forgatókönyv: F. Z., bem.: 1976. okt. 7.), Magyarok (Balázs József regényéből, forgatókönyv: 1978. febr. 8.)
    Fábián Bálint találkozása Istennel (Balázs József regényéből, forgatókönyv: F. Z., bem.: 1980. márc. 21.)
    Requiem (Örkény István regényéből, forgatókönyv: F. Z., bem.: 1982. febr. 4.)
    Gyertek el a névnapomra! (Karinthy Ferenc Házszentelő c. drámájából, forgatókönyv: F. Z., bem.: 1984. ápr. 12.).

     

    F. filmforgatókönyvei: Dávid és Góliát (Kövesi Endre riportja alapján, Kövesi Endrével és Nádasy Lászlóval, betiltották, 1954)
    A tizenegyedik parancsolat (Müller Péter kéziratából, írta Müller Péterrel és Szász Péterrel, betiltották, 1959)
    Dúvad (Sarkadi Imre regényéből, betiltották, 1959)
    Fekete karnevál (Szász Péterrel, betiltották, 1960)
    Milyen madár volt? (Bacsó Péterrel, betiltották, 1962)
    Aludni is tilos (Aszlányi Károly regényéből, nem engedélyezték, 1964)
    Egymás mellett, akár a fókák (Sükösd Mihály A megérkezett c. novellája alapján, betiltották, 1967)
    Kaland (Kertész Ákos Makra c. műve alapján, betiltották, 1970)
    Malom a pokolban (Moldova György regénye alapján, az első változatát betiltották, az átírt változathoz Moldova György nem járult hozzá, 1980–1981).

     

     

    F. színházi rendezései: a Nemzeti Színházban: Grillparzer, Franz: Bánk hűsége. (díszlet is, bem.: 1941. szept. 17.)
    Móricz Zsigmond: Aranyos öregek. (bem.: 1941. dec. 6.)
    Shakespeare: Falstaff. (díszlet és jelmez is, bem.: 1942. máj. 23.)
    Kós Károly: Az országépítő. (bem.: 1942. szept. 5.)
    Giraudoux, Jean: Sellő. (díszlet is, bem.: 1943. jan. 2.)
    Szigligeti Ede: A mama. (bem.: 1944. szept. 23.)
    Scribe, Eugène: Navarrai Margit. (bem.: 1947. okt. 30.)
    Kassák Lajos: És átlépték a küszöböt. (bem.: 1948. jan. 30.)
    Szigeti József: Rang és mód. (bem.: 1948. máj. 9.)
    Kipphardt, Hainer: Az Oppenheimer-ügy. (bem.: 1965. ápr. 23.)
    a Művész Színházban: Pirandello, Luigi: Az ember, az állat és az erény. (díszlet is, bem.: Művész Színház, 1946. jún. 14.)
    Vandenberghe, Paul: Tizenhét éves vagyok. (díszlet is, bem.: 1947. jan. 10.)
    a Magyar Színházban: Békeffi István: Janika. (díszlet is, bemutató: 1946. okt. 23.)
    Hellman, Lilian: Kis rókák. (díszlet is, bem.: 1948. máj. 22.)
    a Kis Kamara Színházban: Galsworthy, John: Úriemberek. (díszlet is, bem.: 1948. szept. 17.)
    a Fővárosi Operettszínházban: Planquette, Robert: Rip van Winkle. (bem.: 1949. ápr. 22.)
    az Úttörő Színházban: Princev, E.–Hocsinszkij, J.: A csodák országa. (Horvai Istvánnal, díszlet is, bem.: 1949. szept. 24.)
    Beecher Stowe, Harriet: Tamás bátya kunyhója. (Horvai Istvánnal, díszlet is, bem.: 1950. jan. 13.)
    Fehér Klára: Becsület. (Marton Endrével, bem.: 1950. máj. 19.)
    a Petőfi Színházban: Molière: A képzelt beteg. (bem.: 1961. okt. 20.)
    a Madách Kamara Színházban: Polgár: Töltsön egy estét a Fehér Rózsában! (bem.: 1985. márc. 22.).

     

     

    F. filmdíszlettervei: Déryné (rendezte: Kalmár László, 1951)
    Erkel (rendezte: Keleti Márton, 1952)
    Dandin György (rendezte: Várkonyi Zoltán, 1955)
    színpadi díszletei: a Nemzeti Színházban: Ibsen, Henrik: Brand. (bem.: 1940 nyara)
    Grillparzer, Franz: Bánk hűsége. (bem.: 1941. ápr. 17.)
    Shakespeare: Falstaff. (jelmez is, bem.: 1942. máj. 23.)
    Madách Imre: Az ember tragédiája. (bem.: 1942. aug. 15.)
    Giraudoux, Jean: Sellő. (bem.: 1943. jan. 2.)
    Schiller, Friedrich: Stuart Mária. (bem.: 1943. okt. 2.)
    Scribe, Eugène: Navarrai Margit. (bem.: 1947. okt. 30.)
    Déry Tibor: Itthon. (bem.: 1948. jan. 9.)
    Fagyejev, Alekszandr: Az ifjú gárda. (bem.: 1949. márc. 15.)
    Osztrovszkij, Alekszandr: Jövedelmező állás. (bem.: 1950. ápr. 4.)
    a Művész Színházban: Halász Péter–Halász Rudolf: Házasság hármasban. (bem.: 1946. júl. 12.)
    Anouilh, Jean: Euridiké. (bem.: 1946. szept. 20.)
    Giraudoux: Trójában nem lesz háború. (bem.: 1946. nov. 6.)
    Christie, Agatha: Tíz kicsi néger. (bem.: 1946. nov. 29.)
    Vandenberghe, Paul: Tizenhét éves vagyok. (bem.: 1947. jan. 10.)
    Gádor Béla: Urak, költők, gyilkosok. (bem.: 1947. febr. 7.)
    Coward, Noël: Vidám kísértet. (bem.: 1947. márc. 27.)
    Sartre, Jean-Paul: Temetetlen holtak. (bem.: 1947. máj. 16.)
    Kesselring, Joseph: Arzén és levendula. (bem.: 1947. máj. 30.)
    Zerkovitz Béla: Csókos asszony. (bem.: 1947. júl. 13.)
    Dosztojevszkij, Fjodor: Bűn és bűnhődés. (bem.: 1947. okt. 22.)
    Ibsen, Henrik: Hedda Gabler. (bem.: 1948. jan. 8.)
    Gow, James–d’Usseau, Arnaud: Mélyek a gyökerek. (bem.: 1948. jan. 29.)
    Hellman, Lilian: Kis rókák. (bem.: 1948. máj. 22.)
    Miller, Arthur: Édes fiaim. (bem.: 1948. okt. 29.)
    Illés Endre: Hazugok. (bem.: 1949. jan. 14.)
    Goetz, Kurt: Erényes otthon. (bem.: 1949. febr. 11.)
    Jakobson, August: A Cander család. (bem.: 1949. ápr. 22.)
    a Magyar Színházban: Itt a forint! Kabaré. (bem.: 1946. júl. 27.)
    Békeffi István: Janika. (bem.: 1946. okt. 23.)
    Szántó Armand–Szécsény Mihály: Mimóza. (bem.: 1947. jan. 31.)
    Hervé, Louis-Auguste: Lili. (bem.: 1947. dec. 23.)
    Lavrenyov, Borisz: Amerika hangja: (bem.: 1950. okt. 13.)
    a Pesti Színházban: Molnár Ferenc: Liliom. (bem.: 1948. márc. 25.)
    a Kis Kamara Színházban: Galsworthy: Úriemberek. (bem.: 1948. szept. 17.)
    Kanin, Garson: Ócskavas nagyban. (bem.: 1948. dec. 17.)
    Wilde, Oscar: Eszményi férj. (bem.: 1949. máj. 14.)
    az Úttörő Színházban: Princev, E.–Hocsinszkij, J.: A csodák országa. (bem.: 1949. szept. 24.)
    Beecher Stowe, Harriet: Tamás bátya kunyhója. (bem.: 1950. jan. 13.)
    Katajev, Valentyin: Az ezred fia. (bem.: 1955. máj. 6.)
    a Vidám Színházban: Molière: Gömböc úr. (bem.: 1950. jan. 6.)
    Szurov, Anatolij: Vadnyugat. (bem.: 1950. márc. 24.)
    a Madách Színházban: Szigligeti Ede: Liliomfi. (bem.: 1950. febr. 4.)
    Zapolska, Gabriela: Dulszka asszony erkölcse. (bem.: 1955. márc. 4.)
    Molnár Ferenc: A doktor úr. (bem.: 1979. ápr. 14.)
    a kecskeméti Katona József Színházban: Fagyejev, Alekszandr: Az ifjú gárda. (bem.: 1950. ápr. 1.)
    a budapesti Katona József Színházban: Shaw, George Bernard: Candida. (bem.: 1959. okt. 2.)
    Shaw, George Bernard: Barbara őrnagy. (bem.: 1960. nov. 29.)
    Csiky Gergely: Mákvirágok. (bem.: 1961. jan. 13.)
    a Petőfi Színházban: Molière: A képzelt beteg. (bem.: 1961. okt. 20.)
    Lawler, Ray: A tizenhetedik baba nyara. (bem.: 1958. okt. 31.)
    a Vígszínházban: Thurzó Gábor: Záróra. (bem.: 1962. nov. 17.)
    Mesterházi Lajos: Az ártatlanság kora. (bem.: 1963. febr. 22.)
    O’Neill, Eugene: Amerikai Elektra. (bem.: 1963. okt. 29.)
    Gow, James–d’Usseau, Arnaud: Mélyek a gyökerek. (bem.: 1964. jan. 24.)
    Shisgal, Murray: Szerelem, óh! (bem.: 1966. okt. 7.)
    Thurzó Gábor: Az ördög ügyvédje. (bem.: 1966. dec. 20.)
    Sartre, Jean-Paul: Altona foglyai. (bem.: 1968. máj. 23.)
    Bruckner, Ferdinand: Angliai Erzsébet. (bem.: 1969. jan. 30.)
    Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. (bem.: 1969. febr. 1.)
    Maugham, Somerset: Színház. (bem.: 1969. nov. 30.)
    Szabó György: Napóleon és Napóleon. (bem.: 1970. ápr. 21.)
    Pirandello, Luigi: IV. Henrik. (bem.: 1970. szept. 21.)
    O’Neill, Eugene: Eljő a jeges. (bem.: 1971. febr. 26.)
    Feydeau, Georges: Bolha a fülbe. (bem.: 1971. okt. 15.)
    Ayckbourn, Alan: Keresztül-kasul. (bem.: 1972. dec. 29.)
    Vampilov, Alekszandr: Húsz perc egy angyallal. – Vampilov, Alekszandr: Kaland a főmettőrrel. (bem.: 1973. márc. 24.)
    Aldo, Nicolaj: Hárman a padon. (bem.: 1974. okt. 4.)
    Goldoni, Carlo: Nyaralni mindenáron. (bem.: 1975. máj. 15.)
    Rolland, Romain: A szerelem és a halál játéka. (bem.: 1975. máj. 21.)
    García Lorca, Federico: Bernarda Alba háza. (bem.: 1976. okt. 22.)
    az Ódry Színpadon: Shaw, George Bernard: Az orvos dilemmája. (bem.: 1965. dec. 10.)
    Achard, Marcel: Léon és Noël. (bem.: 1966. ápr. 1.)
    Knott, Frederick: Éjszakai telefon. (bem.: 1967. márc. 22.)
    Weingarten, Romain: A nyár. (bem.: 1974. jan. 18.)
    a Pesti Színházban: Weingarten, Romain: A nyár. (bem.: 1967. okt. 6. és 1978. szept. 15.)
    Strindberg, August: Haláltánc. (bem.: 1968. nov. 28.)
    Kesselring, Joseph: Arzén és levendula. (bem.: 1969. febr. 4. és 1985. febr. 8.)
    Páskándi Géza: Vendégség. (bem.: 1971. dec. 29.)
    Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra drága! (bem.: 1972. márc. 16.)
    Rabe, David: Bot és gitár. (bem.: 1974. febr. 1.)
    Roland: A szerelem és halál játéka. (bem.: 1975. máj. 21.)
    a Fővárosi Operettszínházban: Kálmán Imre: Csárdáskirálynő. (bem.: 1969. márc. 28., 1976. nov. 26. és 1980. szept. 13.)
    Scserbacsov, Vlagyimir: Dohányon vett kapitány. (bem.: 1973. márc. 30.)
    a József Attila Színházban: Kerr, Jean: Mary, Mary. (bem.: 1969. dec. 13.). 

    Irodalom

    Irod.: filmjeiről: Galsai Pongrác–Telegdi Polgár István: F. Z.: Édes Anna. (Filmvilág, 1958. 18.)
    Czibor János: F. Z.: Dúvad. (Filmvilág, 1961. 11.)
    Gyárfás Miklós: F. Z.: Dúvad. (Filmvilág, 1961. 12.)
    Bóka László: F. Z.: Két félidő a pokolban. (Filmvilág, 1961. 21.)
    Keresztury Dezső: F. Z.: Nappali sötétség. (Filmvilág, 1963. 22.)
    Gyertyán Ervin: F. Z.: Vízivárosi nyár. (Filmvilág, 1964. 24.)
    Keresztury Dezső: F. Z.: Húsz óra. (Filmvilág, 1965. 6.)
    Keresztury Dezső: F. Z.: A Pál utcai fiúk. (Filmvilág, 1969. 8.)
    Gyertyán Ervin: F. Z.: Hangyaboly. (Filmvilág, 1971. 21.)
    Hermann István: F. Z.: Hangyaboly. (Társadalmi Szemle, 1972)
    Mátrai-Betegh Béla: Menekülés a szabadságtól. F. Z.: Plusz-mínusz egy nap. (Filmkultúra, 1973)
    Almási Miklós: F. Z.: Plusz-mínusz egy nap. (Filmvilág, 1973. 8.)
    Árvai Jolán: F. Z.: 141 perc a befejezetlen mondatból. (Filmvilág, 1974. 9.)
    Nagy Péter: A folytatás hűsége. F. Z.: 141 perc a befejezetlen mondatból. (Filmkultúra, 1975)
    Hegedűs Zoltán: F. Z.: 141 perc a befejezetlen mondatból. (Filmvilág, 1975. 4.)
    Almási Miklós: A hűség csapdájában. F. Z.: Az ötödik pecsét. (Filmkultúra, 1976)
    Hermann István: F. Z.: Az ötödik pecsét. (Filmvilág, 1976. 20.)
    Halász László: Egy magyar film hatásvizsgálata. F. Z.: Az ötödik pecsét. (Filmkultúra, 1977)
    Balogh Tibor: F. Z.: Magyarok. (Vigilia, 1978)
    Szabó György: Korkép és vallomás. F. Z.: Magyarok. (Filmkultúra, 1978)
    Almási Miklós: F. Z.: Magyarok. (Filmvilág, 1978. 4.)
    Lukácsy Sándor: Jó Tiborc a rossz huszadik században. F. Z.: Fábián Bálint találkozása Istennel. (Filmvilág, 1980. 3.)
    Alexa Károly: A műfajváltás nehézségei. F. Z.: Requiem. (Filmkultúra, 1982)
    Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka. F. Z.: Requiem. (Filmvilág, 1982. 2.)
    Tarján Tamás: Puska a manzárdban. F. Z.: Gyertek el a névnapomra! (Filmkultúra, 1984)
    Almási Miklós: László-napi tűzijáték. F. Z.: Gyertek el a névnapomra! (Filmvilág, 1984. 4.)
    Körhinta. – Hannibál tanár úr. – Húsz óra. – 141 perc a befejezetlen mondatból. – Az ötödik pecsét. (Negyven év száz magyar játékfilmje. Vál., szerk. Karcsai Kulcsár István és Veress József. A Magyar Filmintézet kiadványa. Bp., 1985)
    Erős Ferenc: A szembenézés kudarca. F. Z.: Utószezon. (Szombat, 2000)
    Dániel Ferenc: Éljen Nyúl! F. Z.: Hannibál tanár úr. (Filmvilág, 2007. 2.)
    Vajdovich Györgyi: Az örkényi groteszk filmen. F. Z. Isten hozta őrnagy úr! című filmadaptációja. (Apertúra [folyóirat], 2008)
    Juhász Tamás: „Eladó a menyasszony!“ Szexualitás, patriarchátus és politika F. Z. Körhintájában. (Apertúra [folyóirat], 2010)
    Pápai Zsolt: F. Z.: A Pál utcai fiúk. (Filmvilág, 2012. 9.)
    Lénárt András–Szász Anna Lujza–Zombory Máté: Elfeledett szembenézés. Holokauszt és emlékezés F. Z. Utószezon című filmjében. (Buksz, 2013)
    A festő-filmrendező. Beszélgetés F. Z. unokájával, Fábri Péterrel. (Műértő, 2014)
    Varga Balázs: F. Z.: Az ötödik pecsét. (Filmvilág, 2014. 7.). 


    Irod.: Bíró Yvette: Stílusproblémák a mai filmművészetben. Jegyzetek F. Z. és Máriássy Félix rendezői stílusáról. (Filmkultúra, 1962)
    Zsugán István: Öt magyar filmrendező: F. Z., Jancsó Miklós, Kósa Ferenc, Kovács András, Szabó István. (A Hungarofilm kiadványa. Bp., 1967)
    Gerskovics, Alekszandr Abramovics: Fábri. Monográfia. Orosz nyelven. (Moszkva, 1969)
    Veress József: Rendezői portrék. F. Z. (Alföld, 1971)
    Nádasy László: F. Z. Kismonográfia. (Filmbarátok kiskönyvtára. Kortársaink a filmművészetben. A Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum kiadványa. 1–2. kiad. Bp., 1974; 3. kiad. 1981)
    F. Z. Szerk. Abonyi Éva, Zsugán István. (Filmek és alkotók. 2. Bp., 1975)
    Nemes Károly: Egy életmű a társadalom fejlődésében. A hatvanéves F. Z. (Filmkultúra, 1977)
    Nádasdy Zoltán: F. Z. hatvanéves. (Filmvilág, 1977. 19.)
    Magyarok. Balázs József és F. Z. filmje. (Az ötlettől a filmig. Bp., 1978)
    Révy Eszter: F. Z. és színészei. (Filmkultúra, 1984)
    Hudra Klára: F. Z. (Filmkultúra, 1986)
    Szilágyi Gábor: Két állításról. Megjegyzés F. Z. el nem hangzott referátumához. (Filmkultúra, 1989)
    Müller Tibor: „A művészet lényege nem más, mint szolgálat.“ Látogatóban F. Z.-nál. (Budapest [folyóirat], 1989)
    Nemeskürty István: F. Z. a képalkotó művész. Szerk. Pap Pál, a szöveget gondozta Krajnyák Anikó. Az előszót és az utószót írta Koltay Gábor. (Bp., 1994)
    Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet. 1964–1994. (Bp., 1994)
    Barabás Klára: „Az a mániám, hogy az ember alapvetően szabadságra született.“ Interjú F. Z. filmrendezővel. (Műhely, 1994)
    Bacsó Péter: A japán tornatanár. B. P. F. Z.-ról. – Illés György: A színészt tartotta a legfontosabbnak. I. Gy. F. Z.-ról. (Európai Utas, 1994)
    Újhelyi János: Emléktöredékek F. Z.-ról. Az állandó dramaturg naplójából. (Magyar Nemzet, 1994. szept. 3.)
    Marx József: F. Z. Fák és folyondárok, egy komoly filmrendező pályaképe. Monográfia. (Bp., 2004)
    Bellák Gábor: „a tükrön a lehelet…“ A festő F. Z. (Art Magazin, 2007). 


    Irod.: Film kislexikon. Szerk. Ábel Péter. (Bp., 1964)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Új filmlexikon. I–II. köt. Főszerk. Ábel Péter. (Bp., 1971–1973)
    Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben? Akik a magyar filmeket csinálják. Főszerk. Papp Sándor, szerk. Karcsai Kulcsár István. (Bp., 1983)
    Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
    Magyar ki kicsoda? 1990. Főszerk. Hermann Péter. (Bp., 1990)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
    Névjegy. A Magyar Művészeti Akadémia kincsestára. Életrajzok, dokumentumok. 1992–1994. Szerk. Hegyi Béla. (Bp., 1995)
    Magyar rendezők könyve. Szerk. Gelencsér Gábor. (Bp., 1999)
    Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
    Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944 (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2017

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (67), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (98), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (52), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (898), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (298), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (168), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (172), könyvtáros (63), közgazdász (168), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (668), meteorológus (14), mezőgazda (117), mezőgazdasági mérnök (97), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (80), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2017. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu