Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Laborfalvi Róza emlékezete 2.
    Lilla emlékezete 2.
    Lilla emlékezete 3.
    Mérei Gyula
    Regöly-Mérei Gyula

    Fehér Lajos

    agrárpolitikus, újságíró, szerkesztő


    Született: 1917. december 15. Szeghalom, Békés vármegye
    Meghalt: 1981. november 1. Budapest
    Temetés: 1981. november 11. Budapest
    Temetési hely: Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteon

    Család

    Református családból származott. Sz: Fehér Gyula (1893–1953) tanyasi bérlő, mezőgazdasági idénymunkás, U. Nagy Eszter (1896–1965). Testvére: Fehér Gyula (1916–) politikus, újságíró, a Nemzeti Parasztpárt (NPP) Zala vármegyei titkára, Fehér József (1922–) tisztviselő, Fehér Károly (1928–1994) mezőgazdasági mérnök, Állami Díjas és Fehér Zsuzsanna (1920–2008) tisztviselő. F: 1945-től Diera Éva (1925–) újságíró, nőmozgalmi vezető. Leánya: Fehér Erzsébet (1946–) tisztviselő és Fehér Ágnes (1948–) iparművész; fia: Fehér Lajos (1954–) mezőgazdasági mérnök.

    Iskola

    Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, a Péter András Református Reálgimnáziumban éretts. (1936), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen történelem–latin szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1941). Tanulmányai idején a Debreceni Református Kollégium tagja.

    Életút

    Diákévei alatt a Márciusi Front aktivistájaként bekapcsolódott az antifasiszta, népi erőket tömöríteni kívánó mozgalomba (1937–1938), majd szoros kapcsolatba került a Bolyai- és a Györffy-kollégistákkal (1941–1942). Tanulmányainak befejezése után Budapesten újságíró, a Szabad Szó c. hetilap egyúttal a debreceni Tiszántúl c. napilap és a kisgazdapárti Kis Újság munkatársa (1941–1943). Az illegális KMP tagja (1942-től), egyúttal részt vett a Magyar Parasztszövetség Földmunkás Szakosztályának megszervezésében is. Feladata volt a szegényparasztság mozgósítása és bekapcsolása az ellenállási mozgalomba (1942. dec.-től). A KMP vidéki propagandamunkájának vezetője (1943. szept.–1944 nyara), a Békepárt nevet felvett kommunista párt röpiratainak és memorandumainak terjesztője (1944 nyara). A KMP Katonai Bizottságának tagja (1944. szept.-től), a budapesti partizáncsoportok szervezőjeként és az ún. akciócsoportok irányítójaként jelentős szerepet játszott a fegyveres nemzeti antifasiszta ellenállásban (1944. szept.–1945. febr.).



    A II. világháború után alezredesi rangban a Magyar Államrendőrség Budapesti Rendőr-főkapitánysága Politikai Rendészeti Osztályának h. vezetője (1945. jan.–1946. szept.). A Szabad Föld c. hetilap munkatársa (1946–1947), a lap felelős szerkesztője (1947. máj. 25.–1954. júl. 1.), a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja, főszerkesztő-helyettese és a mezőgazdasági rovat vezetője (1954. júl. 1.–1955. ápr. 29.), A Balaton-Nagybereki Állami Gazdaság igazgatója (1955. máj.–1956. okt.).

     

    Országgyűlési képviselő (1950. máj. 8.–1953. máj. 17. és 1953. máj. 17.–1958. nov. 16.; Békés megye, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24.). Az MDP KV póttagja (1954. máj. 30.–1956. okt. 31.). A forradalom és szabadságharc kitörésekor a KV Katonai Bizottságának tagja (1956. okt. 24.). A későbbi Kádár-korszak vezetői közül a forradalom idején ő ált a legközelebb Nagy Imréhez. Az MSZMP megalakulása után a párt új lapja, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese (1956. nov. 2–4.), főszerkesztője (1956. nov. 7.–1956. nov. 24.), a szénellátásért felelős kormánybiztos (1956. dec. 11.–1957. máj. 1.). Részt vett az MSZMP szervezésében, az MSZMP KB (1956. nov. 11.–1981. nov. 1.), az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága (1956. nov. 7.–1957. jún. 29.), az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1975. márc. 22.). A KB Mezőgazdasági Osztályának vezetője (1957. febr. 12.–1959. dec. 5.), az MSZMP KB mezőgazdasági titkára (1959. dec. 5.–1962. nov. 24.). Az MSZMP KB Államgazdasági Bizottsága (1959–1966), Gazdaságpolitikai Bizottsága tagja (1966–1974), a KB Szövetkezetpolitikai Munkaközösségének elnöke (1970–1974). A Minisztertanács elnökhelyettese (1962. nov. 27.–1974. márc. 21.)

    Fock Jenő és Nyers Rezső mellett az új gazdasági mechanizmus egyik legjelentősebb támogatója, alapvető szerepe volt abban, hogy a mezőgazdaságban gyakorlatilag két évvel korábban vezették be az új gazdaságirányítási rendszert (1966).



    A Rákosi- és a korai Kádár-korszak egyik jelentős agrárpolitikusa. Már 1946-ban az MKP-nak a falusi lakosságot megszólító hetilapjának, a Szabad Földnek a szerkesztője. Itt került szoros munka- majd baráti kapcsolatba Nagy Imrével (1896–1958), aki a lap főszerkesztője volt (1949-ig). Nagy Imre kormányra kerülése után határozottan kiállt a miniszterelnök agrárprogramja mellett, bekerült az MDP KV-be és az országos pártlap, a Szabad Nép hatfős szerkesztőbizottságába: a mezőgazdasági rovatot vezette. Nagy Imre bukása után menesztették a laptól (1955), ám „száműzetésében” is kitartott mellette. Az új párt, az MSZMP alapító tagja. A Szabad Nép helyébe lépő, kezdetben a Nagy Imre-kormány lapjaként megjelenő Népszabadság főszerkesztő-helyettese. November 4-én, amikor a lap utolsó száma az utcára került, az „ellenforradalom” (a korabeli szóhasználat a szovjet inváziót értette ez alatt!) megindulásakor, Nagy Imre rövid, drámai szózatot intézett az ország népéhez, majd munkatársaival – köztük Haraszti Sándor főszerkesztővel – és családtagjaival együtt a jugoszláv követségre menekült. November 5-én Kádár nyomában Szolnokra megérkezett a korábban Moszkvába menekült rákosista káderek egy csoportja, akik újraindították a Szabad Népet. A régi-új pártlap két napig – november 6-án és 7-én, kedden és szerdán – a Népszabadság helyébe lépett. A november 8-án ismét megjelenő Népszabadságnak már Fehér Lajos lett a főszerkesztője. Nagy Imre egykori közeli munkatársának személye és szerkesztői tapasztalata kezdetben kompromisszummak tűnt az új hatalom és a lázadók között. A Népszabadság és a Szabad Nép november 8-ától november 11-ig – csütörtöktől vasárnapig – párhuzamosan jelent meg. A néhány napos „ideológiai zűrzavart” a „rég-új” MSZMP megsemmisítő bírálata zárta le. A bírálat hatására a Kádárhoz hű káderek egy csoportja – köztük Berei Andor és felesége, Andics Erzsébet – visszarepült Moszkvába, a Szabad Nép megszűnt. Nemsokára azonban Fehér Lajost is felmentették főszerkesztői beosztásából, helyére a Kádárhoz hű „moszkvai szolnoki” Friss István került – főszerkesztőnek.

     

    Fehér Lajos a magyar agrárium jövőjét a szövetkezesítés útján létrejövő mezőgazdasági nagyüzemekben látta, ám kialakításukat fokozatosan, a parasztságnak tett engedményekkel és modernizációval egybekötve kívánta elérni. Dögei Imre (1912–1964) földművelésügyi miniszter, a párt másik agrárpolitikusa azonban a szovjet kolhozrendszert támogatta. Kezdetben Dögei álláspontja győzött, egy rövid időre Fehér Lajos háttérbe szorult. Az 1959 elején rohamtempóban, erőszakos módszerekkel megindított téeszesítés első válságjeleinek hatására azonban újra megerősödött Fehér Lajos pozíciója. Az MSZMP VII. kongresszusán (1959. november 30–december 5.) a KB Titkárságának tagjává választották, felügyelete alá tartozott a Mezőgazdasági Osztály és a Pártgazdasági Osztály (valamint a Békés, a Hajdú-Bihar, a Heves, a Szabolcs-Szatmár és a Szolnok Megyei Bizottságok). Az általa kezdeményezett korrekcióknak köszönhető, hogy az 1961 februárjára gyakorlatilag lezajlott kollektivizálás (a szántóterület 90%-a szövetkezetek és állami gazdaságok kezelésébe került) a vártnál kisebb gazdasági visszaeséssel járt.

     

    A Szövetkezetpolitikai Munkaközösség élére kerülésével az egyik legtekintélyesebb szakpolitikus lett. Befolyásával elérte, hogy a mezőgazdaságban már 1966. január 1-jével bevezessék az új gazdasági mechanizmust, amelynek következményeként a termelőszövetkezetek egyre inkább egy önállóan gazdálkodó „szocialista vállalati” forma felé mozdultak el, 1967-ben pedig olyan intézményi reformokat hajtott végre, amelyek a rendszerváltozásig érintetlenek maradtak (négy országos főhatóságból egy csúcsszerv, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium [MÉM] felállítása, valamint az agrárium érdekképviseleti szervének, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának [TOT] megalapítása). A hazai reformellenes konzervatívok (pl. Biszku Béla, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán stb.) felülkerekedése után Kádár 1972-ben a reformok továbbfejlesztése helyett azok leállítása mellett döntött. Fehér Lajos fokozatosan kiszorult a pártvezetésből. 1974. márc.-ban leváltották miniszterelnök-helyettesi tisztségéből, az MSZMP XI. kongresszusán (1975. márc. 17–22.) pedig a PB-ből is kimaradt.

    Emlékezet

    Fehér Lajos Szeghalomban született, Budapesten élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a budapesti Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson Németh Károly az MSZMP KB és a Minisztertanács, Padányi Mihály a Magyar Partizán Szövetség, Barla-Szabó Ödön a család és a barátok nevében búcsúztatta. Fehér Lajos munkásságával először Sipos Levente foglalkozott, ő adta közzé válogatott írásait, ill. ő tette közzé önéletrajzát is. Az első monográfiát Papp István írta róla (2017-ben).

    Elismertség

     

    Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950 és 1952), Szocialista Munkáért Érdemérem (1953), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1977).

     

    Az Osztrák Köztársaság nagy arany becsületrendje szalagon (1970).

    Elismerés

    A Magyar Partizán Szövetség elnöke (1956–1981). 

    Főbb művei

    F. m.: Harcunk Budapestért. Fejezet a magyar ellenállási mozgalom történetéből. 4 táblával és 1 térképpel. Ill. Gáll Gyula. (Bp., Szikra, 1946; 2. kiad. 1955; 3. kiad. 1969)
    Nagyatáditól a földreformig. (Szabad Föld Könyvtára. 53. Bp., Szikra, 1947)
    A magyar demokrácia három éve. (Bp., Szikra, 1947)
    Parasztszövetkezetek. (Az MKP Oktatási Osztálya kiadványa. Bp., 1947)
    Magyar szabadsághősök. (Szabad Föld Téli Esték Könyvei. Bp., Szikra, 1948)
    Új élet szabad földön. (Az Országos Tervhivatal kiadványa. Bp., 1948)
    Munkás-paraszt szövetség. (Az MDP KV Oktatási Osztálya kiadványa. Bp., 1948)
    Tiéd az ország, magadnak építed. A magyar demokrácia 4 éve. (Bp., Szikra, 1948)
    Fasizmus ellen a magyar szabadságért. (Bp., Szikra, 1948)
    Öt hét a világ legfejlettebb mezőgazdaságában. Riportkönyv a magyar parasztküldöttség szovjetunióbeli tanulmányútjáról. (Bp., DÉFOSZ, 1949)
    Szovjet tapasztalatokkal a szocialista mezőgazdaságért. 16 táblával. (Bp., Szikra, 1952)
    Termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete és fealdatai. (Magyar–Szovjet Közgazdasági Szemle, 1952)
    A mezőgazdasági rovatok feladata a kormányprogram megvalósításában. (Bp., MÚOSZ, 1953)
    A magyar mezőgazdaság fejlődésének útja. (Bp., Kossuth, 1957)
    A mezőgazdaság szocialista átalakításáért. Kádár János, F. L. és Loconczi Pál beszédei az Országgyűlés 1960. dec. 1–9-i ülésszakán. (Bp., Kossuth, 1960)
    A mezőgazdaság szocialista átalakításának és a termelőszövetkezetek megszilárdításának hazai tapasztalatai és feladatai. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1960)
    Hogyan tovább a mezőgazdaságban? (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1962)
    A szocialista mezőgazdaságért. Cikkek, előadások. (Bp., Kossuth, 1963)
    A mezőgazdaság három éve. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1965)
    A mezőgazdaság fejlesztésének fő irányai. (Bp., Kossuth, 1966)
    Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései. (Az MSZMP KB Politikai Akadémiája. Bp., Kossuth, 1969)
    Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965–1969. (Bp., Kossuth, 1970)
    Agrár- és szövetkezeti politikánk időszerű kérdései. – A tanácsrendszer létrejötte és fejlődésének húsz esztendeje. (Állam és Igazgatás, 1970)
    Az 1971. évi törvény a tanácsokról. F. L. felszólalása. (Állam és Igazgatás, 1971)
    Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei. Vál. Fekete Ferenc. A bevezetést írta F. L. (Bp., Kossuth,. 1973)
    Az urbanizáció és a városi cím. Gondolatok Békés nagyközség várossá alakulása alkalmából. (Állam és Igazgatás, 1973)
    Így történt. Visszaemlékezések. (Tények és tanúk. Bp., 1979; 2. kiad. 1981)
    Sorsfordító évtizedek. Cikkek és beszédek. 1941–1981. Vál., az előszót írta Barla-Szabó Ödön és Sipos Levente. (Az MSZMP KB Párttörténeti Intézete kiadványa. Bp., Kossuth, 1987)
    Curriculum vitae. Közzéteszi Sipos Levente. (Békési Élet, 1987).

     

    F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: A szövetkezeti fejlődés kiszélesítése 1949 őszén és ennek okai. (1949)
    A nagyszénási Dózsa György Termelőszövetkezet élete és munkája. (1950)
    Pártunk parasztpolitikájának központi kérdése: szövetség a középparaszttal. (1954)
    )
    A termelőszövetkezetek erősítésének feladatai. (1957)
    A falusi pártmunka javításáról. (1958)
    Termelőszövetkezeteink megszilárdításának és a mezőgazdasági termelés fellendítésének időszerű kérdései. (1960)
    Erősítsük termelőszövetkezeteink szocialista jellegét! – A mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról. (1962)
    Szövetkezeti törvény – szövetkezeti élet. (1971).

    Irodalom

    Irod.: Réti László: F. L.: Harcunk Budapestért. (Társadalmi Szemle, 1955)
    Horváth József: A magyar antifasiszta ellenállási mozgalom. Interjú F. L.-sal. (Az első évek. A Népszabadság interjúsorozata. 1945–1948. Szerk. Víg Lajosné. Bp., 1970)
    Csizmadia Ernő: F. L.: Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965–1969. (Közgazdasági Szemle, 1970)
    Zsarnóczai Sándor: Sikeres agrárpolitika útján. F. L.: Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965–1969. (Társadalmi Szemle, 1970)
    Molnár Imre: F. L.: Agrár- és szövetkezeti politikánk 1965–1969. (Állam és Igazgatás, 1971)
    Sipos Levente: Szeghalomtól a németellenes partizánharcokig. F. L.: Így történt. (Békési Élet, 1980)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1981. nov. 3.)
    F. L. (Magyar Vízgazdálkodás, 1981)
    F. L. (Nimród, 1981)
    Csonka Rózsa: F. L.: Sorsfordító évtizedek. (Agrártörténeti Szemle, 1988)
    Sipos Levente: Kolhozosítás vagy szövetkezesítés? D. I. és Fehér Lajos vitái 1957-ben. (Agrártörténet – agrárpolitika. Tanulmányok Szuhay Miklós emeritus professzor tiszteletére. Szerk. Buza János, Estók János, Szávai Ferenc, Varga Zsuzsanna. Bp., 2006)
    Sipos Levente: F. L. tevékenysége 1956–1958-ban. (1956 és a magyar agrártársadalom. Szerk. Estók János. Bp., Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2006)
    Papp István: F. L. és a magyar református szellemi örökség. (Egyháztörténeti Szemle, 2010)
    Papp István: F. L., Péter Gábor helyettese. (Betekintő, 2011)
    Papp István: F. L. pályafutása 1945-től 1948-ig. (Agrártörténeti Szemle, 2011)
    Papp István: Útkeresés. F. L. gyermek- és ifjúkora. 1917–1939. (Századok, 2014)
    Papp István: Fehér Lajos. Egy népi kommunista politikus pályaképe. (ÁBTL Monográfiák. Bp., 2017).


    Irod.: Munkásmozgalom-történeti lexikon. (Bp., 1972)
    Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
    Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon. (Thousand Oak, 1994)
    A magyar népi mozgalom almanachja. 1932–1982. (Bp., 1996)
    Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
      Varga Zsuzsanna: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon. 1956–1967. (Bp., 2001)
    Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
    Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009).

     

     

    neten:

     

     

    https://neb.hu/asset/phpTowIV6.pdf

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (19), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (184), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (71), egyházi író (21), egyháztörténész (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (23), gazdasági mérnök (102), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (32), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (54), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (69), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (66), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (940), irodalomtörténész (272), jezsuita szerzetes (11), jogász (310), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (180), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (33), levéltáros (89), matematikus (96), mérnök (685), meteorológus (14), mezőgazda (123), mezőgazdasági mérnök (101), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (18), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (85), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (45), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu