Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Alexics György
    Báthy Anna
    Krassó György
    Major Tamás, tasnádi
    Sík Endre

    Valkó Márton

    politikus, gazdasági vezető, diplomata


    Született: 1911. november 17. Debrecen
    Meghalt: 1996. március 23. Budapest
    Temetés: 1996. április 15. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Sz: Valkó Mihály, Séri Zsuzsanna.

    Iskola

    Debrecenben hat elemi és négy polgári osztályt végzett (1926), vasesztergályos segédlevelet szerzett (1929). A II. világháború után a Gazdasági és Műszaki Akadémián üzemmérnöki és gazdasági mérnöki okl. szerzett (1951).

    Életút

    A debreceni Bocskai Vasöntöde Motor és Gépgyár Rt. vasesztergályos tanulója (1926–1929), majd a fővárosba költözött, de ott nem tudott elhelyezkedni, alkalmi munkákból élt (1929–1930). Franciaországban telepedett le, ahol különböző gyárakban a szakmájában dolgozott (1930–1936) és belépett a legnagyobb szakszervezeti tömörülésbe, az Általános Munkaszövetségbe (Confédération Générale du Travail, CGT). Az 1936. máj. 1-jei tüntetésen való részvétele miatt tartózkodási engedélyét nem hosszabbították meg. Hazatért Magyarországra, egy székesfehérvári gépüzem (1936–1937), a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek Idomszer Osztályának esztergályos gyári munkása (1937–1945). A jászberényi I/2. zászlóaljnál katonai szolgálatot teljesített (1942–1943).

     

    A II. világháború után a Weiss Manfréd Művek egyik vidéki olajütőjének vezetője (1945–1946), a Nehézipari Központ (NIK) Racionalizálási Osztályának helyettes vezetője (1946–1947), a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű ózdi részlegének vezetője (1947–1948), az átszervezések után az Ózdi Nemzeti Vállalat, ill. 1950-től az Ózdi Kohászati Művek vezérigazgatója (1948. febr.–1950. febr.). A csepeli Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek (a korábbi Weiss Manfréd-gyár) vezérigazgató-helyettese (1950. febr.–1951. nov.), a budapesti Földalatti Gyorsvasút Építő Vállalat, ill. Földalatti Vasútépítő Vállalat igazgatója (1951. febr.–1953. aug.). A diósgyőri (miskolci) Lenin Kohászati Művek (LKM) vezérigazgatója (1953. aug.–1964. márc.). A Magyar Népköztársaság párizsi nagykövete (1964. máj. 8.–1968. aug. 12.). A Budapesti Közlekedési Építő Vállalat (KÉV Metro) vezérigazgatója (1968–1974), nyugdíjba vonult (1974).

     

    Az MDP KV póttagja (1954. máj. 30.–1956. okt. 31.). Az MSZMP KB póttagja (1957. jún. 29.–1962. nov. 24.), az MSZMP KB tagja (1962. nov. 24.–1966. dec. 3.).



     

    Az Üzemszervezési Tudományos Egyesület, ill. az Üzemi Tervgazdasági és Tudományos Egyesület (ÜTE) alapító társelnöke (1951–1953). A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) választmányi tagja (1952-től), és a MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottság alapító tagja (1958-tól). A MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottságból – részben a kezdeményezésére megalakult – Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (SZVT) alelnöke (1970. nov. 11.–1974), főtitkára (1974–1977), társelnöke (1978–1986), örökös tagja (1986-tól).



    Franciaországban a CGT aktivistája, hazatérése után kapcsolatba került Demény Pállal (1901–1991), a legnagyobb magyarországi, nem szovjet irányítás alatt álló kommunista mozgalom vezetőjével és részt vett annak tevékenységében (röplapokat, antifasiszta propagandakiadványokat terjesztett, előadásokat tartott a francia munkásmozgalomról, 1937–1944). Az ország német megszállása után a nemzeti ellenállás tagja fegyveres szabotázsakciókat szervezett, a II. világháború után belépett a Magyar Kommunista Pártba (1945-től, utóbb tagságát 1938-tól ismerték el). Az 1950-es évek egyik ismert munkásigazgatójaként jelentős szerepet játszott a Nehézipari Központ megszervezésében a magyar nehézipari vállalatok rendszerének kialakításában. Az Ózdi Nemzeti Vállalat vezérigazgatójaként a Kossuth-díj arany fokozatával tüntették ki (Biró Ferenccel, Rákosi Mátyás testvérével megisztva, 1949-ben). Mérnöki oklevelének megszerzése után a metró építésére életrehívott Földalatti Gyorsvasút Építő Vállalat élére állították. Miután a Nagy Imre-kormány leállította a földalatti-építkezést, Miskolcra helyezték, a Diósgyőri Kohászati Művek (= Lenin Kohászati Művek, LKM) vezetésével bízták meg. 1964-ben kiváló francia kapcsolatai révén diplomáciai szolgálatra rendelték, Magyarország párizsi nagykövete volt, majd visszarendelték Budapestre, a KÉV Metro vezérigazgatójaként a metróépítés befejező munkálatait irányította.

    Kutatóként a magyarországi szervezési és vezetési tudományok egyik kezdeményezője, intézményi és szervezeti kereteinek kialakítója.

    Elismerés

    Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1948), Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1950), Földalatti Vasút Emlékérem (1953), Munkás–Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Szocialista Hazáért Érdemrend (1969), Haza Szolgálatáért Érdemérem (arany, 1971), Munka Érdemrend (arany, 1972), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1974), Április 4. Érdemrend (1987).

    Főbb művei

    F. m.: A termelő munkások arányának növelése a Lenin Kohászati Művekben. (Közgazdasági Szemle, 1954. 3.)
    A kohósalak értékesítése. (Kohászati Lapok, 1961. 1.)
    A termelékenység emelésének egyik alapja: a helyes létszámgazdálkodás. (Pártélet, 1961. 2.)
    A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tevékenységéről. (Ipargazdasági Szemle, 1976. 2-3.)
    A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tevékenysége. (Vezetéstudomány, 1977. 3.).

    Irodalom

    Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1996. ápr. 12.)
    Garadnai Zoltán: A a magyar–francia diplomáciai kapcsolatok története. 1945–1966. (Külpolitika, 2001. 1-2.)
    Iratok a magyar–francia diplomáciai kapcsolatok 1936–1965 közötti történetéhez. Közli: Garadnai Zoltán. (Múltunk, 2004. 3.)
    Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései. 1963. jan. 14.–1963. dec. 31. (Külügyi Szemle, 2007. 1.)
    Garadnai Zoltán: A magyar–francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt. (Külügyi Szemle, 2011. 4.).


    Irod.: Ki kicsoda? (4. átd. kiad. Bp., 1981)
    Miskolci életrajzi lexikon. Szerk. Dobrossy István, Eszenyi Miklós, Zahuczky László. (Miskolc, 2008)
    Főkonzulok, követek és nagykövetek. 1945–1990. Szerk. Baráth Magdolna és Gecsényi Lajos. (Bp., 2015).

     

     

    neten:

     

     

    https://neb.hu/asset/php9mndyM.pdf

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2020

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (23), állatorvos (72), állattenyésztő (17), antropológus (12), atléta (19), bakteriológus (15), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (33), bibliográfus (23), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (185), bíró (15), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (40), edző (71), egészségpolitikus (10), egyházi író (21), egyháztörténész (10), emlékiratíró (10), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (48), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (27), festő (122), festőművész (119), filmrendező (15), filológus (58), filozófus (76), fizikus (113), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (35), fül-orr-gégész (24), gazdasági mérnök (105), gazdasági vezető (13), gazdaságpolitikus (38), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (55), geológus (71), gépészmérnök (159), grafikus (69), gyermekgyógyász (37), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (71), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (17), író (957), irodalomtörténész (275), jezsuita szerzetes (11), jogász (317), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (174), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (181), könyvtáros (68), közgazdász (185), kritikus (52), kultúrpolitikus (22), labdarúgó (34), levéltáros (89), matematikus (97), mérnök (695), meteorológus (14), mezőgazda (126), mezőgazdasági mérnök (104), mikológus (12), mikrobiológus (25), miniszterelnök (24), műfordító (213), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (35), művészeti író (14), művészettörténész (91), muzeológus (87), nagybirtokos (63), neonatológus (14),


    © Névpont, 2020. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu