Berény Róbert
Berény Róbert

2024. március 29. Péntek

Berény Róbert

festőművész, grafikus

Névváltozatok

1902-ig Bakofen Róbert

Születési adatok

1887. március 18.

Budapest

Halálozási adatok

1953. szeptember 10.

Budapest

Temetési adatok

1953. szeptember 14.

Budapest

Farkasrét


Család

Szülei: Bakofen Nándor gabonakereskedő, Lindner Fáni (= Lindner Franciska).

Testvére: Berény Mór Manó (1885. jún. 25. Bp.–1960. márc. 15.) gabonaügynök. Berény Mór Manó felesége: Steiner Irén (1894. jan. 1. Bp.–1971. jún. 29. Bp.), Steiner Miksa és Jónás Szeréna leánya.

Felesége:

1. 1912. máj. 18.–1924. okt. 2.: Somló Ilona (= Somló Léni; Spitzer Ilona, 1891. jún. 2. Bp.), a Külügyminisztérium gyors- és gépírónője, Spitzer Gyula Jakab és Abeles Klára leánya. Elvált. Leánya: Berény Vera mozdulatművész. Somló Ilona testvére: Somló Lili (= Somló Lívia, 1887–1937. ápr. 1. Bp. Temetés: 1937. ápr. 4. Farkasrét) festőművész. Somló Lili férje: Ignotus (Veigelsberg Hugó, 1869–1949) író, újságíró, szerkesztő.

2. 1926. júl. 30.–1953. szept. 10.: Breuer Etelka (1898. aug. 7. Pécs–1977. aug. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1977. aug. 18. Farkasrét) csellóművész, Breuer Miksa és Justus Rudolfina leánya. Leánya: Berény Anna.

Iskola

Elemi iskoláit a budapesti Deák téri Iskolában végezte, a budapesti V. kerületi Markó utcai Főreáliskolában éretts. (1904). A Budapesti Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar (1904), a párizsi Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke (1905).

Párizsban élt (1905–1911), de a nyarakat Magyarországon (Budán, a Városmajor utcai kúrián és Tahitótfalun, rokonainál) töltötte.

Életút

Kiállító művész (1906-től), majd szabadiskolát nyitott Budapesten, a Városmajorban (1918. nov.). A Tanácsköztársaság idején a Művészeti és Múzeumi Direktórium Festészeti Osztályának vezetője (1919. márc. 27.–1919. máj. 20.), a Közoktatási Népbiztosság diktatórikus módszerei lemondott (1919. máj. 20-án). A bukás után rövid időre börtönbe került, kiszabadulása után Bécsben, majd Berlinben élt (1920–1926; közkegyelemmel hazatérhetett: 1926).

Hazatérése után Budapesten (1926–1934), majd Zebegényben alkotott (1934-től).

A II. világháború után a Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (= főiskolai tanára, 1948. jan. 1.–1953. szept. 10.).

A 20. század egyik jelentős festőművésze Magyarországon, Nagyváradon mutatkozott be közös kiállításon Rippl-Rónai Józseffel, Gulácsy Lajossal és Czigány Dezsővel (a Holnap Társaság és Bölöni György segítségével, 1909). Később csatlakozott a Nyolcak (= Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos) forradalmi képzőművészeti társaságához és a Nemzeti Szalonban rendezett bemutatkozó tárlatukon negyven képpel vett részt (1911).

A Tanácsköztársaság alatt az új rendszer plakátjai közül ő tervezte a Fegyverbe! Fegyverbe! címűt, ami a korszak szimbólumává vált. A tanácskormány idején plakátokat nyomtatni és kiragasztani csakis az új hatalomnak volt szabad. A hirdetőoszlopokról, falakról és más felületekről eltűntek a kereskedelmi hirdetések, helyüket kezdetben csak pár szavas politikai üzenetek és falragaszok vették át. Nemsokára az Országos Propaganda Bizottság (OPB) a falragaszok helyett mozgósító erejű képes ábrázolások elkészítésére adott megbízást a Tanácsköztársaság törekvéseit támogató fiatal művészeknek (mindenekelőtt Berény Róbertnek, Bíró Mihálynak, Pór Bertalannak és Uitz Bélának). A művek közül Berény Róbert hatalmas rohanással előretörő, vörös lobogót lengető tengerésze – aki bőszült haraggal ordítja a fegyverbe szóló parancsot – talán a legismertebb. A plakát felemelt karú, rohamozó figurájával, egyetlen alak előretörésével, a majdnem elbukó rohanás életteljességével „ezernyi tömegek” rohanását, forradalmi lendületét örökítette meg. A forradalmi erőt a maga cselekvő közkatonája személyesítette meg, a szimbólum átcsapott a típusba, utóbb a típus vált jelképpé.

Berény vesztét végül is a Magyar Tanácsköztársaságot hirdető szimbolikus jelentőségű plakátja okozta. A bukás után feljelentették, azzal vádolták, hogy kommunistaként Kun Béla közeli munkatársa volt. A Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) alakuló gyűlése néhány héttel a Berény-féle szabadiskola megnyitása után, a festő városmajori otthonához közel zajlott le (Kelen József mérnök lakásán, 1918. nov. 24-én, a Városmajor utca 42. számban. Innen költöztek el pár nap múlva a Visegrádi utca 15. számba). Berény feleségét pedig azzal vádolták meg, hogy Kun Béla titkárnője volt. Valójában Berény Róbert nem volt tagja a KMP-nek, nem ismerte Kun Bélát, felesége pedig még Kun Béla népbiztossága előtt dolgozott gyors- és gépírónőként a minisztériumban (jóllehet egy rövid ideig még a kommün után is a helyén maradhatott). Berényt mégis letartóztatták, és a várható megtorlás elől Márffy Ödön közbenjárására Bécsbe, majd Berlinbe távozott. Hazatérése után, az 1920-as években elsősorban sokszorosító grafikát művelt, a kor legjellemzőbb kereskedelmi plakátjai közül igen sokat ő készített (Flóra, 1927; Cordatic, 1927 stb.). A Cordatic Gumigyár reklámplakátja saját toborzó plakátjának a kigúnyolásaként is érthető. A központi figura ezúttal nem a vörös lobogót lengette, hanem egy gumiabroncsot lobogtatott… Rajzai elkészítéséhez vörös krétát, diófapácot vagy higított tust használt.

Korai festményein Munkácsy Mihály hatása érződik (Önarckép, 1902), majd párizsi műveit egyfelől Paul Cézanne (1839–1906) élményvilága és a konstruktivitás jellemzi, másfelől Henri Matisse (1869–1954) és a Vadak koloritjával mutat rokonságot (Szalmakalapos önarckép, 1906). Berényt a cézanne-i ábrázolás plasztikai tömörsége és szerkezeti szilárdsága ragadta meg. Cézanne finom tektonikáját Berény a maga nyersebb, darabosabb formaérzékének megfelelően átalakította, vaskosabbá tette. Első jelentős műveit, mindenekelőtt csendéleteit a forma és a szín logikai rendje, a plasztikai és térbeli elosztottság finom aránya, a plasztikus erő és a szilárdan felépített tér jellemzi. Figurális művein a képmezőn elhelyezett alakok és a tájképi motívumok vaskos, zárt tömegben jelennek meg. Ezeket a tömör formákat egy sűrű anyagból alkotott tér öleli körül, mintha a művész a tárgyak foglalatát, ill. a dolgoknak a térrel való összefüggését külön is hangsúlyozni akarná. A Karosszékben ülő nő (1912) c. kompozícióján felülről látjuk a jelenetet. A motívum tárgyi elemei itt képi elemekké alakulnak át, s részben színbeli, részben foltbeli ritmikát adnak. Az egyes színfoltok íve és lendülete tudatos komponálásnak az összetevője, ám egyúttal dekoratív hatással kapcsolja össze a különböző színfoltokat. Az 1920-as évektől festészetének irányát a nagybányai tradíciók határozták meg: a természet vált fő ösztönzőjévé, táj- és alakos képeit lágy, világos színek, puha, harmonikus folthatások jellemzik. Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek elején készített nagyméretű kompozíciói igényességükkel tűntek ki a korszak sematikus, szocialista realista alkotásai közül. Béke c. pannóját az Elzett-gyár számára készítette (1949).

Különösen értékesek erőteljes portréábrázolásai (Weiner Leó, 1911; Bartók Béla, 1913). A Nyolcak művészei közül Berény Róbert került a legközelebb Bartók Béla (1881–1945) személyéhez és munkásságához. Bartók és Kodály bemutatkozó zenei estjeit általában értetlenül fogadta a közönség (1910 márc.-ban). A maga is zeneértő, amatőr zeneszerző és előadóművész Berény Róbert azonban a kortárs zene jelentős kritikusaként az elsők között ismerte fel Bartók Béla és Kodály Zoltán zenei nagyságát. Az Új Magyar Zene Egyesület (UMZE) 1911 tavaszán Bartók kezdeményezésére azért alakult meg, hogy a kortárs zenét bemutassa, ismertesse és népszerűsítse. Zenetörténeti érdekesség, hogy az egyesület elnökének Bartók Kacsoh Pongrácot, a korszak legnépszerűbb operettjének, a János vitéznek (1904) szerzőjét nyerte meg. Kacsoh zenei újságírói tevékenységét az avantgárd művészet elismertetésének szentelte, akárcsak Berény Róbert, aki az új művészet kiáltványának is beillő cikket közölt a Nyugatban. Berény tehát lelkes és harcos támogatója lett az UMZÉ-nek, az egyesület sikertelensége azonban elkedvetlenítette Bartókot, aki 1912-től jó ideig visszavonult a nyilvánosságtól. Bartóknak ebben a válságos alkotói időszakában festette Berény a művész talán leghitelesebb portréját. Az arcot mintha előbb szilánkokra törné össze, majd darabonként rakná újra össze (miközben a modell feloldódik a háttér kavargó fénypászmáiban.) Berény kiragadja a karakterbeli hűséget leghívebben tükröző momentumokat, az ábrázolt művész lelkivilágának páratlan feszültségeit, és mindezeket igen bővérű és egyéni koloritban örökíti meg. A szemekből szinte démoni erő sugárzik, a homlok és az arc felületeit elemző aprólékossággal bontja ki idegesen egymásra utaló szilánkos részecskékre. Berény Bartók lelkiállapotának bemutatására a sötét és az erősen világító, szinte örvénylő színjelenségeket választja, a kompozíciót valami zenei dinamizmusra emlékeztető nyugtalanság uralja. Bartók zenei és magánéleti válságáról szól a néhány évvel később, 1917-ben bemutatott (szintén „szilánkos szerkesztésű”) Balázs Béla dráma, a Halálos fiatalság.

A (második) feleségéről készült másik ismert képe, a szintén zenei témájú Csellózó nő (1927–1928), a 20. századi magyar festőművészet emblematikus alkotása. A festmény szuggesztív erővel jeleníti meg a zenében való elmélyülést és azt az élményt, amit a zenei átélés kelt az emberben. Az átlósan elhelyezett cselló, a mögötte ülő nő alakja, a zenére figyelő arc, az ellentétes irányban elhelyezett két láb, valamint a megfeszített munkát végző karok, a kézfej és az ujjak úgy követik egymást, mint egy zenemű részletei. Ezeket a részleteket egészíti ki az előtér parkettás padlója és a hátteret lezáró, jelzésszerű függöny. Az építményes kompozíció szín-, vonal- és formahangsúlyai nagy emberi érzéseket, az alkotói lendület diktálta élményt, meghatódást, elérzékenyülést fejeznek ki.

Berény Róbert képzőművészeti alkotásokon kívül iparművészettel is foglalkozott: hímzéseket, ruhadíszeket, kosztümöket is tervezett. Leánya révén kapcsolatba került a magyar mozdulatművészet első képviselőivel (R. Kármán Erzsébet mozgásművészeti iskolájának díszleteket, jelmezeket stb. készített). A Berény-oeuvre-t kiegészítő egyéb művészi tevékenysége még feltáratlan.

Emlékezet

Berény Róbert (Bakofen Róbert néven) Budapesten született, édesapja, Bakofen Nándor jómódú gabonakereskedő volt (testvére, Berény Mór Manó folytatta a családi vállalkozást). Gyermekkorában kiváló kézügyességel és zenei tehetséggel rendelkezett, otthonukban gyakran tartottak házi kamarazenei esteket. Zenei érdeklődése élete végéig megmaradt, kiválóan zongorázott, maga is komponált (egy vonósnégyesét elő is adták a November Gruppe zenei estjén, 1922-ben, Berlinben). Egyes adatok szerint komponálást tanult Weiner Leótól, a család régi barátjától, akit a gyermekkori házi zenélések  alkalmával ismert meg. (Weiner Leó portréját Berény 1911-ben, Bartók Béla arcképét Berény 1913-ban festette meg.)

A Panama-csatorna megnyitásának ünnepére San Francisco világkiállítást rendezhetett (Panama-Pacific International Exposition néven, 1915-ben). Az expó Palace of Fine Arts c. szépművészeti részlege közel tízezer műalkotást (köztük ötszáz magyar festményt, szobrot, egyéb műtárgyat) mutatott be. A katalógus szerint 76 magyar festő-, 44 magyar grafikus- és 12 magyar szobrászművész alkotását láthatták az érdeklődők 8 hatalmas teremben; A San Franciscó-i expó volt a magyar művészet addigi legnagyobb retrospektív bemutatkozása az ország határain kívül! A páratlanul értékes kollekciót az expó európai megbízottja, John Nielsen Laurvik gyűjtötte össze, a válogatásban Petrovics Elek, a Szépművészeti Múzeum igazgatója segített. A magyar művészetet – többek között – Berény Róbert Bartók portréja képviselte. A képek (így a Bartók-portré is) a kiállítás végén sem kerültek vissza Magyarországra. Előbb egy ún. utókiállításon szerepeltek, majd amikor a Monarchia hadiállapotba került az Egyesült Államokkal végleg Amerikában maradtak. Valójában Laurvik a Bartók-portrét  (egy másik Berény-művel, a Golgothával) magánál tartotta. Laurvik halála (1953) után egy helyi, San Franciscó-i professzor tulajdonába került a portré. Bátor Viktor (1891–1967) jogász, a Bartók Béla-hagyaték vagyonkezelője 1956-ban vette meg a remekművet, ami sokáig a New York-i Bartók Archívumban volt látható, végül Bartók Béla fia, Bartók Péter (1924–2020) szerezte meg a leghíresebb Berény-alkotást. (A Golgotha 2007-ben került elő, és hosszú huzavona után került vissza Magyarországra…)

Berény Róbert képzőművészi pályafutása Párizsban kezdődött: 1906-ban a párizsi Salon d’Automne-ban négy képpel mutatkozott be, 1908-ban, szintén Párizsban, részt vett az Indépendants kiállításán. Hazatérése után Nagyváradon mutatkozott be (Bölöni György és a Holnap Társaság támogatásával, 1909-ben), majd egyik kezdeményezője lett a Nyolcak képzőművészeti forradalmi megmozdulásainak (ő volt a csoport névadója is). Híres szabadiskolája 1918. nov.-ben nyílt meg Budapesten, a Városmajorban. Az iskola a maga nemében egyedülálló intézmény volt Magyarországon. Berény 1910-től foglalkozott a magyarországi művészi nevelés megreformálásával, elképzeléseit néhány év múlva saját intézményében valósíthatta meg. Szabadiskolájában Cézanne, van Gogh és a századelő más híres modern művészeit tanította hat-nyolc férfi és női növendékének. Tanítványai közül a legismertebb Moholy-Nagy László (1895–1946) a későbbi konstruktivista festő- és fotóművész, aki 1918 végétől mint leszerelő katona, jogi tanulmányai mellett látogatta az iskolát. Moholy-Nagy fejlődésére döntő hatással volt a Berény-iskola és a Nyolcak művészete. Itt alakult ki a modern művészetről vallott felfogása, különös tekintettel Berény Róbert technikai újításaira. Berény és diákjai ugyanis nem ritkán közösen alkottak nagyméretű kompozíciókat, amelyekhez közösen kísérletezték ki Berény különös találmányait. Berény ekkor a pasztell-technika megújításán dolgozott: festékporokat talkummal gyúrt össze, hogy a pasztellkréta tapadóbb legyen. Pasztellel készítette Allegorikus jelenet fán hegedülő figurával (1918–1919) c. művét, amely későbbi nagy művének egy előkészítő tanulmánya lehetett. Szabadiskoláját a Tanácsköztársaság alatt mesteriskolává szervezték át. Valójában a Közoktatásügyi Népbiztosság rendelete értelmében az iskolát köztulajdonba vették, hogy magasabb művészképző iskolává alakítsák át, ill. Berény Róbertet megbízták a saját iskolája vezetésével (1919. máj.–1919. júl.). Az időközben megalakult Művészeti és Múzeumi Direktóriumban a Festészeti Osztály vezetőjévé nevezték ki. A direktóriumi tagságáért járó fizetéséről lemondott, egyúttal nem engedélyezte, hogy az államosított múzeumok, képtárak és egyéb közgyűjtemények tőle bármilyen művészi alkotást vásároljanak. Híres toborzó plakátja nemzedékek számára a Magyar Tanácsköztársaság ikonjává vált, véglegesen és végletesen besorolva Berényt a kommunista művészek közé, jóllehet Berény Róbert soha semmilyen politikai funkciót nem töltött be, semmilyen pártba nem lépett be. A Fegyverbe! Fegyverbe! plasztikus átfogalmazása, a Dózsa György úton felállított, Kiss István által alkotott rohanó vöröskatona tudatosan használta fel Berény Róbert motívumait. (A Felszabadulási Emlékművet – ami valójában a Tanácsköztársaság emlékműve – csak 1969-ben állították fel, mert Berény Róbert özvegye plágiumra hivatkozva beperelte az alkotót, Kiss Istvánt!)

A Tanácsköztársaság bukása után Berlinben élt (1926-ban tért vissza Magyarországra, 1934-ben Zebegényben telepedett le.) Műterme sok alkotásával együtt Zebegényben elpusztult (1945). A II. világháború után ismét a fővárosban élt és tevékenykedett (utolsó címe: XII. kerület Városmajor utca 36.), Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Gyászszertartásán Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművész, Bortnyik Sándor festőművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatója és Redő Ferenc, az Országos Szépművészeti Múzeum főigazgatója búcsúztatta. Síremlékét (Lesenyei Márta alkotása) a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Lakóházát emléktáblával jelölték meg (1996-ban). Életművével leginkább Szíj Béla (1923–1993) és újabban Barki Gergely művészettörténészek foglalkoztak. Szíj Béla rendezte Berény Róbert első emlékkiállítását 1963-ban, Barki Gergely kutatását kiterjesztette a munkásság addig nem vagy kevéssé ismert részleteire (pl. Berény Róbertnek a pszichoanalízissel és a freudizmussal való kapcsolataira). Az utóbbi években a Zebegényi művészkolónia c. emlékkiállítás-sorozatban mutatták be munkásságát (2004-ben), ill. igen nagy válogatással szerepelt a Nyolcak centenáriumi emlékkiállításán is (2010. dec. 10.–2011. márc. 27.). Művei néha szerepelnek aukciókon is (legutóbb a Napsütéses villakert c. festménye a Virág Judit Galériában, 2013. máj.-ban).

Elismertség

A Szinyei Társaság Díja (1936), Pro Arte (1947), Munkácsy Mihály-díj (1950 és 1952), Kossuth-díj (a Majális 1950 és a Festőnövendék c. képeiért, 1951).

Kiállítások

F. kiállításai: egyéni: Nemzeti Szalon (Budapest, 1911)
Ernst Múzeum (Budapest, 1928)
Fränkel Szalon (Budapest, 1933 és gyűjteményes, 1935 és 1937)

csoportos: A Holnap Társasága (Nagyvárad, 1909)
Új képek kiállítása. Könyves Kálmán Szalon (Budapest, 1910)
A Nyolcak bemutatkozó kiállítása (Nemzeti Szalon, 1911)
Ernst Múzeum (Budapest, 1928)
KÚT-kiállítás (Budapest, 1929)
Tamás Galéria (Budapest, 1932)
18 magyar művész kiállítása (Budapest, Nemzeti Szalon, 1934)
Fränkel Szalon (Budapest, 1935 és 1937)

emlékkiállításai: Magyar Nemzeti Galéria (Budapest, 1963)
Művészetek Háza (Szekszárd, 1987)
Berény Róbert a Magyar Tudományos Akadémián. MTA Művészeti Gyűjteménye–MTA Művészettörténeti Kutatóintézete (Budapest, 2000)
Hegyvidék Galéria (Budapest, 2003)
Zebegényi művészkolónia. Berény Róbert. Szőnyi István Emlékmúzeum (Zebegény, 2004)
Nyolcak. Centenáriumi emlékkiállítás. Janus Pannonius Múzeum–MTA Művészettörténeti Kutatóintézete (Pécs–Bp., 2010–2011).

Főbb művei

F. m.: írásai és rajzai a Nyugatban: Pór Bertalan kiállítása a „Könyves Kálmán”-ban. (1911. 4.)
Bartók Béla esete. (1911. 11.)
Új Magyar Zene Egyesület. (1911. 24.)
Az UMZE márc. 22-i hangversenyén. (1912. 7.)
A velencei magyar ház. (1912. 13.)
Rézkarc. (1912. 20.)
A Nemzeti Szalonbeli képekről. (1913. 3.)
Oesterreichische Künstler. (1913. 6.)
A festői közlés. (1913. 7. és újraközlés: Ezredvég, 2010. 5.)
A Thoman-szigeti Son Trió. (1913. 7.)
Rajz. (1913. 11.)
Lhévinne József. (1913. 22.)
Arcképrajz. (1913. 24.)
Gsell, Paul: Rodin beszélgetései a művészetről. (1914. 6.)
Alvó csecsemő. Rajz. (1915. 21.)
Weiner Leó. Rajz. (1916. 5.)

egyéb írása: Művészi nevelés az iskolában. (Népművelés, 1911).

F. m.: könyvillusztrációi: Balázs Béla: Játékok. A fából faragott királyfi. Néma táncjáték. A halász és a hold ezüstje. gr. Bánffy Miklós és B. R. rajzaival. (Gyoma, Kner, 1917)
Gelléri Andor Endre: Villám és esti tűz. Elbeszélések. (Bp., Almanach Kiadó, 1940)
Az özönvíz. Károli Gáspár bibliafordítása szerint. B. R. rajzaival. Készült a nagy világpusztulás után egy jobb és emberibb élet reményében. Bibliofil kiadásváltozatban is. (Hungária Könyvek. 11. Bp., 1945)
A forradalmi Ady. Szakasits Árpád előszavával. Vál., szerk. Erdődy János és Szalai Sándor. A borítólapot tervezte B. R. (Bp., Népszava Kiadó, 1945)

plakátjai: Fegyverbe! Fegyverbe! (politikai plakát, 1919)
Flóra (kereskedelmi plakát, 1927)
Cordatic (kereskedelmi plakát, 1928)
Palma, kaucsuk sarok (kereskedelmi plakát, 1928)
Polo szappanpehely (kereskedelmi plakát, 1928)
Nagybátonyi szén (kereskedelmi plakát, 1929)
Tátra, oxigénes mosószer (kereskedelmi plakát, 1929)
Reggeli Újság – minden hétfőn (kereskedelmi plakát, 1930)
Balaton (kereskedelmi plakát, 1930)
Baeder Caola – vitaminos arc és bőrápoló krém (kereskedelmi plakát, 1933)
Modiano … mint a tavaszi virágszirom (kereskedelmi plakát, 1934)
Óceán halkonzervek (kereskedelmi plakát, 1934)
Viktória takarékgallér (kereskedelmi plakát, 1934)

festményei: Önarckép (1902)
Csendélet órával (1903)
Szoba esti lámpafénynél (1903)
Pipázó önarckép (1905)
Szalmakalapos önarckép (1906)
Fekvő akt (1906)
Nő pohárral (1906 k.)
Cilinderes önarckép (1907)
Pór Bertalan (portré, 1907)
Ülő akt (1907)
Nő piros ruhában (1908)
Kancsós csendélet (1909–1910)
Gyümölcscsendélet (1910)
Almás csendélet (1911)
Weiner Leó (portré, 1911)
Idill (1911)
Kert (1911)
Karosszékben ülő nő (1912)
Kislány kecskegidákkal (1912)
Golgotha (1912)
Ignotus (portré, 1912)
Bartók Béla (portré, 1913)
Capri szigetéről (1913)
Nő feketében (1927)
Nő zöld szobában (1927)
Csellózó nő (1927–1928)
Macska és csendélet (1930)
Meditáció. Önarckép (1930)
Díványon fekvő nő (1930 k.)
Üvegkorsó (1930 k.)
Vízhordó asszonyok (1933)
Kapirgáló (1933–1934)
Faluvége (1935)
Ház a fenyves tövében (1935)
Parasztudvar szalmakazlakkal. (1935)
Jéghordás (1936–1937)
Csellózó nő. 2. (1937)
Ferenczy Béni (1938)
Zebegényi utca (1938)
Szőnyi Istvánné (portré, 1940)
Sárga kalapos önarckép (1940 k.)
Festő a fal előtt (1945)
Olvasó lány (Anna) (1946–1947)
Festőnövendék (1947)
Petőfi (1948)
Béke (pannó, 1949)
Majális (1950)
Műteremlátogatás (1951).

Irodalom

Irod.: források: Kiskorú Bakofen Mór és Róbert budapesti lakosok nevüket Berényre magyarosították. (Magyarország, 1902. jún. 19.)
Berény Róbert új képeiről. (Budapesti Napló, 1911. ápr. 23.)
Bölöni György: Berény Róbert. (Aurora, 1911. 5.)
Felvinczi Takács Zoltán: Magyar hímzések. Berény Róbert kiállítása Berlinben. (Nyugat, 1912. 20.)
Felvinczi Takács Zoltán: Négyen a Nyolcak közül. (Nyugat, 1912. 22.)
Bölöni György: Berény Róbert rajza. (Nyugaat, 1913. 24.)
Bölöni György: Három magyar festő. [Berény Róbert, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos.] (Nyugat, 1914. 7.)
Vedres Márk: Berény Róbert rajzai. (Nyugat, 1917. 13.)
Berény Róbert festőiskolát nyitott. (Pesti Napló, 1918. nov. 29.)
Berény Róbert festőiskolája. (Világ, 1919. febr. 23.)
F[arkas]. Z[oltán].: A Vörös Hadsereg plakátjai. (Vasárnapi Újság, 1919. máj. 25.)
Margitay Ernő: Vörös művészeti politika. (Magyar Iparművészet, 1919. 3-10.)
Dénes Zsófia: Berény. (Bécsi Magyar Újság, 1922. márc. 2.)
Elek Artur: Berény Róbert és mások. (Nyugat, 1928. 7.)
Kállai Ernő: Berény Róbert újabb munkái, 1935. (K. E.: Művészet veszélyes csillagzat alatt. Vál. cikkek, tanulmányok. Vál., szerk. Forgách Éva. Bp., 1981)
Elhunyt Ignotusné Somló Lili. (Pester Lloyd, 1937. ápr. 3.)
Kassák Lajos: Vallomás tizenöt művészről. (Bp., Pantheon, 1942)
Pogány Ö. Gábor: Berény Róbert 60 éves. (Nagyvilág, 1947. máj. 1.)
Zsolt Ágnes: Műteremlátogatás Berény Róbertnél, aki büszke arra, hogy tanulhatott tanítványaitól. (Magyar Nemzet, 1951. febr. 4.)
Végvári Lajos: Kossuth-díjas képzőművészek: Berény Róbert. (Szabad Művészet, 1951. 4.)
Halálhír. (Magyar Nemzet–Szabad Nép, 1953. szept. 11.)
Ék Sándor: Berény Róbert. (Irodalmi Újság, 1953. 5.)
Lengyel István: A forradalmi mozgalmaktól Berény Róbert és Kernstok Károly kiszabadításáig. 1919 véres őszére emlékezik Márffy Ödön Kossuth-díjas festőművész. (Élet és Irodalom, 1959. 43.)
A Magyar Tanácsköztársaság képzőművészeti élete. Szerk. Németh Lajos. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ forráskiadványa. (Bp., 1960)
Artner Tivadar: Berény Róbert emlékezete. Tíz éve halt meg. (Élet és Irodalom, 1963. 6.)
Berény Róbert és a Nyolcak. Tudományos ülésszak a Nemzeti Galériában. (Magyar Nemzet, 1963. okt. 30.)
Bortnyik Sándor: Berény Róbert művészete. B. S. beszéde a Magyar Nemzeti Galéria Berény Róbert-emlékkiállításán. (Élet és Irodalom, 1963. 36.)
Oelmacher Anna: Berény Róbert emlékkiállítás a Nemzeti Galériában. (Magyar Nemzet, 1963. nov. 20.)
Dénes Zsófia: Berény Róbert. (Művészet, 1963. 10.)
Dévényi Iván: Berény Róbert emlékkiállítás a Nemzeti Galériában. (Vigilia, 1964. 1.)
Pataky Dénes: Berény Róbert emlékkiállítás a Nemzeti Galériában. (Művészet, 1964. 3.)
Somlyó György: Berény Róbert két képe között. Szonett – prózában. (Kortárs, 1964. 4.)
Rózsa Gyula: Nyolcvan éve született Berény Róbert. (Népszabadság, 1967. márc. 18.)
Szabó Endre: Fél évszázaddal ezelőtt. Budapesttől – Budapestig. Emlékezés Berény Róbertre, halálának 15. évfordulója alkalmából. (Csongrád megyei Hírlap, 1968. szept. 10.)
Bálint Lajos: Ecset és véső. Visszaemlékezések. (Bp., 1973)
„Vörös művészeti politika.” A Tanácsköztársaság képzőművészete és múzeumügye egy különös forrásban. [Margitay Ernő: Vörös művészeti politika című írásáról.] (Kritika, 1975. 3.)
B. I.: „Hitt az elvekben…” [Berény Róbertről.] (Új Tükör, 1977. 12.)
h.: Kilencven éve született Berény Róbert. (Magyar Nemzet, 1977. márc. 18.)
Elhunyt Berény Róbertné, a Kossuth-díjas festőművész özvegye. (Magyar Hírlap, 1977. aug. 3.)
Kontha Sándor: Két művész a Tanácsköztársaságban. Berény Róbert és Beck Ö. Fülöp. Dokumentumok. (Ars Hungarica, 1979. 1.)
Berény Róbert kézírása. (Kortárs, 1981. 6.)
Bajkay Éva: A sokoldalú Berény. A művész születésének 100. évfordulóján. (Magyar Nemzet, 1987. márc. 18.)
László Gyula: Találkozásaim. Beszélgetések kortársakkal. (Bp., 2003)
Várnai Vera: Festőállvány. A Tabán – Berény ecsetjével. (Népszabadság, 2003. ápr. 14.).

Irod.: nagyobb írások, tanulmányok, katalógusok: Oltványi-Artinger Imre: Berény Róbert. (Magyar Művészet, 1936)
Farkas Zoltán: Berény Róbert kiállítása. (Nyugat, 1937. 4.)
Szegi Pál: Berény Róbert. (Tér és Forma, 1947. 3.)
Végvári Lajos: Berény Róbert (Szabad Művészet, 1953)
Szíj Béla: Berény Róbert festői fejlődése legkorábbi műveitől Bartók Béla portréjáig. (Művészettörténeti Értesítő, 1961. 2-4.)
Szíj Béla: Berény Róbert. (Magyar Művészet, 1962)
Berény Róbert emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Szíj Béla. (Bp., MNG, 1963)
Szíj Béla: Berény Róbert életútja gyermekéveitől a berlini emigrációig. (A Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1963)
Gerelyes Ede: A Magyar Tanácsköztársaság Múzeumi Direktóriuma. (A Legújabbkori Történeti Múzeum Évkönyve, 1963/64. Bp., 1966)
Márffy Albin: Berény Róbert plakátművészete. (Művészet, 1964. 11.)
Szíj Béla: Berény Róbert. Kismonográfia. 27 táblával. (A művészet kiskönyvtára. 56. Bp., 1964
2. kiad. 1981)
Bernáth Aurél: Berény Róbert. (Látóhatár, 1966)
Szíj Béla: Róbert Berény. (Acta Historiae Artium, 1966. 1-2.)
Horváth Béla: Weiner Leó arcképe Berény Róberttől. (Művészettörténeti Értesítő, 1967. 2.)
Galambos Ferenc: Képzőművészeti élet a bécsi magyar emigrációban. 1919–1928. (Művészettörténeti Értesítő, 1971. 4.)
Horváth Béla: Bartók és a Nyolcak. (Művészettörténeti Értesítő, 1974. 4.)
Szíj Béla: Berény Róbert művészete. (Élet és Tudomány, 1978. 45.)
Berény Róbert emlékkiállítása a Déri Múzeumban, 1979. aug.–szept. Kat. A kiállítást rend., a katalógust összeáll. és a bevezető tanulmányt írta Szíj Béla. (Debrecen, 1979)
Berény Róbert. Művészi album. Beragasztott képekkel. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Szíj Béla. 24 táblával. (Bp., Corvina Könyvkiadó, 1981)
Magyar avantgarde és plakátművészet. 1916–1930. Kassák Emlékmúzeum és Archívum, Budapest, 1985. szept. 12.–nov. 10. Kat. A kiállítást rend., a katalógust összeáll. és a bevezető tanulmányt írta Csaplár Ferenc. (Bp., 1985)
Berény Róbert emlékkiállítása. Kat. A kiállítást rend., a katalógust összeáll. és a bevezető tanulmányt írta Szíj Béla. (Szekszárd, Művészetek Háza, 1987)
Kállai Ernő: Új magyar piktúra, 1900–1925. Az utószót írta Bajkay Éva. 16 táblával. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1990)
Szinte Gábor: Berény Róbert, a mester. (Magyar Művészeti Fórum, 1999)
Berény Róbert a Magyar Tudományos Akadémián. Az MTA Művészeti Gyűjteménye kiállítása, Budapest, 2000. máj.–dec. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Majoros Valéria. (Bp., MTA, 2000)
Árkádiától Zebegényig. A zebegényi művészi kolónia 1928–1942 között. A katalógus szerk. Klemmné Németh Zsuzsanna, a kísérő tanulmányt írta Köpöczi Zsuzsanna. (Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
Barki Gergely: Adalékok Berény Róbert festői pályafutásának újabb megítéléséhez. (Artmagazin, 2003. 1.)
Rockenbauer Zoltán: Hommage à Városmajor utca 36. Berény Róbert-emlékkiállítás a Hegyvidék Galériában. (Heti Válasz, 2003)
Bajkay Éva: A Dunakanyar bűvöletében. Berény Róbert kiállítása a Szőnyi-házban. (Új Művészet, 2004. 7.)
Zebegényi művészkolónia. Berény Róbert. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Klemmné Németh Zsuzsanna. (Zebegény, Szőnyi István Emlékmúzeum, 2004)
Barki Gergely: Muzsikák, muzsikusok és egy muzsikus múzsa. Berény Róbert zenei kapcsolatai. (Magyar zene és kép. Zene, ritmus, hangzás, kép, fotó, látvány. Szerk. Kieselbach Tamás. Bp., 2006)
Gerhát Petra: A képzőművészet Bermuda-háromszöge. (Magyar Demokrata, 2007. 35.)
A Nyolcak. Centenáriumi emlékkiállítás, 2010. dec. 10.–2011. márc. 27. Kat. A kiállítást rend. és a katalógust összeáll. Bardoly István és Markója Csilla. (Pécs–Bp., Janus Pannonius Múzeum–MTA Művészettörténeti Kutatóintézete, 2010
angolul: 2010)
Barki Gergely: Wanted. A Nyolcak lappangó művei. (Artmagazin, 2010. 1.)
Rockenbauer Zoltán: Berény Róbert Bartók portréja. A magyar művészet csillagórája. (Múzeumcafé, 2010. 17.)
A Nyolcak nyomában. DVD. Rendezte: Szalay Péter. (Bp., Szépművészeti Múzeum, 2011)
Rum Attila: Berény kontra Czóbel. Szúrópróba. (Artmagazin, 2013. 10.)
Barki Gergely: Berény. (A Virág Judit Galéria és Aukciósház kiadványa. Bp., 2014)
Barki Gergely: Berény Róbert. (A magyar festészet mesterei. II. sorozat 5. Bp., 2014)
Oth Viktória: A portréfestészet problematikája a 20. század elején a magyar festészetben. BA-dolgozat. 1 CD-melléklettel. (Bp., ELTE BTK Művészettörténeti Intézet, 2014)
Szabó Júlia: Berény Róbert Bartók portréja. (Sz. J.: Utak és tanulságok. Válogatott művészettörténeti tanulmányok és műkritikák. Vál., szerk. Marosi Ernő. Bp., 2014)
Berlin–Budapest, 1919–1933. Képzőművészeti kapcsolatok Berlin és Budapest között. A Virág Judit Galéria kiállítása, Budapest, 2016. okt. 26.–2016. nov. 27. (Bp., 2016)
Barki Gergely: Feleségek és más nőügyek. Berény Róbert, Somló Ilona és Nyáry Etelka.(Festők, múzsák, szerelmek. Szerk. Molnos Péter. Bp., 2016)
  Krisztián: Festő szerelmek. „Mintha a ház csak izzó szerelmük miatt tartaná őket ölükben.” Berény Róbert, Spitzer-Somló Ilona és Breuer Eta. (Artmagazin, 2016. 6. és Ny. K.: Festői szerelmek. Bp., 2016)
Barki Gergely: „A proletárdiktatúra jót tesz az egészségnek.” Berény Róbert, 1919. (Enigma, 2018)
Támba Renátó: A pszichoanalízis hatása Berény Róbert gyermekábrázolásain. (Valóság, 2019. 9.)
Rockenbauer Zoltán: Berény Róbert Bartók portréja. (Ezredvég, 2020. 5.).

Irod., lexikonok, feldolgozások: A Nemzeti Szalon Almanachja. Képzőművészeti lexikon. (Bp., 1912)
Szendrei János–Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona. I. Abádi–Günther. (Bp., 1915)
Bálint Jenő: Művészfejek. Csók István bevezetőjével. (Bp., Amicus, 1929)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (Bp., 1935)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Gombosi György: Új magyar rajzművészet. Rippl-Rónaitól a Nyolcakig. (Bp., 1945)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Monográfia. (Bp., Corvina Könyvkiadó, 1967
2. kiad. 1972
3. kiad. 2010)
Németh Lajos: Modern magyar művészet. (Bp., Corvina Könyvkiadó, 1968)
A magyarországi művészet története. Főszerk. Aradi Nóra. VI. köt. Magyar művészet, 1890–1919. 1–2. köt. Szerk. Németh Lajos. (Bp., 1981)
A magyarországi művészet története. Főszerk. Aradi Nóra. VII. köt. Magyar művészet, 1919–1945. 1–2. köt. Szerk. Kontha Sándor. (Bp., 1985)
Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. I–II. köt. (Nyíregyháza, 1997)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Magyar művészeti kislexikon. Főszerk. Körber Ágnes. (Bp., 2002)
A Magyar Tudományos Akadémia képzőművészeti kincsei. Szerk. András Edit és Papp Gábor György. Fényképezte: Szelényi Károly. (Veszprém–Bp., 2004)
Bakos Katalin: 10x10 év az utcán. A magyar plakátművészet története. 1890–1990.(Bp., Corvina Könyvkiadó, 2007)
Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára. 1848–2007. (Bp., 2008)
Bagi Zsolt: Helyi arcok, egyetemes tekintetek. (Műút Könyvek. 7. Miskolc, 2011)
Rockenbauer Zoltán: Apacs művészet. Adyzmus a festészetben és a kubista Bartók. 1900–1919. (Bp., Noran Libro, 2014).

 

neten:

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DT37-ZVH (Berény Róbert születési anyakönyve, 1887)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6F9Q-RP?i=80 (Berény Róbert házassági anyakönyve, 1912)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4CQ-R3L?i=108&wc=92QX-MNY%3A40678301%2C51865101%2C1077262904&cc=1452460 (Somló Lívia halotti anyakönyve, 1937)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM7-43Y?i=244 (Berény Róbert halotti anyakönyve, 1953)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/339800 (Berény Róbert gyászjelentése, 1953)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6M49-DJG?i=90&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A7N4R-QD3Z (Berény Mór Manó halotti anyakönyve, 1960)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6XKR-XR?i=118&cc=1452460 (Berényi Mór Manóné Steiner Irén halotti anyakönyve, 1971)

 

http://jatarsasag.hu/wp-content/uploads/2017/06/Barki-2.pdf (Barki Gergely: Berény Róbert, a pictor psychoanalitikus)

http://doktori.btk.elte.hu/art/vinczegabriella/tezis.pdf (Vincze Gabriella: A magyar mozdulatművészet története és néhány motívumának nemzetközi párhuzama. PhD-értekezés. Bp., ELTE BTK, 2015)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője