Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Kabos Gyula emlékezete
    Kempelen Farkas, nemes
    Néma eskü
    A rézmetsző családja
    Szinnyei József, id.

    Ágoston Péter

    filozófus, gépészmérnök

    1895-ig Augenstein Péter


    Született: 1874. március 25. Zsombolya, Torontál vármegye
    Meghalt: 1925. szeptember 7. Párizs
    Temetés: 1927. szeptember 11. Párizs
    Temetési hely: Père-Lachaise-i Temető

    Család

    Elzász-Lotaringiai eredetű, r. k. családból származott; édesapjának jól menő fűrésztelepe telepe volt Zsombolyán. Sz: Augenstein Ferenc, Mechel Genovéva. F: 1900-tól Buzátovits Auguszta, a nagyváradi érsekségi könyvkiadó leánya; Giesswein Sándor (1856–1923) unokahúga, a feminista mozgalom és a női emancipáció egyik nagyváradi kezdeményezője.

    Iskola

    Középiskoláit Szegeden és Selmecbányán végezte, a budapesti tudományegyetemen jog- és államtudományi doktori okl. szerzett (1896), bírói szakvizsgát tett (1899), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a magánjog tárgykörében magántanári képesítést szerzett (1903).

    Életút

    Veszprémben törvényszéki jegyző (1899–1900), Ipolyságon aljárásbíró (1900–1901). A Nagyváradi Jogakadémia r. tanára (1901–1918); közben Nagyváradon néphivatal szervezett a szegények ingyenes jogi tanáccsal való ellátására (Bárdos Imrével, 1905. okt.-től), majd uo. napköziotthont is alapított (1908). Nagyváradon tanítványa volt – többek között – Ady Endre is. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1903–1914). Az I. vh.-ban önként jelentkezett katonai szolgálatra (1914–1915; 1915-ben saját kérésére felmentették; 1917-ben ismét bevonult, az olasz harctéren küzdött, megsebesült). A budapesti tudományegyetemen a magánjog és a bányajog ny. r. tanára (1919). Az MSZDP tagja (1893-tól); a nagyváradi városi törvényhatósági bizottság tagja (1905–1914). A nagyváradi Nemzeti Tanács elnöke, Nagyvárad és Bihar vármegye kormánybiztos-főispánja (1918. nov.–1919. febr.), államtitkári címmel és jelleggel a Belügyminisztériumba (BM) beosztva (az államtitkári teendők ellátására, 1919. febr. 21.–1919. márc. 21.). A Tanácsköztársaság idején külügyi népbiztoshelyettes (1919. márc. 21.–1919. ápr. 3.), a három külügyi népbiztos egyike (1919. ápr. 3.–1919. jún. 24.), igazságügyi népbiztos (1919. jún. 24.–1919. aug. 1.) és bécsi magyar követ (1919. jún. vége–1919. júl. 21.), a Peidl-kormány ideiglenes igazságügy-minisztere (1919. aug. 1.–1919. aug. 6.). A Forradalmi Kormányzótanács tagja, a bp.-i Munkás- és Katona Tanács elnökségi tagja (1919. márc.–aug.). A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták (1919. nov. 17.), az ún. népbiztosperben (1920. júl. 5.–1920. nov. 22.) halálra ítélték (1920. dec. 8.); a fogolycsere-akció keretében Szovjet-Oroszországba került (1922. febr.). A moszkvai munkaügyi népbiztosság munkatársa (1922–1924), a londoni munkássajtó iroda vezetője (1924–1925), élete utolsó évében Párizsban telepedett le (1925).

    Jogtudományi pályafutásának kezdetén szövetkezeti joggal és zálogjoggal foglalkozott, első dolgozatai a Jogászegyletben tartott felolvasásai alapján készültek, ill. a nagyváradi Szigligeti Társaságban szépirodalmi felolvasásokat is tartott. Már Veszprémben kapcsolatba került a szocialistákkal, Nagyváradon tagja lett az MSZDP helyi szervezetének (1905-ben). Eszmei társa lett Somló Bódog, kiállt mellette, amikor egy, a Huszadik Század c. folyóiratban megjelent, s a Nagyváradi Naplóban is közölt cikkéért meghurcolták. Jelentős szerepet játszott a nagyváradi közéletben: részt vett a választói jog kiszélesítéséért és az általános választói jog kivívásáért elindított mozgalomban. Bárdos Imrével néphivatalt alapított a szegények jogvédelmére: az iroda díjtalan jogi tanáccsal és útbaigazítással szolgált, beadványt készített a rászorulóknak, képviselte őket rendőri, betegsegélyző pénztári és pereskedési ügyeikben. Kezdeményezésére Nagyváradon is megalakult a Társadalomtudományi Társaság, s folyóiratának, a Huszadik Századnak szintén munkatársa lett (1907. jan.-tól). Miután Ágoston Péter elvállalta a Társaság helyi fiókjának vezetését; mint a katolikus jogakadémia elnöke éles, személyeskedésektől sem mentes támadást indult ellene a nagyváradi konzervatív lapok elsősorban a Tiszántúl részéről. A sajtópolémiák révén ismertté vált, s az SZDP színeiben indulva bekerült a nagyváradi törvényhatósági bizottságba (a Szabadelvű Párt feloszlása után a párton kívül maradt helyi frakcióhoz csatlakozott). Írásai egyre harciasabbak, antiklerikálisak lettek, különösen nagy vihart kavart A szekularizáció (1909) c. munkája. Úgy vélekedett – s álláspontját történelmi érvekkel is alátámasztotta – a szekularizáció nem rablás, hanem csupán a soha el nem homályosodott állami tulajdonnak érvényesítése az állam polgárainak érdekében. Szerinte csupán arról van szó, hogy az állam újra állapítsa meg a papok fizetését, másképp, mint eddig; s a nemzetnek, a magyar társadalomnak szüksége van az egyházi vagyonra. Az 1910-es évekre, a politikai küzdelmek hatására érdeklődése a kor szociológiai eredményei felé fordult: vizsgálta az állam feladatainak átalakulását, az iparosítás, a modern várospolitika, az általános műveltség emelésének szociális kérdéseit, az alkoholizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos teendőket. Radikális írásaiban elsők között próbálta meg alkalmazni a történelmi materializmus eredményeit: egyes vélekedések szerint történelmi munkája, A magyar világi nagybirtok története (1913) az első történelmi materialista tudományos monográfia. Véleménye szerint a Hunyadiak, a Rákócziak, a Báthoryak nagy nemzeti, hősi cselekedeteit lényegében a földéhség, a vagyonszerzés vágya mozgatta. Hadjárataik, győzelmeik csak arra voltak jók, hogy birtokaikat gyarapítsák, és jobbágytartó hatalmukat erősítsék. Művében nem ismerte el és nem fogadta el nemzeti hőseink ideáljait, kivetkőztette őket a nemzeti hősök páncélzatából, s csak mint birtokgyarapítókat állította be – egy nép történetével, hagyományaival szemben. Ezzel a felfogásával maga ellen fordította nemcsak az arisztokrata köröket, de a történészek többségét is, akik cáfolták állításait.

    Az I. vh. idején, elsők között ismerte fel az Osztrák–Magyar Monarchia egyben tartásának lehetetlenségét, a nemzetek önrendelkezése, a szabad egyesülés és a szomszédos népekkel való megbékélés mellett foglalt állást. Egyéves önkéntesi szolgálata után visszatért Nagyváradra, ahol ismét irodalmi tevékenységbe kezdett: elsősorban a Monarchia után vélhetően kialakuló helyzetet vizsgálta. Az elképzelt jövőről három nagyobb dolgozatot tervezett: 1. A mi útjaink. Magyarország jövője (1916); 2. A zsidóság jövője (1917) és 3. Az örök béke (ez utóbbi nem jelent meg). Első művében, magyar szerzők közül elsőként vetette fel egy egyesült Európa eszméjét: az európai egyesült nemzetek állama elképzelés nyíltan szembement azzal a, Friedrich Naumann által hirdetett, s akkoriban igen népszerű Mitteleuropa tervvel, amelynek lényege egy német vezetés alatt álló Közép-Európa volt. Ágoston Péter viszont a nemzetek egyenjogúságára épülő demokratikus nemzetállamok európai halmazát képzelte el. Míg A mi útjaink c. műve szinte visszhangtalan maradt, A zsidóság útja annál nagyobb felháborodást váltott ki. A kötet hat nagyobb részből áll: I. könyv: A zsidók és a nem zsidók egymáshoz való viszonya; II. könyv: Az antiszemitizmus története; III. könyv. A zsidók természete; IV. könyv. A zsidók fajisága; V. könyv. A zsidók a fogadó népek között és VI. könyv: A megoldás. A könyv megjelenése után addig szinte példa nélküli támadás indult Ágoston Péter ellen, mind helyi, mind országos lapokban; mind a klérus, mind a polgári radikalizmus hívei részéről. Ágoston úgy vélte, hogy a zsidóság nem csupán felekezet, de erős nemzeti törekvéseket is folytat és buzgón építi saját nemzeti kultúráját – aminek ellensúlyozása lehet a zsidók beolvasztása egy nemzeti államba. Ágoston a magyarországi zsidókérdést faji és nemzetiségi vonatkozásai alapján tanulmányozta, s a végső konklúziója az volt, hogy a magyarországi zsidóságnak, ha nem akarja viselni a faji elkülönítés vádját, ha csakugyan egy test és vér akar lenni a magyarsággal, ha csakugyan a haladás útját akarja járni, tömegében be kell olvadnia a magyar keresztény társadalomba. Ez első lépés lehet egy új, világméretű kultúrvallás megteremtésének, s ennek az új vallásnak, akárcsak a korai kereszténységnek a zsidók lehetnek az elindítói! A támadást Antal Sándor, A Holnap egykori szerkesztője indította el, majd Szabolcsi Lajos egy egész könyvet szerkesztett Ágoston Péter műve állításainak történeti, teológiai, szociológiai stb. cáfolatával. Az Ágoston Péter személyén keresztül megtámadott Huszadik Század, Jászi Oszkár kezdeményezésére viszont körkérdést intézett közéleti személyiségekhez (A zsidókérdés Magyarországon címmel, 1917-ben). Valójában Ágoston Péter írása nem volt antiszemita, ugyanakkor a zsidóság történetét sem ismerte, mint ahogy a zsidó teológiában sem volt járatos. Utólag kiderült, hogy sok olyan forrásmunkára hivatkozott, amelyek egy része hamisítvány volt vagy pedig állításainak többségén már akkor túlhaladt az idő. Az pedig különösen abszurdnak tűnt, hogy a zsidóság nemzeti érzelmeinek hatására tömegesen vegye fel a keresztény hitet. Az írás azonban arra mindenképpen jó volt, hogy a világháború végén, az összeomlás előtt egy tabunak számító témát elővegyen és kibeszéltessen. – Az I. vh. végén, a nagyváradi és a Bihar vármegyei Nemzeti Tanács tagja (1918. nov. 5-étől), majd Nagyvárad és Bihar vármegye főispánjaként sikertelenül próbálta megszervezni a katonai ellenállást a románokkal szemben. Ekkor kiadott utolsó könyvében (A háború okozói, 1919) elfogadta az antant álláspontját, s a világháborúért kizárólag a központi hatalmakat tette felelőssé. Ellenezte a Károlyi-kormány által kezdeményezett földreformot, a földosztást: szerinte az a helyes megoldás, ha a nagybirtokok egy tömbben kerülnek a parasztság kezébe; álláspontja egyre jobban közeledett a kommunisták nézetéhez. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kommunisták mellé állt. Külügyi népbiztosként, diplomáciai tevékenysége során közeledni kívánt az antanthoz: Bécsben és Budapesten is fontos tárgyalásokat folytatott az antant hatalmak megbízottaival egy számukra elfogadható kormány felállításáról. A tanácshatalomnak szüksége volt egy több nyelven beszélő, diplomáciai érzékkel rendelkező, külföldön is tekintélyre szert tett közéleti személyiségre, aki nem utolsó sorban francia (elzászi) rokonokkal is rendelkezik. A bukás után, kifejezetten az antant kérésére, a Peidl-kormány ideiglenes igazságügy-minisztereként még néhány napot hivatalában maradhatott. Néhány hónappal később őt is letartóztatták, a hajmáskéri gyűjtőtáborba internálták (1920. szept. 20-án feleségét is letartóztatták, mert kapcsolatot tartott a bécsi emigrációval). Halálra ítélték, ám a Rigában megkötött egyezmény értelmében feleségével együtt – akárcsak több volt népbiztos – Szovjet-Oroszországba távozott. Moszkvában a szovjet munkajog egyik kodifikátoraként tevékenykedett (1922. febr.–1924. júl.), nemsokára azonban súlyosan megbetegedett (betegségére való tekintettel Londonban telepedett le, 1924. júl. 24-én), élete utolsó évében Párizsban élt. Emigrációjában, Rab Pál álnéven magyar nyelvre fordította August Bebel, Friedrich Engels, Karl Kautsky és Franz Mehring klasszikus elméleti műveit. Londoni tartózkodása idején jugoszláv állampolgárságért folyamodott: kísérlete nem járt sikerrel, mert időközben (1924-ben) szülőtelepülését, Zsombolyát Romániához csatolták, később sikertelenül próbálkozott a román állampolgársággal is.

    Emlékezet

    Párizsban hunyt el, a Père-Lachaise-i Temetőben nyugszik. 1915-től 1919. okt.-ig naplót vezetett, amelyet a Párttörténeti Intézet Archívuma őrzött (részleteket közölt belőle a többek között a Párttörténeti Közlemények 1965-ben, ill. a História 1979-ben). Budapesten (Sashalom, XVI. kerület) utcát neveztek el róla (1945-től, Ágoston Péter utca). Életművével a legutóbbi években a nagyváradi Kupán Árpád foglalkozott, valamint első életrajzi monográfiáját Ormos Mária akadémikus jelentette meg (2011-ben).

    Elismertség

    1908-tól szabadkőműves, a László Király Páholy tagja (1908–1911), nagymestere (1911. márc. 3.–1912. dec.), a páholy kettészakadása után a Bihar páholy nagymestere (1912. dec. 5.–1918). Élére állt a szabadkőművesség megújítására, radikalizálására irányuló törekvéseknek. Névtelenül kiadott írásában (A szabadkőművesség, 1913) összefoglalta a mozgalom legfontosabb feladatait. Ezek Ágoston Péter szerint, mindenek előtt az általános, egyenlő és titkos választójog; a felekezetektől független állami közigazgatás; a szekularizáció; a hitbizományok eltörlése; a progresszív adózás; az állam és az egyház teljes elválasztása; a sajtószabadság, az egyesülési és a gyülekezési jog; a liberális nemzetiségi és szociálpolitika; továbbá a küzdelem a feudalizmus, a klerikalizmus, a társadalmi előítéletek és az erőszakot szolgáló jogrend ellen. Ezek a programpontok erőteljesen hasonlítottak az MSZDP politikai elképzeléseihez, sőt Ágoston ki is fejtette, hogy ha olyan törvények megvalósításáért küzdünk, amelynek célja a szinte elviselhetetlen nyomorúság, akkor tkp. szabadkőművesként cselekszünk! –

    Elismerés

    Az Általános Választójogi Liga nagyváradi szervezetének ügyvezető elnöke (1905-től), az Országos Reformklub nagyváradi fiókjának vezetője (1910-től). A Társadalomtudományi Társaság, ill. a Társadalomtudományok Szabad Iskolája egyik vezetője (1907–1918). A Darwin-kör elnöke.

    Szerkesztés

    A Népszava szerkesztője, belső munkatársa (1894–1895). A Huszadik Század (1907–1917), a Szocializmus (1908–1914), a Városi Szemle c. lapok munkatársa (1908–1914). Jogtörténeti tanulmányai a fentieken kívül még elsősorban A Jogban (1899–1908), a Jogtudományi Közlönyben (1899–1903), a Magyar Jogászegyleti Értekezésekben (1905–1913), a Jogállamban (1905–1912), a Munkásügyi Szemlében jelentek meg (1910–1916).

    Főbb művei

    F. m.: Conventio fori. 1–2. – A bérbeadó törvényes zálogjoga. – A kereskedelmi törvény szerint alakult szövetkezeteknek az 1898. évi XXIII. tcz. szerinti átalakulásáról és bejegyzéséről. (Jogtudományi Közlöny, 1899)
    Erkölcs és törvény. – A kereskedelmi törvény büntető határozatai és a szövetkezetek. (Jogtudományi Közlöny, 1900)
    A szövetkezetek. A kereskedelmi törvény és az 1898. évi XXIII. tcz. rendszeres feldolgozása. Kézikönyv szövetkezeti alapítók és szövetkezeti tagok számára. (Esztergom, 1900)
    Causa traditionis. Felolvastatott a Nagyváradi Jogászegylet 1902. febr. 22-én tartott ülésén. (Nagyváradi Jogászegylet kiadványai. 5. Nagyvárad, 1903)
    A magánjog módszere. 1–2. (Jogtudományi Közlöny, 1903; és külön: Bp., 1903)
    A tulajdonjog alaptanai. Monográfia. (Bp., 1903)
    A jogi oktatás és a jellemfejlesztés. (Jogtudományi Közlöny, 1904)
    A rangsor, mint jog. Felolvastatott a Magyar Jogászegylet 1904. jan. 7-én tartott teljes ülésén. (Magyar jogászegyleti értekezések. 31. köt. 3. Bp., 1905)
    A magyar zálogjog története. Monográfia. (Bp., 1905)
    A követelés és zálogjog viszonya. Felolvastatott a Nagyváradi Jogászegylet 1905. febr. 4-iki és febr. 11-iki ülésén. (Nagyváradi Jogászegylet kiadványai. 16. Nagyvárad, 1905)
    Néphivatal Nagyváradon. (Nagyváradi Napló, 1905. okt. 8.)
    Tisza és a választói jog. (Nagyváradi Napló, 1905. dec. 21.)
    A jogügyleti akaratról. Magánjog-dogmatikai tanulmány. (Jogállam, 1905; és külön: Bp., 1906)
    A zálogjog általános tanai. Monográfia. (Bp., 1906)
    Clausula rebus sic stantibus. (Jogállam, 1907)
    A sztrájk jogalapja. Felolvastatott a Magyar Jogászegylet 1907. márc. 23-án tartott ülésén. (Magyar jogászegyleti értekezések. 34. köt. 6. Bp., 1907)
    A sztrájk büntetése. Tanulmány. (Nagyvárad, 1908)
    A nagyváradi lakásviszonyok. – A szabályrendeletek és a magánjog. – Észrevételek a budapesti lakásbérleti szabályrendelet tervezetéhez. – Népirodák. – A nagyváradi betterment szabályrendelet. (Városi Szemle, 1908)
    A községi üzemek Németországban. – Az automobilforgalom szabályozásának határai. (Városi Szemle, 1909)
    A munka rabsága. Monográfia. (Bp., 1909)
    A szekularizáció. (Természet és társadalom. Népszerű Természettudományos Könyvtár. 2. Bp., 1909)
    A szegényügy. – Francia városok. (Városi Szemle, 1910)
    Községi politika. (Bp., 1910)
    A modern városok feladatai. (A Társadalomtudományi Társaság nagyváradi fiókjának kiadványai. 5. Nagyvárad, 1912)
    Városi programm. (László király páholy könyvtára. 30. Nagyvárad, 1912)
    Jogellenes gyakorlás vagy chicane. (Jogállam, 1912)
    A nők a községekben. (Városi Szemle, 1912)
    A szolgálati szerződés fogalmához. (Emlékkönyv Grosschmid Béni jogtanári működésének 30. évfordulójára. Bp., 1912)
    A vármegye. (Galilei Kör Könyvtára. 8. Bp., 1912)
    A szabadkőművesség. Írta a Bihar páholy főmestere. (Nagyvárad, 1913)
    A magyar világi nagybirtok története. (Társadalomtudományi Könyvtár. Új sorozat. 1. Bp., 1913)
    A jogismerés kötelessége. Á. P. előadása. (Magyar jogászegyleti értekezések. Új folyam. 6. köt. 41. Bp., 1913)
    A közigazgatási eljárás alapelvei. (Városi Szemle, 1914)
    A progresszív eszmék terjesztésének alapelvei. Tanulmány. (Nagyvárad, 1914)
    A jövő polgári törvénykönyvének tervezete. (Munkásügyi Szemle, 1916)
    A jövő kérdései. 1. A mi útjaink. Magyarország jövője. 2. A zsidóság útja. (1–3. kiad. Bp., 1916–1917)
    Rudas László: A kommunista társadalom erkölcse. Az előszót írta. A háború okozói. (Munkáskönyvtár. 26. 1–2. kiad. Bp., 1919)
    A magyar világi nagybirtok történetéhez. (A Huszadik Század körének történetfelfogása. Szerk. Glatz Ferenc, Pók Attila. Bp., 1982)
    A kötött birtok szociális határai. (Agrárszociológiai írások Magyarországon. 1900–1945. Szerk. Tóth Pál Péter. Bp., 1984)
    A zsidók útja. (Fejlődéstanulmányok 3. Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában. Szerk. Béládi László és Simon Róbert. Bp., 1985)
    ford. Rab Pál álnéven: Engels: Hogyan alakítaná át Dühring Jenő úr az összes tudományokat? Ford. (Bp., 1921)
    A család, a magántulajdon és az állam keletkezése. Lewis H. Morgan kutatásai alapján írta Engels Frigyes. A 14. kiadás nyomán magyar nyelvre ford. (Bp., 1921; 2. kiad. 1934)
    Kautsky, Karl: A kereszténység eredete. Történelmi tanulmány. Ford. (Bp., 1922; 2. kiad. 1928)
    Bebel, August: Életemből. I–III. köt. Ford. (Bp., 1922–1923)
    Mehring, Franz: Marx Károly élete. Ford. (Bp., 1925)
    Mehring, Franz: Marx Károly életrajza. Rab Pál fordításának felhasználásával újraford. Remsei Flóra. A bevezető tanulmányt Kálmán Endre írta. (Bp., 1957; 2. kiad. 1958).

    Irodalom

    Irod.: Véleményes jelentések Á. P. nagyváradi jogtanár habilitációs értekezése tárgyában. Haller Károly és Kolosvári Sándor véleményei. (Nagyvárad, 1903)
    Bösinger Rudolf: Á. P.: A modern városok feladatai. (Városi Szemle, 1912)
    Kmoskó Mihály: Á. P.: A zsidóság útja. (Katholikus Szemle, 1917)
    Antal Sándor: A zsidók és Á. P. (Nagyváradi Napló, 1917. febr. 25.)
    Antal Sándor: A magyar zsidóság jövendője. Felelet Á. P. jogtanárnak. (Nagyvárad 1917)
    Székely János: Az eltévedt Ágoston. Röpirat. (Nagyvárad, 1917)
    Mi az igazság? Válasz Á. P. A zsidók útja c. munkájára. Szerk., az előszót írta Szabolcsi Lajos. (Bp., 1917)
    Újlaki Géza: Á. P. dr. védelme. (Bp., 1921)
    Oroszországi emlékek. (Nagyváradi Napló, 1924. szept. 28.)
    Társadalmi lexikon. Szerk. Madzsar József. (Bp., 1928)
    Asztalos Sándor: Nincs kegyelem. Dokumentumregény. (Temesvár, 1929)
    Horváth Jenő: Váradi freskó. Nagyvárad története. (Bp., 1940)
    Gábor Sándorné: Bőhm Vilmos bécsi magyar követ jelentései a Peidl-kormányhoz és Á. P. külügyminiszterhez. (Párttörténeti Közlemények, 1960)
    Szabó Ágnes: Részletek Á. P. naplójából. (Párttörténeti Közlemények, 1965)
    Köves Rózsa: Á. P. (Magyar Nemzet, 1974. márc. 26.)
    Á. P. 1919 nyaráról. (História, 1979)
    Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. (Bp., 1985)
    Á. P. népbiztos naplóbejegyzései 1919. máj. 4-étől 1919. aug. 1-jéig. (Visszaemlékezések 1919-ről. Szerk. Kende János és Sipos Péter. Bp., 1989)
    Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez. Összeáll. és szerk. Pritz Pál. (Bp., 1994)
    Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. (Bp., 2001)
    Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. I. köt. (Újvidék, 2002)
    Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
    Egresi Katalin: Á. P. állam- és jogfelfogása. (Leviatán, 2005)
    Születtem… Magyar politikusok önéletrajzai. Összeáll. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2005)
    Kupán Árpád: Változatos életpálya a viharos változások korában. Á. P. élete. 1–2. (Várad [folyóirat], 2007)
    Ormos Mária: Egy halálra ítélt szocialista „bolsevik” népbiztos. Á. P. (Megértő történelem. Tanulmányok a hatvanéves Gyarmati György tiszteletére. Szerk. Bánkuti Gábor, Baráth Magdolna és Rainer M. János. Bp., 2011)
    Ormos Mária: A katedrától a halálsorig. Á. P. Monográfia. (Bp., 2011).

    Megjegyzések

    Ormos Mária újabb adatai szerint szept. 7-én hunyt el, az eddig általánosan elfogadott szept. 6.-a helyett!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (19), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (901), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (671), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu