Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Bölöni György

    író, újságíró, műfordító


    Született: 1882. október 30. Szilágysomlyó, Szilágy vármegye
    Meghalt: 1959. szeptember 11. Budapest

    Család

    Sz: Bölöni Sándor ügyvéd, Krausz Szidónia. F: Márkus Ottília [Itóka] (1873–1951) írónő.

    Iskola

    A zilahi Wesselényi Miklós Gimnáziumban éretts., ahol Ady Lajos osztálytársa volt (1900), a bp.-i tudományegyetemen jogot hallgatott (1900–1902), Párizsban a Sorbonne-on jogot, az École de Beaux Arts-on művészettörténet hallgatott (1903-tól); tanulmányait nem fejezte be.

    Életút

    A Magyarország munkatársa, a lap párizsi tudósítója (1902–1906), Párizsban, a Café de la Paix-ben ismerkedett meg Ady Endrével és későbbi feleségével, Márkus Ottíliával (aki akkor Anatole France titkárnője volt). A Népszava (1906–1910) és a Magyar Nemzet kritikusa (1909–1910), egyúttal a Modern Művészet (1906–1907), a Vasárnapi Ujság munkatársa (1906–1908), a Renaissance (1910–1911) és a Világ főmunkatársa, ill. ez utóbbi lap tudósítója is a balkáni háborúkról és az I. vh.-ról (1910– 1918). Az összeomlás után a Károlyi-kormány svájci sajtóattaséja (1918–1919). – Bécsbe emigrált (1919), a Bécsi Magyar Ujság szerkesztője (1919–1920), Bukarestben, ismét Bécsben, Berlinben élt (1920–1923), Párizsban telepedett le ahol írásaiból és műfordításaiból élt (1923-tól), a Párisi Hírlap szerkesztője, a Le Monde Magyar Könyvei c. könyvsorozat szerkesztője (1932– 1940). Franciaország német megszállása idején a nemzeti ellenállás résztvevője, a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője (1940–1944). A II. vh. után Magyarország hollandiai követe (1948–1950), az Irodalmi Alap igazgatója (1951–1957), az Élet és Irodalom főszerkesztője (1957–1959). Az Irodalmi Tanács és a Magyar PEN Club intézőbizottságának elnöke (1957–1959).

    Az MKP tagja (1945-től). A II. vh. után egyike volt annak a nyolc kiemelkedő közéleti, tudományos és művészeti személyiségnek, akiket pártállásra való tekintet nélkül megválasztottak az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjának, utóbb az 1945. évi Nemzetgyűlés is tagjává választotta. A Martinovics Szabadkőműves Páholy tagja.

    Még egyetemi hallgatóként került a Magyarország c. napilap szerkesztőségébe (mint parlamenti munkatárs, 1902 őszén). A lap párizsi tudósítójaként ismerkedett meg Ady Endrével, s ez a találkozás egész életére meghatározóvá vált. Ady Endrével foglalkozó írásai, különösen a Párizsban megjelent Az igazi Ady (1934) az Ady-kutatást alapvetően meghatározó forrásává vált, különösen jelentősek az Ady-versek keletkezésével kapcsolatos későbbi visszaemlékezései. Kritikusként Adyn kívül elsősorban Balázs Béla, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond és Török Gyula munkáit ismertette, ill. a Világ c. lap számára művészeti kritikákat, kiállítási tudósításokat írt. Még Párizsból rendezett a bp.-i Nemzeti Szalonban Rodin rajzaiból egy feltűnést nagy keltett kiállítást (1906), majd bejárta a vidéki városokat, ahol a későbbi Nyolcak műveiből szervezett kiállításokat (1909). Párizsban gr. Károlyi Mihály környezetéhez, a polgári radikalizmus balszárnyához tartozott. A Párisi Hírlap szerkesztőjeként kezdeményezte a Le Monde Magyar Könyvei c. sorozatot, amely elsők között fordította magyar nyelvre a nyugat-európai szocialista és a fiatal szovjet irodalom műveit. A II. vh. után visszatért Magyarországra, elvállalta a holland követséget. Újabb és újabb Ady könyveiben, ill. tanulmányaiban elsősorban a költő forradalmiságát hangsúlyozta: s Ady forradalmisága miatt fordult érdeklődése az Adyt megelőző nemzedék felé. Táncsics Mihály regényes életrajza (Hallja kend, Táncsics!, 1946) az első sikeres törekvés arra, hogy Táncsicsot elhelyezze az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc nemzeti panteonjában. Az 1950-es években a magyarországi irodalmi élet egyik befolyásos vezetőjeként, és mint Ady Endre harcostársaként igen nagy tisztelet övezte. Támogatta a szocialista realista művek megjelenését, irodalomszervezőként legfőbb célja volt, hogy az Ady-féle forradalmi hagyományt követő kortárs szocialista írók (pl. Barta Lajos, Gergely Sándor stb.) elfoglalhassák a – véleménye szerint – őket megillető helyüket a magyar irodalomban. Élete utolsó éveiben, az 1956-os forradalom után elvállalta az Irodalmi Újság helyébe lépő új kulturális hetilap, az Élet és Irodalom első főszerkesztői tisztét. A Magyar Pen Club intézőbizottsága elnökeként pedig sokat tett azért, hogy a nemzetközi szervezet magyar tagozata visszakapja eredeti jogait a szövetségen belül (a PEN Club frankfurti ülésén, 1957-ben).

    Emlékezet

    Halála után a bp.-i Szépirodalmi Kiadó megjelentette életműsorozatát (Bölöni György művei, Erki Edit szerkesztésében, 1965– 1968). Alakját Ady Endre a Margita élni akar c. művében örökítette meg (1912); a költő több versét is neki ajánlotta. Emlékére a Művészeti Alap Irodalmi Szakosztálya irodalmi díjat alapított (Bölöni György-jutalom, 1987-től). Fiatalkori portréját Tihanyi Lajos festette meg (Bölöni György arcképe, 1912). Róla nevezték el Budapesten, a II. kerületben a Bölöni György utcát (1968-ban).

    Elismerés

    Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1952), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1957). Baumgarten-díj (1948), Kossuth-díj (1955).

    Szerkesztés

    A Magyarország munkatársa, a lap párizsi tudósítója (1902–1906). A Népszava (1906–1910) és a Magyar Nemzet kritikusa (1909– 1910), egyúttal a Modern Művészet (1906–1907), a Vasárnapi Ujság munkatársa (1906–1908), a Renaissance (1910–1911) és a Világ főmunkatársa, ill. ez utóbbi lap tudósítója is a balkáni háborúkról és az I. vh.-ról (1910–1918). Az összeomlás után a Károlyi-kormány svájci sajtóattaséja (1918–1919). Bécsbe emigrált (1919), a Bécsi Magyar Ujság szerkesztője (1919–1920), Bukarestben, ismét Bécsben, Berlinben élt (1920–1923), Párizsban telepedett le ahol írásaiból és műfordításaiból élt (1923-tól), a Párisi Hírlap szerkesztője, a Le Monde Magyar Könyvei c. könyvsorozat szerkesztője (1932–1940). Az Élet és Irodalom főszerkesztője (1957–1959).

    Főbb művei

    F. m.: Háborús Balkán. Magyar Lajossal. (Bp., 1912)
    Az igazi Ady. (Paris, 1934; 2. kiad. Bp., 1947; új kiad. Bp. 1955 és Bukarest, 1955; A könyv felvételeit André Kertész készítette. 3. kiad. 1966; 4. kiad. 1974; Az 1934. évi párizsi kiadás előszavával. 5. kiad. 1977)
    Hallja kend, Táncsics! Regényes életrajz. (Bp., 1946; Táncsics Könyvtár. 12. 2. kiad. 1958; 3. átd. kiad. 1965)
    Ady Endre válogatott versei. Sajtó alá rend. Vargha Kálmán. Szerk. Többekkel. (Bp., 1952)
    Barta Lajos: Magyar világ. Elb.-ek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1953)
    Ady, mint újságíró. MÚOSZ-kézirat. (Bp., 1954)
    Gábor Andor: Összegyűjtött versek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1954)
    Ady Endre válogatott versei. Vál. A jegyzeteket Czibor János írta. (A magyar költészet gyöngyszemei. Bp., 1955; 2. kiad. 1960; Az előszót Rónay György, a jegyzeteket Tótfalusi István írta. 3. bőv. kiad. 1968; 4. bőv. kiad. 1976)
    Ady, az újságíró. (Bp., 1956)
    Bölöni Györgyné [Itóka]: Szenvedések könyve. Visszaemlékezések. Szerk., sajtó alá rend., a bevezetőt írta. (Szépirodalmi Könyvtár. Bp., 1957)
    Révész Béla: Szemtől-szemben. Vál. írások. Vál., a bevezető tanulmányt írta. (Táncsics Könyvtár 7. Bp., 1958)
    Magyarság – emberség. Tanulmányok, esszék. (Bp., 1959)
    Nemzedékről nemzedékre. Kritikák, cikkek, tanulmányok. Vál., szerk. Erki Edit. (Bp., 1966)
    Képek között. Cikkek, tanulmányok. Vál., szerk. Erki Edit. (Bp., 1967)
    Friss szemmel. Publicisztikai írások, memoár. Vál., szerk., az utószót írta Erki Edit. (Bp., 1968)
    Peterdi Andor: Üzenet. Versek. A bevezető tanulmányt B. Gy., az utószót Fodor József írta. (Bp., 1968)
    Egy forradalmi nemzedék. Publicisztikai írások, portrék. Vál. Mátis Lívia. (Bp., 1982)
    Párizstól Pocsolyavárosig. B. Gy. és Itóka levélnaplója. 1906–1912. Vál., az előszót írta Nagy Csaba. (Bp., 2005)
    ford.: Dumas, id.: Napoleon élete. Az előszót Pogány József írta. (Világkönyvtár. Bp., 1912; 2. kiad. 1914)
    France, Anatole: A pinguinek szigete. Szatirikus reg. (Athenaeum Könyvtár 6. Bp., 1912; 2. kiad. 1925; 4. kiad. 1962)
    Maeterlinck, Maurice: A szegények kincse. Reg. (Világkönyvtár. Bp., 1912; 3. kiad. 1919; 4. kiad. 1922)
    France, Anatole: Az istenek szomjaznak. Reg. (Athenaeum Könyvtár. 17. Bp., 1913; 2. kiad. 1925; 3. 1926; 4. kiad. 1944)
    Balzac: A vörös korcsma. Elb. (Világosság Könyvtár. 14–16. Bp., 1918; 2. kiad. 1919)
    Maupassant: Egy majoroslány története. – A csavargó. Két elb. (Világosság Könyvtár. 106–107. Bp., 1919)
    Glaeser, Ernst: A 902-esek. Reg. A Monde magyar könyvei. Paris, 1930)
    France, Anatole: A pingvinek szigete. Reg. Ford., utószó. Ill. Hincz Gyula. A jegyzeteket Szávai János írta. (Bp., 1956; 2. kiad. 1957; 3. kiad. 1962)
    Balzac: A vörös korcsma. Reg. Ill. Schönberger Armand. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1956)
    Dumas, id.: Napóleon Bonaparte élete. Pogány József előszavával. (Regényes történelem. Bp., 2006).

    Irodalom

    Irod.: Ady Lajos: Az igazi Ady. B. Gy. könyve. (Nyugat, 1935)
    Szocialista realista irodalmat teremtünk, amely segíti a szocializmus győzelmét. (Szabad Nép, 1955. márc. 18.)
    B. Gy. (Élet és Irodalom, 1959)
    Köpeczi Béla: B. Gy. (Kortárs, 1960)
    Varga József: B. Gy. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960)
    Barabás Tibor: Bölöni: Hallja kend, Táncsics! – Búcsú B. Gy.-től. (B. T.: A könyv hatalma. Írások az irodalomról. Bp., 1961)
    Bölöni Györgyné: Ady és Bölöni Párizsában. Itóka naplójegyzeteiből. (Bp., 1974)
    Tasnádi Attila: Egy kritikai koncepció forrásvidékén. B. Gy. indulása. (Művészettörténeti Értesítő, 1980)
    Erki Edit: B. Gy. következetessége. (Szovjet Irodalom, 1982)
    Király István: A Bölöni-példa. (Tiszatáj, 1982)
    Zöldi László: A Bölöni-korszak. Az Élet és Irodalom alapításáról. (Jel–Kép, 1986)
    S. M.: B. Gy. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994 és Az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1999)
    Standeisky Éva: Az írók és a hatalom. 1956–1963. (Bp., 1996)
    B. Gy. levele Hajdú Győzőnek. (Ezredvég, 1999)
    Párizstól Pocsolyavárosig. B. Gy. és Itóka levélnaplója. 1906–1912. Vál., a jegyzeteket és az előszót írta Nagy Csaba. (Bp., 2005)
    Tasnádi Attila: B. Gy., a kritikus. Akit a sorsok kultúrába löktek. (Irodalomtörténeti füzetek. Bp., 2006).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu