Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    A tizedes meg a többiek
    Dobozy Imre
    Karády Katalin
    Kozma István emlékezete
    Kozma István

    Alexits György

    matematikus


    Született: 1899. január 5. Budapest
    Meghalt: 1978. október 14. Budapest
    Temetés: 1978. október 23. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Sz: Alexics György (1864–1936) irodalomtörténész, nyelvész, Víg Jolán. F: Strestik Erzsébet. Leánya: Alexits Klára (1948–).

    Iskola

    A bp.-i tudományegyetemen tanult (1917–1919), a grazi tudományegyetemen matematika–fizika szakos középiskolai tanári okl. (1924; honosítva: Bp., 1929) és bölcsészdoktori okl. (1924; honosítva: Kolozsvár, 1939), az ortogonális függvények tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1944). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; ig.: 1948. nov. 17.–1949. nov. 29.; r.: 1949. okt. 31.).

    Életút

    A KMP alapító tagja (1918. nov.), a Tanácsköztársaság idején a Szocialista Diákszövetség és a nagyváradi direktórium tagja (1919. márc. 21.–aug. 1.), a bukás után Ausztriába emigrált (1919–1922), hazatérése után kommunista magatartása miatt eltiltották az oktatástól (1922–1924; tanári vizsgát is csak 1924-ben tehetett). A Labor Gyógyszervegyészeti Gyár kalkulátora és az Országos Biztosító Intézet biztosítási matematikusa (1924–1926), a romániai Giurgiuban matematikát tanított és a bukaresti Ferdinánd Tudományegyetem Matematika Tanszékének tanársegéde (1926–1927). Budapesten polgári iskolai helyettes tanár (1928–1930), a bp.-i Váli úti polgári fiúiskola r. tanára (1930–1938), a bp.-i IV. kerületi (= belvárosi) Római Katolikus Gimnázium r. tanára (1938–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Matematika Tanszék (1940–1941), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) III. sz. Matematika Tanszék tanársegéde (1941–1944) és magántanára (1944). Az ország német megszállása idején a magyarországi nemzeti ellenállási mozgalom résztvevője, Dachauba, majd Spaichingenbe deportálták (1944–1945).

    A II. vh. után Budapesten gimnáziumi igazgató (1945–1947), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) politikai államtitkára (1947–1948). A JNMGE, ill. a BME ny. r. tanára (1948–1950), a BME Vegyészmérnöki Kar Matematika Tanszék ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1967) és a Tanszék vezetője (1950–1967). Az MTA Matematikai Kutatóintézete tud. főmunkatársa és tud. osztályvezetője (1967–1969), tud. tanácsadója (1969–1972) és az Intézet igazgatója (1970–1972). A Buenos Aires-i (1960), a Salt Lake City-i Egyetem vendégprofesszora (1965–1966).

    Tudományos pályafutását fizikusként kezdte: egyetemi doktori értekezésében a fizikában fontos szerepet játszó Laplace-differenciálegyenlet megoldásait tárgyalta. Később érdeklődése a valós függvénytan, a görbeelmélet, az ún. ortogonális sorfejtések és a függvényapproximációk elmélete felé fordult. Legnagyobb jelentőségű eredményeit a Fourier-analízissel, az általános ortogonális polinomok és az általános ortogonális függvények szerinti kifejtések elméletével érte el. Az általa kiépített, a Banach-terek elméletét felhasználó approximációmódszere alapvető fontosságú az elméleti matematika történetében, akárcsak az ún. multiplikatív függvényrendszerek elmélete, amely a valószínűségszámítás alkalmazásainak új területeit indította el. Matematikatörténettel, Bolyai János munkásságával is foglalkozott. Tudományszervezői tevékenysége is fontos: 1949-ben vezető szerepet játszott az MTA szocialista átalakításában.

    Emlékezet

    Budapesten (XII. kerület Krisztinaváros, Maros utca 44/b) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére az MTA Matematikai Tudományok Osztálya Alexits György-díjat alapított (az analízis és annak alkalmazása terén elért kimagasló eredmények elismeréséért, 1984-ben). Születésének 100. évfordulóján a Bolyai János Matematikai Társulat Alexits György-emlékkonferenciát rendezett (Budapesten, 1999. aug. 9–13-án).

    Elismertség

    A Tudományos Tanács főtitkára (1948), az újjászervezett MTA első főtitkára (1949. nov. 29.–1950. dec. 2.). Az MTA Elnökség tagja (1950. dec. 2.–1958. nov. 28.), a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztálya elnöke (1955. máj. 28.–1956. szept. 28.). A Bolyai János Matematikai Társulat tagja (1946-tól), majd díszelnöke. A iasi Alexandru Cuza Tudományegyetem, a JATE és a giesseni Justus Liebig Egyetem tb. doktora (1974).

    Elismerés

    Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), a Magyar Népköztársaság Érdemrendje (ezüst, 1948), a Román Népköztársaság Csillaga (II. fok, 1948), Polonia Restitutia Parancsnoki Kereszt (1948), Munka Érdemrend (1954; arany, 1969 és 1975), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970). Kossuth-díj (1951), Állami Díj (1970), Szele Tibor-emlékérem (1976).

    Szerkesztés

    Az Acta Mathematica főszerkesztője (1972–1979).

    Főbb művei

    F. m.: Az új görbeelmélet. Homogén racionális görbékről. (Matematikai és Fizikai Lapok, 1937)
    A halmazelméleti geometria újabb fejlődése. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1938)
    A torzió fogalma metrikus terekben. (Matematikai és Fizikai Lapok, 1939)
    Köznevelésünk demokratizálásának problémái. (Társadalmi Szemle, 1947)
    Matematika és dialektikus materializmus. Monográfia. Fenyő Istvánnal. (Tudomány és haladás. 9. Bp., 1948)
    Ortogonális függvénysorok konvergenciájáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1948. nov. 22.; megjelent francia nyelven: Sur le convergence d’une classe de séries orthogonales. Acta Mathematica, 1950)
    Mit mond a térről a filozófia és a természettudomány? (Természet és technika, 1949)
    Matematika vegyészek számára. Egy. tankönyv. Fenyő Istvánnal. (Bp., 1951; 2. átd. kiad. 1955; 3. átd. kiad. 1960; 4. kiad. 1964; 5. kiad. 1966; 6. kiad. 1973; németül: Mathematik für Chemiker. Bp.–Leipzig, 1962; franciául: Le méthodes mathematiques en chimie. Bp.–Paris, 1969)
    Bolyai János. (Természet és Technika, 1952)
    Bolyai János. Születésének 150. évfordulójára. (Társadalmi Szemle, 1952)
    Bolyai János. Monográfia. 3 táblával. (Nagy tudósok. Bp., 1952)
    Fourier-sorok, harmonikus analízis. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1952)
    A Lebesgue-féle függvények jelentősége az ortogonális polinomok szerint haladó sorok konvergenciájának problémájához. (Első Magyar Matematikai Kongresszus Közleményei, 1953)
    Sur le convergence absolute de certains développements orthogrenaux. (Acta Mathematica, 1957)
    Über die Konvergenz fast überall der Orthogonalreihen bei jeder Anordnung ihrer Glieder. Une contribution à la theorie constructive des fonctions. (Acta Scientiarum Mathematicarum, 1958)
    Über Approximationen mit den arithmetischen Mitteln allgemeiner Orthogonalreihen. Králik Dezsővel. (Acta Mathematica, 1960)
    Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen. Monográfia. (Bp.–Berlin, 1960; angolul: Convergence Problems of Orthogonal Series. New York–Oxford–Paris, 1961; oroszul: Moszkva, 1963)
    Über die absolute Summierbarkeit und die Konvergenz der Orthogonalreihen. Králik Dezsővel. (Az MTA Matematikai Kutatói Intézete Közleményei, 1962)
    Általános ortogonális sorok aritmetikai közepeivel történő megközelítésekről. Králik Dezsővel. (A BME Vegyészmérnöki Kar tudományos évkönyve. 1962. Szerk. Polgár Miklós, Varsányi György. Bp., 1962)
    Einige Beiträge zur Approximationstheorie. Über die Approximation im starken Sinne. Králik Dezsővel. (Acta Universitatis Szegediensis, 1965)
    Bolyai János világa. Monográfia. (Bp., 1977)
    Fourier Analysis and Approximation Theory. A Colloquium on Fourier Analysis and Approximation Theory Budapest előadásai. I–II. köt. Szerk. Turán Pállal. (Amsterdam–Oxford–New York–Bp., 1978)
    Approximation Theory. Selected Papers. Szerk., sajtó alá rend. Tandori Károly. (Bp., 1983).

    Irodalom

    Irod.: A budapesti I. kerületi M. Kir. Állami Verbőczy István Reálgimnázium összes tanárainak és irodalmi vagy művészeti tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. Összeáll. Baumgartner Alajos. (Bp., 1927)
    Rényi Alfréd: A. Gy.: Matematika és dialektikus materializmus. (Társadalmi Szemle, 1949)
    Fogarasi Béla: A. Gy.: Bolyai János. (Társadalmi Szemle, 1952)
    Tandori Károly: A. Gy. 70 éves. (Matematikai Lapok, 1968)
    A. Gy. akadémikus 70 éves. Művei bibliográfiájával. (MTA Matematikai–Fizikai Osztály Közleményei, 1968)
    Kardos István: Sokszemközt – tudósokkal. K. I. tv-sorozata. (Bp., 1974)
    A. Gy. (Matematikai Lapok, 1976–1979)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1978. okt. 15.)
    Leindler László: A. Gy. (Természet Világa, 1978)
    Králik Dezső: A. Gy. Über die mathematische Arbeit und Tätigkeit A. Gy. (Bulletin Applied Mathematics, 1979)
    Tandori Károly: A. Gy. (Magyar Tudomány, 1979)
    Kardos István: Tudósportrék. K. I. tv-sorozata. (Bp., 1984)
    Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Dénes, Nagy Ferenc. (Bp., 1986)
    Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
    Functions, Series, Operators. Alexits Memorial Conference. Budapest, 1999. aug. 9–13. Előadások. Szerk. Leindler László, Schipp Ference, Szabados László. (Bp., 2002)
    Kardos István: Találkozások a világhírrel. (Bp., 2005).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (67), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (98), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (52), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (898), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (298), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (168), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (172), könyvtáros (63), közgazdász (168), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (668), meteorológus (14), mezőgazda (117), mezőgazdasági mérnök (97), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (80), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2017. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu