Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Gozsdu Elek
    Gozsdu Elek emlékezete 1.
    Krúdy Gyula emlékének
    Krúdy Gyula, széchénykovácsi
    Várkonyi Zoltán emlékezete

    Bolmányi Ferenc

    festőművész, szobrász


    Született: 1904. június 27. Léva
    Meghalt: 1990. július 14. Budapest

    Család

    Sz: Schwarz Julianna. Zsidó családból származott, apja fényképész volt Békéscsabán. Négyen voltak testvérek, gyermekkorát Békéscsabán töltötte. Kétszer elvált. 3. F: Domonkos Anna (1923–1991), Domonkos Miksának a Pesti Izraelita Hitközség ügyvezető igazgatójának a leánya.

    Iskola

    Az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán előbb Róna Józsefnél szobrászatot, majd Magyar-Mannheimer Gusztávnál festészetet tanult.

    Életút

    Kiállító művész (1926-tól). Tanulmányait felfüggesztve Jugoszláviában, Olaszországban, ill. Münchenben élt és alkotott (1928-ban tért haza), majd rövid időre Bécsben telepedett le (1932–1934-ben, ahol két ízben is kiállított a Glaspalastban). Ismét hazatért, s ekkor évente néhány hónapot Szentendrén töltött (1936–1945-ben). Többször behívták munkaszolgálatra: Szentkirályszabadján, Várpalotán és a Dunántúlon dolgozott (1938–1945 között). A II. vh. után képzőművészeti szabadiskolát vezetett Nagymaroson (1945–1947-ben).

    Pályája kezdetén elismert portréfestő volt, akadémikus modorú arcképeket festett – megrendelésre. Rövid jugoszláviai tartózkodása idején, Ivan Mestrovic hatására szobrokat is alkotott. Művészete későbbi, szimbolikus tartalmú korszakaiban a fényeknek és a színeknek kiemelkedő jelentőségük volt. Szentendrén készítette első ismert képciklusát, a Fényvárost (1933– 1935), amelyen fénnyel ölelt, gigantikus, utópisztikus városokat ábrázolt; ill. komor hangú, lírai képeket készített. Ekkor készült képei gyakran foglalkoznak a közelgő világháborúval: kihalt utcákon vakító fények, lángba borult városok, színei fenyegető, komor vörösek, lilák. A misztikus fény a közelgő apokalipszist idézi. Közvetlenül a II. vh. után gyakran készített képeket az áldozatokról, a háborúban elpusztultakról. A Halottsiratók (1945) c. megrendítő festményén az egyetlen halottat hat gyászoló veszi körül, ezáltal egy egész közösség fájdalma sűrűsödik a képbe. A földre terített szőnyeg ugyanakkor az otthont is idézi, valamint a reményt is arra, hogy vannak családok, hozzátartozók, akik túlélték a borzalmakat. Nagymaroson újra akarta teremteni a hitet, a békés, háborúmentes állapotot. Erőteljes színeket alkalmazott, naiv ábrázolású, meseszerű festményei a cirkuszok, vásárok világát eleveníti meg (Robin úr és társulata, 1945–1947). Arcképei naivak és bizakodóak, szomorúak és vidámak, portréin gyakran helyez el virágokat. A Rákosi-rendszer kultúrpolitikájában nem állíthatott ki, az ezt követő rövid alkotói periódusában madaras, idilli festményekkel jelentkezett. Az 1950-es évek végi figurális kompozíciói fokozatosan vezettek el a nonfiguratív képekhez, de a teljes absztrakcióig nem jutott el. Késői munkái lírai absztraktok voltak, képein organizmusok, élő szerveződések mozogtak a térben. Az első űrrepülés hatására szívesen festett kozmikus, bomló, felrobbanó és újraalakuló világokat. Élete utolsó szakaszában üvegablakokat is díszített.

    Emlékezet

    Vallásos zsidó családból származott, életét, festői munkásságát döntően befolyásolta az őt körülvevő jellegzetes, magyarországi vidéki zsidó kultúra. Egyik korai képe, A péntek este két falusi zsidót ábrázol, amint a helyi zsinagóga elé sietnek a szombatot köszönteni. Munkaszolgálatosként zsinagógabelsőket, tóraszekrényeket, menórákat, imádkozó rabbikat, éneklő kántorokat ábrázolt, egy eltűnő közép-európai kultúra utolsó képviselőit. A háború végén őt is bevagonírozták Auschwitzba, de szerencséje volt, a Budapest körül bezárult gyűrű miatt a vonatot nem tudták elindítani, így a fővárosi gettóban élte túl a holokausztot. A II. vh. után 1948-ig rendszeresen kiállíthatott, ám a szocialista realizmus uralkodóvá válásával fokozatosan kiszorult a képzőművészeti közéletből. A forradalom után jelentkezhetett újra egyéni tárlattal (a bp.-i Műcsarnokban, 1958- ban). A tervezett katalógus szövegét azonban nem hagyták jóvá, csupán egy képjegyzék és Berda József ajánló sorai jelenhettek meg. Sőt, a meghirdetett és beharangozott kiállítást végül is betiltották (a Memento c. képéért, 1958. dec.-ben; a képen ugyanis egy vörös, medve alakú figura szerepelt, akinek karján egy felpuffadt madár volt!) Ekkor készült képein ugyanis gyakran ábrázolt szimbolikus madáralakokat, akik mesés, csodás világukban a maguk szabad életét élik, de igen gyakran örökített meg leigázott rab, elpusztított madarakat is… 1965-ben önálló műteremlakáshoz jutott (Budapesten, a XI. kerületben, a Bartók Béla úton). Első üvegablak-kompozícióit a bp.-i Ernst Múzeumbeli életmű-kiállításán mutatta be, s ő maga helyezte el azokat Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában (a város egykori zsinagógájában, 1979-ben). Az avatáson felhangzott Szokolay Sándor zeneszerző Bolmányi Ferenc üvegablakainak ihletésére, Weöres Sándor versére készült Orbis pictus c. szólókantátája, amelyet a bemutatón a szerző vezényelt. Az Ernst Múzeumban, 80. születésnapján jubileumi életmű-kiállítását rendezték meg (1984-ben). A kiállításról, valamint Bolmányi festészetéről B. Farkas Tamás rendezett tévéfilmet (Színöröm címmel, 1985-ben). Halála előtt egy évvel, Orosházán újabb kiállítást rendeztek (1989-ben), végrendelete szerint a városnak ajándékozta volna hagyatékát. Az 1990-es években azonban a helyi önkormányzatnak nem volt pénze a hagyaték gondozására, így a tervezett emlékház-galéria nem valósulhatott meg. Művei közül többet a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) őriz.

    Elismerés

    Osztrák állami ezüstérem (1933), érdemes művész (1987).

    Kiállítások

    F. kiállításai: egyéni és gyűjteményes: Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba, 1926)
    Eszék (1930)
    Fränkel Szalon (Budapest, 1935)
    Tamás Galéria (Budapest, 1936)
    Képzőművészek Szabad Szervezete. Műcsarnok (Budapest, 1947)
    Műcsarnok (betiltották!, Budapest, 1958)
    Fényes Adolf Terem (Budapest, 1959 és 1966)
    Iparművészeti Múzeum (Budapest, 1967)
    Ernst Múzeum (Budapest, 1973 és 1984)
    Helikon Galéria (Budapest, 1977)
    Orosháza (1989)
    emlékkiállításai: EveArt Galéria (Budapest, 1991)
    Művelődési Központ (Orosháza, 1993)
    Műhely Galéria (Szentendre, 1996)
    Arte Galéria (Budapest, 1998)
    Home Galéria (Budapest, 1998)
    Haas Galéria (Budapest, 1998)
    A kezdet és a vég. Vigadó Galéria (Budapest, 1999)
    Karinthy Szalon (Budapest, 2003)
    Jankay kortársai: B. F. festőművész emlékkiállítása. Jankay Gyűjtemény–Kortárs Galéria (Budapest, 2010)
    csoportos: Nemzeti Szalon (Budapest, 1928)
    Arcképfestők I. Kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1928)
    Glaspalast (Bécs, 1933 és 1934)
    a Munkácsy Céh VIII. reprezentatív kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1935)
    az OMIKE kiállításai (Budapest, 1939–1944)
    a Magyar Művészetért. Műcsarnok (Budapest, 1940)
    a Rippl-Rónai Társaság Kiállítása. Ernst Múzeum (Budapest, 1946 és 1947)
    Kilencven művész kiállítása. Nemzeti Szalon (Budapest, 1948)
    Tavaszi tárlat. Műcsarnok. (Budapest, 1957)
    Magyar művészet. 1945–1949. A huszadik század magyar művészete. Csók Képtár (Székesfehérvár, 1977)
    Festészet’77. Műcsarnok (Budapest, 1977).

    Főbb művei

    F. m.: Fényváros (képciklus, 1933–1935)
    Halottsiratók (1945)
    Robin úr és társulata sorozat (képciklus, 1945–1947)
    Emlékezés Kállai Ernőre (1948)
    Kék és vörös (1948)
    Hegyoldal (1949)
    Emlékezés Forgács Hann Erzsébetre (1950)
    Nagymarosi kompozíció (1950)
    Zene (1951)
    Terefere (1951)
    Kettesben (1951)
    Fa alatt (1953)
    Világos színekben két madár (1952)
    Népmese (1955)
    Világos színek egymásba olvadása (1955)
    Kék és ezüst (1955)
    Nyugtalanító emlék (1957)
    Fa körül (1957)
    Robbanó színek (1957)
    Memento… (1957)
    Bársonyos sötét színharmónia (1958)
    Látomás (1958)
    Új utakon (1958)
    Kompozíció (1958)
    Színvariációk (1958)
    Izzó színek (1958)
    Kozmikus táj (1959)
    Robbanó világ (1966)
    Ördög (1971)
    Kozmikus kép (1976)
    Robbanás (1976)
    a Magyar Nemzeti Galériában: Virágok (1958)
    Fénylő gömb (1969)
    Zuhanás (1971)
    üvegfestményei: Üvegablakok. Garay Szálló borozója (Szekszárd, 1967)
    Üvegkupola. Korányi TBC Intézet B épület (Budapest XII. kerület, 1969)
    Üvegablakok. Kultúra és Tudomány Háza (Kecskemét, 1979).

    Irodalom

    Irod.: Nagy Tibor: B. F. gyűjteményes kiállítása. (Kis Újság, 1947. jan. 14.)
    Pap Gábor: B. F. (Művészet, 1966)
    B. F. festőművész kiállítása. Kat. A kiállítást rendezte Láncz Sándor, a bevezetőt írta Németh Lajos. (Bp., Fényes Adolf Terem, 1966)
    Koczogh Ákos: B. F. üvegablakai. (Művészet, 1969)
    Major Máté: B. F. üvegablakai a szekszárdi Garay Szálló borozójában. (Magyar Építőművészet, 1969)
    Kristó Nagy István: B. F.-ről. (Művészet, 1973)
    B. F. festőművész retrospektív kiállítása. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Frank János. (Bp., Ernst Múzeum, 1973)
    Frank János: Szóra bírt műtermek. (Bp., 1975)
    Aradi Nóra: B. F. Kismonográfia. (Mai magyar művészet. Bp., 1977)
    Csapó György: Közelképek, beszélgetések. (Bp., 1983)
    B. F. festőművész jubileumi kiállítása. Kat. A kiállítást rendezte, a katalógust szerk. Baranyi Judit. (Bp., Ernst Múzeum, 1984)
    Menyhárt László: Fényes rapszódiák. (Művészet, 1985)
    Tilles Béla: B. F. (Új Művészet, 1991)
    S. Nagy Katalin: B. F. Monográfia. (Bp., 2000)
    S. Nagy Katalin: B. F. (Remény, 2008).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (32), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (27), edző (70), egészségpolitikus (10), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (929), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (178), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (206), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (83), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu