Iskola

Középiskoláit Aradon és Temesvárott végezte, a temesvári piarista gimnáziumban éretts. (1926), a római Gergely Egyetemen hittudományi és bölcsészdoktori okl. szerzett (1933); pappá szentelték (1932. okt. 30.).

Életút

A temesvári papneveldében a bölcsészet és a dogmatika r. tanára, ill. prefektusa (1934–1948) és a szeminárium rektora (1946– 1951). O’Hara bukaresti nuncius titokban ressianai c. püspökké szentelte (1948. dec.-ben; azért, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja: Márton Áront és Mazalik Győzőt ugyanis ekkor már letartóztatták). őt is letartóztatták (1951. márc.), az ún. papok perében, mint a temesvári papnevelő intézet rektorát életfogytiglani kényszermunkára és 50 ezer lej perköltség megfizetésére ítélték (1951. szept. 11–17.; a máramarosi börtönben éveken át Márton Áron püspök cellatársa volt). A Ramnicul Sarat-i börtönben két és fél évet magánzárkában töltött (1956–1958), majd a Bukarest melletti Jilava (1958–1960), később Dés és Szamosújvár börtönében raboskodott (1960–1964; 13 év után, 1964. aug. 4-én szabadult). Nyugdíjazásáig Temesvár-Erzsébetvárosban kisegítő lelkész (1964–1992). II. János Pál pápa c. érsekké (1990. márc. 14.), majd nagypréposttá nevezte ki (1990. aug.). Az 1948. évi romániai törvény nem ismerte el önálló püspökségnek a szatmár–nagyváradi egyesített egyházmegyét és az 1930-ban alapított temesvári egyházmegyét, azaz Boros Béla püspökségét sem. Kiszabadulása után haláláig többször kérvényezte rehabilitálását, ez azonban máig sem történt meg.

Emlékezet

Ravatalát a temesvári székesegyházban állították fel, holttestét a temesvári szentegyház kriptájában helyezték el.

Elismerés

Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994).