Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Bálint Ágnes
    Bányai Elemér
    Az első névportré
    Keleti Ágnes, a mozdulatok művésze
    Ruttkai Éva

    Boross Elemér

    költő, író, dramaturg

    Bornstein


    Született: 1900. február 4. Budapest
    Meghalt: 1971. november 26. Budapest

    Család

    Sz: Bornstein Jakab, Schwarz Regina.

    Életút

    Fiatal korában gyufát, újságot árult, fizikai munkákból élt. A Tanácsköztársaság (1919) idején részt vett a frontszínházak szervezésében. Az 1920-as évektől csak az irodalommal foglalkozott, bp.-i napilapok állandó tárcaírója (Fáklya, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, Az Ujság, 1925-től). A Petőfi Színház és a Jókai Színház dramaturgja (1957–1959).

    A Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének alapító vezetőségi tagja, főtitkára (1930-tól). A Magyar Írók Szövetségének egyik szervezője és főtitkára (1945–1946), a Színpadi Szerzők Egyesületének titkára (1947–1949).

    Pályafutását drámaíróként kezdte: első színművét a Tanácsköztársaság idején mutatták be (Ave Maria címmel, később a Közoktatásügyi Népbiztosság antológiájában is megjelent). A következő évben megjelent verseskötetéről (Ábel, 1920) Kosztolányi Dezső írt méltató sorokat. A Világ novellapályázatán díjat nyert (Szegény, szegény koporsókészítő c. novellájával, 1922). Írásaiban, kisprózájában általában a kisemberek szomorú és egyhangú életéről mély együttérzéssel ír. Stílusát sajátosan vegyíti a romantikával, a szentimentalizmussal és a különös, abszurd helyzetekkel. Ami kisemberei sorsában érthetetlen, embertelen vagy egyszerűen csak értelmetlennek tűnik, azt gyakran groteszk képtelenségnek ábrázolja. Tragikus hatású novellákban és elégikus hangú költeményekben fogalmazza meg az egyszerű kisember, kispolgár humanista kritikáját a két világháború közötti kilátástalan élethelyzetről. Legnagyobb színpadi sikere a Vakablak (1928) c. tragikomédia volt, amelyet a hazai színházi élet egyik legjelesebb reformátora, Németh Antal rendezett (a Révay utcában működő Új Színházban). A nagy vihart kavart darab egy sok évre elítélt vagány és egy politikai merényletért halálra ítélt forradalmárnő érzelmes és bizarr története. A börtönben játszódó drámában a szökni akaró férfi rossz irányba fúrja át a börtönfalat, így nem a szabadba, hanem a siralomházba jut, ahol a leány a kivégzésére vár. A feltörő és megvalósuló szerelem megnemesíti az életkörülményei folytán elzüllött embert, és a gyermeket foganó szerelem megmenti a halálra ítélt nőt, hogy majd kiszabadulásuk után együtt indulhassanak egy értelmes, érzelmes, emberhez méltó élet felé. Az ősi közhely – hogy az ember lénye szerint jó, csak az embertelen társadalom torzítja el a lelkét, de az igaz szerelem igaz emberségre is tanít – olyan új és meglepő megfogalmazásban vált itt hatásos és módszereiben újszerű drámává, hogy nagyon is indokolt volt a siker. A két vh. közötti kor egyik legjobb magyar drámája ez a Vakablak. És színvonalban méltó volt hozzá az Egy ember, aki folyton nevet (Kabos Gyula felejthetetlen alakításával, 1929), amelyben egy eltorzított lélek annál többet nevet, mennél több bánat éri, és amikor legszeretettebbje, leánya is meghal, már csak nevetőgörccsel tud reagálni. Az 1930-as években többször is járt a fasizálódó Németországban. Az ott tapasztaltakról álnéven regényt írt (Berlinben történt… címmel jelent meg, mint L. M. Ehrwein regénye, amelyet Boross Elemér fordított magyar nyelvre! Ez volt az első magyar antifasiszta regény, 1934). A II. vh. után elsősorban, mint az újjászerveződő magyar irodalmi élet vezetője vált ismertté. Elsősorban az ő kezdeményezésére alakult meg újra a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete. A személyi kultusz idején bebörtönözték (1950), jóllehet rehabilitálták (1957), élete végéig mellőzték, műveit, színdarabjait mellőzték. Dramaturgként dolgozott, ill. egy- egy kabarétréfát írt a Vidám Színpad számára. Halála előtt adta ki visszaemlékezéseit, amely rendkívül értékes kordokumentum.

    Emlékezet

    A rákoskeresztúri Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

    Főbb művei

    F. m.: Ábel. Versek. (Békéscsaba, 1920)
    Berlinben történt… Reg. L. M. Ehrwein álnéven. (Bp., 1934)
    Az éneklő fűrész. Reg. (Nemzeti irodalmunk mesterei. Bp., 1938)
    Életjel. Versek. (Bp., 1941)
    Lehet valamivel kevesebb? A Vidám Színpad kabarétréfái. Többekkel. Ill. Kálmánchelyi Zoltán. (Vidám Könyvtár. Bp., 1967)
    Velük voltam. Visszaemlékezések. (Bp., 1969). F. színművei: Vadorzó. (Bem.: Renaissance Színház, 1920)
    Vakablak. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Új Színház, 1928. febr. 21.)
    Egy ember, aki folyton nevet. Színmű 1 felvonásban. (Bem.: Új Színház, 1929)
    Világrekord. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház Kamara Színháza, 1932. márc. 10.)
    Forgószél. Tragikomédia 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház Kamara Színháza, 1932. nov. 12.)
    Ti szegény lányok. Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1935. nov. 22.)
    A nős ember. (Bem.: OMIKE Művészakció, 1942. jan. 3.)
    Két szerelem. Bányászoperett. Mesterházi Lajos Boldogság c. novellájából írta. Zeneszerző Fényes Szabolcs. (Bem.: Fővárosi Operettszínház, 1954)
    Pletykafészek. Vígjáték. (Bem.: Állami Déryné Színház, 1959). F. kabaréjelenetei: Csendes fasor. (Fasor Kabaré, 1920)
    A fekete macska. (Intim Kabaré, 1920)
    Boccaccio a Terézvárosban. (Andrássy úti Színház, 1922)
    Elsején razzia. (Apolló Kabaré, 1926)
    Tisztelet a kivételnek. (Andrássy úti Színház, 1933)
    Hirtelen felindulásban…! (Teréz körúti színpad, 1934)
    A gyerek. (Komédia Orfeum, 1934)
    Kép a jövő békéből. (Pódium Írók Kabaréja, 1939)
    Válóper. (Pódium Írók Kabaréja, 1940).

    Irodalom

    Irod.: Kosztolányi Dezső: B. E.: Ábel. (Nyugat, 1921. 17.)
    Paulini Béla: Mit látni a vakablakból? B. E. színműve az Új Színházban. (Nyugat, 1929. 5.)
    Lengyel István: Hetven év regénye. (Új Élet, 1970)
    Bálint Lajos: B. E. hetven éves. (Élet és Irodalom, 1970).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (67), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (98), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (898), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (299), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (172), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (668), meteorológus (14), mezőgazda (117), mezőgazdasági mérnök (97), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (80), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu