Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Barta Lajos

    író, újságíró, író


    Született: 1878. október 20. Kistapolca, Baranya vármegye
    Meghalt: 1964. október 18. Budapest

    Család

    F: Szucsich Mária írónő. Fia: Barta Lajos (1907–) író; leánya: Barta Júlia, Barta Mária és Barta Erzsébet

    Iskola

    A pécsi főreáliskolában éretts. (1898), írnok Pécsett (1898–1900), a budapesti tudományegyetemen jogot hallgatott (1900), majd a bölcsészkaron tanult tovább (1900–1902), okl. nem szerzett.

    Életút

    Nagyharsányban élt (1902–1905), a Pécsi Napló munkatársa (1903–1906), a Pécsi Független Ujság (1906), a Mohács c. lapok szerkesztője (1906), a kassai Felsőmagyarország (1907–1909), a Színház (1909), a Kassai Hírlap belmunkatársa (1909–1910), a Kassai Ujság (1910), az Abaúj-Torna és a Felső-Borsod szerkesztője (1910). A budapesti Világ belmunkatársa (1910-től). Parasztok c. drámáját Budapesten mutatták be (1911) de betiltották, szövege elkallódott.

     

    A Tanácsköztársaság idején az Írói Direktórium tagja (1919), a proletárdiktatúra bukása után fél év börtönbüntetésre ítélték, kiszabadulása után családjával Németországba utazott, Berlinben részt vett Erwin Piscator Proletárszínházának munkájában (1920), majd Bécsben telepedett le (1920). A Bécsi Magyar Ujság munkatársa (1920–1925), majd Pozsonyban élt, ahol a Pressburger Zeitung (1925-től), a pozsonyi Magyar Ujság, a Panoráma munkatársa és az Új Szó szerkesztője (1929–1933. A Reggel, a Kassai Napló, a Diogenes, a Kassai Munkás, ill. a Munkás c. lapok pozsonyi tudósítója (1934–1939). Londonba emigrált (1939), a II. világháború után visszatért Magyarországra.



    A szocialista magyar irodalom egyik legismertebb alakja, műveit erőteljes agitatív stílus, antifeudális és radikális antiklerikalizmus jellemezte. Első írásai a Pécsi Naplóban jelentek meg. Elbeszélései első két kötetének (Elbeszélések, 1901; Soha többé, 1904) romantikus történetein még Jókai Mór hatása érződik, de olykor ezeken belül is megmutatkozik erős fogékonysága a szociális kérdések iránt (Lengyel Katalin szerelme). Legtöbbször boldogságra áhítozó fiatal leányok különös históriáit, az életben helyüket kereső emberek nyugtalanságát rajzolja meg e korai írásaiban. Jóllehet novellistának indult, de az első igazi sikert a dráma hozta meg számára: a Parasztok (1911; művét betiltották, a szövege elkallódott). Egy évvel később, 1912-ben mutatta be az Új Színpad Tavaszi mámor c. egyfelvonásos tragédiáját, amelyet egyik korai elbeszéléséből (Ez a fejsze eladó) dolgozott át színpadra.

     

    Mint újságíró rendszeresen járta a vidéket, s riportjaiban nyugtalanító szenvedéllyel vetette fel az ország legégetőbb kérdéseit. A felvidéki falvak nyomorúságáról írt riportsorozata, s később, már az I. világháborúban a nagyváradi püspökség és a bihari uradalmak embertelen módszereit feltáró írásai radikális gondolkodású újságíróként tették ismertté nevét. (E riportutak élményeit dolgozza fel később Istenek a Verhovinán és A bihari ügy c. novellisztikus emlékképeiben.) A Tanácsköztársaság idején feladatot vállalt az állami tulajdonba vett szocialista könyvkiadás megszervezésében; az új világrend melletti szenvedélyes publicisztikákat írt (Lenin tanít; Sovinizmus és kommunizmus). Forradalom című agitációs célzatú egyfelvonásosát a Nemzeti Színház, a Magyar Színház és a Vígszínház is bemutatta. Pozsonyban jelentős irodalomszervezői munkásságot fejtett ki, az Írók Kiadóvállalata alapító tagja, ill. szoros kapcsolatban állt a sarlós mozgalommal (1928-tól).

    Későbbi elbeszéléseiben gyakran nyúlt a zsidóság asszimilációjának kérdéséhez, a magyarországi ellenforradalmi propaganda ellensúlyozásaként a magyarországi zsidóság magyarságát hangsúlyozta. A II. világháború után, emigrációjából hazatérve elsősorban a parasztság megújult és megváltozott életét írta meg, helyenként a régi szenvedélyes, agitációs stílusában.

    Emlékezet

    Kistapolcán született, ahol utcát neveztek el róla (1990-ben). Tevékenysége Pécshez és Budapesthez kötődik, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleleti Bizottság védetté nyilvánította. 

    Elismerés

    Munka Érdemrend (1955), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958).

     

    Kossuth-díj (1956).

    Főbb művei

    F. m.: Elbeszélések. (Bp., 1901)
    Soha többé! és három más elbeszélés. Handwerk Károly könyvdíszeivel. (Bp., 1904)
    Tavaszi mámor. Proletártragédia egy felvonásban. (Bp., 1912)
    Egyszerű szívek. (Békéscsaba, 1915)
    Az ige terjedése. Elbeszélések. (Modern Könyvtár. Bp., 1916)
    Czinzeri és Czinzera. Elbeszélések. (Bp., 1917)
    Az elsülyedt világ. Elbeszélések. (Bp., 1918)
    Kezdetben vala az ige… Regény. (Bp., 1918)
    A sötét ujj. Regény. (Pozsony, 1928)
    A zöld ember. Kisregények. (Ungvár, 1930)
    Lélek. Elbeszélések. (Ungvár, 1931)
    Múlt. Csodálatos iskola. (Wien, 1920; 2. kiad. Ungvár, 1931)
    Tavaszi mámor és más drámák. (Ungvár, 1931; új kiad. Bp., 1953)
    Gyár. Regény. (Bp., 1947; 2. kiad. 1949; 3. átd. kiad. 1961)
    Tegnapi ország. (Bp., 1949)
    Magyar világ. Elbeszélések. (Bp., 1953; németül: Berlin, 1959)
    Szerelem és más színművek. (Bp., 1955; 2. kiad. 1964)
    Zsuzsi. Vígjáték. (Bp., 1957)
    Öten a hóban. Vál. elbeszélések. (Bp., 1960; 4. kiad. 1978)
    Árnyak a hídon. Cikkek, tanulmányok. Vál., sajtó alá rend. Stenczer Ferenc. (Bp., 1970)
    Tegnapi ország. Novellák. (Bp., 1963)
    Tragédiák a hátsó udvaron. Elbeszélések. (Bukarest, 1974)

     

    drámái: Parasztok. (Magyar Színház, 1911)
    Tavaszi mámor. (Bp., 1912; bem.: Új Színház, 1912)
    Szerelem. Színmű 4 felvonásban. Történik egy vidéki városban 1913–1914-ben. (Bp., 1916; bem.: Vígszínház, 1916)
    Zsuzsi. Parasztvígjáték. (Bp., 1916; bem.: Nemzeti Színház, 1916)
    A sötét ház. (Vígszínház, 1918)
    Örvény. Színmű 5 felvonásban. (Bp., 1918; bem.: Nemzeti Színház, 1919)

     

    ford.: Kesten, Hermann: Ferdinand és Izabella. Spanyol századok. Regény. 1–2. (Pozsony, 1938).

    Irodalom

    Irod.: Mácza János: A modern magyar dráma. (Bp., 1916)
    Ady Endre: B. L. könyve, az élet arca. (Nyugat, 1917)
    Osváth Béla: B. L. (O. B.: Türelmetlen dramaturgia. Bp., 1965)
    Hubay Miklós: B. L. (H. M.: Aranykor. Bp., 1972)
    Csaplár Ferenc: B. L. (Kortársaink. Bp., 1973)
    József Farkas: B. L. (J. F.: Írók, eszmék, forradalmak. Bp., 1979)
    Csanda Sándor: B. L. csehszlovákiai munkássága. (Cs. S.: Első nemzedék. Pozsony–Bp., 1982)
    Popov, Mitrofan: B. L. idézése a Szerelem fordítása közben. (Szovjet Irodalom, 1986).

    Megjegyzések

    Gulyás: téves születési adat: 1871! *Könyvészetekben művei összekeverve Barta Lajos (1872–1915) és Ifj. Barta Lajos (1907–?) műveivel!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu