Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    angyal, széll, szirmai
    Fülep Lajos
    Fülep Lajos emlékezete
    Körmöczy Zsuzsanna
    Körmöczy Zsuzsa emlékezete

    Barta Sándor

    író, költő, újságíró


    Született: 1897. október 7. Budapest
    Meghalt: 1938. Szovjetunió

    Család

    Sz: Blau Simon Rudolf foltozószabó. F: Újvári Erzsébet (1899–1940), költő, műfordító, Kassák Lajos (1887–1967) húga. Leánya: Barta Zsuzsa (1924–) rendező; fia: Barta György (1930–).

    Iskola

    Budapesten éretts., majd a bp.-i tudományegyetemen jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be.

    Életút

    A Ma munkatársa (1917–1919), a Tanácsköztársaság alatt a magyarországi aktivisták csoportjának tagja, propagandistája (1919), jóllehet politikai szerepet nem vállalt, Bécsbe emigrált (1920). Bécsben az újjáalakult Ma munkatársa, helyettes szerkesztője (1920–1922), az Akasztott Ember és az Ék c. avantgárd lapok szerkesztője (1922–1924). Belépett a KMP-be, a Szovjetunióban telepedett le, egy moszkvai könyvkereskedés eladója (1925-től), körutazás tett a Szovjetunióban, élményeit több műfajban örökítette meg (1932). A Proletárírók Oroszországi Szövetsége (RAPP) magyar szekciója alapító tagjaként (1926-tól) részt vett a RAPP híres platformtervezetének kidolgozásában (1931. ápr. 8-án). A Forradalmi Írók Nemzetközi Szövetsége tagja, majd (egyes források szerint) elnöke. Az Új Hang alapító főszerkesztője (csupán az első számnak, 1938). A magyarországi avantgárd mozgalom egyik kiemelkedő képviselője. Pályája kezdetén csatlakozott a Ma c., Kassák Lajoshoz kötődő avantgárd lap körül kialakult művészcsoporthoz (1917-től rendszeresen közölte a lap műveit). Itt jelentek meg művészi hitvallását bemutató korai tanulmányai is, amelynek lényege, hogy ugyan magáénak érzi a szocialista forradalom eszméit, de ezek megvalósításáért nem politikai, hanem művészi eszközökkel kívánt küzdeni. Korai műveit futurista-expresszionista elemek jellemzik: Kassák hatására rátalált a futuristák „közízlést pofonütő” nyelvi formáira, majd a mozgalom közkedvelt jelképei (pl. gépek, gőzmozdonyok, versenyautomobilok) is megjelentek költészetében. A gépek nála is a mozgás és a változni-akarás szimbólumai, a világháború sokkoló élményei pedig bizarr képalkotási technikát alakítottak ki művészetében. E korszak kiemelkedő alkotása a Primitív Szentháromság (megjelent a Ma-ban, 1918) c. kompozíció. A Szentháromság profanizált figurái: a tüdővészes mosónő és gyermekei a péklegény és a prostituált közösen munkálkodnak az Idő legyőzésén. A mosónő gépiesen dolgozó „vasdromedár”, leánya, a „vörös hasakat gyújtogató” prostituált, valójában egy elállatiasodott szörny, a péklegény feje „vörös téglakapu” stb. A nagy felháborodást kiváltó mű a világ abszurditását kívánta sokkoló képekkel bemutatni, domináns színe a vörös, amely azonban nem az életöröm színe, hanem a lángra gyúlt világ jelképe. A Tanácsköztársaság idején néhány előadást tartott a Ma-kör rendezvényein, elsősorban „a kultúrájában forradalmasított” emberről, vagyis véleménye szerint a kultúra mindennél fontosabb, s a tömegek szellemi nevelése még a gazdaság átalakításánál is fontosabb.

    A proletárdiktatúra bukása után a Kassák-család – köztük Barta Sándor – Bécsben telepedett le. Bécsben jelentős szerepet vállalt a Ma újraindításában, itt kezdődött második alkotókorszakában a lap sorra közölte az abszurd valóságot tagadó dadaista munkáit. Különös költeményeinek (A zöldfejű ember, azaz egy aktív hulla kiáltványa, 1921) és allegorikus meséinek a tipográfia és a vizualitás is fontos része. Bécsben jelent meg Tisztelt hullaház! (1921) c. kiáltványgyűjteménye, „egy kiskorú költő szónoklatai” az élőhalottak gyülekezetéhez, a társadalom élősdijeihez és a nehézkes mozgású, tehetetlen tömeghez. A kötet képvers-felépítménye, sokkoló nyelvezete a 20. sz.-i vizuális költészet korai csúcsteljesítménye. Barta művét ugyanakkor nem fikciónak tekintette, kordokumentumnak szánta, egy új világ megteremtéséhez szükséges objektumnak. Ekkor született drámái ún. montázs-drámák, összekuszált képekkel (Igen). Részt vett továbbá az első magyar nyelvű dadaista színházi kísérletben (a bécsi Konzerthausban, 1921. okt. 21-én, ahol felolvastak – többek között – Tisztelt hullaház! c. művéből). Az 1920-as évek elejére Barta a Ma-n belül egyedül maradt (1922-ben kivált a folyóiratból, Újvári Erzsivel megalapította az Akasztott Ember c. avantgárd folyóiratot, Kassák Lajos másik sógora, Uitz Béla létrehozta az Egység c. lapot; a két folyóirat 1923-ban Ék címmel újraegyesült). Jelentős továbbá műfordítói tevékenysége, Bécsben az ő tolmácsolásában jelent meg magyar nyelven – többek között – Gogol Egy őrült emlékiratai (1922).

    A bécsi emigráció felbomlása után családjával a Szovjetunióban telepedett le. Már korábbi, bécsi írásaival, félig verses, félig prózai műveivel is a fiatal Szovjet-Oroszország harcait mutatta be (Mese a trombitakezű diákról, 1922). Különös költeményein kívül még fantasztikus-utópisztikus regényeket is írt, amelyek közül kiemelkedik a Kassán megjelent Csodálatos történet (1924). A mű a mennyországban játszódik, amelyet – egy nagy amerikai lap megbízásából – felkeres William Cookendy újságíró, hogy szenzációs riportban tudósítsa az olvasókat arról, hogy mit üzennek nekik a holtak? Barta a mennyországot a földi minták szerint berendezett, falanszterszerű monopolkapitalizmusként képzelte el, s mindjárt hozzákapcsolta a „poklot” is, a mennyországi páriák ugyancsak falanszterszerű munkahelyeinek, börtöneinek formájában. A regény elnyomói és elnyomottai között kibontakozó osztályharc: a Tanácsköztársaság problematikájának általánosított értelmű rajzává szélesedett. De a regény nemcsak a múlt, hanem a jövő osztályharcának utópisztikus megsejtése is: a fehérterrorból kibontakozó fasizmus elnyomó rendszereinek előrevetített képe. Valójában illúziókkal telten érkezett a szocializmus országába, sőt első írásaiban még rendíthetetlen optimizmussal folytatta korábbi avantgárd művészetét. Később, avantgárd múltját megtagadva tudatosan vállalta új, proletárköltői attitűdjét. Az 1920-as évektől bejárta a Szovjetunió tájait, riportjai a korai szociográfia úttörő munkái, az itt gyűjtött megfigyelései megváltoztatták kisprózájának hangulatát is. Az 1930-as évek munkáiban – az avantgárd adminisztratív felszámolása után – felbukkantak a kor irodalmát jellemző szocialista realista, sematikus ábrázolások. Az általánosan elhatalmasodó félelem légkörében egyre kevesebbet írt, s amelyek megjelenhettek azok jó része is csupán sablonos vers vagy sematikus próza. Utolsó írásaiban önéletrajzi műveken dolgozott, s ezekben a regényekben részben visszatért hajdani, nagyratörő elképzeléseihez. Legismertebb regénye, a század eleji Budapest világát örökítette meg (Aranyásók, 1935; megjelent: 1957). A regény egy tervezett önéletrajzi trilógia első kötete, amely a nagypolgári világról festett szatirikus képet. A hagyományos epikus koncepciót azonban sajátos módon formálta meg: a regény stílusában, különösképpen a tömegjelenetek ábrázolásában bravúrosan alkalmazta az expresszionizmus sűrítő-tömörítő technikáját. A regény párhuzamos szálainak mozgatásában, egymásba fűzésében pedig – jeleként annak, hogy figyelemmel kísérte az amerikai naturalista regényt, John Dos Passos, Upton Sinclair munkásságát – nagy szerepet kap a szimultanista regénytechnika. A regény mind Barta életművének, mind pedig a két világháború közötti magyar regényírói törekvéseknek maradandó értékű művészi teljesítménye; csak halála után fedezték fel, több más, azóta is kiadatlan munkájával. Utolsó munkáiban életműve összegzésére készült, jóllehet a szovjet emigráció egyik meghatározó tagjaként és vezetőjeként minden fórumon tagadta, hogy párttisztogatás történne, valójában pontosan tudta, hogy nemsokára rá is sor kerülhet. Az NKVD (= Belügyi Népbiztosság, a KGB elődje) koholt vádak alapján letartóztatta, egy büntetőtáborban kivégezték (más adatok szerint börtönben halt meg). Pontos sorsa és halálának körülményei máig ismeretlenek.

    Emlékezet

    Emlékét Budapesten, az V. kerület Károly körút 22. szám alatt emléktábla őrzi. (E házban lakott emigrációja kezdetéig). Munkássága feltáratlan és jó részt ismeretlen, Aranyásók c. regénye csak 1957-ben jelenhetett meg. Életművével újabban Aczél Géza és G. Komoróczy Emőke foglalkozott.

    Főbb művei

    F. m.: Vörös zászló. Versek. A kiadói boríték Bortnyik Sándor munkája. (A Ma kiadása. Bp., 1919)
    Igen. Dráma. Ill. Bortnyik Sándor. (A Ma kiadása. Wien, 1920?)
    Tisztelt hullaház! Kiáltványok. (A Ma kiadása. Wien, 1921)
    Mese a trombitakezű diákról. Mesék és novellák. (Bécs, 1922)
    Csodálatos történet, vagy mint fedezte fel William Cookendy polgári riporter a földet, amelyen él. Regény. (A Kassai Munkás kiadványa. Kosice, 1925; németül: Eine wunderbare Geschichte oder Wie entdeckte William Cookendy, bürgerlicher Reporter die Erde, auf der er lebt. Wien, 1925)
    Műkedvelők színháza. Színdarabok, jelenetek. (Covasna, 1928)
    Misa. Elbeszélés. Orosz nyelven. (Moszkva, 1930)
    Nincs kegyelem. Regény. (Moszkva–Leningrád, 1933)
    Richárd. Elbeszélés. (Cleveland, 1935)
    Új Júdea. Utópia. B. S. regénye Havas Lázár előszavával. Sajtó alá rend. Sztojka László. (Cluj, 1938)
    Aranyásók. Regény. Ill. Rogán Miklós. Az utószót Lányi Sarolta írta. (Bp., 1957)
    Pánik a városban. Vál. elbeszélések, prózai írások. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Varga Katalin. Ill. Réber László. (Bp., 1959)
    Ki vagy? Vál. versek. Sajtó alá rend. Vászoly Erik. A bevezető tanulmányt Illyés Gyula írta. (Bp., 1962; 2. kiad. 1987)
    Pánik a városban. Vál. elbeszélések, prózai írások. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Varga Katalin. Ill. Zörgő János. (2. kiad. 1972)
    Aranyásók. Regény. (Új világ. 2. kiad. 1977)
    A kilyukasztott szavazólap. Novellák. Vál., szerk. Varga Katalin. (Kiskönyvtár. Bp., 1981)
    ford.: Gogol: Egy őrült emlékiratai. 29 táblával. Ford. Illusztrálta, és a szöveget kőre írta Boris László. Kiadói illusztrált kartontokban. (Wien, 1922; hasonmás kiad. Komlós Aladár bevezető tanulmányával 1969)
    Tagore, Rabindranath: Nacionalizmus. Ford. (Klasszikus írások. 1. Wien, 1922)
    Gogol: Egy őrült emlékiratai. 29 táblával. Ford. Illusztrálta, és a szöveget kőre írta Boris László. Hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt Komlós Aladár írta. Bibliofil kiad. (Bp., 1969)
    Gogol: Egy őrült emlékiratai. 29 táblával. Ford. Illusztrálta, és a szöveget kőre írta Boris László. Hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt Gáspár Ferenc írta. (Bp., 1999).

    Irodalom

    Irod.: Rozványi Vilmos: Új költők. B. S.: Vörös zászló. – Kahána Mózes: Universum. (Nyugat, 1919)
    Kovács Kálmán: B. S.: Tisztelt hullaház! (Napkelet, 1921)
    Németh Andor: B. S.: Tisztelt hullaház! (Bécsi Magyar Ujság, 1921. okt. 16.)
    Hevesy Iván: B. S.: Tisztelt hullaház! (Nyugat, 1922)
    Sinkó Ervin: B. S.: Mese a trombitakezű diákról. (Bécsi Magyar Ujság, 1922. jún. 11.)
    Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
    Társadalmi lexikon. Szerk. Madzsar József. (Bp., 1928)
    Magyar zsidó lexikon. Szerk. Újvári Péter. (Bp., 1929)
    Kispéter András: B. S.: Aranyásók. (Kortárs, 1959)
    József Farkas: A forradalmi szocialista írócsoport létrejötte. (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből. Szerk. Szabolcsi Miklós, Illés László. Bp., 1962)
    Szabó György: B. S.: Ki vagy? Vál. versek. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1963)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Aczél Géza: B. S. dadaista korszakáról. (Literatura, 1976)
    Aczél Géza: Termő avantgarde. (Bp., 1988)
    Komoróczy Emőke: A letört ág. B. S. és Újvári Erzsi. (K. E.: A szellemi nevelés fórumai. (Bp., 2005)
    Szolláth Dávid: A kommunista aszketizmus esztétikája. PhD értek. (Pécs, 2008)

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu