Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fülep Lajos emlékezete
    Széchenyi István, sárvári és felső-vidéki gr.
    Széchenyi István emlékezete 1.
    Széchenyi István emlékezete 3.
    Széchenyi István emlékezete 4.

    Ambrus Zoltán

    író, kritikus, műfordító


    Született: 1861. február 22. Debrecen
    Meghalt: 1932. február 28. Budapest
    Temetés: 1932. március 2. Budapest
    Temetési hely: Kerepesi út

    Család

    Sz: Ambrus József, régi székely nemesi családból származott, később vasúti tisztviselőként dolgozott Debrecenben, Spett Vilma. Testvére: Ambrus Vilma és Mihály Józsefné Ambrus Mariska. F: 1. 1887–1888: alsebesi Tormássy Gizella (1866–1888). Özvegy, első felesége leánya születésekor hunyt el. Leánya: Fallenbüchl Tivadarné Ambrus Gizella (1888–1982) irodalomtörténész. Unokája: Fallenbüchl Zoltán (1924–2006) történész, könyvtáros. 2. 1899-től Benkő Etelka (1877–1921) opera-énekesnő, színésznő. Özvegy.

    Iskola

    Középiskoláit Nagykárolyban kezdte, a pesti kegyesrendi gimnáziumban tanult. A bp.-i II. kerületi gimnáziumban éretts. (1878), a budapesti tudományegyetemen jogot tanult (1878–1882). Párizsban a Collège de France és a Sorbonne irodalmi előadásait hallgatta, a francia színjátszást és művészetet tanulmányozta (1885–1886). Az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.).

    Életút

    A Magyar Földhitelintézet tisztviselője (1882–1897). A Hét vezető munkatársa, színikritikusa (1890–1905), az Új Magyar Szemle (Blaskovich Sándorral, 1900), a Jövendő (Bródy Sándorral és Gárdonyi Gézával, 1903–1904), a Klasszikus Regénytár c. világirodalmi sorozat szerkesztője (Voinovich Gézával, 1904–1906). A Szerda irodalmi rovatvezetője (1906). A Nemzeti Színház dramaturgja, majd igazgatója (1917–1922), a Pesti Napló belső munkatársa (1923–1932). Első cikkei a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1879–1882), hivatali főnöke, Arany László segítette pályakezdését. Szépírói munkássága az Ország-Világ novellapályázatára írt, Messziről jött levelek (1886) c. elbeszélésével indult. Első, önéletrajzi ihletésű regényét a Midás királyt a Magyar Hírlap közölte folytatásokban (1891–1892; megjelent átdolgozva, könyvalakban: 1906). A regény a művészértelmiség feloldhatatlan konfliktusait mutatja be. Hőse, Bíró Jenő, a fényes, de boldogtalan karriert befutó festőművész-rajztanár az önmagában kételkedő és önmagával viaskodó művész típusa. Sikerei között elvész a sikerek értelme, dicsőségében elvész az eszmény. A tragikus sorsú festőművész a kisszerűség ellen lázad, a pénz és a gazdagság csábítása ellen küzd, a teljességre, az alkotás szabadságára vágyik. A mű a 19. sz. végén induló új novellista nemzedék alapregénye lett, a könyvről éveken át beszélt az irodalmi közélet, szereplői legendássá váltak (jóllehet a mű könyvalakban csak 15 évvel később jelenhetett meg!). A Midás király megjelenéséig négy jelentősebb művet írt: A gyanú (1892; megjelent: 1900) az egyik első magyar detektívregény és talán az első magyar pszichoanalitikus mű, a Szeptember (1895) impresszionisztikus énregény. A Giroflé és Girofla (1899; megjelent: 1901) korai munkásságának másik nagy hatású regénye egy vidéki dzsentri fiatalúr, Vidovits Feri és két színésznőcske bácskai szerelmi históriája a dzsentrivilág mesteri impresszionisztikus képekkel történő leírásával. A művészértelmiség később is foglalkoztatta: a Solus eris (1903) filozofikus zsánerregény. Első regényei gyakran önéletrajzi elemekben gazdagok, a Giroflé és Girofla bácskai, ill. szabadkai élményeiből, megfigyeléseiből keletkezett (második felesége a helyi színház tagja volt, Szabadkán ismerkedtek meg). Délvidéki emlékei később is foglalkoztatták. A Kultúra füzérlánccal (1911) c. novellaciklusa egy sikertelen nagybecskereki szereplését örökítette meg. Szatirikus hangvétellel szólt a vidékiesség tüneteiről, a helyi „kultúra” öntelt nagyjairól: írása azonban túlment az enyhe évődésen, kíméletlen és gyilkos torzkép az új századelőről.

    Ambrus Zoltán azonban a modern városi irodalom egyik magyarországi megalapítója ízig-vérig budapesti író. Elbeszéléseiben, kisregényeiben, tollrajzaiban (Árnyék-alakok, 1901; Berzsenyi báró családja, 1902; Kevélyek és lealázottak, 1903; A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye, 1907; Régi és új világ, 1913; Nagyvárosi képek, 1913) a századforduló magyar társadalmának minden jellegzetes alakja feltűnik: a hozományvadász dzsentri, az újgazdag polgár, a kispénzű hivatalnok, a fővárosi bérkaszárnyák szegény sorsú lakója. Elbeszéléseinek színterei tiszti garnizonok és kaszinók, fővárosi kávéházak, lóversenyterek, szerkesztőségek és polgári otthonok. Mesterei a francia prózaírók – Gustave Flaubert, Guy de Maupassant és Émile Zola – voltak, realisztikus-naturalista szemléletük azonban Ambrus Zoltánnál kiegészült páratlan lélekábrázoló képességgel. Örök témája a keserűen ostorozott főváros és polgársága, s csak olykor-olykor jelenik meg a vidék képe, gyermekkori éveinek színtere. Finoman árnyalt képet rajzol a századvég társadalmi változásairól, műveiben erős hangsúlyt kap a századforduló-századelő polgári értelmiségének társadalmi és szellemi válsága. Kívülállóként látja és láttatja a polgárság minden gyengeségét, a kibontakozás reménye nélkül. Mércéjével mérve a polgárság sem mutatkozik jobbnak, mint az arisztokrácia, amely régi erényeiből keveset őrzött meg. Ellensége minden egyszerűsítő valóságábrázolásnak, bemutatás helyett sejtet, elbeszélés ürügyén inkább problémákat elemez. Szellemes és lényeglátó író, publicista és kritikus; nyelve választékos, stílusa tiszta és világos, néha ironikus. Ironikus, mert gyakran visszatér a dzsentri középosztály széthullásához, s a kisiklott életű emberek irracionalitását gúnyos szkepszissel meséli el. Későbbi novellái (Téli sport, 1909) egyfajta morál-szatírák, ill. szatirikus ál-mesék (Jancsi és Juliska, 1910). Művészetének újdonsága és erénye gondolatiságában, tárgyilagos szemléletében, egyéni írói látásának fölényes biztonságában rejlik, és abban, ahogy műveiben a magyarság kérdései egyetemes és általános emberi összefüggésbe kerülnek. Ambrus Zoltánt a kortársak a magyar irodalmi élet egyik vezető személyiségének, Gyulai Pál utódjának tartották. A publicisztika, az irodalom- és színikritika egész pályafutását végigkísérte. Kritikusi befolyása rendkívüli volt: a Nemzeti Színház drámabizottságának tagjaként polgári színjátékok és történelmi drámák szerzőinek sorsát intézte évtizedeken át. Színikritikáiban (Színházi esték, 1914; Régi és új színművek, 1914–1917) elsősorban külföldi drámaírók műveivel foglalkozott, felismerte Henrik Ibsen jelentőségét (olyannyira, hogy Rosmersholm c. drámáját németből le is fordította, 1916-ban). Addigi színházi tekintélye alapján 1917-ben kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává. Igazgatóként nagyszabású programot dolgozott ki, amelynek lényege a színház és az irodalom egymásra építése: a világháború utolsó éveiben azonban ezt a programot már nem tudta megvalósítani. A forradalmak idején tanúsított lojális magatartása miatt pedig elmozdították állásából (1922-ben).

    Tolmácsolt magyar nyelvre, valamint részben fordította és szerkesztette az 1920-as években megjelent Zola életműsorozatot. A Klasszikus Regénytár c. sorozat szerkesztőjeként számos kötethez írt bevezető tanulmányt. A francia irodalom klasszikusaival foglalkozó, az esszé műfajához közelítő tanulmányait a Vezető elmék (1913) és a Költők és szerzők (1923) c. köteteiben adta közre. Kritikusként elsők között ismerte fel az újságírás jelentőségét és veszélyeit, a kialakuló tömegsajtó igen nagy példányszámban eljutó irodalmi művei robbanásszerű hatását és befolyását (ezt maga is megtapasztalhatta a Midás király folytatásaiban!). A napilapok keretein belül, valamint a kialakuló újságolvasói szokások mellett – véleménye szerint – új irodalmi műfajok születtek meg (pl.: tárcanovella). Gyakran foglalkozott továbbá az irodalom elvi kérdéseivel A Hét és a Jövendő körül kibontakozó irodalmi csatározásokban, ill. a Nyugatot közvetlenül megelőző egyéb vitákban. A Nyugat nesztoraként – minden fenntartása ellenére – csatlakozott a lap fiatal szerkesztőinek formai és tartalmi újdonságaihoz; sőt, tekintve, hogy munkásságában ennek már kialakult és megalapozott előzményei voltak, sokszor tudatosabban és következetesebben képviselt bizonyos művészi színvonalat, mint a pályakezdő kortárs író kollégái. Néhány színikritikája és egyéb írása Spectator álnéven jelent meg. Műfordítóként elsősorban francia klasszikusokat – Flaubert, Maupassant, Honoré de Balzac, Anatole France stb.

    Emlékezet

    Debrecenben született, gyermekkorát (tíz éves koráig) Debrecenben, Biharmezőkeresztesen és Nagykárolyban töltötte. Iskoláit Debrecenben kezdte, de a második tanévet már Nagykárolyban végezte, ahová vasutas apját helyezték. Tíz éves volt, amikor családjával Budapestre költözött, a Vízivárosban nőtt fel (I. kerület Lánchíd utca 2.; 1871–1878). Későbbi fővárosi lakóhelyei: Erzsébetváros, VII. kerület Huszár utca, 1878?–1887; első házassága után: Józsefváros, VIII. kerület Horánszky utca 17.; 1888–1894). Miután feleségül vette Benkő Etelkát a Baross utcába költözött (Józsefváros, VIII. kerület Baross utca 120.). Utolsó lakóhelyei: Józsefváros, VIII. kerület Bródy Sándor utca 19. és Józsefváros, VIII. kerület Üllői út 36. Üllői úti lakóhelyén hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Üllői úti lakóhelyét emléktábla jelöli. Mellszobra a Margitszigeten látható (pirogránit, Búza Barna szobrászművész alkotása; felállítva: 1989, újra felállítva: 2003). A Révai Testvérek Irodalmi Intézet első művei sikereinek hatására szerződést kötött vele 16 kötetből álló életművének kiadására (1906–1913; itt jelent meg először a Midás király is, 1906-ban; sorozatnyitó kötetekként). A Midás király a kor egyik népszerű regénye volt 1916-ban már az ötödik kiadása is megjelent. Műveit 1945 után is rendszeresen kiadták, több ízben Gyergyai Albert gondozásában. Életművével rendszeresen Fallenbüchl Zoltán (az író unokája) foglalkozott, ő adta ki levelezését is. Életművéről még Lőrinczy Huba közölt értékes tanulmányokat.

    Elismerés

    A Petőfi Társaság (1892), a Kisfaludy Társaság (1899), a Vörösmarty Akadémia r. tagja (1918) tagja.

    Főbb művei

    F. m.: Midás király. Reg. (Magyar Hírlap, 1891–1892)
    Ninive pusztulása és egyéb történetek. (Az Athenaeum olvasótársa. Bp., 1895)
    Szeptember. Reg. (Az Athenaeum olvasótársa. Bp., 1896)
    Hajótöröttek. Nyolcz elb. (Magyar Könyvtár. 56. Bp., 1897)
    Pókháló kisasszony. Tíz elb. (Az Athenaeum olvasótársa. Bp., 1898)
    A gyanú és más elbeszélések. (Egyetemes regénytár. 16. Bp., 1900; Milliók Könyve. 55. 2. kiad. 1917; németül: Der Verdacht. Leipzig, é. n.)
    Árnyék-alakok. Hét elb. (Magyar Könyvtár. 204. Bp., 1901)
    Giroflé és Girofla. Reg. I–II. köt. (Színes Könyvek. 10–11. Bp., 1901)
    Berzsenyi báró családja. Tollrajzok a mai Budapestről. 1–2. füz. (Magyar Könyvtár. 284–285. Bp., 1902)
    Kevélyek és lealázottak. Hét elb. (Magyar Könyvtár. 328. Bp., 1903)
    Bartók Lajos. Székfoglaló előadás. (megjelent: A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1903/1904. Bp., 1904)
    Irodalom és újságírás. (Szerda [folyóirat], 1905 és külön: Bp., 1906)
    A. Z. munkái. I–XVI. köt. (Bp., 1906–1913): Midás király. Reg. I–II. köt. (A Nyugat könyvei. A. Z. munkái. I–II. köt. 2. kiad. Bp., 1906; 5. kiad. 1916)
    Álomvilág. Elb.-ek. (A. Z. munkái. III. köt. Bp., 1906)
    Berzsenyi báró családja. Tollrajzok a mai Budapestről. Átd. kiad. (A. Z. munkái. IV. köt. Bp., 1906)
    Solus eris. Reg. (A. Z. munkái. V. köt. Bp., 1907)
    A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye. Tollrajzok a mai Budapestről. (A. Z. munkái. VI. köt. Bp., 1907)
    Törpék és óriások. (A. Z. munkái. VII. köt. Bp., 1907)
    Őszi napsugár. A Szeptember c. regénye új, átd. kiadása. – A gyanú. (A. Z. munkái. VIII. köt. Bp., 1907; az Őszi napsugár franciául: Soleil d’automne. Paris, 1910)
    Giroflé és Girofla. – A türelmes Grizeldisz. Regényes elb.-ek. (A. Z. munkái. IX. köt. Bp., 1908)
    Leányok, asszonyok. Elb.-ek. (A. Z. munkái. X. köt. Bp., 1908)
    Budapesti mesék. (A. Z. munkái. XI. köt. Bp., 1908)
    Furcsa emberek. Elb.-ek. (A. Z. munkái. XII. köt. Bp., 1908)
    A tegnap legendái. (A. Z. munkái. XIII. köt. Bp., 1913)
    Vezető elmék. Irodalmi karcolatok. (A. Z. munkái. XIV. köt. Bp., 1913)
    Nagyvárosi képek. Tollrajzok. (A. Z. munkái. XV. köt. Bp., 1913)
    Régi és új világ. Elb.-ek. (A. Z. munkái. XVI. köt. Bp., 1913)
    Kegyelemkenyér és egyéb elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 34. Bp., 1909)
    Ámor és halálfej. Elb.-ek. (Magyar Könyvtár. 540. Bp., 1909)
    Téli sport és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 562. Bp., 1909)
    Az utolsó jelenet. Elb. (Mozgó Könyvtár. 45. Bp., 1910)
    Ifjúság. Elb.-ek. (Nyugat Könyvtár. 12. Bp., 1910)
    Jancsi és Juliska és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 584. Bp., 1910)
    Lillias. Elb.-ek. (Magyar Könyvtár. 602. Bp., 1910)
    Kultúra füzértánccal. Elb.-ek. (Nyugat Könyvtár. Bp., 1911)
    Mozi Bandi kalandjai. Három történet A. Z.-tól. 20 eredeti rajzzal. (Bp., 1913)
    Színházi esték. (Az Élet könyvei. 7. Bp., 1914)
    Régi és új színművek. Színházi kritikák. 1. sorozat. (Magyar Könyvtár. 735–736. Bp., 1914; Magyar Könyvtár. 845–846. 2. sorozat. Bp., 1917)
    Háború. Elbeszélés és akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1915. márc. 22.; megjelent: Nyugat, 1915)
    A tóparti gyilkosság és egyéb elbeszélések. (Bp., 1915; Olcsó Regénytár. 10. 2. kiad. 1918)
    A kém és egyéb elbeszélések. (Bp., 1918)
    A kritikáról. (Genius Könyvtár. 17. Bp., 1920)
    A biciklikirály. – Király-idill. (Magyar humoristák. Bp., 1920)
    Költők és szerzők. Irodalmi karcolatok. (Bp., 1923)
    Elbeszélések. Bibliofil kiad. (A Magyar Bibliofil Társaság kiadványa. Magyar Írómesterek. Bp., 1926)
    Berzsenyi dinasztia. Tollrajzok a mai Budapestről. (Révai magyar klasszikusai. Új kiad. Bp., 1928)
    Péterfy Jenő munkái. Irodalmi tanulmányok. Sajtó alá rend., a bevezetést írta. (Élő könyvek – magyar klasszikusok. 37. Bp., 1928)
    Giroflé és Girofla. Reg. (Közművelődési Könyvek. 3. kiad. Bp., 1928; Nyíl Könyvek. 4. kiad. Bp., 1930)
    Budapesti mesék. Elb.-ek. (Közművelődési Könyvek. 2. kiad. Bp., 1930)
    Mozi Bandi kalandjai. Regényes elb. (2. kiad. Bp., 1931)
    Berzsenyi dinasztia. – Őszi napsugár. Két reg. (Közművelődési Könyvek. Bp., 1932)
    Midás király. I–II. köt. Reg. (Közművelődési Könyvek. 6. kiad. Bp., 1932)
    Régi és új világ. (Közművelődési Könyvek. 2. kiad. Bp., 1932)
    Midás király. Reg. (A magyar regény száz éve. 7. kiad. Bp., 1940)
    A gyanú. Reg. (Regénykönyvtár. 7. Bp., 1943)
    Válogatott elbeszélések. Vál. Voinovich Géza. (Bp., 1944)
    Árnyék-alakok. Hét elb. – Régi és új színművek. Színházi bírálatok. – Berzsenyi báró és családja. (Magyar Dolgozók Könyvtára. 8. Új kiad. Bp., 1947)
    Kultúra, füzértánccal. Elb.-ek, karcolatok. (Bp., 1951)
    A kötéltáncos. (Vihar előtt. Elbeszélések az 1900-as évekből. Szerk. Geréb László. Bp., 1956)
    Giroflé és Girofla. Regény és vál. elbeszélések. Vál. Fallenbüchl Zoltán. A bevezetést Gyergyai Albert írta. (Bp., 1959)
    Király-idill. (Nevető magyar dekameron. Magyar prózaírók humoros írásai. Szerk. Abody Béla. Bp., 1959)
    A tóparti gyilkosság. Kisregények és vál. elbeszélések. Vál. Fallenbüchl Zoltán. (Bp., 1961)
    A. Z. levelezése. Sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. Az előszót Diószegi András írta. (Új magyar múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye. 6. Bp., 1963)
    A bazár ég. Novellák, elb.-ek. Sajtó alá rend., a bevezetést írta Pataki Bálint. (Bukarest, 1964)
    Berzsenyi az irodalomért. – Csütörtökön öttől hatig. – Hóbortos Rózsi. (Vidám könyv. Magyar írók humoros írásai. Szerk. Vargha Kálmán. Bp., 1964)
    A tárlaton. – Berzsenyi könyvet akar venni. – Farsang a Nádor utcában. – Berzsenyiék hegyet másznak. (Új vidám könyv. Magyar klasszikus írók elbeszélései. Szerk. Vargha Kálmán. Bp., 1965)
    Midás király. Reg. Az utószót Gyergyai Albert írta. Ill. Bozóky Mária. (Magyar elbeszélők. Bp., 1967)
    Solus eris. Reg. Sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. (Kiskönyvtár. Bp., 1972)
    Midás király. Reg. I–II. köt. Az utószót Bernád Ágoston írta. (Bukarest, 1974)
    Gyémántgyűrű. (Ki szép, ki jó. Elb.-ek lányokról, asszonyokról. Szerk. Ugrin Aranka, Vargha Kálmán. Bp., 1977)
    A türelmes Grizeldisz. Elb.-ek. Vál., sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. Ill. Zsoldos Vera. (Bp., 1978)
    A lakáj. (Írók két háború között. Szerk. Illés Endre. Bp., 1979)
    A gyanú és más elbeszélések. Vál., a szöveget gondozta Fallenbüchl Zoltán. (Bp., 1981)
    Színház. Színikritikák. Vál., a szöveget gondozta Fallenbüchl Zoltán. (Bp., 1983)
    A tóparti gyilkosság. – Őszi napsugár. Kisregények. Vál., a szöveget gondozta Fallenbüchl Zoltán. (Bp., 1986)
    Bob, az oroszlán. – A fületlen ember. (A századforduló magyar elbeszélői. Bp., 1994)
    Bajnokok. (Fakutya. Párbajok, kártyacsaták, játékok, sportágak a magyar novellisztikában. Szerk. Tarján Tamás. Bp., 1994)
    Midás király. Reg. (Klub Klasszikusok. Bp., 1995)
    Az utolsó mohikánok. (Párizs, Isten hozzád! Magyar írók párizsi novellái és feljegyzései. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2000)
    Czigányok. (Könnyező fák. Magyar írók cigány novellái. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2001)
    Első szerelem. (A nő dicsérete. Elbeszélések, vallomások a nőről. Szerk. Hunyadi Csaba. Szeged, 2001)
    A házibarát. (A szerelem lexikona. Magyar írók novellái a szerelemről. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2001)
    Könyvmolyok. (A könyvember. Magyar írók novellái a könyvről. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2002)
    A biciklikirály. (Amerika! Amerika! Magyar írók novellái Amerikáról. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., 2002)
    Midás király. Reg. I–II. köt. Sajtó alá rend., az utószót írta Stauder Mária. (A magyar próza klasszikusai. Bp., 2002)
    Ninive pusztulása. (Emberek, akik Istent keresik. Magyar írók bibliai történetei. Szerk. D. Szabó Mária. Bp., 2003; 2. kiad. 2005)
    Ninive pusztulása. – Pókháló kisasszony. (A magyar irodalom legszebb novellái. A századforduló. Vál., szerk. Dobos István. Bp., 2006)
    A tóparti gyilkosság. – Jancsi és Juliska. Két kisreg. Szerk. Simkó György, Zsikai Erika. (Bp., 2006)
    Midás király. Reg. (Metro Könyvtár. A magyar próza klasszikusai. 17. Bp., 2007)
    Őszi napsugár. – A gyanú. Két kisreg. (Népszabadság Könyvek. A magyar irodalom remekei. II. 11. Bp., 2007)
    A. Z. válogatott novellái. Vál. és az utószót írta Gere István. (A magyar irodalom zsebkönyvtára. Bp., 2009)
    A gyanú. (Híres történetek nőkről. Bp., 2009)
    Tollrajzok a mai Budapestről. A. Z. és Ágai Adolf írásai. Az utószót Kőbányai János írta. (Magyar zsidó elbeszélés. Bp., 2010)
    Szent Szerafin megtérése. (Enyéim legyetek! A magyar irodalom legszebb keresztény szellemiségű novellái. Szerk. Kindelmann Győző. Bp., 2010)
    ford.: Cherbuliez, Victor: Holdenis Meta. Reg. I–II. köt. Ford. (Egyetemes regénytár. Bp., 1888; Klasszikus Regénytár. 2. kiad. Bp., 1904; Új kiad. 1928)
    Cherbuliez, Victor: Miss Ravel. Reg. I–II. köt. Ford. (Egyetemes regénytár. Bp., 1890; Koronás regények. 5. 2. kiad. 1918)
    Franczia elbeszélők tára. 1. sorozat. Ford. (Magyar Könyvtár. 17. Bp., 1897; Magyar Könyvtár. 98. 2. sorozat. Bp., 1899; Magyar Könyvtár. 161. 3. sorozat. Bp., 1900)
    Grillparzer, Franz: Medea. Szomorújáték 3 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora. 15. Bp., 1898; Új kiad. Bp., 1943)
    France, Anatole: Régi dolgok. Ford. (Magyar Könyvtár. 140. Bp., 1899)
    Cherbuliez, Victor: Feketék és vörösek. – Holdenis Meta. Két reg. Ford. Lándor Tivadarral. (Klasszikus Regénytár. Bp., 1904)
    Flaubert, Gustave: Bovaryné. Reg. Ford. (Klasszikus Regénytár. Bp., 1904; 2. kiad. 1914; 3. kiad. 1919; 4. kiad. 1924)
    Maupassant, Guy de: Gyöngy kisasszony és egyéb elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár. Bp., 1905)
    Hervieu, Paul: Ismerd meg magadat! Színmű 3 felvonásban. (Magyar Könyvtár. 586. Bp., 1910)
    Brillat-Savarin, Jean Anthelme: Az ízlés fiziológiája. Ford. Ambrus Gizellával. (Bp., 1912; Hasonmás kiad. Bp., 1986)
    Ibsen, Henrik: Rosmersholm. Színmű 4 felvonásban. Ford. németből. (Magyar Könyvtár. 820–822. Bp., 1916; Élő Könyvek. 2. Külföldi klasszikusok. 36. 2. kiad. Bp., 1930)
    Maupassant, Guy de: Elbeszélések. Ford. Többekkel. (Bp., 1930)
    Flaubert, Gustave: Bovaryné. Reg. Ford. Gyergyai Albert A. Z. fordítása alapján. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Gyergyai Albert. (A világirodalom klasszikusai. Bp., 1958)
    színművei: ford.: Sardou, Victor: Az agglegények. Vígjáték 5 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1891. máj. 11.)
    Bisson, Alexandre: Az államtitkár úr. Vígjáték 3 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1896. máj. 4.)
    Grillparzer, Franz: Medea. Szomorújáték 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1897. nov. 4.)
    Lemaitre, Jules: Fehér nász. Dráma 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1899. ápr. 21.)
    Lavedan, Henry: Szecesszió. Szatirikus korkép 5 felvonásban. (Bem.: Vígszínház, 1900. jan. 4.)
    Hervieu, Paul: A rejtély. Színmű 2 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1902. febr. 14.)
    Hervieu, Paul: Ismerd meg magadat! Színmű 3 felvonásban. (Bem.: Nemzeti Színház, 1910. febr. 18.)
    Ibsen, Henrik: Rosmersholm. Színmű 4 felvonásban. Ford. németből. (Bem.: Nemzeti Színház, 1917. ápr. 17.).

    Irodalom

    Irod.: Elek Artur: A. Z. újabb elbeszélései. (Nyugat, 1911)
    Császár Ernő: A. Z. dramaturgiai dolgozatai. (Budapesti Szemle, 1914)
    Laczkó Géza: A. Z.: A tóparti gyilkosság. (Nyugat, 1915)
    Szinnyei Ferenc: A. Z. 1–2. (Irodalomtörténet, 1918; és külön: Bp., 1918)
    Elek Artur: A. Z. (Nyugat, 1921)
    Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    A magyar legújabbkor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
    Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. I–II. köt. (Bp., 1930)
    Gyergyai Albert: A. Z. (Nyugat, 1931)
    Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1932. márc. 1.)
    Schöpflin Aladár: A. Z. (Nyugat, 1932)
    Dávidné Angyal Paula: A. Z. Tanulmány. (Bp., 1934)
    Csiszár Béla: A. Z. 1–3. (Budapesti Szemle, 1935 és külön: Bp., 1935)
    Gyergyai Albert: A. Z. emléke. (Nyugat, 1936)
    Garancsy István: A. Z. irodalmi pályájának méltatása, különös tekintettel az íróra. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)
    Elek Artur: A. Z. síremléke. (Nyugat, 1939)
    Dénes Tibor: A. Z. (Ködlovagok. Írói arcképek. Szerk. Thurzó Gábor. Az előszót Márai Sándor írta. Bp., 1941)
    Faludi István: A. Z. elbeszélő művészete. Egy. doktori értek. is. (Szeged, 1941)
    Voinovich Géza: A. Z. (Budapesti Szemle, 1943)
    Fallenbüchl Zoltán: Írt-e A. Z. politikai röpiratot? (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955)
    Ficzay Dénes: A. Z. levele Justh Zsigmondhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1956)
    Fallenbüchlné Ambrus Gizella: A. Z., a színikritikus. (Irodalomtörténet, 1958)
    Gyergyai Albert: A. Z. (Kortárs, 1959)
    Pálmai Kálmán: A. Z.: Giroflé és Girofla. – Fallenbüchlné Ambrus Gizella: A. Z. (Irodalomtörténet, 1961)
    Kárpáti Aurél: A. Z. (K. A.: Tegnaptól máig. Vál. irodalmi tanulmányok. Bp., 1961)
    Magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Benedek Marcell. I–III. köt. (Bp., 1963–1965)
    Földényi László: A. Z. levelezése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964)
    Gyergyai Albert: A Nyugat árnyékában. (Bp., 1968)
    Hegedűs Géza: Arcképvázlatok. Száz magyar író. (Bp., 1980)
    Lőrinczy Huba: A tézisek vallomása. A. Z.: Solus eris. (A Szombathelyi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1980)
    Imre László: Térszerkezet és időtényezők A. Z. Solus eris c. regényében. (Literatura, 1980)
    Fallenbüchl Zoltán: A. Z., az író és a könyvgyűjtő. (Az OSZK Évkönyve, 1981)
    Lőrinczy Huba: A századvég aranyembere. A. Z.: Midás király. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
    Lőrinczy Huba: Idill a hasztalanság sejtelmével. A. Z.: Giroflé és Girofla. (Irodalomtörténet, 1983)
    Lőrinczy Huba: Magánélmény és parafrázis. (A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1984)
    Lőrinczy Huba: A. Z. regényei. (L. H.: Szépségvágy és rezignáció. Bp., 1984)
    Galamb Katalin: A szecesszió stiláris sajátosságai A. Z. prózájában. (Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. Szerk. Szabó Zoltán. Bukarest, 1984)
    Lőrinczy Huba: A novellista A. Z. indulása. – Gergye László: Midás király. A századvégi művészsors A. Z. regényében. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986)
    Lőrinczy Huba: Delelőközelben. A. Z. novellái. 1895–1903. (Studia Litteraria, 1987)
    Lőrinczy Huba: A. Z. (Jelentkezünk, 1989)
    Lőrinczy Huba: A. Z.: Mozi Bandi kalandjai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
    Lőrinczy Huba: A Lipótváros görbe tükre. A. Z. dialógusregényei. (Életünk, 1991)
    Budapest lexikon. Főszerk. Berza László. I–II. köt. (2. átd. és bőv. kiad. Bp., 1993)
    Látogatóban A. Z.-nál. Lejegyezte Adorján Andor. Sajtó alá rend. Szabély Mihály. (Magyar Napló, 1993)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
    Bogoly József Ágoston: A. Z. korjellemző tárcája a századvégi nyilvánosság szerkezetváltozásáról és a térhódító zsurnalizmusról. (Irodalomtörténet, 1995)
    Horváth Edit: A mítosz írói átalakítása A. Z. Ninive pusztulása c. novellájában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1996)
    Lőrinczy Huba: Ambrustól Máraiig. (Szombathely, 1997)
    Faragó Éva: A. Z. (Révai Új Lexikona. I. köt. 2. jav. kiad. Szekszárd, 1999)
    Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
    Fallenbüchl Zoltán–F. Ambrus Gizella: Egyedül maradsz… A. Z. élete és munkássága. Monográfia. 15 táblával. (Csokonai Literatura Könyvek. Debrecen, 2000)
    Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
    Horváth Edit: A. Z. meseparódiái. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2002)
    Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. (Újvidék, 2002)
    Tarjányi Eszter: A mesenovella poétikai szerepe a századforduló irodalmában. A. Z. három mesenovellája. (Literatura, 2008)

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu