Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Bálint Ágnes és Mazsola
    Bálint Ágnes
    Az első névportré
    Keleti Ágnes, a mozdulatok művésze
    Passuth László, kriványi és héthársi

    Ady Endre, diósadi

    költő, író, szerkesztő, műfordító


    Született: 1877. november 22. Érmindszent, Szilágy vármegye
    Meghalt: 1919. január 27. Budapest

    Család

    Köznemesi családból származott. Sz: Ady Lőrinc (1851–1929) gazdálkodó kisbirtokos, Pásztor Mária (1858–1937), egy református lelkész leánya. Testvére: Ady Lajos (1881–1940) irodalomtörténész.

    Iskola

    Tanulmányait az érmindszenti elemi iskolában (1883–1888), a nagykárolyi piarista gimnáziumban (1888–1892) és a zilahi református kollégiumban végezte (1892–1896), majd a debreceni jogakadémia (1896–1897), és a budapesti tudományegyetem jogi karának hallgatója (1897).

    Életút

    Tanulmányait megszakítva a temesvári kir. tábla díjnoka (1897–1898), néhány hónapig egy zilahi ügyvédnél írnokoskodott (1898). 1898. szept.-től az újságírói pályát választotta, kizárólag irodalommal és újságírással foglalkozott. A Debreceni Főiskolai Lapok, a Debreceni Ellenőr, a Debreceni Hírlap, a Debrecen (1898–1899), Nagyváradon, a Tisza-párti Szabadság (1900–1901), később a szabadelvű Nagyváradi Napló munkatársa, társszerkesztője (1901–1903). Életének döntő jelentőségű állomása volt a polgárosodó Nagyvárad, mozgalmas politikai, társadalmi és kulturális életével. Tehetséges fiatal írókra, barátokra (Bíró Lajos, Nagy Endre, Fejér Dezső) talált. Itt ismerkedett meg a Párizsból haza látogató Diósy Ödönné Brüll Adéllal (1872–1934), Lédával. A Párizsba készülő költő elhatározását, hogy a francia fővárosba utazzon, megerősítette a Léda iránt kibontakozó szenvedélyes szerelme.

     

    Szilágy vármegye közgyűlésének segélyével utazott a francia fővárosba (1904. jan.). Egyéves párizsi tartózkodása idején tudósításokat, cikkeket küldött a Budapesti Hírlapnak, a Pesti Naplónak, a Budapesti Naplónak. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Révész Bélával, Bölöni Györggyel. Párizsban szembesült korábban szerzett, és egész életét beárnyékoló betegségével (itt diagnosztizálták az egész későbbi életére végzetesen kiható vérbaját). Hazatérése után a Budapesti Napló belső munkatársa (1905–1908). A Nyugat megindulásától (1908) haláláig a folyóirat főmunkatársa, vezéregyénisége. Ezekben az években betegségekkel küszködve, állandó lakóhely nélkül – főként szállodákban – felváltva Budapesten, ill. minden évben néhány hónapot Párizsban és Érmindszenten élt (1907–1912). Hosszabb-rövidebb olaszországi, franciaországi (riviériai), svájci, bajorországi utazásokat tett, többnyire Léda társaságában. Megismerkedett br. Hatvany Lajossal, akitől aztán jelentős anyagi támogatást is kapott (1908-tól). Kapcsolata Lédával 1909-től egyre zaklatottabb lett, emiatt, ill. egyre súlyosabb betegsége miatt néhány hónapot a kolozsvári idegklinikán töltött (1909). A Lédával történő szakítás mély lelki válságot eredményezett az ekkor már országosan ismert és ünnepelt költőnél (1912).

     

    Élete utolsó éveinek főbb állomásai: Budapest, Érmindszent, Csucsa (1912-től). Megromlott egészségi állapota miatt egyre többször kezeltette magát szanatóriumokban: a budapesti Városmajor utcában (1912 tavaszán), a Graz melletti Maria-Grünben (1913 tavaszán), a budapesti Szent János Kórházban (1913 telén), a Park szanatóriumban (1914). Boncza Berta (1894–1934) először egy svájci leánynevelő intézetből levéllel és verssel kereste fel a költőt (1911), ám ekkor Ady még alkalmi szeretőinél keresett vigasztalást, majd rövid ismeretség után eljegyezte Dénes Zsófiát. Kapcsolatuknak Ady csucsai látogatása vetett véget (1914. ápr.), amikor először találkozott Csinszkával. 1915. márc. 27-én kötöttek házasságot, és eleinte Csucsán, a Boncza-kastélyban éltek, ill. hosszabb erdélyi utazást tettek (1915. júl.). – Az I. világháború kitörése mélyen érintette, kezdettől fogva iszonyattal töltötte el. Miután több ízben határozottan állást foglalt a háborúval szemben, heves politikai támadások érték. Kolozsvárra behívták katonának (1916. jan.), de betegsége miatt felmentették. Több hetet töltött a budapesti Városmajor utcai szanatóriumban (1916 tavasza). A csucsai kastélyból Budapestre költöztek (1917 ősze); végleges otthonuknak apósa, Boncza Miklós Veres Pálné utcai lakását rendezték be. A betegségektől testileg-lelkileg összetörve 1918. nov. 16-án még elment a parlamentbe, hogy jelen legyen a köztársaság kikiáltásán. Néhány nap múlva, 1918. nov. 18-án, a Nemzeti Tanács küldöttsége köszöntötte betegágyánál. 1918. nov. utolsó napjaiban részt vett a Vörösmarty Akadémia ülésén, ahol elnökké választották. Utolsó nyilvános szereplésén azonban beszédét már nem tudta befejezni. 1919. jan. 12-én súlyos állapotban szállították a Liget szanatóriumba, de a leromlott szervezet a betegséget nem tudta leküzdeni. A nemzet halottjaként a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. Kunfi Zsigmond, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Pikler Gyula, Bíró Lajos, Jászi Oszkár búcsúztatta. 



    A Martinovics Szabadkőműves Páholy tagja (1912), mestere (1914).



    Költői indulása egybeesett újságírói pályakezdésével. Álnévvel írt diákkori versei után cikkei, versei, novellái rendszeresen megjelentek a Szilágy, a Debreceni Főiskolai Lapok, a Debreceni Hírlap, a Debrecen, a Szabadság, a Nagyváradi Napló, a Sopron, a Soproni Napló c. lapokban. 1903-tól elsősorban fővárosi napi- és hetilapok, folyóiratok közölték verseit, írásait: a Magyar Géniusz, a Budapesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Pesti Napló, a Magyar Közélet, A Hét, a Népszava, a Figyelő, a Nyugat, A Holnap c. antológia, és a Világ. Első versét (Március 20.), kedves tanára, Kincs Gyula jelentette meg A. E. monogrammal (a zilahi Szilágy c. lapban, 1896. márc. 22-én).

     

    Debrecenben írt verseit első kötetében, Versek (1899) címmel adta közre. A fiatal Ady századvégi ihletettségű lírájában itt-ott felcsillannak Arany- és Petőfi-reminiszcenciák, de olykor erősebb a Reviczky-hatás. A nagyváradi évek idején (1900–1903) született verseskötetében (Még egyszer, 1903) már felcsillan igazi, egyéni költői arca. Párizsból hazatérve az Új versek (1906) kötetével megüzente a harcot, amely egész életét végig kísérte. A kötet nagy feltűnést keltett, heves vitákat váltott ki, új fejezet kezdődött a magyar líra történetében. A Párizst megjárt költő hozta haza a nagyváros élményeit, verseit, mert Párizs nemcsak a világváros kínálta nagy lehetőségeket, a szabadságot, a fényűzést, a polgárosodást, a lázas tempót mutatta meg, hanem távlatot adott, megvilágította az otthoni szűkös és kicsinyes viszonyokat. A francia irodalom, a francia költők – elsősorban Baudelaire, Paul Verlaine – hatása lírájára közvetett: inkább ösztönző, a költői alkotás új lehetőségeire figyelmeztető, felszabadító. Az Új versek fő motívumai a nagy, szenvedélyes szerelem, káromló elkeseredés nemzete elmaradottsága, az itthoni kevés kibontakozási lehetőség miatt, a csillapíthatatlan élni vágyás. Új érzések, kínok, titkok, vágyak, sejtelmek új művészi formát követeltek, már semmi nem kötötte a magyar líra századvégi útjához. Szimbolista költő, és nagy szimbólum-rendszeréhez megteremti sajátosan egyéni verselését. A következő, Vér és Arany (1908) c. kötetének motívumai ugyanazok, mint az Új verseké, de azok mellé újak sorakoznak: a pénz könyörtelen hatalma, élet és halál, a sorsszerűség, a tragikus magyar sors, a magyar Messiások motívuma. A versek elementáris erővel hatnak. A sorok, a mondatok általában igen rövidek, új képek és új szavak kerülnek a tömör kompozícióba. Első négy kötetét lázas lendülettel, állandó viaskodások közepette írta.

     

    A Nyugat megindulása új lehetőséget teremtett számára, de az ellene irányuló megsokasodott támadások, romló egészsége, magánéletének válsága, líráját mind komorabbá tette. A korábbi rikító színeket tompábbak, szürkébbek váltják fel. A vers, a kompozíció középpontjába már nem a kép, hanem a gondolat kerül. Az egymást követő versesköteteiben (Az Illés szekerén, 1909; Szeretném, ha szeretnének, 1910; A minden titkok versei, 1911; A menekülő élet, 1912; A magunk szerelme, 1913; Ki látott engem?, 1914) az élet nagy kérdésein való tépelődés, Isten-keresés, a magyarság sorsa miatti aggodalma erősödött fel. A művészélet egyéni kétségeitől eljutott a nemzeti és általános emberi létezés számos egyetemes kérdéséhez. Utolsó kötetei, (A Halottak élén, 1918; Az utolsó hajók, 1923; posztumusz, Földessy Gyula gondozásában) fájdalmas tiltakozás a háború ellen. A háború idején írt verseiben a humanizmus ellen elkövetett szörnyű bűntettek, az emberiség pusztulása keserű, mély fájdalommal töltötték el. Komor, fásult filozófiával, messziről szemlélte a világ dolgait. – Ady költői küldetését éppen úgy, mint egész életét eleve sorsszerűnek és szimbolikusnak érezte. Örök kérdése a nagy „Ismeretlen” probléma, maga a sors, a rendeltetéses a „Végtelen Idő”, amely a szerelmeket, életeket, halálokat tereli. Elfogadja Illés-sorsát, prófétai küldetését, mert hitte, hogy élete fontos élet, amit ki kell teljesítenie, nemcsak magának, hanem nemzetének és a világnak. Ebből a prófétai küldetéstudatból fakadt egész emberi hitvallása, állásfoglalása politikában; ebből eredeztethető szocializmusa is. Szeretett minden kultúrát, haladást, szabadságot, mindent, ami az „Életet” gazdagíthatja, színesítheti. Gyűlölt minden elnyomást, szegénységet, maradiságot, ami az életet lehetetlenné teszi. Hitvallása az „Élet” mindenekfelett való tisztelete. Az élet, a halál, a magányosság problémái mindvégig elkísérték. A halálgondolat más és más formában jelenik meg költészetében. Az ifjúkori halált váró borzongásból a súlyos betegségek árnyékában nyomasztó, rémítő vízió lesz. A halálgondolat indította el Isten-kereső útjára. Az élet fájdalmába, a halál félelmetes sejtelmébe beletörődni nem tudó ember vágyakozása az Istenben való megnyugvás után.

     

    Szerelmi lírájában szakított a magyar költészet hagyományos szemérmességével. A férfi és a nő kapcsolatának elhallgatott titkait szólaltatja meg. Léda alakjában a férfi és a nő közötti kapcsolat megszemélyesítőjét, a nemek örök kétfelé válásának szimbólumát alkotta meg. A késői, Csinszka-versek meghittek, bensőségesek. Itt már a szerelem nem harc, hanem megbékélés, csöndes hazaérkezés. – Újító volt társadalomszemléletében is. Költészetében megidézi a pénz mitikus hatalmát, a pénzért, a gazdagságért küzdő ember tragikus harcát. A plebejusi szemléletű, a polgári radikális mozgalmakkal rokonszenvező Ady támadja és vádolja a hazai társadalmi viszonyokat. Forradalmi verseiben a szegények, a kisemmizettek mellé áll. A forradalmi nemzeti múlt idézésének erejével éleszti, sürgeti a nép forradalmát. A magyarság sorsán és helyzetén tépelődő verseiben kialakult a maga költői hivatottsága, ő nem csupán költője akart lenni nemzetének, hanem vátesze, prófétája, bírája, új utakra vezetője a szó eleven erejével.

     

    Verseinek rendkívül szuggesztív ereje van. Egymástól távol álló gondolatok, dolgok, képzetek, szemléleti képek merész összekapcsolásával felépíti meghökkentő szimbólum-rendszerét. Korai köteteiben már megmutatkozik eredeti formaalkotása, sajátos stílusa; az időmértékes és hangsúlyos formáknak sajátságos keverése, a jambusoknak a magyar szó és mondatok hangsúlyával való szabályozása. Nyelve egyéni, régi szavak, szólások, fordulatok új hangsúlyozásával, új kifejezések, érzékletes jelzők használatával meg tudta újítani a magyar költői nyelvet. – Novellái jórészt rövid tárcanovellák, tematikailag meglehetősen változatosak. Apró történetei mellett jelentősek saját életének emlékeire épülő önvallomásai, a legkülönfélébb emberi sorsokat bemutató novellái, kisiklott életek kálváriájának balladaszerű feldolgozásai. – Publicisztikája főképp pályája kezdetén jelentős. A debreceni, nagyváradi lapok után a Budapesti Naplóban naponta írt bel- és külpolitikai témákról, a vidék nyomorúságáról, a főváros és a vidék ellentétének okairól, tudósításokat küldött a párizsi művészeti életről, éles hangú cikkekben bírálta a hazai viszonyokat, színházi, irodalmi és képzőművészeti kritikákat írt. Irodalmi harcok és viták között születtek – többnyire a Nyugatban megjelent – tanulmányai, esszéi, melyek egyben alkotói önvallomások is.

     

    Önálló kötetei jelentek meg majdnem minden európai nyelven. Költészetének hatása – Petőfi óta – példátlan a magyar irodalom történetében. Az Új versek megjelenésétől viták egész sora kísérte munkásságát (A Holnap-vita, 1908; A duk-duk affér c. cikke nyomán kirobbant vita, 1908; a Népszava-vita, 1909; a modernek és a konzervatívok vitája, 1907–1919; Rákosi Jenővel folytatott vitája, 1913–1915). Halála után életműve, művészete évtizedeken át irodalmi viták elindítója volt. (Vita a kettészakadt irodalomról, 1927–1928; A Toll-vita, 1929, 1938). Számos ideológiai és politikai irányzat tett sikertelen kísérletet művészetének kisajátítására. 

    Emlékezet

    A gazdag Ady-ikonográfiából kiemelkednek Székely Aladár fotói, Baja Benedek, Czigány Dezső, Ferenczy Béni, Tihanyi Lajos festményei és grafikái; Csorba Géza szobrai. Verseinek első megzenésítője Farkas Ödön (A holnap dalai. Bp., 1909) és Reinitz Béla (Ady-dalok. Bp., 1910), első fordítója Octavian Goga (A krisztusok mártírja és A Haláltó fölött c. versei románul, a Luceafarulban, 1909). Első idegen nyelvre fordított verseskötetei németül (Auf neuen Gewässern. Ford. Franyó Zoltán, H. Gerhold. Wien, 1921), franciául (Choix de poèsies. Ford. Térey Sándor. Paris, 1926); románul (Sânge si aur. Ford. G. A. Petre, Oradea, 1930); olaszul (Poesie. Ford. M. Brelich dall’Asta. Milano, 1931); szlovákul (Basne. Ford. B. Müller. Bratislava, 1932); cseh nyelven (Krev a zlato. Básne. Ford. V. Marko. Brno, 1932) és hollandul (Bloed en goed. Ford. Pollák Adolf. Amsterdam, 1935) jelentek meg. 

    Elismertség

    A Vörösmarty Akadémia elnöke (1918).

    Elismerés

    A főváros Ferenc József jubileumi díja (1909).

    Főbb művei

    F. m.: életében megjelent művei: Versek. Előszó Ábrányi Emil. (Debrecen, 1899)
    Még egyszer. Versek. (Nagyvárad, 1903)
    Új versek. (Bp., 1906; 2. kiad. 1909; Nagy Sándor rajzaival. 3. kiad. 1912; 4. kiad. 1918; 5. kiad. 1919)
    Sápadt emberek és egyéb történetek. (Bp., 1907)
    Vér és arany. Újabb versek. (1–2. kiad. Bp., 1908; 3. kiad. 1910; 4. kiad. 1918)
    Az Illés szekerén. A. E. legújabb versei. (Bp., 1909; 2.–3. kiad 1911; 4. kiad. 1919)
    Új csapáson. Novellák. (Mozgó Könyvtár. 27. Bp., 1909)
    A forradalmár Petőfi. Petőfi Sándor válogatott forradalmi költeményei. Összeáll., s elüljáró írással ellátta A. E. (Bp., 1910)
    A tízmilliós Kleopátra és egyéb történetek. (Magyar Könyvtár. 586. Bp., 1910)
    Gyűjtemény A. E. verseiből. (Nyugat Könyvtár. 1–3. Bp., 1910)
    Szeretném, ha szeretnének. Versek. (1–2. kiad. Bp., 1910; 3. kiad. 1918; 4. kiad. 1919)
    Így is történhetik. Novellák. (A Nyugat Könyvei. Bp., 1910; 2. kiad. 1919)
    A minden titkok verseiből. (Bp., 1911; A minden titkok versei címmel 2. kiad. 1918; 3. kiad. 1919)
    Vallomások és tanulmányok. (Nyugat Könyvtár. 29–30. Bp., 1911)
    A menekülő Élet. Versek. A borítót Gara Arnold tervezte. (Bp., 1912; 2. kiad. 1919)
    A magunk szerelme. Versek. (Bp., 1913; 2. kiad. 1919)
    Muskétás tanár úr. Novellák. (Tevan Könyvtár. 14–15. Békéscsaba, 1913)
    Ki látott engem? Versek. (Bp., 1914; 2. kiad. 1919)
    A halottak élén. Versek. (Bp., 1918; 2. kiad. 1919)

     

    posztumusz művei: A zsidóságról. Fehér Dezső előszavával. (Zsidó Renaissance Könyvtár. 10. Nagyvárad, 1919)
    Margita élni akar. Verses história. Ill. Kozma Lajos. (Bp., 1921)
    Márkó király. Ballada. Írta A. E., a zilahi református kollégium 6-ik osztályos növendéke. Közzéteszi és az előszót írta Ady Lajos. (Bp., 1923)
    Az utolsó hajók. Kiadatlan versek. Sajtó alá rend. és az utószót írta Földessy Gyula. (Bp., 1923; 2. kiad. 1926)
    Párizsi noteszkönyve. Sajtó alá rend. és a bevezetőt írta Ady Lajos. (Bp., 1924; hasonmás kiad. 2004)
    Jóslások Magyarországról. Tanulmányok és jegyzetek a magyar sorskérdésekről. Szerk. és a bevezetést írta Féja Géza. (Bp., 1936; Új kiad. 2010)
    A tegnapi Páris. Cikkek, tanulmányok. Összegyűjtötte, sajtó alá rend. Kovách Aladár. (Bolyai Könyvek. 25. Bp., 1942; hasonmás kiad. 1994)
    Párizsban és Napfényországban. Összeáll. Földessy Gyula. (Bp., 1949)

     

    későbbi kiadások: Vér és arany. Újabb versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (5. kiad. Bp., 1919; 6. kiad. 1920; 7. bibliofil kiad. 1922; 8. kiad. 1923; 9. kiad. 1925; 10. kiad. 1927; románul: Sange si aur. Oradea, 1930; hollandul: Bloed en goed. Amsterdam, 1930?; cseh nyelven: Krev a zlato. Praha, 1950; szerb nyelven: Krvi i zlato. Novi Sad, 1961)
    Az Illés szekerén. A. E. legújabb versei. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (5. kiad. Bp., 1919; 6. kiad. 1924; finn nyelven: Jyväskylä, 1977)
    Új versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (6. kiad. Bp., 1923; 7. kiad. 1926; 8. kiad. 1927; 9. kiad. 1929)
    Szeretném, ha szeretnének. Versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (5. kiad. Bp., 1923; 6. kiad. 1926; 7. kiad. 1928)
    A minden titkok versei. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (5. kiad. Bp., 1923)
    A menekülő Élet. Versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (3. kiad. Bp., 1923)
    A magunk szerelme. Versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (3. kiad. Bp., 1923; 4. kiad. 1927)
    Ki látott engem? Versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (3. kiad. Bp., 1923)
    A halottak élén. Versek. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (3. kiad. Bp., 1923; 4. kiad. 1925; 5. kiad. 1926)
    Így is történhetik. Novellák. Az utószót írta Földessy Gyula. (Bp., 1925)
    Vér és arany. Tizenkét Ady-vers Baja Benedek kőrajzaival. Az előszót írta Babits Mihály. Bibliofil kiadás közös tokban. (Bp., 1927)
    Vallomások és tanulmányok. Összeáll. Földessy Gyula. (Bp., 1944)
    Ki látott engem? Versek. Hasonmás kiad. Minikönyv. (Bp., 1976)
    A magunk szerelme. Versek. Hasonmás bibliofil kiad. (Bp., 1977)
    A halottak élén. Versek. Hasonmás kiad. Az utószót Keresztury Dezső írta. (Bp., 1977)
    Új versek. Az 1906-ban Budapesten, a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. által kiadott mű hasonmás kiadása. (Bp., 1989)
    Ki látott engem? Versek. Hasonmás bibliofil számozott kiadás. (A Jókai Mór Városi Könyvtár kiadványa. Pápa, 1993)
    Még egyszer. Versek. Ill. Ujvárossy László. (Bihari magyar írók. 1. Nagyvárad, 2002)
    Muskétás tanár úr. Novellák. Hasonmás kiad. (A Tevan Alapítvány kiadása. Bp., 2009)

     

    kritikai kiadásai: A. E. összes prózai művei. I–XI. köt. Főszerk. Földessy Gyula és Király István. (Bp., 1955–1982; 2. átd. kiad. 1990–1997)
    A. E. versei. I–V. köt. Sajtó alá rend. Koczkás Sándor és Kispéter András. (Bp., 1969–1995)
    A. E. levelei. I–III. köt. Szerk. Belia György. (Bp., 1983)

     

    összes művei: A. E. összes versei. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (Bp., 1930; hasonmás kiad. Bp., 1998)
    A. E. összes versei. Földessy Gyula kísérő soraival. (Bp., 1950)
    A. E. összes versei. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (Bp., 1955)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Szerk. Szász Imre. (Bp., 1956)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (Bp., 1958)
    A. E. összes versei. I–II. köt. (Aranykönyvtár. Bp., 1961)
    A. E. összes versei. Sajtó alá rend. Koczkás Sándor és Krajkó András. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1962)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Krajkó András. (Magyar Parnasszus. Bp., 1965; 2. bőv. kiad. 1971)
    A. E. összes versei. Ill. Borsos Miklós. (Bp., 1967)
    A. E. összes versei. Sajtó alá rend. Földessy Gyula. (Helikon Klasszikusok. Bp., 1968)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Szerk. Koczkás Sándor és Krajkó András. Az utószót írta Belia György. (Bp., 1972)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Láng József és Schweitzer Pál. (Magyar Remekírók. Bp., 1977)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Láng József és Schweitzer Pál. (Nagy Klasszikusok. Bp., 1980)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Láng József és Schweitzer Pál. (Bp., 1982; 2. jav. kiad. 1989)
    A. E. összes versei. I–II. köt. Sajtó alá rend. Láng József és Schweitzer Pál. (Századvég Klasszikusok. 3. jav. kiad. Bp., 1994, 1998, 2001; 4. jav. kiad. 2004)
    A. E. összes versei. I–III. köt. Irodalmi szerk. Nagy Sándorné. Az utószót írta Láng József és Schweitzer Pál. (A magyar költészet kincsestára. Bp., 1995)

     

    válogatott művei: A. E. válogatott versei. Sajtó alá rend. Dóczy Jenő. Ill. Jaschik Álmos. (Bp., 1921)
    A Sion-hegy alatt. A. E. istenes versei. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Szabó Lőrinc. (Bp., 1927; Új kiad. 1990 és 1992)
    „Ha hív az acélhegyű ördög…” A. E. újságírói és publicisztikai írásai. 1900–1904. Összeáll. és a bevezetést írta Fehér Dezső. (Oradea, 1927; Új kiad. 2005)
    A. E. válogatott levelei. Vál., sajtó alá rend. és a bevezető tanulmányt írta Belia György. (Magyar Századok. Bp., 1956)
    Az irodalomról. Vál. írások. A bevezető tanulmányt Varga József írta, szerk. Varga József és Vezér Erzsébet. (Bp., 1961)
    A. E. publicisztikai írásai. I–III. köt. Vál., a szöveget gondozta Vezér Erzsébet. (A. E. művei. Bp., 1977)
    Vér és arany. Vál. költemények. (Murska Sobota, 1977)
    A. E. publicisztikai írásai. Vál., a szöveget gondozta Vezér Erzsébet. (Magyar Remekírók. Bp., 1987)
    A. E. vál. novellái. Szerk., összeáll. Urbán László, az utószót írta Alexa Károly. (A magyar novella mesterei. Bp., 2001). 

    Irodalom

    Irod.: Kéri Pál: A. E. szociális gyökerei. (Nyugat, 1909)
    Horváth János: A. E. és a legújabb magyar lyra. (Bp., 1910)
    Oláh Gábor: A. E. új könyve. (Nyugat, 1910)
    Fenyő Miksa: A. E. 1–6. (Nyugat, 1910–1911)
    Turcsányi Elek: A. E. novellái. 1–5. (Nyugat, 1911)
    Loósz István: A. E. lírája tükrében. Tanulmány. (Szabadka, 1914)
    Schöpflin Aladár: Magyar írók. (Bp., 1917)
    Szabó Dezső: A forradalmas Ady. (Táltos Könyvtár. Időszerű Emberek. 11. Bp., 1919)
    A. E.-emlékszám: Bíró Lajos: A fiatal A. E. – Bartók Béla: Három őszi könnycsepp. A. E. verse. – Boross László: A. E. és kora. – Kabos Ede: A. E. édesanyja. – Móricz Zsigmond: A. E. a ravatalon. – Schöpflin Aladár: A. E. emléke. – Szini Gyula: A. E. (Nyugat, 1919. 4–5.)
    Babits Mihály: Tanulmány Ady-ról. (Nyugat, 1920)
    Földessy Gyula: Ady-tanulmányok: Ady és verse. – Az Ady-versek statisztikája. Ady-kommentárok és konkordanciák. (Ethika Könyvtár 5. Bp., 1921)
    Révész Béla: A. E. 1–10. (Nyugat, 1921–1922)
    Révész Béla: A. E. életéről, verseiről, jelleméről. A költő tíz arcképével és leveleinek, kéziratainak reprodukciójával. (1–2. kiad. Gyoma, 1922; 2. kiegészített kiad. Bp., 1925)
    Ady Lajos: A. E. 6 táblával. (Bp., 1923)
    Hatvany Lajos: Ady világa. I–II. (Bécs, 1923)
    Rippl-Rónai József: Ady szemei. (Nyugat, 1923)
    Ifj. Zulawski Andor: Írások Adyról. (Bp., 1924)
    Ady-almanach. (Bp., 1924)
    Benedek Marcell: A. E. breviárium. I–II. köt. (Bp., 1924)
    Reinitz Béla: Hét dal A. E. verseire. Énekhangra zongorakísérettel. (Bécs, 1924)
    Ady-múzeum. I–II. köt. Szerk. Dóczy Jenő, Földessy Gyula. (Bp., 1924–1925)
    Révész Béla: A. E. tragédiája. I–II. köt. 15 táblával. (Bp., 1924–1926)
    Komlós Aladár: A. E. 1–8. (Nyugat, 1926)
    Makkai Sándor: Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. Ill. Bánffy Miklós. (Az Erdélyi Szépmíves Céh Kiadványai. 13.. Kolozsvár, 1927)
    Földessy Gyula: Újabb Ady-tanulmányok. (Berlin, 1927)
    Hatvany Lajos: Ady a kortársak között. A. E. levelei és levelek A. E.-hez. (Bp., 1927)
    Németh László: A. E. költészete. (Nyugat, 1927)
    Komlós Aladár: Új magyar líra. (Bp., 1928)
    Ifjú szívekben élek. A magyar fiatalság hitvallása A. E. költészetének történelmi tanulságai mellett. (Bp., 1928)
    Földessy Gyula: Ady-problémák. (A Századunk Könyvtára. 7. Bp., 1929)
    Sík Sándor: Gárdonyi–Ady–Prohászka. (Bp., 1929)
    Kosztolányi Dezső: Írástudatlanok árulása. – József Attila: Ady-vízió. (A Toll, 1929)
    Földessy Gyula: A. E. édesapja. (Nyugat, 1929)
    Kárpáti Aurél: A. E. síremléke. – Csorba Géza: A. E. síremléke. (Nyugat, 1930)
    Zlinszky Aladár: Lenore-motívum A. E. egyik költeményében. (Irodalomtörténet, 1930)
    Bölöni György: A meghamisított és a nem alkuvó Ady. (Korunk, 1931)
    Móricz Zsigmond: A. E. napja. (Nyugat, 1933)
    Bölöni György: Az igazi Ady. 12 táblával. (Paris, 1934)
    Schöpflin Aladár: A. E. nagyváradi évei. (Nyugat, 1934)
    Schöpflin Aladár: A. E. (Bp., 1934; 2. kiad. 1945)
    Révész Béla: A. E. trilógiája. (Bp., 1935)
    Bölöni György: Hétszilvafa árnyékában. A. E. osztálygyökerei. (Korunk, 1935)
    Hatvany Lajos: Ady körül. (Szocializmus, 1936)
    Kozocsa Sándor: A. E. ismeretlen emlékkönyvverse. (Irodalomtörténet, 1936)
    Révész Béla: S lehullunk az őszi avaron. Ady és Léda tragikus szerelmének titkai. (Az Új Európa Könyvesháza. Bratislava, 1937)
    Belohorszky Ferenc: A. E. (Szabolcsi Szemle, 1939)
    Földessy Gyula: A. E. édesanyja. (Nyugat, 1937)
    Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Egy fejezet Ady életéből. Visszaemlékezések. (Bp., 1939; 2. kiad. 1967; Magvető Zsebkönyvtár. 3. kiad. 1976; 4. bőv. kiad. 1980)
    Földessy Gyula: Az ismeretlen Ady. (Bp., 1941)
    Cs. Gárdonyi Klára: A. E. ifjúkori levele. (Irodalomtörténet, 1941)
    Révész Béla: A. E. összes levelei Lédához és a nagy regény teljes története. (Bp., 1942)
    Az ismeretlen Ady. Akiről az érmindszenti levelesláda beszél. A leveleket közli Ady Lajosné. (Bp., 1942)
    Halász Előd: Nietzsche és Ady. (Minerva, 1942 és külön: Minerva Könyvtár. 150. Bp., 1942; 2. átd. kiad. Szeged, 1995)
    Kovalovszky Miklós: A. E. önképzőköri tag. Tanulmány. (Bp., 1943)
    A. E. levelei Kardos Alberthez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1943)
    Földessy Gyula: Ady, az ember és a költő. Arcképek, facsimilék számos reprodukciójával. (Bp., 1943)
    Szabó Richard: A. E. lírája. Írások A. E.-ről. Ill. Repcze János. (Bp., 1945)
    Az ifjú A. E. ismeretlen kéziratai egy emlékkönyvben. Két vers és egy „próza” egy emlékkönyvben. (Budapest [folyóirat], 1946)
    Kovalovszky Miklós: A két A. E. (Irodalomtörténet, 1947)
    Bölöni György: Az igazi Ady. A könyv párisi felvételeit André Kertész készítette. (Bp., 1947; 2. kiad. 1955 és 1957; 3. kiad. 1966; 4. kiad. 1974; 5. kiad. 1977)
    Krúdy Gyula: A. E. éjszakái. (Bp., 1948; új kiad., sajtó alá rend. Fábri Anna 1989)
    Földessy Gyula: A. E. minden titkai. (Bp., 1949; 2. kiad. 1962)
    Bóka László: A. E. élete és művei. I. (Bp., 1955)
    Dutka Ákos: A „Holnap” városa. Visszaemlékezés. (Bp., 1955)
    Bölöni György: A. E., az újságíró. (Bp., 1956)
    Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek. Visszaemlékezések. (Bp., 1957. 2. átd. kiad. 1983)
    Hegedűs Nándor: A. E. nagyváradi napjai. (Bp., 1957)
    Lengyel Géza: A. E. a műhelyben. (Bp., 1957)
    Hatvany Lajos: Ady. Cikkek, emlékezések, levelek. Sajtó alá rend. Belia György. (Bp., 1959; 3. kiad. 1977)
    Emlékezések A. E.-ről. I–V. Szerk. Kovalovszky Miklós. (Bp., 1961–1993)
    Vatai László: Az Isten szörnyetege. (Washington, 1963)
    Bessenyei György. Ady és a Nyugat. Kand. értek. (Bp., 1964)
    Varga József: A. E. (Bp., 1966)
    Tóth Béla: Ady körül. Ady nyomán a századforduló Debrecenében. (A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1967. Debrecen, 1970)
    Millok Éva: Fogoly a vártoronyban. (Bp., 1968; 2. kiad. 1977)
    Schweitzer Pál: Ember az embertelenségben. (Bp., 1969)
    Vezér Erzsébet: A. E. élete és pályája. (Bp., 1969. átd. kiad. 1977; 3. jav. kiad. 1997)
    Király István: A. E. I–II. (Bp., 1970)
    Robotos Imre: Az igazi Csinszka. (Bp., 1975. 5. jav. és átd. kiad. 1995)
    Balogh László: Mag hó alatt. (Bp., 1976)
    Az Ady-vers időszerűsége. (Újvidék, 1977)
    Tegnapok és holnapok árján. Szerk. Láng József. (Bp., 1977)
    Ady, Léda, Csinszka. Visszaemlékezések és levelek a költő életrajzához. Összeáll. Vitályos László. (Bp., 1977)
    Ady nálunk. Antológia. Összeáll. Péter László. (Szeged, 1977)
    Fábri Zoltán: Ady igaza. Vál. Turczel Lajos. (Pozsony–Bp., 1977)
    Hanák Péter–Király István: Ady és a századforduló. (Bp., 1977)
    Tóth Béla: Ady és Debrecen. (Debrecen, 1979). Kovalovszky Miklós: Léda: legenda és valóság. (Bp., 1980)
    Schweitzer Pál: Szépség és totalitás. (Bp., 1980)
    Vitályos László–Orosz László: Ady-bibliográfia. 1896–1977. (Bp., 1980)
    Király István: Intés az őrzőkhöz. A. E. költészete az első világháború éveiben. (Bp., 1982)
    Varga József: A. E. és műve. (Bp., 1982)
    Szabó Dezső: Ady. Sajtó alá rend. Szigethy Gábor. (Gondolkodó Magyarok. Bp., 1982)
    Boncza Berta: Életem könyve. Sajtó alá rend. B. Lukáts Júlia. (Bp., 1990)
    Szilágyi Péter: A. E. verselése. (Bp., 1990)
    Vitályos László: Ady-bibliográfia. 1986–1987. (Bp., 1990)
    Benedek István: A. E. szerelmei és házassága. (Bp., 1991)
    Kopátsy Sándor: Beszélgetések Adyval. (Bp., 1992)
    Görömbei András: „Mégis győztes, mégis új és magyar”. Vázlat A. E. költészetéről. (Tiszatáj, 1993)
    Görömbei András: A. E. képünk és az újabb szakirodalom. (Irodalomtörténet, 1993)
    Péter I. Zoltán: „Látva lássanak…” A. E. Nagyváradon. (Bp., 1993)
    Havasréti József: A. E. profetikus költészetének megítéléséről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1995)
    Beke Albert: Ady és barátai új megvilágításban. (Bp., 1995)
    Pomogáts Béla: Ady Erdélye és Erdély Adyja. (Kortárs, 1996)
    Faragó Éva: A. E. (Révai Új Lexikona. I. köt. Bp., 1996)
    Gorilovics Tivadar: Ady Párizsa – a megélt mítosz. (Debrecen, 1997)
    Bíró Zoltán: A. E. sorsköltészete. (Bp., 1998)
    Kenyeres Zoltán: A. E. (Bp., 1998)
    Losonci Miklós: Képek Ady prózájában. (Bp., 1998)
    A. E. Tanulmányok A. E.-ről. Szerk. Kabdebó Lóránt. (Bp., 1999)
    Schweitzer Pál: Ady és Mylitta. (Bp., 2000)
    Schöpflin Aladár: A. E. Balogh Tamás bevezetőjével. (Kettős Tükörben. Kolozsvár, 2005). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (67), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (98), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (898), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (299), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (172), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (668), meteorológus (14), mezőgazda (117), mezőgazdasági mérnök (97), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (80), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu