Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fejes Endre
    Fejes Endre: Mocorgó
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó
    Uborkafa

    Eötvös József, vásárosnaményi br.

    író, politikus


    Született: 1813. szeptember 3. Buda
    Meghalt: 1871. február 2. Pest
    Temetés: 1871. február 5. Ercsi
    Temetési hely: Fejér vármegye
    Sírhely: Családi sírbolt

    Család

    Dédszülei: vásárosnaményi br. Eötvös Miklós (1716–1783) Szabolcs vármegye alispánja, cs. és kir. tábornok, br. Splényi Anna (1732–). Nagyszülei: id. vásárosnaményi br. Eötvös Ignác (1763–1838) Abaúj vármegye főispánja, királyi főpohárnok és br. négyesi Szepessy Mária (1767–1833); br. Joseph von der Lilien (1753–1828) és Szapáry Julianna (1759–1788). Sz: ifj. Eötvös Ignác (1786–1851) cs. és kir. kamarás, magyar kir. udvari alkancellár, br. Anne von der Lilien (1786–1858) palotahölgy. Testvére: Vieregg Károlyné Eötvös Júlia (1812–1880) és Eötvös Dénes (1817–1878). Két testvére Mária (†1809) és János (†1820) kisgyermekkorában meghalt. F: 1842-től barkóczi Rosty Ágnes (1825–1913), barkóczi Rosty Albert (1779–1847) békési alispán és ehrenbergi Eckstein Anna (1801–1843) leánya. Rosty Ágnes húgát, Rosty Ilonát, Trefort Ágoston vette feleségül. Fia: Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus, kulturpolitikus, az MTA tagja, majd szintén elnöke. Leánya: földeáki Návay Lajosné Eötvös Ilona (1846–1924), pallini br. Inkey Istvánné Eötvös Jolán (1847–1919) és Eötvös Mária (1851–1928). Eötvös Mária férje: Ernst von Piener (1841–1923) osztrák pénzügyminiszter. 

    Iskola

    Gyermekéveit Ercsiben töltötte, ahol magántanítók nevelték (1816–1824), a budai egyetemi főgimnáziumban tanult (1824–1826). A pesti tudományegyetemen bölcseletet (1826–1828) és jog- és államtudományt hallgatott (1828–1831), egy évet Bécsben töltött, majd rövid utazást tett Prágában és Karlsbadban (1831–1832), Pozsonyban ügyvédi vizsgát tett (1833). Az MTA tagja (l.: 1835. szept. 14.; t.: 1839. nov. 23.; ig.: 1855. ápr. 19.). Anyanyelve német volt, szülei nem is tanultak meg magyarul, maga Eötvös József is csak középiskolai tanulmányi idején sajátította el a magyar nyelvet; e két nyelven kívül még latinul, angolul, franciául és olaszul is megtanult. 

    Életút

    Fejér vármegye tb. aljegyzője (1833. júl. 9.–1835. ápr. 24.), egyúttal az udvari kancellária fogalmazógyakornoka, tb. fogalmazója (1835. márc. 16.–1836. jún. 30.), az eperjesi királyi tábla tb. bírája (1837). Trefort Ágostonnal – aki később szintén az MTA elnöke lett – nagy nyugat-európai utazást tett Svájcban, Franciaországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában (1836. nyár–1837. ősz). Sályon (Borsod vármegye) gazdálkodott és írásaival foglalkozott (1837–1841). 

     

    A politikai életben az első pozsonyi reformországgyűlésen vett rész először (mint a távollevő rendek követe, absentium ablegatus, 1832–1836), s itt ismerkedett meg Kölcsey Ferenccel. A második pozsonyi reformországgyűlésen (1839–1840) a gr. Batthyány Lajos által vezetett főrendi ellenzékhez csatlakozott, nagy feltűnést keltett a vallás- és szólásszabadság és a zsidóság emancipációjával kapcsolatos beszédeivel. A Budapesti Szemle szerkesztője (Szalay Lászlóval, 1840–1841), itt jelentek meg először a beszédei alapján szerkesztett nagy jelentőségű publicisztikai írásai – többek között – a zsidóság emancipációjáról, a börtönök reformjáról, különböző kulturális és egyéb polgári társaságok alapításáról. Elsősorban írásai hatására, az 1840. évi országgyűlés egyik fontos feladatául határozta meg a börtönviszonyok javítását, mely feladatra bizottmány is alakult, amelynek maga Eötvös József is tagja lett. Amikor gr. Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadást indított (1841), Eötvös röpiratában (Kelet népe és a Pesti Hírlap) Kossuth Lajos védelmére kelt, jóllehet Kossuth nézeteivel sohasem tudott teljesen azonosulni. Az újabb pozsonyi országgyűlésen (1843–1844) Batthyány mellett az ellenzék vezére; miután a Pesti Hírlap szerkesztését átveszi Szalay László, utóbb Csengery Antal (1844–1845), maga Eötvös is csatlakozik a centralisták csoportjához (Agricola levelei címmel jelentős szerepet játszott a programjuk kidolgozásában, 1845-től). Politikai programját még az Egy arisztokrata levelei c. cikksorozatában (Pesti Hírlap, 1846), a Reform (1846) c. magyar és német nyelvű kötetében és a Teendőink (Pesti Hírlap, 1847) c. újabb dolgozatában fejtette ki. Politikai programját szolgálta továbbá egyre szélesebb körű szépírói tevékenysége is. 



    Az utolsó rendi országgyűlésen (1847–1848) az alsótábla tagja kívánt lenni, mint megválasztott Békés megyei követ. Terve nem sikerült, így a forradalom kitöréséig csak a megyei közéletben vett részt. Az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány vallás- és nevelésügyi (közoktatási) minisztere (1848. ápr. 7.–1848. szept. 11.). A forradalom vezérkarában a mérsékeltebb irányzathoz tartozott, a kormány lemondása után, tartva az osztrák–magyar viszony végzetes kiéleződésétől családjával – és Trefort Ágostonnal – együtt Bécsbe távozott (1848. szept. 28.), majd Münchenben telepedett le (1848. szept.–1850. nov.). Az önként vállalt emigrációban német nyelvű, gyakran névtelen röpiratokban és nagyobb publicisztikai írásokban elemezte a forradalom utáni magyarországi eseményeket és a nemzeti kérdést, ill. művei német és angol nyelvű fordításaival foglalkozott. Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich (1850) c. munkáját sokan félreértették: azzal vádolták meg, hogy kész az ország ősi jogait feláldozni azért, hogy engedményeket tegyen Ausztriának. Későbbi értékelések szerint Eötvös már az 1850-es évek elején készen állt arra, hogy valamilyen formában megállapodjon Ausztriával. Hazatérése után nem vállalt politikai szerepet, nem kívánt együttműködni a Bach-rendszerrel, elsősorban állambölcseleti munkákat írt (A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I–III. 1851–1854). Szépirodalmi és publicisztikai írásokat közölt, s tevékeny szerepet vállalt a Magyar Tudós Társaság (= MTA) és a Kisfaludy Társaság újjászervezésében. Az MTA másodelölülője (azaz másodelnöke, 1855. ápr. 17.–1866. márc. 18.), elnöke (1866. márc. 18.–1871. febr. 2.).

     

    Az új országgyűlésben (1861. ápr. 6.–1861. aug. 22.) Eötvös Józsefet Budavár képviselőjének választották meg. A Felirati Párt szűkebb vezérkarához tartozott, Deák Ferenc (1803–1876) politikáját kezdettől fogva támogatva. Nem sokkal azután, hogy a Pesti Napló névtelenül közzétette Deák Ferenc húsvéti cikkét (1865. ápr. 16.), megjelentette A nemzetiségi kérdés c. értekezését (1865. jún. 1.). Mindkét írás a kiegyezés közvetlen előzményének tekinthető, akárcsak a „kiegyenlítéssel“ kapcsolatos egyéb elképzelései, amelyeket az általa kiadott Politikai Hetilapban tett közzé (1865–1866). Az első Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1867. febr. 20.–1871. febr. 2.), ill. mint vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnök Keleten tartózkodása alatt átvette a miniszterelnöki és a honvédelmi miniszteri teendőket is (1869. okt. 25.–1869. dec. 5.). Miniszterként legfontosabb alkotása a népoktatási törvény (benyújtotta: 1868. jún.; az országgyűlés elfogadta: 1868. nov. 25.; az uralkodó szentesítette: 1868. dec. 5.). A törvény először kötelezett minden magyarországi szülőt – pénzbüntetés terhe mellett – arra, hogy gyermekeit hatéves korukban iskolába írassa, valamint arra, hogy egészen tizenkét éves korukig iskolába járassa. Elsősorban Eötvös Józsefnek köszönhető, hogy 1868-tól kezdve van Magyarországon iskolakötelezettség. A korábbi iskolákat hatosztályos iskolákká alakították át, az új iskolatípust elemi népiskolának nevezték. Ettől kezdve csakis tanítóképzőt végzett, képesített tanítók oktathattak az új iskolákban. Ő dolgozta ki továbbá az izraelita vallás és hitfelekezetek egyenjogúsításáról és a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvénycikkeket (a miniszterelnök benyújtotta: 1867. nov. 25.; az országgyűlés elfogadta: 1868. dec. 10.). Létrehozta az Izraelita Kongresszust, s az ortodox (görögkeleti) egyház számára is teljes önkormányzati önállóságot biztosított. Amikor demokratikus oktatási terveit támadták, ismét az irodalomhoz fordult, regénye azonban (A XIX. század bárói) terv maradt, megírását halála megakadályozta. 



    Első, nyomtatásban megjelent írása A kritikus apotheosisa (1831) c. rövid, drámai allegorikus jelenet, amelyik az újabb kutatások szerint egy elveszett drámájának a zárójelenete. Eötvös drámaírónak indult, a magyar (= hun) történelmi múlt nagy eseményeit próbálta tragédiáiban megörökíteni (sem Attiláról, sem az András királyról, sem a Szent Istvánról tervezett művet nem fejezte be), viszont megjelentette A házasulók (1833) c. vígjátékát és Bosszú (1834) c. szomorújátékát. Munkái olyannyira nem sikerültek, hogy Bajza József (1804–1858) és Toldy Ferenc (1805–1875) valóságos hadjáratot indítottak ellene, azt tanácsolták Eötvösnek, hogy tisztelik ugyan a báró úr elhivatottságát, de a legjobb, amit tehet, ha felhagy az írással, mert ahhoz nincs tehetsége. A kritikák nem szegték kedvét, Szalay László hatására érdeklődése a francia irodalom és Victor Hugo munkássága felé fordult. Lefordította Hugo Angelo (1836) c. drámáját, amelyet esztétikai bevezető tanulmánnyal is ellátott. Hugo művei és barátja, Szalay László Alphonse levelei (1832) c. munkája döntően befolyásolta a pályakezdő Eötvös művészi fejlődését. Első nagy regénye, A karthausi (1841), akárcsak az Alphonse levelei, napló- és levélalakban írt szentimentális regény, egy csalódott, mégis hinni akaró korszak vallomása, egyúttal a júl.-i forradalom utáni francia társadalom, a főnemesség és a nagypolgárság világának kiábrándult bírálata. Irodalmi munkásságát kiegészítik, a különösen az alkotói korszak elején írt versei, amelyek közül A megfagyott gyermek (1833) országosan ismertté tette nevét, s nemzedékek nőttek fel ezen a tragikus költeményen. (A vers ihlette történetből készült az 1921-es némafilm, amelyben a későbbi híres írónő, Szepes Mária volt az egyik gyermekszereplő, a film a magyar filmművészet klasszikus alkotása.) Különösen értékesek a neves személyiségekről szóló emlékbeszédei; már ifjan ő búcsúztatta Kölcsey Ferencet, emlékbeszédet mondott – többek között – Kőrösi Csoma Sándorról, Vörösmarty Mihályról, Kazinczy Ferencről, gr. Széchenyi Istvánról, Reguly Antalról, Szalay Lászlóról, ill. elnök-elődjéről, gr. Dessewffy Emilről.

     

    A falu jegyzője (1845) legjelentősebb alkotása, a vármegyei élet célzatos, szatirikus rajza, egyúttal a korabeli nemesi társadalom megdöbbentő és kíméletlen leleplezése. Eötvös műve irányregény, amely egy képzeletbeli magyar vármegye (Taksony vármegye) zárt világát mutatja be sűrítve szerepelnek benne azok a liberális eszmék (börtönviszonyok, zsidóemancipáció, az elesettek melletti kiállás az egyéni szabadságjogok védelmében stb.) amelyek megvalósításáért publicisztikáiban küzdött. Míg A karthauzi én-regény, amely naplóban, hosszú monológokban ismerteti a főhős történetét, s a cselekményt megszakítják a filozofikus elmélkedések, érzelmes leírások, szenvedélyek elemzései; addig A falu jegyzője szövevényes cselekményekben gazdag, több szálú, sok szereplőt mozgató történet párbeszédekkel, vitákkal élénkítve. A karthauzi stílusa még dagályos, sokszor bonyolult körmondatokból áll, A falu jegyzője cselekményközpontú, kevésbé nehézkes stílusú, jellemzéseit irónia és humor árnyalja. A Magyarország 1514-ben (1847) nagyszabású történelmi regény, a Dózsa-felkelés ábrázolásával a liberális eszmék alapkérdéseire keres választ. 

    Emlékezet

    Eötvös József Budán született 1813. szept. 3-án, a szept. 3. azonban a keresztelése napja, de ez a dátum szerepel önéletírásában, s ezen a napon tartotta minden évben a születésnapját. Az Eötvös család akkor a budai várban, a Herrengassében (= Uri utca 19.) lakott. Id. és ifj. Eötvös Ignác – az író nagyapja és apja – császárhű nemesi hivatalnokok voltak, magyarul nem beszéltek. Id. Ignác az alkotmányellenes adóbeszedéssel, ifj. Ignác kolerabiztosként gyűlöltette meg magát a helyi megyei közéletben, s ez komoly tehertételt jelentett Eötvös pályakezdésében. Valószínűleg Bajza József és Toldy Ferenc, a gyűlölt családnév miatt is támadta oly hevesen Eötvös Józsefet első, kevéssé sikeres írásai idején. Középiskoláit Budán, az egyetemi főgimnáziumban végezte (1824–1826: Iskola tér; ma I. ker. Hess András tér 1–3.), ekkor családja már a Batthyány-palotában élt. Családjával 1845-ben a Svábhegyre költözött (1845. tavasz), Frivaldszky Imrének, a neves természettudósnak a házába. Nemsokára a közelben három telket is vásárolt, ahol megkezdte saját házának építését (1847. tavasz). Miniszteri lemondása (1848. szept. 11.) után, tartván a következményektől, külföldre távozott, a villaépítés ezért csak 1851-ben fejeződött be. A villa mellé egy svájci stílusú kis házat is felépíttetett, amit utóbb Karthauzi-laknak nevezett el. Látogatóit a villában fogadta, alkotni viszont a kis házban tudott: itt írta utolsó nagyregényét, A nővéreket (1857). Élete utolsó éveit Pesten, a Lipótvárosban töltötte (Derra-ház; Erzsébet tér 10., ma: József Attila utca 6.; Eötvös családja a háromemeletes ház első emeletén, a mai Erzsébet térre néző részén lakott).

     

    Gyermekéveit Ercsiben töltötte nagyszülei birtokán, itt kezdte meg magántanulmányait is felfogadott nevelőjénél Pruzsinszky Józsefnél. Pruzsinszky Martinovics Ignác egyik halálraítélt társa volt, s az aulikus Eötvös család azért fogadta fel, hogy Eötvössel megutáltassa a szabadelvű nézeteket. Ezzel a család éppen az ellenkezőjét érte el: a nevelő megszerette tanítványát, aki pedig nyíltan a liberális eszmék hívévé vált. A fővárosban elhunyt Eötvös Józsefet – végakaratának megfelelően – Ercsiben, családi sírboltban, a nagyanyja által építtetett sírkápolnában temették el; hamvait a város központjában emelt Eötvös szobornál helyezték el. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban). A kápolna mellett közadakozásból obeliszk épült (Ybl Miklós tervezésében, 1879-ben). Halálának 100. évfordulóján, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Eötvös József Emlékszobát alakított ki (1971-ben; az emlékhely idővel, többszörös bővítések után, Eötvös József Emlékmúzeummá alakult át). Ercsiben, a helyi iskola mellett, nevét vette fel az Eötvös József Művelődési Ház és Könyvtár is. A művelődési házzal szemben egész alakos bronz szobra látható (Vilt Tibor alkotása, 1962).

     

    Életének egy jelentős szakasza Sályhoz (ma: Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Mezőkövesdi járás), az Eötvös-kastélyhoz kötődik (1837–1841). Valószínűleg itt írta első jelentős regényét, A karthauzit (1839–1840) több más fontos publicisztikai írása (pl. A zsidók emancipációja, 1840) mellett. A sályi Eötvös-kastélyhoz fűződik a magyar művelődéstörténet egyik rejtélye: máig eldöntetlen, hogy a település kastélyparkjában látható héber betűs (!) síremlék az Eötvös-család mely tagjának állít emléket (a szarkofágon 1814-es dátum szerepel, ezért elképzelhető, hogy Eötvös egyik, újszülött korában elhunyt testvére emlékére készült az emelvény). A karthauzi a magány, a világtól való elvonulás, a csendes szemlélődés jelképe az eötvösi életműben. Élete legtermékenyebb és legnyugodtabb éveit töltötte el Sályban, évekkel később is ilyen alkotói magányra vágyott, ezért nevezte el a svábhegyi alkotóházát Karthauzi-laknak. Miután az Eötvös család anyagilag tönkrement, az ercsi és a sályi birtokok elvesztek, Eötvös József Pestre költözött.

     

    Eötvös József 1842-ben feleségül vette Rosty Ágnest, az esküvő után apósa, Rosty Albert csabacsűdi (Békés megye) birtokára költözött. Másfél évig éltek itt (1842–1843), innen Eötvös családjával, az országgyűlés idejére Pozsonyba költözött.

     

    Róla nevezték el – többek között – a fia, br. Eötvös Loránd által alapított Eötvös Collegiumot (1895-től), a bajai Eötvös József Főiskolát (1996-tól) és a budapesti Eötvös József Gimnáziumot (a pesti főreáliskola 1921-ben vette fel Eötvös József nevét. További intézmények: Eötvös József Általános Iskola (Békés, Sajókeresztúr, Orosháza, Vásárosnamény és Zalaegerszeg); Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (Hajdúböszörmény); Eötvös József Zenei Általános Iskola (Ercsi); Eötvös József Gimnázium (Heves, Szeged és Tata); Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (Nyíregyháza, 1993); Eötvös József Szakképző Iskola és Kollégiuma (Seregélyes, 2008); Eötvös József Szakközépiskola (Székelyudvarhely) és Eötvös József Általános Művelődési Központ (Diósd). Emlékét őrzi még az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság. Az Eötvös József-díj az oktatási miniszter által alapított állami elismerés (kiemelkedő munkát végzett óvodai, általános iskolai, középiskolai és egyetemi, ill. főiskolai oktatóknak, minden évben, a pedagógusnapon adják át, 1999-től). Az Eötvös József-koszorú a kiemelkedő tudományos tevékenység jutalma (az MTA alapította 1992-ben, először 1993-ban vehették át).

     

    Pest tanácsa 1864-ben úgy döntött, hogy a Duna-part egységes klasszicista házfalai elé egy parti sávot (= Duna-korzó) jelöl ki, amelynek kezdetét és végét egy-egy emlékmű jelöli. Az egyik emlékmű - a tervezett Petőfi-szobor helyett – br. Eötvös József kultuszminiszter egészalakos szobra lett (bronz és gránit, Huszár Adolf és Ybl Miklós, 1879). Az eredeti szobrot 1979-ben lebontották, 1981-ben újra elkészült: jelenleg a V. kerületben, az Eötvös téren áll. További jelentősebb szobrai: Budapesten: a fogaskerekű svábhegyi állomása mellett (XII. kerület Eötvös József park, bronz, mellszobor, Stróbl Alajos, 1890), az Eötvös József Általános Iskola bejáratával szemben (XIII. kerület, Futár utca 18., bronz, mellszobor, Szókontor Pál, 1992); az Eötvös József Kollégium nagytermében (XI. kerület, Ménesi út 11–13., bronz egészalakos, Balás Eszter, 2004). Vidéken: Baja (Eötvös József Pedagógiai Főiskola, Pedagógiai Kara bejárata, bronz, domborműves emléktábla, Kiss István, 1984). Békéscsaba (Eötvös József Szakközépiskola, Kinizsi utca 1., mészkő, portré, Bajnok Béla, 2004). Ercsi (Eötvös József Művelődési Ház és Könyvtár, bronz, egészalakos, Vilt Tibor, 1962). Gárdony-Agárdpuszta (Gárdonyi Géza Múzeum, bronz, mellszobor, Győrfi Sándor, 2014). Heves Eötvös József-emlékmű (Eötvös József Gimnázium, bronz mellszoborral, Halassy Csilla, 1996). Kalocsa (48-asok tere, az első felelős magyar kormány szoborcsoportjának tagja, bronz, mellszobor, Benedek György, 2010). Miskolc-Diósgyőr (Fazola Henrik Szakképző Iskola udvara, bronz, mellszobor, Balatoni Klára, 1992). Orosháza (Eötvös József Általános Iskola, bronz, egészalakos, Kiss István, 1988). Szeged (Szoborcsarnok, Dóm tér, márvány, mellszobor, Izsó Miklós, 1934). Szekszárd (Garay János Gimnázium homlokzata, gipsz, mellszobor, Pártos Gyula, 1897). Vásárosnamény (Eötvös József Általános Iskola, bronz, mellszobor, E. Lakatos Aranka, 2002). Külföldön: Székelyudvarhely (Eötvös József Szakközépiskola, bronz, mellszobor, Bodó Levente, 1998). 

    Elismertség

    A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1838), elnöke (1848–1867). 

    Elismerés

    A Magyar Tudós Társaság Nagyjutalma (1853).

    Szerkesztés

    A Politikai Hetilap szerkesztője (1865–1871), a Néptanítók Lapja alapító szerkesztője (1868–1871).

    Főbb művei

    F. m.: életében megjelent művei: A kritikus apotheosisa. A Conversations-Lexikoni pörben Bajza József ellen intézett feddése. (Pest, 1831)
    A házasulók. Vígjáték 3 felvonásban. (Pest, 1833)
    Bosszú. Szomorújáték 5 felvonásban. (Pest, 1834; bem.: Debrecen, 1836. ápr. 21.)
    Angelo. Dráma. Hugo Victor után ford. és az aesthetikai bevezetést írta br. E. J. (Pest, 1836)
    Vélemény a fogházjavítás ügyében ns. Borsod vármegye ebbeli küldöttségéhez. 5 táblával. (Pest, 1838)
    Budapesti Árvízkönyv. I–V. köt. Szerk. br. E. J. (Pest, 1839–1841)
    Kölcsey Ferencz minden munkái. I–VI. köt. Szerk. Szalay Lászlóval és Szemere Pállal. (Pest, 1840–1848)
    A zsidók emanczipatiója. (Budapesti Szemle, 1840; németül: Die Emanzipation der Juden. Pest, 1840; 2. német kiad. 1841; olaszul: Pest, 1842 és Torino, 1848)
    Kelet népe és a Pesti Hírlap. (Pest, 1841)
    A karthauzi. I–II. köt. Regény. Az 1. kiadás a Budapesti Árvízkönyvekben jelent meg, részletekben. (2. kiad. Pest, 1842; 3. jav. kiad. 1852; 4. jav. kiad. 1856; 5. jav. kiad. 1862; németül: Der Karthäuser. Pest, 1842; 2. kiad. Ford. Dux Adolf. Pest–Wien–Leipzig, 1862; 3. kiad. 1872)
    Fogházjavítás. Lukáts Móritzcal. (Pest, 1842)
    Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor felett. Elmondá a Magyar Tudós Társaság 1843. oct. 8-án tartott közgyűlésén. (Pest, 1843)
    Éljen az egyenlőség! Vígjáték 4 felvonásban. (Aradi vészlapok. Díszalbum az aradi tűzvész és árvíz károsultjai megsegítésére. Szerk. Császár Ferenc. Pest, 1844; bem.: Nemzeti Színház, 1844. okt. 26.)
    A falu jegyzője. I–III. köt. Regény. (Pest, 1845; 2. kiad. 1851; 3. kiad. 1865; németül: Der Dorfnotair. Leipzig, 1846; 2. német kiad. 1862; 3. német kiad. 1872; angolul: The Village Notary. A Roman of Hungarian Life. London, 1850)
    Die Reform in Ungarn. (Leipzig, 1846; 2. kiad. Pest, 1868)
    Magyarország 1514-ben. I–III. köt. Regény. (Pest, 1847; 2. kiad. Bp., 1886; 3. kiad. 1892; németül: Der Bauernkrieg in Ungarn. Ford. Dux Adolf. Pest, 1850)
    Über die Gleichberechtigung der nationalitäten in Österreich. Név nélkül. (Pest, 1850 és Leipzig, 1850; 2. kiad. Wien, 1851; 3. kiad. 1871)
    A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I–II. köt. (Bécs–Pest, 1851–1854; 2. kiad. 1870–1871; németül: Die Einfluss der herrschenden Ideen des 19. Jahrhunderts auf den Staat. Wien, 1851 és Leipzig, 1854)
    A hazai sportról. (Lapok a lovászat és vadászat köréből, 1857)
    A nővérek. I–II. köt. Regény. (Pest, 1857; 2. kiad. 1862; németül: Die Schwestern. Ford. Dux Adolf. Pest, 1858)
    Vörösmarty Mihály emlékezete. Emlékbeszéd, melyet a Magyar Tudományos Akadémia 1858. decz. 20-iki nyilvános ülésén br. E. J. tartott. (Budapesti Szemle, 1858)
    Die Garantien der Macht und Einheit Oesterreichs. (1–3. kiad. Leipzig, 1859)
    Magasztaló beszéd Kazinczy Ferencz felett. (Akadémiai emlékkönyv Kazinczy Ferencz születése évszázados ünnepéről. A Magyar Tudományos Akadémia kiadványa. Pest, 1859)
    Elbeszélések. (Pest, 1859; németül: Ungarische Dorfgeschichten. Ford. Dux Adolf. Pest–Wien–Leipzig, 1862)
    Die Sonderstellung Ungarns vom Standtpunkte der Einheit Deutschlands. Névtelenül. (Leipzig, 1860; magyar nyelven: Magyarország különállása Németország egységének szempontjából. Egy magyar államférfiútól. Ford. Toldy István. Pest, 1861)
    Emlékbeszéd Széchenyi István felett. – Gedächtnissrede über Stephan Széchenyi gehalten im Nationalmuseum am 13. Okt. 1860. (Pester Lloyd, 1860 és magyarul és németül: Pest, 1860)
    Felelet br. Kemény Gábor néhány szavára. (Pest, 1860)
    Gyöngysorok. Br. Eötvös József összes szépirodalmi műveiből fűzte Vachott Sándorné. (Pest, 1861)
    Br. Eötvös József beszéde 1861. márcz. 11-én, a pest-lipótvárosi képviselőválasztás alkalmából. (Pest, 1861)
    Zur Krisis in Ungarn. Einziges Mittel zur Lösung auf verfassungsmässigem Wege. Névtelenül. (Leipzig, 1863)
    Gondolatok: Hit és vallás. – Ember és világ. – Irodalom és tudomány. – Állam és politika. – Észrevételek és szabályok. (Pest, 1864; németül: Gedanken. Pest, 1864; 2. német kiad. 1867; 3. kiad. 1878)
    A nemzetiségi kérdés. (Budapesti Szeme, 1865 és külön: Pest, 1865; németül: Die Nationalitäten-Frage. Ford. Falk Miksa. Pest, 1865)
    Br. E. J. emlékbeszédei. Magyar írók, államférfiak. (Pest, 1868)
    Br. E. J. beszéde, melyet mint Buda első választókerületének képviselőjelöltje tartott Budán, az Országház nagytermében, 1869. márcz. 7-én. (Buda, 1869)
    Br. E. J. költeményei. Ill. Keleti Gusztáv és Székely Bertalan. 2 táblával. (Pest, 1869).

     

    F. m.: gyűjteményes kiadásai: Br. E. J. összes munkái. I–XIV. köt. (Bp., Ráth Mór, 1886)
    Br. E. J. összes munkái. I–XX. köt. Szerk.: Voinovich Géza. (Bp., Révai, 1901–1903)
    Br. E. J. munkáiból. I–II. köt. Sajtó alá rend. és az előszót írta Voinovich Géza. (Magyar Remekírók. Bp., 1905–1907)
    Br. E. J. összes regényei. I–II. köt. Szerk. Voinovich Géza. (Bp., 1937)
    E. J. válogatott pedagógiai művei. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Felkai László. 3 táblával. (Neveléstörténeti Könyvtár. A Pedagógiai Tudományos Intézet kiadványa. Bp., 1957)
    Eötvös József művei. Életműkiadás. Bibliofil kiadásváltozattal. I–XIII. köt. (Bp., Helikon, 1972–1981). I. köt. Magyarország 1514-ben. Történelmi regény. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. Sőtér István. (Bp., 1972)
    II. köt. A karthauzi. Regény. – Versek. – Drámák. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. Wéber Antal. (Bp., 1973)
    III. köt. Nővérek. Regény. – Elbeszélések. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Kulin Ferenc és Kerényi Ferenc. (Bp., 1973)
    IV. köt. A falu jegyzője. Regény. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Wéber Antal. (Bp., 1974)
    V. köt. Arcképek és programok. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Fenyő István. (Bp., 1975)
    VI. köt. Kultúra és nevelés. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Mezei Márta. (Bp., 1976)
    VII. köt. Levelek. Szerk., az idegennyelvű leveleket ford., a bevezető tanulmányt írta Oltványi Ambrus. (Bp., 1976)
    VIII. köt. Vallomások és gondolatok. Aforizmák, kisebb írások, naplójegyzetek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Bényei Miklós. (Bp., 1977)
    IX–XI. köt. Reform és hazafiság. I–III. köt. Politikai írások. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Fenyő István, az idegennyelvű röpiratokat ford. Kajtár Mária és Toldy István. (Bp., 1978)
    XII–XIII. köt. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Szerk., a bevezető tanulmányt Sőtér István, az utószót írta Oltványi Ambrus. (Bp., 1981)
    Eötvös József összes versei és novellái. (Eötvös klasszikusok. 68. Bp., 2005).

     

    F. m.: korai kiadások: A karthausi. Regény. A bevezetést írta Voinovich Géza. (A magyar nemzet jutányos családi könyvtára. Bp., 1871)
    Babérlombok br. E. J. műveiből. Br. E. J. irodalmi emléke. Összefűzte: Vachott Sándorné, a megemlékezést írta Pulszky Ferencz. (Pest, 1871)
    Magyarország 1514-ben. Regény. I–II. köt. (2. kiad. Bp., 1873–1874; 3. kiad. 1892)
    Gondolatok. A hátrahagyott kéziratokból bőv. emlékkiadás. (Bp., 1874; 3. bőv. kiad. 1881; 4. bőv. kiad. 1886; 5. bőv. kiad. 1891)
    Br. E. J. beszédei. (Bp., 1875; 2. kiad. 1878)
    A karthausi. (7. kiad. Bp., 1875; A Magyar Nemzet Családi Könyvtára. 7. 8. kiad. 1882; 9. kiad. 1886; 10. kiad. 1892; 11. kiad. 1894)
    A falu jegyzője. Regény. (Családi Könyvtár. 3. kiad. 1881; Magyar Remekírók. 4. kiad. 1891; románul: Brasov, 1894)
    Költemények. – Elbeszélések. – Éljen az egyenlőség. Vígjáték. (Bp., 1885)
    A nővérek. Regény. (3. kiad. Bp., 1885; 4. kiad. 1890; 5. kiad. 1894)
    A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I–II. köt. (3. kiad. Bp., 1885–1886)
    Br. E. J. emlék- és ünnepi beszédei. (Bp., 1886; Magyar Remekírók. 3. kiad. 1893)
    Költemények. – Elbeszélések. – Színművek. (Magyar Remekírók. Bp., 1891)
    A zsidók emanczipatiója. (Bp., 1892)
    Gondolatok. (Bp., 1894)
    Aranykalászok br. E. J. műveiből. (Bp., 1894)
    Br. E. J. költeményei. Ill. Keleti Gusztáv és Székely Bertalan. (Bp., 1895). 


    F. m.: modern kiadások: A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Tull Ödön rajzaival. (Magyar Regényírók Képes Kiadása. 15–16. Bp., 1911)
    A zsidók emancipációja. Bánóczi József előszavával. (Népszerű Zsidó Könyvtár. Bp., 1922)
    A falu jegyzője. I–II. köt. Rövidített iskolai kiadás. Sajtó alá rend. Szomolányi József. (A Magyar Jövő Toldy Könyvtára. Bp., 1923)
    Költemények. – Tanulmányok. – Voinovich Géza: Br. E. J. Életrajz. (Közművelődési Könyvek. Bp., 1932)
    A karthauzi. Regény. (Közművelődési Könyvek. Bp., 1932)
    Nővérek. Regény. I–II. köt. (Közművelődési Könyvek. Bp., 1932)
    Magyarország 1514-ben. Történelmi regény. I–II. köt. (Közművelődési Könyvek. Bp., 1932)
    Gondolatok. (Élő Könyvek. Magyar Klasszikusok. Bp., 1934)
    A karthauzi. Regény. I–II. köt. Császár Elemér bevezetésével. (Élő Könyvek. Magyar Klasszikusok. Bp., 1934)
    Nővérek. Regény. I–II. köt. (A magyar regény száz éve. Bp., 1939)
    A falu jegyzője. Regény. Az előszót írta Fábián István. (Magyar klasszikusok. Bp., 1941)
    A karthauzi. Regény. Az előszót írta Merényi Oszkár. (Magyar klasszikusok. Bp., 1942)
    Magyarország 1514-ben. Történelmi regény. A bevezetést írta Mátrai László. (Bp., 1943)
    Éljen az egyenlőség! Vígjáték 4 felvonásban. E. J. színművét átdolgozta Galamb Sándor. (A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség Nevelési Titkárság kiadványa. Bp., 1946)
    Magyarország 1514-ben. Történelmi regény. Az eredeti szöveget lerövidítette és a jegyzeteket írta Csapó Jenő. (Irodalmi olvasmányok. Bp., 1948)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Sajtó alá rend. Tamás Anna. A bevezető tanulmányt írta Sőtér István. (Magyar klasszikusok. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadványa. Bp., 1950; szlovákul: Bratislava, 1959; románul: Bucuresti, 1960; oroszul: Moszkva, 1981)
    Magyarország 1504-ben. Történelmi regény. I–II. köt. Sajtó alá rend. Tamás Anna. A bevezető tanulmányt írta Szigeti József. (Magyar klasszikusok. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság kiadványa. Bp., 1952; szlovákul: Bratislava, 1951; németül: Aufstand der Kreuzfahrer. Ford. Szent-Iványi Ita. Bp.–Berlin, 1976)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Sajtó alá rend. Tamás Anna. (Iskolai Könyvtár. Bp., 1955)
    Éljen az egyenlőség! Zenés vígjáték. E. J. színművét átdolgozta Pándy Lajos. Ill. Wegenast Róbert. (A Népművelési Intézet kiadványa. Bp., 1958)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Sajtó alá rend., az utószót írta Kanizsay-Nagy Antal. (Diákkönyvtár. Bp., 1959; 2. kiad. 1962; 3. kiad. 1965; 4. kiad. 1967; 6. kiad. 1971)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Kacsó Sándor bevezetésével. (Magyar klasszikusok. Bukarest, 1960)
    Magyarország 1514-ben. I–II. köt. Történelmi regény. (Diákkönyvtár. Bp., 1962; 2. kiad. 1971; 3. kiad. 1974; 4. kiad. 1978)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Sajtó alá rend. Bisztray Gyula. Az utószót írta Sőtér István. Ill. Kass János. (Magyar elbeszélők. Bp., 1969)
    A falu jegyzője. Regény. I–III. köt. Szerk. Mózes Huba. (Kolozsvár, 1973)
    Egy tót leány az Alföldön. – Téli vásár. (Magyar elbeszélők. 19. század. Vál., a szöveget gondozta Szalai Anna. Bp., 1976)
    A falu jegyzője. Regény. A szöveget szerk., stilizálta és rövidítette Majtényi Zoltán. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1978)
    Magyarország 1514-ben. Történelmi regény. I–II. köt. Az utószót Benkő Samu írta. (Bukarest, 1978)
    A zsidók emancipációja. Sajtó alá rend. Szigethy Gábor. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1981)
    Éljen az egyenlőség! Vígjáték 4 felvonásban. (Magyar drámaírók. 19. század. Vál., szerk., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp., 1984)
    A magyar nyelv ügyében. (A szó becsülete. Íróink az anyanyelvről. 1541–1980. Vál., szerk. Z. Szabó László és Wacha Imre. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kiadványa. Bp., 1985)
    Gondolatok. Szemelvények E. J. írásaiból. Vál., szerk. az ELTE BTK Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke oktatói. (Bp., 1986)
    Kelet népe és Pesti Hírlap. Hasonmás kiad. (A társadalomtudományok magyar klasszikusai. Bp., 1986)
    Menekülés a kolostorba. E. J. A karthauzi c. regényét átd. Majtényi Zoltán. (Bp., 1990)
    A falu jegyzője. Regény. Átd. Majtényi Zoltán. (Editorg klasszikusok. Bp., 1992)
    Magyar élet. Elbeszélések. (Populart füzetek. 67. Szentendre, 1994)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. A szöveget gondozta Fenyő István és F. Knoll Magda, az utószót írta Fenyő István. (A magyar próza klasszikusai. 28–29. Bp., 1995)
    A karthauzi. Regény. A szöveget gondozta és az utószót írta Gángó Gábor. (A magyar próza klasszikusa. 36. Bp., 1996)
    A falu jegyzője. Regény. (Magyar klasszikusok. 14. Szekszárd, 1996)
    The Dominant Ideas of the Nineteenth Century and Their Impact on the State. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra. Angol nyelven. I–II. köt. Ford., szerk. Jonas, D. Mervyn. (Social Science Monographs. New York, 1996–1998)
    A nővérek. Regény. A szöveget gondozta és az utószót írta Gángó Gábor. (A magyar próza klasszikusa. 69. Bp., 1999)
    Gondolatok. Elmélkedések, aforizmák. (Bp., 1999)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. (A magyar próza klasszikusai. Bp., Népszabadság, 2006)
    A falu jegyzője. Regény. (Metro Könyvtár. A magyar próza klasszikusa. Bp., Kossuth, 2007)
    A falu jegyzője. Regény. I–II. köt. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    Magyarország 1514-ben. Történelmi regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    A karthauzi. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    A nővérek. Regény. I–II. köt. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    Téli vásár. Elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    Magyar élet. Három novella. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    E. J. összes költeményei. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az államra. I–III. köt. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    Arcképek és programok. Emlékbeszédek, ünnepi beszédek, politikai beszédek. I–III. köt. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2009)
    Gondolatok. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Fapados Könyvek. Bp., 2010)
    A karthauzi. Regény. (Új köntös könyvek. Bp., 2010)
    A nemzetiségi kérdés. Vál. írások. Vál., szerk. Fábián Ernő, a bevezető tanulmányt írta Schlett István. (Téka. Kolozsvár, 2011)
    A molnárleány. Elbeszélések. (Pécs, 2012)
    A nemzetiségi kérdés. E-könyv. (Gyula, 2012). 


    F. m.: forráskiadások: Levelek. Szerk. és az életrajzot írta Voinovich Géza. (Br. E. J. összes munkái. XX. köt. Bp., 1903)
    Br. E. J. levelei Széchenyi közlekedési javaslatáról. Közzéteszi Viszota Gyula. (Budapesti Szemle, 1919)
    E. J. báró levelei fiához, Eötvös Loránd báróhoz. 1–2. Közzéteszi Morvay Győző. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1929–1930)
    Br. E. J. levelei gr. Mikó Imréhez és a Székely Néplap szerkesztőségéhez. Közzéteszi Kristóf György. (Erdélyi Múzeum, 1932)
    Naplójegyzetek–gondolatok. 1864–1868. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Lukinich Imre. (Az MTA kiadványa. Bp., 1941)
    Br. E. J. néhány kiadatlan levele. 1–2. Közzéteszi Szalay Gábor. – E. J. műfordításai Palocsay Tivadar verseiből. Közzéteszi Waldapfel József. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942)
    E. J. levelei Szalay Lászlóhoz. Közzéteszi Nizsalovszky Endre. Sajtó alá rend. Lukácsy Sándor. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967 és külön: Irodalomtörténeti füzetek. 55. Bp., 1967)
    E. J. kiadatlan írásai. 1846. máj.–1848. febr. Összeáll., sajtó alá rend. Fenyő István. (Irodalmi múzeum. 7. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 1971)
    E. J. 1870. évi középiskolai törvényjavaslatának indoklása. (Magyar Pedagógia, 1971)
    Naplójegyzetek. 1870. aug. 6.–1870. nov. 30. Közzéteszi Czegle Imre. (Történelmi Szemle, 1978)
    „Neveljünk polgárokat!“ E. J. levele Dessewffy Józsefhez. (Kézirattár. Bp., 1984)
    Eötvös és Trefort. Szemelvények E. J. és Trefort Ágoston írásaiból. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Felkai László és Mann Miklós. (Az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum kiadványa. Bp., 1988)
    Az élet fája. E. J. Eötvös-breviárium. Szemelvények. 6 táblával. (Az Eötvös József Tanítóképző Főiskola kiadványa. Baja, 1988)
    Aforizmák. Vál., a bevezetőt írta Sőtér István. (Az Országos Eötvös József Emlékbizottság kiadványa. Bp., 1988)
    E. J. levelei fiához, Eötvös Lorándhoz. Vál., szerk., sajtó alá rend. Benedek Mihály. (Bp., 1988)
    A francia forradalom története. Sajtó alá rend. Gángó Gábor. (Ritkaságok. Bp., 1990)
    E. J. és Johann Kaspar Bluntschli levélváltása. 1856–1857. Közreadja Deák Ágnes. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
    1848iki forradalom története. – Müncheni vázlat. Kritikai kiadás. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Gángó Gábor. (Bp., 1993)
    Az 1848iki forradalom története. Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848–1849-ből. Közreadja, a kísérő tanulmányt írta. Gángó Gábor. (Századok, 1993)
    Egy kiadott-kiadatlan Eötvös-mű: Állam- és társadalombölcseleti töredékek. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
    E. J. levele Székely Bertalanhoz. Az MTA Könyvtára Kézirattárának dokumentuma. (Annales Universitatis Litterarum et Artium Miskolciensis, 1993)
    E. J. első politikai-filozófiai szintézisterve. A Magyar Országos Levéltár dokumentuma. Közreadja, német nyelvből fordítja és a kísérő tanulmányt írta Gángó Gábor. – E. J. írásai az augsburgi Allgemeine Zeitungban. Közreadja, a kísérő tanulmányt írta Gángó Gábor. (Századok, 1994)
    Pauperizmus. Az Országos Széchényi Könyvtár dokumentuma. Közreadja, a kísérő tanulmányt írta Gángó Gábor. – E. J. levele Trefort Ágostonhoz. Közreadja Deák Ágnes. (Századok, 1996)
    Trefort Ágoston és Lónyay Menyhért Eötvös-emlékbeszéde. 1872. Sajtó alá rend., a bevezetőt és a jegyzeteket írta Gángó Gábor. (Holmi, 1998)
    Merényi-Metzger Gábor: E. J. fiatalon elhunyt gyermekének anyakönyvi adatai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1998)
    Petőfi költeményeiről. – A francia drámai literatura és Victor Hugo. (Teória és kritikai praxis. Vál., szerk. Szabó Levente. Bp., 2000)
    E. J. öt zenei tárgyú levele Friederike Müllerhez. Közreadja Gángó Gábor, Gracza Lajos és Miklós Gergely. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2005)
    E. J. öt levele 1849-ből és 1864-ből. Közreadja Hermann Róbert. (Századok, 2008)
    E. J. ismeretlen levelei a göppingen–budapesti Liszt Ferenc Archívumban. Közreadja Gracza Lajos. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2009)
    Merényi-Metzger Gábor: E. J. életének anyakönyvi forrásai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2011)
    E. J. három levele. Közreadja Hermann Róbert. (Századok, 2013). 

    Irodalom

    Irod.: Meghalt E. J. (Jogtudományi Közlöny, 1871)
    Szvaratkó Kálmán: Br. E. J. élete és működése. (Vác, 1879)
    Péterfy Jenő: Br. E. J., mint regényíró. (Budapesti Szemle, 1881; P. J. válogatott művei. Bp., 1962)
    Trefort Ágoston: Br. E. J. A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra cz. munkájáról. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 7. köt. 5. Bp., 1883)
    Ferenczi Zoltán: Br. E. J. (Bp., 1884)
    Ferenczy József: Br. E. J. életrajza. (Magyar Helikon. Jeles férfiak életrajzai. Pozsony–Bp., 1885)
    György Aladár: E. J. báró és az Eötvös-alap. (Bp., 1887)
    Bán Aladár: E. J. báró élete és költészete. (Nemzetünk nagy költői. 17. Pozsony–Bp., 1903)
    Ferenczi Zoltán: Br. E. J. Monográfia. (Magyar Történeti Életrajzok. 44. Bp., 1903)
    Voinovich Géza: Br. E. J. A Magyar Tudományos Akadémiánál és az Országos Eötvös Bizottság pályázatán kétezer koronás pályadíjat nyert tanulmány. (Bp., 1904)
    Berkovics József: Br. E. J. és a francia irodalom. Tanulmány. (Bp., 1904)
    Váczy János: Br. E. J. politikai művei. (Századok, 1904)
    Ferenczi Zoltán: Br. E. J. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1906)
    Berzeviczy Albert: Br. E. J. emlékezete. B. A. elnöki megnyitó beszéde az eperjesi Széchenyi Kör 1907. okt. 13-iki Eötvös-ünnepélyén. (Budapesti Szemle, 1907)
    Concha Gyula: Br. E. J. állambölcselete és a külföldi kritika. 1–3. (Budapesti Szemle, 1908 és külön: A Magyar Jogászegylet Könyvkiadó Vállalata Kiadványai. 4. Bp., 1908)
    Kiss Gyula: Br. E. J. és A nővérek. Egy. doktori értek. (Bp., 1912)
    Marczali Henrik: Br. E. J. (Az Országos Ismeretterjesztő Társulat kiadványai. 6. Bp., 1912)
    Kastner Jenő: A karthauzi helye a magyar szentimentális irodalomban. Eötvös és Sainte-Beuve. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1913)
    Kozma Andor: Írói arcképek. Br. E. J., a költő. (Magyar Könyvtár. Bp., 1913)
    Laczkó Géza: Br. E. J. (Nyugat, 1913)
    E. J.-emlékszám: Jászi Oszkár: Br. E. J. életmunkája. – Br. E. J. életbölcselete. – Szabó Dezső: Eötvös írói egyénisége. (Huszadik Század, 1913)
    Császár Elemér: Br. E. J. – Alexander Bernát: Br. E. J. gondolatai. (Budapesti Szemle, 1913)
    Görög Imre: Kossuth Lajos és br. E. J. nemzetiségi politikája a szabadságharcz után. (Történeti Szemle, 1913)
    Dóczi Imre: Br. E. J., mint a magyar közoktatásügy megszervezője. 1–2. – Br. E. J. levele Szabó Sámuelhez. – Br. E. J. és a Paedagogium. (Magyar Paedagogia, 1913)
    Berzeviczy Albert: Br. E. J., mint culturpolitikus. (Budapesti Szemle, 1913)
    Kardos Albert: Br. E. J. emlékezete. (Debreczeni Szemle, 1913)
    Heinrich Gusztáv: Eötvös és az Akadémia. (Akadémiai Értesítő, 1913)
    Berzeviczy Albert: Br. E. J. és a nemzetiségi kérdés. (Budapesti Szemle, 1914)
    Jánosi Engel Róbert: Br. E. J. és a magyar zsidóság emancipációja. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1914)
    Négyesy László: Br. E. J. emlékezete. (Irodalomtörténet, 1914)
    Tolnai Vilmos: E. J. ismeretlen verse. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1914)
    Andrássy Gyula: Br. E. J. és a német szövetség politikája. (Történeti Szemle, 1915)
    Bihari Károly: Br. E. J. politikája. A Magyar Tudományos Akadémiától kétszáz arannyal jutalmazott pályamunka. (Az MTA kiadványa. Bp., 1916)
    Heller Bernát: E. J. báró: Eötvös mint író. – Eötvös mint államférfi és miniszter. – Eötvös vallásos műveltségéről. – Eötvös vallásos világnézete. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1918)
    Concha Győző: Eötvös és Montalembert barátsága. Adalék a magyar katholikusok autonómiájának kezdeteihez. Függelék: Eötvös levelei gr. Montalembert Károlyhoz. (Bp., 1918; 2. kiad. 1922)
    Baross Gyula: Br. E. J. elveszett versei. (Irodalomtörténet, 1927)
    Véghely Dénes: Br. E. J. Magyarország 1514-ben c. regényének történeti alapja. Egy. doktori értek. is. (Törökszentmiklós, 1932)
    Kristóf György: Br. E. J. utazásai Erdélybe. (Erdélyi Múzeum, 1932)
    E. J. báró első minisztersége. Monográfia. (Az MTA kiadványa. Bp., 1933)
    Juhász Géza: E. J. (Debreceni Szemle, 1933)
    Felsőkereskedelmi iskoláink és br. E. J. reformtervei. (A Budapesti Kereskedelmi Akadémia Értesítője, 1933)
    Hajdú János: A nevelés gondolata br. E. J. költészetében. (Magyar Paedagogia, 1936)
    Waldapfel József: E. J. két ismeretlen levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1937)
    Gölnerová, Alzbeta: József Eötvös. Stúdia literárne historická. Monográfia. Szlovák nyelven. (Bratislava, 1937)
    Kiss József: Eötvös és a magyar sors. Tanulmány. (Bp., 1940)
    Kiss Ernő: A karthauzi, mint bölcseleti regény. (Debreceni Szemle, 1941)
    Török Jenő: E. J. báró, a katholikus kezdeményező. (Katholikus Szemle, 1941)
    Török Pál: Új vonások E. J. báró arcképén. (Irodalomtörténet, 1942)
    Kósa János: Családi kör. E. J. br. és családja. (Katholikus Szemle, 1942)
    Merényi Oszkár: E. J. és a XIX. század. (Debreceni Szemle, 1943)
    Sőtér István: E. J. Kismonográfia. (Nagy magyar írók. Bp., 1951)
    Sőtér István: E. J. Monográfia és kand. értek. (Bp., 1953)
    Sőtér István: E. J. (Útmutató városi és falusi előadók számára. 168. Bp., 1953)
    Sőtér István: E. J. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1953 és külön: Bp., 1953)
    Herczeg Gyula: E. J. körmondatai. (Magyar Nyelvőr, 1953)
    Csatkai Endre: E. J. soproni kapcsolatai. (Soproni Szemle, 1958)
    Környei Elek: E. J. Ercsiben. (István Király Múzeum Közleményei. B sorozat 19. Székesfehérvár, 1959)
    Póth István: E. J. szerb vonatkozású levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1961)
    Regős János: Miért nem sikerült Vas megyében létrehozni Vas megyében E. J. „népnevelési egyletét“? (Pedagógiai Szemle, 1962)
    Antall József: E. J. és a Politikai Hetilap engedélyezése. (Magyar Könyvszemle, 1963)
    Faludi Szilárd: E. J. emlékezete. (Pedagógiai Szemle, 1963)
    Antall József: E. J. Politikai Hírlapja és a kiegyezés előkészítése. 1865–1866. (Századok, 1965)
    Scheiber Sándor: E. J. francia levele. (Filológiai Közlöny, 1965)
    Nizsalovszky Endre: Csél, avagy a kritikus E. J. vígjátéka. – Lukácsy Sándor: E. J. könyvtára. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966)
    Nizsalovszky Endre: E. J. életművének ismeretlen elemei. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1966)
    Sőtér István: E. J. Monográfia. (2. átd. kiad. Bp., 1967)
    Nizsalovszky Endre: E. J. két levele Haynald Lajos érsekhez. – Martinkó András: E. J. levelei Szalay Lászlóhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967)
    Nizsalovszky Endre: E. J. és a notaperek. (Állam- és Jogtudomány, 1967)
    Bényei Miklós: E. J. olvasmányai. Egy. doktori értek. (Bp., 1968)
    László János: E. J. két levele. – Bényei Miklós: E. J. ismeretlen kéziratos feljegyzései. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
    Antall József: 100 esztendős a népiskolai törvény. E. J. és az 1868. évi népiskolai törvény országgyűlési vitája. (Magyar Pedagógia, 1968)
    Nagy Lajos: Újabb adatok E. J. és Szalay László levelezéséről. (Állam- és Jogtudomány, 1968)
    Arató Ferenc: E. J. és a nemzetiségi népoktatás. (Pedagógiai Szemle, 1969)
    Bényei Miklós: E. J. kultúrtörténeti szintézisének terve. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1970)
    Bényei Miklós: E. J. könyvtára. (Magyar Könyvszemle, 1970)
    Sőtér István: E. J. (Magyar Tudomány, 1971)
    Szabad György: E. J. a politika útjain. (Századok, 1971)
    Bényei Miklós: E. J. világirodalmi olvasmányai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
    Felkai László: E. J. és a művelődésügy. (Pedagógiai Szemle, 1971)
    Csizmadia Andor: E. J. kultuszkormányzati és jogalkotó tevékenysége. – Bényei Miklós: E. J. jogi és államtudományi műveltségének forrásai. (Gazdaság- és Jogtudomány, 1971)
    Farkas László: A Nemzeti Múzeum „államosítása“ E. J. minisztersége idején. (Magyar Könyvszemle, 1971)
    Bényei Miklós: E. J. és a magyar könyvtárügy. (Könyvtáros, 1971)
    Bényei Miklós: E. J. olvasmányai. A doktori értek. átd. kiadása. (Irodalomtörténeti füzetek. 76. Bp., 1972)
    Ábránd és valóság. Tanulmányok E. J.-ről. Szerk. Szalai Anna. (Bp., 1973)
    Scheiber Sándor: E. J. levele Lévay Józsefhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973)
    Felkai László: E. J. közoktatásügyi tevékenysége. (Pedagógiai Szemle, 1974)
    Fenyő István: E. J., a politikai szónok. – Kiss József: Ismeretlen Eötvös-dosszié a bécsi közigazgatási levéltárban. (Irodalomtörténet, 1975)
    Váradi-Sternberg János: E. J. művei és a cári cenzúra. (Magyar Könyvszemle, 1975)
    Bényei Miklós: E. J.: Búcsú. (Miért szép? A magyar líra Csokonaitól Petőfiig. Összeáll., szerk. Kulin Ferenc és Mezei Márta. Bp., 1975)
    Vértesy Miklós: Három hittudományi kar vagy egy sem. E. J. törvényjavaslata a pesti egyetemről. (Világosság, 1975)
    Várdy Béla: The Origins of Jewish Emancipation in Hungary. The Role of Baron Joseph Eötvös. (Ungarn–Jahrbuch, 1976)
    Bényei Miklós: E. J. magyar irodalmi olvasmányai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1976)
    Bényei Miklós: E. J. és a zene. (Múzeumi Kurír, 1977)
    Bényei Miklós: E. J. természettudományos műveltsége. (Árkádia. Antológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. Szerk. Dankó Imre. Debrecen, 1978)
    Scheiber Sándor: E. J. levele Kazinczy Gáborhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
    Felkai László: E. J. közoktatásügyi tevékenysége. (Bp., 1979)
    Fenyő István: E. J., a szónok. – E. J., a publicista. (F. I.: Magyarság és emberi egyetemesség. Bp., 1979)
    Fábián Ernő: Az ember szabad lehet. E. J. eszmevilága. (Kolozsvár, 1980)
    Csukás István: A nemzetiségi kérdés Kemény, Jósika, Madách és Eötvös műveiben. (Irodalomtörténeti dolgozatok. 129. Szeged, 1981)
    Csizmadia Andor: E. J. egyházpolitikája. (Világosság, 1981)
    Urbán Aladár: E. J. két levele 1848-ból. (Irodalomtörténet, 1982)
    Vág Ottó: Rapos József levele E. J.-hez. (Óvodai Nevelés, 1982)
    Varga Csaba: Újra-olvasónapló. E. J.: Agricola levelei. (Forrás, 1982)
    Bényei Miklós: E, J. művelődéspolitikája és a magyar könyvtárügy. (Kovács Máté-emlékkönyv. Szerk. Szelle Béla. Bp., 1983)
    Baka András: A nemzeti-nemzetiségi kérdés és az állami szervezés E. J. politikai gondolkodásában. (Állam- és Jogtudomány, 1983)
    Bődy Pál: Joseph Eötvös and the Modernization of Hungary. 1840–1870. A Study of Individuality and Social Pluralism in Modern Politics. Monográfia. (New York–Philadelphia, 1985)
    Schlett István: E. J. (Bp., 1987)
    Várdy Béla: Baron Joseph Eötvös. A Literary Bibliography. (East European Monographs. 214. Boulder, 1987)
    Sári János: A hatalommegosztás E. J. eszmerendszerében. (Jogtudományi Közlöny, 1988)
    Ruszoly József: „Eötvösünk és Szemerénk“ E. J. borsodi működése és kapcsolatai. 1–2. – Íjjas József: Az ember szabaddá válhatik. E. J. a nemzetiségi kérdésről. – Stipta István: E. J. önkormányzatvédő centralizmusa. Adalékok a hazai liberális államfelfogás történetéhez. (Napjaink, 1988)
    Mezey Barna: Az első magyar börtönügyi szakíró: E. J. (Módszertani füzetek, 1988)
    Papp Gábor: A reform és az európai korszellem. E. J. 1846. – Gulyás István: E. J. Európa-koncepciója. (Borsodi Szemle, 1988)
    Elek László: A pusztaszenttornyai udvarház nemeslelkű humanistája. E. J. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 1988)
    Pomogáts Béla: E. J. (Nyelvünk és Kultúránk, 1988)
    Deák Ágnes: E. J. gondolkodói életművéről. (Magyar Tudomány, 1989)
    Deák Ágnes: E. J. nemzetértelmezése és nemzetiségpolitikai koncepciója az 1850-es évek első felében. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1989)
    Kerényi Ferenc: E. J. pályakezdéséről és a Csel szerzőségéről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1989)
    Kerényi Ferenc: Drámáról, színházról – E. J. kapcsán. (Irodalomtörténet, 1989)
    Horváth Pál: E. J. születésének 175 éves évfordulójára. (Felsőoktatási Szemle, 1989)
    Botos Katalin: E. J. Egy magyar pluralista demokrata a XIX. században. (Élet és Tudomány, 1989. 39. és Magyar Szemle, 1993)
    Deák Ágnes: „A magyar nemzet jövője cultura kérdése.“ E. J. nemzetiségpolitikai koncepciója. 1850–1868. (Aetas, 1990)
    Barsi Ernő: E. J. sályi hétköznapjai. (Szülőföldünk, 1990)
    Gergely András: Liberalizmus és nemzet. E. J. és a Habsburgok az 1840-es években. – Köpeczi Béla: E. J., a művelődéspolitikus. (Világosság, 1990)
    Bényei Miklós: E. J. kiadatlan drámatöredéke. (Studia Litteraria, 1991)
    Barsi Ernő: E. J. sályi évei. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1991)
    E. J., a művelődéspolitikus. Eötvös napok. Ercsi, 1992. aug. 15.–szept. 3. Előadások. (Eötvös füzetek. 1. Ercsi, 1993)
    Köpeczi Béla: E. J. és kora. (Pedagógiai Műhely, 1993)
    E. J., az író. Az 1993. szept.-ben Ercsiben rendezett tudományos tanácskozás előadásai. (Eötvös füzetek. 2. Ercsi, 1994)
    Fejezetek E. J. életéből. Szerk. Kocsmár Mária. (Az Eötvös József Általános Iskola kiadványa. Szolnok, 1994)
    Fenyő István: E. J., az író-politikus és a politikus-író. (Magyar Tudomány, 1994)
    Fenyő István: E. J. és Szalay László ifjúkori orientációjához. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994)
    Gángó Gábor: A szabadság antinómiái 1848 után. Eötvös és a lombard „doktrinerek“. (Holmi, 1994)
    Agg Zoltán: E. J. és a megyerendszer. (Comitatus, 1994)
    Galántai József: Nemzet és kisebbség E. J. életművében. (Bp., 1995)
    Barsi Ernő: E. J. és a sályi népdal. (Szülőföldünk, 1995)
    Barsi Ernő: E. J. és a népdal. (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve, 1995)
    Gángó Gábor: E. J. és Asbóth János. (Világosság, 1995)
    Bényei Miklós: E. J. könyvei és eszméi. Monográfia. (Csokonai História Könyvek. Debrecen, 1996)
    Die Bibliothek von Joseph Eötvös. – Eötvös József könyvtára. Katalógus. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Gángó Gábor. (Bp., 1996)
    Deák Ágnes: József Eötvös and Lord Acton. – Fejtő Francois: The Timeliness of Baron József Eötvös. (The Hungarian Quaterly, 1996)
    Bődy Pál: E. J. politikai eszméi 1848 után. (Aetas, 1996)
    Bárdossy György: E. J., a polgári átalakulás iskolapolitikusa. (Credo, 1996)
    Gángó Gábor: E. J. az emigrációban. (Holmi, 1997)
    Janovszky Sándor: Br. E. J. élete, egyénisége, eszményei, pedagógiai nézetei. (Fejlesztő pedagógia [folyóirat], 1997)
    Deák Ágnes: Adatok E. J. 1850-es évekbeli tevékenységéről. – Csepeli Réka: E. J. levelei Charles de Montalemberthez. (Aetas, 1997)
    E. J. Vál., szerk. Veliky János. (Magyar szabadelvűek. Bp., 1998)
    Emlékezzünk régiekről… Tanulmányok a XIX. század nevelési törekvéseiről. Fáy András. – br. E. J. – Felméri Lajos. Szerk. Dombi Alice és Oláh János. (A múlt század jelesei. 2. Gyula, 1998)
    Gángó Gábor: Metternich konzervatív Európája és a magyar liberálisok 1848 után. (Frantisek Palacky kétszáz éve. 1798–1998. Szerk. Fried István. Szeged, 1998)
    Bokrosné Stramszky Piroska: E. J. Vál. bibliográfia. (Miskolc, 1998)
    Gángó Gábor: E. J. Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról c. röpirata és 1848–1849 mozgalmainak néhány aspektusa. (Századok, 1998)
    Gángó Gábor: Birodalmi patriotizmus. E. J. 1849-ből fennmaradt kéziratához. (Holmi, 1998)
    Gángó Gábor: E. J., az 1848-as forradalom történetírója. (Árgus, 1998)
    Plósz Katalin: „Mint legjobb barátod őszinte tanácsa…“ Nevelési elvek E. J. és fia, Loránd nevelésében. (Fizikai Szemle, 1998)
    Rosta István: E. J. felfogása a technika tanításáról és nézeteinek mai hatása. (Módszertani Lapok, 1998)
    Gángó Gábor: E. J. az emigrációban. Monográfia. (Csokonai Universitas Könyvtár. Bibliotheca Studiorum Litterarium. 18. Debrecen, 1999)
    Sidlovics Ferenc: E. J. és a népiskolai törvény. (A múlt század jelesei. 3. Nevelési törekvések a XIX. században. Vál., szerk. Dombi Alice és Oláh János. Gyula, 1999)
    Gángó Gábor: A karthauzi – E. J. kultúrtörténeti szintézistervének összefüggésében. (Mesterek, tanítványok. Ünnepi tanulmánykötet Csetri Lajos tiszteletére. Szerk. Szabély Mihály. Bp., 1999)
    Taxner-Tóth Ernő: A karthauzi keletkezéstörténetéhez. (Irodalomtörténet, 1999)
    Gángó Gábor: Megjegyzések E. J. A karthauzi c. regényének szöveghagyományáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1999)
    Gángó Gábor: Középkor és modernitás. Két ismeretlen E. J. tanulmány az emigráció időszakából. (Aetas, 2000)
    Barcza József: E. J. valláspolitikája. (Egyháztörténeti Szemle, 2000)
    Olasz Lajos: Szabadság, egyenlőség és nemzetiségi eszme. E. J. nemzetiségpolitikai nézetei. (Európai utas, 2000)
    Gángó Gábor: Káint álmodó angyalok. Byron-élmény és világmítosz E. J. ifjúkori novellájában. – Gángó Gábor: Az államtudós Eötvös. Ideiglenes fejlődéstörténeti vázlat. (Holmi, 2000)
    Gángó Gábor: E. J. „uralkodó eszméi“ és a kontinentális politikafilozófia 1848 után. (Világosság, 2001)
    Szalai Anna: E. J. Üveges Jancsija. (Irodalomismeret, 2001)
    Fenyő István: E. J. politikaelméleti főműve, az Uralkodó eszmék. (Századok, 2002)
    Z. Kovács Zoltán: A történet csendje. Téma és elbeszélés kapcsolata E. J. A nővérek c. regényében. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2002)
    Bóka Éva: E. J. gondolatai föderalizmusról, emberi jogokról és önrendelkezésről. (Múltunk, 2003)
    Kelemen Elemér: E. J. gondolatai államról, egyházról, iskoláról. (Világosság, 2003)
    Eötvös és Bacon. (Genesia. Tanulmányok Bollók János emlékére. Bp., 2004)
    Szilágyi Márton: Megváltás és katasztrófa. E. J.: Magyarország 1514-ben. (Irodalomtörténet, 2004)
    Fenyő István: E. J. és az osztrák Staatsschrift. (Századok, 2005)
    Deák Ágnes: E. J. uralkodó eszméinek németországi recepciójáról. – Szilágyi Márton: Theodor Mommsen és E. J. ismeretsége. (Aetas, 2005)
    Gángó Gábor: A szabadság fogalma E. J. Uralkodó eszméiben. (Korunk, 2005)
    Demeter M. Attila: A nemzetiségi eszme E. J. felfogásában. (Nyelvünk és kultúránk, 2005)
    Bényei Miklós: E. J. és a magyar nemzet felemelkedése. (Limes, 2005)
    Csáfordi Magdolna: E. J. gondolatai az oktatásról. (Tanító, 2005)
    Gángó Gábor: E. J. uralkodó eszméi. Kontextus és kritika. Monográfia és PhD-értek. (Eszmetörténeti Könyvtár. Bp., 2006)
    Forradalom és demokrácia. E. J. és Alexis de Tocqueville 1848-ról. (Szabadság és/vagy egyenlőség. Tocqueville-tanulmányok. Szerk. Fülöp Endre, Ocskay Gyula és Pogonyi Szabolcs. Pilismarót, 2006)
    Hansági Ágnes: Tévelygések az irónia irányában. Elbeszélő, elbeszélés és történet viszonylatai E. J. A falu jegyzője c. regényében. (Irodalomtörténet, 2006)
    Demeter M. Attila: Nemzet és nemzetiség E. J. felfogásában. (Pro minoritate, 2006)
    Gángó Gábor: Vihar után. Szerkezet és kontextus E. J. Uralkodó eszméiben, az 1848-as mozgalmak fényében. (A források bűvöletében. Ünnepi tanulmányok Katona Tamás 75. születésnapjára. Szerk. Hermann Róbert és Zakar Péter. Bp., 2007)
    Bődy Pál: E. J., a Batthyány-kormány vallás- és közoktatási minisztere. (Hévíz [folyóirat], 2007)
    Oláh János: E. J. művelődéspolitikai munkássága. (Módszertani közlemények, 2007)
    Devescovi Balázs: E. J. Monográfia. (Magyarok emlékezete. Bp., 2008)
    Bényei Miklós: Kiegyezés és sajtószabadság. E. J. kiadatlan beszédfogalmazványa a mentelmi jog parlamenti vitájához. (Könyv és könyvtár. Könyvtártudományi és bibliográfiai tanulmányok és közlemények. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Évkönyve, 2008)
    Gángó Gábor: A megye aljegyzője. Br. E. J. Fejér megyei hivatala. 1833–1835. (Századok, 2008)
    Martinák János: E. J. költészetéről. (Széphalom. A Kazinczy Ferenc Társaság Évkönyve, 2008)
    Devescovi Balázs: Hol írhatta E. J. első regényét? Megjegyzések A karthauzi keletkezéstörténetéhez. (Beszélő, 2009)
    Demeter M. Attila: E. J. nemzetiségi nézetei az Uralkodó eszmékben. (Magyar kisebbség, 2009)
    Varga Noémi–Varga Norbert: A kultúra és a nevelés kérdése a társadalomban. E. J., az altruista centralista. (Képzés és gyakorlat, 2010)
    Bartusz-Dobosi László: Aki hitét veszti, elmerül. Br. E. J. katolicizmusa. Monográfia. (Bp., 2011)
    Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka. E. J. (Börtönügyi Szemle, 2011)
    Gángó Gábor: E. J. és barátai egyetemi éveiről, különös tekintettel a politikatudományi képzésre. (Lustrum. Ménesi út 11–13. Solemnia aedificii a. d. MCMXI inaugurati. Az Eötvös Collegium kiadványa. Bp., 2011; 2. jav. kiad. 2013)
    Gángó Gábor: Br. E. J. és Borsod megye. (Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica, 2012)
    Tevesz László: E. J. nemzetiségpolitikai koncepciója és a Deák-párt által képviselt alkotmányos-nemzeti hagyomány. 1860–1868. (Aetas, 2012)
    A kincset csak fáradsággal hozhatjuk napvilágra. Tanulmánykötet br. E. J. születésének 200. évfordulóján. Szerk. Gángó Gábor. (Az ELTE Eötvös Collegium kiadványa. Bp., 2013)
    Gángó Gábor: E. J. a „materialisták“ ellen. A magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének újraengedélyezése és a Gondolatok keletkezése. (Magyar Tudomány, 2013)
    Deák Ágnes: „…optimismus és pessimismus közötti folytonos oscillálás.” E. J. politikai programja a Schmerling-provizórium idején. – Gángó Gábor: Br. E. J. és Békés megye. (Századok, 2013)
    Szilágyi Márton: Egy vígjáték a politika és az irodalom metszéspontján. E. J.: Éljen az egyenlőség! (Irodalomtörténet, 2013)
    Porkoláb Tibor: „A Búcsú dalnoka.“ E. J. a költészettörténeti kánon peremén. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 2013)
    Bényei Miklós: „Könyvhöz hasonló az ember…“ E. J. és a magyar könyvkiadás. (Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2013)
    Bődy Pál: E. J. szemléletének és eszméinek kialakulása. – Markó Péter: E. J., a „tudásszociológus“. – Katona Attila: „A haza jövője az iskolától függ…“ E. J. népoktatási törvényének fogadtatása Szombathelyen. – Gráfik Imre: A múzeumlátogató E. J. E. J. 1846. évi látogatása a Nemzeti Múzeumban. (Vasi Szemle, 2013)
    Bodnár Krisztián: Konzervativizmus és liberalizmus, felvilágosult rendiség és polgári gondolkodás? E. J. „polgárosítási“ koncepciója az 1830-as évek elején, egy levele alapján. (Valóság, 2013)
    Agg Zoltán: E. J. és a megyerendszer. (Comitatus, 2013)
    Veliky János: E. J. koreszméi. (Holmi, 2013)
    Németh István Péter: A belvilág jegyzője. E. J. katolicizmusa. (Korunk, 2013)
    Málnási Ferenc: „…fő és első teendő a népnevelés…“ 200 éve született E. J. (Magyartanítás, 2013)
    Gángó Gábor: Br. E. J. Eperjesen. 1837–1838. (Századok, 2014)
    Konrád Miklós: E. J. és a zsidók. – Völgyesi Orsolya: E. J. és a titkosrendőrség az 1839–1840-es országgyűlésen. (Történelmi Szemle, 2014)
    Gyarmati Enikő: E. J.: A zsidók emancipációja. Historiográfiai áttekintés. 1913–2013. (Kisebbségkutatás, 2014)
    Stipta István: E. J. a célszerű központosításról és önkormányzatok szükségességéről. (Jogtörténeti Szemle, 2014)
    Z. Kovács Zoltán: A „valló paraszt“? Az etikai narratíva egy lehetősége E. J. novellisztikájában. (Irodalomismeret, 2014)
    Petrasovszky Anna: „Polgáriasodás a míveltség magasabb fokán.“ E. J. integrációs gondolata. (Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Juridica et Politica, 2014)
    Éles Csaba: A természeti és a társadalmi esztétikum példakörei E. J. életművében. (Zempléni Múzsa, 2014)
    Madarász Imre: E. J. Dózsa-regénye. (Pannon tükör, 2014)
    Gyarmati Enikő: Johann Caspar Bluntschli és br. E. J. a német egységről. Gondolatok a német egység szövetségi változatairól az 1860-as években. (Aetas, 2015)
    Szajbély Mihály: Az irányregény irányvesztése. E. J.: A falu jegyzője. (Irodalomismeret, 2016). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu