Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Gárdonyi Géza

    író

    1897-ig Ziegler


    Született: 1863. augusztus 3. Agárdpuszta, Fejér vármegye
    Meghalt: 1922. október 30. Eger

    Család

    Apja Ziegler Sándor stájer származású uradalmi gépész, a hagyomány szerint Kossuth „fegyvergyárosa” volt, anyja Nagy Terézia.

    Iskola

    Gyermekkorában a család állandóan váltogatta munka- és lakóhelyét, középisk.-it Sárospatakon és a bp.-i ref. gimn.-ban végezte. Az egri érsekség tanítóképzõ int.-ében tanítói okl. szerzett (1882), majd polg. isk. tanárképzõben tanult, de tanulmányait nem fejezte be (1886–1887). Az MTA tagja (levelező tag(1910.04.28.) tiszteleti tag(1920.05.05.)).

    Életút

    Karádon (1881–1882), Devecserben segédtanító (1882–1883); közben a Vasmegyei Lapok munkatársa. Sárváron tanító (1884), Dabronyban kántortanító (1884–1885). Szakított a tanítói pályával, csak irodalommal és újságírással fogl. – A Hazánk (1885), a Győri Hírlap és a Függetlenség munkatársa (1885), A Tanítóbarát c. lap alapító szerkesztõje (1886–1888); egyúttal az Egyetértés, a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap munkatársa is (1885–1889). Szegeden élt, a Szegedi Híradó (1889–1890) és a Szegedi Napló belsõ munkatársa (1890), majd az Arad és Vidéke önálló riportere (1891). Bp.-en telepedett le, Bródy Sándor segítségével a Magyar Hírlap munkatársa (1891–1893), politikai riportere és rovatvezetõje (1893–1894), visszavonult a közélettõl és az irodalmi csoportoktól (1896), végleg Egerbe költözött (1897), a Pesti Hírlap külsõ munkatársa, tudósítója. Konstantinápolyba utazott tanulmányútra, török tárgyú regényeihez (1889), Olaszo.-ban Dante-fordításán dolgozott (1897), majd Franciao.-ban tett tanulmányutat (1900). Bródy Sándor lapjának, a Jövendőnek (1903), majd a Krúdy Gyula szerkesztette Néplapnak fõmunkatársa (1919). – A Gárdonyi írói nevet elõször a Füllentő c. egri élclapban, a Kínos perc c. humoreszk alatt használta (1881). Elsõ novellásfüzete, Szerelmes történetek címmel jelent meg (1886), Divatgráf c. bohózatát a Városi Színház mutatta be (1888), Mikszáth ajánlásával jelent meg Figurák c. kötete (1890). A Magyar Hírlap részére írott ogy.-i tudósításai kapcsán írta meg Parlamentünk jeles figurái c. könyvét (1894). Írói pályájának legelsõ szakaszát a népisk.-kban szerzett keserű tapasztalatainak összegzésével zárta. A Nemzeti Iskola közölte A lámpás c. kisregényét (1897), amely a néptanítói sors nyomorúságait tárta fel, némi aktuálpolitikai éllel. Ebben az idõben Kiss József köréhez tartozott, gyakori vendége volt a Jókai Szalonnak, s levelezett Szabolcska Mihállyal. Az én falum c. elbeszélésgyűjteményében (1898) sajátosan keveredett a tényközlõ realizmus a mesével, különbözõ elbeszélésformákat alkalmazva a rajztól az anekdotáig. Parasztábrázolásai túlléptek a népszínművek zsánerképein, történetei egyes emberek tragédiáit, ill. komikus helyzeteit emelték középpontba. Történelmi regényeit a források részletes kutatása, elemzése elõzte meg. A Pesti Hírlap közölte az Egri csillagokat folytatásokban (1899 karácsonya), melynek szerkezetét maga is avíttasnak érezte, de sajnálta a regény idillikus leírásait. A regényt a nemzeti identitás megõrzésének lehetõségét jelentõ önfeláldozó hõsiesség jellemzi, a művet a hazafiasság hõskölteményének tekintik. Legkedvesebb művének A láthatatlan embert tekintette (1901). A regény a szecessziós népiesség egyik fõ műve, felvonultatta a korabeli modern regények témáit, motívumait (álom, halál, magány stb.). Bár történelmi regényei a kor társadalmának sokoldalú leírásai, a történelemben is az egyes emberek sorsa érdekelte. A kis formák finom és gyengédkezű művészeként egy-egy fõhõs köré szõtte történelmi pannóját. A bor c. színpadi játéka (1901) humoros képsorozat a faluról, falubeli alakokról, mely a közönség és kritika elismerését egyaránt kiváltotta. Az Ábel és Eszter c. hangulatos regényében (1907) az élet helyett az életrõl való lemondás uralkodott. Az Isten rabjai (1908) román kori díszletek között játszódó történet a rabság és a transzcendens szerelem jelképrendszerére épült. A század elején sorra jelentek meg regényei, elbeszéléskötetei (Az öreg tekintetes, 1905; Két katicabogár, 1906; Átkozott józanság, 1907; Mi erősebb a halálnál? 1909). Az öreg tekintetes c. kisregényében (1905) a nemesi középoszt. hanyatlását dolgozta fel, elégikusan, ugyanakkor finom iróniával. Rejtõzködõ, visszahúzódó természete és néhány regényének kudarca még zárkózottabbá, még érzékenyebbé tette. Feljegyzéseket írt különös titkosírással (1906), rejtélyes „ti betűinek” megfejtése (1969), ill. titkosírásos naplójának feldolgozása támaszul szolgálhat az életmű jobb megértéséhez. – A Petõfi Társaság tagja (1898), visszautasította a Kisfaludy Társaság tagsági ajánlatát (1903), a Vörösmarty Akad. tagja (1918), tudtán kívül közoktatási népbiztosi címmel az Írói Választmány tagja (1919). – Emlékére megalakult az Orsz. Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság (1923), amely elõször kezdte meg a teljes életmű kiadását (1926-tól). Legutóbb összes műveit a Szépirodalmi Kiadó adta ki (1962–1966). Emlékét Bp.-en szobor õrzi (Horvay János bronzszobra, 1923).

    Főbb művei

    F. m.: Száz novella. 1–2. (Gyõr, 1886)
    Szerelmes történetek. (Bp., 1886)
    Figurák. Furcsa emberek, furcsa históriák. Elõszó Mikszáth Kálmán. (Bp., 1890)
    Árgyrus királyfi. Tündéries dalmű. (Szeged, 1891)
    Április. Költemények. (Bp., 1894; 5. kiad. 1930)
    Parlamentünk jeles figurái. (Bp., 1894)
    A lámpás. Kisreg. (Bp., 1894)
    A báró lelke. Reg. (Bp., 1894)
    A házassági ajánlat. Monológ. (Bp., 1894)
    Novellák. (Bp., 1894)
    Tárcák. (Bp., 1894)
    Örök naptár. (Bp., 1894)
    A nyugat-európai ember. (Bp., 1895)
    Göre Gábor bíró úr könyve. (Bp., 1895; 14. kiad. 1938)
    Nagyapó tréfái. (Bp., 1895; 2. kiad. Nagyapó 100 tréfája címmel 1903; 4. kiad. 1940)
    A Pöhölyék életébõl. (Bp., 1895; 2. kiad. Pöhölyék és más efféle történetek címmel 1902)
    Tarka-barka történetek. (Bp., 1895; 5. kiad. 1948)
    Igazság a Földön. Legenda. (Szeged, 1896)
    Göre Martsa lakodalma. (Bp., 1897; 9. kiad. 1931)
    A lámpás. Reg. (Bp., 1897; új. kiad. 1948)
    Durbints sógor. (Bp., 1898; 9. kiad. 1930)
    Az én falum. 1–2. Reg. (Bp., 1898; 16. kiad. 1948)
    Mindentudó Gergely bácsi 1. és 2. könyve. (Bp., 1898; 2. kiad. 1929)
    Göre Gábor juhásznótája. (Bp., 1898)
    A Kátsa. (Bp., 1898; 8. kiad. 1930)
    A kékszemű Dávidkáné. Reg. (Bp., 1898; 2. kiad. Dávidkáné címmel 1907; 5. kiad. az eredeti címmel 1942)
    Veszödelmek, más szóval nem matskaugrás ide Amerika se. (Bp., 1899; 9. kiad. 1930)
    A pesti úr. (Bp., 1900)
    Bojgás a világba mõg más mindönféle. (Bp., 1901; 8. kiad. 1930)
    A bor. Falusi történet. (Bp., 1901; 8. kiad. 1944; németül 1903; horvátul 1909; finn nyelven Helsinki, 1912; szerbül 1926)
    Egri csillagok. Reg. 1–2. köt. (Bp., 1901; 20. kiad. 1947; finn nyelven Helsinki, 1926–1927; bolgárul Szófia, 1955; oroszul Moszkva, 1955; szlovákul Bratislava, 1956; észt nyelven 1958; németül 1958)
    Tizenkét novella. (Bp., 1901; 4. kiad. 1929)
    Karácsonyi álom. Betlehemes játék. (Bp., 1902; 3. kiad. 1928)
    A láthatatlan ember. Reg. (Bp., 1902; 14. kiad. 1949; németül Bp., 1941; bolgárul Szófia, 1942; törökül Ankara, 1946)
    Annuska. Vígjáték. (Bp., 1903)
    Az a hatalmas harmadik. Reg. (Bp., 1903; 7. kiad. 1946; franciául Bp.–Paris, 1912; olaszul Milano, 1934; törökül Ankara, 1946)
    Nevetõ könyv. (Bp., 1903; 6. kiad. 1946)
    A zöld erszény és más elbeszélések. (Bp., 1903; 4. kiad. 1946)
    Emlékezetes napok a magyar történelembõl. (Bp., 1903; 5. kiad. 1942)
    Gyermekkori emlékeim. (Bp., 1903)
    Tihanyi Pista baklövései. (Bp., 1904; 5. kiad. Tihanyi Pista és más történetek címmel 1948)
    Bolond Istók és más efféle bolond történetek. (Bp., 1904; 4. kiad. 1942; 5. kiad. Bolond Istók meg a többiek címmel 1948)
    Fűzfalevél, nyárfalevél. Költemények. (Bp., 1904; 5. kiad. 1929)
    Az öreg tekintetes. Reg. (Bp., 1905; 5. kiad. 1939)
    Fehér Anna. Betyártörténet. (Bp., 1906; 3. kiad. 1934)
    Fekete nap. Történet a szabadságharcból. (Bp., 1906; 4. kiad. 1948)
    Két katicabogár. Reg. (Bp., 1906; 7. kiad. 1928)
    Ábel és Eszter. Reg. (Bp., 1907)
    Átkozott józanság. Reg. (Bp., 1907; 7. kiad. 1943)
    A nõkérdés. Vígjáték. (Bp., 1907)
    Isten rabjai. Reg. (Bp., 1908; 11. kiad. 1947; olaszul Torino, 1941)
    Falusi verebek. Köznapi történet. (Bp., 1909; 4. kiad. 1947)
    Mi erõsebb a halálnál? Elb.-ek. (Bp., 1909; 3. kiad. 1928)
    Hosszúhajú veszedelem. Elb.-ek. 1–2. köt. (Bp., 1912; 3. kiad. 1928)
    Shakespeare költözése. Akad. székfoglaló. (Akadémiai Értesítõ, 1912)
    Messze van odáig. Elb.-ek. (Bp., 1913; 5. kiad. 1928)
    Szúnyoghy Miatyánkja. Reg. (Bp., 1916; 4. kiad. 1929)
    Ki-ki a párjával. (Bp., 1923; 2. kiad. 1928)
    Álmodozó szerelem. (Bp., 1923)
    Ida regénye. (Bp., 1924; 2. kiad. 1943)
    No még öggyet. Göre Gábor álnéven. (Bp., 1924; 3. kiad. 1930)
    Vakarts, vagyis az utolsó könyv. (Bp., 1924; 4. kiad. 1939)
    Kevi Pál halála és más történetek. (Bp., 1924)
    Aggy´isten Biri! Reg. (Bp., 1925; 3. kiad. 1942)
    Arany, tömjén, mirrha. Legendák, evangéliumi álmok. (Bp., 1925; 2. kiad. 1928)
    A kürt. Reg. (Bp., 1925)
    Leánynézõben. Julcsa kútja. (Bp., 1925)
    Mai csodák. Elb.-ek. (Bp., 1925)
    Szentjánosbogárkák. Színművek. (Bp., 1925)
    Te, Berkenye. Reg. (Bp., 1925)
    Zivatar pékéknél. Elb.-ek. (Bp., 1926)
    G. G. munkái. 1–20. köt. (Bp., 1926–1934)
    Amiket az útleírás elhallgat. (Bp., 1927)
    Halhatatlan kíváncsiság. (Bp., 1927; 2. kiad. 1929)
    Krisztus bankója. (Bp., 1927)
    Bibi. Reg. (Bp., 1928)
    Boldog halál szekerén. Elb.-ek. (Bp., 1928)
    Földbe nézõ szem. (Bp., 1929)
    Aranymorzsák. (Bp., 1934; 2. kiad. 1938)
    Én magam. (Bp., 1935)
    Magyarul így! (Bp., 1938)
    G. G. gyermekmeséi. 1–2. köt. (Bp., 1939; 2. kiad. 1948)
    A hálátlan krokodilus és más mesék. (Bp., 1939)
    Magyar dicsõség. Képek a magyar történelembõl. (Bp., 1939; 3. kiad. 1942)
    Barátaink, az állatok. Mesék. (Bp., 1942)
    Az arany srapnel. Reg. (Bp., 1943)
    Krisztus bankója. András keresztje. Vál. elb.-ek. Vál., elõszó Erdõs Jenõ. (Bp., 1944)
    Az új lámpás. Művészbimbó. (Bp., 1948)
    G. G. összes művei. (Bp., 1962–1966)
    Cifra mese. Mesék és hasznos történetek. (Bp., 1967)
    Zörög a kocsi. Három egyfelvonásos. (Bp., 1976)
    Hosszúhajú veszedelem. Agglegény elbeszélések. (Bp., 1978)
    Ida regénye. (Bp., 1978)
    Nevetõ könyv. (Bp., 1993)
    Kinek a párja. G. G. kötetben meg nem jelent írásai. (Érd, 1993)
    Szívdobbanás. Kisregények, novellák, publicisztikák. (Bp., 1995)
    Állatmesék. (Bp., 1995)
    Szüleim gyémántja voltam. (Bp., 1996)
    Aggyisten Biri és más novellák. (Bp., 2000)
    ford.: Dante: A pokol. Prózai fordítás. (Bp., 1896).

    Irodalom

    Irod.: Zsigmondy Ferenc: G. G. (Irodalomtörténet, 1921)
    Schöpflin Aladár: G. G. (Nyugat, 1922)
    Voinovich Géza: G. G. (Budapesti Szemle, 1923)
    Galamb Sándor: A rajzforma fejlõdése irodalmunkban. (Budapesti Szemle, 1925)
    Gárdonyi Emlékkönyv. (Bp., 1963)
    Bóka László: A hazaszeretet regénye. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
    Bóka László: Gárdonyi és Bródy. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
    Z. Szalai Sándor: Gárdonyi műhelyében. (Bp., 1970)
    Kispéter András: G. G. (Bp., 1970)
    Z. Szalai Sándor: G. G. alkotásai és vallomásai tükrében. (Bp., 1977)
    Lengyel Balázs: Mi a történelmi igazság az Egri csillagokban? (L. B.: Közelképek. Bp., 1979)
    Rónay György: Az öreg tekintetes. (R. Gy.: A regény és az élet. Bp., 1985)
    Németh G. Béla: „Az én falum” írója. „Az én falum világa”. N. G. B.: Századutóról – századelõrõl. Bp., 1985)
    Bodnár György: A belsõ cselekmény életjelei – a külsõ cselekmény lefokozói. (B. Gy.: A „mese lélekvándorlása”. Bp., 1988)
    Adorján Andor: Látogatás G. G.-nál. (Magyar Napló, 1993. 24.).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu