Család

Sz: Gorove Kristóf (†1801) kormányszéki biztos és országgyűlési követ, beodrai Karácsonyi Veronika. Fia: Gorove István (1819– 1881) politikus, közgazdász, az MTA tagja. F: Rácz Mária Magdolna.

Iskola

Alsóbb iskoláit Szamosújvárott, a bölcseletet Kolozsvárott végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott (1800–1801). Az MTA tagja (l.: 1835. szept. 14.).

Életút

Apja halála után félbeszakította tanulmányait és előbb erdélyi birtokain gazdálkodott, majd Gátalján (Temes vm.) telepedett le (1810-ben). Hivatalt nem vállalt, csak irodalommal, ill. az irodalom és a művészetek támogatásával, valamint a magyar nyelv ügyének előmozdításával foglalkozott. Kolozsvárott, ifjúkorában maga is műkedvelő színész volt: August Kotzebue Embergyűlölés és megbánás c. drámájában lépett fel. A pesti egyetemen Haliczky András hatására érdeklődése előbb a német, majd Dugonics András buzdítására a magyar irodalom felé fordult. Kazinczy Ferenc és Faludi Ferenc művei megismerése után maga is verseket, majd drámákat kezdett el írni. A kor népszerű műfaja, az érzékenyjáték első ismert magyar képviselője. Jetzid és Hába (1806) c. drámáját Paul Weidmann nyomán alkalmazta magyar színpadra. Eredeti munkája, Az érdemes kalmár (1807) tekinthető az első magyar iránydrámának. Később etikai, természettudományi és történelmi tanulmányokat írt, ill. nagy erőfeszítéseket tett a Gátalja és környéke (= Bánság) elmagyarosodásáért. Magyar lakosokat telepített le, elősegítette magyar iskolák, egyéb intézmények megalapítását. Végrendeletében 2000 forintot hagyott a Magyar Tudós Társaságra: a Gorove-díjat négyévenként osztották ki felváltva az erkölcstudomány, a széptan és a művelődéstörténet témakörében született legjobb pályamunkák szerzői között.

Emlékezet

Pesten hunyt el, Rákóczifalván (Jász-Nagykun-Szolnok megye) családi sírboltban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2006-ban). Emlékének ápolására Gátalján megalakult a Gorove László Társaskör (2003. jan. 13.).

Szerkesztés

Természettudományi, művelődéstörténeti dolgozatai elsősorban a Tudományos Gyűjteményben jelentek meg (1819–1838).