Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Ábrányi Emil ifj., lászlófalvi és mikeföldi

    költő, műfordító, újságíró


    Született: 1851. január 1. Pest
    Meghalt: 1920. május 20. Szentendre, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye

    Család

    Sz: Ábrányi (1843-ig Eördegh) Kornél, id. (1822–1903) zenei író, zenekritikus, zeneszerző, dálnoki és mezőmadarasi Medve Jozefa (1831–1895). Testvére: Ábrányi Kornél, ifj. (1849–1913) író, költő, újságíró, Ábrányi Jolán. F: 1882-től Wein Margit (1861–1948) operaénekes. Fia: Ábrányi Emil, legifj. (1882–1970) zeneszerző.

    Iskola

    Gyermekéveit Szentgyörgyábrányban töltötte, majd a pesti Piarista Gimnáziumban éretts.

    Életút

    A Fővárosi Lapok munkatársa (1866–1876), a Delejtű és a Haladás főmunkatársa (1871–1873), a Pesti Napló belső munkatársa és az irodalmi rovat tárcaírója (1873–1879), a Magyarország tárcarovatának vezetője (1879–1896), a Koszorú c. lap szerkesztője (1885–1886), a Budapesti Napló belső munkatársa és színikritikusa (1896–1904), Braun Sándorral A Nap c. bulvárlap alapítója és főmunkatársa (1904–1907), a Nemzeti Ujság munkatársa (1919–1922). Függetlenségi programmal a Keceli választókerület országgyűlési képviselője (1889–1896).

    A 19–20. századforduló újromantikus retorikus közösségi lírájának képviselőjeként nemes pátoszú verseivel igen nagy hatást gyakorolt az elmúlt századelő ifjúságára. Igen népszerűek voltak szerelmes és hazafias versei, szónoki költeményei. Első versei a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1866-ban), első kötetét (Költeményei, 1876) Arany Jánosnak ajánlotta. Hazafias versei közül nagy feltűnést keltett a párizsi kommün hatására írt Az Internationálé kantátéja (megjelent a Pesti Naplóban, 1871. nov. 4-én). Később, az 1880-as évek költeményeiben Victor Hugóhoz méltó erejű látomásokban mutatja be a háborút (Ágyúgolyók az arzenál udvarán), számos népszerű, a zsarnokságot és a kegyetlen uralkodót elítélő verset írt (A harmadik gránátos; Kóbor lantos az udvaronc előtt; Krampusz király). Költeményeiben továbbá megtalálható a szabadság elvont dicsőítése, a felháborodás és a részvét az elesettek és a társadalmi igazságtalanság miatt, il. haragjának gyakori céltáblája a polgárság és gazdagok szívtelensége és erkölcsi nihilizmusa. Évről-évre, március idusán naiv ódákat és lelkes honfi-költeményeket írt, de népszerűek vallásos művei is (Jézus karácsonyfája; A názáreti kaszinó; Keresem az Isten) amely az evangéliumi igazságot hirdeti egyfajta sajátos, keresztényszocialista értékrend alapján.

    A 20. század eleji irodalomtörténet Ábrányi Emilt Kiss Józseffel (1843–1921) és Reviczky Gyulával (1855–1889) helyezte egy sorban, a két világháború között azonban versei már szinte teljesen kikoptak a magyar irodalmi köztudatból. A szocialista irodalomkritika szerint Ábrányi „inkább a torkából, mint a szívéből énekelt”, hazafias lírájában a pátosz és a szenvedélyesség elnyomta a valóságos érzelmeket, szerelmes versei pedig megragadtak az emlékkönyvek lírájánál. A századelő költészetét azonban nem lehet megérteni Ábrányi Emil művei nélkül, arról nem is szólva, hogy szinte a legelső volt, aki felismerte Ady zsenialitását. Ábrányi Emil írta az előszót és az ajánlást Ady Endre (1877–1919) első verseskötetéhez (Versek, 1899). Kevéssé ismert színművei közül Az első c. drámáját 1882-ben, A végrehajtó c. vígjátékát 1886-ban mutatták be (mindkettőt a Nemzeti Színházban). Lábán úr könnyei címmel (1904) elbeszéléskötettel is jelentkezett. Műfordítói tevékenysége különösen értékes: Maeterlinck, Byron (Don Juan, 1884), Rostand (Cyrano, 1900) és Ibsen (Solness építőmester, 1911) több ismert drámáját fordította magyarra. Több operaszöveget is magyar nyelvre tolmácsolt, ill. kisebb írásait és műfordításait elsősorban a Figyelő, A Hét, a Magyar Salon és a Vasárnapi Ujság közölte. Néhány írása Robin, Ariel és Cassius álneveken jelent meg.

    Emlékezet

    A család eredeti neve Eördegh volt; Eördegh Alajos változtatta meg Ábrányira, szülőfaluja után, 1844. febr. 3-án. Szülőhelye, Szentgyörgyábrány 1910-ben egyesült Budaábránnyal, így jött létre Nyírábrány. Negyvenéves írói jubileumát országszerte megünnepelték (1903). Az amerikai magyarokhoz c. versét, amely a kivándoroltak visszatelepítésével foglalkozik a New Yorki Novák és Társa cég propagandacélokra százezer példányban kinyomtatta és terjesztette. A nemzeti hadsereg bevonulását ünneplő költeményét az Operaházban rendezett díszelőadáson elszavalták (1919-ben). Utolsó verse (És megindultak a hegyormok) a Magyar Múzsa c. lapban jelent meg (1920-ban). Budapesten, a Vízivárosban (I. kerület Hunyadi János út 6.) lakott, élete utolsó éveit Szentendrén töltötte (1906. máj.-ban költözött oda, feleségével, Wein Margittal). A szentendrei Ábrányi-villában (Ady Endre utca 8.) többször vendégeskedett Giacomo Puccini is. Később a villa a Goldberger család tulajdonába került, egy időben itt lakott a Goldberger-lányt feleségül vevő Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár is. 1944. jún. 28.-án itt, a villában követtek el ellene sikertelen merényletet a későbbi Szálasi-kormány államtitkára Baky László irányításával a nyilasok. A villában 1955-től 1995-ig szülőotthon működött. Ábrányi volt a második szentendrei, akiről még életében utcát neveztek el: a villájához vezető utat, már életében Ábrányi utcának hívták a helyiek. Szentendrén hunyt el, a budapesti Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben feleségével együtt családi sírboltban nyugszik; sírján bronz mellszobra is látható (1924). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Tiszteletére a villát emléktáblával jelölték meg (felavatták: 1959. máj. 24-én, az emléktáblát domborművel is kiegészítették: 1960. szept. 18-án). Alsókékeden is emléktábla őrzi (1932-től). Róla nevezték el Budapesten (Törökvész, II. kerület) az Ábrányi Emil utcát (1933-ban), ill. nevét vette fel a nyírábrányi Ábrányi Emil Általános Iskola. Az iskolában Ábrányi Emil-felolvasó- és szavalóversenyeket is rendeznek.

    Elismertség

    A Petőfi Társaság tagja, másodtitkára (1880–1890), tb. tagja (1890-től). A Kisfaludy Társaság r. tagja (1885-től). A kassai Kazinczy Kör, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a debreceni Csokonai Kör ún. dísztagja (1903-tól).

    Főbb művei

    F. m.: Á. E. költeményei. (Bp., 1876)
    Á. E. újabb költeményei. 1876–1881. (Bp., 1882)
    Teréz és kisebb költemények. (Bp., 1884)
    Szabadság–haza. Költemények. (Bp., 1888)
    Epilóg. Költemények. (Bp., 1894)
    Ady Endre: Versek. Az előszót írta. (Debreczen, 1899; 3. kiad. 1925)
    Márciusi dalok és egyéb költemények. (Bp., 1899)
    Á. E. költeményei. Aranyozott kiadói dombornyomásos vászonkötésben. (Bp., 1903)
    Lábán úr könnyei és egyéb elbeszélések. (Jeles elbeszélők kincsestára. Bp., 1904)
    ford.: Európa költőiből. Ifj. Ábrányi Kornéllal. (Pest, 1868)
    Feuillet, Octave: Fülöp szerelme. Regény. (Bp., 1877; Az Athenaeum Olvasótára. 2. kiad. 1894)
    Byron, George Gordon: Don Juan. Verses regény. (Bp., 1884; I–II. köt. 2. kiad. 1899 és bibliofil aranyozott, bordázott gerincű félbőr kötésben is)
    Fouqué, Friedrich de la Motte: Undine. Rege. Ford. ifj. Ábrányi Kornéllal. Hoppner Gyula kilencz színrajzával. Aranyozott egészvászon és díszbőrkötésben, körül aranymetszéssel is. (Bp., 1885)
    Bizet, Georges: A gyöngyhalászok. Opera három felvonásban. (Bp., 1888)
    Byron, George Gordon: Manfred. Drámai költemény. (Bp., 1891; 2. kiad. 1898)
    Rostand, Edmond: Cyrano de Bergerac. Romantikus dráma 5 felvonásban, versekben. (Bp., 1900; 2. kiad. 1920 és egyedi, bibliofil párnázott bőrkötésben is; új kiadás: 1954; 2002; 2007)
    Racine, Jean de: Phaedra. Szomorújáték 5 felvonásban. (Magyar Könyvtár. 185. Bp., 1901)
    Maeterlinck, Maurice: Monna Vanna. Dráma 3 felvonásban. (Bp., 1902)
    Rostand, Edmond: A sasfiók. Verses dráma 6 felvonásban. (Bp., 1902)
    Maeterlinck, Maurice: Joyzelle. Színjáték. (Bp., 1904)
    Wagner, Richard: Tristan és Izolda. Zenedráma 3 felvonásban. Szövegkönyv. (Bp., 1908)
    Herrig, Hans: Eliána. Költemény. (Bp., 1908)
    Ibsen, Henrik: Solness építőmester. Színmű 3 felvonásban. (Magyar Könyvtár. 637–638. Bp., 1911)
    Daudet, Alphonse–Belot, Adolphe: Sapphó. Színmű 5 felvonásban. (Magyar Könyvtár. 682–683. Bp., 1912)
    Bernstein, Henri: Édes otthon. Színmű 3 felvonásban. (Magyar Könyvtár. 692–693. Bp., 1912)
    Delibes, Léo: Lakmé. Dalmű 3 felvonásban. (Bp., 1925)
    Byron, George Gordon: Káin. Dráma. (Bp., 1930)
    Béranger válogatott versei. Szerk. Kardos László, Rába György. Ford. Többekkel. A jegyzeteket írta Hankiss Elemér. (Bp., 1957)
    Bizet, Georges: Carmen. Henri Meilhac és Ludovic Halévy szövegkönyvét ford. (2. kiad. Operaszövegkönyvek. Bp., 1961)
    Byron válogatott művei. I–II. köt. Ford. Többekkel. (Bp., 1975)
    Rostand, Edmond: Cyrano de Bergerac. Ford. Á. E. Molnár C. Pál illusztrációival. (4. kiad. Bp., 1986)
    Rostand, Edmond: A sasfiók. Verses dráma 6 felvonásban. Ford. Á. E. Az illusztrációkat Sárkány Győző készítette. (8. kiad. Bp., 1993). F. színművei: Toldi. Zenedráma 3 felvonásban. Arany János eposza nyomán Csiky Gergellyel írta. Zeneszerző: Mihalovics Ödön. (Bem.: Operaház, 1893. márc. 18.)
    Dárius kincse. Regényes balett 7 képben. Írta Marczell Gézával, Szabó Xavér Ferenc zenéjére. (Bem.: Operaház, 1893. okt. 4.)
    Wagner: Tristan és Izolda. Zenedráma 3 felvonásban. Ford. (Bem.: Operaház, 1901. nov. 28.)
    Rostand: Cyrano de Bergerac. Romantikus dráma 5 felvonásban, versekben. Ford. (Bem.: Nemzeti Színház, 1904. szept. 26.)
    Maeterlinck: Monna Vanna. Opera 3 felvonásban. Ford. Legifj. Ábrányi Emil zenéjével. (Bem.: Operaház, 1907. márc. 2.)
    Berrière, Louis: Papillon, a kőfaragó. Vígjáték 3 felvonásban. Ford. (Bem.: Nemzeti Színház, 1910. ápr. 15.)
    Bataille, Henry: A balga szűz. Színmű 4 felvonásban. Ford. (Bem.: Nemzeti Színház, 1910. okt. 21.)
    Bataille, Henry: A szerelem gyermeke. Színmű. Ford. (Bem.: Nemzeti Színház, 1911. okt. 27.)
    Dante: Paolo és Francesca. Opera 3 felvonásban. Ford. Legifj. Ábrányi Emil zenéjével. (Bem.: Operaház, 1912. jan. 13.)
    Daudet, Alphonse–Belot, Adolphe: Sapphó. Színmű 5 felvonásban. Ford. (Bem.: Nemzeti Színház, 1912. okt. 25.)
    Don Quijote. Fantasztikus opera 3 felvonásban. Legifj. Ábrányi Emil zenéjével. (Bem.: Operaház, 1917. nov. 30.)
    Hervieu, Paul: Bagatelle. Színmű 3 felvonásban. Ford. (Bem.: Nemzeti Színház, 1918. dec. 20.).

    Irodalom

    Irod.: Gellért Oszkár: Á. E. (Nyugat, 1908)
    Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1920. máj. 21.)
    Kosztolányi Dezső: Á. E. (Új Magyar Szemle, 1920; K. D.: Írók, festők, tudósok. II. Bp., 1958)
    Hankiss János: Á. E. és a franciák. (Irodalomtörténet, 1920)
    Hartmann János: Á. E. (Magyar Múzsa, 1920)
    Szász Béla: Á. E. emlékezete. (Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1923)
    Hankiss János: Á. E. és a franciák. (Irodalomtörténet, 1923)
    Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Rubinyi Mózes: Á. E. (A Sajtó, 1930)
    Faragó Jenő: Á. E. harcai Bismarckkal. (8 Órai Újság, 1930. 28.)
    Bodnár Irén: Á. E. (Bp., 1934)
    Szily Éva: Á. E. és Ábrányi Kornél írói jellemzése. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)
    Komlós Aladár: A magyar szocialisztikus líra előzményei és kezdetei. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1957)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Németh G. Béla: A személyiség, mint értékcél a századvég magyar lírájában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1983)
    Petőné Németh Erika–G. Sin Edit: Írók, költők Szentendrén. (Szentendre, 1990)
    Mayer József: Elfelejtett művek – elfelejtett alkotók. (Módszertani Lapok, 1996)
    Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. (Bp., 2005).

    Megjegyzések

    1. Gulyás szerint születési adata: 1851. jan. 1. Szinnyei szerint: 1850. dec. 31.! 2. A család eredeti neve a lexikonok téves adata szerint Eördögh volt!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu