Család

Sz: Bárczi (1880-ig Brix) Iván (1855–1920) pénzügyi igazgató, pusztaszánthói Sántha Berta.

Iskola

Középiskoláit Zomborban végezte, a bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–latin–görög, majd magyar–francia szakon tanult (1911–1914), ösztöndíjjal Franciaországba ment (1914), a lausanne-i egyetemen francia, olasz, spanyol nyelvet és irodalmat, valamint romanisztikát tanult (1917–1919). A bp.-i tudományegyetemen magyar–francia szakos tanári okl. (1920), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1926), az ófrancia nyelv és nyelvtörténet tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1932). Az MTA tagja (1.: 1939. máj. 12.; r.: 1947. jún. 6.).

Életút

Az I. vh. alatt Franciaországban tanult, ahol, mint ellenséges ország állampolgárát internálótáborba zárták (1914–1917), a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével rossz egészségi állapota miatt Svájcba távozhatott (1917). Az összeomlás után a bp.-i Ponty utcai és a Mester utcai kereskedelmi iskola (1919–1920), a bp.-i Eötvös József Reálgimnázium (1920–1929), a Középiskolai Tanárképző Intézet gyakorló gimnáziuma r. tanára (1929–1941). A szegedi Ferenc József Tudományegyetem (1932–1940) és a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1938–1951); a debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen a magyar és összehasonlító finnugor nyelvészet ny. r. tanára és a Magyar Népnyelvkutató Intézet igazgatója (1941–1952), az ELTE BTK II. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1952. aug. 30.–1971). Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban romanisztikával, a francia–magyar nyelvi és művelődési kapcsolatok történetével fogl. Az 1940-es évek elejétől kibontakozott széles körű magyar nyelvészeti kutatásai során legjelentősebb eredményeit a magyar nyelvtörténet, ezen belül a történeti hang- és alaktan területén érte el. A módszeres történeti nyelvjáráskutatások magyarországi megindítója. ő kezdeményezte és szervezte meg az ELTE BTK-n a helyes kiejtési versenyeket. Számos közép- és általános iskolai francia nyelv- és nyelvtankönyvet, nyelvművelő és tudománynépszerűsítő könyvet írt.

Emlékezet

A Magyar Nyelvtudományi Társaság 1981-ben Bárczi Géza-emlékérmet, 1994-ben Bárczi Géza-díjat alapított (a magyar nyelvtudomány, különösen a történeti nyelvtudomány területén kiemelkedő eredmények elismerésére). Átadására a Társaság közgyűlésén kerül sor. Emlékét őrzi továbbá a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány (1999-től), amely évente megrendezi a Bárczi Géza Kiejtési Versenyt. Az alapítvány 2002-ben Bárczi-harang-díjat alapított azok számára, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak az előadóművészet valamelyik ágában. (A harang anyaga bronz, s oklevéllel együtt nyújtják át a díjazottaknak; a harang tervezője: Gyulavári Pál szobrászművész). Róla nevezték el a Bárczi Géza Általános Iskolát (1039 Budapest, Bárczi Géza u. 2.).

Elismertség

A Finn Tudományos Akadémia tagja (külső: 1967). A helsinki Finn-Ugor Társaság tagja (külső: 1942; t.: 1958).

Elismerés

A KLTE BTK t. doktora (1973). Munka Érdemrend (1955; arany 1964 és 1974). Kossuth-díj (1952), Állami Díj (1970).

Szerkesztés

A La Verda Standardo (1914), a Revue de Études Hongroises (Molnos Lipóttal, 1933–1935), a Magyar Népnyelv (1941–1949) és a Magyar Nyelvjárások c. sorozat szerkesztője (1951-től). A magyar nyelv értelmező szótára szerkesztője (I–VII. Országh Lászlóval. Bp., 1959–1962; 5. kiad. 1992). A magyar nyelvjárások atlasza főszerkesztője (I–VI. Bp., 1968–1977).