Család

Sz: Barta József, Buschmann Krisztina. Apja konzervfőző, anyai nagyapja nyomdász volt. Apja halála után (†1918) a család Kispestre költözött. F: 1949-től Folkmann Viola.

Iskola

A kispesti Deák Ferenc Gimnáziumban éretts. (1933), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen természettan–mennyiségtan szakos tanári okl. (1939), a Debreceni Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1947), a műsz. tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1956). Az MTA tagja (l.: 1970. febr. 4.; r.: 1982. máj. 7.).

Életút

A Filtex Textilgyár munkása (1933–1934). A Magyar Állami Meteorológiai és Földmágnességi Intézet díjtalan gyakornoka (1939– 1940), majd az intézet ógyallai obszervatóriumában földmágnességi szolgálatot teljesített (1940–1943); közben németországi és dániai földmágneses obszervatóriumok ösztöndíjas vendégkutatója (1941–1942), majd Észak-Erdélyben mágneses területi méréseket végzett (1943–1945). A Magyar Állami Meteorológiai és Földmágnességi Intézet Időjelző Osztályának tud. munkatársa (1945–1949); közben Pálháza környékén Dombai Tibor vezetésével sókutató munkálatokban vett részt (1947. jún.–nov.). Az Eötvös Loránd Geofizikai Int. (ELGI) megbízásából a földmágnességi megfigyelő szolgálat újjászervezője és Budakeszin a földmágneses regisztráló állomás felállítója (1947–1949), a magyarországi földmágneses alaphálózat elkészítője (1949). Az ELGI osztályvezető-helyettese (1949–1971), az ELTE TTK Geofizikai Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1971. júl. 1.–1986. okt. 29.). A Tihanyi Geofizikai Obszervatórium alapító tagja és a tervező munkálatok résztvevője (1952–1954), a nagycenki és a bajai földmágneses obszervatórium felszerelője (1960). Az ELTE TTK-n a földmágneses tér mb. előadója (1949–1955), az ÉKME-n a geofizika tanára (1955–1967), az ELTE c. egy. tanára (1963). A földmágneses tér évszázados változásainak sajátosságaival, ill. a tér torzultságával és a gravitációs tér eloszlásával fogl. A világon elsőként ismerte fel a földmágneses tér szekuláris változásában a 44 éves periódusokat. Megállapította továbbá, hogy a mágneses évszázados változásnak van egy kb. fél évszázados periódusú ún. szuperponált hulláma. Előállította a geoidot mint két forgásszimmetrikus alak összegét, és ebből a Föld belső magjának aszimmetrikus helyzetére következtetett. Elválasztotta a Földalakban a mélyről származó és a felszíni tömeg-inhomogenitások hatását. Tudománytörénettel (Eötvös Loránd munkásságával) is fogl.

Elismertség

Az MTA Geofizikai Tudományos Bizottság tagja, elnöke (1965-től), a Természetfejlődési Tudományos Bizottság elnöke. A Magyar Geofizikusok Egyesületének tb. elnöke. A párizsi International Academy of Astronautics tagja.

Elismerés

Munka Érdemérem (1963), Munka Érdemrend (arany, 1985). Konkoly-Thege Miklós-emlékérem, Eötvös Loránd-emlékérem (1966), Állami Díj (1973), Steiner Lajos-emlékérem (1975), Humboldt-emlékérem (1984), az ELTE Aranyérme (1986), Einstein-emlékérem (International Academy Foundation, USA, 1990), Szily Kálmán-emlékérem (1992).

Szerkesztés

Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica szerkesztőbizottságának tagja.