Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fejes Endre
    Fejes Endre: Mocorgó
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó
    Uborkafa

    Hatvany Lajos, 1910-től hatvani br.

    irodalomtörténész, író, kritikus

    1897-ig Deutsch; 1917-ig Hatvany-Deutsch


    Született: 1880. október 28. Budapest
    Meghalt: 1961. január 12. Budapest

    Család

    Sz: Hatvany-Deutsch Sándor (1852–1913) gyáros, hatvani Deutsch Emma. Testvére: Hatvany Lili (1890–1968) írónő. Háromszor nősült. F: 1. Winsloe, Christa skót származású szobrásznő. 2. Marton Erzsébet, Marton Sándor ügyvéd és kiadóvállalat-tulajdonos leánya. 3. Somogyi Joly, Somogyi Béla (1868–1920), mártírhalált halt újságíró leánya.

    Iskola

    A freiburgi és a berlini egyetemen klasszika-filológiai tanulmányokat folytatott, a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1905). Az MTA tagja (l.: 1960. ápr. 14.).

    Életút

    Tanulmányai befejezése után különböző német lapok bp.-i tudósítója, ill. a Budapesti Szemle és a Huszadik Század munkatársa (1905–1908), a Nyugat alapító szerkesztője, kritikusa, legfontosabb mecénása (1908–1911). Osvát Ernő szerkesztővel való ellentéte miatt otthagyta a lapot (1911); az I. vh. kitöréséig Berlinben élt (1911–1914). Az összeomlás után a Pesti Napló főszerkesztője (1918–1919), az Esztendő alapító főszerkesztője (1918–1919); közben az őszirózsás forradalomban a Nemzeti Tanács tagja (1918), a Tanácsköztársaság idején Bécsbe emigrált ahol részt vett a Jövő c. lap alapításában (1919), majd Párizsban élt (1920–1927). Hazatérése után ún. nemzetgyalázás vádjával bebörtönözték (1927; a kirótt kétévi fegyházból végül kilenc hónapot volt börtönben 1927–1928; általános amnesztiát kapott, 1930). Párizsban (1938–1939), Londonban, ill. Oxfordban élt (1939–1947), majd végleg hazatért Magyarországra (1947). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK c. ny. r. tanára (1948–1952), c. egy. tanára (1952–1961).

    A magyar polgári radikalizmus egyik szellemi vezetője. Gazdag gyáros családból származott, de az üzleti életnek hamar hátat fordított, öröklött javait, társadalmi tekintélyét a magyar irodalom szolgálatába állította. Eltávolodva első mestere, Gyulai Pál tanításaitól a progresszív irodalom hirdetője lett. Rendkívüli érzéke volt az újszerűség és a tehetség felismerésére, Ady Endre mecénása és barátja, József Attila atyai támogatója és korai felfedezője volt, elsőként hívta fel a figyelmet Juhász Ferenc költészetére is. A tehetségek elismertetését írásaival és vagyonával is segítette, Thomas Mann és Romain Rolland barátjaként az új magyar irodalom külföldi népszerűsítője. Esztétikai, kritikai műveiben, az ún. belletrisztikát, színpadi műveiben a racionalista kritikai módszert és az impresszionista életesztétikát képviselte, a művet, mint életdokumentumot fogta fel; jellemző rá a vitázó attitűd. Irodalomtörténészként elsősorban Petőfi Sándor, Arany János és Ady Endre életútjával foglalkozott. Élete végéig gyűjtötte az adatokat, emlékeket, dokumentumokat Petőfi Sándor életéről, főművének a „legendabontó” Petőfi-monográfiáját tekintette (Így élt Petőfi, 1947). Elsők között fedezte fel Ady forradalmiságát, Arany elfojtott líráját. A magyarországi radikális polgárság képviselőjeként a Pesti Naplót a polgári forradalom és gr. Károlyi Mihály politikájának egyik fegyverévé tette. Kritikái és irodalomtörténeti tanulmányai mellett regényeket és színműveket is írt. Legnagyobb regénye a trilógiára tervezett Urak és emberek első kötete (Zsiga a családban, 1927). A mű illúziók nélküli, realista fejlődésregény a magyar kapitalizmus kialakulásáról, a zsidóság emancipációjáról.

    Emlékezet

    Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Róla nevezték el az 1969-ben megalakult Hatvani Múzeumot (1973?-tól Hatvany Lajos Múzeum). A múzeum a Hatvany-Deutsch család és Hatvany Lajos személyes tárgyain, az író művein kívül még unokatestvére, Lesznai Anna író, grafikus, valamint férje, Gergely Tibor hagyatékát is őrzi.

    Elismertség

    A Vörösmarty Akadémia alapító tagja (1918).

    Elismerés

    Munka Érdemrend (1955), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960). Kossuth-díj (1959).

    Főbb művei

    F. m.: Plinius, a levélíró. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1904)
    Die Wissenschaft des nicht Wissenswerten. (Leipzig, 1908; 3. kiad. München, 1914; magyarul: A tudni-nem-érdemes dolgok tudománya. Bp., 1968)
    Ich und die Bücher. (Berlin, 1910; magyarul: Én és a könyvek. Bp., 1910)
    Gyulai Pál estéje. (Bp., 1911; 2. bőv. kiad. 1960)
    Die Berühmten. Színjáték. (München, 1913; magyarul: A híresek. Bp., 1913)
    Kunstzigeuner. Színmű. (München, 1913)
    Esztendő. 1918. december. Egy hónap története. (Bp., 1919)
    Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. (Wien, 1919; Bp., 1983)
    Szemnélküli János. Pacifista írások. (Bp., 1919)
    Csöndes napok és hangos esték. Visszaemlékezések. (Wien, 1921)
    Gyalu grófnő. (Wien, 1921)
    Das verwundete Land. (Leipzig–Wien–Zürich, 1921)
    A vén korcsmáros és fia, a kontár. Pesti téglák krónikája. (Bécs, 1922)
    Ady világa. Isten könyve. I–II. köt. (Wien, 1923)
    Ady világa. Szerelem könyve. I–II. köt. (Wien, 1924)
    Urak és emberek. Regénytrilógia. I. köt. Zsiga a családban. (Bp., 1927; I–III. köt. Zsiga a családban. – Zsiga az életben. – Zsigmond a kastélyban. Bp., 1963; új kiad. I–III. köt. 1980; németül: München, 1929; angolul: New York, 1931; London, 1932)
    Ady a kortársak közt. Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez. (Bp., 1928)
    Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát. (Bp., 1934)
    Munkák és napok. (1934)
    Urak, polgárok, parasztok. Tanulmányok. (Bp., 1947)
    Így élt Petőfi. (Bp., 1947; 2. átd. kiad. I–V. köt. 1955–1957; 3. jav. kiad. Szerk. Kiss József, Pándi Pál 1967; új kiad. 1980)
    Petőfi márciusa. (Bp., 1955)
    Beszélő házak. Budapest. Szerk. (Bp., 1957)
    Magyarok beszélnek. Szemelvények emlékiratokból. (Bp., 1957)
    Ady. Cikkek, emlékezések, levelek. I–II. köt. (Bp., 1959; 3. bőv. kiad. 1977)
    Irodalmi tanulmányok. I– II. köt. (Bp., 1960)
    Öt évtized. Tanulmányok, cikkek. (Bp., 1961)
    Beszélő tájak. Szerk. (Bp., 1963)
    Emberek és korok. Regényes korrajzok, naplók, cikkek. I–II. köt. (Bp., 1964)
    Levelek H. L.-hoz. Szerk. Nagy Péter. (Bp., 1967)
    Gyulus. Reg. (Bp., 1968)
    Emberek és könyvek. Tanulmányok, kritikák. Szerk. Belia György. (Bp., 1971)
    Utak, sorsok, emberek. Cikkek, tanulmányok. Szerk. Belia György. (Bp., 1973)
    Szalontától Pestig. Cikkek, tanulmányok Arany Jánosról. (Bp., 1977)
    A harcoló betűk. Irodalmi tanulmányok. (Bp., 1981)
    H. L. levelei. Szerk. Hatvany Lajosné, Rozsics István. (Bp., 1985).

    Irodalom

    Irod.: Halmi Bódog: H. L. (H. B.: Írói arcképek. Bp., 1934)
    Beke Albert: Emlékezés és tanulmány H. L.-ról. (Alföld, 1961)
    Bóka László: Fenyő Miksa: H. L.-ról. (Kortárs, 1961)
    Katona Jenő: H. L. (Könyvtáros, 1961)
    Németh László: H. L.-ról. (Élet és Irodalom, 1961)
    Szabolcsi Bence: H. L. (Magyar Tudomány, 1961)
    Komlós Aladár: A Nyugat kritikusai. (Magyar Tudomány, 1963)
    Sós Endre: H. L. (S. E.: Felvillanó arcok. Bp., 1965)
    Bóka László: Hatvanyról. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
    Nagy Péter: H. L. (Levelek H. L.-hoz. Bp., 1967)
    Féja Géza: H. L. (Tiszatáj, 1980)
    Kiss Ferenc: Hatvany, a prózaíró. (Élet és Irodalom, 1980)
    Mátyás István: Neki szüksége volt arra, hogy a Duna partján éljen. Emlékezés H. L.-ra. (Napjaink, 1980)
    Pálmai Kálmán: H. L.-ról. (Irodalomtörténet, 1980)
    Varga József: H. L.-ra emlékezve. (Nagyvilág, 1980)
    Rozsics István: H. L. beszélő házai. (Új Írás, 1988)
    Nagy Sz. Péter: A szűz és A híresek. H. L. színdarabjai. (Színház, 1991)
    Nagy Sz. Péter: H. L. Monográfia. (Bp., 1993)
    Beke Albert: Ady és Hatvany. (Studia Nova, 1995).

    Megjegyzések

    Akadémiai székfoglalót nem tartott!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu