Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fülep Lajos emlékezete
    Széchenyi István, sárvári és felső-vidéki gr.
    Széchenyi István emlékezete 1.
    Széchenyi István emlékezete 3.
    Széchenyi István emlékezete 4.

    Illyés Gyula

    író, költő, műfordító, szerkesztő

    1933-ig Illés Gyula 


    Született: 1902. november 2. Felsőrácegrespuszta, Tolna vármegye
    Meghalt: 1983. április 15. Budapest
    Temetés: 1983. április 22. Budapest
    Temetési hely: Farkasrét

    Család

    Apai ágon régi juhász dinasztiából származott. Nagyapja: Illés János, Csima Anna; Kállay Lajos, id.; uradalmi bognármester, Uitz Anna. Nagyapja testvére, keresztapja: Illés Gyula, vármegyei főjegyző. Nagyapja testvére: Kállay Lajos, ifj. református kántortanító, Cecén. Sz: Illés János (1870–1931) uradalmi gépész, Kállay Ida (1878–1931). Testvére: Illés Ferenc és Illés Klára, testvérei közül ő volt a legkisebb. Apai ágon katolikus, anyai ágon református családból származott. F: 1. 1931–1939. Juvancz Irma. Elvált. 2. 1939–1983: Kozmutza Flóra. 

    Iskola

    Elemi iskolai tanulmányait a pusztai felekezeti népiskolában kezdte, négy osztály elvégzése után Simontornyára költöztek, ahol az ötödik osztályt is elvégezte, majd a dombóvári (1913–1914), a bonyhádi gimnáziumban (1914–1916) és a budapesti Munkácsy Mihály Gimnáziumban tanult (1916–1917). Szülei válásakor édesanyjával Budapestre költözött, az Izabella utcai kereskedelmi iskolában éretts. (1921); felsős éveiben az iskolai önképzőkör alelnöke, 1919. jan. 29-én ott volt Ady Endre temetésén. A budapesti tudományegyetemen magyar–francia szakon tanult (1920–1921), Párizsban, a Sorbonne-on francia irodalmat és pszichológiát hallgatott (1922–1926). 

     

    Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tagsága megszűnt: 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

    Életút

    Bekapcsolódott a baloldali diák- és ifjúmunkás-mozgalomba (1918–1919), szemtanúja volt a románok elleni szolnoki csatának (1919). Első verse, az El ne essél, testvér név nélkül jelent meg a Népszavában (1920. dec. 22.). Illegális tevékenysége miatt megszakította tanulmányait, a letartóztatás elől emigrálni kényszerült (1921). Bécsben és Berlinben (1921–1922), majd Párizsban élt (1922–1926), ahol tanulmányai mellett alkalmi munkákat végzett, egy könyvkötőműhelyben dolgozott. Megismerkedett a francia avantgárd alkotóival, közülük többekkel életre szóló barátságot kötött. Első cikkeit, fordításait az Ék és a Ma c. folyóirat közölte. Részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és különböző munkásmozgalmi művelődési köreinek munkájában. Írásai megjelentek emigráns magyar lapokban, fordításait a Magyar Írás közölte. Amnesztiával 1926-ban hazatért.

    A Phőnix Életbiztosító Társaság tisztviselője (1927–1936), a Magyar Nemzeti Bank (MNB) sajtóreferense (1938–1948). Magyarországon elsősorban a Kassák által szerkesztett Dokumentum és Munka c. folyóiratok közölték írásait (1927-től), majd Füst Milán levélben hívta fel a Nyugat szerkesztőinek figyelmét verseire. Első kritikája 1927. nov. 16-án jelent meg a Nyugatban, nem sokkal később a lap verseit is rendszeresen közölni kezdte, s a Nyugat lett legfontosabb fóruma. 1928-ban ismerkedett meg József Attilával, barátságuk mindkettőjük költészetére jelentős hatást gyakorolt. 1928. nov. 29-én Debrecenben, az Ady Társaság irodalmi estjén együtt szerepelt Németh Lászlóval, Szabó Lőrinccel, Kodolányi Jánossal és Erdélyi Józseffel. Mint a népi írók mozgalmának egyik vezéralakja az 1930-as évek elejétől jelentős szerepet játszott az irodalmi közéletben. Sallai Imre és Fürst Sándor perének idején részt vett a halálbüntetés elleni röpirat megszövegezésében, ezért perbe fogták (1932). Nagy Lajossal meghívást kapott az első írókongresszusra, és hosszabb utazást tett az akkori Szovjetunióban (1934). A Válasz munkatársa (1934-től), itt adta közre először folytatásokban a Puszták népét. Zilahy Lajosnál találkozott Féja Gézával, Gömbös Gyulával, Móricz Zsigmonddal, Németh Imrével, Németh Lászlóval és Tamási Áronnal (1935). A Márciusi Front alapító tagja (1937). A Nyugat társszerkesztője (Babits Mihállyal, 1937–1941), Babits halála után a Nyugat utódjának, a Magyar Csillagnak szerkesztője (1941–1944).

     

    Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után, a Magyar Csillag beszüntette működését, s mivel Markos Györgytől értesítést kapott, hogy szerepel a Gestapónál a letartóztatandók listáján, Németh Lászlóval Felsőgödön, majd a Dunántúlon bujkált (1944–1945). – A II. világháború után a Nemzeti Parasztpárt (NPP) egyik vezetője, a párt képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Nagy-Budapest, 1945. ápr.–nov.), nemzetgyűlési képviselője (országos lista, 1945–1947), országgyűlési képviselője (országos lista, 1947–1948; lemondott: 1948. nov.). Az újraindított Válasz szerkesztője (1946–1949). 1948-tól visszavonult a közélettől, írói munkásságának élt. 1956 máj.-ban, Marosvásárhelyen, részt vett a Fáklyaláng századik előadásán, majd Kemény János kíséretében ellátogatott Marosvécsre, ahol megismerkedett Sütő Andrással. A forradalom és szabadságharc alatt beválasztották a Petőfi Párt irányító testületébe (1956. okt. 31.). Hosszabb nyugat-európai utazást tett, találkozott Tristan Tzarával, Eugène Guillevic-kel, André Frénaud-val (1963). Mint a magyar irodalom legismertebb élő klasszikusa az 1960-as–1970-es években több külföldi kongresszuson, találkozón vett részt, számos díjat vehetett át. Nemzetközi tekintélyének elismeréseként, 1981-ben, a Francia Köztársaság elnökének, François Mitterrand-nak kérésére találkozót szerveztek a Parlamentben, ahol a francia államfő elismeréssel adózott munkája iránt. 1983 febr.-jában kórházba került, ápr. 15-én meghalt. A Farkasréti temetőben – többek között – Belon Gellért, Köpeczi Béla, Illés Endre és Sütő András búcsúztatta. 



    A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Korai lírája avantgárd hatásról tanúskodik, főként expresszionista, szürrealista kifejezésmódja azonban gyakran társul tárgyias elemekkel is, első versein megfigyelhető Füst Milán és Kassák Lajos hatása. Saját véleménye szerint ebben az időszakban még nem tudott igazán magára találni a szürrealisták világában, kapcsolata Tristan Tzarával, Paul Éluarddal az 1920-as években még nem eredményezett kiforrott hangot. Későbbi verseire Babits Mihály volt nagy hatással, aki már 1928-ban elismerő kritikát jelentetett meg műveiről a Nyugatban. Első két kötetének (Nehéz föld, 1928; Sarjúrendek, 1930) szabadversei az avantgárd hatás mellett már új látásmódot tükröznek. Az indulatok, a zaklatott látásmód, az önvád ekkor klasszicizáló költői törekvésekkel, panteizmussal, a magyar táj, a falusi, pusztai színterek szerepeltetésével társul. Az 1930-as években kötetei kedvező visszhangra találtak, Babits Mihály, Halász Gábor, Németh László, Sárközi György, Schöpflin Aladár írt műveiről. A szovjetunióbeli útja kapcsán írta útirajzát (Oroszország, 1934), amely kételkedő, de pozitív képet festett az országról. Jelentős szerepet vállalt a falukutató mozgalom (= faluvizsgáló mozgalom) kialakításában, cikksorozatban figyelmeztetett a dunántúli falvak pusztulására. A Puszták népe (1936) önéletrajzi elemekkel átszőtt szociográfia, a szülőföld realisztikus, tárgyilagos bemutatása, amely egy réteg elviselhetetlen helyzetére figyelmeztetett, ugyanakkor a magyar önéletrajzi irodalom kiemelkedő műveinek egyike (Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Kassák Lajos, Veres Péter, Déry Tibor írásai mellett). Társadalomrajzát pontosság, könnyedség, változatosság, képi bőség jellemzi. Petőfiről írott életrajzi tanulmánya (Petőfi, 1936) fordulatos irodalomtörténeti nagyesszé személyiségrajzzal, pályaképpel, korrajzzal, verselemzésekkel. Művét többször is átírta, újra és újra átdolgozta, szinte egész életében Petőfi életének és munkáinak bűvöletében élt, a forradalom és szabadságharc költője legtöbb nagy, prózai alkotásában felbukkan.

     

    A Rend a romokban (1937) verseiből már eltűnt a klasszicizáló, finomító stilizálás, költészete realisztikusabb, hangsúlyosabbá válnak a kontrasztok, az ellentétek dinamikája, megfigyelhető a naturalizmus, a konstruktív törekvések és az expresszionizmus hatása. Az 1930-as évek második felének, s az 1940-es évek első felének líráját a lélek, a személyiség, a szellem iránti hangsúlyosabb figyelem jellemzi. A versek tematikája igen változatos, gyakran elevenített meg háborús élményeket (Falu az éjben; Amit vártunk; Háborús délután; Menet; Hullaevők). Nyugtalanságról, fenyegetettségről, felelősségről, közönyről, segítőkészségről, menekülésről tanúskodnak a bujdosásban írott Rangrejtve (1944) c. kötetének versei, gyakoriak a halállal kapcsolatos motívumok, a halállal való szembenézés momentuma (Esti dal otthon; Kirándulás; Jó halált; Novemberi kertben). Ebben az időszakban vált hangsúlyosabbá istenes költészete is (Hiába vártam; Az Isten forró agyában; Áruló; Játszottam). Prózája ekkor is sokrétű. Önéletrajzi vonatkozások jellemzik a Hunok Párisban c. művét (1946), amely szociografikus, de a Puszták népénél regényszerűbb. Egy békési falu gyermekeinek lélektani-szociológiai felmérését tartalmazza a feleségével írott Lélek és kenyér (1939); a naturalista és romantikus parasztszemlélettel igyekszik leszámolni a Mint a darvak (1942). Kora tavasz c. regényéből már 1938-tól megjelentek részletek Levelek vidékre címmel a Pesti Naplóban, a cenzori tiltás hatására módosításokkal, címváltozással, a teljes mű azonban csak 1941-ben jelenhetett meg. A regény – amely fejlődésregénynek is tekinthető – az 1918–1919-es eseményeket idézi fel falun. Első, be nem mutatott drámája, A tű foka (1944), hangsúlyosan egy szereplő, Ercsei János sorsa köré szerveződik. A pusztából elszármazott béresivadék sorsa szimbolikusan Illyés sorsválasztása is, hisz későbbi életét is jellemzi ez a szimbólum. Nemsokára eljön az idő, amikor a költőnek is döntenie kell a szerepvállalás és a hallgatás között.

     

    Az 1940-es évek második felében líráját átmenetiség, kísérletezés jellemzi. A romantikus látomásosság (Fáklya), a klasszikus retorika (Az új nemzetgyűléshez), a patetikus hangnem (A Duna fiaihoz), a népies hangvétel, a realizmus (Megy az eke), a népdaltónus (Nyáj) egyaránt fellelhető költeményeiben. Úti beszámolói személyes hangvételűek, könnyed stílusúak. Közel ötszáz soros nagyversében, a Két kézben (1950) apja két keze ürügyén személyes és társadalmi problémákról, léthelyzetéről beszél. A különösen 1956 okt.-ben nevezetessé vált verse, az Egy mondat a zsarnokságról (1950-ben írta; 1956-ban legendává vált; 1971-ben jelenhetett meg teljesen) a szocializmust ígérő hatalommal szemben emelt szót. A vers csak az 1971-es zágrábi kiadásban tartalmazhatta először az addigi kiadásokból hiányzó húsz sort is. Szintén történelmi, filozófiai számvetés eredménye az áldozatok árán is haladás mellett érvelő műve, A reformáció genfi emlékműve előtt (1953). Ekkor teljesedett ki drámaírói munkássága is, a nemzeti történelmi önvizsgálat drámatípusával (Ozorai példa, 1952; Fáklyaláng, 1953), hangsúlyozva az egyéni és kollektív felelősséget a nemzet és haladás kérdésében.

     

    Az 1950-es években több népmesegyűjteményt, mesefeldolgozást, verses mesét tett közzé (Hetvenhét magyar népmese, 1953; A csodafurulyás juhász, 1954), ill. műfordítással is foglalkozott. A Kézfogások (1956) és az Új versek (1961) között nem jelent meg verseskötete, e két kötet számos jelentős versét tartalmazta, mindkét kötetet a vallomásos, számvető jelleg, a visszatekintés, a halállal való szembenézés élménye jellemzi. A Dőlt vitorla (1965) versei még inkább filozofikusak, képzettársításai merészebbek. Sorra írja drámáit, amelyek egy része továbbra is a nemzeti sorsfordulókat faggatta, igyekezve felhívni a figyelmet azok tanulságaira (Dózsa György, 1956; Különc, 1963; Malom a Séden, 1963), más darabjaiban a hatalom és erkölcs viszonyát vizsgálta (Kegyenc, 1963; Tiszták, 1971). A népi komédia megújításával, továbbfejlesztésével lehetősége adódott a bölcseleti mondanivaló komikus kifejezésére (Tűvé-tevők, 1953; Bolhabál, 1966; Bölcsek a fán, 1972; Bál a pusztán, 1972; Homokzsák, 1979). Esszéregénye, a Kháron ladikján (1969), amelyet naplószerű jegyzeteknek is nevezett, a mulandóság ellenére az élet felelősségére, következményeire hívta fel a figyelmet.

     

    Művészi, nemzeti elkötelezettségéről vallottak esszéi (Ingyen lakoma, 1964; Hajszálgyökerek, 1971), írókról, művészekről, szellemi áramlatokról, nemzeti, közösségi tudatról, magyarságról szólva. Regényeiben a történelmi események mellett visszatértek az önéletrajzi elemek is (Ebéd a kastélyban, 1962; Beatrice apródjai, 1979; A Szentlélek karavánja, 1987). Szépirodalmi munkássága, naplójegyzetei, szociográfiái, esszéi, tanulmányai, interjúi, műfordításai, népmese-feldolgozásai alapján Nobel-díjra is jelölték (1981). 

    Emlékezet

    Felsőrácegrespusztán született nov. 2-án, hétfőn; nov. 6-án, csütörtökön keresztelték meg, a keresztelést követő második napon, nov. 8-án anyakönyvezték a sárszentlőrinci községházán. Gyermekéveit a pusztán töltötte (1912-ben költözött családja Simontornyára, itt fejezte be, 1912–1913-ban az elemi iskola 4. osztályát). Tanulmányait Dombóvárott (1913–1914) és Bonyhádon folytatta (1914–1916), majd szülei válása után anyjával Budapestre költözött (1916-ban; az amnesztia után végleg Budapesten telepedett le). Budapesti lakásai: Terézváros, VI. kerület, Bajza utca 42. (édesanyjával, 1916–1920); Újlipótváros, XIII. kerület, Lehel utca 26. (1927–1938, megszakításokkal); Józsefváros, VIII. kerület, Lenke utca 88. (1932); XI. kerület, Eszék utca 18. (1933); Belváros, V. kerület, Apáczai Csere János utca 10. (1935–1936); XI. kerület Törökbálinti út 14. (1936–1939). Második feleségével, Kozmutza Flórával, házasságuk után, 1939-ben az I. kerület Logodi utcában béreltek lakást; 1941-ben költöztek a II. kerület Józsefhegyi utca 9-be. A költő itt élt és alkotott haláláig, ill. nyaranként Tihanyban, nyaralójukba vonultak. A budapesti ház mind az ostrom, mind az 1956-os forradalom idején több találatot is kapott, komolyan megsérült. Az átalakítás során, a tetőtérben, a költő számára dolgozószobát alakítottak ki. A házaspár Józsefhegyi utcai otthonát a helyi önkormányzat emléktáblával jelölte meg (2007-ben). A XIII. kerületi önkormányzat Lehel utcai otthonát szintén emléktáblával jelölte meg (2002-ben). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Kozmutza Flórával közös sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). 

    Elismertség

    A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1940). A pécsi Janus Pannonius Társaság tagja (1932-től). 

    Elismerés

    Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díj (Puszták népe és Petőfi c. könyveiért, 1948; Ozorai példa c. darabjáért, 1953; életművéért, 1970), József Attila-díj (1950), Herder-díj (1970), Batsányi-emlékérem (1971), Magyar Örökség Díj (életművéért, 1997; Egy mondat a zsarnokságról c. verséért, 2006; mindkettő posztumusz).

     

    A Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1972), a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval (1977) és Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1982).

     

    Le Grand Prix International de Poésie (1956), Knokkei Irodalmi Nagydíj (1966), Ordre des Arts et des Lettres (parancsnoki fokozat, 1971), Prix des Amitiés Françaises-díj (1978), Mondello-díj (1981).

     

    Pro Urbe Pécs Díj (1982). 

    Szerkesztés

    Kosztolányi Dezső hátrahagyott műveinek szerkesztője (I–XI. köt. Bp., 1940–1943). 

    Főbb művei

    F. m.: életműsorozata. Illyés Gyula munkái címmel. Ill. Borsos Miklós: 1–2. Drámák. I–II. köt. I.: A tű foka. – Lélekbúvár. – Ozorai példa. – Fáklyaláng. – Tűvé-tevők. II.: Dózsa György. – Malom a Séden. – Kegyenc. – Különc. – Bolhabál. (Bp., 1969)
    3. Puszták népe. – Ebéd a kastélyban. (Bp., 1970)
    4. Hunok Párisban. Regény. (Bp., 1970)
    5. Petőfi Sándor. Életrajzi tanulmány. (Bp., 1971)
    6. Kora tavasz. Regény. Mint a darvak. Visszaemlékezések, rajzok. (Bp., 1972)
    7. Haza a magasban. Összegyűjtött versek. 1920–1945. (Bp., 1972)
    8. Teremteni. Összegyűjtött versek. 1946–1968. (Bp., 1973)
    9. Szíves kalauz. Útirajzok. (Bp., 1974; 2. kiad. 1980)
    10. Újabb drámák: Tiszták. – Bölcsek a fán. – Bál a pusztán. – Testvérek. – Az ünnepelt. (Bp., 1974)
    11–12. Iránytűvel. Tanulmányok. I–II. köt. (Bp., 1975)
    13–14. Itt élned kell. Szociográfiák, tanulmányok. I–II. köt. I.: Magyarok. – Lélek és kenyér. – Csizma az asztalon. II.: Őrjárat. – Hajszálgyökerek. (Bp., 1976)
    15. Embereljük meg magunkat. Újabb drámák: Dupla vagy semmi. – Orfeusz a felvilágban. – Dániel az övéi között. (Bp., 1977)
    16–17. Nyitott ajtók. Összegyűjtött versek. I–II. köt. (Bp., 1978)
    18. Beatrice apródjai. Regény. (Bp., 1981)
    19. Kháron ladikján. Esszéregény. (Bp., 1982)
    20. Csak az igazat. Három színmű: Csak az igazat. – Homokzsák. – Sorsválasztók. (Bp., 1983)
    21. Szemben a támadással. Összegyűjtött versek. 1969–1981. (Bp., 1984)
    22. Menet a ködben. Versek. (Bp., 1986)

     

    Naplójegyzetei. Vál., szerk. Kozmutza Flóra és Illyés Mária: I. köt. 1929–1945. II. köt. 1946–1960. III. köt. 1961–1972. IV. köt. 1973–1974. V. köt. 1975–1976. VI. köt. 1977–1978. VII. köt. 1979–1980. VIII. köt. 1981–1983. (Bp., 1986–1995)

     

    F. m.: A Puszták népe kiadástörténete: Puszták népe. Szociográfia. (A Nyugat kiadása. Bp., 1936; 2. kiad. 1937; 3. kiad. 1942; Puszták népe. (Örök betűk. Új magyar szépirodalom tíz kötetben. Összeáll. Relle Pál. Ill. Gehl Zoltán. 7. Nagyvárad, 1942)
    Puszták népe. Szociográfia. (5. kiad. 1945; 6. kiad. 1947; 7. kiad. 1948; 8. kiad. 1949; 9. kiad. 1950)
    Puszták népe. Szociográfia. Ill. Ferenczy Béni. (10. kiad. Bp., 1953)
    Puszták népe. Regény. Az utószót írta Szűcs Éva. Ill. Szőnyi Gyula. (Olcsó Könyvtár. 11. kiad. Bp., 1956)
    Puszták népe. Szociográfia. (12. kiad. Iskolai Könyvtár. Bp., 1959; 15. kiad. 1962)
    Puszták népe. Szociográfia. Az utószót írta Czine Mihály, ill. Ferenczi Béni. (Kincses Könyvek. 16. kiad Bp., 1964)
    Puszták népe. Szociográfia. (Diákkönyvtár. 17. kiad. Bp., 1967 és utánnyomások: 1968–1978; 2. új kiad. 1980; 3. új kiad. 1985; 4. új kiad. 1991)
    Puszták népe. – Ebéd a kastélyban. Ill. Borsos Miklós. (I. Gy. munkái. 3. Bp., 1970)
    Puszták népe. Szociográfia. (Tanulók Könyvtára. 104. Kolozsvár, 1972)
    Puszták népe – Ebéd a kastélyban. (Szépirodalmi Zsebkönyvtár. Bp., 1974)
    Szülőföldem. Részlet I. Gy. Puszták népe c. művéből. Vál., sajtó alá rend., szerk. Vadas Ferenc. A mű kéziratának hasonmás lapjaival. (Múzeumi füzetek. Szekszárd, 1984)
    Ozorai füzet. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1986)
    Puszták népe. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1987)
    Puszták népe. (Századvég Könyvtár. Magyar szociográfia. Bp., 1993)
    Puszták népe. Az utószót írta Domokos Mátyás. (Millenniumi Könyvtár. 9. Bp., 1999)
    Regények: I. köt.: Puszták népe. – Kora tavasz. – Beatrice apródjai. (Osiris Klasszikusok. Bp., 2003)
    Puszták népe. Regény. (Osiris Diákkönyvtár. Bp., 2003; 2. kiad. 2005)

     

    fordítások németül: Pusztavolk. Roman einer Kaste. Ford. Podmaniczky Tibor. Ill. Ebert, Oswald. (Berlin, 1940?)
    franciául: Ceux des pusztas. Ceit. Ford. Régnier, Paul-Eugène. Közreműködött Sauvageot, Aurélien. (Paris, 1943)
    románul: Poporul pustelor. Ford. Giurguca, Emil. (Bucuresti, 1952)
    lengyelül: Lud puszty. Ford. Reychman, Jan és Rymkiewicz, Camilla. (Warszawa, 1954)
    bolgárul: Narodat na pusztata. Ford. Boikliev, Dimo és Sztajkova-Boiklieva, Bogdana. (Szófia, 1954)
    cseh nyelven: Lidé z pusty. Ford. Rakusan, R. A. A bevezetést írta Rákos Péter. (Praha, 1957)
    ukrán nyelven: Narodzseni v pusztah. Ford. Szkrobinec, Jurij. (Uzsgorod, 1957)
    oroszul: Ljudi puszti. (Moszkva, 1957)
    szerb-horvátul: Szvet pusztara. Ford. Leskovac, Mladen. Az előszót írta Lukács György. (Novi Sad, 1961)
    szlovén nyelven: Ljudstvo s puste. Ford. Sedonja, Stefan. (Murska Sobota, 1962)
    angolul: People of the Puszta. Ford. Cushing, George F. (Hungarian Library. Bp., 1967; 2. jav. kiad. 1979)
    japánul: Pusuta no tami. Shosetsu. (Tokió, 1974)
    hollandul: Het volk van mijn poesia. (Amsterdam, 1976; 2. kiad. 1988)
    svédül: Pustans folk. (Stockholm, 1979)
    új német fordítás: Die Puszta Nachricht von einer verschwundene Welt. (Nördlingen, 1985; 2. kiad. 1999)
    spanyol nyelven: Gente de la Puszta. Ford. Rey, Daniel. (La Habana, 1986) és Gente de las pusztas. Ford. Kovacsics, Adan. (Barcelona, 2002). 


    F. m.: Nehéz föld. Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1928; bolgárul: Szófia, 1976)
    Sarjurendek. Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1930)
    Három öreg. I. Gy. verse. Fáy Dezső rajzaival. (Bp., 1932)
    Hősökről beszélek. Költemény. (A Korunk kiadványa. Cluj-Kolozsvár, 1933)
    Ifjúság. I. Gy. verse. Szőnyi István 4 metszetével. (Új Írók. 4. Debrecen, 1934)
    Oroszország. Úti jegyzetek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1934)
    Szálló egek alatt. Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1935)
    Petőfi. Életrajzi tanulmány. (Nyugat Könyvek. 39. Bp., 1936; 2. kiad. Bp., 1941; 3. kiad. Bp., 1945; 4. kiad. 1948)
    Puszták népe. Szociográfia. (A Nyugat kiadása. Bp., 1936)
    Rend a romokban. Versek. (A Nyugat kiadása. Bp., 1937)
    In memoriam József Attila. (Nyugat, 1937. 12.)
    Magyarok. Naplójegyzetek. I–II. köt. (A Nyugat kiadása. Bp., 1938)
    Külön világban. Versek. (Bp., 1939)
    Lélek és kenyér. Kozmutza Flóra értelmességi és ösztönvizsgálatával. (Nyugat Könyvek. 59. Bp., 1939)
    A magyar nép tudósa. Györffy István halálára. (1939. 12.)
    Ki a magyar? Tanulmány. (Magyarok Könyvtára. 1. és Nemzeti Könyvtár 3. Bp., 1939; 2. kiad. 1940)
    I. Gy. összegyűjtött versei. (Bp., 1940)
    Csizma az asztalon. Szociográfia. (Bp., 1941)
    Kora tavasz. I–II. köt. Regény. (Magyar regények. Bp., 1941)
    Mint a darvak. Rajzok, visszaemlékezések. A borító Lengyel Lajos munkája. (Bp., 1942)
    A nép nevében. I. Gy. és József Attila versei. Megjelenés előtt lefoglalták. A bevezetést írta Kovalszky Miklós. (Pestszentlőrinc, 1942)
    I. Gy. válogatott versei. (Bp., 1943)
    A tű foka. Drámai példázat 3 felvonásban. (Bp., 1944)
    Honfoglalók között. Riportsorozat a dunántúli földosztásról. (Szociális tartalom – nemzeti forma. A Móricz Zsigmond Kollégium Méhkas Diákszövetkezete kiadványa. Kolozsvár, 1945)
    Hősökről beszélek… Költemény. Szőnyi István képeivel. (Bp., 1945)
    Egy év. Versek. 1944. szept.–1945. szept. (Kolozsvár, 1945)
    Kiáltvány a parasztság művelődése ügyében. (Bp., 1946)
    Hunok Párisban. Regény. (Bp., 1946; 2. kiad. 1949)
    Franciaországi változatok. Úti jegyzetek. (Bp., 1947)
    Szembenézve. Versek. (Révai Könyvtár. 10. Bp., 1947)
    Tizenkét nap Bulgáriában. Versek. (Bp., 1947)
    I. Gy. összes verse. I–III. köt. (Bp., 1947)
    Lélekbúvár. Szatíra. A borító Csillag Vera műve. (Révai Könyvtár. 21. Bp., 1948)
    Petőfi Sándor élete. Rövidített népi kiad. A rövidítés Barabás Tibor munkája. (Népkönyvtár. 1. Bp., 1949)
    Két kéz. Költemény. (Bp., 1950)
    Két férfi. Regény. (Révai Könyvek. Bp., 1950; 2. kiad. 1951; lengyelül: Warszawa, 1951)
    Petőfi Sándor. Életrajzi tanulmány. (Új, átd. kiad. Bp., 1950; 3. átd. kiad. Bp., 1952; Nagy magyar írók. 4. átd. kiad. 1954; bolgárul: Szófia, 1950; olaszul: Milano, 1960; szlovén nyelven: Ljubljana, 1960; szerb-horvátul: Zagreb, 1960; franciául: Vie de Petőfi. Ford. Rousselot, Jean. Paris, 1962)
    Ifjúság. Elbeszélő költemények. (Bp., 1951)
    Ozorai példa. Színmű 3 felvonásban. (Bp., 1952)
    Tűz–víz. Dráma 1 felvonásban. Ill. Reich Károly. (Színjátszók Könyvtára. 25–26. Bp., 1952)
    I. Gy. válogatott versei. (Bp., 1952)
    Föltámadott a tenger. Petőfi és Bem. Forgatókönyv. (Bp., 1952)
    Fáklyaláng. Dráma 2 felvonásban, utójátékkal. (Bp., 1953; bolgárul: Szófia, 1975)
    Tűvé-tevők. Parasztkomédia. Ill. Kass János. (Színjátszók Könyvtára. 40. Bp., 1953)

     

    Hetvenhét magyar népmese. Katona Imre és Rádics József válogatása alapján írta és szerk. I. Gy. Ill. Szántó Piroska. (1–2. kiad. Bp., 1953; 3. átd. kiad. 1956; Iskolai Könyvtár. 4. átd. kiad. 1958 és 1964; 5. átd. kiad. 1966; 6. kiad. 1972; 7. kiad. 1974; 8. kiad. 1977; 9. kiad. 1979; 10. kiad. 1983; 11. kiad. 1986; 12. kiad. 1991; 13. kiad. 1993; 14. kiad. 1997; 15. kiad. 2000; 16. kiad. 2001; 17. kiad. 2002; 18. kiad. 2004; 19. kiad. 2006; 20. kiad. 2007; 21. kiad. 2008; 22. kiad. 2010; 23. kiad. 2013; 24. kiad. 2014; 25. kiad. 2015; szlovák nyelven: Bratislava, 1959 és 1964; németül: Bp., 1984)

     

    A csodafurulyás juhász. Verses mesék és műfordítások. Ferenczy Béni rajzaival. (Bp., 1954)
    Kézfogások. Versek. (1–2. kiad. Bp., 1956)
    Dózsa György. Dráma 3 felvonásban. A fényképeket Gink Károly készítette. (Bp., 1956)
    Poèmes. Versek. Ford. Gara László. (Paris, 1956)
    Egy mondat a zsarnokságról. Röplap. Terjeszti a harcoló ifjúság. (Bp., 1956. nov. 10.)
    Két férfi. Regény. (Kincses Könyvtár. Bukarest, 1957)
    Három dráma: Ozorai példa. – Fáklyaláng. – Dózsa György. (Iskolai Könyvtár. Bp., 1957)
    Petőfi Sándor. Életrajzi tanulmány. Az utószót írta Czibor János. Ill. Würtz Ádám. (Kincses Könyvek. Bp., 1958)
    Fáklyaláng. Dráma 2 felvonásban, utójátékkal. (Diákkönyvtár. Bp., 1958)
    Új versek. (Bp., 1961)
    Ebéd a kastélyban. Egy életregény fejezetei. Regény. (Bp., 1962)
    Nem volt elég. Vál. versek. Ill. Borsos Miklós. (Bp., 1962)
    Másokért egyedül. Két dráma: A kegyenc. Dráma 3 felvonásban. Teleki László eszméi nyomán. – A különc. Dráma két részben. (Bp., 1963)
    Nyitott ajtó. Vál. versfordítások. (Bp., 1963)
    Petőfi Sándor. (Új, bővített kiad. Bp., 1963)
    Tűz vagyok. Petőfi Sándor élete. Az ifjúság számára átd. kiad. (Nagy emberek élete. Bp., 1964)
    Ingyen lakoma. Tanulmányok, vallomások. I–II. köt. (Bp., 1964)
    Dőlt vitorla. Versek. (Bp., 1965)
    Az aranyköles. Mesék. Ill. Rusz Lívia. (Mesetarisznya. Bukarest, 1965)
    Bolhabál. Zenés kópéjáték. –Tűvé-tevők. Parasztkomédia. (Bp., 1966)
    I. Gy. legszebb versei. Vál. Sütő András. (Bukarest, 1966)
    A költő felel. Vál. versek. Vál., szerk. Pomogáts Béla. Bibliofil kiad. Minikönyv. (Bp., 1966)
    A költő felel. Vál. versek. Vál., szerk. Bartócz Ilona. (Kozmosz Könyvek. Bp., 1966)
    Szíves kalauz. Úti jegyzetek. (Bp., 1966)
    Poharaim. Összegyűjtött versek. Ill. Borsos Miklós. (Bp., 1967)
    Az Éden elvesztése. Oratórium. Az utószót írta Kanyar József. (Somogyi Almanach. 8. Kaposvár, 1967 és Bp., 1968)
    Fekete–fehér. Versek. Borsos Miklós rajzaival. (Bp., 1968)
    Kháron ladikján, vagy Az öregedés tünetei. Esszéregény. Ill. Borsos Miklós. (1–2. kiad. Bp., 1969; Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 3. kiad. Bp., 1976; 4. kiad. 1996; cseh nyelven: Praha, 1972; franciául: Paris, 1973; szlovákul: Bratislava, 1975; németül: Eisenstadt, 1975; 2. német kiad. 1983; oroszul: Moszkva, 1978; svédül: Stockholm, 1979; norvégül: Oslo, 1979; finnül: Porvoo–Helsinki, 1979; hollandul: Amsterdam, 1980; lengyelül: Kraków, 1980; szerb nyelven: Beograd, 1988; lett nyelven: Riga, 1994)
    Világszerzés. Vál. versek. Vál. és a bevezetést írta Kántor Lajos. (Bukarest, 1969)
    Tiszták. Történelmi dráma és szövegváltozatok. (Műhely. Bp., 1971)
    Abbahagyott versek. Töredékek. Ill. Borsos Miklós. (Mikrokozmosz füzetek. Bp., 1971)
    Hajszálgyökerek. Esszék, útirajzok, interjúk, tanulmányok. A fotót Balla Demeter készítette. (Bp., 1971)
    Bál a pusztán. Komédia. A Bolhabál c. művének egy változata. – Bölcsek a fán. Tragédia tréfában elbeszélve. (Bp., 1972)
    Bál a pusztán. Bölcsek a fán. Színművek. (Bp., 1972)
    A háromágú tölgyfa tündére. A legszebb magyar népmesék. Vál., szerk. Kormos István. A meséket írta I. Gy. Ill. Breznay Lívia. (Bp., 1973; 2. kiad. 1980; 3. kiad. 1983)
    Minden lehet. Új versek. (Bp., 1973)
    Négy dráma: Fáklyaláng. – Kegyenc. – Tiszták. – Testvérek. (30 év. Bp., 1975)
    Anyanyelvünk. Esszék. (Gyorsuló Idő. 1–2. kiad. Bp., 1975)
    Hattyúdal ébreszt, vagy Lehet-e a népnek művészete? Esszé. (Gyorsuló Idő. Bp., 1976)
    Állomások hosszán. A szülőföld az illyési műben. Vál. versek. Vál., összeáll. Sipter Gézáné. Bibliofil kiad. (Szekszárd, 1977)
    Különös testamentum. I. Gy. száz új verse. Ill. Borsos Miklós. (Bp., 1977)
    Szellem és erőszak. Cikkek, tanulmányok. (Gyorsuló Idő. Bp., 1978; új kiad. 1988)
    Beatrice apródjai. Regény. (Bp., 1979)
    Amikor az óceán partjára jutottam. Vál. versek. Vál., szerk., az utószót írta Ferenczi László. (Bp., 1980)
    Szemelt szőlő. Vál. versek. Vál., szerk. Béládi Miklós. (Bp., 1980)
    Babits visszhangjaként. Versek. Bibliofil kiadvány. (Bp., 1981)
    Közügy. Versek. (Bp., 1981)
    Konok kikelet. Vál. versek. (Bp., 1981)
    Poesis hungarica. Vál. versek. Vál., szerk. Domokos Mátyás. Bibliofil kiadvány. (Békéscsaba, 1981)
    I. Gy. Babitshoz. Levelek, versek. Vál., szerk. Téglás János. Bibliofil kiadvány. Minikönyv. (Bp., 1982)
    Mert szemben ülsz velem. Vál. versek. Vál., szerk. Csoóri Sándor. (Bp., 1982)
    Sorsválasztók. Színmű. (Bp., 1982)
    Táviratok. Versek, verses prózák. (Bp., 1982)
    A Semmi közelít. Hátrahagyott versek. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta Domokos Mátyás. (Bp., 1983)
    A Szentlélek karavánja. Befejezetlen regény. (Bp., 1987)
    „Hű nevelőim, dunántúli dombok.“ I. Gy. versei. Vál., szerk., az utószót írta N. Horváth Béla. (Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola és a Tolna Megyei Tanács kiadványa. Szekszárd, 1990)
    I. Gy. legszebb versei. Vál., szerk. Borbély Sándor. (A magyar irodalom gyöngyszemei. Bp., 1994)
    Érzelmes hátrapillantás. I. Gy. kiadatlan versei és prózái. Szerk. Takács Mária, közreadta Illyés Mária. Ill. Szalay Lajos. (Tolnai bibliotéka. A Tolna megyei Illyés Gyula Könyvtár kiadványa. Szekszárd, 1994)
    29 poems – 29 vers. Kétnyelvű kiadvány. Ford., az utószót írta Tótfalusi István. (Bp., 1996)
    Kháron ladikján. Esszéregény. Az utószót írta Domokos Mátyás. (Millenniumi Könyvtár. Bp., 2001)
    Egy mondat a zsarnokságról. 1950. Irodalmi Újság. I. Gy. portréját Nagy László rajzolta. (Bp., 2001)
    A törzs szavai. Írások az anyanyelvről. Vál., szerk. Domokos Mátyás, az utószót írta Szathmári István. (Bp., 2002)
    Az író hűsége. Vál. tanulmányok. Vál., szerk. Domokos Mátyás. (Magyar Néző. Bp., 2002)
    Hűtlen jövő. Vál. versek. Vál. Vasy Géza. (Bp., 2002)

     

    ford.: Dabit, Eugène: Szálloda a külvárosban. Regény. Ford. (Külföldi regényírók. 56. Bp., 1935)
    Montherlant, Henri de: Agglegények. Regény. Ford. I. Gy. Az előszót írta Illés Endre. (Külföldi regényírók. 80. Bp., 1938)
    Giono, Jean: Zeng a világ. Regény. Ford., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1939)
    Molière: Don Juan. Ford. (Kétnyelvű remekművek. 6. Bp., 1940?)
    Duhamel, Georges: A napló. Regény. Ford. (Külföldi regényírók. Bp., 1940)
    Giono, Jean: Pán hangot próbál. Regény. Ford. (Bp., 1940)
    Giono, Jean: Valaki a hegyekből. Regény. Ford. (Világsikerek. Bp., 1940)
    Giono, Jean: Örömmel élni. Regény. Ford. (Világsikerek. Bp., 1941)
    Giono, Jean: Sarjú. Regény. Ford. (Világsikerek. Bp., 1943)
    Szolovjov, Leonyid: A csendháborító. Ford. Gutkina, Jekatyerinával. (Világsikerek. Bp., 1943; Szovjet Színpad. 3. 2. kiad. A Magyar–Szovjet Társaság kiadványa. Bp., 1945)
    Molière: A fösvény. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. és a bevezetést írta. (Új Könyvtár. 32. Bp., 1948)
    Beaumarchais: Figaro házassága. Vígjáték. Ford. (Bp., 1950)
    Molière: Dandin György, avagy A megcsúfolt férj. Ford., a bevezetést írta I. Gy., utószó: Cserés Miklós. Ill. Szinte Gábor. (Népszerű Drámák. 17. Bp., 1953; 2. kiad. 1955)
    Montherlant, Henri de: Agglegények. Regény. Ford. I. Gy. Az utószót írta Illés Endre. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1954)
    García Lorca, Federico: Vérnász. Tragédia. Ford. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Bp., 1957)
    De Coster, Charles: Thyl Eulenspiegel. Történelmi regény. Romain Rolland előszavával. Ford. Szabó Lőrinccel, az előszót írta Lengyel Balázs. Ill. Győry Miklós. (Bp., 1957; 2. kiad. 1962)
    Dabit, Eugène: Külvárosi szálloda. Regény. Ford., az utószót írta. (Bp., 1958)
    Beaumarchais: Figaro házassága. Vígjáték. Ford., az utószót írta. (Világirodalmi Kiskönyvtár. Bp., 1959)
    Molière: A fösvény. Vígjáték 5 felvonásban. (Diákkönyvtár. Bp., 1959; utánnyomások: 1962 és 1964)

     

    szerk.: Mai orosz dekameron. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Mai külföldi dekameron. Bp., 1936)
    Magyar parasztmesék. Kiadta Ortutay Gyulával. Buday György rajzaival. (Bp., 1936)
    Idegen költők antológiája. Ford. Kosztolányi Dezső. Sajtó alá rend. és a bevezetést írta I. Gy. (Bp., 1937)
    Babits Mihály hátrahagyott versei. Sajtó alá rend. (Bp., 1941)
    Babits-emlékkönyv. Negyven fényképmásolattal. Szerk. I. Gy. A bibliográfiát összeáll. Sárkány Oszkár. (Bp., 1941)
    A francia irodalom kincsesháza. Szerk. (Az európai irodalom kincsesháza. 2. Bp., 1942)
    Új magyar dekameron. I–II. köt. Szerk. (Bp., 1942)
    Sárközi György összes verse és műfordítása. Szerk., a bevezetést írt. (Bp., 1947)
    Fazekas Mihály összes verse. I. Gy. bevezető tanulmányával. (Bp., 1948)
    Racine összes drámai művei. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1949)
    Fazekas Mihály: Lúdas Matyi. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Szépirodalmi Kiskönyvtár. 7. Bp., 1950)
    Victor Hugo válogatott versei. Szerk. Köpeczi Béla, a bevezető tanulmányt írta I. Gy. (Bp., 1953)
    Sárközi György válogatott versei. Vál., szerk. (Bp., 1954)
    Szabó Lőrinc válogatott versei. 1922–1956. Vál., szerk., a bevezetést írta. (1–2. kiad. Bp., 1956)
    Babits Mihály válogatott versei. Vál., szerk. I. Gy. Sajtó alá rend. Belia György. (A magyar költészet gyöngyszemei. Bp., 1957)
    Barta Sándor: Ki vagy? Vál. versek. Vál., sajtó alá rend. Vászoly Erik, a bevezetést írta I. Gy. (Bp., 1962).

     

    F. színművei: Lélekbúvár. Komédia. (Bem.: Magyar Színház, 1948. nov. 13.)
    Ozorai példa. (Bem.: Budapesti Nemzeti Színház, 1952. máj. 22.)
    Fáklyaláng. (Bem.: budapesti Katona József Színház, 1952)
    Tűvé-tevők. (Bem.: budapesti Katona József Színház, 1953. máj. 22.)
    Bolhabál. Zenés játék. Zeneszerző: Lendvai Kamilló. (Bem.: Állami Déryné Színház, 1965. dec. 10.)
    Kegyenc. (Bem.: budapesti Madách Színház, 1968. ápr. 26.)
    Dózsa György. (Bem.: kecskeméti Katona József Színház, 1968. okt. 4.)
    Az Éden elvesztése. Oratórium. (Bem.: budapesti Irodalmi Színpad, 1969. okt. 16.)
    Tiszták. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1969. dec. 19.)
    Malom a Séden. (Bem.: veszprémi Petőfi Színház, 1970. febr. 20.)
    Bölcsek a fán. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1971. márc. 18.)
    Bál a pusztán. (Bem.: budapesti Thália Színház, 1972. jan. 28.)
    A különc. (Bem.: veszprémi Petőfi Színház, 1972. febr. 11.)
    Testvérek. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1972. szept. 29.)
    Az ünnepelt. (Bem.: veszprémi Petőfi Színház, 1973. márc. 30.)
    Dupla vagy semmi, azaz két életet vagy egyet se. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1974. okt. 5.)
    Orfeusz a felvilágban. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1975. okt. 10.)
    Dániel az övéi közt, avagy a mi erős várunk. Eredendő magyar komédia. (Bem.: Gyulai Várszínház, 1976 és Budapesti Nemzeti Színház, 1979. okt. 19.)
    Csak az igazat. Két egyfelvonásos monodráma. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház, 1977)
    Homokzsák, avagy nevetni könnyebb. Vígjáték. (Bem.: Gyulai Várszínház, 1979. júl. 21. és Pécsi Nemzeti Színház, 1979. dec. 7.)
    Sorsválasztók. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1981. febr. 14. és budapesti Madách Színház, 1981. szept. 25). 

    Irodalom

    Irod.: Németh László: Nehéz föld. (Nyugat, 1929 és N. L.: Készülődés. Bp., 1941)
    Babits Mihály: Puszták népe. (Nyugat, 1936 és B. M.: Könyvről könyvre. Bp., 1937)
    Ortutay Gyula: I. Gy. példája. (Apollo, 1937)
    Szegedi Gergely: I. Gy. költészete és vallásgyalázónak mondott verse. (Katolikus Szemle, 1938)
    Bata Imre: Három vázlat I. Gy.-ról. (B. I.: Ívelő pályák. Bp., 1964)
    Illés Jenő: A közösségi-nemzeti tudat ébresztői. (I. J.: Mai dráma – mai dramaturgia. Bp., 1964)
    Gara László: Az ismeretlen Illyés. (Washington, 1965)
    Cs. Szabó László: Hunok Nyugaton. (München, 1968 és Bp., 1994)
    Németh László: I. Gy.: Nehéz föld. – I. Gy.: Sarjurendek. – I. Gy.: Ifjúság. (N. L.: Két nemzedék. Bp., 1970)
    Rónay György: I. Gy.: Új versek. Ebéd a kastélyban. (R. Gy.: Olvasás közben. Bp., 1971)
    I. Gy. Tanulmányok a költőről. (Bp., 1972)
    Kiss Ferenc: A „Dőlt vitorla” költője. (K. F.: Művek közelről. Bp., 1972)
    Pándi Pál: I. Gy.: Fáklyaláng, Malom a Séden, Kegyenc, Bolhabál, Tiszták. I. Gy. drámái. (P. P.: Kritikus ponton. Bp., 1972)
    Béládi Miklós: Az avantgarde áramában. – A költő felel. – A múltteremtő. (B. M.: Érintkezési pontok. Bp., 1974)
    Kenyeres Zoltán: I. Gy. irodalomszemlélete. (K. Z.: Gondolkodó irodalom. Bp., 1974)
    Fodor Ilona: Szembesítés. I. Gy. útja Párizsig. (Bp., 1975)
    Déry Tibor: Illyésről. (D. T.: Botladozás. Bp., 1978)
    Tüskés Tibor: Illyés lírája a hatvanas években. – Illyés színháza. (T. T.: Mérték és mű. Bp., 1980)
    Pomogáts Béla: Valóság és költői tudatosság. I. Gy. népi nézetben. (P. B.: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. Bp., 1981)
    Czine Mihály: I. Gy.: Kézfogások. – Ebéd a kastélyban. – I. Gy. köszöntése. (Cz. M.: Nép és irodalom. I. Bp., 1981)
    Lackó Miklós: A megrendítő rögeszme. (L. M.: Szerep és mű. Bp., 1981)
    Hargitai Anikó–Miszlai Sarolta: Szülőföld vonzásában. (Szekszárd, 1982)
    Fekete Gyula: A 80 éves I. Gy. köszöntése. (Szeged, 1982)
    Izsák József: I. Gy. költői világképe. 1920–1950. (Bp., 1982)
    „Bátrabb igazságokért.” A 80 éves I. Gy. életművéről tartott tudományos ülésszak előadásai. (Bp., 1982)
    Domokos Mátyás: A pályatárs szemével. (Bp., 1982)
    I. Gy. élete képekben. Szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1982)
    Szegedy-Maszák Mihály: Többértelműség a Puszták népében. (Alföld, 1982)
    Tüskés Tibor: I. Gy. vallomásai és alkotásai tükrében. (Arcok és vallomások. Bp., 1983)
    Illyés és a Puszták népe. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1983)
    Béládi Miklós: A Magyar Csillag. Korfordulók és a költészet válaszai. (B. M.: Válaszutak. Bp., 1983)
    I. Gy. emlékkönyv. Vál., szerk. Illyés Gyuláné. (Bp., 1984)
    In memoriam I. Gy. Szerk. Vadas Ferenc. (Szekszárd, 1985)
    Balogh József: Hírünk a világban. (Bp., 1985)
    Benedek András: A hűség jegyében. (B. A.: Színházi műhelytitkok. Bp., 1985)
    Izsák József: I. Gy. költői világképe. 1950–1983. (Bp., 1986)
    A költő felel. Beszélgetések I. Gy.-val. Sajtó alá rend., szerk., a bevezető tanulmányt írta Földes Anna. (Bp., 1986)
    Béládi Miklós: I. Gy. prózájáról. Világosság legyen a szavakban, gondolatokban. (B. M.: Értékváltozások. Bp., 1986)
    Görömbei András: Ebéd és ítélet. I. Gy. különös testamentumai. (G. A.: „Ki viszi át…?” Tanulmányok. Bp., 1986)
    Béládi Miklós: I. Gy. Kismonográfia. (Az én világom. Bp., 1987)
    Vadas Ferenc: I. Gy. első iskolája. (A Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum kiadványa. Szekszárd, 1987)
    Csányi László: A Lét és a Rend összhangja. (Cs. L.: Égtájak utassal. Szekszárd, 1987)
    Kulcsár Szabó Ernő: Az epikai tárgyiasság új alakzata: Puszták népe. – Történelmi érzelmek iskolája: Beatrice apródjai. (K. Sz. E.: Műalkotás – szöveg – hatás. Bp., 1987)
    Németh G. Béla: Erkölcsi autonómia – művészi autonómia. (N. G. B.: Hosszmetszetek és keresztmetszetek. Bp., 1987)
    Tamás Attila: I. Gy. Kismonográfia. (Kortársaink. Bp., 1989)
    Bodosi György: I. Gy. Tihanyban. (Pannónia Könyvek. Pécs, 1990)
    Illyéstől Illyésről. Összeáll. Pásztor Bertalan. (Bp., 1990)
    Tüskés Tibor: Titokkereső. (Bp., 1991)
    I. Gy. 90. Emlékkönyv a költő születésének 90. évfordulójára. Szerk. Szántó Tibor. (A Magyar Bibliofil Társaság kiadványa. Bp.–Debrecen, 1992)
    Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig. I. Gy. a pannon ég alatt. 1902–1928. (A Wosinszky Mór Megyei Múzeum Kiadványa. Szekszárd, 1992)
    „Költő, felelj!” Tanulmányok I. Gy.-ról. Szerk. Tasi József. (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 1993)
    Németh G. Béla: A fölkészülés folyóirata, a Magyar Csillag. A szerkesztő Illyés. (N. G. B.: Kérdések és kétségek. Bp., 1995)
    Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. I. (Bp., 1994)
    Móser Zoltán: Puszták – népek. (Szekszárd, 1996)
    A költőszerep lehetőségei Közép-Európában. Tanulmányok I. Gy.-ról. Szerk. N. Horváth Béla. (Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kiadványa. Szekszárd, 1997)
    Vasy Géza: I. Gy. évszázada. Tanulmányok. (Miskolc, 1998)
    Domokos Mátyás: Adósságlevél. Esszék, tanulmányok I. Gy.-ról. (Bp., 1998)
    I. Gy. és Gál István levelezése. 1930–1982. Sajtó alá rend., előszó, jegyz. Gál Ágnes és Gál Julianna. (Bp., 1998)
    N. Horváth Béla: A beszédmód megújításának kísérletei. I. Gy. költészete a hetvenes években. (Irodalomtörténet, 1999)
    Alföldy Jenő: Egy érdekes Illyés-versről. (Kortárs, 2000)
    Huszár Julianna: Művek párbeszéde. (Új Dunatáj, 2000)
    Czeizel Endre: Aki költő akar lenni, pokolra kell annak menni? Magyar költőgéniuszok testi és lelki betegségei. (Bp., 2001)
    Nem menekülhetsz. In memoriam I. Gy. Vál., szerk., összeáll. Domokos Mátyás. (Bp., 2002)
    I. Gy. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Vasy Géza. (Kossuth-díjas írók. Életmű-válogatás. 4. Pécs, 2002)
    Tüskés Tibor: I. Gy. pályaképe. (Pécs, 2002)
    Vadas Ferenc: I. Gy. diákkori rajzai és versei. (Szekszárd, 2002)
    Vasy Géza: I. Gy. Kismonográfia. (Élet–Kép. Bp., 2002)
    100 éve született I. Gy. Összeállítás I. Gy. tiszteletére. (Árgus, 2002)
    Csak az igazat. Tanulmányok I. Gy. születésének centenáriumán. Vál., szerk. Görömbei András. (Bp., 2003)
    Alföldy Jenő: Halandó kézzel, halhatatlanul. Elemzések és tanulmányok I. Gy. verseiről. Az előszót írta Csoóri Sándor. (Bp., 2003)
    Mórocz Zsolt: Lépések Illyés felé. Az önteremtés alkalmai. (Hitel, 2003)
    Vasy Géza: 1947. január. Fordulat I. Gy. bolsevik megítélésében. (Értés, megértés. Kenyeres Zoltán-emlékkönyv. Szerk. Szabó B. István. Bp., 2004)
    Vasy Géza: I. Gy. és az 1958-as pártállásfoglalás. („De mi a népiesség…“ Tudományos tanácskozás. Budapest, 2004. nov. 18–19. Szerk. Sallai Éva. Bp., 2005 és Hitel, 2005)
    Vasy Géza: I. Gy. Móricz-képe. Kapcsolattörténet és irodalomszemlélet. (Kortárs, 2005)
    Vasy Géza: I. Gy. a Kádár-kor első felében. (Tiszatáj, 2006)
    Vasy Géza: I. Gy. és az ő „megbocsáthatatlan bűnei.“ (Kortárs, 2007)
    Az 1956-os forradalom egyik szellemi előkészítője. (Közép-Európa jegyében. Írószövetségek a demokráciáért és a nemzeti függetlenségért. Szerk. Kiss Gy. Csaba és Pápay György. Bp., 2011). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (675), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu