Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Csontváry Kosztka Tivadar
    Csontváry
    Csontváry 2.
    Hugonnai Vilma, az első orvosnő
    Süsü, a híres egyfejű

    Kerpel-Fronius Ödön

    orvos, gyermekgyógyász, neonatológus

    Kerpel Ödön 


    Született: 1906. január 14. Versec, Temes vármegye
    Meghalt: 1984. április 22. Nyugat-Berlin

    Család

    Régi evangélikus, anyai ágon erdélyi szász családból származott. Nagyapja: Kerpel Edmund. Sz: Kerpel Sigmund (= Kerpel Zsigmond) jogász, ügyvéd, Versec város főügyésze, Fronius Valentina. F: 1. 1932–1971: Zoffmann Sára (†1971). Özvegy. Fia: Kerpel-Fronius Sándor (1940–) orvos, farmakológus. 2. 1973–1984: zagorjai és zichi Rubido-Zichy Johanna (1922–2003). 

    Iskola

    Középiskolai tanulmányait Versecen végezte (1923-ban éretts.), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1929); közben rövidebb ideig a bécsi, a müncheni és a párizsi tudományegyetemen tanult, majd Rockefeller-ösztöndíjjal a Harvard Egyetem Gyermekklinikáján folytatott kutatásokat (1933–1934), gyermekgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1936), a csecsemő élettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1945).

    Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1970. febr. 4.). 

    Életút

    A Pázmány Péter Tudományegyetem Élettani Intézetének gyakornoka (1928–1930), a Gyermekgyógyászati Klinika gyakornoka, egy. tanársegéde (1930–1945), egy. adjunktusa és magántanára (1945–1946). A Pécsi Tudományegyetemen a gyermekgyógyászat ny. r. tanára és a Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója (1946. máj. 20.–1951), az átszervezés után a POTE Gyermekgyógyászati Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1951–1967), a BOTE, ill. a SOTE II. sz. Gyermekklinika tanszékvezető egy. tanára és a Klinika igazgatója (1967–1976), egyúttal az Országos Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Intézet igazgatója (1970–1976). 



    A gyermek- és csecsemőkori só-vízháztartás vizsgálatával, a csecsemőkori sorvadás és toxikózis, ill. a gyermek-, csecsemő- és újszülöttkori vesebetegségek élet- és kórtanával foglalkozott. Elsőként választotta külön a dehidratáció sóvesztéses és szomjazásos formáját. A csecsemőkori sorvadás és toxikózis patomechanizmusában tisztázta a vér besűrűsödésének, s a vércukorszintesésnek az állapot súlyosbodásában és a halálozásban játszott szerepét. Nemzetközileg is alapvetőek a vesének a só- és vízforgalomban, ill. a sav–bázis-egyensúly fenntartásában betöltött szerepére vonatkozó kutatásai. Szülei tiszteletére vette fel a Kerpel-Fronius összetett családnevet. Német nyelvű publikációi Edmund Kerpel-Fronius néven jelentek meg. 

    Emlékezet

    Gyermekkorát Versecen, a Herczeg Ferenc által többször megemlített Várhegy alján töltötte, a többnyire németajkú kisvárosban négy gimnáziumi osztály magyar, hármat német iskolában végzett, szerbül éretts., de ifjúkorában a kötelező latin mellett még megtanult angolul és franciául is. Tevékenysége Budapesthez és Pécshez kötődik, Nyugat-Berlinben hunyt el, a budapesti Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

     

    A csecsemőkori sorvadás betegség kutatásában elért nemzetközi eredményei miatt, Semmelweis nyomán, többen „a csecsemők megmentőjének” tartották. Születésének századik évfordulóján ünnepi tudományos ülést rendeztek tiszteletére (az MTA Székház Nagytermében, 2006. márc. 21-én). Emlékére a Magyar Gyermekorvosok Társasága Kerpel-Fronius Ödön-emlékérmet alapított (kétévente adják át, először 2000-ben került sor). A díj átvétele után, a díjazott Kerpel-Fronius Ödön-emlékelőadás keretében ismerteti tudományos eredményeit. A Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön-díjat alapított fiatal gyermekorvosok támogatására, továbbá nevét vette fel a Semmelweis Egyetem Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programja is (2007-től). Emlékét őrzi a pécsi Baranya Megyei Kerpel-Fronius Ödön Gyermekkórház és Egészségügyi Központ (1993-tól). 

    Elismertség

    A hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémia (1962), az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia tagja (t.: 1972).

     

    Az Angol (t.: 1957), a Párizsi (l.: 1958), a Portugál (t.: 1960), a Lengyel (t.: 1962), a Svéd (t.: 1962), az Amerikai (t.: 1962), a Bolgár (t.: 1963), a Svájci (l.: 1965), a Finn (t.: 1965), a Német (t.: 1967), az Olasz (t.: 1967), az Osztrák Gyermekgyógyász Társaság tagja (t.: 1972). Az Európai Pediátriai Társaság (t.: 1959), a csehszlovák Purkyne Társaság (1962), az Angol Neonatológiai Társaság tagja (t.: 1965). 

    Elismerés

    A Magyar Népköztársaság Érdemrendje (1950), Munka Érdemrend (arany, 1966), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981).

     

    Az NDK Érdemérme (1969). 

     

    A Rostocki Tudományegyetem t. doktora (1969). 

     

    Kossuth-díj (1951), Schöpf-Merei Ágost-emlékérem (1960), ifj. Jancsó Miklós-emlékérem (1970), Semmelweis-emlékérem (1975). 

    Főbb művei

    F. m.: Grippés csecsemők osmotikus viszonyai. (Orvosképzés, 1932)
    Az uraemiáról. Csapó Józseffel. (Orvosi Hetilap, 1933)
    Salzmangelzustände und chloroprive Azotämie. (Ergebnisse der Medizin und Kinderheilkunde, 1936)
    A diabeteses sóhiány eredetéről. (Orvosképzés, 1938)
    A só- és vízforgalom zavara. (A Magyar Belorvosok Egyesülete Nagygyűlésének előadásai, 1939)
    Hypochloraemia és extrarenalis azotaemia. (Orvosképzés, 1940)
    Az exsiccatios állapotok kezelése. (Orvosi Hetilap, 1940. 2.)
    Újszülöttek lázának okai és jelentősége. Kamocsay Dezsővel. (Orvosi Hetilap, 1940. 19.)
    Az újszülöttek elhúzódó fejlődéséről. – Szénhydrat-anyagcsere a különböző módon létrehozott kísérleti exiccosisokban. Fekete Antallal. (Orvosképzés, 1941)
    A méregtelenítés élettani és kóros viszonyok között. A toxikus tünetcsoport kórélettana. (Orvostudományi Közlemények, 1942)
    Die pathologische Physiologie toxischer Zustände im Säuglingsalter. (Ergebnisse der Inneren Medizin und Kinderheilkunde, 1942)
    Kétoldali karbénulás esete újszülöttben. – Vérzések az újszülöttkorban. (Gyógyászat, 1944)
    A háború- és ostromokozta nélkülözések és túlerőltetések hatása a gyermekbetegségekre. (Orvosok Lapja, 1945)
    Die Durstexsikkose. (Paediatria Danubiana, 1947)
    A vízhiány szerepe a csecsemőkori toxicus anyagcserezavar pathogenesisében. (Orvosok Lapja, 1947)
    A vese szerepe a testnedvek osmo- és volumregulatiójában. Kelemen Ilonával és Vönöczky Józseffel. (Magyar Belorvosi Archivum, 1948)
    Seasonal Variations in the Incidence of Thrombopoenic Purpura in Children. Varga Ferenccel. (Paediatria Danubiana, 1948)
    A capillarisok törékenységének szerepe a vérzési hajlam évszaki változásában. Kátai-Pál Etellel és Varga Ferenccel. (Orvosi Hetilap, 1948. 19.)
    A sorvadt csecsemő vérkeringése. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1948. nov. 29.; részben megjelent, Varga Ferenc társszerzővel: Orvosi Hetilap, 1949. 5.)
    Gyermekgyógyászat. 1. K-F. Ö. előadásai nyomán írta Vönöczky József. (A MEFESZ kiadványa. Pécs, 1949)
    A sorvadt csecsemő extracellularis víztere. Kovách Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1949. 1.)
    Az atrophiás csecsemő testfelépítésének sajátosságai. Frank Kálmánnal. (Orvosi Hetilap, 1949. 5.)
    A keringési zavar keletkezése és jelentősége a csecsemőkori toxicosisban. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1950)
    A gyermekkori acut diffus glomerulonephritis megelőzése. Horváth Mihállyal és Kovách Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1951. 47.)
    A veseműködés és -keringés kapcsolatai exsiccosisban és sorvadásban. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1952. 32.)
    A csecsemőkori sorvadás. Monográfia. Varga Ferenccel. (Bp., 1953)
    Csecsemő- és gyermekgyógyászat. Egy. jegyz. (Bp., 1953)
    A csecsemőkori decompositio pathogenesise. Varga Ferenccel. (Orvosi Hetilap, 1953. 2.)
    The Relationship between Circulation and Kidney Function in Infantile Dehydration and Malnutrition. Többekkel. (Acta Medica, 1954)
    Les déshydrations infantiles. (Actualités de Biologie. II. köt. Paris, 1955)
    Enteral Adsorption in Experimental Anhydraemia and Hypothermia. Többekkel. (Acta Physiologica, 1955)
    A testnedvek tonicitásváltozásának jelentősége csecsemők hasmenéses exsiccosisában. Vönöczky Józseffel. (Orvosi Hetilap, 1957. 42.)
    Csecsemő- és gyermekgyógyászat. Gyermekklinikai előadások jegyzete. Egy. jegyz. (Pécs, 1958)
    Embryopathiák. (Orvosi Hetilap, 1958. 48.)
    A klinikai és humoralis elváltozások kapcsolatai exsiccatios toxicosisban. Orvosi Hetilap, 1959. 10.)
    Pathologie und Klinik des Salz- und Wasserhaushaltes. Monográfia. (Bp., 1959; oroszul: 1964)
    Rüchwirkung primärer Änderungen nur einer physiologischen Konstante der Flüssigkeitshomeostase auf die übrigen Konstanten. Többekkel. (Acta Medica, 1960)
    A csecsemőkori folyadékháztartás labilitásának okai. (Orvosi Hetilap, 1960. 34.)
    A káliumhiány jelentősége a klinikai gyakorlatban. (Orvosképzés, 1961)
    Comparative Study of Somatic Stability in Severe Malnutrition and Prematurity. Többekkel. (Acta Paediatrica, 1961)
    Elektrolyt-veszteséghez csatlakozó nephropathiák. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1961. 21.)
    Pathologische Physiologie des wachsenden Organismus. (Lehrbuch der Pathologischen Physiologie. Jena, 1961; 2. kiad. 1964)
    Gyermekgyógyászati jegyzet. (Pécs, 1961; utánnyomások: 1961–1969)
    Paedatric Aspects of Renal Diseases. (Acta Medica, 1963)
    A vízelosztás összehasonlító vizsgálata különböző fejlettségű újszülött állatok szív- és vázizomzatában. Magyarka Borbálával és Nagy Lászlóval. (Gyermekgyógyászat, 1964)
    A csecsemőkori „táplálkozási zavarok” fogalmának átalakulása az utóbbi évtizedekben. (Orvosi Hetilap, 1965. 36.)
    Csecsemőkori tömegbetegségek aktuális kérdései. (A POTE Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak előadásai. Pécs, 1966)
    A respiratiós compensatio hatásossága koraszülöttek metabolicus acidosisában. Heim Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1966. 13.)
    Lactose-malabsorptio a sorvadás különböző formáiban. Fekete Miklóssal és Jáni Lajossal. (Orvosi Hetilap, 1966. 35.)
    Renalis eredetű káliumhiányos állapotok. Csordás Jenővel. (Orvosi Hetilap, 1967. 41.)
    A gyermekkori veseelégtelenség. (Orvosi Hetilap, 1968. 31.)
    Gyermekgyógyászat. Egy. tankönyv. (Bp., 1969; 2. kiad. 1971; 3. átd. kiad. 1977; oroszul: 1975; 2. orosz nyelvű kiad. 1977; 3. orosz nyelvű kiad. 1981; 4. orosz nyelvű kiad. 1983)
    Sorvadtak hypoglykaemiája. Akadémia székfoglaló is. (Elhangzott: 1970. máj. 5.; megjelent: MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1971)
    Az acidosis jelentősége a neonatológiában. (Orvosi Hetilap, 1971. 47.)
    A foetus és az újszülött víz- és elektrolyt-háztartása. (Gyermekgyógyászat, 1972)
    Növekedési hormon és insulin vizsgálatok idegrendszeri betegségek okozta sorvadásban. Gács Gáborral és Hervei Saroltával. (Orvosi Hetilap, 1973. 45.)
    A koraszülöttség jelentősége népesedésünk szempontjából. (MTA Biológiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1974)
    A hypophysis szerepe a sorvadás kórélettanában. Gács Gáborral és Hervei Saroltával. (Orvosi Hetilap, 1974. 16.)
    Electrolyte Equilibrium in Normal and Pathological Conditions of Gastrointestinal Tract. (Progress in Food and Nutrition Science. I. köt. Oxford, 1975)
    A prognózist befolyásoló tényezők és a közvetlen halálokok sorvadásban. (Gyermekgyógyászat, 1975)
    Perinatal Medicine. I–II. köt. Monográfia és egy. tankönyv is. Szerk. Rosta Jánossal és Véghelyi Péterrel. (Bp., 1978)
    Korányi Sándor és a functionalis szemlélet a klinikai orvostudományban. (Orvosi Hetilap, 1978. 29.)
    The Pathophysiology of Infantile Malnutrition. Protein Energy Malnutrition and Failure to Thrive. Monográfia. (Bp., 1983)
    Az újszülött. I–III. köt. Monográfia. Véghelyi Péterrel. (Bp., 1986). 

    Irodalom

    Irod.: Orvosi lexikon. I–IV. köt. Főszerk. Hollán Zsuzsa. (Bp., 1967–1973)
    Kapus Gyula: K.-F. Ö.: Gyermekgyógyászat. (Magyar Tudomány, 1970)
    Hajduska István: A csöpp ember föltámad. Beszélgetés K.-F. Ö. akadémikussal, a gyermekgyógyászati kutatás feladatairól. (Magyar Nemzet, 1972. febr. 18.)
    Biológiai lexikon. I–IV. köt. Főszerk. Straub F. Brunó. (Bp., 1975)
    Schuler Dezső: K-F. Ö. professzor 75 éves. (Orvosi Hetilap, 1981. 2.)
    Mestyán Gyula: K-F. Ö. (Magyar Pediáter, 1984)
    Schuler Dezső: K.-F. Ö. (Gyermekgyógyászat, 1984 és Magyar Tudomány, 1984)
    Schuler Dezső: K.-F. Ö. (Orvosi Hetilap, 1984. 28.)
    K.-F. Ö. (Hallama Erzsébet: „Fele játék, fele gyötrelem.” Tudósportrék. 2. kiad. Pécs, 1986)
    Cholnoky Péter: Visszaemlékezés K.-F. Ö.-re. (Gyermekgyógyászat, 1993)
    Méhes Károly: K.-F. Ö., a gyermekbetegségek kutatója. (História, 1999)
    Méhes Károly: K.-F. Ö. Kismonográfia. (Bp., 1998)
    Schuler Dezső: Megemlékezés K.-F. Ö. professzorról, halálának 20. évfordulóján. (Gyermekgyógyászat, 2004)
    K.-F. Ö.-díj. (Gyermekgyógyászat, 2005)
    Fekete György: Ünnepi megemlékezés K.-F. Ö. professzor születésének 100. évfordulóján. (Gyermekgyógyászat, 2006)
    Szluka Beáta: K.-F. Ö.-tehetséggondozó program a Semmelweis Egyetemen. (Magyar Tudomány, 2008)
    Tóth Emil elfelejtett és ellesett gondolatok a nagy tudós, K.-F. Ö. életéből. (Gyermekgyógyászat, 2009 és Védőnő [folyóirat], 2009)
    Langer Róbert–Szabó Attila–Szluka Beáta: A K.-F. Ö.-tehetséggondozó program a Semmelweis Egyetemen. (Educatio, 2009)
    Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. I–II. köt. (Pécs, 2010)
    K.-F. Ö.-emlékérem. (Diabetologica Hungarica, 2010)
    Cholnoky Péter: K.-F. Ö.-előadás. (Gyermekgyógyászat, 2010)
    Veres Gábor: K.-F. Ö. és Kati néni. (Gyermekgyógyászat, 2014). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu