Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Bálint Ágnes
    Bányai Elemér
    Az első névportré
    Keleti Ágnes, a mozdulatok művésze
    Ruttkai Éva

    Madách Imre, alsósztregovai és kiskelecsényi

    költő, író, jogász


    Született: 1823. január 20. Alsósztregova, Nógrád vármegye
    Meghalt: 1864. október 5. Alsósztregova, Nógrád vármegye
    Temetés: 1865. október 7. Alsósztregova
    Temetési hely: családi kripta

    Család

    Dédszülei: Madách János (1650–1768) földbirtokos, jogász, versíró, de Fabrice Eufrozina. Nagyszülei: Madách Sándor (1757–1814. dec. 15. Pest) jogász, a Martinovics-per tizenhat jakobinus vádlottjának védője, majd Nógrád vármegye főügyésze, Rusz Anna (†1815. márc. 29. Pest); kesseleökeői Majthényi Jónás, Zoltán Eszter (†1797). Nagyapja testvére: Majthényi Károly, az ő unokája: Majthényi Flóra (1837–1915) költőnő. Sz: Madách Imre, id. (1781. szept. 18. Alsósztregova–1834. jan. 3. Alsósztregova) cs. és kir. kamarás, Majthényi Anna (1789. okt. 18. Mezőnyárád–1885. máj. 22. Csesztve). Hét testvére született, közülük négy élte meg a felnőttkort: baráthi Huszár Józsefné, majd Balogh Károlyné Madách Mária (1813–1849); baráthi Huszár Sándorné Madách Anna (1818–1866); Madách Károly (1826–1888) és Madách Pál (1827–1849) költő, jogász. Madách Anna férje és Madách Mária korán elhunyt első férje unokatestvérek voltak. Madách Mária fia, ifj. Balogh Károly író, jogász, aki feleségül vette gyarmathi Bérczy Margitot, Bérczy Károly (1821–1867) író, újságíró, szerkesztő leányát. Bérczy elsők között ismerte fel Madách Imre jelentőségét, utóbb ő mondta el a nagybeteg Madách helyette az író akadémiai székfoglalóját. A család távolabbi rokonai közé tartozott még Madách Gáspár (1590 k.–1641) költő. Az evangélikus Madách családból Madách Sándor tért át a katolikus hitre.

     

    F: 1845. júl. 20-tól ippi és keserűi Fráter Erzsébet (1827. júl. 20. Csécse †1875. nov. 17. Nagyvárad), Fráter József és sarudi Batik Lúcia leánya. Fia: Madách Aladár (1848. jan. 1. Csesztve †1908. júl. 26. Alsósztregova) író, költő, a magyarországi spiritiszta mozgalom úttörője; leánya: Ruttkay Györgyné, majd Fabriczy Pálné Madách Jolán (1851. jún. 7. Csesztve) és Madách Anna Borbála (= Arinkó; 1853. ápr. 2. †1914. nov. 7. Budapest).

    Iskola

    Gyermekkorát Alsósztregován, családi kastélyában töltötte, iskoláit magánúton végezte (tanítóik: Kovács József, Oszterman Ernő). Már hétévesen elvégezte az elemi iskola tananyagát (1831-ben, azaz nyolcévesen, a hatosztályos gimnázium első osztályából is sikeresen vizsgázott.) A váci piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait (továbbra is magánúton, 1837-ben végzett).

     

    A pesti tudományegyetemen bölcsészetet (1837–1838), jogot hallgatott (1838–1840), végbizonyítványt (1841), ügyvédi oklevelet szerzett (1842). Tanulmányai befejezése után Balassagyarmaton joggyakornok (Sréter János, majd Fráter Pál alispán mellett, 1842–1843). Madách Imre pályafutása valóságos csodagyerekként kezdődött: ötévesen már magyarul és franciául írt és olvasott, utóbb, az otthon használt magyar és a párhuzamosan megtanult francia nyelv mellett, kiválóan beszélt németül és szlovákul, később angolul és olaszul, valamint tanulmányai idején a latin és az ógörög nyelvet is elsajátította. Még nem volt tizenötéves, amikor megkezdte egyetemi tanulmányait, tizenkilencévesen pedig már ügyvédi oklevelét is megszerezte. Az MTA tagja (l.: 1863. jan. 13.). 

    Életút

    Ügyvédi oklevele megszerzése után Csesztvére költözött: Nógrád vármegye tb. aljegyzője (1842. jan. 16.–1843. aug. 22.), lemondása után tb. táblabíróvá nevezték ki (1844. jan. 8-án). Nógrád vármegye élelmezési főbiztosa (1846. júl. 15.–1848. ápr. 7.). A forradalom és szabadságharc idején komoly szerepet játszott a megyében toborzott 1200 nemzetőr felfegyverzésében, sőt, még 1830 honvéd újonc kiállítását is sikerült elérnie. Maga is jelentkezett nemzetőrnek, ám beteges állapota miatt jelentkezését elutasították. Később részt vállalt az ún. nógrádi gerillacsapatok létrehozásában és felfegyverzésében. A csapatokra ugyan Görgei Artúr nem tartott igényt, de ők a világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után még másfél hónapig harcoltak, helyzetük kilátástalanná válásakor fegyvereiket elrejtették (többek között az alsósztregovai Madách-kastélyban). A bukás előtt, az orosz csapatokkal szembeni általános felkelésre szólított fel (felhívása Hírlelő címen jelent meg, 1849. jún. 6-án).

     

    A szabadságharc súlyos tragédiákat hozott a Madách család számára. A legidősebb testvér, Madách Mária második férje, id. Balogh Károly, osztrák tiszt létére csatlakozott a magyar szabadságharc hadseregéhez. A háború végén súlyosan megsebesült, ekkor Mária, első házasságából született fiával, baráthi Huszár Józseffel együtt megkereste és ápolta őt. Az összeomlás után a házaspárnak és a tizenötéves fiúnak menekülnie kellett. Erdélyben román felkelők a családot megölték: a férfit leszúrták, a költő nővérét lelőtték, a fiút puskatussal agyonverték. Madách Pál, a költő legkisebb öccse honvédtisztként vett részt a forradalom és szabadságharcban. Miután Görgei elfoglalta Kassát, ennek hírét, mint a kormány futára, ő vitte el Debrecenbe, Kossuthhoz. A huszonkét órás lovaglás során megfázott, tüdőgyulladásba esett, hazament meghalni. Az elfogatására érkező osztrák katonák már holtan találták (huszonkét évesen, 1849. szept. 30-án).

     

    A forradalom bukása után Madách Imre, a család csesztvei birtokán több embert is rejtegetett (Gracza Antalt és Záhonÿ Istvánt, 1849-ben; Udvardy Pétert, 1850-ben), majd a halálra ítélt, és in effigie felakasztott Rákóczy János huszár őrnagyot, Kossuth szárnysegédjét, erdőkerülőként alkalmazta (Parócán, 1852-ben). A szomszéd birtokos feljelentése után letartóztatták (1852. aug. 20-án, a pozsonyi vízi kaszárnyában megbotozták és várfogságban tartották 1852. aug.–dec.); utóbb átszállították a pesti Újépületbe (1853. jan. eleje). A vád szerint kapcsolatban állt Stark (Erős) Mihály honvédtiszttel, aki 1852-ben, szabadcsapatok létrehozásával fegyveres felkelést próbált szervezni a Habsburg Birodalom ellen. Hazaárulás miatt halálbüntetéssel is sújthatták volna, bizonyítékok hiányában azonban szabadlábra helyezték (1853. máj. 2-án, de Pestet nem hagyhatta el), Csesztvére 1853. aug. 20-án térhetett haza (de a rendőri felügyeletet 1857. jan. 10-ig fenntartották). Az ítélet szerint, az első vád, szervezkedésben való részvétel a hiányos tényállás és az elégtelen bizonyítékok miatt megdőlt, a második vád, a rejtegetés megállt, ezért viszont az 1852. okt. 25-étől 1853. máj. 2-ig kiállott vizsgálati fogságot beszámították. 



    Madách Imre 1843-ban, egy bálon ismerkedett meg Fráter Erzsébettel, Fráter Pál Nógrád vármegye alispánja testvérének, Fráter Józsefnek a leányával. Fráter Erzsébet édesanyját korán elvesztette, édesapja elszegényedett, ezért a kislány és Béla testvére neveltetéséről nagybátyjuk, Fráter Pál gondoskodott. Rövid ismeretség és több szerelmi csalódás után, az ifjú költő, végzetesen beleszeretett a fiatal lányba, s édesanyja nagyfokú rosszallása és jóbarátja, Szontagh Pál intelmei ellenére nemsokára eljegyezte és feleségül vette, a később Lidérckének becézett Erzsit. A házasság Csecsén, a katolikus templomban volt (1845. júl. 20-án), mindkét tanú – baráthi Huszár Károly, Madách Mária első férjének testvére és Majthényi Pál, a költő nagybátyja – a népes Madách rokonságból került ki. Az esküvő után a fiatal pár Csesztvére költözött, Madách átvette anyai örökségét, s innen járt be hivatalába, Balassagyarmatra. A házasság nem sikerült: a szeszélyes, szórakozásra vágyó, kacér fiatalasszony nem találta meg boldogságát a társaságkerülő, visszahúzódó, sokat betegeskedő Madách Imre mellett. A költő két tűz közé került, a házasságát mindvégig ellenző idős édesanyja, a takarékos és rideg Majthényi Anna, valamint a boldogtalan, sokat költekező, fényűző életmódot képzelő fiatal feleség, Fráter Erzsébet közé. Fogsága alatt Madách családi élete végérvényesen megromlott: a költő letartóztatásakor vagyonát is elkobozták, anyósától pedig Erzsébet nem kapott anyagi támogatást, részben azért, mert Majthényi Anna is válságos helyzetbe került, részben pedig azért, mert a nagyasszony ellenszenves volt menyével szemben, könnyelmű életmódja és költekezései miatt. Férje távolléte alatt meg is csalta az urát, ha ez nem is bizonyított, az viszont tény, hogy Fráter Erzsébet – ellentétben Veres Pálnéval! – börtönében nem látogatta meg Madáchot, még csak levelet sem váltottak. Madách hazatérése után Alsósztregovára költöztek, ahol a féltékeny férj és a boldogtalan asszony között több botrányos jelenet is lejátszódott. Miután Fráter Erzsébet, férje kérése ellenére, egy házibarát kísérővel, mégis elment a losonci megyebálra; Madách Imre végül úgy döntött, hogy elválik. Ecséden írták alá a válási szerződést (1854. júl. 25-én), a férj tartásdíjat fizetett a feleségnek, aki középső gyermeküket, Jolánt magával vihette.

     

    Élete utolsó éveit Alsósztregován töltötte, az 1860-as évek voltak irodalmi és közéleti tevékenysége legtermékenyebb időszaka. Nógrád vármegye bizottmányának (1861. jan. 7-étől) és Nógrád vármegye törvényszéki táblabíráinak tagja (1861. jan. 10-étől), majd kiadta röpiratát Politikai hitvallomás címmel (1861. márc. 12-én). A Balassagyarmati választókerület országgyűlési képviselőjévé választotta (1861. márc. 21-én), az országgyűlésben, az ún. felirati vitában a Határozati Párt híve (1861. máj. 28-án híres beszédében fejtette ki és védte meg álláspontját). Az országgyűlés berekesztése miatt azonban A nemzetiségek ügyében címmel megírt beszédét már nem mondhatta el. Feljegyzései szerint fő művét, Az ember tragédiáját 1859. febr. 17-től 1860. márc. 26-ig írta, valószínűleg a dráma első hallgatója, barátja Szontagh Pál volt, de minden bizonnyal elsők között hallhatta a teljes változatot Veres Pálné és családja is. Szontagh Pál biztatására küldte el a végleges változatot Arany Jánosnak, aki közismert, hogy az első sorok elolvasása után, kedvetlenül félretette a művet, gyenge Faust-utánzatnak tartotta azt. A Hiador álnéven alkotó Jámbor Pál költő biztatására Arany újra nekikezdett az olvasásnak. Nemsokára megváltozott Arany véleménye, aki első levelében, a drámát már kiemelkedő alkotásnak tartotta (1861. szept. 12-én), s felajánlotta Madáchnak nyelvi és stilisztikai segítségét. Maga Arany János olvasta fel a Tragédia első négy színét a Kisfaludy Társaságban (ahol a művet hosszan ünnepelték, 1861. okt. 31-én). A magyar drámairodalom legkiemelkedőbb alkotása 1862. jan. 16-án jelent meg (1861-es dátummal). A mű megjelenése után a Kisfaludy Társaság rögtön tagjává választotta (itt életében először és utoljára nyilvános ünneplésben is részesült, 1862. jan. 30-án; székét 1862. ápr. 2-án foglalta el). Nemsokára a Magyar Tudós Társaság is tagjává választotta (1863. jan. 13-án). Utolsó nagy műve Mózes c. ötfelvonásos drámája (1861. nov. 16-án fejezte be), valamint Kolozsiak c. elbeszélése (megjelent Arany János lapjában, a Koszorúban, 1863–1864-ben). Tündérálom c. drámai költeménye befejezetlen maradt.

     

    Egész életét meghatározta súlyos betegsége, amely az újabb kutatások szerint a reumás láz lehetett. A betegség valamilyen felsőlégúti megbetegedés következtében fellépő másodlagos megbetegedésként jelentkezik, Madáchnál valószínűleg mellhártyagyulladása szövődményeként. Madáchnak, a betegséggel összefüggésben élete során súlyos szívritmuszavara, -elégtelensége, valamint tüdő- és ízületi fájdalmai voltak. Betegsége 1864 őszén súlyosbodott, a nagybeteg költőn Kovács Sebestény Endre pesti professzor és Pongrácz Mihály losonci orvos sem tudott segíteni. Végrendeletét Szontagh Pálnak diktálta le (1864. okt. 4-én), talán szimbolikus, hogy utolsó cselekedetével, félönkívületi állapotban még megcsókolta halotti ágyánál ülő édesanyja, Majthényi Anna kezét. Nemsokára, 1864. okt. 5-én, hajnali 1 és 2 óra között elhunyt (halála okaként a szívelégtelenség következtében kialakult „vizenyőt” adták meg). Szülőhelyén, a Madách-nemzetség sírboltjában helyezték örök nyugalomra (1864. okt. 7-én). Síremléke az alsósztregovai kastély parkjában áll. 



    Madách első ismert műve, kéziratos folyóirata, amelyet testvérével, a fiatalon elhunyt Madách Pállal közösen szerkesztett (Literaturai kevercs címmel, 1837-ben). Madách – Sólyom álnéven – a ptolemaioszi világrendszerről és a püthagoraszi filozófiáról, valamint az emberiség korszakairól, „homályairól“ és „világosságairól“ értekezett itt. Több, az emberiség fejlődéséről született gondolatához közel húsz év múlva, Az ember tragédiájában ismét visszatért. Pályafutását azonban költőként kezdte, már csodagyerekként, majd tizenévesként is számos költeményt írt. Az anya gyermeke sírján címmel jelent meg első költeménye (Madách Emők néven, a Honművészben, 1839-ben). Édesanyja költségén jelent meg első verseskötete, a Lantvirágok, amely 26 szerelmes versét tartalmazta (Pesten, 1840-ben); verseit első szerelme, Lónyay Etelka ihlette. Megjelent versei, jóllehet költői tehetségről tanúskodtak, de csak átlagos színvonalúak voltak. Igazi műfaja a drámai költemény volt, mondanivalójával gyakran fordult magyar történelmi személyek életéhez, e tekintetben rendkívül termékenynek bizonyult. Mindössze 17 éves, amikor megírta Commodus c. első drámáját, de még ugyanebben az évben, 1840-ben befejezte Nápolyi Endre c. ötfelvonásos művét. További művei: Csák végnapjai, Csak tréfa (1843–1844); Mária királynő, Ecce homo, Duló Zebedeus kalandjai stb. (1844–1847). A Csak tréfa c. művének főszereplője, a költő alteregója. Zordy Lorán radikális reformer, köztársaságot és igazságos vagyonelosztást hirdet, a haladó eszméket hangoztató, valójában „kislelkű törtetők“ azonban megakadályozzák Zordy elképzeléseit. A főhős végül öngyilkosságba menekül. Zordy monológjait éveken át újra és újra átírta Madách, utóbb költeményei közé is felvette. Első drámái ugyan sikeresebbeknek bizonyultak verseinél: az 1861-ben újra átdolgozott Csák végnapjaival és a Férfi és nővel akadémiai jutalomra is pályázott (dicséretet kapott, mindkettővel, 1843-ban) de igazán nagy áttörést nem ért el. Politikai cikkeket is írt, elsősorban a Pesti Hírlapba, amelynek centralista irányát követte.

     

    Letartóztatása idején, a börtönben krétával verseket írt az asztallapra, majd megírta Lucifer c. költeményét (1853), amelyet az irodalomtörténészek Az ember tragédiája egyik első változatának tekintik. Hazatérése után, családi válságát történelmi és filozófiai tanulmányokkal és szatírákkal próbálta meg leküzdeni. Arisztophanész modorában megírta A civilizátor (1859) c. komédiáját. Madách Imre egyfelvonásos vígjátékának főszereplője Stromm, valójában a Bach-huszárjaival elhíresült, gyűlölt Bach Sándor belügyminiszter, aki névtelenül, bértollnokával dicsérte önkényuralmi rendszerét. Válaszul Madách gyilkos szatírával tette nevetségessé a Stromm-féle „svábbogarakat“, akiket a dráma végén elkergetnek.

     

    Az ember tragédiája (1861–1862), Madách Imre főműve, a magyar drámairodalom legjelentősebb alkotása. A 15 színből álló Tragédia a Genezisben lévő Teremtéstörténetet dolgozza fel: az első három szín és a tizenötödik szín az ún. keretszínek, a többiek a történeti színek. A dráma főhőse, a minden történeti színben változó Ádám, és az őt hűségesen követő Éva, végigjárják az akkor ismert történelem, valamint egy elképzelt jövő színtereit. A dráma műfaja emberiségköltemény; verses formájú, a különféle eltérő verselésű betétektől eltekintve ötös és hatodfeles, jobbára rímtelen jambikus sorokból épül fel. A mű koncepciója a hegeli dialektikán alapul: a sorban megszülető és megvalósuló eszmék minduntalan önmaguk ellentétébe váltanak át (tézis –– antitézis), majd a végletek összecsapásából létrejövő szintézisből kibontakozó új eszmék ismét ellentétekre esnek szét. Ádám, a bizakodó, mindig lelkesedő, új utakra vágyó ember, akinek mindig van elegendő ereje, hogy újrakezdje. Lucifer, Ádám ellentéte, az „antitézis”, a mindig kételkedő, a tagadás szelleme. Lucifer irányítja rá a figyelmet az emberi cselekedetek elhibázottságára, a Teremtés értelmetlenségére. A mű sokak véleménye szerint pesszimista alkotás: a történelem mozgása színről-színre minduntalan körforgást mutat, a megjelenített korszakok mindegyike végül is megsemmisíti önmagát. Minden eszme, legyen az a szabadság eszméje is, „megtagadtatik” és „megcsalatik”, mégis mindig újra kell kezdeni, legelölről. A legellentmondásosabb Ádám párjának, Évának a megítélése: Éva az, aki bűnre csábítja, sokszor kétségbeesésbe taszítja Ádámot, de ő az is, aki anyaságával megtartja a világnak, buzdítva arra, hogy mégse adja fel. Az athéni színben, Lúcia, Miltiadész felesége alakjában, felbukkan a férfi önzetlen társa, aki azonban családja boldogságánál is többre értékeli a közjót. Az első prágai színben, feltűnik Müller Borbála, Kepler felesége, a kicsapongó, könnyelmű, férjét megcsaló és eláruló asszony. Az első nőtípust talán Veres Pálnéról, Madách elérhetetlen szerelméről, a férfi szellemi társáról, a második nőtípust, minden bizonnyal Fráter Erzsébetről, hűtlenséggel vádolt feleségéről mintázta. Az újabb kutatások szerint Madách Imre és Veres Pálné között ugyanis több lehetett egyszerű barátságnál. A költő több szerelmes verset is írt hozzá, neki olvasta fel készülő nagy művének, Az ember tragédiájának fejezeteit, s a már elkészült mű egyik első példányát Hermin asszonynak dedikálta. (Veres Pálné 1815. dec. 13-én, Luca napján született, a Luca a Lúcia női név régies alakja, talán ezért nevezte el az athéni szín női szereplőjét Lúciának.) Az asszony nem viszonozta érzelmeit, ám élete végéig, kudarccal végződött házassága és szerelmi csalódásai után is, lelki társa maradt. Közismert, hogy nőellenes akadémiai székfoglalója indította el a hazai nőmozgalmat, azt talán kevesebben tudják, hogy nem sokkal halála előtt, a nagybeteg költő elnézést kért Veres Pálnétól és mindazon hölgyektől, akiket értekezésével megbántott. A Tragédiát először 1883. szept. 21-én, a Nemzeti Színházban Paulay Ede állította színre, ezért ezen a napon, minden évben megünneplik A magyar dráma napját (1984-től). 

    Emlékezet

    Madách Imre 1823. jan. 20-án született Alsósztregován (Nógrád vármegye Gácsi járása; ma: Dolná Strehová, Szlovákia, Besztercebányai kerület, Nagykürtösi járás). A lexikonokban elterjedt – téves – születési adata, jan. 21-e. Az adat lelőhelye Bérczy Károly akadémiai emlékbeszéde, aki a keresztelés napját közölte akkor, tévedésből. Élete nagy részét Alsósztregován és Csesztvén, családi kastélyában és birtokán töltötte, hivatalát Balassagyarmaton, az akkori megyeszékhelyen látta el. Az apja által, 1825-ben építtetett, hármas tagolású, földszintes barokk kastélyban 1945-től szlovák iskola és óvoda működött. Az épületet 1964-ben, halálának 100. évfordulóján teljesen felújították, ma ott irodalmi múzeum látható. A kastély-múzeumban Madách személyes tárgyai, életét bemutató dokumentumok, Az ember tragédiája művészi illusztrációi tekinthetők meg. Madách Alsósztregován hunyt el, hamvai 1934-ig a község katolikus temetőjében nyugodtak (egy egyszerű vályogból épült kriptában). A költő születésének 100. évfordulóján kezdeményezés indult, hogy a Madách család új, méltó síremléket kapjon. A hamvak exhumálása után, 1934. júl. 2-án a költő, a költő édesanyja, Aladár fia és annak felesége új síremléket kapott. Két év múlva azonban az új síremlék is tönkrement. A végleges sírt 1936. dec. 19-én avatták fel a Madách-kastély kertjében, a síremléket Riegle Alajos pozsonyi szobrászművész Ádám c. monumentális alkotása díszíti.

     

    Nősülése után, 1845-ben Csesztvére (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás) költözött, a család egyik kúriájába; innen hurcolták el a pozsonyi börtönbe, mert alsósztregovai erdészházában rejtegette Rákóczy Jánost, Kossuth egykori titkárát. Családi osztozkodás után, egyik testvére, Károly kapta meg a kúriát, ezért a költő, családjával visszaköltözött Alsósztregovára (1854-ben). Az egykori Madách-kúriában ma emlékmúzeum látható: ez ma az egyetlen magyarországi Madách-emlékhely! Érdekesség, hogy a Madách-hagyaték között őrzik Tompa Mihály A gólyához c. híres versének kézírásos másodpéldányát is. Kúriája falán emléktábláját is elhelyezték, az emlékmúzeum udvarában mellszobra látható (Vígh Tamás szobrászművész alkotása, 1964). Hivatali idejét Balassagyarmaton töltötte, ahol két szobrát is elhelyezték: az eredetileg vármegyeháznak épült középület ma Művelődési Központ. Itt dolgozott aljegyzőként Madách Imre (1842–1848). Az épület homlokzatán vörösmárvány domborművét helyezték el (Keviczky Hugó szobrászművész alkotása, 1925). Balassagyarmati egészalakos, magas talpazaton ülő bronz szobrát az egykori vármegyeház nyugati szárnya mellett (Bercsényi utca) helyezték el (Sidló Ferenc szobrászművész alkotása, 1937). Csesztvén minden évben, okt. 6–7-én Madách Irodalmi Napokat rendeznek (1983-tól).

     

    Pesten mindössze néhány évet töltött: joghallgató korában, testvéreivel a mai belvárosi Kálvin téri (akkori nevén Heuplatz, azaz Széna tér) Szakal-házban bérelt szobát (1837–1841). Tanulmányai mellett itt szívesen rajzolt és festegetett is. Internálása idején a lipótvárosi Új tér 12-ben (ma: Erzsébet tér 2.), az 1910-ben lebontott Burgmann-házban lakott. 

    Főbb művei

    F. m.: Az ember tragédiája kiadástörténete: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Egészvászon kötésben, aranyozott gerinccel, kereskedelmi forgalomba nem került. (Emich Gusztáv kiadása, Pest, 1861)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Arany Jánoa által javított kiadás, Arany módosításaival nyerte el a mű későbbi, végleges szövegét. Két kiadásváltozatban: puha kartonkötésben és aranyozott gerincű, arany élmetszésű félvászon kötésben. (2. tetemesen javított kiad., Pest, 1863)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Ill. Than Mór. (3. kiad. Pest, 1869)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével, egészvászon kötésben, többszínű dombornyomással. (5. kiad. Bp., 1879)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Ill. Than Mór. (6–7. kiad. Bp., 1884)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Piros, kemény kartonborítóval. (Az Athenaeum I. népies kiadása. Bp., 1886; 2. kiad. 1887; 3. kiad. 1893; 4. kiad. 1897; 5. kiad. 1905; 6. kiad. 1913; 7. kiad. 1923)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Zichy Mihály rézmetszetes illusztrációival, keretdíszes oldalakkal festet díszesen aranyozott piros és vajszínű egészvászon kötésben, aranymetszéssel. (Az Athenaeum I. díszkiadása. Bp., 1887; 2. díszkiadás 1888; 3. díszkiadás 1893; 4. díszkiadás 1895; 5. díszkiadás 1896; 6. díszkiadás 1905)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével és Zichy Mihály 5 fénynyomatú képével, aranyozott egészvászon kiadásban. (11. kiad. Bp., 1895; 15. kiad. 1897; 16. kiad. 1904; 21. kiad. 1912)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Alexander Bernát jegyzeteivel és magyarázataival. (Iskolai Könyvtár. Bp., 1900; 2. jav. kiad. 1909; 3. kiad. 1919; 4. kiad. 1921; 5. kiad. 1928)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Császár Ernő előszavával. (Magyar Dolgozók Könyvtára. Bp., 1915)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Bibliofil kiadás Haranghy Jenő eredeti festményeivel, oldalanként díszes keretben. (A Parthenon Irodalmi Intézet díszkiadása. Bp., 1920; 2. kiad. kemény és puka papírkötés változatban 1922)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Király György utószavával. (Kner Klasszikusok. XII. köt. Kner Izidor Könyvnyomtató kiadványa. Bp., 1921)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. A bevezető tanulmányt írta Pintér Jenő. (A Pantheon Irodalmi Intézet kiadványa illusztrációk nélkül, különböző színű kötésváltozatokban. Bp., 1922)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Keménykarton és egészvászon kötésben, aranyozott és ezüstözött díszítéssel. Sajtó alá rend. Sugár Jenő, az előszót írta Mészöly Gedeon. A fametszetes fejlécek és a záródíszek Dankó Ödön munkája. (A Rózsavölgyi és Társa kiadványa. Bp., 1922)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével, Zichy Mihály öt rajzával. Az előszót írta Babits Mihály. Bordó egészvászon kötésben, aranyozott gerinccel és címfelirattal. (22–23. kiad. Bp., 1923)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Tolnai Regénytár. A Tolnai Világlap Rt. kiadványa. Bp., 1923)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Az első erdélyi kiadás. (A Lepage Vállalat kiadványa. Kolozsvár, 1923)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Zichy Mihály 8 rajzával. Az előszót Babits Mihály, az utószót Kardos Albert írta. (24. kiad. Bp., 1924; 25. kiad. 1925; 26. kiad. 1936)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Harsányi Zsolt utószavával. (A Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadványa. Bp., 1930)
    M. I.: Az ember tragédiája. – Katona József: Bánk bán. – Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Az 1933-as ünnepi könyvhétre megjelent kiadvány. (A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete kiadványa. Bp., 1933)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Pintér Jenő előszavával. (A Tolnai Nyomdai Műintézet és Kiadóvállalat Rt. kiadványa. Bp., 1934)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Somogyi István 10 tusrajzával. (A Madách Könyvkiadó Vállalat kiadványa. Bp., 1935)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Buday György fametszetei. 22 fametszet, papírmappában. (Bp., 1935)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Hankiss János bevezetőjével. (A Magyar Népművelők Társasága kiadványa. Bp., 1935; 2. kiad. 1940)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Keménykarton kötésben, papírborítóval. (A Franklin Társulat kiadványa. Bp., 1942)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kardeván Károly jegyzeteivel és magyarázataival. (A Nógrád vármegyei Madách Társaság kiadványa. Bp., 1942; 2. bőv. kiad. 1948)

     

    1945 utáni fontosabb kiadások: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kákonyi István fametszeteivel és Várkonyi Nándor utószavával. (A Pannónia kiadványa. Pécs, 1945)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Waldapfel József előszavával és jegyzeteivel. (A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1954; 2. kiad. 1955; 3. kiad. 1956)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Révai József tanulmányával, Zichy Mihály 20 foto-ofszet illusztrációjával. Díszkiadás a Tragédia színre kerülésének 75. évfordulójára. Bibliofil kiadásváltozatban is, félbőr kötésben. (A Magyar Helikon díszkiadása. Bp., 1958; 2. kiad. 1960)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Diákkönyvtár. A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1958; 2. kiad. 1959; 3. kiad. 1961; 4. kiad. 1963 és utánnyomások: 1964–1975)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével, a portré Abodi Nagy Béla rajza. (Az Állami Irodalmi és Könyvkiadó kiadványa. Bukarest, 1959)
    M. I.: Az ember tragédiája. Drámai költemény. – Katona József: Bánk bán. (Aranykönyvtár. A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1960)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Hermann István utószavával. (Olcsó Könyvtár. A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1962; 2. kiad. 1967)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. M. I. arcképével és Nagyajtay Teréz 15 többszín-nyomatával illusztrálva. Bibliofil kiadvány. Bőrkötésben, aranyozott gerinccel. (A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1962; 2. kiad. 1964)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Szántó Tibor tipográfiájával. Megjelent az író halálának 100. évfordulójára. Bibliofil kiadvány. Minikönyv, bőrkötésben. (A Helikon kiadványa. Bp., 1964)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Iskolai Könyvtár. A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1964)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Testvériség–Egység Kiadóvállalat kiadványa. Noviszád, 1965)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kass János rézkarcaival, a tipográfia és a kötésterv Szántó Tibor munkája. (A Helikon kiadványa. Bp., 1966; 2. kiad. 1980)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Bálint Endre illusztrációival, Szabó József utószavával. 15 beragasztott képpel. (A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1972)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Páskándi Géza utószavával és jegyzeteivel. (Drámák. A Kriterion Kiadó kiadványa. Bukarest, 1973)
    M. I.: Az ember tragédiája. – Mózes. Két dráma. (Kiskönyvtár. A Szépirodalmi Kiadó kiadványa. Bp., 1974)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Bibliofil kiadvány. Minikönyv. Farkas Imre 16 illusztrációjával. (A Kner Nyomda kiadványa. Gyoma, 1975)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Szabó József utószavával és jegyzeteivel. (Móra Diákkönyvtár. A Móra Ferenc Kiadó kiadványa. Bp., 1977; 2. kiad. 1980; 3. kiad. 1982; 4. kiad. 1985)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kántor Lajos előszavával. (A Dacia Könyvkiadó kiadványa. Bukarest, 1981)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. A fedőlapon Hugo van der Goes Bűnbeesés c. festményével. (Klasszikus Zsebkönyvtár. Bp., 1982; 2. kiad. 1984; 3. kiad. 1986; 4. kiad. 1987)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Buday György fametszetei. 22 fametszet, papírmappában. Hasonmás kiad. (Bp., 1983; 2. kiad. 1984)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sükösd Mihály utószavával. (Az Editorg Kiadó kiadványa. Győr, 1991; 2. kiad. 1992; 3. kiad. 1995)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Teljes gondozott szöveg, részletes műelemzéssel. Sajtó alá rend., szerk. Kerényi Ferenc. (Matúra Klasszikusok. Bp., 1992; 2. kiad. Bp., 1993; 3. kiad. kisebb méretben 2000)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Diák- és Házikönyvtár. Az Interpopulart Könyvkiadó kiadványa. Bp., 1995)
    Goethe: Ős-Fauszt. Liezen-Mayer Sándor illusztrációival, Jékely Zoltán fordításában. – M. I. Az ember tragédiája. Zichy Mihály 20 rajzával. Hargitai György utószavával, műbőr kötésben, a két mű egy díszkötetben. Bibliofil kiadvány. (A Kossuth Kiadó kiadványa. Bp., 1995)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Horváth M. Ilona borítóképével. (A Szép Szó kiadó kiadványa. Eger, 1995)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kaiser László előszavával. (Talentum Diákkönyvtár. Bp., 1995; 2. kiad. 1997; 3. kiad. 1998; 4. kiad. 1999)
    Az ember tragédiája „érintetlen változata.“ I–II. köt. Striker Sándor tanulmányával. (Striker Sándor magánkiadványa. Bp., 1996)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Az Anno Kiadó kiadványa. Bp., 1996)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Hankiss János nyomán készült jegyzetekkel és utószóval. (Magyar klasszikusok diákok részére. A Ferenczy Kiadó kiadványa. Bp., 1996; 2. kiad. Az Aranyeső Kiadó kiadványa. Bp., 1998)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. – The Tragedy of Man. Az ember tragédiája angol fordítása. Ford. Meltzer, Charles Henry és Vajda, Paul. Kétnyelvű kiadvány. Jozefka Antal illusztrációival. (A Kossuth Kiadó kiadványa. Bp., 1998)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. – Die Tragödie des Menschen. Az ember tragédiája német fordítása. Ford.: Lechner von der Lech, Julius. Jozefka Antal illusztrációival. (A Kossuth Kiadó kiadványa. Bp., 1999)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Szalay Könyvkiadó és Kereskedőház kiadványa. Kisújszállás, 1999)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Holló és Társa Kiadó kiadványa. Kaposvár, 1999; 2. kiad. 2001; 3. kiad. 2004; 4. kiad. 2008)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Black and White Kiadó kiadványa. Nyíregyháza, 2000)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Eisemann György tanulmányával. (Klasszikusok Diákoknak. Pécs, 2000)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kerényi Ferenc utószavával. (Millenniumi Könyvtár. Bp., 2000)
    M. I.: Az ember tragédiája. – A civilizátor. Két dráma. Turcsányi Márta jegyzeteivel. (Európa Diákkönyvtár. Bp., 2000; 2. kiad. 2003; 3. kiad. 2007)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Diáktéka Kiadó kiadványa. Bp., 2000; 2. kiad. 2004; 3. kiad. 2006)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Puedlo Kiadó kiadványa. Nagykovácsi, 2001)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Magyar Könyvklub kiadványa. Bp., 2001)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Kötelezők Mértékkel. Bp., 2004)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Kerényi Ferenc utószavával. (Osiris Dikkönyvtár. Bp., 2004; 2. kiad. 2006)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (A Magyar irodalom remekei. XIX. század. A Népszabadság Zrt. kiadványa. Bp., 2006)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Könyv Kincstár. Piliscsaba, 2009)

     

    hasonmás kiadások: M. I.: Az ember tragédiája. – Katona József: Bánk bán. – Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde. Az 1933-as ünnepi könyvhétre megjelent kiadvány. Illés Jenő utószavával. (A Szépirodalmi Kiadó hasonmás kiadványa. Bp., 1965)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Megjelent a költő születésének 150. évfordulójára. A hasonmás kiadás az MTA Kézirattára K531 jelzetű, Arany János javításait tartalmazó kéziratáról készült. A különálló mellékletet Horváth Károly szerkesztette. (Az Akadémiai Kiadó hasonmás kiadványa. Bp., 1973)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Az I. kiadás hasonmás kiadása. Kerényi Ferenc mellékletként hozzáfűzött tanulmányával. (A Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága hasonmás kiadványa. Salgótarján, 1983)
    „…írtam egy költeményt…“ Az ember tragédiája néhány kéziratlapjának hasonmás kiadása. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Kerényi Ferenc. (Kézirattár. Az Európa Könyvkiadó kiadványa. Bp., 1983)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Zichy Mihály illusztrációival, díszkiadásként megjelent hasonmás kiadvány. Kerényi Ferenc jegyzeteivel. Gerincén és fedőlapjain aranyozott nyomású bőrkötésben. (A Pantheon Kiadó kiadványa. Bp., 1993)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Hankiss János bevezetőjével. (A Papp-Ker. Kft. hasonmás kiadványa. Bp., 2002)

     

    kritikai kiadásai: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Tolnai Vilmos előszavával és jegyzeteivel. Egészvászon kötésben, arany címfelirattal. (A Magyar Tudományos Társulatok Sajtóvállalata kiadványa. Bp., 1923; 2. jav. és bőv. kiad. 1924)
    Az ember tragédiája. Drámai költemény. Szinoptikus kritikai kiadás. Sajtó alá rend. és a jegyzeteket írta Kerényi Ferenc. 15 fényképmelléklettel. (Az Argumentum Kiadó kiadványa. Bp., 2005)

     

    CD-n: Az ember tragédiája. Drámai költemény. 20 nyelven, 25 fordításban. Szerk. Andor Csaba. (A Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ kiadásában megjelent CD-ROM. Bp., 1999). 


    F. m.: Lant-virágok. (Pest, 1840)
    A nőről, különösen aestheticai szempontból. Akadémiai székfoglaló. Felolvasta Bérczy Károly. (Elhangzott: 1864. ápr. 18.; megjelent: Koszorú, 1864)
    Versek. Madách Imre válogatott munkái. M. I. arcképével és Zichy Mihály 6 illusztrációjával. A bevezetőt írta Palágyi Menyhért. (Remekírók képes könyvtára. XII. köt. Bp., 1903)
    M. I. munkái. Alexander Bernát bevezetésével. (Magyar remekírók. 49. köt. Bp., 1904)
    Eszmék Léliáról. M. I. kiadatlan műve. (Az Országos Nőképző Egyesület évkönyve az 1912/13. évről. Bp., 1914)
    M. I. válogatott munkái. Palágyi Menyhért bevezetőjével. Egészvászon kötésben, arany címfelirattal és díszítéssel. Zichy Mihály 5 illusztrációjával. (Bp., 1927)
    M. I. munkái. Voinovich Géza bevezetésével. (Élő Könyvek. Magyar Klasszikusok. 30. köt. Bp., 1928)
    A civilizátor. Komédia Arisztofanész modorában. A bevezetést írta és a kiadást átnézte Voinovich Géza. (A Magyar Munkaközösség kiadványa. Bp., 1938)
    A civilizátor. Komédia Aristophanes modorában. Ill. Győry Miklós. (Hungária Könyvek. 12. Bp., 1946)
    M. I. válogatott művei. Sajtó alá rend. Sőtér István. (Magyar Klasszikusok. Bp., 1958)
    Mózes. M. I. drámai költeménye két részben. Színpadra alkalmazta Keresztury Dezső. Kass János eredeti rézkarcaival. (Bp., 1966)
    Csák végnapjai. Dráma 3 részben. Újraformálta Keresztury Dezső. (Bp., 1969)
    Csák végnapjai. Dráma 3 részben. Újraformálta Keresztury Dezső. – Mózes. Két dráma. A Mózest ádolgozta és az utószót írta Keresztury Dezső. (Bp., 1972)
    Katona József és M. I. válogatott művei. K. J. műveit vál., a szöveget gondozta Solt Andor, M. I. műveit vál., a szöveget gondozta Németh G. Béla. (Magyar Remekírók. Bp., 1974; 2. kiad. 1984)
    Mózes. Tragédia 5 felvonásban. (Klasszikus Zsebkönyvtár. Bp., 1982)
    Mózes. M. I. drámai költeménye két részben. Színpadra alkalmazta Keresztury Dezső. Bibliofil kiadás. Minikönyv. (Klasszikusok miniben. 8. Gyoma, 1983)
    M. I. válogatott versei. Vál., szerk. Praznovszky Mihály. (Nógrádi irodalmi ritkaságok. 2. Balassagyarmat, 1983)
    Mózes. Tragédia 5 felvonásban. (Klasszikusok Nógrádból. 5. Salgótarján, 1987)
    Országgyűlés. M. I. politikai hitvallása. Szerk. Szigethy Gábor. (Gondolkodó magyarok. Bp., 1987)
    „Küzdés az élet…“ M. I. válogatott művei. Versek, dráma, értekezések, vegyes feljegyzések, levelek. Az utószót írta Rónay László. (A magyar irodalom gyöngyszemei. 2. Bp., 1989)
    M. I. válogatott művei. Vál., a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt írta Horváth Károly és Kerényi Ferenc. (Bp., 1989)
    M. I. összes drámái. I–II. köt. Nemeskürty István utószavával. (Felfedezett klasszikusok. 9. Bp., 1994)
    M. I. válogatott drámái. Díszes, aranyozott nyomású bőrkötésben. (A magyar dráma gyöngyszemei. III. köt. Bp., 1995)
    Mózes. Tragédia 5 felvonásban. Az utószót írta Szilágyi Márton. (Millenniumi Könyvtár. 15. Bp., 1999)
    M. I. és Jókai Mór válogatott versei. Szerk. Margócsy István és Szilasi László. (A magyar költészet kincsestára. 93. Bp., 2000)
    József császár. Tragédia 5 felvonásban. M. I. utolsó drámája? Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Bene Kálmán. (Bp., 2003)
    Nem adhatok mást, csak mi lényegem. M. I. füveskönyve. Szerk. Hunyadi Csaba Zsolt. (Füveskönyvek. Szeged, 2005)
    Tréfának nézi Isten is e földat. A nőről, különösen esztétikai szempontból. Humoros szövegek, vers, esszé levél. Vál., az előszót írta Szávai Géza. (Csintalan Múzsa. Bp., 2006)

     

    hasonmás kiadások: Lant-virágok. Versek. Sajtó alá rend. Sugár Jenő. Átnézte, javította, az utószót írta Wildner Ödön. (Kis Helikon. Bp., 1923)
    Lant-virágok. Kerényi Ferenc kísérő tanulmányával. (A Nógrád Megyei Múzeumok hasonmás kiadványa. Salgótarján, 1985).

     

    F. m.: összes művei: Madách Imre összes művei. Bérczy Károly Madách Imre emlékezete c. tanulmányával. Kiadta Gyulai Pál. I. köt. Lyrai költemények. II. köt. Drámai költemények. III. köt. Drámai költemények és vegyesek. Díszes egészvászon kötésben, aranyozott gerinccel, aranymetszéssel. (Bp., 1880; 2. kiad. 1894–1895)
    Madách Imre összes művei. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Halász Gábor. I–II. köt. Egészvászon kötésben, több színben, aranyozott gerinccel. (Bp., 1942). 

    Irodalom

    Irod.: forráskiadványok: Vajthó László: M. I. levelezéséből. (Magyar irodalmi ritkaságok. 27. Bp., 1933)
    M. I. összes levelei. I–II. köt. Sajtó alá rendezte Staud Géza. (Madách Könyvtár. 7–8. Bp., 1942)
    Dokumentumok M. I. élettörténetéhez. Összeáll. Krizsán László. (Nógrád megyei múzeumi füzetek. 9. Balassagyarmat, 1964)
    Levelek. M. I. levelei. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Kántor Lajos. (Téka. Bukarest, 1982)
    Madách Imre: „…írtam egy költeményt.” Bemutatja Kerényi Ferenc. (Kézirattár. Bp., 1983)
    M. I.-dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. Összeáll. Leblancné Kelemen Mária. (Salgótarján, 1984)
    M. I. kéziratai és levelezése. Katalógus. Szerk. Andor Csaba és Láng József. (Klasszikus magyar írók kéziratainak és levelezésének katalógusai. 2. A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa. Bp., 1992)
    Újabb M. I.-dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből. Összeáll. Leblancné Kelemen Mária, szerk. Á. Varga László. (Salgótarján, 1993).

     

    Irod.: a Madách Könyvtár Új Folyam kiadványai: 1. I. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba. (1995)
    2. II. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba. (1996)
    3. Fráter Erzsébet emlékezete. I. Szerk. Andor Csaba. (1996)
    4. Madách Imre: Le manusheski tragedija. Az ember tragédiája. Cigány nyelven. Ford. Nagy Gusztáv. (1996)
    5. III. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba. (1996)
    6. Balogh Károly: Gyermekkorom emlékei. Visszaemlékezések. (1996)
    7. Nagyné Nemes Györgyi–Andor Csaba: M. I. rajzai és festményei. Képek egy életmű hátteréről. (1997)
    8. IV. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba. (1997)
    9. Andor Csaba: Ismeretlen epizódok M. I. életéből. (1998)
    10. Madách Imre és Veres Pálné. – Madách versei Veres Pálnéhoz. Szerk. Andor Csaba. (1998)
    11. V. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba és Tarjányi Eszter. (1998)
    12. Fejér László: Az ember tragédiája bemutatói. (1999)
    13–14. Madách Imre: Az ember tragédiája. I. Főszöveg. II. Szövegváltozatok, kommentárok. (1999)
    15. I. Fráter Erzsébet Szimpózium. Nagyvárad, 1997. jún. 28–29. Szerk. Andor Csaba. (1999)
    16. VI. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba és Tarjányi Eszter. (2000)
    17. Madách Imre: Di tragedye funem mentshn. Az ember tragédiája. Jiddis nyelven. Ford. Holder József. (2000)
    18. Majthényi Anna levelezése. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Andor Csaba. (2000)
    19. Komjáthy Anzelm: Önéletírás. (2000)
    20. VII. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba és Tarjányi Eszter. (2000)
    21. Madách Imre: The Tragedy of the Man. Az ember tragédiája. Angol nyelven. Ford. Tomschey Ottó. (2000)
    22. Fráter Erzsébet emlékezete. II. Szerk. Andor Csaba. (2001)
    23. II. Fráter Erzsébet Szimpózium. Csécse, 2000. jún. 30.–júl. 1. Szerk. Andor. (2001)
    24. Bárdos József: Szabadon bűn és erény közt. Az ember tragédiája értelmezési kísérletei. (2001)
    25. VIII. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Tarjányi Eszter. (2001)
    26. Madách Aladár művei. Sajtó alá rend. Andor Csaba és Bene Kálmán. I. köt. Versek. (2002)
    27. IX. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán. (2002)
    28. Madách Imre: A Traxedia do Home. Az ember tragédiája. Spanyol nyelven. Ford. Asztalos Lajos és Navaza Blanco, Gonzalez. (2002)
    29. Enyedi Sándor: Az ember tragédiája bemutatói. I. köt. Az ősbemutatótól Trianonig. (2002)
    30. X. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán. (2003)
    31. Madách Imre. Moses. Dramatic Poem in Two Parts. Mózes. M. I. drámájának angol fordítása. Ford. Keresztury Dezső és Tomschey Ottó. (2003)
    32. Bódi Györgyné: A legújabb Madách-irodalom. 1993–2003. (2004)
    33. L. Kiss Ibolya: Erzsi tekintetes asszony. Életrajzi regény. (2004)
    Becker Hugó: M. I. életrajza. Sajtó alá rend. Andor Csaba. (2004)
    35. XI. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán. (2004)
    36. Árpás Károly: Egy Madách-beszéd elemzése. (2004)
    37. Madách Imre művei. I. Drámák. Zsengék. Szerk. Andor Csaba és Gréczi Zsoldos Enikő. (2004)
    38. Papp-Szász Lajosné: Két Szontagh-életrajz. (2004)
    39. Kálnay Nándor: Csesztve község története és leírása. – Csesztve község – Nógrád vármegye – tanügyének története. (2004)
    40. Madách Aladár művei. Sajtó alá rend. Andor Csaba és Bene Kálmán. II. köt. Próza. (2005)
    41. Horánszky Nándor: Az alsósztregovai Madách-síremlék. (2005)
    42. XII. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán. (2005)
    43. Enyedi Sándor: Az ember tragédiája bemutatói. Az első hatvan év. (2005)
    44. Madách Imre: Die Tragödie die Menschen. Az ember tragédiája. Német nyelven. Ford. Thurn, Hans. (2005)
    45. Andor Csaba–Radó György: Madách Imre. Életrajzi krónika. (2006)
    46. Madách Imre művei. II. Drámák. 2. Reformkori drámák. Sajtó alá rend. Bárdos József és Bene Kálmán. (2006)
    47. Bárdos Dávid: Madách Imre beszéde. (2006)
    48. XIII. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán. (2006)
    49. T. Pataki László: Kit szerettél Ádám? Írások a Madách családról. (2006)
    50. Madách Imre: Die Tragödie die Menschen. Az ember tragédiája. Textbuch von Krisztina Horváth. (2006)
    51. Madách Imre: Tragoedia Hominis. Az ember tragédiája. Latin nyelven. Ford. Fehér Benedek. (2006)
    52. Madách Imre: La tragedia del hombre. Az ember tragédiája. Spanyol nyelven. Ford Szél Erzsébet. (2006)
    53. XIV. Madách Szimpózium. Szerk. Andor Csaba. (2007)
    54. Andor Csaba: A siker éve, 1861. (2. jav. kiad. 2007)
    55. Madách Imre művei. III. Drámák. 3. Átdolgozott drámák. (2007)
    56. T. Varga Magdolna: Körök és koszorúk. (2008)
    57. Bene Kálmán–Máté Zsuzsanna: Madách Imre lírája – irodalomesztétikai és filológiai nézőpontból. (2008)
    58. XV. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2008)
    59. Andor Csaba: Madách-tanulmányok. (2008)
    60. Enyedi Sándor: A Tragédia a színpadon. 125 év. Bibliográfia. (2008)
    61. Madácsy Piroska: A Tragédia üzenete a franciáknak. (2008)
    62. Madách Imre: Covekova tragedija. Az ember tragédiája. Szerb nyelven. Ford. Babics, Szava. Az előszót írta Szeli István. (2009)
    63. Lisznyai Kálmán válogatott versei. Vál., szerk., az előszót írta Zonda Tamás. (2009)
    64. XVI. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2009)
    65. Pollák Miksa: Madách Imre és a Biblia. (2009)
    66. XVII. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2010)
    67. Blaskó Gábor: Madách Imre Az ember tragédiája c. művének magyar nyelvű kiadásai. (2010)
    68. Andor Csaba: Utolsó szerelem. Madách és Borka. (2010)
    69. A Tragédia dalai. Az ember tragédiája lírai ciklusokban. – Madách Imre: Lucifer. Filozófiai költemény. Összeáll. Bene Kálmán. Ill. Majzik Andrea. (2011)
    70. Tragédia-átfordítások Karinthy Frigyes írásaiban. Vál., szerk. és a bevezető tanulmányt írta Nagy Edit. Karinthy Frigyes így írsz Te c., a sorozaton kívül megjelent kiadványának új kiadása. (2. bőv. és átd. kiad. 2011)
    71. XVIII. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2011)
    72. Borsody Miklós: A philosophia, mint önálló tudomány, s annak feladata. Szerk., sajtó alá rend. Andor Csaba. (2011)
    73. Podmaniczky Katalin: La réception de la Tragédie de l’Homme d’Imre Madách. dans le monde germanophone. 1862–2003. (2011)
    74. Andor Csaba: Madách korai szerelmei. (2012)
    75. Az ember tragédiája. Műbibliográfia. 1861–1975. Összeáll. Kozocsa Sándor. Szerk., sajtó alá rend. Andor Csaba. (2012)
    76. XIX. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2012)
    77. Madách Imre művei. IV. Drámák. 4. A nagy mű árnyékában: A civilizátor. – Mózes. – Tündérálom. Szerk., sajtó alá rend. Bárdos József és Bene Kálmán. (2012)
    78. XX. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2013)
    79. Andor Csaba: Első szerelem. Madách és Fanni. (2013)
    80. Madách Imre: La tragedia del hombre. Az ember tragédiája. Spanyol nyelven. Ford. Asztalos Lajos. (2013)
    81. Máté Zsuzsanna: Bölcselet átlényegülése esztétikummá középpontban Madách Imre Az ember tragédiája c. művével. (2013)
    82. XXI. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán és Máté Zsuzsanna. (2013)
    83. Andor Csaba–Radó György: Az ember tragédiája a világ nyelvein. (2014)
    84. Madách Imre művei. V. Drámák. 5. Az ember tragédiája. Szerk., sajtó alá rend. Bene Kálmán. (2014)
    85. Madácsy Piroska: Magyar szellem európai vonzáskörben. Írói világképek változásai. XIX–XX. század. Komparatisztikai tanulmányok. (2014)
    86. Csongrádi Béla: „Remény a csillag…” Fejezetek a Nógrád megyei Madách-kultusz elmúlt ötvenéves történetéből. 1964–2014. (2014)
    87. Madách Imre művei. VI. Levelezés. Szerk. Andor Csaba és Gréczi-Zsoldos Enikő. (2014)
    88. Madách Imre és Veres Pálné. – Madách versei Veres Pálnéhoz. Veres Pálné születésének 200. évfordulójára. Szerk. Andor Csaba. (2. jav. kiad. 2015)
    89. XXII. Madách Szimpózium. Szerk. Bene Kálmán, Máté Zsuzsanna és Varga Emőke. (2015)
    90. Tolnai Vilmos: Madách-filológia. Összeáll., szerk., az előszót írta Andor Csaba. (2015).

     


    Irod.: önálló kötetek és emlékezések: Bérczy Károly: M. I. emlékezete. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 1866)
    Morvay Győző: Adalékok M. I. életéhez. (Bp., 1898)
    Becker Hugó: M. I. életrajza. 1–15. (Magyar Szemle, 1899)
    Palágyi Menyhért: M. I. élete és költészete. (Bp., 1900)
    Haraszti Gyula: M. I. (Modern Könyvtár. 128. Nagy emberek. 3. Bp., 1912)
    Voinovich Géza: M. I. és Az ember tragédiája. (A Kisfaludy Társaság kiadványa. Bp., 1914)
    Balogh Károly: M. I. otthona. (Bp., 1924)
    Balogh Károly: Madách, az ember és a költő. (Bp., 1934)
    Horánszky Lajos: M. I. hamvai mellett. H. N. beszéde M. I. hamvainak új sírboltba helyezésekor, Alsósztregován, 1934. júl. 2-án. (Budapesti Szemle, 1934)
    Barta János: M. I. (Magyar Írók. Bp., 1942)
    Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága. Madách és az Athenaeum. (Irodalomtörténeti füzetek. 42. Bp., 1963)
    Csukly László: M. I. élete és munkássága. (Nógrád megyei Múzeumi Füzetek. 5. Balassagyarmat, 1964)
    Sőtér István: Álom a történelemről. M. I. és Az ember tragédiája. (Korunk tudománya. Bp., 1965)
    Laczkóné Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája. (Bratislava, 1966 és Bp., 1967)
    Mezei József: Madách. (Elvek és utak. Bp., 1977)
    Lotze, Dieter P.: Imre Madách. (Boston, 1981)
    András László: A Madách-rejtély. (Bp., 1983)
    Praznovszky Mihály: Madách és Nógrád a reformkorban. (Salgótarján, 1984)
    Horváth Károly: M. I. (Nagy magyar írók. Bp., 1984; 2. kiad. Horpács, 1999)
    Radó György: M. I. Életrajzi krónika. (A Nógrád megyei Balassi Bálint Könyvtár kiadványa. Salgótarján, 1987; 2. jav. és átd. kiad. 2006)
    Radó György: Így élt M. I. (Így élt. Bp., 1990)
    Andor Csaba: A siker éve, 1861. (Bp., 2000)
    Az ember tragédiája és az európai emberiség-költemény. Szerk. Praznovszky Mihály. (Palócföld Könyvek. Salgótarján, 2002)
    Kerényi Ferenc: M. I. Monográfia. (Magyarok emlékezete. Pozsony, 2006)
    Fábián Ernő: Az élet értelme. M. I. filozófiája. (Bukarest, 2012).

     

    Irod.: fontosabb tanulmányok: Szilágyi Sándor: M. I. két levele Pajor Istvánhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1891)
    Latkóczy Mihály: M. I. őseiről. (A budapesti VII. kerületi állami főgymnasium 1900/01. évi értesítője. Bp., 1901)
    Gazdag Lajos: M. I. és a nőkérdés. (Katholikus Szemle, 1913)
    Szücsi József: M. I. könyvtára. (Magyar Könyvszemle, 1915)
    Tolnai Vilmos: M. I. forrásaihoz. (Irodalomtörténet, 1917)
    Császár Elemér: M. I. és Az ember tragédiája. Cs. E. felolvasása a Petőfi Társaság Madách-ünnepén, 1923. okt. 21-én. (Budapesti Szemle, 1923)
    Várdai Béla: M. I. és Az ember tragédiája. (Katholikus Szemle, 1923)
    Szigetvári Iván: M. I. és a francia forradalom. (Irodalomtörténet, 1926)
    Vida Imre: M. I. életének vázlata új életrajzi adatok alapján. (Bp., 1928)
    Magyari-Kossa Gyula: M. I. orvosai és betegsége. (M-K. Gy.: Magyar orvosi esszék. Bp., 1929)
    Hankiss János: Jegyzetek Az ember tragédiájához. (Debreceni Szemle, 1933)
    Kardos Albert: Hogyan végződik Az ember tragédiája? Tanulmány a szerző művéről. (Debreceni Szemle, 1934)
    Morvay Győző: M. I. ismeretlen leveléből. (Irodalomtörténet, 1934)
    Sarlai Soma: M. I. nagyatyjáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1934)
    Kamarás Béla: M. I. ifjúkori drámái és novellái. (Pécs, 1941)
    Csery-Clauser Imre: M. I., a politikus. (Irodalomtörténet, 1941)
    Kéky Lajos: M. I. két levele Pajor Istvánhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1943)
    Waldapfel József: M. I. W. J. előadása az Első Magyar Irodalomtörténeti Kongresszuson. (Irodalomtörténet, 1952)
    Sőtér István: M. I. (Acta Litteraria, 1957)
    Horváth Károly: M. I. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1958)
    Révai József: M. I.: Az ember tragédiája. (Társadalmi Szemle, 1958)
    Győrffy Miklós: Madách kiadatlan levelei. (Irodalomtörténet, 1959)
    Győrffy Miklós: Madách novelláinak kronológiájához. (Irodalomtörténet, 1961)
    Győrffy Miklós: Elkallódott Madách–Kossuth-vita. (Irodalomtörténet, 1962)
    Kamarás Béla: Adalékok M. I. Nógrád megyei közszerepléséhez. (Irodalomtörténet, 1962)
    Baranyi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága. Madách és az Athenaeum. (Irodalomtörténeti füzetek. 42. Bp., 1963)
    Ambrus-Fallenbüchl Zoltán: M. I., a térképező. (Geodézia és Kartográfia, 1963)
    Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei. (Nógrád megyei múzeumi füzetek. 8. Balassagyarmat, 1964)
    Krizsán László: Pest és Nógrád Megye Állami Levéltárának emlékkiállítása M. I. halálának 100. évfordulóján. (Levéltári Szemle, 1964)
    Kovács Kálmán: M. I. emlékezete. (Alföld, 1964)
    Kamarás Béla: Adat M. I. hadbírósági ügyéhez. – D. Szemző Piroska: M. I. néplapterve. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965)
    Palkó István: M. I. személyisége. (Életünk, 1965)
    Keresztury Dezső: M. I. Mózes drámája. (Kortárs, 1966)
    Kerényi Ferenc: M. I. ismeretlen levelei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
    Kozocsa Sándor: M. I. javításai Az ember tragédiája első kiadásában. (Magyar Könyvszemle, 1968)
    Ablonczy László: M. I.: Az ember tragédiája. (Alföld, 1968)
    Baranyi Imre: A fiatal Madách Pesten. (Studia litteraria, 1969)
    Belitzky János: Adatok M. I. 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez. (Palócföld, 1971)
    Solt Andor: M. I. ismeretlen pályaműve 1842-ből. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1972)
    Németh G. Béla: Két korszak határán. (Irodalomtörténet, 1973)
    Schéda Mária: A Lantvirágok és a biedermeier költészet. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973)
    Leblanc Zsoltné: Iratok M. I. katonai főbiztosi működésének történetéhez. (Levéltári Szemle, 1973)
    Hubay Miklós: Át az idő falain. Kortársunk: M. I. (Kortárs, 1973)
    Rousellot, Jean: M. I. egyetemessége. Ford. Gellért Gyöngyi. (Korunk, 1973)
    Baránszky-Jób László: Az ember tragédiája szerkezetei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1974)
    Madách – ma. Tanulmányok. Szerk. Mezei József. (Bp., 1976)
    Czeglédi Imre: Adalékok a Madách-család tragédiájához. (Békési Élet, 1977)
    Madách-tanulmányok. Szerk. Horváth Károly. (Bp., 1978)
    Schéda Mária: Madách első drámakísérleteinek néhány lélektani tanulsága. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
    M. I. jóslátomása az alumíniumról. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kohászat, 1980)
    Schéda Mária: M. I. Férfi és nő c. drámájáról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982)
    Kutasi Kovács Lajos: M. I. végrendelete. (Nyelvünk és Kultúránk, 1982)
    Kiss Gy. Csaba: Egykorú szlovák tudósítások Madách képviselővé választásáról. – Lukácsy Sándor: M. I. Egy magyar költő a világirodalomban. (Literatura, 1983)
    Spáczay Hedvig: M. I. hadbírósági perének nyomában. (A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. 1983. Salgótarján, 1983 és Palócföld, 1983)
    Szabad György: Madách politikai hovatartozása a reformkorban. (Műhely, Győr, 1983)
    Kerényi Ferenc: M. I. hagyatékának néhány filológiai problémája. – Praznovszky Mihály: Politikai harcok Nógrád megyében M. I. részvételével, 1846–1848. Zolnay László: A Madách család eredete. (A Nógrád megyei Múzeumok Évkönyve. 1983. Salgótarján, 1983)
    Leblancné Kelemen Mária: Újabb adatok M. I. főbiztosi tevékenységéről. – Szabó Károly: Férfi és nő. M. I. és Veres Pálné. (Palócföld, 1983)
    Szilágyi Ferenc: M. I. (Nyelvünk és Kultúránk, 1983)
    Horváth Károly: Ádám alakjának világirodalmi előzményeihez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1984)
    Madácsy Piroska: M. I. és Bérczy Károly. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1984)
    Hajdú Demeter Dénes: M. I. síremléke Alsósztregován. (Honismeret, 1987)
    Kerényi Ferenc: Szemközt M. I. szövegével. (Palócföld, 1989)
    Kelenváry János: M. I. nyomában Alsósztregován. (Élet és Tudomány, 1989. 1.)
    Andor Csaba: M. I. különös levélváltása Lónyay Menyhérttel. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
    Kerényi Ferenc: M. I. lírájának kronológiájáról. (Irodalomtörténet, 1991)
    Eisemann György: Létértelmező motívumok Az ember tragédiájában. (Irodalomtörténet, 1992)
    Fáj Attila: Madách tragédiájának történetfilozófiája. (Jel, 1992)
    Horváth Károly: Az ember tragédiája szereplőinek és motívumainak bibliai és világirodalmi előzményeiről. – Kádár Judit: Az ember tragédiája, Byron Káinja és a Madách-filológia. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1993)
    Andor Csaba: M. I. levele Frenyó Nándornak. – Andor Csaba: Kiket bújtatott M. I.? – Zólyomi József: Tanúvallomások a Madách-birtokon rejtőzködő Rákóczy Jánosról. (Palócföld, 1993)
    Andor Csaba: M. I. szerelmei. (Iskolakultúra, 1994)
    Benes Istvánné: M. I. személyiségéről. – Tarjányi Eszter: M. I. három orvosa. (Palócföld, 1994)
    Kelemen Endre–Koltai Mária: A Tragédia Madách Imréje. (Pszichoterápia, 1995)
    Andor Csaba: M. I. mint természetbúvár. (Természet Világa, 1995)
    Andor Csaba: A nagy kolerajárvány Madách életében és főművében. (Iskolakultúra, 1996)
    Vajda Mihály: Költő-e M. I.? (Világosság, 1996)
    S. Varga Pál: Két világ közt választhatni. Világkép és a többszólamúság Az ember tragédiájában. (Irodalomtörténeti füzetek. 141. Bp., 1997)
    Szabó József: M. I. bölcsője. (Credo, 1998)
    Schéda Mária: Egy menyasszony sírján. (Palócföld, 2003)
    Bárdos József: M. I., a poeta philosophus. (Módszertani Lapok, 2003)
    Máté Zsuzsanna: M. I. elfelejtett verseiről. (Palócföld, 2007)
    Máté Zsuzsanna: M. I. Az ember tragédiája 125 éves ősbemutatójáról. (Palócföld, 2008)
    Cserjés Katalin: M. I. Tragédiájának legrövidebb színe. Az Úr. (Palócföld, 2009)
    Varga Norbert: A politikai gondolkodás sajátosságai M. I. Mózes c. műve alapján. (Gömörország, 2010)
    Tőzsér Árpád: Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? Kusza jegyzetek M. I. „Hegel-komplexusáról”. (Palócföld, 2014)
    Tarjányi Eszter: Három megkomponált verseskötet a 19. század közepéről. Arany János, Lévay József és M. I. (Irodalomismeret, 2015).

     

    Irod.: lexikonok, adattárak: Nógrád vármegye. Szerk. Borovszky Samu. (Bp., 1911)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1991)
    Kovalcsik András: Arcok Balassagyarmat múltjából. (Balassagyarmat, 2004)
    Színház az egész! Játékos színháztörténeti kaleidoszkóp a múlt század színi világából. Összeáll. Füle Péter. (Bp., 2005)
    Czeizel Endre: A magyar költőgéniuszok sorsa. (Bp., 2012). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2015

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (67), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (98), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (898), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (299), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (172), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (668), meteorológus (14), mezőgazda (117), mezőgazdasági mérnök (97), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (80), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu