Család

Régi református nemesi családból származott. Dédszülei: br. Podmaniczky János (1691–1743), Osztroluczky Judit (1690–1766). Nagyszülei: br. Podmaniczky Sándor (1723–1786) és br. Jeszenák Zsuzsanna (1735–1808). Sz: Podmaniczky Károly (1772–1833), a Dunántúli Református Egyház főgondnoka, jänckendorfi Nostitz Erzsébet (1788–1853). Testvére: Podmaniczky Ármin (1825–1886) cs. és kir. tanácsos és br. Jósika Miklósné Podmaniczky Júlia (= Jósika Júlia, 1813–1893) írónő. 

Iskola

Gyermekéveit Aszódon töltötte, középiskoláit a pesti evangélikus gimnáziumban végezte (1838–1842), a késmárki evangélikus kollégiumban jogot hallgatott (1842–1843), a berlini egyetem hallgatója (1845–1846), egyúttal barátjával, Prónay Józseffel hosszabb utazást tett Nyugat-Európában, Német-, Orosz- és Svédországba utazott, bejárta Dánia egyes részeit (1846).

Az MTA tagja (l.: 1859. dec. 16.). 

Életút

Az 1843. évi országgyűlésen gr. Ráday Gedeon, Pest vármegye követe mellett írnok. Pest vármegye aljegyzője (1846–1847), a pozsonyi országgyűlésen a felsőtábla tagja (1847–1848), az első népképviseleti országgyűlésen a felsőtábla jegyzője (1848). A forradalom és szabadságharc idején kezdetben a pesti önkéntes nemzetőrzászlóaljban harcolt Jellasics József horvát bán serege ellen (1848. szept.–nov.), majd a Károlyi-huszárezredben szolgált (1848. nov.–1849. aug.; 1848. nov.-től főhadnagyként, 1849. jan.-tól századosként).

A világosi fegyverletétel (1849. aug. 13.) után közlegényként besorolták az osztrák hadseregbe (1849 ősze, de 1850-ben leszerelték). A Bach-korszak alatt visszavonult a közélettől, szépirodalommal foglalkozott, de titkos futármegbízatásokat teljesített a Kossuth-emigráció számára. 

1861-ben kapcsolódott be újra a politikai életbe. Szarvas város országgyűlési képviselője (Határozati Párt, 1861) és a képviselőház másodelnöke (1861). A Szabadelvű Párt programjával országgyűlési képviselő (Békés vármegye, Szarvasi választókerület, 1865–1875; Csanád vármegye, Nagylaki kerület, 1875–1878; Budapest VI. kerület, Terézváros, 1878–1881; Ókanizsai kerület, 1881–1882; Budapest IV. kerület, Belváros, 1882–1904; Szászrégeni kerület, 1904–1906).

A Szabadelvű Párt elnöke (1889–1905). A békési evangélikus esperesség (1861–1865), a bányai evangélikus egyházkerület világi felügyelője (1865–1873). – A Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke, elnöke (1873–1905), a budapesti Magyar Kir. Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa (1875–1885). 

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa élén sokat tett a modern Budapest mai arculatának kialakításáért. Kezdeményezésére, az 1870-es években készült el az új, egyesített székesfőváros első általános rendezési terve: ekkor épültek ki a körutak, sugárutak mai rendszere, a rakpartok, a sétányok, a pesti és a budai korzó, az indóházak, valamint három új Duna híd. Legbüszkébb az Andrássy úti palotasorra és az ugyanitt épült Operaházra volt. Kulturpolitikusként, mint a Nemzeti Színház intendánsa hosszú időre biztosította a színház zavartalan működését. Szétválasztotta a műfajokat: a népszínműveket és az operetteket átadta a Népszínháznak, ill. kezdeményezte a drámai és az operatagozat különválását.

Fiatalkorában verseket írt, majd sógora, br. Jósika Miklós (1794–1865) biztatására kezdett el szépirodalmi művekkel jelentkezett. Többkötetes regényei, fordulatos cselekményszövésükkel, romantikus stílusukkal rendkívül népszerűek voltak, írói teljesítményét Mikszáth Kálmán (1847–1910) is nagyra tartotta. Élete végéig írta tizenkét kötetből álló visszaemlékezését és naplóját, amely kiegészítve ifjúkori önéletírásaival és útleírásaival ma is forrásértékű olvasmányok. Irodalomelméleti kérdésekkel is foglalkozott, akadémiai székfoglalóját a modern társadalmi regényről írta. Fiatalkorában híres vadász volt, Aszód és környékén levő birtokán agarászatokat rendezett, ill. nemzeti agrárversenyeket tervezett. 

Emlékezet

Podmaniczky Frigyes a 19. század végének egyik legnépszerűbb, legszeretetreméltóbb közéleti személyisége volt, személyét, életét a kialakuló világváros legendák sorával vette körül. Szerette az extravagáns ruhákat, gyakran járt pepita vagy kockás kabátokban, a kortársak ezért kockás bárónak is hívták, s gyakran szerepelt ezen a néven a korabeli élclapokban is. Végrendeletében úgy döntött, hogy kéziratait a Magyar Nemzeti Múzeumba helyezi el, s azokat csak századik születésnapján lehet felbontani. Supka Géza buzdítására Krúdy Gyula (1878–1933) megtette ezt. Az író nevezte el a kockás bárót utóbb Budapest vőlegényének, novelláinak állandóan visszatérő szereplője lett Podmaniczky Frigyes. Regényt is tervezett róla, de az sohasem készült el (az ilyen címmel megjelent kötet Krúdy különböző időpontokban közreadott írásainak lazán összefüggő sorozata). Podmaniczky Frigyes – akit pepita bárónak, kibicbárónak és Pest első gavallérjának is neveztek – híres volt jótékonyságáról, igen sok közalapítványt támogatott, közülük nem egyet maga is alapított. 1860-ban 2100 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

Pesten (az akkori IV., a mai V. kerületben, azaz a Belvárosban) született, Budapesten hunyt el, az aszódi családi sírboltban nyugszik. A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban). Szülőházán, az ún. Heldwein-házban (Ferenczy István utca 12.) emléktáblája látható (Kutas László alkotása, 1994). Gyermekkorát a közeli Károlyi-kertben, ifjúkorát a Koronaherceg utcában, időskorát a Váci utcában töltötte, azaz élete a Belvároshoz kötődik, a terézvárosi Podmaniczky utcát viszont nem róla, hanem egy távoli rokonáról, br. Podmaniczky Lászlóról nevezték el. Később mégis elneveztek róla egy kisebb teret a Belvárosban. A Podmaniczky Frigyes tér a II. világháborúban elpusztult épülettömb helyén (a Bank utca, a Vadász utca, az Arany János utca és a Bajcsy-Zsilinszky út között, 1983-ban) jött létre, ahol kisméretű egészalakos szobrát is elhelyezték (Kő Pál alkotása, 1991-ben). A Podmaniczky Frigyes téren bronz emléktábláját is elhelyezték (Madarassy Walter alkotása, 1984-ben). Születésnapján, minden évben, jún. 20-án a Budapesti Városvédő Egyesület megkoszorúzza szülőháza emléktábláját. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Budapesten, az I. kerületben, a Clark Ádám téren működött: a Tanács működésének emlékére, a Podmaniczky Páholy helyezett el Podmaniczky Frigyes portréját megörökítő emléktáblát itt (szintén Kutas László alkotása, 2007-ben). A Város- és Faluvédők Országos Szövetsége tiszteletére Podmaniczky-emlékérmet alapított (az épített és természeti környezet, valamint a kulturális értékek védelme érdekében kifejtett munka elismeréseként). Róla nevezték el a budapesti Podmaniczky Frigyes Közgazdasági Szakközépiskolát.

Legismertebb arcképét Ferraris Arthur festette meg (olaj, 1894), kőnyomatú portréját – többek között – Barabás Miklós (Arczkép-Album, 1856) és Marastoni József (Ország Tükre, 1862) készítette el. 

Szerkesztés

A Hazánk c. politikai lap szerkesztője (1869–1871).