Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Nyáry Pál, nyáregyházi
    Schodelné Klein Rozália
    Teleki Blanka, honpolgár
    Teleki Blanka, széki gr.
    Vasvári Pál honférfiú

    Supka Géza

    régész, művészettörténész, szerkesztő


    Született: 1883. április 8. Budapest
    Meghalt: 1956. május 25. Budapest

    Család

    Római katolikus családból származott, de felnőtt korában áttért az unitárius hitre. Nagyapja testvére: Supka Jeromos (1832–1891) római katolikus pap, zirci főapát. Sz: Supka Dezső hivatalnok, Brown Johanna. F: 1912-től Gere Gizella (1887­–1966). Leánya: Supka Magdolna (1914–2005) művészettörténész; fia: Supka Ervin (1913–1990) könyvtáros, régész. 

    Iskola

    A szatmárnémeti jezsuita gimnáziumban éretts. (1901), a budapesti tudományegyetemen történelmet és német filológiát, a grazi egyetemen művészettörténetet és régészetet tanult, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1904). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.). 

    Életút

    A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Érem- és Régiségtárának segédőre, őre (1904–1921); közben a bécsi egyetemen a régészet és a művészettörténet előadója (1916–1917), egyúttal előadásokat tartott a berlini, a kieli, a kölni, a lipcsei, a római és a stockholmi egyetemen is. A Károlyi-, majd a Berinkey-kormány idején Magyarország prágai követe (1918. dec.–1919. márc.), a forradalmak alatt tanúsított magatartása miatt a Tanácsköztársaság bukása után elvesztett állását (1921). Az MNM könyvtárosa (1934–1945), a II. világháború után, mint az MNM elnökét rehabilitálták (1945). 

     

    A Világ c. lap külső, majd belső munkatársa (1910-es évektől), az Új Világ c. ifjúsági lap (1919), a Magyar Hírlap és a Pester Lloyd munkatársa (1921-től), a Literatura c. folyóirat alapító szerkesztője (1921–1938, 1938: a lapot betiltották). Létrehozta a Szabadság, Emberség, Magyarság elnevezésű antifasiszta értelmiségiekből álló csoportot (1945). Az általa alapított Polgári Demokrata Párt (PDP) vezető személyisége (1945–1949), a PDP alelnöke (1947–1949), és lapjának a Világnak főszerkesztője. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945), nemzetgyűlési (1945–1947), majd országgyűlési képviselő (1947–1949). 



    A Corvin Mátyás Szabadkőműves Páholy tagja (1910. márc. 16-ától), mestere (1912. febr. 4-étől), helyettes főmestere (1918-tól) és irodalmi bizottságának elnöke (1916). A Szabadkőműves Nagypáholy tagja. Az újjáalakult Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy ideiglenes vezetőségi tagja és első helyettes nagymestere (1946. márc. 10.–1946. júl. 28.) nagymestere (1946. júl. 29.–1949. febr.; tisztéről lemondott: 1949. febr.). 



    A 20. század egyik jelentős polgári demokratikus gondolkodója, aki értékes publicisztikai munkásságán kívül irodalomtörténeti és szépírói munkásságot is kifejtett. Nevéhez fűződik a Literatura c., évente tíz alkalommal megjelent szépirodalmi magazin elindítása, amely könnyed, olvasmányos stílusban számolt be a közélet, a kulturális és irodalmi élet érdekességeiről, a modern művészetek eseményeiről. A folyóiratnak az 1930-as években több mint 30 000 előfizetője volt. Újságíróként az irodalmi igényű, népszerű tudományos riport egyik magyarországi megteremtője. 

     

    A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) éves közgyűlésén, 1927. jún. 5-én (= pünkösdvasárnap) Miskolcon javasolta, a magyar írók és a magyar irodalom támogatására, rendezzenek évente könyvnapot. Az első ún. próbakönyvhetet 1928. nov. 3–11. között rendezték meg (Magyar Hét néven, s a könyvkiadók 10% árengedménnyel adták könyveiket). Az I. hivatalos könyvhét megnyitójára 1929. máj. 13-án került sor (gr. Klebelsberg Kunó az MTA dísztermében tartott ünnepi beszédével). 

     

    Tudományos pályafutását művészettörténészként kezdte, első írásai a kora középkori magyarországi templomépítészet emlékeiről szóltak. A kommunista hatalomátvétel után visszatért pályájához: régészként és művészettörténészként tevékenykedett. Tudósként később elsősorban honfoglalás kori régészettel, ezzel összefüggő művészettörténeti kérdésekkel, a hellenizmus keleti hatásával, valamint az ázsiai vallások, különösképpen a buddhizmus kora középkori hagyományaival, valamint a keleti népek korai történetével foglalkozott. Műfordítóként angol, olasz és francia nyelvű lektűröket, bűnügyi regényeket, népszerű történeti munkákat tolmácsolt. Legismertebb munkája Jules Verne Sztrogoff Mihály c. kalandregényének fordítása (1943). 

    Emlékezet

    Budapesten élt és tevékenykedett, lakóhelyét emléktáblával jelölték (Budapest XI. kerület, Lenke utca [ma: Bocskai út 23–25.]). Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri temetőben nyugszik. Páratlanul értékes, az 1920-as évektől 1948-ig terjedő lapkivágat-gyűjteményét leánya, B. Supka Magdolna, 1995-ben a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárnak adományozta. Születésének 120. évfordulóján a székesfehérvári Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Vörösmarty Termében emlékkiállítást rendeztek (2003-ban). Róla nevezték el a Millenáris Park Supka Géza-termét

    Elismertség

    A Vajda János Társaság elnöki tanácsának tagja, a Mickiewicz Társaság társelnöke (1946). 

    Szerkesztés

    A Literaura Almanachja szerkesztője (1927–1930). A magyar nemesfémipar évkönyve szerkesztője (1931–1933. Bp., 1930–1934). 

    Főbb művei

    F. m.: A budafelhévízi Szentháromság templom. 1 táblával. (Archaeologiai Értesítő, 1907 és külön: Bp., 1907)
    A felsőszombatfalvi és nádorvályai oláh templom. (Archaeologiai Értesítő, 1908)
    Honfoglalás kori lelet Mezőtúron. ­– Érdekes középkori tálak. – Athoszi vízszentelő kereszt a Nemzeti Múzeumban. (Archaeologiai Értesítő, 1909)
    Lehel kürtje. Tanulmány. 2 táblával. (Bp., 1910)
    Külföldi mozgalom a műemlékek védelmére. – Újabb tanulmányok a vésett aljú zománc történetéből. (Archaeologiai Értesítő, 1910)
    Honfoglalás kori lelet Gödöllőn. – Domborműves elefántcsont tábla a Nemzeti Múzeumban. (Archaeologiai Értesítő, 1911)
    Keleti ízlésű hadi csákány. – Sz. György budai domborműve és a nagyváradi szobrok Evlia Cselebi útleírásában. (Archaeologiai Értesítő, 1912)
    A százéves Régiségtár. Tanulmány. (Bp., 1913)
    Hampel József. (Nyugat, 1913)
    A tépei népvándorlás kori leletről. (Archaeologiai Értesítő, 1913)
    Iszlám és hellenizmus. (Művészet, 1913)
    Motívumvándorlás a korábbi középkorban. 1–3. (Archaeologiai Értesítő, 1914 és külön: Bp., 1914)
    „Magyar” a kínai krónikákban. – A belső-ázsiai népek művészetének alapformáihoz. – A magyarországi hún-uralom néhány érememléke. (Archaeologiai Értesítő, 1915)
    Kulturwissenschaftliche Voraussetzungen einer Orientextension. 1 táblával. (Österreichische Monatsschrift für den Orient, 1915)
    A nagyszentmiklósi kincs revíziója. 1–2. (Archaeologiai Értesítő, 1915–1917 és külön, egy füzetben: Bp., 1917)
    A gúr-kérdéshez. (Archaeologiai Értesítő, 1916)
    A halászó madár típusához. – A nagyszentmiklósi kincs feliratairól. (Archaeologiai Értesítő, 1917)
    Sybilla könyvei. (Öt év múltán. A Károlyi-korszak előzményei és céljai. Bp., 1923)
    A nagy dráma. Az I. világháborús események háttere. (A Reggeli Hírlap kiadása. Miskolc, 1924)
    Nagy Napoleon. (A világ képekben. Bp., 1927)
    Az összeomlás. (Századunk, 1931)
    A magyar törvény múltja. (Jogtudományi Közlöny, 1934)
    La sfinge. Eroi e martiri dell’Africi. (Milano, 1936)
    1848. A márciusi forradalom előzményei, lefolyása és társadalmi jelentősége. Monográfia. (Bp., 1938)
    A béke és háború csodái. 20 hétszínnyomású és 24 fekete melléklettel. Ill. G. H. Davis és Kolozsváry Sándor. A boríték Uhlik Frigyes munkája. (Bp., 1939)
    Az átkozott asszony. Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet bűnügye. (Erdélyi Egyetemes Könyvtár. Nagyvárad, 1941)
    A futó évek margójára. Ill. Gehl Zoltán. – Lakatos Imre: Spinoza. Két mű egy kötetben. Bibliofil kiadás, merített papíron, Büsenstein antikva betűkkel. (Örök betűk. Új magyar irodalom tíz kötetben. 8. Nagyvárad, 1942)
    Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Az 1846-ban kiadott mű hasonmás kiadása S. G. kísérő tanulmányával. Varrott papírkötés. (Bp., 1946)
    Rasdi. Adatok a népvándorlás kori buddhizmus történetéhez. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1946. máj. 13.)
    Szabadkőműves formák. (Kelet, 1947)
    Kelemen Sándor: Út a szabad versenytől a tervgazdaságig. Az előszót írta S. G. (Bp., 1948)
    S. G. nagymesteri székfoglalója. (Kelet, 1948)
    Szindbád halála. S. G. beszéde Krúdy Gyula sírjánál. (Halotti és emlékbeszédek a XIX. és a XX. századból. Vál., szerk. Éder Zoltán. Bp., 1971)
    1848–1849. Szerk., sajtó alá rend. és az utószót írta Fábri Anna. (Nemzet és emlékezet. Bp., 1985)
    Habsburg-krónika. Vál., szerk., sajtó alá rend. Steinert Ágota. Az utószót írta Niederhauser Emil. 32 táblával és kivehető mellékletekkel. (Bp., 1986)
    Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek. A szerző A futó évek margójára és A hatalom szimbolikája c. műveinek együttes kiadása. Rékassy Csaba illusztrációival. 16 táblával. (Bp., 1989)
    Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak. Hasonmás kiadás S. G. kísérő tanulmányával. (Magyar Tankönyv. Bp., 2007)

     

    ford.: II. József levelei. Vál., ford. (Olcsó Könyvtár. 1723–1725. Bp., 1913)
    I. Vilmos német császárnak és porosz királynak kilencven válogatott írása. Vál., ford. (Olcsó Könyvtár. 1755–1759. Bp., 1915)
    Fournier Ágoston: I. Napoleon életrajza. I–III. köt. Ford. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Új folyam. Bp., 1916–1920)
    Wilde, Oscar: Művészet és dekoráció. I–II. köt. Ford. Félvászon kiadás, Gottermayer-kötéssel. (Oscar Wilde összes művei. Bp., 1922)
    Ludwig, Emil: Tizennégy júliusa. Történelmi regény. Ford. 1 melléklettel. (Bp., 1930)
    Paléologue, Maurice: Róma. Képeskönyv. Ford., a képanyagot berendezte. 46 egészoldalas, fekete-fehér fotóval illusztrált könyv. (Bp., 1930)
    Da Verona, Guido: Azyadeh, a sápadt asszony. Regény. Ford. (Bp., 1934)
    Mindörökké… Soha többé… Regény. Ford. (Bp., 1934)
    Roth, Joseph: Tarabas. Regény. (Bp., 1935)
    Dekobra, Maurice: A csábító. Regény. (Bp., 1935)
    Hull, Edith Maude: Kelet árnyéka. Regény. Ford. (Bp., 1935; új kiad. 1999)
    Dupuy-Mazuel, Henry: Kresztosz. Regény Krisztus korából. (Bp., 1936)
    Hősi ének Dzsangár-kánról. Ford. és a bevezető tanulmányt írta. (Budapesti Szemle, 1941 és külön: Bp., 1941)
    Wallace, Edgar: A negyedik csapás. Bűnügyi regény. Ford. (Kaland Regények. 2. Bp., 1942)
    Verne: Sztrogoff Mihály. Regény. A címlapkép Sebők Imre műve. (A kaland klasszikusai. Verne Gyula munkái. Bp., 1943)
    Maugham, William Somerset: Az árnyék testvére. Három novella. Ford., átd. (Bp., 1943; Szieszta Könyvek. Új kiad. 1991)
    Oppenheim, Edward Phillips: Álarcok háza. Regény. Ford. (Bp., 1944)
    Verne: Sztrogoff Mihály. Regény. Ford. S. G., a fordítást átd. Árkos Antal. Ill. Würtz Ádám. 15 táblával. (Jules Verne művei. Bp., 1966; 2. kiad. 1968; 3. kiad. 1978; 4. kiad. 1981)
    Verne: Sztrogoff Mihály. Regény. Ford. S. G., a fordítást átd. Árkos Antal. (Bukarest, 1986)
    Verne: Sztrogoff Mihály. Regény. Ford. S. G., a fordítást átd. Gerencsér Zsuzsanna. (A világirodalom legszebb történetei. Bp., 1994)
    Verne: Sztrogoff Mihály. Regény. Ford. S. G., sajtó alá rend. Majtényi Zoltán. Ill. Fabó Attila László. (Jules Verne összes művei. 42. Bp., 2000)
    Verne: Sztrogoff Mihály. Regény. Ford. S. G. (Népszabadság Könyvek. Verne Gyula-sorozat. 14.). 

    Irodalom

    Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. (Bp., 1941)
    Rónai Mihály András: S. G. halálára. (Irodalmi Ujság, 1956. 22.)
    Horváth Tibor: S. G. ­– Jakabffy Imre: S. G. régészeti vonatkozású munkássága. (Archaeologiai Értesítő, 1957)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Szalai Imre: Adalékok S. G. portréjához. (Irodalomtörténet, 1976)
    Köves József: A könyvnapok ötven éve. (Könyvnap – könyvhét. 50 esztendő. 1929–1979. Bp., 1979)
    Féja Endre: Emlékezés S. G.-ra. (Tiszatáj, 1983)
    Vágó Magdolna: A Literatura és S. G. Egy. szakdolgozat. (Bp., ELTE, 1986)
    Lengyel András: Száz éve született. S. G. (Könyvtáros, 1983)
    Sós Aladár: Emlékezés S. G.-ra. (Új Írás, 1988)
    Ritter Aladár: A Literatura és testvérlapja. (Jel–Kép, 1988)
    L. Nagy Zsuzsa: Szabadkőművesség a XX. században. (Bp., 1989)
    Kéri Piroska: S. G. „Literaturá”-ja. (Új Írás, 1989)
    Litván György: Kiábrándult zarándokok. (Tekintet, 1992)
    Sz. R.: S. G. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. Bp., 1994)
    Arató Antal: Székesfehérvárra került S. G. lapkivágat-gyűjteménye. (Könyvtári Levelező/lap, 1995)
    Borbándi Gyula: Politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
    Bándi Gáborné: S. G. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
    In memoriam S. G. Felelős szerk. Kertész Róbert. S. G. művei bibliográfiájával. (Tudományos füzetek 1. A Szolnoki Művésztelep kiadványai. Szolnok, 2003)
    Arató Antal: S. G.-emlékkiállítás Székesfehérvárott. (Könyvtári Levelező/lap, 2003)
    Arató Antal: Tisztelgés az utolsó magyar polihisztor, S. G. előtt. (Árgus, 2003)
    A Magyar Könyvnap-tervezet. Dokumentum. S. G. 1927-es tervezete a könyvünnepről. (Új Holnap, 2004)
    Bálint Gábor: S. G. folyóirata, a Literatura. (Magyar Könyvszemle, 2004)
    Tóth Judit: A magyar könyv ünnepe – a könyv magyar ünnepe. S. G. közéleti és publicisztikai tevékenysége. Egy. szakdolgozat. (Bp., ELTE, 2005)
    Mohai V. Lajos: Az úttörők: S. G. és Radó György.(Új Egyenlítő, 2014)

     

    kéziratban: Rónay Mária: A Literatura története. 1926–1938. S. G. irodalmi riportázslapjának tizenhárom esztendeje. (1959). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2019

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (14), állatorvos (72), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (39), belgyógyász (79), bencés szerzetes (32), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (37), biológus (183), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (17), diplomata (28), edző (70), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (32), erdőmérnök (46), esztéta (32), etnográfus (78), evangélikus lelkész (13), farmakológus (19), feltaláló (26), festő (122), festőművész (119), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (111), fiziológus (15), fogorvos (19), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (33), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (101), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (27), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (70), gépészmérnök (156), grafikus (68), gyermekgyógyász (35), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (62), honvédtiszt (21), ifjúsági író (11), iparművész (16), író (931), irodalomtörténész (271), jezsuita szerzetes (11), jogász (308), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (173), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (180), könyvtáros (65), közgazdász (178), kritikus (52), kultúrpolitikus (20), labdarúgó (32), levéltáros (89), matematikus (95), mérnök (684), meteorológus (14), mezőgazda (122), mezőgazdasági mérnök (100), mikológus (12), mikrobiológus (24), miniszterelnök (15), műfordító (208), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (83), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (44), neveléstörténész (12), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2019. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu