Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Czuczor Gergely István
    Petőfi nősül
    Szendrey Júlia emlékezete
    Szendrey Júlia
    Vörösmarty Mihály emlékezete

    Széchenyi István, sárvári és felső-vidéki gr.

    politikus, nagybirtokos


    Született: 1791. szeptember 21. Bécs
    Meghalt: 1860. április 8. Döbling, Ausztria
    Temetés: 1860. április 11. Nagycenk
    Temetési hely: Családi sírbolt

    Család

    Dédszülei: gr. Széchenyi Zsigmond (1681–1738) cs. és kir. kamarás, gr. Batthyány Teréz (†1721); gr. Cziráky József, gr. Barkóczy Borbála és gr. Festetics Kristóf (1696–1768), Szegedy Judit (1705–); gr. Bossányi Imre (1706–1781) alispán, Korlátkőy Éva (1711–1798). Nagyszülei: gr. Széchenyi Zsigmond (1720–1769) huszárkapitány, cs. és kir. kamarás, gr. Cziráky Mária (1724–1787); gr. Festetics Pál (1727–1782) főispán, gr. Bossányi Júlia (1734–1805). Sz: gr. Széchényi Ferenc (1754–1820) politikus, nagybirtokos, a Magyar Nemzeti Múzeum megalapítója, gr. Festetics Julianna (1753–1824). F: 1836-tól gr. Seilern-Aspang Crescence (1799–1875), gr. Zichy Károly (1779–1834) Pozsega vármegye, majd Moson vármegye főispánja özvegye. 1824-ben találkoztak először, Széchenyi tizenegy éven át hevesen udvarolt Crescence-nak; Zichy Károly halála után házasodtak össze (a budai krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplomban, 1836. febr. 4-én). Fia: Széchenyi Béla (1837–1918) geográfus, utazó, az MTA tagja és Széchenyi Ödön (1839–1922) honvédtiszt, tűzoltótiszt. Leánya, Széchenyi Júlia csecsemőkorában elhunyt. Seilern Crescence-nak első házasságából hét gyermeke született: gr. Festetics Dénesné Zichy Karolina Jozefa (1820–1906), Zichy Alfréd Pál (1821–1856), gr. Wenckheim Antalné Zichy Mária Maximiliana (1822–1881), Zichy Géza (1828–1911), Zichy Imre Henrik (1831–1892), Zichy Rudolf Emil (1833–1893), Pallavicini Oswaldné, majd gr. Degenfeld-Schomburg Kristófné Zichy Ilona Crescencia (1834–1883). 

    Iskola

    Tanulmányait magánúton végezte, családja magyar szellemben nevelte, jóllehet anyanyelve német volt (utóbb tökéletesen megtanult magyarul is). Hazafias szellemű nevelését Lunkányi (Liebenberg) János (1775–1853) magántanító irányította, mellette egyes tárgyakat szaktanítóktól (pl. építészetet Révai Miklóstól) tanult; évenként nyilvános iskolákban vizsgázott. Az MTA alapítója (1825. nov. 2.), tagja (ig.: 1830. nov. 17.; t.: 1838. szept. 7.), másodelölülője (= másodelnök, 1830. nov. 17.–1850).

    Életút

    Tanulmányai befejezése után a családi hagyományok miatt katonai pályára lépett. A württembergi huszárezredben főhadnagy és az ezredpénztár kezelője (1809–1810); közben az utolsó nemesi felkelésben (= inszurrekció), a napóleoni háborúk egyetlen magyarországi ütközetében (győri csata, 1809. jún. 14.) személyes bátorságával tűnt ki. A Lichtenstein-huszároknál, ill. egy dzsidás ezrednél szolgált (1810–1815; 1813-tól kapitányi rangban). Hadosztályával Világoson (1810–1811), utóbb Morva- és Csehországban állomásozott (1811-től); közben Schwarzenberg herceg, futárként, Gebhardt Leberecht von Blücher porosz tábornagyhoz küldte (1813. okt. 16–17.), majd Párizsba (1814. ápr.), ill. Itáliába rendelték (1814. máj.). A Hessen-Homburg huszárezredben teljesített szolgálatot (1815–1826); a tolentói lovassági ütközetben tüntette ki magát (1815. máj. 1.). Katonáskodása idején nagyobb utazásokat tett, Franciaországba, Angliába (1815. szept.–1815. okt.), Itáliába (1817. máj.), végül hosszabb időt töltött Görögországban és a Boszporuszon, Kis-Ázsia partjain, az archipelaguson (= arkhipelagosz, a görög szárazföld és Kis-Ázsia közötti tengerek szigetei) utazgatott az olasz költészetet, a görög irodalmat és művészetet tanulmányozta, végül Magyarország és Erdély nevezetesebb városait kereste fel. Utazásai idején több, életre szóló barátságot kötött pl. Felsőbüki Nagy Pállal és br. Wesselényi Miklóssal (1796–1850).

     

    Hazatérése után, a fejlett polgári államokban szerzett tapasztalatait igyekezett Magyarországon meghonosítani. Már első írásaiban a nyugat-európai demokráciákban és fejlett alkotmányos monarchiákban megismert intézményeket és közösségi tereket igyekezett népszerűsíteni A külföldi intézmények közül elsőként a lóverseny meghonosításán fáradozott: a sport az 1820-as–1830-as években elsősorban „lófuttatást“ és vadászatot jelentett, majd a lóverseny ismertté válásával kezdtek elterjedni a kihívásos „embersport“ versenyek. Széchenyinek és br. Wesselényi Miklósnak feltűnt, hogy a korabeli sportesemények közösségi tereken zajlanak és közösségi élményt jelentenek. Miután Wesselényivel újabb hosszabb külföldi utat tett (1822. márc. 1.–1822. szept. 26.: Münchenben, Stuttgartban, Párizsban és Londonban jártak), újabb hazatérése után mindenekelőtt a sportesemények (azaz a lóversenyek) meghonosítását szorgalmazta. Gr. Hunyady Józseffel (1773–1822) korszerű telivértenyészetet alapított, és közösen népszerűsítették a hazai lóversenyezést. Hunyady József – Széchenyi elképzelései szerint – rendezte meg Közép-Európa első lóversenyeit (ürményi birtokán, 1814–1821). Széchenyi Lovakrul c. művét – amelyben összefoglalta a lóversenyzéssel és a lótenyésztéssel kapcsolatos álláspontját – Hunyady emlékének ajánlotta. Az ürményi versenyeken azonban csak a helyi lótenyészet lovai indulhattak, Széchenyi azonban országos versenyeket szeretett volna tartani. Angliában alaposan tanulmányozta a lóversenyek rendezését, hazatérve megszerkesztette az első magyarországi szabálykönyvet, sőt még díjat is kitűzött az első „futtatások“ helyezettjeinek. Azt remélte, hogy a nagy összegű díjak ösztönzően hatnak majd a lótenyésztésre, a versenyekre való felkészülés fejleszti a lovak képességeit és utat enged a szelekciónak. Maga Széchenyi is hozatott lovakat Angliából, amelyeket aztán magyar lovakkal „pároztatott“. Elképzeléseihez sikerült megnyernie József nádor támogatását, aki támogatta, hogy először a pozsonyligeti síkon rendezzenek versenyeket. A kedvező tapasztalat után, a kezdeményezésére megalakult Pesti Lóversenyző Társaság döntött úgy, hogy az első pesti „lófuttatásra” végül is 1827. jún. 6-án kerül sor. Az első lóversenypályát Széchenyi javaslatára, Pesten, a mai Üllői út és Soroksári út közötti területen alakították ki: a tojásdad alakú pálya 2340 méter hosszú volt, 1000 méteres befutóval. A pálya belsejében, az emelvényen, a tribünökkel szemben, a vezetőség, a választott elöljárók és az ún. mázsálóház kapott helyet. Az 52 páholyból álló, fából épült tribünre a lófuttatók és a nézők ülhettek. Széchenyi gondoskodott arról is, hogy a tribünt fasorok övezzék. Az első pesti lóverseny első futamában 22 ló vett részt, a történelmi futamon Wesselényi Miklós Alborac nevű, Széchenyi nagycenki tenyészetében nevelt, ötéves barna kancája győzött. A lóversenyekkel kapcsolatos ügyeket kezdetben egy választott bizottság intézte, amelynek vezetését maga gr. Széchenyi István vállalta el (Pályafutási Társaság, 1827–1830; majd Állattenyésztő Társaság, ideiglenes itt is Széchenyi lett az elnöke 1830–1831). Széchenyi később is sokat foglalkozott a hazai lóversenyüggyel. Miután az Állattenyésztő Társaság Magyar Gazdasági Egyesületté alakult, az egyesület működése kibővült: a lóversenyzés mellett a modern mezőgazdasági gépek népszerűsítését is vállalta (pl. angliai gépek kiállítását is megszervezte). Széchenyi javaslatára a lóversenyügy végleg önállósult (Pesti Lovaregylet néven újra önállósult, s az új szervezet csakis a lófuttatásokkal foglalkozott, 1842).

     

    Széchenyi Párizsban részt vett X. Károly francia király koronázási ünnepségein (hg. Esterházy Pál társaságában, 1825. máj. 10-én). Ekkor, főleg a XIV. Lajos által építtetett Canal du Midi keltette fel az érdeklődését, s érlelte meg benne a Tisza-szabályozás gondolatát. Dél-Franciaországban és Itália több városában (pl. Torinó, Milánó, Velence stb.) a selyemhernyó-tenyésztésről gyűjtött adatokat. Ekkor figyelt fel a lyoni öböl partján lévő Orgon környéki selyemtermesztésre, ill. személyesen is találkozott Camille Beauvais-vel, akinek gyapjú- és selyemtenyésztésről szóló munkái döntően befolyásolták abban, hogy birtokain szederfákat ültessen. Számításokat végzett a selyemhernyó-tenyésztéssel kapcsolatban, s úgy vélte, ha nem is sikerül, akkor is megmarad a szederkert, meg maradnak a fák és bokrok. Nagycenken szederkertet ültetett (1829-ben, ún. kiültetett szederfáinak száma 12 000 és további 66 000 csemetét faiskolákban nevelt; 1836-ban nagycenki birtokán már 104 000 szederfa volt, amelynek egy részét bérbe is adta, évente 40–50 mázsa selyemgubót tenyésztettek. 1837-ben, az országban először, Nagycenken, gőzgéppel működtetett fonodát is építtetett!). Kezdeményezésére a Magyar Gazdasági Egyesület Selyemtenyésztő Szakosztály is alapított, amelynek vezetését maga vállalta el. Miután megválasztották a Sopron vármegyei szederfa-küldöttség elnökévé – amelyik a Helytartótanáccsal a hazai selyem- és gyapjúiparról tárgyalt – megírta magyarországi selyemipar helyzetéről és fejlesztéséről szóló javaslatait (Selyemrül címmel, a Társalkodó c. lapban, majd önálló kiadványként: 1840). Széchenyi 1848-ig tevékenyen részt vett a hazai selyemiparban, elvállalta a Sopron-Vasi Szeder Egylet elnökségét, népszerűsítő tagtoborzó körutakat tartott, új módszereket próbált ki és terjesztett el, kiállításokat szervezett, szakcikkeket közölt. Széchenyi a selyemtenyésztéssel, akárcsak a lóversenyzés népszerűsítésével nemcsak a magyar ipar fejlődését támogatta, de újfajta közösségi terek (lóversenypálya, szedreskert) és újfajta szakintézmények és -társulatok (lovaregylet, selyemegylet) kialakítására is törekedett. 



    Már az 1791. évi országgyűlés tudományi bizottsága is felvette programjába a katonai és a képzőművészeti akadémián kívül egy MagyarTudósTársaság felállítását. Az 1825. évi reformországgyűlésen ennek az ötletét ismét felelevenítették. Már az első gyűlésen szóvá tette az intézmény szükségességét Máriássy István, Gömör vármegyei követ, de különösen nagy hatása volt Széchenyi barátja, Felsőbüki Nagy Pál (1777–1857) beszédének, amelyben hevesen kikelt azon elkorcsosodó főurak ellen, akik elhanyagolták a magyar nemzet és a magyar nyelv érdekeit. Ezt követően Széchenyi maga is felszólalt, s „a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” felajánlotta minden jószágának egyévi jövedelmét, amit 60 000 forintban állapított meg (1825. nov. 2-án). A bejelentést nagy lelkesedés fogadta, a beszéd után többen is anyagi hozzájárulást ajánlottak fel az intézmény létesítésére: Vay Ábrahám 8 000, gr. Andrássy György 10 000, gr. Károlyi György 40 000 forintot, de rajtuk kívül is sokan támogatták a tervet anyagi juttatásokkal. 1825. nov. 8-án, a négy első alapító írásban is benyújtotta ajánlatát József nádorhoz, ill. az alsó- és felsőtáblához, majd nov. 21-én mellékelték az alakítandó magyar tudós társaság tervének alaprajzát is. József nádor (aki 10 000 forintot adományozott az akadémiának) bizottságot nevezett ki az alaprajz megtárgyalására, amelyben Széchenyi is tevékenyen részt vett. A bizottság javaslatai 1827. aug. 18-án a királyi szentesítést is megnyerték, az alapítást 1827-ben törvénybe iktatták (1825–1827. évi XI. törvénycikk). Az országgyűlésen még többször is felszólalt, kifejtette nézeteit a magyar nyelv, a sajtószabadság és a vallási türelem kérdésében. Később, hogy nézetei kifejtését katonai rangja se befolyásolja kilépett a hadseregből (1826. febr. 15-én). Még az 1820-as években alapította meg a Nemzeti Casinót is (1827. jún. 10-én kezdte meg a működését).

     

    Legnagyobb visszhangot kiváltó munkája, a Hitel (1830) a reformkor kezdetét, s az ekkor fellépő reformellenzék programját is jelentette. Műve Magyarországon elsőként elemezte részletesen a korszerű gazdálkodást, ill. leplezte le annak hiányát. Művében Magyarország földrajzi helyzete, a pénzhiány, a kiviteli vám, a felesleges és káros hatású kormányrendeletek, a termelés hiánya, a rossz közlekedés, a belfogyasztás és kereskedési biztonság hiánya, a nemzeti bank stb., mind tárgyalás alá kerülnek, mivel mindezek vagy a hitel szentségén alapulnak, vagy annak eredményei. Jó részben ugyanezeket fejti ki még részletesebben Világ (1831) c. munkájában, amelyet gr. Dessewffy József támadása (Taglalat, 1831), a Hitel védelmére írt. Ebben a munkájában még világosabban fejtette ki nézeteit. A polgári átalakulás vezetőerejének a nemzeti arisztokráciát látta, a célhoz vezető utat pedig a szellemi és anyagi gyarapodásban jelölte ki; ehhez azonban feltétlenül szükséges a polgári szabadság megteremtése. Az 1831. évi kolerafelkelést követően Stádium c. művében tizenkét törvényjavaslatban összegezte követeléseit. Munkája megjelentetését a cenzúra megtiltotta, ezért a külföldön kinyomtatott könyve példányait úgy kellett becsempészni Magyarországra (1833 őszén). 1834-ben hozzákezdett Hunnia c. művéhez, amelyben a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett érvelt (a vaskapui munkálatok miatt nem tudta befejezni, kéziratban maradt, ill. csak posztumusz jelent meg). – Időközben folytatta gyakorlati irányú tevékenységét is. Kíséretével Pesttől Isztambulig hajózott, hogy tapasztalja, hogyan lehet a Dunát végig hajózhatóvá tenni (1830). Előterjesztést készített József nádor számára a Duna hajózhatóvá tételéről (királyi biztosként, 1833. jún. 20-ától maga irányította a munkálatokat; 1833. szept. 3-án az első tiszai gőzhajóval Szegedre látogatott. Kezdeményezte a Dunagőzhajózási Társulat megalapítását (1831), létrehozta Pest egyik első nagyipari üzemét (az óbudai hajógyárat és a téli kikötőt, 1836). Az 1830-as évek végén a Duna-szabályozás, s ezzel összefüggésben a Pestet Budával összekötő első híd megteremtésén tevékenykedett. Az állandó híddal elő akarta segíteni kedvenc elképzelése, Pest–Buda egyesítését, s az ország fővárosává válását (1842. aug. 24-én tették le a Lánchíd alapkövét). Írásaiban elsők között használta a Buda–Pest elnevezést, de az egységes fővárosban – ahogy később valóban létre is jött – beleértette Óbudát és a Margitszigetet is! A Helytartótanács újonnan megalapított közlekedésügyi osztályvezetőjeként elindította a Tisza-szabályozás munkálatait is, ill. megindította a balatoni gőzhajózást (1846. szept. 21.).

     

    Állandó aggodalommal figyelte Kossuth Lajos (1802–1894) tevékenységét, mert politikai szereplésétől a nemzet addig elért eredményeit féltette. Amikor Kossuth Lajos lett a Pesti Hírlap szerkesztője (1841. jan. 2.), már nyílt fellépésre szánta el magát. A’ Kelet népe (1841) c. írásában forradalmi izgatással vádolta meg Kossuthot, felvázolta egy közelgő forradalom rémképét, amelyben akár az egész nemzet is elveszhet. Kossuth visszautasította vádjait, ugyanakkor elismerte Széchenyi életművét (Kossuth nevezte el Széchenyit a legnagyobb magyarnak, 1840. nov. 19-én, Pest vármegye közgyűlésén tartott beszédében). Moson vármegye országgyűlési követe (1847–1848), a forradalom idején, az első felelős magyar kormányban, a közlekedési és közmunkák minisztere (1848. ápr. 7.–1848. szept. 4.). A minisztertanácsi és a képviselőházi üléseken többször felszólalt, s óva intett a Habsburg-dinasztiával való szakítástól (1848. aug.). Idővel aggodalmai egyre inkább hatalmukba kerítették, rémképekben látta az országot, amelyet Kossuth és társai elpusztítottak. Orvosa Döblingbe vitette (1848. szept. 5-én), ahol évekig élt elborult elmével. 



    Állapota javulásával levelezni kezdett családjával, s néhány régi barátjával. Utóbb folytatta irodalmi tevékenységét is; befejezte néhány félbemaradt irodalmi művét (Buda-pesti por és sár, ill. a Hunnia címűt Török János adta ki, 1858-ban). A Bach miniszteri rendszerét dicsőítő Rückblick (1857) c. műre válaszul megírta Ein Blick (1859) c. munkáját, amelyben nevetségessé tette az egész Bach-rendszert; az írás Rónay Jácint (1814–1889) közvetítésével Londonban jelent meg. A bécsi rendőrség házkutatást tartott nála és elkobozta iratait (1860. márc. 3.-án). Az erőszakos elhurcolástól és meggyilkoltatástól való félelmében pisztolyával öngyilkosságot követett el (1860. ápr. 7–8-án). 

    Emlékezet

    Széchenyi István halálhírét a nemzet megdöbbenéssel fogadta, temetése tüntetés volt az elnyomás ellen. Scitovszky János bíboros érsek celebrálta a gyászmisét a pesti belvárosi templomban, amelyen 80 000 ember vett részt (1860. ápr. 30-án). Az MTA gyászünnepet tartott emlékére, Izsó Miklóssal elkészíttette mellszobrát és bronz emléktáblával megörökítette az 1825. nov. 2-ai jelenetet (1861), megnyitotta ereklyemúzeumát (1905). Egészalakos szobrát Budapesten, az MTA székháza előtt (Engel József műve, 1880. máj. 23.-án) és Sopronban (Mátrai Lajos műve, 1897. máj. 23-án) leplezték le, ill. Csokonyán (Somogy vármegye) állították fel. (1906). A nagycenki temetőben, a Széchenyi család sírboltjában nyugszik, ahol 47 leszármazotta sírhelye is látható. Nagycenken, a Széchenyi István Emlékmúzeum 1973. szept. 21-én nyílt meg az épületegyüttes középső, ún. Öregkastély részében (mint a soproni Liszt Ferenc Múzeum kiállítóhelye. 1985-ben a kiállítás területe bővült a Széchenyi István igényei szerint kialakított egykori lakószárnyának (= Széchenyi-szárny) felújításával. A Széchenyi-szárnyban kapott helye az Országos Műszaki Múzeum kiállítása, amely a magyar ipar fejlődését mutatja be Széchenyi felléptétől a 20. század elejéig. Széchenyi István születésének 200. évfordulóján megújult (és múzeumi státuszt is kapott, 1991-ben). A 225. évfordulón a nagycenki kastélyt és épületegyüttest nemzeti emlékhellyé avatták, új állandó kiállítást rendeztek be, egyúttal felavatták és felszentelték a kastély helyreállított kápolnáját (2016. szept. 21-én). 

    Főbb művei

    F. m.: Lovakrul. Boldogult gr. Hunyady József árnyékának. (Pest, 1828; németül: Über die Pferde, Pferdezucht und Pferderennen. Ford. Vojdisek József. Leipzig–Pest, 1830)
    Lovakrul. Hasonmás kiad. Az első kiadás 150. évfordulójára megjelentette a Magyar Lóverseny Vállalat. (Bp., 1978)
    Über die Pferde, Pferdezucht und Pferderennen. A német kiadás hasonmás kiadása. (Documenta Hippologica. Hildesheim–New York, 1979)
    Lovakrul. Hasonmás kiad. (Tündérpalota. 3. A Széchenyi Öregdiákok Baráti Társasága kiadványsorozata. 3. Bp., 1991)
    Lovakrul. Hasonmás kiad. (A Szent István Egyetem kiadványa. Gödöllő, 2008)
    Lovakrul. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., 2011)
    Lovakrul. Elektronikus dokumentum. (Gyula, Digibook, 2012 és Bp., Quattrocento, 2013).

     

    Hitel. (1–3. kiad. Pest, 1830; 4. kiad. 1832)
    Über den Credit. Az első fordítás. Ford. Vojdisek József. (Leipzig–Pest, 1830)
    Kreditwesen. A második fordítás. Ford. Paziazi, Michael von. (Pesth, 1830)
    Über den Kredit. A harmadik fordítás. A fordító ismeretlen. (Leipzig, 1830)
    Hitel. Szemelvények gr. Sz. I. művéből. Vál., a bevezetést írta Gyulai Ágost. (Magyar Könyvtár. 238–239. Bp., 1901; 2. kiad. Magyar Könyvtár. 1001–1003. Bp., 1926)
    Hitel. Vál., szerk. Beöthy Zsolt. (Magyar Remekírók. 17. Gr. Sz. I. válogatott munkái. Bp., 1903)
    Hitel. Szerk., sajtó alá rend. Szily Kálmán. – Gyulai Pál: Gr. Sz. I., mint író. – Kautz Gyula: A „Hitel” méltatása. (Gr. Sz. I. munkái. II. sorozat. Az MTA kiadása. 5. kiad. Bp., 1904)
    Hitel. – A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1922)
    Hitel. – A Taglalat és a Hitellel foglalkozó kisebb iratok. Szerk., a bevezető tanulmányt írta ifj. Iványi-Grünwald Béla. A Hitel megjelenésének 100. évfordulójára. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. 2. kiad. Bp., 1930)
    Hitel. Népszerű kiadás. Vál., szerk., az előszót írta Merényi Oszkár. (Magyar Klasszikusok. A Magyar Népművelők Társasága kiadványa. Bp., 1944)
    Hitel. Miniatűr kiadvány. Megjelent az első kiadás 150. évfordulójára. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1979)
    Hitel. Hasonmás kiad. és sorszámozott bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1979; 2. kiad. 1984; 3. kiad. 1991)
    Hitel. A magyar gazda ma nem viheti mezeit a lehető legmagasb’ virágzásba. Válogatás gr. Sz. I. művéből. Vál., szerk. Kralovánszky U. Pál. (A Mag-Tár alapítvány kiadványai. 2. Bp., 2006)
    Hitel. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., 2010)
    Hitel. Hasonmás kiad. Bibliofil kiadásváltozattal. (Bp., Magyar Mercurius, 2012)
    Hitel. Elektronikus dokumentum. (Bp., Quattrocento, 2013)
    Hitel mai magyar nyelven. Szerk. Buday Miklós, Dudás Márta, Horváth Attila. A függelékben: Horváth Attila: A magyar jogintézmények a Hitel megjelenésekor és Spira György: Egy pillantás a Hitel írójának hitelviszonyaira. (Bp., Logod Bt., 2016).

     

    Világ vagy is felvilágosító töredékek némi hiba ’s előítélet eligazítására. (Pest, 1831)
    Licht, oder Aufhellende Bruchstücke und Berichtigung einiger Irrthümer und Vorurtheile. Ford. Paziazi, Michael von. (Pesth, 1832)
    Világ. Vál., szerk. Beöthy Zsolt. (Magyar Remekírók. 16. Gr. Sz. I. válogatott munkái. Bp., 1903)
    Világ. Szerk., sajtó alá rend. Szily Kálmán. – Kautz Gyula: A „Világ” méltatása. (Gr. Sz. I. munkái. II. sorozat. Az MTA kiadása. 3. kiad. Bp., 1904)
    Világ vagy is felvilágosító töredékek némi hiba ’s előítélet eligazítására. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1922)
    Világ. Miniatűr kiadvány. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1984)
    Világ vagy is felvilágosító töredékek némi hiba ’s előítélet eligazítására. Hasonmás kiad. és sorszámozott bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1984)
    Világ. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., 2010)
    Világ. Elektronikus dokumentum. (Bp., Quattrocento, 2013).

     

    Stadium. Írta gr. Sz. I. 1831-ben, kiadta Z** * * 1833-ban. (Lipcse, 1833)
    Stádium. Vál., szerk. Beöthy Zsolt. (Magyar Remekírók. 17. Gr. Sz. I. válogatott munkái. Bp., 1903)
    Stádium. Szerk., sajtó alá rend. Szily Kálmán. – Viszota Gyula: A Stádium megjelenésének története. – Kautz Gyula: Gr. Sz. I. „Stádium” c. művének méltatása. (Gr. Sz. I. munkái. II. sorozat. Az MTA kiadása. 3. kiad. Bp., 1905)
    Stadium. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1922)
    Stádium. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Mátyás Antal. – Mátyás Antal: A Stádium főbb közgazdasági gondolatai. (Nemzeti Könyvtár. Közgazdaság-tudomány. Bp., 1958)
    Stadium. Miniatűr kiadvány. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1984)
    Stadium. Hasonmás kiad. és sorszámozott bibliofil kiadásváltozatban is. (Bp., Közgazdasági és Jogi, 1984)
    Stádium. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., 2010)
    Stádium. Elektronikus dokumentum. (Bp., Quattrocento, 2013).

     

    Magyar játékszínrül. (Pest, 1832)
    Magyar játékszínrül. Hasonmás kiad. Szerk., sajtó alá rend., az utószót írta Belitska-Scholtz Hedvig. (Színháztörténeti Könyvtár. 4. A Magyar Színházi Intézet kiadványa. Bp., 1976)
    Magyar játékszínrül. Hasonmás kiad. (Az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozata. Bp., 1984)

    Néhány szó a dunai hajózás körül. (Társalkodó, 1834–1836; németül: Über die Donauschiffahrt. Ofen, 1836)

    Néhány szó a’ lóverseny körül. (Pest, 1838; németül: Einiges über Ungarn. Nach dem „Néhány szó a’ lóverseny körül“ des Grafen Stephan Széchenyi, aus dem Ungarischen übersetzt von Hermann Klein. Pesth, 1839)
    Néhány szó a’ lóverseny körül. Hasonmás kiad. Szerk., sajtó alá rend. Ernst József. (Agrárinformációs Vállalat–Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, Bp., 1991)

    Selyemrül. (Pest, 1840 és Sopron, 1840)
    Selyemrül. Hasonmás kiad. – Függelék gr. Sz. I. értekezéséhez. Közrebocsátja Simon Nep. János. (Az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozata. Bp., 1982)

     

    A Kelet népe. A’ Kelet népe. (1–2. kiad. Pest, 1841)
    A Kelet népe. Vál., szerk. Beöthy Zsolt. (Magyar Remekírók. 17. Gr. Sz. I. válogatott munkái. I. köt. Bp., 1903)
    A Kelet népe. – Politikai programmtöredékek. Szerk., sajtó alá rend. Viszota Szily Kálmán. – Kautz Gyula: „A Kelet népe” és a „Politikai programmtöredékek“ méltatása. (Gr. Sz. I. munkái. II. sorozat. 3. kiad. Bp., 1904)
    A Kelet népe. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Ferenczi Zoltán. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. 5. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. 4. kiad. Bp., 1925)
    A Kelet népe. A bevezető tanulmányt írta Kerecsényi Dezső. (Bp., 1938)
    A’ Kelet népe. Hasonmás kiad. (A társadalomtudományok magyar klasszikusai. Bp., Közgazdasági és Jogi, 1985)
    A Kelet népe. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., 2010)
    A Kelet népe. Elektronikus dokumentum. (Bp., Quattrocento, 2013).

     

    A’ magyar Academia körül. Gr. Sz. I. akadémiai másodelnöknek az 1842. nov. 27-i közülést megnyitó beszéde. (Pest, 1842; németül: Ueber die ungarische Akademie. Ford. Sincerus. Leipzig, 1843)
    A Magyar Akadémia körül. Szerk., az előszót írta Szigethy Gábor. (Gondolkodó Magyarok. Bp., 1981)

    Üdvlelde. Gr. Dessewffy Aurél hátrahagyott némi iromány-töredékivel. Írta és közli gr. Sz. I. (Pest, 1843)
    Üdvlelde. Gr. Dessewffy Aurél hátrahagyott némi iromány-töredékivel. Írta és közli gr. Sz. I. Hasonmás kiad. (Bp., Históriaantik Könyvesház, 2013)

    Balatoni gőzhajózás. (Pest, 1846)
    Balatoni gőzhajózás. Zákonyi Ferenc utószavával. Hasonmás kiad. (Az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint sorozata. Bp., 1983)
    Balatoni gőzhajózás. Hasonmás kiad. (Bp., Barnaföldi Archívum, 2001)
    Balatoni gőzhajózás. Elektronikus dokumentum. (Gyula, Digibook, 2012).

     

    Ein Blick aus den anonymen „Rückblick“ welcher für einen vertrauten Kreis, in verhältnissmässig weinigen Exemplaren in Monate October 1857. In Wien erschien von einem Ungarn. (1–2. kiad. London, 1859; 3. kiad. London–Edinburgh, 1861)
    Gr. Sz. I. „Blick“-je. Közli K. Papp Miklós. (Kolozsvár, 1870)
    Gr. Sz. I. „Blick“-je. Közli K. Papp Miklós. Hasonmás kiad. (Bp., Statisztikai Kiadó, 1988).


    F. m.: Töredék gr. Sz. I. kiadatlan irataiból: Hunnia. 1835. – Buda-pesti por és sár. – Töredék. Közrebocsátja Török János. (Pest, 1860)
    Gr. Sz. I. fennmaradt munkái. Saját kézirataiból közrebocsátja Török János. (2. kiad. Pest, 1872)
    Önismeret. Gr. Sz. I. döblingi kézirataiból. (Bp., 1875)
    Gr. Sz. I. naplói. Adalék a nagy hazafi jellemrajzához. Szerk., összeáll. Zichy Antal. (Gr. Sz. I. munkái 1. Bp., 1884)
    Gr. Sz. I. beszédei. Összegyűjtötte, szerk. Zichy Antal. (Gr. Sz. I. munkái. 2. Bp., 1884)
    Gr. Sz. I. levelei. Összegyűjtötte, szerk., az előszót írta Majláth Béla és gr. Zichy Antal. I–IV. köt. (Gr. Sz. I. munkái. 3–4. Bp., 1889–1896)
    Gr. Sz. I. külföldi úti rajzai és följegyzései. Összeáll. Zichy Antal. (Gr. Sz. I. munkái 5. Bp., 1890)
    Gr. Sz. I. hírlapi czikkei. I–II. köt. Összeáll., szerk., a bevezető tanulmányt írta Zichy Antal. . (Gr. Sz. I. munkái. 7–8. Bp., 1893–1894)
    Gr. Sz. I. levelei szüleihez. Összeáll., szerk., a bevezető tanulmányt írta Zichy Antal. . (Gr. Sz. I. munkái. 9. Bp., 1896)
    Gr. Sz. I. válogatott munkái. I–II. köt. Vál., szerk. Beöthy Zsolt. (Magyar Remekírók. 16–17. Bp., 1903)
    Gr. Sz. I. döblingi irodalmi hagyatéka. I–II. köt. Szerk., a bevezető tanulmány írta Károlyi Árpád. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1921–1922)
    Gr. Sz. I. naplói. I–VI. köt. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Viszota Gyula. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1925–1939)
    Gr. Sz. I. írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. I–II. köt. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Viszota Gyula. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris. Gr. Sz. I. összes munkái. A Magyar Történelmi Társulat kiadványa. Bp., 1927–1930)
    Széchenyi összeomlása. Az 1848-as napló. Ford., magyarázatokkal ellátta Ferdinandy Mihály. (Officina Könyvtár. 16–17. Bp., 1942)
    Sz. I. válogatott írásai. Vál., szerk. Barta István. (Bp., 1959)
    Napló. Vál., szerk., az utószót írta Oltványi Ambrus. Előszó: Sőtér István, ford. Györffy Miklós és Jékely Zoltán. (Bp., Gondolat, 1978; 2. kiad. 1982)
    Közjóra való törekvések. Szemelvények gr. Sz. I. műveiből. Vál., szerk. Benkő Samu. Ford. Barta István, Györffy Miklós, Jékely Zoltán. (Téka. Bukarest, 1981)
    Töredékek gr. Sz. I. fennmaradt kézirataiból. Közrebocsátja Török János. Hasonmás kiad. (A társadalomtudományok magyar klasszikusai. Bp., Közgazdasági és Jogi, 1985)
    Sz. I.–Wesselényi Miklós: Feleselő naplók. Egy barátság kezdetei. Vál., szerk. Maller Sándor és Steinert Ágota. (Bp., 1986)
    Sz. I. válogatott művei. I–III. köt. Szerk. Spira György., vál., szerk., az utószót írta Gergely András, Sashegyi Oszkár, Spira György. Bibliofil, számozott bőrkiadás változatban is. (Magyar Remekírók. Bp., 1991)
    Buda-pesti por és sár. Sajtó alá rend., az utószót írta Fenyő Ervin. (Bp., 1995)
    Napló. Vál., szerk., az utószót írta Oltványi Ambrus. Előszó: Sőtér István, ford. Györffy Miklós és Jékely Zoltán. (Millenniumi magyar történelem. Politikai gondolkodók. 3. kiad. Bp., 2002)
    Széchenyi összeomlása. Az 1848-as napló. Ford., magyarázatokkal ellátta Ferdinandy Mihály. (2. kiad. Máriabesnyő–Gödöllő, 2010). 

    Irodalom

    Irod.: Eötvös József: Gr. Sz. I. emlékezete. Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia 1860. okt. 13-iki közülésén. (Budapesti Szemle, 1860)
    Szász Károly: A könnyben, szóban, tettben nyilatkozó hazaszeretet. Egyházi emlékbeszéd néhai sárvári és felsővidéki nagyméltóságú gr. Sz. I. fölött. A kunszentmiklósi helvéti hitvallású egyházban, emlékére, 1860. máj. 12-én tartotta Sz. K. (Kecskemét, 1860)
    Fáy András: Gr. Sz. I. Pest megyei működése. (Budapesti Szemle, 1862)
    Kecskeméthy Aurél: Gr. Sz. I. utolsó évei és halála. 1849–1860. (Pest, 1866; németül: Graf Stephan Széchenyi’s staatsmännische Laufbahn, seine letzten Lebensjahre, in der Döblinger Irrenanstalt und sein Tod. Pest, 1866)
    Pulszky Ferenc: Jellemrajzok. Gr. Sz. I. (Budapesti Szemle, 1874)
    Lónyay Menyhért: Gr. Sz. I. és hátrahagyott iratai. (Budapesti Szemle, 1875)
    Gr. Sz. I., mint paedagog. (Népnevelők Lapja, 1875)
    Eszmék, adatok, adomák gr. Sz. I. naplóiból. Összeáll. gr. Zichy Antal. (Bp., 1880)
    Zichy Antal: Gr. Sz. I., mint emberbarát és hazafi. Eredeti naplói alapján írta Z. A. 1–2. – Gr. Sz. I. naplóiról. Felolvastatott az MTA 1880. jún. 30-iki ülésén. – Gr. Sz. I. és a nők. (Budapesti Szemle, 1880)
    Szász Károly: Gr. Sz. I. és az Akadémia megalapítása. Monográfia. A Széchenyi-szobor leleplezési ünnepére, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írta Sz. K. (Az MTA kiadványa. Bp., 1880)
    Kerékgyártó Árpád: Sárvári és felsővidéki Gr. Sz. I. élete. Kismonográfia. (Magyar Helikon. Jeles magyar államférfiak életrajzgyűjteménye. Pozsony–Bp., 1884)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. naplói. (Budapesti Szemle, 1886)
    Grünwald Béla: Az új Magyarország. Gr. Sz. I. Monográfia. (Bp., 1890)
    Zichy Antal: Gr. Sz. I. külföldi utazásairól. (Budapesti Szemle, 1890)
    Marczali Henrik: Gr. Sz. I. emlékirata a dohányregáléról. (Budapesti Szemle, 1891)
    Majláth József: Gr. Sz. I. emlékezete. Felolvastatott a Tiszavölgyi Társulat 1891. decz. 29-iki közgyűlésén. (Budapesti Szemle, 1892)
    Zichy Antal: Gr. Sz. I. irodalmi munkásságáról. 1–2. – Gyulai Pál: A Budapesti Hírlap és gr. Sz. I. (Budapesti Szemle, 1893)
    Zichy Antal: Gr. Sz. I. ifjúkori levelezése. 1809–1819. (Budapesti Szemle, 1895)
    Paikert Alajos: Gr. Sz. I. és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1895)
    Zichy Antal: Gr. Sz. I. életrajza. I–III. köt. Monográfia. (Magyar történelmi életrajzok. Bp., 1896–1897)
    Kónyi Manó: Gr. Sz. I. levelei Hollán Ernőhöz. 1859–1860. (Budapesti Szemle, 1899)
    Széchenyi Miklós: Gr. Sz. I. czenki temploma. (Budapesti Szemle, 1901)
    Milhoffer Sándor: Gr. Sz. I. lelki világa. Monográfia. (Bp., 1902)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. és Sopron vármegye. (Budapesti Szemle, 1902)
    Gaal Jenő: Gr. Sz. I. nemzeti politikája. Monográfia. I–II. köt. (Az MTA kiadványa. Bp., 1903)
    Imre Sándor: A közoktatásügy és gr. Sz. I. – Kropf Lajos: Gr. Sz. I. angol ismerősei. (Budapesti Szemle, 1903)
    Bayer József: Egy „Művész-Társaság” eszméje 1832-ben és gr. Sz. I. (Művészet, 1903)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. politikája 1842–1845-ben. (Budapesti Szemle, 1904)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. és a magyarországi lóversenyek megalapítása. (Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1904)
    A Magyar Tudományos Akadémia Széchenyi-Múzeumának tárgyjegyzéke. Összeáll. Szily Kálmán és Viszota Gyula. (Az MTA kiadványa. Bp., 1905)
    Gr. Sz. I. a nyelvről, s különösen a magyar nyelvről. (Magyar Nyelv, 1905)
    Eszmék és gondolatok gr. Sz. I. műveiből. Összeáll. Komlóssy Ferenc. (Bp., 1907)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. a gymnasiumban. (Századok, 1907)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. történeti eszméi. 1–3. (Századok, 1907 és A. D.: Tanulmányok. Bp., 1923)
    Nyáry Albert: Gr. Sz. I. levelezése a gödi árenda ügyében. (Történelmi Tár, 1908)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. és a soproni gőzmalom. (A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1909)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. emlékezete. (Budapesti Szemle, 1910)
    Viszota Gyula: Széchenyi és a pesti hengermalom. Kismonográfia. A függelékben gr. Sz. I. 51 db kiadatlan írásával. (Bp., Athenaeum, 1910)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Kismonográfia. (Bp., Pátria, 1910)
    Viszota Gyula: Széchenyi és a pesti hengermalom. 1–3. (Századok, 1910)
    Komlóssy Ferenc: Sz. I. gróf élete. Monográfia. 19 táblával. (Bp., 1911)
    Gragger Róbert: Gr. Sz. I. autogrammja a berlini királyi könyvtárban. (Századok, 1911)
    Bártfai Szabó László: A sárvári felsővidéki gr. Széchenyi család története. I–III. köt. (Bp., 1911–1925)
    Angyal Dávid: Adatok gr. Sz. I. történet-philosophiájához (Századok, 1913)
    Weber Arthur: Adalékok gr. Sz. I. életéhez. (Történeti Szemle, 1915)
    Viszota Gyula: Széchenyi Hitel c. művének keletkezése. (Budapesti Szemle, 1916)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. Politikai programmtöredékeinek keletkezése és hatása. (Történeti Szemle, 1916)
    Gaal Jenő: Gr. Sz. I. nemzetgazdasági alapeszméi. – György Endre: Gr. Sz. I. közlekedési politikája. (Budapesti Szemle, 1918)
    Ferdinandy Gejza: Gr. Sz. I., mint közjogász. – Tolnai István: Gr. Sz. I. és a magyar nyelv. (Budapesti Szemle, 1919)
    Károlyi Árpád: Gr. Sz. I. elkobzott iratai. Felolvastatott a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályának 1920. máj. 3-án tartott ülésén. (Századok, 1920)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. döblingi évei. (Századok, 1922)
    Túri Béla: Gr. Sz. I. nagy magyar szatírája. 1–3. (Budapesti Szemle, 1922)
    Iványi-Grünwald Béla: Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon. 1790–1848. (Történeti értekezések. 13. Pécs, 1923)
    Gr. Sz. I. könyvtára. 1808–1860. Összeáll. Bártfai Szabó László. (A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke. 8. Bp., 1923), Tolnai Vilmos: Gr. Sz. I. döblingi irodalmi hagyatéka. (Napkelet, 1923)
    Túri Béla: Az ifjú Széchenyi. Széchenyi közéleti fellépte előtt. Tanulmány. (Bp., 1925)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. ifjúkori naplói. (Századok, 1925)
    Kaán Károly: Gr. Sz. I. és a nagy magyar alföld. (Budapesti Szemle, 1925)
    Czillinger János: Gr. Sz. I. (Erdészeti Lapok, 1925)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. élete és működése 1820–1825 között. Monográfia. (Bp., 1926)
    Vértes József: Újabb adatok gr. Sz. I. első szerepléséről. (Budapesti Szemle, 1926)
    Le comte Étienne Széchenyi. (Revue des Études Hongroises et Finno-Ougriennes, 1926)
    Széchenyi tanításai. Összeáll. Fekete József és Váradi József. (A magyar népművelés könyvei. Bp., 1927)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. (Irodalomtörténeti Füzetek. 28. Bp., 1928)
    Bariska Mihály: Gr. Sz. I. és a francia forradalom. Egy. doktori értek. is. (Bibliothèque de l’Institut Français à l’Université de Budapest 4. Bp., 1928)
    Angyal Dávid: Gr. Sz. I. ifjúkori naplói. – Gr. Sz. I., mint író: Ponori Thewrewk József: Töredék-észrevételek a Világ czímű munkára. – Gr. Sz. I. döblingi évei. (A. D.: Szakaszok Magyarország újabb történetéből. Bp., 1928)
    Darkó Jenő: Gr. Sz. I. görög tanulmányai. (Budapesti Szemle, 1928)
    Bártfai Szabó László: Gr. Sz. I. levele a Magyar Tudományos Akadémiához, 1858-ban. (Adalékok a Magyar Tudományos Akadémia és a XIX. század első felének történetéhez. Bp., 1929)
    Takáts Sándor: Gr. Sz. I. reuniója és az Akadémia alapítása. (Budapesti Szemle, 1930)
    Bártfai Szabó László: Széchenyi gazdaságpolitikai nézetei. (Közgazdasági Szemle, 1930)
    Bártfai Szabó László: Széchenyi, Petőfi és az Ellenzéki Kör 1848-ban. (Magyar Könyvszemle, 1930)
    Bártfai Szabó László: Gr. Sz. I. művészkortársai és barátai. (Magyar Művészet, 1930)
    Bártfai Szabó László: Gr. Sz. I. és Budapest. 1–2. (Pestbudai emléklapok, 1931)
    Herczeg Ferenc: Gr. Sz. I. és a „Világ”. (Budapesti Szemle, 1931), Bártfai Szabó László: Gr. Sz. I. temetése. (Napkelet, 1931)
    Skala István: Gr. Sz. I. és a magyar romanticizmus. (A bécsi Collegium Hungaricum füzetei. 11. Bp., 1932)
    Orosz József: Vélemény a Világ czímű munkáról. (Pozsony, 1932)
    Hegedűs Lóránt: Gr. Sz. I. regénye és éjszakája. (Bp., 1933)
    Farkas László: Gr. Sz. I. és a balatoni gőzhajózás. (Veszprém vármegye múltja. 3. Veszprém, 1933)
    Gr. Sz. I. és Kossuth Lajos vitája. (Károlyi Árpád Emlékkönyv. Bp., 1933)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. elmeállapota és halála. – Egykorú iratok Széchenyi elemállapotáról és haláláról. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1933–1934 és külön: Széchenyi füzetek. 1. Bp., 1934)
    Viszota Gyula: Széchenyi utolsó négy éve Döblingben. (Budapesti Szemle, 1934)
    Varga Zoltán: Sz. I., a polgár. (Debreceni Szemle, 1934)
    Viszota Gyula: A Széchenyi-híd története az 1836. évi XXVI tc. megalkotásáig. Monográfia. Az eszme megpendítésének századik évfordulójára írta V. Gy. (Az MTA kiadványa. Bp., 1935)
    Viszota Gyula: A kortársak Széchenyi Hiteléről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1935 és külön: Széchenyi füzetek 3. Bp., 1935)
    Fleischer Gyula: Gr. Sz. I. és a budai Várhegy kiépítésének terve. (A Gr. Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 1935)
    Balogh Jenő: Széchenyi államférfiúi munkásságának hét éve. (Budapesti Szemle, 1935)
    Viszota Gyula: Széchenyi és a pesti állandó színház. V. Gy. elnöki megnyitó beszéde a Magyar Irodalomtörténeti Társaság 1936. évi közgyűlésén. (Irodalomtörténet, 1936)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I. élete és működése 1836–1843 között. (Széchenyi füzetek. 4. Bp., 1937)
    Iványi-Grünwald Béla: Sz. I. gróf vallásosságának kérdése. (Regnum. Egyháztörténeti évkönyv. Bp., 1937)
    Clauser Mihály: Gr. Sz. I. vallásossága. (Katholikus Szemle, 1937)
    Barcza Imre: Gr. Sz. I., a turistáskodás úttörője. (A Természet, 1937)
    Lauringer Ernő: Gr. Sz. I. szülőháza Bécsben. (Soproni Szemle, 1938), Viszota Gyula: Gr. Sz. I. élete és működése 1844–1848 között. (Széchenyi füzetek. 6. Bp., 1939)
    Hlatky Endre: Széchenyi sajtópolitikai eszméi a „Hitel”, a „Világ”, a „Stádium” és a „Kelet népe” c. írásaiban. (A sajtó könyvtára. 18. Bp., 1939)
    Gálos Rezső: Gr. Sz. I. négy levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1939)
    Östör József: Tévedések, ferdítések. Sz. I. tudóstársasági alapítása. – Magyar nyelvtudása. – Állítólagos gőgje. – Lauringer Ernő: Gr. Sz. I. az érmészetben. (Soproni Szemle, 1939)
    Gárdonyi Albert: Gr. Sz. I. szerepe Budapest fővárossá fejlesztésében. (Tanulmányok Budapest múltjából, 1941)
    Gesztelyi Nagy László: Gr. Sz. I. és a népszerűség. – Varga József: Gr. Sz. I., a nemzet „tanácsadó mérnöke”. V. J. előadása az MTA 1941. szept. 22-iki ünnepi ülésén. (Budapesti Szemle, 1941)
    Gruber Miklós: Gr. Sz. I. eszmeiségének romantikus gyökerei. (Theologia, 1941)
    Preszly Elemér: A Hiteltől a Nagy Magyar Szatíráig. Harminc év gr. Sz. I. életéből. Monográfia. (A Szent István Társaság kiadványa. Bp., 1941)
    Preszly Elemér: Gr. Sz. I. (Katholikus Szemle, 1941)
    Auer György: Gr. Sz. I. és a magyar jogrend reformja. – Bárdossy László: Gr. Teleki Pál gr. Sz. I. nyomdokában. (Budapesti Szemle, 1942)
    Östör József: Gr. Sz. I. és Sopron. (Soproni Szemle, 1942)
    Vayer Lajos: Gr. Sz. I. ismeretlen képmása. (Vasi Szemle, 1942)
    Jancsó Elemér: Döbrentei Gábor és gr. Sz. I. (Szellem és élet, 1942)
    Láposi Jenő: Gr. Sz. I. a lótenyésztésről és a falkavadászatról. (A Természet, 1942)
    Viszota Gyula: Gr. Sz. I., mint katona. 1–4. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1942 és külön: Széchenyi füzetek. 7. Bp., 1943)
    Széchenyi napjai. Gr. Sz. I. élete és életműve időrendben. Szerk. Csery-Clauser Mihály. (Bp., 1943)
    Adatok gr. Sz. I. és kora történetéhez. 1808–1860. I–II. köt. (Bp., 1943)
    Balogh Jenő: Gr. Sz. I. akadémiai beszédei. (Budapesti Szemle, 1943)
    Klempa Károly: Gr. Sz. I. levelei gr. Festetics Taszilóhoz. (Soproni Szemle, 1943)
    Preszly Elemér: Gr. Sz. I. hitvese. (Katholikus Szemle, 1943)
    Viszota Gyula: Széchenyi Önismeret c. műve. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1944/45)
    Sz. I. széljegyzetei egy Táncsics Mihály könyvben. (Irodalomtörténet, 1947)
    Bory István: Sz. I. dunaparti színházterve. (Budapest [folyóirat], 1947)
    Kubinszky Mihály–Perkovátz Bódog: Sz. I. és a sopron-bécsújhelyi vasút építése. (Soproni Szemle, 1957)
    Radnóti Éva: Sz. I.: Stádium. (Közgazdasági Szemle, 1959)
    Tilkovszky Lóránt: Sz. I. fertőbozi fürdője. – Tilkovszky Lóránt: Gondolatok Sz. I. hazafiasságáról. Halála 100. évfordulója alkalmából. (Soproni Szemle, 1960)
    Faller Jenő: Sz. I. és a magyar szénbányászat. (Bányászati Lapok, 1960)
    Pálfy József: Sz. I. Debrecenben. (Alföld, 1960)
    Kende László: Sz. I.: Stádium. (Századok, 1961)
    Tilkovszky Lóránt: Az elkülönözés és tagosítás Sz. I. cenki uradalmában. (Agrártörténeti Szemle, 1961)
    Csizmadia Andor: Sz. I. törekvései a feudális jogrend átalakítására. (MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Közleményei, 1966)
    P. Károlyi Zsigmond: Sz. I. vízügyi tevékenysége – születésének 175. évfordulójára. (Vízgazdálkodás, 1966)
    H. Boros Vilma: Sz. I. hátrahagyott iratainak története. 9 táblával. (Az MTA Könyvtárának Közleményei. 54. Bp., 1967)
    Hiller István: Hauer István tükörképe Sz. I. írásaiban. 1–2. (Soproni Szemle, 1967)
    Molnár László: Sz. I. és az iparművészet. (Művészettörténeti Értesítő, 1967)
    Prokopp Gyula: Sz. I. ismeretlen arcképe. (Művészettörténeti Értesítő, 1968)
    Csatkai Endre: Sz. I. halotti emléke. (Soproni Szemle, 1970)
    Merényi Oszkár: Sz. I. ismeretlen levelei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
    Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 62. Bp., 1972)
    Baumgarten Sándor: Sz. I. levele Mészáros Lázárhoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1973)
    Győriványi Sándor: Sz. I. Buda-Pest koncepciója. (Budapest [folyóirat], 1973)
    Károlyi Zsigmond–Mészáros Vince: Sz. I. Emlékmúzeum Nagycenken. (Vízgazdálkodás, 1973)
    Mészáros Vince: Sz. I. és a vízgazdálkodás. Kismonográfia. (Bp., 1974)
    Körmendy Kinga: Vörösmarty autográf versei Sz. I. hagyatékában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
    Szigethy Gábor: Gr. Sz. I. hidat épít. (Kortárs, 1976)
    Kubinszky Mihály: Sz. I. szerepe a műszaki tudományok kibontakozásában. (Magyar Tudomány, 1976)
    Varga J. János: Sz. I. és a Duna Gőzhajózási Társaság. (Budapest [folyóirat], 1977)
    Jékely Zoltán: Előérzet és következtetés. Sz. I. vesztőhely-érdeklődéséről, naplójegyzetei alapján. (Kortárs, 1977)
    Jékely Zoltán: Tűnődések és észrevételek Sz. I. naplójának fordítása közben. (Confessio, 1978)
    Kemény G. Gábor: Sz. I. 1854. évi kapcsolata az Egyetemi Nyomda román folyóiratával. (Korunk, 1978)
    Tilkovszky Lóránt: Sz. I.: Napló. (Társadalmi Szemle, 1979)
    Kádas Kálmán: Sz. I. közlekedésfejlesztési  koncepciói. (Gazdaság, 1980)
    H. Boros Vilma: Sz. I. Önismeret c. művének kiadatlan része.  (Levéltári Szemle, 1981)
    Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben. (Tények és tanúk. Bp., 1981; 2. kiad. 1991)
    Szigethy Gábor: Egy mondat Sz. I. naplójából. (Kortárs, 1982)
    Soós István: Egy ismeretlen Széchenyi-levél. (Történelmi Szemle, 1983)
    Kunszabó Ferenc: És ég az oltár. Sz. I. életműve. (Bp., 1983; 2. kiad. 1984; 3. kiad. 1992)
    Falk Miksa: Gr. Sz. I. utolsó évei és halála. Emlékezések. (Mérleg. Bp., 1984)
    Takács Péter: Sz. I. Szabolcs megyében. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1984)
    Darvassy Endre: Gr. Sz. I. „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül.“ (Sínek világa, 1985)
    Egy nehéz döntés. Adatok Sz. I. katonai szolgálatának történetéhez. (Magyar Tudomány, 1986)
    Gergely András: (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986)
    Cseh Géza: Sz. I. 1845. évi propagandaútja a Tiszavidéken. (Zounuk. A Szolnok Megyei Levéltár évkönyve, 1986)
    Sz. I., mint író. Nyitrai Ferencné: Gazdasági elemzés Sz. I. műveiben. (Gazdasági, 1986)
    Kecskeméthy Aurél: Gr. Sz. I. utolsó évei és halála. 1849–1860. A szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt írta Gergely András. (Magyar Ritkaságok. Bp., 1987)
    „Én egy szelíd reformatiót kívánok!“ Gondolatok Sz. I. Stadiumából. (Közgazdasági Szemle, 1988)
    Ács Tibor: Sz. I. és Mészáros Lázár. (Kortárs, 1988)
    „Diszharmónia és vakság.“ Sz. I. utolsó napjainak dokumentumai. Szerk. Fenyő Ervin. Ford. Bárczi Ildikó, Györffy Miklós, Kajtár Mária. (Bp., Helikon, 1988; Írók, költők, gondolkodók. 2. kiad. Bp., Magyar Könyvklub, 2001)
    Endrei Walter: Néhány darab Széchenyi levelezéséből. (Történelmi Szemle, 1990)
    Tilkovszky Lóránt: Sz. I. csokonyai uradalma. (Somogy megye múltjából, 1990)
    Kerekes Béla: 160 éve jelent meg Sz. I. fő műve, a Hitel. (Gazdálkodás, 1990)
    Kőhegyi Mihály: Sz. I. kinevezése Sopron vármegye vízügyi szakbizottságába. (Soproni Szemle, 1990)
    Kerkápoly Endre: Sz. I. közlekedésfejlesztési programja. – Terplán Zénó: Sz. I. szerepe a hazai gépipar megalapozásában. – Németh József: Sz. I. és a 19. századi magyar értelmiség. (Magyar Tudomány, 1991)
    Szegedy-Maszák Mihály: The Romantic Visionary as Statesman: István Széchenyi. (New Hungarian Quaterly, 1991)
    Varsányi Péter István: Sz. I. és Vas megye. (Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények, 1991)
    Krisztián Béla: Adalékok gr. Sz. I. bányászati kapcsolataihoz. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1991)
    Varga Zoltán: Sz. I. életrajza. – Tóth András: Sz. I. munkássága a vízi és a közúti közlekedés fejlesztéséért. – Horváth Ferenc: Sz. I. vasútépítési javaslatának megvalósítása. (Sínek világa, 1991)
    Siklós Csaba: Sz. I. és a magyar közlekedés. (Közlekedéstudományi Szemle, 1991)
    Horváth Attila: Sz. I. modernizációs programjának hiteljogi vonatkozásai. – Orosz István: Sz. I. a jobbágyrendszer megszüntetéséről. (Jogtudományi Közlöny, 1991)
    Kiss László: Sz. I. Hont megyei kapcsolatai. (Honismeret, 1991)
    Bényei Miklós: Sz. I. debreceni kitérői. (Alföld, 1991)
    Cseke Péter: Az erdélyi ifjúság és Sz. I. (Hitel, 1991)
    Vincze László: Emberiség–nemzet–egyén. Sz. I. pedagógiai nézetei. (Új Pedagógiai Szemle, 1991)
    Egei Tibor: Sz. I. és Pest megye. (Comitatus, 1991)
    Kerekes Béla: Sz. I.: Lovakrul. (Gazdálkodás, 1991)
    Németh Miklós: Sz. I. és a magyar vízgazdálkodás. (Víztükör, 1991)
    Csorba László: Sz. I. Monográfia. (Bp., Officina Nova, 1991; 2. kiad. Bp., Magyar Könyvklub, 2001)
    Fejér László: Gr. Sz. I. al-dunai diplomáciai kapcsolatai. – Misóczki Lajos: Gr. Sz. I. és Heves megye. (Honismeret, 1992)
    Bényei Miklós: Sz. I. és a Debreceni Polgári Casino. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 1992)
    Bényei Miklós: Sz. I. és a Nemzeti Színház. (Történeti Tanulmányok, 1992)
    Sisa József: „Bárki mit mond is, az Architectura törvényi csupa önkényen alapulnak.“ Sz. I. építészeti érdeklődése. (Művészettörténeti Értesítő, 1992)
    Fábián Ernő: Sz. I. szabadelvű politikai modellje. (Erdélyi Múzeum, 1992)
    Smidt Erzsébet: Sz. I. írótolla és levele Döblingből. (Vasi Szemle, 1992)
    Subosits István: Sz. I., a szociálpolitikus. (Szociális Munka, 1992)
    Remport Zoltán: Gr. Sz. I. és a Duna menti vasút. (Technikatörténeti Szemle, 1993)
    Földi Ágnes: A „vadság“ és a „civilizáció“ fogalmai Sz. I. Hitel és Világ c. műveiben. (Tiszatáj, 1993)
    Kiss Endre: Liberalizmus, decizionizmus, történelmi gyakorlat. Sz. I. a modern nemzetté válásról. (Valóság, 1994)
    Fried István: Kazinczy Ferenc olvassa Sz. I. műveit. (Széphalom. A Kazinczy Társaság évkönyve, 1994)
    Prazák, R.: Sz. I. cseh kapcsolatai. (Történelmi Szemle, 1994)
    Bényei Miklós: Sz. I., a bihari katona. 1–2. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 1995–1996)
    Szemere Bertalan: Sz. I. gróf. (Budapesti Negyed, 1996)
    Bényei Miklós: Adalékok Sz. I. és Bihar vármegye reformkori kapcsolataihoz. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 1997)
    Sz. I. Életrajz és szemelvények. Vál., szerk. Gergely András. (Magyar szabadelvűek. Bp., 1998)
    Molnár László: Sz. I. kultusza és a magyar szénbányászat. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1998)
    Sánta Gábor: Az emberi fészek filozófiája. Sz. I. befejezetlen könyvéről. (Műhely, 1998)
    Juhász Olga: Sz. I., a közmunka és közegészségügyi tárca első minisztere. (Munkaügyi Szemle, 1998)
    Ormándi János: Sz. I., mint nemzetreformáló. (Fejlesztő pedagógia, 1998)
    Velkey Ferenc: „Most nyíltan a kormány embere vagyok.“ A kormány helye Sz. I. politikai tájékozódási modelljében. – Fülöp Tamás: „legyünk […] mi ha lehet mindenben: az oknak népe.“ Sz. I. történelemszemlélete és A Kelet népe. (Történeti tanulmányok, 1999)
    Lackó Mihály: Széchenyi elájul. Pszichotörténeti tanulmány. (A múlt ösvényein. Bp., 2001)
    Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Sz. I. halálakor. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 2002)
    Csorba László: A Hídember halála. Sz. I. öngyilkossága. (Rubicon, 2002)
    Fónagy Zoltán: Sz. I. (História, 2002)
    Bognár Sándor: Gr. Sz. I. és az entomológia. (Növényvédelmi tanácsok, 2002)
    Zichy Antal: Gr. Sz. I. életrajza. Elektronikus dokumentum. (Bp., Arcanum, 2003)
    Horváth Attila: Sz. I. részvénytársaság-alapításai. (Jogtörténeti Szemle, 2003)
    Demény Lajos: Gr. Sz. I., Nagyvárad és Bukarest. (Várad [folyóirat], 2003)
    Bényei Miklós: Sz. I. és Beöthy Ödön kapcsolata, közös diétai küzdelmei. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 2004)
    Maróti István: Sz. I. küzdelme anyanyelvünk védelméért. (Édes anyanyelvünk, 2004)
    Oplatka András: Sz. I. Monográfia. (Bp., 2005)
    Velkey Ferenc: „à la Talleyrand játszottam?“ Sz. I. önértékelő dilemmája 1848 márciusában. – Fülöp Tamás: A „nemzetvénség“ percepciójától a „nemzeti fiatalság“ kinyilatkoztatásáig. A magyar nemzet életkorának meghatározása és funkciója Sz. I. történetszeméletében. (Történeti tanulmányok, 2005)
    Rászlai Tibor: Legendák és jelek látogatta lélek. Sz. I. (Valóság, 2005)
    Gergely András: Sz. I. Monográfia. (Magyarok emlékezete. Pozsony, 2006)
    Bényei Miklós: Sz. I., az álmosdi keresztapa. (A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 2006)
    Gyuricza Eszter: „Ki halt meg azon a hajnalon?“ Sz. I. elmebetegsége és halála. (Café Babel, 2007)
    Cs. Gyimesi Éva: Egy korty a Gróf Úr poharából. Az identitás Sz. I. értékbölcseletében. (Látó, 2007)
    Galambos András: Felsőbüki Nagy Pál és Sz. I. (Vasi Szemle, 2008)
    Gesztesi Tamás: Gr. Sz. I. és hg. Metternich Kelemen. (Új Dunatáj, 2008)
    Péntekné Unghváry Mária–Kőszeghy-Puska Ildikó: Halottkémlelés, halotti szemle, halotti jegyzőkönyv, különös tekintettel gr. Sz. I. halotti jegyzőkönyvére. (Műemlékvédelem, 2009)
    Gesztesi Tamás: Sz. I. közegészségügyi gondolatai. (Orvostörténeti Közlemények, 2009)
    Csorba László: Sz. I. Monográfia. (Bp., 2010)
    Viszota Gyula: A Széchenyi-híd története az 1836. évi XXVI tc. megalkotásáig. Monográfia. Az eszme megpendítésének századik évfordulójára írta V. Gy. Hasonmás kiad. Szerk., a függeléket összeáll. Hajós Bence. (Lánchíd füzetek. 15. Bp., 2010)
    Fónagy Zoltán: Hagyomány és modern határán. Sz. I., a magánember. (Magyar Tudomány, 2010)
    Urbán Aladár: Sz. I. és Pest városának municipális joga. – Hermann Róbert: Sz. I. leveleiből. (Századok, 2010)
    Cselenkó Borbála: Gr. Széchényi Ferenc és gr. Sz. I. plébánialapítási kísérlete a Zala megyei Bakon. (Levéltári Szemle, 2010)
    Tóth Imre: A megyei és az országos politika innovátora. Gr. Sz. I. (Rubicon, 2010)
    Vaderna Gábor: Dessewffy József válasza Sz. I. Világára. (Lymbus, 2010)
    Kubinszky Mihály: Sz. I., az építő. (Magyar Szemle, 2010)
    Svindt Veronika: Gr. Sz. I.: Az anyanyelvrűl ember és nemzet életében. Széchenyi lappangó írása a magyar nyelvről. (Magyartanítás, 2010)
    Császár István: Sz. I., a vállalkozó. (Magyar Építőipar, 2010)
    Eszmék és gondolatok gr. Sz. I. műveiből. Összeáll. Komlóssy Ferenc. Elektronikus dokumentum. (Bp., 2011)
    Takáts Rózsa: Sz. I. és a selyemhernyó-tenyésztés. (Agrártörténeti Szemle, 2011)
    Bodrogi Ferenc Máté: Sz. I. és a gentlemanek nyelve. (Irodalomtörténet, 2011)
    Grünwald Béla: Az új Magyarország. Gr. Sz. I. Elektronikus dokumentum. (Bp., 2012)
    Tarján Balázs: Megkésett megemlékezés. Gr. Sz. I. a borról. – Tarján Balázs: Gr. Sz. I. a pálinkáról. (Borászati füzetek, 2012)
    Fónagy Zoltán: Sina György és Sz. I. közös vállalkozásai. (História, 2012)
    Zakar Péter: Sz. I. gróf és Lonovics József barátsága. (Aetas, 2013)
    Varga Kálmán: Sz. I. és a cenki kastély. (Várak, kastélyok, templomok, 2013)
    Varga Kálmán: A Napló humora. Sz. I. szemöldöke alól. (Rubicon, 2013)
    Monostori Imre: Gr. Sz. I. eszméi Szekfű Gyula munkásságában a Trianon utáni Magyarországon. (Hitel, 2014)
    Varga Kálmán: Gr. Sz. I. és cenki otthona. – Kelemen István: Sz. I. angolvécéje. (Rubicon, 2014)
    Lenkefi Ferenc: „Macera Macerátánál.“ Adalékok gr. Sz. I. huszárkapitány megmentéseihez az 1815-ös hadjáratban. (Hadtörténelmi Közlemények, 2016)
    Sz. I.-emlékszám. (Rubicon, 2016). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2016

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (31), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (181), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (70), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (23), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (100), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (154), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (61), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (911), irodalomtörténész (267), jezsuita szerzetes (11), jogász (303), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (170), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (175), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (676), meteorológus (14), mezőgazda (119), mezőgazdasági mérnök (99), mikológus (12), mikrobiológus (23), miniszterelnök (15), műfordító (198), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (82), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu