Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Az író és a titkár
    Fejes Endre: Mocorgó
    Halandzsa
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó

    Thienemann Tivadar

    irodalomtörténész, nyelvész, germanista

    Thass-Thienemann Tivadar 


    Született: 1890. május 1. Budapest
    Meghalt: 1985. március 29. West Roxbury, Massachusetts, USA

    Iskola

    A budapesti és a lipcsei tudományegyetemen tanult, Budapesten német–francia szakos középiskolai tanári (1912) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1913); közben állami ösztöndíjjal a berlini egyetemen is tanult (1912–1913). Az MTA tagja (l.: 1923. máj. 11.; tagsága külföldre távozása miatt megszűnt: 1947; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

    Életút

    A budapesti VIII. kerületi főreáliskola r. tanára (1913–1914), az I. világháborúban, főhadnagyi rangban, frontszolgálatot teljesített (1914–1918). A pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom ny. rk., egyúttal a francia nyelv és irodalom mb. tanára (1918–1919), a Budapestre menekült pozsonyi tudományegyetemen, a német nyelv és irodalom ny. rk. (1919–1921), ny. r. tanára (1921–1923). A pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, a német nyelv és irodalom ny. r. tanára (1923–1934); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja (1925–1926). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, a német irodalom ny. r. tanára és a Német Irodalomtörténeti és Nyelvészeti Intézet igazgatója (1934–1947). A Danubia Kiadó igazgatója (1922–1944). A Magyar Nemzet hollandiai és belgiumi tudósítója (1945–1947). Az USA-ban, Bostonban telepedett le (1947-től).



    A 20. századi magyar szellemtörténeti kutatások egyik legjelentősebb képviselőjeként elsősorban általános irodalomelméleti kérdésekkel, német irodalomtörténettel, ill. a magyar–német irodalmi kapcsolatok történetével foglalkozott. Munkássága radikális szakítás a pozitivizmussal, amely az 1910-es években már – véleménye szerint – a túlzott „elszakosodás” miatt részletkérdések vizsgálatára szorítkozott. A nyelv-, az irodalom- és a történettudomány eredményeinek komplex szintetizálására törekedett, s úgy vélte, hogy ehhez a legjobb módszer a szellemtörténet. Fő műve, az Irodalomtörténeti alapfogalmak (1931) a magyar és a német irodalmi fejlődés párhuzamba állításával, a szellemtörténet eredeti kategóriáinak az irodalomszociológia elveivel való ötvözésével adta az irodalmi fejlődés általános törvényeinek vázlatát. Munkája a szellemtörténet szintézis-igényének egyik lehetséges megvalósítása irodalomelméleti téren: túllép a pozitivizmus egyéni monográfiáinak csúcsát jelentő „szerző és műve(i)” sémán, amely annak idején jelentős vívmány volt, és a korábbi, hosszú életű ún. prepozitivista műközpontú szemléletet váltotta fel, ugyanakkor pedig bevonta az irodalmi folyamat vizsgálatába az irodalmi viszony létrejöttének harmadik előfeltételét is, a befogadási, illetve befogadói tényezőt. Ebben az alakzatban a viszony mozgását alapvetően az határozza meg, hogy a három, kapcsolatba lépő alaptényező (szerzőmű-befogadó) létállapota és létformája változhat, és ennek folytán az irodalmi folyamat különböző módosulatokban jelenhet meg.

     

    További művei közül kiemelkedik a Városi élet a magyar középkorban (1923) c. nagy tanulmánya. A téma összefoglalóan kultúrtörténeti jellegű, feldolgozásához a szerző historiográfiai módszereket éppúgy igénybe vett, mint ahogy bőségesen alkalmazza a német–magyar nyelvhasonlítás különböző felismeréseit is. A középpontban azonban ezúttal egy irodalomelméleti tétel alkalmazott bemutatása áll: a tanulmány sokszorosan összetett módszerekkel azt kísérli meg rekonstruálni, hogyan jött létre a hazai irodalmiság történetében fordulópontot jelentő mű-létforma, a magyar nyelvű kódexirodalom. Mohács és Erasmus (1924) c. akadémiai székfoglalója a hazai történelmi tudat, illetve történelemfelfogás alakulásának legfontosabb állomásait állította fejlődési sorba a Mohács-komplexum történetének felvázolásával, s ezzel egy sajátos befogadási problémát taglalt. A tanulmány legmélyebb mondanivalója: a magyar eszmetörténet ama kritikus szakaszának megláttatása, amelyben Mohács a középkori tudat felbomlásának tényszerű jelképe, Erasmus és magyar barátai pedig a racionalista humanizmust képviselik és egyben a korai felvilágosodás előhírnökei. 

     

    Különösen értékes tudományszervezői tevékenysége. Elsők között ismerte fel Szerb Antal (1901–1945) munkásságának irodalomtörténeti jelentőségét, Minerva c. lapjában sorra közölte a pályakezdő tudós első dolgozatait. A nemzeti ellenállás tagjaként, a II. világháború idején, támogatta az antifasiszta demokratikus törekvéseket, többször is állást foglalt a kirekesztő nézetek ellen. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) megbízásából Hollandiába ment (1944), hogy megszervezze a Benelux-államokban a magyar intézeteket. Az USA-ban elsősorban nyelvfilozófiai és nyelvpszichológiai kutatásokat folytatott. Emlékirata (Az utókor címére) kéziratban maradt (Pécsett adták ki, 2010-ben).

    Elismertség

    A szellemtörténeti irány megismertetését és elterjesztését célzó Minerva Társaság alapító tagja (1922-től).

    Elismerés

    Corvin-koszorú (1930). 

    Szerkesztés

    A Minerva (1922–1940), az Egyetemes Philológiai Közlöny c. folyóiratok (Förster Auréllal, 1923–1924), a pécsi Tudományos Gyűjtemény c. kiadványsorozat (1923–1934), ill. a Minerva Könyvtár (1925–1944) és az Irodalomtudományi Évkönyv szerkesztője (Pukánszky Bélával, 1935–1944).

    Főbb művei

    F. m.: Német és magyar nyelvújító törekvések. Egy. doktori értek. is. (Német philologiai dolgozatok. 1. Bp., 1912)
    Az első germánok Pannoniában. (Nyelvtudomány, 1913 és külön: Bp., 1913)
    Briefe aus der Goethezeit. Aus dem Goethe-Zimmer der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. (Ungarische Rundschau, 1913 és külön: Altenburg, 1913)
    Unokatestvér, unokahúg, unokaöcs. (Magyar Nyelv, 1913)
    A szent-galleni Margit-legenda. (A budapesti VIII. kerületi közösségi főreáliskola értesítője, 1913 és külön: Bp., 1913)
    Goethes ungarischer Schüler. (Ungarische Rundschau, 1916 és külön: München–Leipzig, 1916)
    A pozitivizmus és a magyar történettudományok. (Minerva, 1922 és külön: Bp., 1922)
    A XVI és XVII. századi irodalmunk német eredetű művei. 1–3. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1922–1923 és külön, egy füzetben: Bp., 1923)
    Városi élet a magyar középkorban. (Minerva, 1923 és külön: Bp., 1923)
    Mohács és Erazmus. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1924. márc. 31.; megjelent: Minerva Könyvtár. 2. Pécs, 1924)
    A platonista Rimay. (Széphalom [folyóirat], 1928)
    Erinnerungen an Goethe in einem ungarischen Dorfe. (Deutsch–ungarische Heimatsblätter, 1929)
    Irodalomtörténeti alapfogalmak. (Minerva Könyvtár 25. 1–2. kiad. Pécs, 1931)
    Lessing, Gotthold Ephraim: Bölcs Náthán. – Barnhelmi Minna, vagy a katonaszerencse. Két színmű. Ford. Zichy Antal és Kazinczy Ferenc. A bevezető tanulmányt írta Th. T. (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok. 10. Bp., 1930)
    Irodalomtörténet. (A magyar történetírás új útjai. Szerk. Hóman Bálint. Bp., 1931)
    Goethe und die Nachwelt. (Die Goethe-Feier. Der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und des Ungarischen Nationalen Ausschusses für Internationale Geistige Zusammenarbeit. Bp., 1932 és külön: Bp., 1933)
    Festschrift für Gideon Petz. Ünnepi dolgozatok Petz Gedeon tiszteletére. Szerk. Bleyer Jakab, Schmidt Henrik és Th. T. (Német philologiai dolgozatok. 60. – Arbeiten zur deutschen Philologie. 60. Bp., 1933)
    Entscheidungen. (Helicon, 1938)
    The Subconscious Language. A tudatalatti nyelv. Monográfia. (New York, 1967)
    Symbolic Behaviour. Monográfia. (New York, 1968)
    Irodalomtörténeti alapfogalmak. Hasonmás kiad. Szerk. és a kísérő tanulmányt írta Poszler György. (Pannonia Könyvek. A Baranya megyei Könyvtár kiadványa. Pécs, 1986)
    Az utókor címére. Th. T. hátrahagyott életrajzi feljegyzései. Sajtó alá rend. Koncz Lajos, szerk., a névmutatót összeáll. Erőss Zsolt. Az előszót írta Dávidházi Péter. (A Baranya megyei Könyvtár kiadványa. Pécs, 2010)
    A nyelv interpretációja. A nyelv szimbolikus jelentése. Ford. Simoncsics Péter. (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához. 189. Bp., Tinta Könyvkiadó, 2016)
    Mohács és Erazmus. Hasonmás kiad. (A Csorba Győző Társaság kiadványai. 1. Pécs, 2016).


    F. m.: nyelvkönyvei, tankönyvei és szótárai: Die deutschen Lehnwörter der ungarischen Sprache. (Ungarische Bibliothek. I. 4. Berlin–Leipzig, 1922)
    Német olvasó- és gyakorlókönyv a gimnáziumok III. osztálya számára. (Bp., 1937)
    Német olvasó- és gyakorlókönyv a leánygimnáziumok I.–IV. osztálya számára. I–III. köt. H. Hajdú Helgával. (Bp., 1939–1941; és utánnyomások)
    Német–magyar nagyszótár és magyar német nagyszótár. I–II. köt. Kelemen Béla művét átdolgozta és bővítette Honti Jánossal. (1–4. kiad. Bp., 1941–1942; és utánnyomások)
    Kelemen Béla magyar és német zsebszótára. Átd. Th. T. (Bp., 1942; és utánnyomások)
    Kelemen Béla: Taschenwörterbuch der deutschen und ungarischen Sprache. Átd. Th. T. (Graz, 1956).

    Irodalom

     

    Irod.: Schöpflin Aladár: Th. T. (Nyugat, 1930)
    Gálos Rezső: Th. T. (Budapesti Szemle, 1933)
    Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. (Bp., 1964)
    H. Lukács Borbála: Szellemtörténet és irodalomtudomány. (Bp., 1971)
    Th. T. levele. Közli Poszler György. (Irodalomtörténet, 1975)
    Koncz Lajos: Th. T. (Irodalmi Újság, 1985)
    Halász Előd: In memoriam Th. T. (Irodalomtörténet, 1985)
    Huber Kálmánné: A Minerva folyóirat története és repertóriuma. (Pécs, 1986)
    Lengyel Béla: Th. T.-ról. (Kritika, 1989)
    Th. T. levelei az emigrációból. Születésének századik évfordulójára. Sajtó alá rend. Lengyel Béla. (Nagyvilág, 1990)
    Havasréti József: A „poétikai közvetítés” eszméjének kontextusai és változatai Th. T. és Marót Károly írásaiban. – Kiséry András–Balogh Tamás: Th. T. nyomtatásban megjelent írásai. – Balogh Tamás: Erasmus minden időben. Th. T. 1936-os Erasmus emlékbeszéde. (Helikon, 2008)
    Balogh Tamás: „Író nem emigrálhat soha!” Ahol Th. T. „párhuzamos történetei” találkoznak. (Helikon, 2009).


    Irod.: műveiről: Hajnal István: Th. T.: Irodalomtörténeti alapfogalmak. (Századok, 1934)
    H. Lukács Borbála: Th T. „Irodalomtörténeti alapfogalmairól”. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965)
    Csibra István: A szellemtörténeti irodalomtudomány klasszikus művéről. Th. T.: Irodalomtörténeti alapfogalmak. (Irodalomtörténet, 1990)
    Rónay László: Megérkezett az üzenet. Th. T.: Az utókor címére. (Kortárs, 2011)
    Balogh Tamás: Ő volt Thienemann. Th. T.: Az utókor címére. Hátrahagyott életrajzi feljegyzések. (Holmi, 2011)
    Nagy Colette: Th. T.: A nyelv interpretációja. I. A nyelv szimbolikus jelentése. (Modern nyelvoktatás, 2017).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu