Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Fejes Endre
    Fejes Endre: Mocorgó
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó
    Uborkafa

    Wekerle Sándor, id.

    politikus, közgazdász, miniszterelnök


    Született: 1848. november 14. Mór, Fejér vármegye
    Meghalt: 1921. augusztus 26. Budapest

    Család

    Württembergi nemesi családból származik, ősei II. Józseftől kaptak nemességet. Apja Lamberg gr. gazdatisztje. Fia Wekerle Sándor, ifj. (1878-1963) politikus, pénzügyi szakember.

    Iskola

    A ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában éretts. (1867), a pesti tudományegyetemen jog- és államtudori okl. (1870), pénzügyi és közigazgatási jogból magántanári képesítést szerzett (1877). Az MTA tagja (ig.: 1914. jan. 16.; t.: 1918. máj. 2.).

    Életút

    A Pénzügyminisztérium (PM) díjnoka, segédfogalmazója (1870–1874), fogalmazója (1874–1879), miniszteri titkárként a PM Elnöki Osztályának vezetője (1879–1887); miniszteri osztálytanácsosi (1881–1884), majd miniszteri tanácsosi rangban (1884-től). A PM adminisztratív államtitkára (1887. febr. 20.–1889. ápr. ápr. 9.), a Szabadelvű Párt programjával országgyűlési képviselő (Bobrói választókerület, 1886–1887; Nagybányai választókerület, 1887–1896; Temesvári választókerület, 1906–1910; Budapest IV. kerület [Belváros], 1917–1918). Tisza Kálmán és gr. Szapáry Gyula kormányának pénzügyminisztere (1889. ápr. 9.–1892. nov. 17.); közben kereskedelemügyi miniszter is (1892. máj. 10.–1892. júl. 16.).

    Magyarország első polgári származású miniszterelnöke (1892. nov. 17.–1895. jan. 14.), egyúttal továbbra is pénzügyminiszter (1892. nov. 17.–1895. jan. 14.). Nevéhez fűződik az ország adórendszerének, pénzügyigazgatásának újjászervezése: első hivatali ideje alatt történt meg a Monarchiában az aranyvaluta bevezetése. Ausztriában az 1892. aug. 2-iki törvény, Magyarországon az 1892. évi XVII. törvény, a törvények előírták a korona, mint hivatalos fizetőeszköz bevezetését. Végrehajtotta az egyház és az állam szétválasztását, emiatt azonban szembekerült az uralkodóval, akinek bizalmát elvesztve lemondásra kényszerült. A Közigazgatási Bíróság elnöke (1896. nov. 30.–1906. ápr. 8.), egyúttal e tisztében a Főrendiház tagja. Az 1905–1906-os kormányzati válság lezárásaként, az udvar, ill. a Függetlenségi és ’48-as Párt vezette koalíció kompromisszumának (áprilisi paktum) eredményeként ismét miniszterelnök és pénzügyminiszter (1906. ápr. 8.–1910. jan. 17.), egyúttal rövid ideig honvédelmi és horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli (1906. ápr. 8.–ápr. 23.), valamint igazságügy-miniszter is (1909. szept. 23.–1910. jan. 17.). Második hivatali ideje alatt hozták meg a magyarországi ipar fejlesztéséről (1907. évi III. törvénycikk), a munkásbiztosításról (1907. évi XIX. törvénycikk) szóló törvényt, adóreformokat léptetett életbe (1909. évi VI–XII. törvénycikkek), támogatta az Apponyi-féle iskolatörvény (1907. évi XXVI. és XXVII. tc.) és az ún. derestörvény elfogadását (1907. évi XL. törvénycikk). Az önálló magyar nemzeti bank ügyében kirobbant viták során az ún. kartellbank javaslatával köztes megoldást javasolt (1909): eszerint állítsanak fel külön osztrák és magyar jegybankot, de szorosan működjenek együtt. Miután tervezetét nem tudta keresztülvinni, lemondott és visszavonult a politikától.

    Újbóli kormányra kerülésének gondolata már 1915-ben felvetődött, gr. Esterházy Móric lemondása után egy koalíciós kormány élén, Magyarország történetében egyedülállóként harmadszor is miniszterelnök (1917. aug. 20.–1918. okt. 30.); közben pénzügyminiszter (1917. szept. 16.–1918. febr. 1.), földművelésügyi miniszter (1918. jan. 25.–1918. febr. 11.) és belügyminiszter is (1918. máj. 8.–1918. okt. 31.). A külpolitikában a német szövetség fenntartásának híve volt, de nem lépett fel erélyesen az antantbarát csoportokkal és a háborúellenes mozgalmakkal szemben sem. A belpolitikában a ’48-as Alkotmánypárt létrehozásával (1918. jan.) sikertelenül próbálta meg tömöríteni a dualizmushoz hű erőket. A Tanácsköztársaság idején túszként fogságban tartották (1919). Valóságos belső titkos tanácsos (1891-től). A Fővárosi Közművek Tanácsának elnöke.

    Emlékezet

    Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Budapesten, 1945 előtt több utcát, közterületet is elneveztek róla, legismertebb a bp.-i lipótvárosi (= V. kerület) Wekerle Sándor utca (1925–1952; korábban: Nagy Korona utca, jelenleg, 1992-től: Hercegprímás utca). Ma egy Wekerle Sándor utca őrzi emlékét (Soroksárott [Budapest XXIII. kerület], 1996-tól; korábban: Sallai Imre utca). Róla nevezték el, a kezdeményezésére létrejött kispesti (= Budapest XIX. kerület) városrészt, a Wekerletelepet (1908. évi XXIX. törvény). A Wekerletelep építése Wekerle Sándor kezdeményezésére indult meg 1908-ban, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát. A munkástelepen 1909 és 1925 között összesen 1007 ház épült 4412 lakással: két-, három- és négylakásos földszintes, ill. hat-, nyolc- és tizenkét lakásos kétszintes épületeket terveztek. Nevét vette fel a 2008. szept.-ben megalakult Wekerle Sándor Üzleti Főiskola, Magyarország első, BA-képzését megvalósító intézménye. A Főiskola névadója tiszteletére tudományos konferenciát rendezett (2011. febr. 5-én). Emlékét őrzi Móron egy polgári egyesület, ill. a helyi Lamberg-kastélyban található emlékszoba (2009. nov.-ben felújították). A móri Radó Antal Városi Könyvtárban a miniszterelnökkel kapcsolatos dokumentumok őrzésére egy Wekerle-gyűjteményt is szerveztek. Születésének századik évfordulóján kezdeményezték köztéri szobrának felállítását. Halálának 90. évfordulóján, a 2011-es évet Móron Wekerle- emlékévnek nyilvánították. A tervek szerint szülővárosában szobrát is felállítják (2011. aug. 26-án).

    Elismertség

    A Hungária Szabadkőműves Páholy tagja (1872–1886). Az Országos Ipartanács (1896–1918), a Közművelődési Tanács (1920), az Országos Pénzügyi Tanács elnöke (1921. ápr.–aug.).

    Elismerés

    Szent István-rend nagykeresztje (1907). Budapest székesfőváros díszpolgára (1894), Mór város első díszpolgára (1993).

    Főbb művei

    F. m.: A pénzverési regále. (Nemzetgazdasági Szemle, 1881)
    Az egyházi adók rendszeréről. (Jogállam, 1903)
    Az új liberális párt. (Bp., 1903)
    A kereskedelem iparfejlesztő hatása. (Közgazdasági Szemle, 1904)
    Die passive Handelsbilanz. (Wien, 1913)
    A háború gazdasági következményei. (Budapesti Szemle, 1915)
    W. S. beszédei. (Bp., 1915).

    Irodalom

    Irod.: W. S. és kabinetje. Politikai jellemrajzok. (1–2. kiad. Bp., 1892)
    Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. (Bp., 1911)
    Habár Mihály: A Wekerle–Kossuth-kormány panamái. (Bp., 1912)
    W. S. (Jogtudományi Közlöny, 1921)
    Matlekovits Sándor: W. S. emlékezete. Emlékbeszéd. (Bp., 1922)
    W. S. emlékezete. (Jogállam, 1922)
    Pethő Sándor: Világostól Trianonig. (Bp., 1925)
    Hegedüs Lóránt: W. S. emlékezete. (Magyar Ipar, 1929)
    Szontagh Jenő: Wekerle. (Emlékezések I. Ferenc József korából. Bp., 1934)
    Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. I–II. köt. (Bp., 1934; hasonmás kiad.: 1992)
    Fabinyi Tihamér: W. S. emlékezete. (Gazdasági Jog, 1940)
    Balás Károly: Ünnepi beszéd W. S. emlékére. (Bp., 1943)
    Hanák Péter: Iratok az 1894–95. évi magyar kormányválság történetéhez. (Történelmi Szemle, 1959)
    Dolmányos István: A magyar parlamenti ellenzék történetéből. (Bp., 1963)
    Vargáné Kocsis Mária: Városunk szülötte, W. S. (Mór, 1992)
    Vargáné Kocsis Mária: A Radó Antal Városi Könyvtár Wekerle- gyűjteményének születése. (Fejér Megyei Könyvtáros, 1992)
    Erényi Tibor: Liberalizmus és kormánypolitika. W. S. három miniszterelnöksége. (Múltunk, 1993)
    Geyr, Géza Andreas von: Sándor Wekerle. Die politische Biographie eines ungarischen Staatsmannes der Donaumonarchie. (Südosteuropäische Arbeiten. 91. München, 1993)
    Hanák Péter: Kossuth temetése és a Wekerle-kormány. (História, 1994)
    Madrut, Stelian: W. S. (Klió, 1995)
    Szabó Dániel: W. S., a válságmenedzser. (Rubicon, 1996)
    Bóra Ferenc: A kispesti kertváros névadója. Százötven éve született W. S. (Népszabadság, 1998. 267.)
    Bóra Ferenc: W. S. és a Wekerle-telep. Az otthonteremtő miniszterelnök. (Élet és Tudomány, 1998)
    Juhos-Kiss János: Emlékezés W. S.-ra. (Jel, 1999)
    Szabó Dániel: W. S. (Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
    Pölöskei Ferenc: W. S. (Századformáló magyarok. Bp., 2002)
    Szabó Dániel: W. S. utolsó miniszterelnöksége. A sikertelen „válságmenedzser.” (História, 2008)
    Zsúgyel János: W. S. életművéről. (Polgári Szemle, 2009).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (180), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), ifjúsági író (10), iparművész (16), író (907), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (302), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (42), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu