Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Kaffka Margit emlékezete
    Lőrincze Lajos
    Lőrincze Lajos
    Lőwy Árpád, egy (szem)érmes költő a századelőn
    Papp László. A Ringek Ura

    Bessenyei György, nagybesenyői

    író, költő, politikus


    Született: 1747. Bercel, Szabolcs vármegye
    Meghalt: 1811. február 24. Pusztakovácsi, Somogy vármegye

    Család

    Sz: Bessenyei Zsigmond megyei táblabíró, Ilosvai Mária. Tízen voltak testvérek, közülük Bessenyei Boldizsár (1740–1797) és Bessenyei Sándor (1743–1809) szintén a királyi testőrségben szolgált. További testvérei: Bessenyei László, Bessenyei Mihály, Bessenyei Zsigmond, Bessenyei István, Bessenyei Pál; ill. Bessenyei Julianna és Bessenyei Mária.

    Iskola

    Szülőfalujában élt (1747–1755), a sárospataki kollégiumban tanult (1755–1760), majd apja otthon taníttatta (1760–1765).

    Életút

    Szabolcs vármegye ajánlására, két testvére után a bécsi magyar királyi testőrséghez került (1765. jún. 8.–1773); közben testőrként Itáliában is szolgált (1768–1769), gárdahadnagyként szerelt le (1773). A magyar protestánsok (= a négy magyarországi református püspökség) bécsi ügyvivője (1773–1778), miután azonban szembekerült a hazai reformátusok vezetőivel áttért a katolikus hitre (1779. aug. 15.). Mária Terézia közbenjárására a bécsi udvari könyvtár segédtisztje (1779–1780), a királynő halála után II. József megvonta fizetését, egy rövid ideig a Der Mann ohne Vorurteil c. lap szerkesztője (1781), majd hazatért birtokára gazdálkodni (Bercelen és Feketetótiban, 1781–1787). Pusztakovácsiban telepedett le, haláláig ott élt és alkotott teljes visszavonultságban (1787-től). Bihar vármegye táblabírája (1790).



    A magyar felvilágosodás első korszakának legjelentősebb személyisége. Műveltségét valójában Mária Terézia magyar testőrségében szerezte meg, ahol nyelveket tanult, szenvedélyesen olvasott. 1770-ben kezdett el írni (műveit 1772-től jelentette meg).

     

    Első jelentősebb műve, az Ágis tragédiája (1772) a magyar irodalomtörténetben Toldy Ferenc óta hagyományosan a felvilágosodás kori magyar irodalom nyitányának, korszakhatárának számít. A dráma Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok c. műve alapján készült, s a történet szerint Ágis, görög herceg Kleombrotesszel együtt a lázongó spártai nép mellé áll, s azt követeli Leonidász spártai királytól, hogy töröltesse el alattvalóinak mérhetetlenül nagy adósságterheit, s szabjon határt a gazdagok és a tanácsosok önkényének. Bessenyei hősei nemesi gőggel, heroizmussal, a becsület és a hírnév értékeit védve harcolnak a közjóért. A műben Leonidász a régi típusú monarchiát képviseli, a lázadó fiatal hercegek pedig az új, felvilágosult uralkodói elvekkel értenek egyet. Ágis és társai a nép jólétéért küzdenek, az ifjak törekvései tkp. Mária Terézia abszolút monarchikus terveit népszerűsítik, jóllehet az író a mű egészén végig megtartja a feszültséget, a drámai cselekmény végül tragédiába fordul. Bessenyei művét Mária Teréziának ajánlotta, az alexandrinusokban írt műre nagy hatással volt a deizmus egyik alapmunkája, Alexander Pope An Essay on Man (= Esszé az emberről) c. filozófiai írása. Többi drámája – Buda tragédiája (1771, megjelent: 1773), Hunyadi László tragédiája (1772) – is a hatalom konfliktusait elemzi. Hunyadi László sorsa különösen érdekelte: Ladislaus Hunyadi címmel egy három felvonásos latin nyelvű jezsuita iskoladrámát is írt. Tragédiákon kívül egy vígjátékot is írt: A filozófus (1777) kevésbé volt sikeres, jóllehet Pontyi, a parlagi nemes figurája későbbi komédiák archetípusává vált. Komédiája ugyanakkor szintén korszakhatárnak számít: 1777-től már hivatásos vígjátékírók is megjelentek a magyar irodalomban. (Korábban írók csak tragédiát, azaz elsősorban királydrámát írtak!) Az első magyar vígjátékot előadta a Kelemen László által alapított Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság is (a budai színpadon 1792. jún. 4-én és jún. 9-én, valamint 1793. júl. 10-én).

     

    Drámái mellett pályáját költőként kezdte, amelyek kora két jellegzetes verstípusának, a bölcselkedő és a leíró versnek hagyományait követik (Estveli gondolat, 1772). Bölcselkedő versei gyakran egyfajta verses értekezések, a kor gondolatait, eszményeit elemzik nem egyszer különös szenvedéllyel. A lélekrül (1772) c. értekező költeménye szerint a lélek nem engedelmeskedhet emberi eredetű törvényeknek: az embert szenvedélye, indulatai vezérlik, mozgásában csak a természet korlátozhatja, a természetnek viszont senki más sem szabhat határt csak maga a teremtő. Leíró versei közül kiemelkedik a Tiszának reggeli gyönyörűsége (1772) és Az embernek próbája (1772), ez utóbbi szintén A. Pope írásának átültetéséből készült szabad fordítás, amely szerint az ember a természet része, de nem Istennel beszélő központja. Első korszakát A Holmi (1779) c. esszékötetével zárja. A cím vegyes tartalmú tanulmányokat (hol-mi?) jelent, s ebben a művében kísérli meg összegezni világnézetét – különböző műfajú írásokban. A magyar irodalomban itt fordul elő először a költői hivatás, az első irodalmi program; de filozófiai írásokban, lírai művekben vall hazaszeretetéről, nevelési elveiről, iskolákról, helyt ad társadalomelméleti véleményének, s a műben irodalomkritikáit is összegyűjtötte. Találékonyan küzd a babona, a tudatlanság ellen, érvelésében a népi észjárást is felhasználja.

     

    Először röpiratokban, a Magyarságban (1778) és a Magyar nézőben (1779), majd A Holmiban (1779) fejtette ki művelődéspolitikai elveit. Bessenyei a magyarországi reformátusokkal (különösképpen gr. Teleki Józseffel) azért szakított, mert ő Mária Terézia iskolareformjait támogatta az egyházi autonómiával szemben. Bessenyei a felekezeti érdekek helyett ugyanis az egész magyarság (= egész nemzet) keretei között gondolkodott, s ezen az alapon akár egyezkedni is hajlandó volt a bécsi uralkodóval. Röpirataiban az anyanyelv fejlesztésének szükségessége mellett érvelt. Véleménye szerint a cél a közjó elérése, ennek pedig eszköze a tudomány, amelyet magyar nyelven kell terjeszteni. A „közboldogság” eszköze a tudomány, a tudományok kulcsa pedig a nyelv, de nem a tudós kevesek nyelve, azaz a latin nyelv, hanem az egész nemzet nyelve, a magyar nyelv. A „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem” szállóige tőle származik, s később, a reformkor egyik sokat idézett jelszavává vált.

     

    Bessenyei a nyelv fejlesztésének két fontosabb útját látta: a korszak eszméinek magyar nyelvű megismertetését elsősorban magyar nyelvű fordításokban szorgalmazta, az eszmék elterjesztésére pedig egy tudós társaság létrehozásának alapítását kezdeményezte. Bessenyei maga is sokat fordított, elsősorban A. Pope és J. Locke műveit ültette át magyar nyelvre, de számos német fogalomnak is ő kölcsönzött magyar elnevezést (pl. a közjó, azaz a közboldogság is tőle származik, a német allgemeine Wohlfahrt magyarítása). A Magyarságban fejtette ki a program nyelvi vonatkozásait, a nemzeti nyelv megteremtésének szükségességét: a nyelvet „alkalmatossá” kell tenni idegen nyelvek megismertetésére (pl. a Magyar néző az angol Spectator fordítása!); valójában egyfajta nyelvújítást hirdetett meg). A magyar tudós társaság megalapítását az Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék (= Jámbor szándék, 1781) c. röpiratában javasolta. Bessenyei már korábban kapcsolatba került egy hessen-homburgi társasággal, az 1775-ben alapított Société Patriotique de Hesse-Homburggal, amely – többek között – egy magyarországi fiókszervezet megalakítását is fontolgatta. A társaság vezetője N. H. Paradis, francia nyelvtanár megkereste Bessenyeit (1779-ben), aki az ötleten fellelkesülve elkezdte a magyarországi filiálé megszervezését. A magyar társaságnak br. Orczy Lőrinc lett volna az elnöke, s Bessenyein kívül még tagja lett volna Ányos Pál, Horányi Elek és Rácz Sámuel, ill. még többen a szintén ekkor szerveződött Magyar Hazafiúi Társaság tagjai közül. A szervező munka azonban, elsősorban Bessenyei katolizálásával kapcsolatos személyes problémája és betegsége miatt megszakadt. A társaság alapításával kapcsolatos tervezetét, akárcsak a hessen-homburgi alapszabályt azonban Bessenyei felhasználta a Jámbor szándékban. A tudós társaság feladata tudományos és mesterségbeli könyvek, lexikonok, grammatikák készítése és kiadása, valamint a külföldi tudományos eredmények hazai megismertetése, terjesztése és oktatása. Bessenyei a röpiratot a főrendekhez írta, tőlük, mint a legvagyonosabbaktól várta az intézmény megvalósítását, amelynek tagja lehetett bárki tudós férfiú valláskülönbség nélkül, tekintettel a magyar nyelvjárások különbségeire „az országnak minden nevezetesebb részeiből.”

     

    Második alkotói korszaka az 1790-es évektől kezdődik. A Martinovics-féle összeesküvés után rendőri felügyelet alatt állt, s miután kortársai, barátai közül többeket – Barcsay Ábrahámot, Kazinczy Ferencet, Szentjóbi Szabó Lászlót – internálták vagy börtönbe vetették Bessenyei kevés közszereplést vállalt. Birtokain gazdálkodott, sok műfajban sokfélét írt, s kései munkáival a magyar modern értekező próza úttörőjévé vált. Alkotói magányában magát „bihari remetének” nevezte, ez a címe egyik társadalomfilozófiai munkájának is (A bihari remete vagy a világ így megyen, 1794). Kései művei közül kiemelkedik még A természet világa c. több mint tízezer soros tanító költemény, amely az emberi élet eleven leírása. Az itt feltűnő nemes típusok (a vadászgató Kunkorodi, az iszonyúan zabáló Hasadi, a bujálkodó Venedoszi, az állandóan perlekedő Tergenyédi stb.) szatirikus figurái későbbi korok drámáiban is gyakran visszatérnek. A Rómának viselt dolgai (1804) Millot abbé voltaire-iánus világtörténetének, az Histoire générale-nak kommentárokkal ellátott fordítása. Bessenyei egyik legfontosabb témája ekkor a társadalmi szerződés, az alku az uralkodó és a nemzet között. A Magyar Országnak törvényes állása (1804) című művében a hazai intézményekkel foglalkozva megállapította, hogy az új idők új törvényeket követelnek, kárhoztatta a korszerűtlen ősiséget, a vármegyét azonban minden hibája ellenére a szabadság védelmezőjének tartotta.

     

    Pályafutásának jelentős alkotása még a Tariménes utazása (1802–1804) c. állambölcseleti regény. Cselekményének keretét (Fénelon Télémaque-jához és Voltaire Candide-jához hasonlóan) a főhős utazása adja. A mű ötvözi a felvilágosodás népszerű regénytípusait, az ún. utaztató regényt és az államregényt. Az ifjú főhős mesterével nekivág a világnak, hogy feleletet kapjon a vallás és a hit, a világot igazgató egyetemes igazság kérdésére. Az alkotás a felvilágosult abszolutizmus dicsérete, s egyúttal maró szatírája a civilizáció buktatóinak és a rangkórságnak. 

    Emlékezet

    A Tariménest a cenzúra nem engedte megjelenni, sőt 1790 után valójában egyetlenegy művét sem adták ki, mert írásaiban a cenzor állam- és vallásellenes izgatást látott. Miután súlyosan megbetegedett, László bátyjának leánya odaköltözött hozzá ápolónak. Halála előtt művei kéziratait a sárospataki kollégium könyvtárának és a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Végrendeletét 1810. nov. 24-én írta – 1811. febr. 25-én bontották fel – s ebben úgy rendelkezett, hogy egyházi szertartás nélkül temessék el kertjében egy nagy almafa alá. Haláláról az első hír csak hónapokkal később jelent meg (a Hazai és Külföldi Tudósításokban, 1811. jún. 8-án).

     

    Az 1772-es irodalomtörténeti korszakhatárt Toldy Ferenc állapította meg, mint Bessenyei fellépésének kezdő évét. Toldy indítványára 1872. dec. 15-én ülte meg az MTA a magyar irodalom újjászületésének 100. évfordulóját. Az ülésen Lónyay Menyhért elnöki beszédet, Toldy Ferenc emlékbeszédet tartott tiszteletére, Szász Károly pedig ez alkalomra írott költeményét olvasta fel. Az első tanulmányt Závodszky Károly írta róla (amelyet szintén erre a jubileumra jelentettek meg, 1872-ben). A 19. század végén–20. század elején sorra kiadták addig még kiadatlan műveit (jórészt a Régi magyar könyvtár sorozatban, majd a 20. században a Vajthó László által szerkesztett Magyar irodalmi ritkaságokban). Néhány művét (pl. a Tariménes utazását) bibliofil kiadásban, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium és a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium Bessenyei György Önképzőköre jelentette meg. A 20. században jelentős monográfiát írt róla Vajthó László (1947), Gálos Rezső (1951), Szauder József (1953), Bíró Ferenc (1976) és Csorba Sándor (2000). Születésének 135. évfordulóján Nyíregyházán (1982. okt. 25-én), 150. évfordulóján Budapesten (1997) emlékülést rendeztek. Az MTA Irodalomtörténeti Intézete 1983-ban kezdte meg költői műveinek kritikai kiadását (2007-ig tíz kötet jelent meg). Áprily Lajos Bessenyei címmel szonettet (megjelent a Pásztortűz c. folyóiratban, 1922), Nadányi Zoltán A testőr címmel verset írt emlékének (megjelent a Szép nő az ablakban c. kötetében, 1925); Kocsis Csaba Ezüstkert címmel drámában dolgozta fel bihari éveit (2005). A Bessenyei-kultusz szabolcsi történetét Bánszki István írta meg (1986).  

     

    Pusztakovácsiban hunyt el, sírját díszes emlékkő jelezte (felavatva: 1883. jún. 10-én). Hamvait Belohorszky Ferenc irodalomtörténész javaslatára Pusztakovácsiból átvitték Nyíregyházára, s országos ünnep keretében újra eltemették (1940. máj. 4-én; 1982-ben új síremléket kapott). Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Első emlékszobrát Kallós Ede készítette el 1898 őszére, de átadását Erzsébet királyné meggyilkolása és a nemzeti gyász miatt 1899 tavaszára halasztották. Nyíregyháza első köztéri szobrát a megyeháza előtti téren a királyi testőrség négy tagja jelenlétében leplezték le (1899. máj. 9-én; mai helyére, a Jósa András Múzeum közelébe 1928-ban helyezték át). Nyíregyházán még két másik Bessenyei-szobor is látható. Portrédomborművét (Nagy Lajos Imre alkotása, 1990) a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán helyezték el, ill. a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés úgy döntött, hogy a megyeháza dísztermét Bessenyei Györgyről nevezi el (2007. dec. 20-án; s ez alkalomból leplezték le ugyanitt Bíró Lajosnak, a költőt ábrázoló mellszobrát). Szegeden, a Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban is elhelyezték Bessenyei bronz domborművét (Ifj. Mátrai Lajos alkotása, felavatták: 1930. okt. 25.). Bessenyei Sárospatakon, a kollégiumban tanult. Az Iskolakert internátushoz vezető sétaútján szintén elhelyezték a költő mellszobrát (Somogyi József alkotása, 1988; a szobor 2006-ban eltűnt, azóta sem pótolták!).

     

    Bessenyei 1787-től haláláig Pusztakovácsiban élt, a település később egybeolvadt Bakonszeggel. Egykori lakóházában működik a Bessenyei György-emlékmúzeum (1965-től), ahol halálának 180. évfordulóján mellszobrát is elkészítették (Kurucz Imre alkotása, 1991). Szülőházában, Tiszabercelen Bessenyei György-emlékházat rendeztek be (1969-ben), amely szintén a költő életét és munkásságát mutatja be. Ebben a házban született még Bessenyei Sándor (1743–1809) a költő egyik testvére, aki elsőként fordította le Milton az Elveszett paradicsom c. művét (franciából) és Bessenyei Anna (1767–1859) költőnő, Bessenyei György unokahúga, aki haláláig ápolta őt.

     

    Róla nevezték el a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által alapított Bessenyei György-díjat (kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytató népművelők számára, 1991-től; korábban: Bessenyei György-emlékérem, 1985–1990). Az emlékét őrző Bessenyei György Irodalmi és Művészeti Társaság Bessenyei-emlékérmet alapított (Nyíregyházán, 1979?-ben). Bessenyei György Kör New Brunsvickban (New Jersey állam) is alakult a Rutgers Egyetem egykori magyar hallgatóiból. Az egyesület, amelynek célja a magyar nyelv megőrzése volt, az USA-ban magyar iskolát alapított s számos magyar nyelvű történeti kiadványt is megjelentetett. Emlékét őrzi a Bessenyei György Tanárképző Főiskola (1962-ben alakult Nyíregyházi Tanárképző Főiskola néven, 1972-ben vette fel Bessenyei György nevét, 2000. jan. 1-jétől Nyíregyházi Főiskola). A kisvárdai állami gimnáziumot 1922-től Bessenyei György Gimnáziumnak hívják, az iskola kertjében is látható egy Bessenyei-szobor. Bessenyei György Gimnázium és Szakközépiskola működik még Berettyóújfaluban is. Róla nevezték el még – többek között – a bakonszegi Bessenyei György Általános Iskolát, Községi Könyvtárat és Művelődési Házat, a bugyi Bessenyei György Művelődési Házat és Könyvtárat, valamint a nyíregyházi Bessenyei György Könyvesboltot és a nyíregyházi Bessenyei György Könyvkiadót. 

    Főbb művei

    F. m.: Ágis tragédiája öt játékban, versekben és Agiaris keserve. (Bécs, 1772)
    Hunyadi László tragédiája, három játékban, versekben. Toldalékul B. Gy. elegyes versei. (Bécs, 1772)
    Az embernek próbája. Philosophiai költemény négy levélben. Toldalékul ismét elegyes versek s kötetlen darabok. (Bécs, 1772)
    Az eszter-házi vigasságok Delfén. (Bécs, 1772)
    Buda tragédiája öt játékban. (Pozsony, 1773)
    A szent apostol Tamás, mint ellene állhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének… Németből fordította Mária Terézia parancsolatjára. (Pozsony, 1773)
    Lukánus első könyve. Francziából magyarra fordította. (Pozsony, 1776)
    Az amerikai Podotz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. B. Gy. kéziratát magyar fordította Kazinczy Ferenc. (Kassa, 1776)
    A filosofus. Vígjáték 5 játékban. (Pest, 1777)
    Anyai oktatás. Erkölcsi levelei egy anyának leányához. (Bécs, 1777)
    B. Gy. társasága. Egy kis gyűjtelék saját, úgy Orczy, Barcsay és Báróczi verseikből, kik mint költők, először itt léptek föl. (Bécs, 1777)
    A mi Urunk, Jézus Krisztus haláláról való gondolatok, mellyek Bécsben, frantzia nyelven kiadatván, magyarra fordíttattak B. Gy. által. (Pozsony, 1777)
    Futó darabok. Philosophiai s tanköltői darabok. (Bécs, 1777)
    Die Geschäfte der Einsamkeit. (Wien, 1777)
    Hunyadi János élete és viselt dolgai. (Bécs, 1778)
    Magyarság. Szózat a magyar nyelvnek a tudományokban felvétele iránt. (H. n., 1778)
    A holmi. Bölcseleti, irodalmi és költői tartalommal. (Bécs, 1779)
    A hármas vitézek, vagy trium-viratus. Szomorújáték 5 felvonásban, Voltér szerint. (Bécs, 1779)
    A magyar néző. Bölcseleti tartalommal. (Bécs, 1779)
    Galant levelek. (Bécs, 1779; franciául: Lettres Galantes)
    Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. A tekintetes és nagyságos magyar hazának kegyelmes és nagyságos főrendihez… egy hazáját és nemzetét híven szerető magyartól. Iratott 1781-ben, kiadatott Bécsben 1790-ben. (Bécs, 1790)
    A philosophus. Vígjáték 5 felvonásban. Az előszót Gyulai Pál írta. (Olcsó könyvtár. 2. kiad. Bp., 1881; 3. kiad. 1904; 4. kiad. 1914)
    A bihari remete vagy a világ így megyen. – A holmi. A bevezetőt Széll Farkas írta. (Debrecen, 1894)
    A természet világa vagy a józan okosság. Sajtó alá rend. Bokor János. (Régi magyar könyvtár. 7. Bp., 1898)
    Ágis tragédiája. Bécs, 1772. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Lázár Béla. (Régi magyar könyvtár. 13. Bp., 1898)
    A philosophus. (Magyar drámai mesék a magyar ifjúság számára. Szerk. Pintér Kálmán. Bp., 1899)
    Lais vagy Az erkölcsi makacs. Vígjáték öt felvonásban. A kéziratból első ízben kiadta és a bevezetést írta Lázár Béla. (Régi magyar könyvtár. 16. Bp., 1899)
    Az embernek próbája. B. Gy. versei. 1772–1803. Sajtó alá rend. Harsányi István. (Régi magyar könyvtár. 30. Bp., 1912)
    Az amerikai Podotz és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. Bessenyei német eredetijével együtt Kazinczy fordítását kiadta és a bevezető tanulmányt írta Weber Arthur. (Régi magyar könyvtár. 34. Bp., 1914)
    Hunyadi. Nyomatott Budapesten, a Berzsenyi Dániel Gimnázium 1928/29. évi VII. osztályának költségével. (Bp., 1929)
    A philosophus. Vígjáték öt játékban. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Waczulik László. (Nemzeti irodalmunk. 1. Bp., 1929; 2. kiad. 1942)
    A törvénynek útja. – Tudós Társaság. (Magyar irodalmi ritkaságok. 1. Bp., 1930)
    Tariménes utazása. Szatirikus állambölcseleti regény. Kiadta a Berzsenyi Dániel Gimnázium. (Bp., 1930)
    B. Gy. kisebb költeményei eredeti XVIII. századi nyomtatványok alapján. Kiadta a nyíregyházi Kossuth Lajos Evangélikus Reálgimnázium B. Gy. Önképzőköre. Sajtó alá rend. Belohorszky Ferenc. (Nyíregyháza, 1931)
    Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék. (Magyar irodalmi ritkaságok. 4. Bp., 1931)
    Anyai oktatás. (Magyar irodalmi ritkaságok. 15. Bp., 1932)
    Magyarság. – A magyar néző. (Magyar irodalmi ritkaságok. 16. Bp., 1932)
    Hunyadi László tragédiája. Három játékban és versekben. (Szabolcsi Szemle, 1935)
    Galant levelek. (Magyar irodalmi ritkaságok. 52. Bp., 1941)
    B. Gy. társasága. (Magyar irodalmi ritkaságok. 53. Bp., 1941)
    Magyarországnak törvényes állása. I–III. – Az eszterházi vigasságok. (Magyar irodalmi ritkaságok. 55–57. Bp., 1941)
    A magyar nemzetnek szokásairól, erkölcseiről, uralkodásának módjairól, törvényeiről és nevezetesebb viselt dolgairól. Sajtó alá rend. Vajda László, az előszót írta Tóth József. (Bp., 1942)
    A társaságnak eredete és országlása. Készítette B. Gy. Puszta Kovátsiban, az 1802-ik esztendőben. (Magyar irodalmi ritkaságok. 59. Bp., 1942)
    Egy vadember tapasztalatai. B. Gy. vidám írásai. Vál., a bevezetőt írta Hegedűs Géza. (Szikra kis könyvtár. 3. Bp., 1946)
    B. Gy. válogatott művei. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Szauder József. (Magyar klasszikusok. Bp., 1953)
    A világ így megyen. B. Gy. válogatott írásai. Vál. Tordai Zádor. (Haladó hagyományaink. 11. Bukarest, 1953)
    B. Gy. válogatott írásai. Versek, tanulmányok. Nadányi Zoltán A testőr c. versével. Vál., az utószót írta Vajthó László. (Kis magyar múzeum. 7. Bp., 1961)
    Rómának viselt dolgai. I–II. köt. Claude-François-Xavier Millot Éléments d’histoire générale c. művének részleges fordítása kommentárokkal. Szerk. Ádámné Révész Gabriella, a bevezető tanulmányt Neményi Kázmér és Pénzes János írta. (Bp.– Nyíregyháza, 1966–1972)
    A filozófus. B. Gy. 1777-ben kelt érzékeny komédiájának beszédjeit mai színpadra alkalmazta, rendezte és az utószót írta Dániel Ferenc. (Színjátszók kis könyvtára. Bp., 1970)
    Tolerantia. 1778. A kézirat szövegét közzétette, az utószót írta Némedi Lajos. (Nyíregyháza, 1978)
    A filozófus. (Magyar drámaírók. 16–18. század. Bp., 1981)
    B. Gy. válogatott művei. Vál., a szöveget gondozta Bíró Ferenc. (Magyar remekírók. Bp., 1987)
    A természet világa vagy A józan okosság. Szerk. Kovács Andrásné, Marton Jenőné, az előszór Simor András írta. (Békéscsaba, 1991)
    Hajnal hasad. Összeállítás Baróti Szabó Dávid, Batsányi János, B. Gy. és Szentjóbi Szabó László műveiből. (Populart füzetek. Szentendre, 1993; 2. kiad. 1995)
    Attila. – Buda tragédiája. (Öt Attila-dráma. Vál., az előszót írta Nemeskürty István. Bp., 1994)

     

    kritikai kiadásai: B. Gy. összes művei. A Holmi. Sajtó alá rend. Bíró Ferenc. (Bp., 1983)
    Prózai munkák. 1802–1804. Sajtó alá rend. Kókay György. (Bp., 1986)
    Színművek. Sajtó alá rend. Bíró Ferenc. (Bp., 1990)
    Idegen nyelvi munkák és fordítások. 1773–1781. Sajtó alá rend. Sajtó alá rend. Kókay György. (Bp., 1991)
    Költemények. Sajtó alá rend. Gergye László. (Bp., 1991)
    Társadalombölcseleti írások. 1771–1778. Sajtó alá rend. Kulcsár Péter. (Bp., 1992)
    Rómának viselt dolgai. I–II. köt. Sajtó alá rend. Penke Olga. (Bp., 1992)
    Időskori költemények. Sajtó alá rend. Penke Olga. (Bp., 1999)
    Tariménes utazása. Sajtó alá rend. Nagy Imre. (Bp., 1999)
    Programírások, vitairatok, elmélkedések. 1772–1790. Sajtó alá rend. Bíró Ferenc. (Bp., 2007)

     

    hangfelvételen: A filozófus. B. Gy. drámájának rádióváltozata. (Diákkönyvtár hangszalagon. Bp., Hungaroton, 1983).

    Irodalom

    Irod.: Závodszky Károly: B. Gy. Irodalmi tanulmány. (Pest, 1872)
    Zólyomi Lajos: B. Gy. életrajza. (Magyar Helikon. Pozsony, 1884)
    Beöthy Zsolt: B. Gy. 1–3. (Budapesti Szemle, 1887)
    Széll Farkas: A nagybesenyői Bessenyei család története. (Bp., 1890)
    Rózsa Géza: Bessenyei mint drámaíró. (Bp., 1893)
    Zsák J. Adolf: B. Gy. levelei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1900)
    Benedek Elek: Nagy magyarok élete. I. köt. B. Gy., Révai Miklós, Kazinczy Ferenc, Gvadányi József. (Bp., 1907)
    Zoványi Jenő: B. Gy. mint református főconsistoriumi titkára. (Erdélyi Múzeum, 1911)
    Császár Elemér: B. Gy. emlékezete. Halálának százéves évfordulójára. (Budapesti Szemle, 1911)
    Császár Elemér: B. Gy. gúnyverse gr. Teleki József ellen. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1915)
    Riedl Frigyes: B. Gy. első drámája. – Harsányi István: B. Gy. levelezéséhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1916)
    Eckhardt Sándor: Bessenyei és a francia gondolat. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1919)
    Harsányi István: B. Gy. Debretzennek siralma c. eddig kiadatlan poémája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1923)
    Harsányi István: B. Gy. áttérése. – Harsányi István: B. Gy. A méltóság keserve c. kéziratos poémájának előbeszédei és utószava. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1927)
    Belohorszky Ferenc: Bessenyei és A philosophus. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1929)
    Belohorszky Ferenc: Bessenyei Buda tragédiájának forrásai és keletkezése. (Debreceni Szemle, 1932)
    Fischer Júlia: A nevelés gondolata B. Gy. műveiben. Egy. doktori értek. is. (Szeged, 1934)
    Clauser Mihály, ifj.: Egy Tariménes-töredék az MTA kézirattárában. (Debreceni Szemle, 1934)
    Belohorszky Ferenc: B. Gy. „Beszéd az országnak tárgyárúl” c. kéziratos munkája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1934)
    Halász Gábor: A bihari remete. (Nyugat, 1936; H. G. válogatott írásai. Bp., 1959)
    Gulyás József: B. Gy. és Bethlen Miklós kéziratai a sárospataki könyvtárban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938)
    Bessenyei irodalom. Bibl. Összeáll. Belohorszky Ferenc. (Bessenyei Társaság kiadványai. 3. Nyíregyháza, 1941)
    Elek Oszkár: B. Gy. Ágis tragédiájának forrásai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1943)
    Vajthó László: Bessenyei. (Bp., 1947)
    Gálos Rezső: B. Gy. életrajza. Monográfia. A költő arcképét Pohárnok Zoltán készítette. (Bp., 1951)
    Baróti Dezső: B. Gy. furcsa gazdálkodási nézetei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1953)
    Szauder József: Bessenyei. Monográfia. (Bp., 1953)
    Bruckner János: Bessenyei és kora filozófiája. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1954)
    B. Gy. levele a budai egyetem tanáraihoz. Közli Némedi Lajos. – Némedi Lajos: B. Gy. utóéletéről. (Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1961)
    Némedi Lajos: B. Gy. és a magyar nemzeti művelődéspolitika. (Magyar Pedagógia, 1961)
    Baróti Dezső: Ágis tragédiája. (Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve, 1962; B. D.: Írók, érzelmek, stílusok. Bp., 1962)
    Kókay György: B. Gy. ismeretlen folyóirata. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967)
    Kókay György: B. Gy. levele a Realzeitung szerkesztőihez. (Magyar Könyvszemle, 1967)
    Bíró Ferenc: Érzékenység, természet, gondviselés. B. Gy. indulása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
    R. Hutás Magdolna: Az alanyi igeragozás B. Gy. nyelvében. (Magyar Nyelv, 1972)
    Bíró Ferenc: A fiatal Bessenyei és íróbarátai. (Irodalomtörténeti Könyvtár. Bp., 1976)
    Kókay György: B. Gy. és a bécsi Hofbibliothek. (Magyar Könyvszemle, 1978)
    F. Csanak Dóra: B. Gy. és az egyházpolitika. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1978)
    Oroszné Deák Judit: B. Gy. pedagógiai gondolatai. (Nyíregyháza, 1979)
    Oroszné Deák Judit: Pedagógiai gondolatok B. Gy. A holmi és A bihari remete c. művében. (Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1980)
    Fried István: Jegyzetek Bessenyei Tariménes utazása c. regényéhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981)
    Kilián István: B. Gy. sírverse Rakovszky Dániel omniáriumában. (Magyar Könyvszemle, 1982)
    Kókay György: Bessenyei ismeretlen levele áttéréséről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1982)
    Pro memoria. B. Gy.-emlékülés Nyíregyházán. Szerk. Bánszki István. (Nyíregyháza, 1982)
    Bessenyei-tükör. 1772–1982. Összeáll. Bánszki István. (Nyíregyháza, 1982)
    Kókay György: A „hallgató” Bessenyei irodalomtörténet-írásunkban. (Literatura, 1983)
    Bánszki István: Így él közöttünk B. Gy. A Bessenyei-hagyomány ápolása Szabolcs-Szatmár megyében – tények és dokumentumok tükrében. 1884–1986. (Szabolcsi téka. 3. Nyíregyháza, 1986)
    Hegedűs Géza: Az ösztönző. B. Gy. helye a magyar gondolkodástörténetben. (Világosság, 1987)
    Örökségünk B. Gy. A Bessenyei Társaság megalakulása alkalmából rendezett tudományos ülésszak anyaga. Nyíregyháza, 1987. okt. 16–17. Szerk. Bánszki István. (Társasági füzetek. Nyíregyháza, 1988)
    Hegyi József: B. Gy., a pataki diák. (Szülőföldünk, 1988)
    Kókay György: B. Gy. Der Amerikaner-ének utóélete. (Magyar Könyvszemle, 1989)
    Szörényi László: Ismeretlen jezsuita latin tragédia Hunyadi Lászlóról. B. Gy. tragédiájának forrása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1989)
    Bánszki István: B. Gy. filozófus-író életműve. – B. Gy. bölcsész-költő életműve. (Nyíregyháza, 1990)
    Penke Olga: B. Gy. egyik elfelejtett francia forrása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991)
    Bánszki István: „Az embert fedezd fel…” B. Gy.: A természet világa vagy A józan okosság. (Acta Academiae Paedagogicae Nyíregyháziensis, 1992)
    Újfalusi Németh Jenő: Az Essay on Man-től az Ágis tragédiájáig. (Régi és új peregrináció. Bp.–Szeged, 1993)
    Baranyai Katalin: Tariménes utazása. A regény poétikai-eszmetörténeti elemzése. (Széphalom, 1994)
    Mályusz Elemér: B. Gy. múzsájáról, Grass Frigyesnéről. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994)
    B. Gy.-emlékszám. (Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 1997)
    Kókay György: A könyv és a könyvtár szerepe B. Gy. életében. – Kókay György: B. Gy. és a sajtó. (Magyar Könyvszemle, 1997)
    Penke Olga: B. Gy. kiadatlan szövegtöredéke. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1998)
    A szétszórt rendszer. Tanulmányok B. Gy. életművéről. Szerk. Csorba Sándor, Margócsy Klára. (Nyíregyháza, 1998)
    Nagy Imre: Utazás egy regény körül. B. Gy. Tariménes utazása c. regényének filológiai elemzése. (Pécs, 1998)
    Bánszki István: Egy európai magyar: B. Gy. B. I. tanulmányai. (Nyíregyháza, 1999)
    Csorba Sándor: B. Gy. világa. Monográfia. (Irodalomtörténeti füzetek. 145. Bp., 2000)
    Nagy Imre: Arckép és hasonmás. Textus, paratextus, intertextus A filozófusban. (A XIX. századi irodalmi kánon. Szerk. Takáts József. Bp., 2000)
    Nagy Imre: A hiányzó nyelv. A komikum nyelvi vonatkozásai A filozófusban. (A magyar színház születése. Szerk. Demeter Júlia, Kilián István. Miskolc, 2000)
    Nagy Imre: Csevegésből szőtt idő. A filozófus dramaturgiai elemzése. Architextuális háló és poétikai karrier. (Új Dunatáj, 2001)
    Nagy Imre: Ágistól Bánkig. A dramaturgia nyelve és a nyelv dramaturgiája. (Pécs, 2001)
    Sajó László: B. Gy. vég-rendelete. (2000 [folyóirat], 2005)
    Penke Olga: Műfaji kísérletek B. Gy. prózájában. Monográfia. (Csokonai Könyvtár. 42. Debrecen, 2008).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (12), állatorvos (69), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (11), biokémikus (36), biológus (177), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (26), edző (66), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (65), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (18), festő (119), festőművész (116), filmrendező (13), filológus (56), filozófus (74), fizikus (107), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (97), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (52), geológus (68), gépészmérnök (150), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (58), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (890), irodalomtörténész (264), jezsuita szerzetes (11), jogász (298), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (168), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (170), könyvtáros (63), közgazdász (167), kritikus (51), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (31), levéltáros (88), matematikus (92), mérnök (667), meteorológus (14), mezőgazda (116), mezőgazdasági mérnök (96), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (33), művészeti író (13), művészettörténész (89), muzeológus (80), nagybirtokos (62), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2017. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu