Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Az író és a titkár
    Fejes Endre: Mocorgó
    Halandzsa
    Karinthy Frigyes
    Karinthy és Micimackó

    Andrássy Gyula, id.

    politikus, miniszterelnök

    csíkszentkirályi és krasznahorkai gr.


    Született: 1823. március 3. Oláhpatak, Gömör és Kishont vármegye
    Meghalt: 1890. február 18. Volosca, Fiume mellett

    Család

    Sz: Andrássy Károly (1792–1845) nagybirtokos, gr. Szapáry Etelka (1798–1876). Testvére: Andrássy Manó (1821–1891) politikus, vadász, utazó, az MTA tagja, Andrássy Aladár (1827–1903) politikus, nagybirtokos. Fia: Andrássy Tivadar (1857–1905) nagybirtokos, politikus, műgyűjtő, az MTA tagja és ifj. Andrássy Gyula (1860–1929) politikus, miniszterelnök, az MTA tagja. Leánya: Andrássy Ilona (1858–1902). F: 1856-tól gr. Kendeffy Katalin (1830–1896).

    Iskola

    Jogot tanult, majd nagyobb nyugat-európai utazás után bekapcsolódott a hazai közéletbe. Az MTA tagja (ig.: 1876. jún. 10.; t.: 1888. máj. 4.).

    Életút

    Nagy hatással volt rá gr. Széchenyi István, részt vett a Tisza szabályozási terveinek munkálataiban. Zemplén vm. országgyűlési követeként a diétán Kossuth Lajos politikáját támogatta (1847–1848). Zemplén vm. főispánja (1848. ápr.–1849), főrendi táblai, ill. főrendiházi tag (1848. ápr.-tól). A forradalom és szabadságharc idején nemzetőr őrnagyként részt vett a pákozdi és a schwechati csatában, a tavaszi hadjárat során Görgei Artur segédtisztje volt. C. honvéd ezredes, Magyarország konstantinápolyi követe (1849. máj.-tól), a világosi fegyverletétel után (1849. aug. 13.) londoni és párizsi emigrációban élt. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte, s jelképesen (in effigie) felakasztották.

    Amnesztiával tért haza (1857), Sátoraljaújhely országgyűlési követeként Deák Ferenc pártjához csatlakozott (1861 és 1865–1868); a Képviselőház alelnöke (egyedüli alelnöke: 1865. dec. 20.–1866. ápr. 16.; első alelnöke 1866. ápr. 16.–1867. ápr. 8.). Jelentős szerepet játszott a kiegyenlítés (= kiegyezés) gyakorlati megvalósításában. Deák Ferenc ajánlására lett Magyarország miniszterelnöke egyúttal honvédelmi miniszter is (1867. febr. 17.–1871. nov. 14.); a koronázáson, mint nádorhelyettes vett részt (1867. jún. 4.–jún. 8.). Kormányzása alatt a dualista rendszer, s benne Magyarország egyenrangúságának megszilárdításán, a polgári államrend kiépítésén munkálkodott. Nagy része volt a horvát–magyar kiegyezés létrejöttében (1868), a nemzetiségi és véderőtörvény megalkotásában, s a korlátozott önállóságot élvező magyar honvédség megteremtésében. A határőrvidék feloszlatásával elérte, hogy ezen területek is a magyar kormány fennhatósága alá kerüljenek. Hivatali ideje alatt fogadta el az országgyűlés a polgári törvénykezési rendtartás és a kötelező elemi oktatás bevezetését (1868), a Legfőbb Állami Számvevőszék felállítását (1870), s választották külön az igazságszolgáltatást a közigazgatástól (1869). A francia–porosz háborúban (1870– 1871) Friedrich Ferdinand Beusttal – a Monarchia első közös külügyminiszterével – szemben a semlegesség és kivárás taktikáját szorgalmazta. Része volt Karl Sigmund Hohenwart osztrák miniszterelnök megbuktatásában (1871), aki a cseh érdekek miatt az Osztrák–Magyar Monarchia föderalisztikus átalakítását tervezte. Szabadságolt magyar királyi honvéd ezredes (1871-től), tábornok (1872-től), altábornagy (1878-tól), szolgálaton kívüli lovassági tábornok (1889-től). Közös külügyminiszter (1871. nov. 14.–1879. okt. 8.), közben közös pénzügyminiszter is (1871. nov. 14.–1872. jan. 15. és 1876. jún. 11.–1876. aug. 14.). Legfőbb külpolitikai törekvése egy Oroszország-ellenes szövetség megteremtése volt. Annak elkerülése érdekében, hogy a német–orosz közeledés az Osztrák–Magyar Monarchia elleni koalícióvá mélyüljön, beleegyezett a három császár szövetsége megkötésébe (1873). Az Angliával közös, Oroszország elleni háborús indítványát a közös minisztertanács elvetette (1878. jan.), de a berlini kongresszuson (1878) – amelynek összehívása és megtartása külpolitikai tevékenységének legkiemelkedőbb eseménye volt – elérte, hogy Bosznia-Hercegovina okkupálásának jogát a Monarchia kapja meg. Bismarckkal megkötötte a kettős szövetséget (1879), de az oroszbarát irányzat megerősödése miatt lemondani kényszerült.

    1860–1861-ben 2000 koronát adott a Magyar Tudós Társaságnak.

    Emlékezet

    A Quarnero-öböl partján, a Fiume melletti Voloscán (= Voloszka) hunyt el, ahol utolsó éveiben gyakran megfordult, hogy gyógyíttassa magát. Síremléke Tőketerebesen látható. Halála után a kormány törvényjavaslatban foglalkozott emlékének megörökítésével (az emlékbizottság 1890. júl. 16-án alakult meg gr. Szapáry György miniszterelnök elnökletével). Tiszteletére, az Országház előtti téren (= Kossuth tér) lovas szobrát állították fel (Zala György alkotása, Ferenc József avatta fel 1906. dec. 2- án, az Országház déli szárnyánál). Az oravicai márványból készült eklektikus stílusú talapzat (Foerk Ernő műve) két oldalát nagy méretű domborművek díszítették, amelyek Andrássy Gyula életének egy-egy eseményére utaltak (Ferenc József koronázásától a berlini kongresszusig). A szobrot a Kossuth-híd építése miatt lebontották (1945-ben), a talapzat egy részéből faragták ki József Attila emléktábláját (Budapest V. kerület József Attila utca, 1947-ben), bronz anyagát pedig a Sztálin-szobor készítéséhez használták fel. A szobor helyére József Attila szobra került (Marton László alkotása, 1980-ban). Szülőházát és a voloscai villát is emléktáblával jelölték meg. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa első elnökeként (1871–1890) a kezdeményezésére létrejött Sugár utat, érdemei elismeréseként már életében róla nevezték el Andrássy útnak (1886-ban és 1990-től ismét). Kétnyelvű emléktábláját az utca újra elnevezése évében helyezték el (az Andrássy út 2. számú házon, 1990. márc.-ban). Első politikai életrajzát Kákai Aranyos II. (= Ábrányi Kornél) írta meg (1878-ban), politikai beszédeit Lederer Béla gyűjtötte össze (megjelent: 1891–1893-ban). Később Wertheimer Ede három kötetes monográfiát írt róla (1910–1913). Születése századik évfordulóját országszerte megünnepelték, a Nemzetgyűlés az Országház kupolacsarnokában áldozott emlékének (az ünnepi beszédet gr. Apponyi Albert mondta, 1923. ápr. 29-én). Legismertebb, egészalakos képét Benczúr Gyula örökítette meg (olaj, a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, 1884), egy portréját Tőketerebesen őrzik (Pállik Béla alkotása, 1894). Emlékére, a nemzetközi katonai kapcsolatok elmélyítése érdekében nyújtott kiemelkedő tevékenység elismeréseként a Honvédelmi Minisztérium (HM) Andrássy Gyula-díjat alapított (1999-ben, minden évben, máj. 21-én a Honvédelem Napján adják át; a plakett ifj. Szlávics László alkotása). Róla nevezték el – többek között – a bp.-i Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemet (a volt Festetics-palotában működik, 2002-től) és a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnáziumot (2008-ban).

    Elismerés

    Az Aranygyapjas Rend lovagja, a Szent István-rend nagykeresztese (1867).

    Főbb művei

    F. m.: Gr. A. Gy. beszédei. I–II. Kiadta Lederer Béla. (Bp., 1891–1893)
    Bosznia okkupációjáról tartott három beszéde. (Bp., 1914).

    Irodalom

    Irod.: Ábrányi Kornél: A. Gy. Politikai élet- és jellemrajz. (Bp., 1878; németül: Leipzig, 1879)
    Ábrányi Kornél: A lelánczolt Prometheusok. (Bp., 1881)
    Kónyi Manó: Visszaemlékezés A. Gy. grófra. (Nemzet, 1890)
    Wertheimer Ede: Gr. A. Gy. életéből. Száműzetése és hazatérése. (Budapesti Szemle, 1910)
    Wertheimer Ede: Gr. A. Gy. élete és kora. I–III. köt. (Bp., 1910–1913)
    Halász Imre: Bismarck és Andrássy. (Bp., 1913)
    Szekfű Gyula: A. Gy. (Napkelet, 1923)
    Hegedüs Loránt: A két Andrássy és a két Tisza. (Bp., 1937)
    Angyal Dávid: Gr. Andrássy Gyula. 1823–1890. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 25. köt. 11. Bp., 1941)
    Ottlik György: Id. gr. A. Gy. (Budapesti Szemle, 1944)
    Diószegi István: A magyar külpolitika útjai. (Bp., 1984)
    Hőgye István: Adatok A. Gy. zempléni működéséhez. (Szülőföldünk, 1990)
    Diószegi István: Andrássy. (Budapesti Negyed, 1993)
    Diószegi István: Bismarck és Andrássy. Magyarország a német hatalmi politikában a XIX. század második felében. (Bp., 1998)
    Hermann Róbert: A szép akasztott ember. Gr. A. Gy. pályafutása 1867-ig. (Rubicon, 2004)
    Ress Imre: A. Gy. a „birodalmi miniszterelnök”? (Történelmi Szemle, 2007)
    Ress Imre: A. Gy. és a közös külügyminiszter hírszolgálatának változásai. (Történelmi Szemle, 2010)
    Hermann Róbert: Programvita és obszcenitás. A. Gy. gr. és Dessewffy Emil gr. politiko-pornografikus verses üzenetváltása 1848 elején, avagy mindig lehet lejjebb. (Aetas 2010 és Rubicon, 2010).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (179), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (21), festő (121), festőművész (118), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (109), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (153), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (39), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (60), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (905), irodalomtörténész (266), jezsuita szerzetes (11), jogász (301), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (94), mérnök (674), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (18), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu