Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Abody Béla
    Abody Béla. Egy groteszk zseni
    Bajor Gizi
    Lészen ágyú!
    Wartha Vince

    Granasztói Pál

    építész, szakíró

    1946-ig Rihmer


    Született: 1908. augusztus 29. Budapest
    Meghalt: 1985. július 3. Budapest

    Család

    Sz: Rihmer Béla (1870–1937) orvos, sebész, urológus, egy. magántanár, Wittchen Paula (1876–1955). F: Rózsaffy Lucia (= Lucy, 1911–2000), középiskolai tanár, a Magyar Szabványügyi Hivatal segédelőadója. Fia: Granasztói György (1938–) történész, egyetemi tanár, az MTA doktora; leánya: Granasztói Szilvia (1943–).

    Iskola

    A bp.-i József Műegyetemen építészmérnöki okl. szerzett (1933), az ÉKME-n doktorált (1961); a műszaki tudományok kandidátusa (1957), doktora (1967). Olaszországban, Párizsban és Berlinben járt hosszabb tanulmányúton, ahol a városrendezést tanulmányozta.

    Életút

    Budapest Székesfőváros Városrendezési Ügyosztályának tervezőépítésze és előadója (1934–1945). A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Városrendezési Osztályának osztályvezetője és a Művészeti Tanács tagja (1945–1948). Az Építésügyi Minisztérium (ÉM) Területrendezési Főosztályán, a tudományos szolgálat vezetője, majd a Városrendezési Osztály osztályvezető-helyettese (1948– 1953), egyúttal az ÉME Építészmérnöki Kar Városépítési Tanszék külső szakértője (1952-től). Az ÉM Városépítési Tervező Vállalata vállalati főmérnök-helyetteseként a tervezés általános jellegű műszaki irányítója (1953–1956), az Országos Építésügyi Hivatal csoportvezető főmérnöke (1956–1957). Az ÉM Város- és Községrendezési Főosztály főosztályvezető-helyettese (1957– 1958), az ÉM Városépítési Tervező Vállalat (VÁTI) Településtudományi Iroda műszaki vezetője (1958–1969). A BME c. egy. tanára (1969-től). A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Mesteriskola (1957–1960) és a Mérnök Továbbképző Intézet előadó tanára. A Fővárosi Tanács VB tagja (1967–1971), az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) tagja.

    Városesztétikával, -építészettel, -rendezéssel, regionális tervezéssel foglalkozott. Jelentős szerepet játszott Nagy-Budapest városrendezési tervének elkészítésében, a városrendezés alapvető jogszabályainak (pl. városrendezési normák, országos építésügyi szabályzat, Budapest városrendezési szabályzata, települések tervezési rendje stb.) elkészítésében. Építészeti látásmódjában az a vélemény tükröződik, hogy a városokat csakis önmagukat folyamatosan újjáteremtő organizmusokként tudja elképzelni.

    Építészet mellett szépirodalommal is foglalkozott, sajátos visszaemlékezései fontos kordokumentumok. Írásai az esszéhez hasonló műfajúak, amelyekben mindenkori önmagát igyekszik megrajzolni. Legismertebb munkája, a Vallomás és búcsú (1961) lényegében egyetlen tételt emel rendezőelvvé, amely szerint az „ember egészében mű: műve önmagának és az életnek, az időnek”. Mű, amely az időben ugyanúgy gyarapodik, mint ahogy az igazi városok is, amelyeket évszázadok építőmunkája képes csak létrehozni. A Proustra emlékeztető írásában egymásra rakódott rétegekből a régész alaposságával igyekszik feltárni saját életének egy-egy összefüggő töredékét, hogy aztán a darabok az időben újra egésszé álljanak össze: jelenlegi önmagává. Az egyes emléktöredékek ellentétesen kapcsolódnak egymáshoz, furcsa közbülső állapot jön létre így, a rend és a szabadság, a régi és az új, a valóság és a mítosz metszéspontján. Kevesen tudtak a városokról olyan szeretettel írni, mint Granasztói Pál, aki az egymásra rakódó térbeli formákban a múló és változó időt éli meg, tragikusan. Megéli füstté vált emlékeit, búcsúzó, de meg nem érkező önmagát, hiszen „leomlott házakat, mint az Egyetem utcát, újra, másként fel lehet építeni, de mit lehet tenni önmagunkkal, akikben az emeletek a múltból megvannak, s az új, továbbépített emeletek sem lesznek igazán mások, mint mi magunk vagyunk.”

    Emlékezet

    Budapesten, a Terézvárosban (VI. kerület Városligeti fasor 38.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). A HAP Galériában életművét bemutató emlékkiállítást rendeztek tiszteletére (2009. ápr. 21.–máj. 12-én). Tiszteletére a Magyar Urbanisztikai Társaság Granasztói Pál Hallgatói Ösztöndíjat alapított (2011-ben).

    Elismertség

    Az MTA Településtudományi Főbizottsága tagja (1952–1960), Építészettörténeti és Építészetelméleti Bizottsága tagja és titkára (1965-től). A Modern Építészek Nemzetközi Szervezete (CIAM) tagja (1947–1956). A Magasépítési Tudományos Egyesület Területrendezési Szakosztályának vezetője (1948–1952).

    Elismerés

    Cziegler-érem (1938), Fittler-érem (1942), Akadémiai Jutalom (1951), Pro Arte Aranyérem (Budapest Főváros Díja, 1966), Ybl Miklós-díj (1969), Hild János-emlékérem (1973).

    Szerkesztés

    A Tér és Forma szerkesztője.

    Főbb művei

    F. m.: Városok sorsa a huszadik században. Rihmer Pál néven. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1937)
    Adatok és szempontok a magyar városépítés problémájához. Rihmer Pál néven. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1939)
    Róma városfejlesztése és városrendezése. Rihmer Pál néven. (Városi Szemle, 1940)
    A magyar várostípusok. Rihmer Pál néven. (Magyar városok évkönyve, 1940)
    Városok a múltban és a jövőben. Városépítési tanulmányok. Granasztói Rihmer Pál néven. (Bp., 1942)
    Észak és Dél az európai építőművészetben. Granasztói Rihmer Pál néven. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1942)
    Jegyzetek a vertikális és horizontális városszervezésről. Granasztói Rihmer Pál néven. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1943)
    Az új olasz városrendezési törvény. Granasztói Rihmer Pál néven. (Városi Szemle, 1943)
    Elavult városrészek újjáépítése. (Városi Szemle, 1946)
    Európai építészet. Tanulmányok. (Magyar Művészeti Tanács könyvei. Bp., 1947)
    Nagy- Budapest városrendezése. (Városi Szemle, 1948)
    Települések közintézmény-szükséglete, a közintézmények elhelyezése és méretezése. (Településtudományi Közlemények, 1952)
    A renaissance és a barokk kor városépítési teoretikusai. – Városkompozíció, városépítészeti együttesek. Pogány Frigyessel. (Településtudományi Közlemények, 1953)
    Zöldterületek tervezése magyar településtervezési vonatkozásban. 1–2. (Településtudományi Közlemények, 1953–1954)
    Közintézmények, középületek, mint városkép-alakító elemek. (Bp., 1954)
    Városépítészet. Fürst Jánossal, Pogány Frigyessel. (Településtudományi Közlemények, 1955)
    Az idő jelentősége a városépítésben. (Magyar Építőművészet, 1955)
    A magyar városépítészet sajátosságai. (Településtudományi Közlemények, 1956)
    Városaink általános városépítészeti sajátosságai. Kand. értek. (Bp., 1956)
    A magyar városkép. (Műemlékvédelem, 1957)
    Morfológiai problémák a magyar városépítésben. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)
    Les particularités générales de l’urbanisme hongrois. (Acta Historiae Artium, 1958)
    A korszerű városépítés szempontjai műemléki városokban. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1958)
    Budapest holnap. Polónyi Károllyal. Ill. Balogh T. István, fotó: Galambos Ferenc. (Bp., 1959)
    Vác. Dercsényi Dezsővel. Ill. Lombár Pál. (Városképek – Műemlékek. Bp., 1960)
    Város és építészet. (Bp., 1960)
    A településföldrajz és a településtudomány kapcsolatairól. – A regionális rendezés néhány időszerű kérdése. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1960)
    Várostervezésünk előzményei, különös tekintettel a történeti városokra. (Műemlékvédelem, 1960)
    A modern urbanisztikai szemlélet építészeti megvilágításban. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1961)
    Vallomás és búcsú. Regényes önéletrajz. (Bp., 1961)
    Város és otthon. (Kortárs, 1961)
    Történeti városközpontjaink főbb általános városépítészeti problémái. (Magyar Építőművészet, 1962)
    Liane. – El hazulról. – Apám élete. Három korrajz. (Bp., 1962)
    A magyar városközpont-kutatás eddigi munkálatairól. (Településtudományi Közlemények, 1963)
    A modern városkép. (Magyar Tudomány, 1964)
    Építészeti impressziók Debrecenből. (Alföld, 1964)
    Budapest és Szeged. Két jellegzetes magyar város a századvégi városépítés időszakából. – Történeti városközpontjaink reorganizációjának jellegzetes kérdései. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1964)
    Településtudományunk néhány tudományelméleti kérdéséről. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1965)
    A városi közösség problémái városépítészetünkben. (Valóság, 1965)
    Városkép, városforma, a városról alkotott tudat összefüggései. (Városépítés, 1965)
    Vallomás és búcsú. Ifjúkor a Belvárosban. Önéletrajzi írások. (2. bőv. kiad. Bp., 1965)
    Városépítészetünk néhány időszerű kérdése. Tér, idő, látvány és közösség összefüggései, különös tekintettel történeti városainkra és városközpontjainkra. Doktori értek. (Bp., 1966)
    Településtudományunk közelebbi múltja. – Az életmódváltozás és a településfejlesztés kapcsolatának főbb településtudományi problémái. (Településtudományi Közlemények, 1966)
    Tér és idő a városépítészeti alkotásban. (Művészettörténeti Értesítő, 1966)
    Az építészet igézetében. Tanulmányok, kísérletek. Ill. Karátson Gábor. (Bp., 1966)
    A hazai urbanisztika problémáiról. (Társadalmi Szemle, 1968)
    A településtudomány önvizsgálata. (Magyar Tudomány, 1969)
    A településtudomány tartalma és kapcsolódásai. N. Lókody Eszterrel. (Településtudományi Közlemények, 1969)
    Múló világom. Napló. (Bp., 1970)
    Budapest egy építész szemével. Fotóalbum. Fotó: Czeizing Lajos. (Bp., 1971; németül, angolul és franciául is; 2. kiad. 1973; lengyelül: Warszawa, 1975)
    Itthon éltem. Visszaemlékezések. (Bp., 1971)
    Műemlékvédelem és városrendezés. (Műemlékvédelem, 1972)
    Városépítészetünk új törekvései az emberi tudatban. (Társadalmi Szemle, 1972)
    Építészet és társadalom. Új városrészeink monotóniájáról. (Magyar Tudomány, 1972)
    Ember és látvány városépítészetünkben. (Bp., 1972)
    Építészet és urbanisztika. Településtudományunk néhány mai problémája. (Bp., 1973)
    A magasházak jelentőségéről korunkban. (Építés- építészettudomány, 1973)
    Alakok, álmok. Visszaemlékezések. Ill. Karátson Gábor. (Bp., 1974)
    Az idő és a művek. Vál. írások. (Bp., 1974)
    A városi környezet lélektani hatásai. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1974 és Településtudományi Közlemények, 1975)
    Ifjúkor a Belvárosban. Visszaemlékezések. (2. kiad. Bp., 1974)
    Városaink sorsa. Az urbanisztika jelene és jövője. (Gyorsuló idő. Bp., 1976)
    Városok, képek, zene. Emlékirat. (Bp., 1976)
    Elmélet és tapasztalat a településtudomány művelésében. (Építés- építészettudomány, 1976)
    Pályám emlékezete. (Új Írás, 1977)
    A településfejlesztés prognosztikai lehetőségeiről. (Építés- építészettudomány, 1977)
    Vallomás és búcsú. Regényes önéletrajz. (30 év. 3. kiad. Bp., 1977)
    Liane. Visszaemlékezések. (Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 2. kiad. Bp., 1977)
    Szép magyar városok egy építész szemével. Fotóalbum. Fotó: Czeizing Lajos, Halápy Lili. (Bp., 1978; angolul, németül és franciául is)
    Karácsony Mallorcán. Útijegyzetek. (Bp., 1978)
    Hitek és tanok. Esszék. (Bp., 1979)
    Budapest arculatai. Tanulmányok. (Bp., 1980)
    A tudományművelés pilléreiről. Tapasztalatok egy tudományág kibontakozása során. (Magyar Tudomány, 1981)
    A közlekedési létesítmények városkép-alakító szerepe. (Településtudományi Közlemények, 1981)
    Építészet, városépítészet, társadalom. Tanulmányok. (Bp., 1982)
    Az esztétikus városkép-alakítás időszerű kérdései. (Bp., 1984)
    Ifjúkor a Belvárosban. – Múló világom. – Itthon éltem. Visszaemlékezések. (Új kiad. Bp., 1984)
    A magyar városkép. (Műemlékvédelem, 2000)
    Vallomás és búcsú. Válogatás a Vallomás és búcsú és az Ifjúkor a Belvárosban c. írásaiból. Vál. Granasztói Olga. (Bp., 2007)
    Patriótává forrósított. Visszaemlékezés 1956 októberére. (Magyar Szemle, 2008).

    Irodalom

    Irod.: Péczely Béla: G. P.: Város és építészet. (Műemlékvédelem, 1961)
    Weber László: G. P.: Vallomás és búcsú. (Alföld, 1965)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Katona Jenő: Beszélgetés G. P.-lal. (Könyvtáros, 1972)
    Vidor Ferenc: G. P.: Építészet és urbanisztika. (Építés- építészettudomány, 1974)
    Major Máté: G. P. hetvenéves. (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1978)
    Dercsényi Dezső: G. P. hetvenéves. (Műemlékvédelem, 1978)
    Modern építészeti lexikon. Főszerk. Kubinszky Mihály. (Bp., 1978)
    Vida Ferenc: G. P. (Magyar Építőművészet, 1985)
    Jávor Ottó: G. P. (Budapest [folyóirat], 1985)
    Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1985. júl. 6.)
    Zay László: G. P. (Magyar Nemzet, 1985. júl. 6.)
    Polónyi Károly: Búcsú egy sztoikus építésztől. (Élet és Irodalom, 1985. 28.)
    Lőcsei Gabriella: G. P. emlékezete. (Magyar Nemzet, 1988. szept. 2.)
    A magyar irodalom története. 1945–1975. III. köt. Próza. Szerk. Béládi Miklós, Rónay László. (Bp., 1990)
    Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
    Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. (Bp., 2005)
    Tüskés Tibor: G. P. – G. P. A régi Pécs és az új c. írásának részletével. (Pécsi Szemle, 2006)
    Gróh Gáspár: Egy polgár „vallomása és búcsúja.” G. P.: Vallomás és búcsú. – Granasztói György: Megjegyzések G. P. naplórészletéhez. – Gróh Gáspár: Életmű a határon. G. P. – Kubinszky Mihály: Száz éve született G. P. (Magyar Szemle, 2008)
    Haba Péter: G. P. születésének századik évfordulójára. (Építésügyi Szemle, 2008)
    Brenner János: G. P., a köztisztviselő. (Falu, Város, Régió, 2008)
    Wutka Tamás: G. P., építész, író. Egy européer a közelmúltból. (Szín, 2009).

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu