Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Bánffy Miklós, losonczi gr.

    politikus, író, képzőművész

    Kisbán Miklós 


    Született: 1873. december 30. Kolozsvár
    Meghalt: 1950. június 6. Budapest

    Család

    Magyarország egyik legrégebbi nemesi családjából származott: a legendák szerint első ismert őse a honfoglalás után száz évvel betelepült besenyő Tomaj nemzetség tagja (a lázadó pogány vezért és feleségét Szent István, a Tisza partján, az abádi révnél élve eltemettette.) Nagyszülei: gr. Bánffy Miklós (1802–1894) főpohármester és gr. iktári Bethlen Kata, a fejedelmi család utolsó női képviselője; br. Bánffy Albert (1818–1886) és gr. Esterházy Ágnes. Sz: gr. Bánffy György (1845–1929) politikus, műgyűjtő, királyi fő-ajtónállómester, br. Bánffy Irma (1852–1875). F: Váradi-Weber Aranka (1885–1966) színésznő. Leánya: Bánffy Katalin. 

    Iskola

    A budapesti VII. kerületi állami gimnáziumban éretts. (1891), középiskolásként egy ideig Székely Bertalan tanítványaként festészetet is tanult. Jogi tanulmányait Kolozsvárott (1891–1893) és Budapesten végezte (1893–1895), a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1895). Kolozsvárott, egyetemi évei alatt zenét is tanult, ill. festészetben is képezte magát. 

    Életút

    Erdélyben részt vett a szövetkezeti mozgalom szervezésében, a fiumei tengerészeti hatóság tb. fogalmazója (1899–1900), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) külföldi gazdasági szaktudósítói hálózatának berlini segédtudósítója (1900–1901). Az Országgyűlés Szabadelvű Párti (Tekei választókerület, 1901–1904), disszidens, ill. Alkotmánypárti (Teke, 1905–1906), pártonkívüli ’67-es, majd Nemzeti Munkapárti képviselője (Kolozsvár, 1910–1918). Kolozs vármegye és Kolozsvár főispánja (1906. máj.–1910. febr.). Az I. világháborúban őrnagyi rangban a keleti fronton szolgált (1915), diplomáciai küldetésben Isztambulban és Szófiában is járt.

     

    Az összeomlás után, gr. Bethlen Istvánnal és Jancsó Benedekkel megalapította a Székely Nemzeti Tanácsot (1918. nov.), amelynek megbízásából Nyugat-Európába utazott, ahonnan 1919. aug.-ban tért vissza Magyarországra; majd az év őszétől 1920 tavaszáig Londonban a kedvező békefeltételek érdekében tevékenykedett. A Magyar Királyság Pártja alapító tagja (1919), társelnöke (1920. márc.–1921. ápr.). A Bethlen-kormány külügyminisztere (1921. ápr. 14.–1922. dec. 19.), egyúttal a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere is (1921. ápr. 14.–1922. febr. 10.). Külügyminiszterként sikertelenül tárgyalt Eduard Benes csehszlovák (1921. jún.–júl.), majd Momcsilo Nincic szerb–horvát–szlovén külügyminiszterrel egy részleges revízió lehetőségéről (1922. szept.). Magyar részről ő írta alá az Egyesült Államokkal kötött békeszerződést (1921. aug. 29.), s jelentős része volt abban, hogy Magyarországot felvették a Nemzetek Szövetsége tagországai közé (1922. szept. 18.).

     

    A Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosa (1912. febr.–1917. máj.), ill. főigazgatója (1917. máj.–1918. nov.), ő állíttatta először színpadra Bartók Bélától A fából faragott királyfit (1917) és A kékszakállú herceg várát (1918), amelyeknek – s ezenkívül több Verdi (Aida), Mozart (Varázsfuvola; Szöktetés a szerájból) és Beethoven (Prometheus) műnek – ő volt a jelmez- és díszlettervezője is. IV. Károly koronázási ünnepségének művészeti rendezője (1916. dec. 30.). A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács elnöke (1923–1927).

     

    1926-ban Erdélybe, bonchidai birtokára költözött, felvette a román állampolgárságot, s elsősorban irodalmi és irodalomszervezői tevékenységet folytatott. Részt vett az Erdélyi Helikon megszervezésében (Marosvécs, 1926), azonos című folyóiratának főszerkesztője; az Erdélyi Szépmíves Céh elnöke (1928–1944) és az Ellenzék c. kolozsvári lap főrészvényese. A Romániai Magyar Népközösség egyik megalapítója és elnöke (1939–1940), Észak-Erdély visszacsatolását követően a Felsőház tagja (1940–1944). Határozottan ellenezte az ország hadba lépését. 1943. jún.-ban a magyar kormány, ill. gr. Bethlen István felkérésére megbeszéléseket folytatott a román vezetőkkel, valamint Iuliu Maniuval, az ellenzéki Nemzeti Parasztpárt vezérével egy esetleges közös kiugrási kísérletről. A II. világháború után Kolozsvárott élt, részt vett az Utunk szerkesztésében, 1949-ben áttelepült Magyarországra. Az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. 



    Közéleti szerepvállalása nagybátyja, gr. Károlyi Sándor hatására az erdélyi szövetkezeti mozgalom híveként kezdődött (küzdőtársa gr. Bethlen István volt). Gazdasági tudósítóként Berlinben működött, majd szabadelvű párti országgyűlési képviselőként Kolozsvár és Kolozs vármegye főispánja volt (1906–1910). Bethlennel együtt megalakította az „erdélyrészi országgyűlési képviselők” csoportját Erdély regionális érdekeinek képviseletére (1910-től). Az I. világháború alatt kezdeményezte bolgár és török fiatalok magyarországi taníttatását, és Klebelsberg Kunóval együttműködve részt vett s Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet létrehozásában (az intézet első ösztöndíjasa Kós Károly volt, 1916-ban). Az összeomlás után gr. Károlyi Mihály és a Székely Nemzeti Tanács megbízásából külföldre utazott, hogy a győztes antant hatalmak körében pártfogókat találjon a magyar ügy számára (1918 ősze). Elképzelése egy önálló erdélyi állam megalakulásáról vagy egy román–magyar perszonálunióról azonban kudarcot vallottak (1919–1920). Jóllehet diplomáciai erőfeszítései nem voltak sikeresek, a régi harcostárs, gr. Bethlen István mégis őt kérte fel első kormányában külügyminiszternek (1921–1922).

     

    Külügyminisztersége idején cikkelyezték be a trianoni békeszerződést (1921. júl. 26.), megállapodott a Szovjetunióval 40–50 ezer magyar hadifogoly hazatéréséről (az 1919-es kommunisták kiengedése ellenében, 1921. júl. 28.). Sikerült elérnie, hogy az addig szerb megszállás alatt levő pécs-baranyai háromszög visszatérjen az új magyar állam keretei közé (Moháccsal, Bajával és Újszegeddel, 1921. aug.). Kezdeményezte a velencei egyezményt (1921. okt. 13.), amelyben a győztes hatalmak hozzájárultak ahhoz, hogy Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazás döntsön (1921. dec. 14–16.). Legnagyobb eredményének azonban azt tartotta, hogy Magyarországot egyhangúlag felvették a Népszövetségbe (a mai ENSZ elődjébe, 1922. aug. 22.). A megváltozott politikai helyzet, elsősorban a török hadsereg kis-ázsiai győzelmei hatására mozgó török határok, valamint Mussolini status quo ellenes irányvonala miatt ellenfelei kevesellték eredményeit. Bánffy nem hitt abban, hogy a török függetlenségi háború hatására a trianoni békét is módosítani lehet, az apró diplomáciai erőfeszítésekben és nem az erőszakos határmódosításokban bízott (1922. dec. 19-én lemondott). 



    Legelső írásainak műfaja a mese. Ifjúkorában képeket vágott ki különböző lapokból, majd ezekhez a képekhez apró történeteket, meséket talált ki (Mesék felnőtteknek, megjelent: 2007). A képeket később megpróbálta újra lerajzolni, mindig kicsit másképpen, s így a történetek is változtak. A történetek kivágott papírképei végül „megelevenedtek”, színházzá nemesedtek. Első színpadi művét, A kapitány fogadalma (1894) c. hagyományos, helyzetkomikumra épülő vígjátékát még kolozsvári egyetemista korában írta. Későbbi, különleges, nem egyszer abszurdba vagy groteszkbe hajló drámái jóval nagyobb visszhangot és vitákat váltottak ki (Naplegenda, 1906; A nagyúr, 1913). Különösen jelentős a Martinovics c. drámája (1929), amely szakít a hagyományos forradalmi képpel. Korai lélektani drámái hasonlítanak a pályakezdő Balázs Béla első, nagy értetlenséget kiváltó és felháborodást keltő színműveihez. Már Balázs Béla Gyomán megjelent szövegkönyvét is Bánffy Miklós illusztrálta; később, mint a Nemzeti Színház és a Magyar Operaház intendánsa a hivatalos művészetpolitikával szemben elérte, hogy bemutathassák A fából faragott királyfi (1917) c. táncjátékot és A kékszakállú herceg vára (1918) c. operát. Mindkét darab színpadképét és jelmezeit is ő tervezte. Színpadi látványtervezései sokkolóan újszerűek és látványosak voltak. A két Bartók-műn kívül az ő színpadképeivel mutatták be Strauss Saloméját (1912), Weber Oberonját (1914), ill. Mozarttól A varázsfuvolát (1913). Ezek a tapasztalatok segítették, hogy sikeresen megtervezze az utolsó magyar király, IV. Károly budavári koronázásának (1916. dec. 30.) látványterveit. Munkáját Kós Károly és Lechner Jenő is segítette. Személyesen az ő feladata volt, hogy Lechner Jenővel közreműködve a templom belső díszítését az eseménynek megfelelően átalakítsa: a sokszínű, mintás oszlopokat sötétvörös függönybevonattal takarta el, s ezzel a domináló színnel méltóságot és királyi pompát kölcsönzött a hatalmas térnek. A koronázási ünnepségek műsorrendjébe, a lovaggá ütés szertartásának keretébe ugyanakkor Bánffy beiktatta a lövészárkok rokkantjainak felvonulását is! A Szegedi Szabadtéri Játékokon 1935-ben Az ember tragédiája, míg Kolozsvárott 1942-ben saját színpadi műve, A nagyúr díszleteit és jelmezeit tervezte.

     

    Prózai munkásságát a konzervatív hagyomány megújítása jellemezte. Korai elbeszélései az erdélyi arisztokrácia életét bemutató történetek (A haldokló oroszlán, 1914). Az író legnagyobb epikus vállalkozása az Erdélyi történet (1935–1940: I. Megszámláltattál. II. És hijjával találtattál… III. Darabokra szaggattatol) c. trilógia. A kötetcímek Dániel könyvére utalnak. A próféta júdeaiként, a babiloni uralom alatt igyekszik megőrizni egyéni és közösségi önazonosságát. Belsazár, a babiloni uralkodó lakoma közben arra kényszeríti a mulatozókat, hogy a Jeruzsálemből elrabolt szent edényekből igyanak. A kettős blaszfémia (= Jahve-kultusz a babiloni istenségek szolgálatában) nem maradt következmények nélkül. A falon megjelent írás – amelynek részletei a kötetcímek – a zsarnok uralmának végét jelenti, a feliratot csak Dániel próféta tudja megfejteni. A háromrészes, ötkötetes regény az erdélyi és a magyarországi arisztokrácia életének freskója, az 1904 és 1914 közötti idők, a Ferenc József-i korszak színes, érdekes megjelenítése. Az író egy kimerült, történelmi szerepét eljátszott életforma és életélvező mentalitás, egy haldoklásra ítélt osztály agóniájának ábrázolója: annak a falusiasság és előkelőség közt lebegő erdélyi arisztokrata életnek, amelynek mindennapjait parlamenti csaták, képviselőválasztások, nagy ebédek, párbajok, kártyacsaták, fácánvadászat, lóversenyek töltik ki. A mű központi szála Abády Bálint gróf (= maga Bánffy Miklós, aki a családi legendák miatt Abády néven szerepel!) szerelme Milóth Adrienne és unokatestvére, Gyerőffy László szerelme herceg Kollonich Klára iránt. Abády 20. század eleji reformpolitikus, aki egy másik, jobb világot próbál építeni, miközben tisztában van a legégetőbb társadalmi, szociális és nemzetiségi kérdésekkel. Gyerőffy tehetséges zeneszerzőnek indul, ám a hazárdjátékok szenvedélyében tönkreteszi életét, elveri birtokait és elveszti szerelmét is. Mind a tisztán látó, józanul gondolkodó Abády, mind a megszállott Gyerőffy sorsszerűen elbukik. A művet illető értékelések, akárcsak az író tehetségének megítélései, megoszlanak, gyakran homlokegyenest ellentétesek. A II. világháború után új műfajokkal kísérletezett. Bűvös éjszaka (1946) c. elbeszélésgyűjteményében a jugoszláviai partizánharcok keretébe illesztve meseszerűen kalandos történetet ad elő. Az ostoba Li c. háborúellenes szatíráját a kolozsvári Magyar Színház mutatta be (1946). Írásai részben Kisbán Miklós néven jelentek meg.

     

    Grafikusként egyedülálló karikatúrasorozatot készített az I. világháború utáni korszak politikusairól. A színes krétarajzok egy része, mint eredeti grafikai művek, Budapesten, a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday-gyűjteményében láthatóak, a többit albumban adta ki (Ben Myll álnéven, Fresques et frasques címmel, 1921). Erdélybe visszatérve rendszeresen közölt grafikákat az Erdélyi Helikonban, ill. illusztrálta az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványait. Alakábrázolása nagyrészt a művészi groteszk műfajába illeszkedik; de rajzolt éles, megjelenítő erejű portrékat is pályatársairól, így a népszerűsége csúcsára érkezett színpadi szerzőről, Hunyady Sándorról. Szálkás, vonalas, „szaggatott” rajzai teljesen mások, mint albumának folthatású képei. Humoros tollrajzaiban kelti életre Tamási Áron halhatatlan hősének, Ábelnek az alakját. Kilenc fametszete díszíti saját könyvét, a Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléját (1931). Szövegképeit mindenütt a G. B. M. szignóval jelezte. 

    Emlékezet

    Budapesten, a VIII. kerület (Józsefváros) Reviczky Gyula utca 5.-ben lakott, ahol műtermét is berendezte; a házat emléktábla jelöli (1993-tól). Erdélyben két helyen élt: Kolozsvárott és a család bonchidai kastélyában (1926–1949). Bonchidán írta fő művét, az Erdélyi trilógiát. Bonchidai, 30 000 kötetes családi könyvtárát Bíró József művészettörténész rendezte. A kastélyt a visszavonuló német SS-katonák, majd a nyomukban a szovjetekkel érkező szövetséges románok kirabolták és felgyújtották. A könyvtár nagy része elégett, a műkincseket negyven teherautóval szállították el. A kastély helyreállítása Bánffy Katalin kezdeményezésére 2001-ben megkezdődött. Budapesten hunyt el, síremléke a kolozsvári Házsongárdi-temetőben van; az ott lévő Bánffy-kripta falán emléktábláját is elhelyezték (2000. nov. 27-én). Kolozsvárott, a Gaudeamus Könyvesboltban írói, közéleti és grafikai tevékenységét bemutató emlékkiállítást rendeztek (2001), Budapesten, az Országos Széchényi Könytárban karikatúráit és könyvillusztrációit mutatták be (2012). Életéről Szinetár Miklós portréfilmet készített (A nagyúr címmel, 2001). Sopronban, a hűség napi megemlékezésen szobrát is felavatták (Párkányi Raab Péter alkotása, 2013. dec. 14.). Mivel az író 1873 december végén született születésének 140. évfordulóját az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) Bánffy-emlékévnek nyilvánította (2014-ben). A határokon átnyúló ünnepségsorozat nyitányaként Bánffy Miklós-emlékkonferenciát rendeztek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben (2014. jan.), zárásaként Kolozsvárott, Bánffy Miklós díszleteivel ismét előadták Bartók A kékszakállú herceg vára c. operáját (2014. nov. 18-án).

     

    A kolozsvári Állami Magyar Színház Bánffy Miklós-vándordíjat alapított (az évad kimagasló művészi tevékenységéért, 1992). Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Bánffy Miklós-díjat hozott létre (kimagasló díszlettervezői munkásság elismeréséért, 1992). A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szintén Bánffy Miklós-díjat alapított (a kultúra és a közművelődés területén hosszabb időn át kiemelkedő teljesítményt nyújtó minisztériumi dolgozók számára, 2001). A díj Kereszthuri Gábor művész alkotása. 

    Elismertség

    A Turáni Társaság tagja (1910), a művészeti szakosztály elnöke. A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet igazgatótanácsának tagja. A Magyar–Török Baráti Egyesület vezetőségének tagja.

     

    A Kisfaludy Társaság (1916), a Magyar Külügyi Társaság tagja (1920). 

    Elismerés

    Magyar Művészetért Díj (posztumusz, 2007). 

    Szerkesztés

    Kalotaszeg (1912) és az Erdélyi Lapok főszerkesztője (1912–1913), a Turán c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 

    Főbb művei

    F. m.: A külkereskedelmi politika eszközei. (Bp., 1902)
    Naplegenda. Mithikus drámai költemény. (Bp., 1906)
    B. M. beszéde a Képviselőház folyó év, július 29-én tartott ülésén. (Kolozsvár, 1910)
    A nagyúr, Attila. Színmű. Kisbán Miklós néven. (Bp., 1913)
    A haldokló oroszlán. Elbeszélések. Kisbán Miklós néven. (Bp., 1914)
    Baksay Sándor emlékezete. (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1917/18. Bp., 1918)
    Az erősebb. Színmű hét képben. Kisbán Miklós néven. (Bp., 1918)
    Maskara. Vígjáték. (Bp., 1926)
    Reggeltől estig. Regény. Kisbán Miklós néven. Ill. Kós Károly. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1927; olaszul: Milano, 1930)
    Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja. Kisbán Miklós néven; illusztrálta is. A borítót Kós Károly tervezte. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Bp.–Kolozsvár, 1931). Martinovics. Színmű. (Kolozsvár, 1931)
    Emlékeimből. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1932; 2. kiad. Bp., 1943)
    Reggeltől estig. Regény. B. M. néven. (Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadása. 2. kiad. Kolozsvár, 1934)
    Megszámláltattál… Regény. I–II. köt. Az Erdélyi történet I. kötete. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1935; 2. kiad. 1940)
    És hijjával találtattál… Regény. I–II. köt. Az Erdélyi történet II. kötete. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1937; 2. kiad. 1940)
    Darabokra szaggattatol. Regény. Az Erdélyi történet III. kötete. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1940)
    Farkasok. Elbeszélések. (B. M. művei. Bp., 1942)
    Erdélyi történet: Megszámláltattál. I–II. köt. – És hijjával találtattál… I–II. köt. – Darabokra szaggattatol. (Bp., 1940; B. M. művei. Bp., 2. kiad. 1943)
    Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja. B. M. néven. (B. M. művei. Bp., 1943)
    Naplegenda. – A nagyúr. – Az erősebb. – Maskara. – Martinovics. (B. M. művei. Bp., 1944)
    Bűvös éjszaka. Kisregény. Kisbán Miklós néven. (Kolozsvár, 1946)
    Reggeltől estig. – Bűvös éjszaka. Két kisregény. (Romániai magyar írók. Bukarest, 1981)
    Megszámláltattál… Regény. A bevezető tanulmányt Illés Endre írta. (Bp., 1982)
    Huszonöt év. 1945. Visszaemlékezések. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Major Zoltán. 8 táblával. (Bp., 1993)
    Erdélyi történet címmel Regénytrilógia. I–III. köt. Nemeskürty István kísérő tanulmányával. 8 táblával. (Bp., 1993)
    A nagyúr. (Felfedezett klasszikusok 3. Öt Attila-dráma. Vál., az előszót írta Nemeskürty István. Bp., 1994)
    A koronás tízes. Vál. elbeszélések. A borítón B. M. grafikája. (Remekírók Diákkönyvtára. Kolozsvár, 1998)
    Székely Bertalanról. Személyes emlékek. (Erdélyi csillagok. 2. Csíkszereda, 1998)
    The Writing on the Wall. I. They Were Counted. Az Erdélyi történet angol nyelvű I. kötete. (Az UNESCO kiadványa. Paris, 1999)
    Emlékeimből. 1932. Dávid Gyula előszavával és Mikó Imre B. M. emberközelben c. visszaemlékezésével. (Kolozsvár, 2000; 2. bőv. kiad. 2001)
    The Writing on the Wall. III. They Were Divided. Az Erdélyi történet angol nyelvű III. kötete. (London, 2001)
    Erdélyi történet. Regénytrilógia. I–III. köt. (A Kolozsvári Református Egyházkerület kiadványa. Kolozsvár, 2001; 2. kiad. 2002; 3. kiad. 2011)
    B. M. estéje. I. Levelek. Kolozsvár–Budapest–Casablanca–Tanger. 1944–1949. II. Váradi Aranka naplója. 1944–1955. Közzéteszi: Marosi Ildikó. (Kolozsvár, 2002)
    Vos jours sont comptés. Az Erdélyi történet francia nyelvű I. kötete. (Paris, 2002)
    Martinovics. Színmű. (Erdélyi magyar drámaírók. I–III. köt. Kolozsvár, 2003)
    The Phoenix Land. The Memoirs of Count Bánffy. (London, 2003)
    B. M. összes novellái. Szerk. Bánffy Katalin. (Kolozsvár, 2004)
    Vous étiez trop légers. Az Erdélyi történet francia nyelvű II. kötete. (Paris, 2004)
    Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja. (Kolozsvár, 2005)
    Erdélyi történet. I–III. köt. Egy kötetben. (B. M. művei. I. Bp.–Kolozsvár, 2006)
    Que le vent vous emporte. Az Erdélyi történet francia nyelvű III. kötete. (Paris, 2006)
    Milolu. – Reggeltől estig. – Bűvös éjszaka. Három kisregény. (B. M. művei. II. Bp.–Kolozsvár, 2007)
    Mesék felnőtteknek. Sajtó alá rend., szerk. és az előszót írta Sas Péter. 6 táblával. (Bp., 2007)
    Novellák. (B. M. művei. III. Bp.–Kolozsvár, 2008)
    B. M. összes drámái. Sajtó alá rend. Kereskényi Hajnal. (Kolozsvár, 2009)
    Trilogía transilvana. I–III. köt. Az Erdélyi történet spanyol nyelven. (Barcelona, 2009–2010)
    Drámák. A szöveget gondozta Dávid Gyula, az utószót írta Kereskényi Hajnal. (B. M. művei. IV. Bp., 2010)
    Emlékezések, irodalmi és művészeti írások. Sajtó alá rend. Dávid Gyula. (Kolozsvár, 2012)
    Erdélyi történet. I–III. köt. (Bp., 2012)
    Die Schrift im Flammen. Az Erdélyi történet német nyelvű I. kötete. Ford. Oplatka András. (Wien, 2012)
    Reggeltől estig. – Bűvös éjszaka. Két kisregény. (Bp., 2013)
    Egy erdélyi gróf emlékiratai: Emlékeimből. Huszonöt év. Az utószót Major Zoltán írta. (Bp., 2013)
    Verschwundene Schätze. Az Erdélyi történet német nyelvű II. kötete. Ford. Oplatka András. (Wien, 2013)
    Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja. Ill. B. M. (Bp., 2014)

     

    színművei: A kapitány fogadalma. Vígjáték. (Bem.: Kolozsvári Nemzeti Színház, 1894. febr. 2.)
    Naplegenda. Dráma. (Bem.: Nemzeti Színház, 1907. márc. 18. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1907. márc. 22.)
    A nagyúr. Színmű 3 felvonásban, előjátékkal. (Bem.: Magyar Színház, Budapest, 1912. dec. 28.)
    Az erősebb. Színmű 6 képben. (Bem.: Várszínház, 1918. márc. 21.)
    Maskara. Bolondság 3 felvonásban. (Bem.: Kolozsvári Nemzeti Színház, 1918. máj. 9.)
    A nagyúr. (Bem.: Nemzeti Színház, 1921. márc. 18.)
    Maskara. Bolondság 3 felvonásban elő- és utójátékokkal. (Bem.: Renaissance Színház, 1926. márc. 10.)
    Martinovics. Dráma 3 felvonásban, előjátékkal. (Bem.: Nemzeti Színház, 1929. febr. 8.)
    Martinovics. (Bem.: Kolozsvári Nemzeti Színház, 1935. ápr. 16.)
    Naplegenda. (Bem.: Kolozsvári Nemzeti Színház, 1938. dec. 22.)
    A nagyúr. (Bem.: Kolozsvári Nemzeti Színház, 1942. máj. 2.)
    A nagyúr. (Bem.: Nemzeti Színház, 1944. szept. 16.)
    Az ostoba Li. Kínai mesejáték 5 képben. (Bem.: Magyar Színház, Kolozsvár, 1946. okt. 29.)
    Martinovics. (Bem.: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, 1993. febr. 7.)

     

    kéziratban, a Ráday Könyvtárban: A béke angyala. Vígjáték 3 felvonásban. (1947) és Íme, az Ember. (1948). 


    F. m.: illusztrációi: Balázs Béla: Játékok: A fából faragott királyfi. Néma táncjáték. – A halász és a hold ezüstje. Bábjáték. B. M. és Berény Róbert rajzaival. (Bp., 1917)
    A fából faragott királyfi. Bartók Béla táncjátékának szövege. B. M. rajzaival. (A Magyar Királyi Operaház kiadványa. Bp., 1917)
    Fresques et frasques. B. M. karikatúrái. Ben Myll néven. (H. n., 1921)
    Képzőművész-politikai feladatok. B. M. elnöki megnyitó beszéde a Magyar Képzőművészeti Tanács ülésén. (Magyar Iparművészet, 1923)
    Reményik Sándor: Két fény között. Versek. Ill. B. M. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Bp., 1927)
    Az Erdélyi Helikon antológiája. I–II. köt. Versek, elbeszélések. Ill. Kós Károllyal. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. 1–2. kiad. Kolozsvár, 1927)
    Makkai Sándor: Magyar fa sorsa. A vádlott Ady költészete. Ill. B. M. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1927)
    Makkai Sándor: Ágnes. Regény. Ill. B. M. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1928)
    Székely Jenő: A Csehi család. Regény. Ill. B. M. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1928)
    Berde Mária: Seherezádé himnusza. Versek. Ill. B. M. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1928; Erdélyi írók művei. 2. kiad. Bp., 1929)
    Áprily Lajos: Ida hegyi pásztorok. Dráma, egy felvonásban. Ill. B. M. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1928)
    Berde Mária: Földindulás. Regény. I–II. köt. Ill. Kós Károllyal. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1930)
    Hunyady Sándor: Feketeszárú cseresznye. Színjáték 3 felvonásban. Ill. B. M. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1930)
    Tamási Áron: Ábel a rengetegben. Regény. Ill. Kós Károllyal. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1932; új kiad. 1944)
    Kemény János: Kutyakomédia. Regény. Tollrajzokkal ill. B. M. Számozott, bibliofil kiadásban is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. Kolozsvár, 1934)
    Tamási Áron: Ábel az országban. Regény. Ill. B. M. (Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadása. Kolozsvár, 1934; új kiad. 1944)
    Tamási Áron: Ábel Amerikában. Rgény. Ill. B. M. (Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadása. Kolozsvár, 1934; új kiad. 1944)
    Tompa László válogatott versei. Ill. B. M. (Kolozsvár, 1944)
    Tamási Áron: Ábel. Regénytrilógia. I–III. köt. A szöveget Z. Szalai Sándor gondozta. Ill. B. M. (Bp., 1984)
    Politikusportrék. B. M. karikatúrái. 1921. A Fresques et frasques új kiadása. Szerk. Gilicze Ágnes és Soóky Andrea. Mappában 21 táblával. B. M. Huszonöt év c. emlékiratának részletével. A bevezető tanulmányt Dávid Gyula írta. (Bp.–Kolozsvár, 2006). 

    Irodalom

    Irod.: Bárdos Arthur: B. M. díszletei. (Nyugat, 1913)
    Hatvany Lajos: B. M. (Csöndes napok és hangos esték. Visszaemlékezések. Wien, 1921)
    Szabó Mária: B. M. (Kelet, észak, dél. Arcképek és vázlatok a kisebbségi magyar irodalomról. Szerk. Szondy György. Bp.–Debrecen, 1928)
    Halász Gábor: B. M.: Emlékeimből. (Századok, 1934)
    Makkai Sándor: B. M.: Erdélyi történet. (Új Helikon, 1940 és Magyar Szemle, 2008)
    Paku Imre: Gr. B. M. emlékei a világháború utáni évekről. B. M.: Emlékeimből. (Budapesti Szemle, 1944)
    Marosi Péter: Mit ér Bánffy trilógiája? (Utunk 1957)
    Illés Endre: A dilettante. (I. E.: Krétarajzok. 2. bőv. kiad. Bp., 1970)
    Gergely Géza: Felfedezésre vár Kisbán Miklós, a színpadi szerző. (A Hét, 1972. 43.)
    Kuncz Aladár: Tanulmányok, kritikák. (Bp., 1973)
    Bányai László: B. M. közéleti szerepe. (Igaz Szó, 1973. 9.)
    Fogarassy László: B. M.: Huszonöt év. A budapesti Ráday-levéltár egy kiadatlan kéziratáról. (Soproni Szemle, 1974)
    Hegedűs Géza: Arcképvázlatok. Száz magyar író. (Bp., 1980)
    Illés Endre: A dilettante (I. E.: Mestereim, barátaim, szerelmeim. Bp., 1983)
    Major Zoltán: B. M. irathagyatéka (A Ráday Gyűjtemény évkönyve. Bp., 1984)
    Halmágyi Miklós: B. M.: Megszámláltattál… (Alföld, 1984)
    Fábián Ernő: A példaadás ekölcse. (Bukarest, 1984)
    Tóth Ágnes: B. M. drámái. (Színháztudományi Szemle 1985)
    Huszár Sándor: Valóság helyett délibábok. (Kortás, 1985)
    Pomogáts Béla: A számvetés regénye. B. M.: Erdélyi történet. (Literatura, 1986 és P. B.: Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Bp., 1990)
    Kolozsvári Grandpierre Emil: Perújrafelvétel. (Életünk, 1987)
    Pomogáts Béla: Egy konzervatív reformer Erdélyben. B. M. pályafutásáról. (Alföld, 1987)
    Nemeskürty István: Fél évszázad cselekvő tanúja. (Édes Erdély. Bp., 1988)
    Bajor Andor: B. M. Erdélyi története. (Erdélyi csillagok. Újabb arcok Erdély szellemi múltjából. Bp., 1990)
    Mezey László Miklós: A bonchidai várúr – B. M. (Mezey László Miklós–Pobori Ágnes: 20 történelmi arckép a 20. század magyar történelméből. Bp., 1991)
    Marosi Ildikó: B. M. lovai. (Látó, 1992)
    Szegedy-Maszák Mihály: Baltazár lakomája. (Protestáns Szemle, 1993)
    Dávid Gyula: B. M. utóélete a romániai magyar irodalomban. (Erdélyi Múzeum, 1993)
    Szegedy-Maszák Mihály: Látványszerűség és bibliai példázat B. M. írói műveiben. (Irodalomtörténet, 1993)
    Major Zoltán: Hagyomány és modernség B. M. életművében. – Tallián Tibor: A gróf szolgálatában. B. M. az Operaház élén. 1912–1918. (Protestáns Szemle 1993)
    Kronstein Gábor: Íróember mint külügyminiszter. B. M.: Emlékeimből. (Hitel, 1994)
    Köllő Károly: B. M., az Erdélyi Lapok főszerkesztője. (Erdélyi Múzeum, 1994)
    Benkő Samu: Nagyúr, kapás, mind egy rakás. B. M.: Erdélyi történet. (Kortárs, 1994)
    L. Simon László: B. M.: Huszonöt év. (Módszertani Lapok. Történelem, 1995)
    Marosi Ildikó: Adalékok a Szegedi Szabadtéri Játékok történetéhez. B. M. és Janovics Jenő rendezései. (Tiszatáj, 1995)
    F. Dózsa Katalin: B. M. gróf, a színházi látványtervező. (Tanulmányok Budapest múltjából. XXV. Bp., 1996)
    Murádin Jenő: B. M., a rajzoló és illusztrátor. – Benkő Samu: B. M., a közéletben. (Erdélyi Múzeum, 1999)
    Dávid Gyula: B. M. harmadik hazatérése. (Korunk, 1999)
    Ujfalussy József: Az intendáns: B. M. (Muzsika, 2000)
    Ablonczy László: B. M. élete, halála és feltámadása. 1–3. (Hitel, 2000)
    Seres Attila: Magyar–szovjet titkos tárgyalások Genovában, 1922-ben. B. M. magyar külügyiniszter feljegyzései. (Fons, 2001 és külön: Bp., 2001)
    Sas Péter: B. M. ismeretlen arca. Adalékok az életmű megismeréséhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2001)
    Dávid Gyula: B. M., az emlékiratíró. (D. Gy.: Írók, művek, műhelyek Erdélyben. Csíkszereda, 2003)
    Sájter Laura: B. M. Naplegenda című drámájának szecessziós sajátosságai. (Magyar Nyelvjárások, 2005)
    Takács Miklós: B. M. világa. (Kisebbégkutatás Könyvek. Bp., 2006)
    Szabó Imre László: B. M. közéleti tevékenysége Erdélyben 1926 és 1949 között. (Történeti Tanulmányok. 14. köt. Debrecen, 2006)
    Szegedy-Maszák Mihály: B. M. – a karikaturista. (Helikon, 2006)
    A nagyúr. B. M. emlékezete. Összeáll., vál., szerk. Sas Péter. (Bp., 2008)
    Szabó Imre László: B. M. Erdélyi trilógiájának társadalom- és korképe. (Történeti Tanulmányok. 16. köt. Debrecen, 2008)
    Gyémánt Csilla: „Testvériséget hozván a világra.” Gr. B. M. és Szeged. (Szeged [folyóirat], 2008)
    Szabó Imre László: Egy nonkonformista arisztokra: Gr. B. M. (Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Szerk. Papp Klára és Püski Levente. Debrecen, 2009)
    Simon László: A nagyúr. B. M. emlékezete. (Kortárs, 2009)
    Pomogáts Béla: A főrangúak lelkiismeretvizsgálata. B. M. (Kisebbségkutatás, 2009 és P. B.: A marosvécsi várban. Az Erdélyi Helikon íróiról. Bp., 2012)
    Kereskényi Hajnal: Minta a mennyezeten. B. M. drámáinak erdélyi kiadásairól. (Tiszatáj, 2010)
    Szebeni Zsuzsa: Az „ákombákom-firkától” a modern tervezőig. B. M. korai grafikai munkái. – Várady-Kusztos Györgyi: Dániel kerestetik! Gondolatok B. M. Erdélyi története és Dániel 5. Könyvének kapcsolatáról. – Sipos Gábor: B. M. tevékenysége az erdélyi református egyházban. (Magyar Szemle, 2010)
    Gr. B. M., egy nyughatatlan ember. B. M., Kisbán Miklós és Ben Myll vándorkiállítása. Kat. (Bp., 2011)
    Csapody Miklós: Király utca 14. B. M. utolsó kolozsvári évei. (Korunk, 2011)
    Pomogáts Béla: B. M. búcsúja a Monarchiától. (Látó, 2012)
    Szebeni Zsuzsa: Legenda B. M. palettájáról. (Magyar Szemle, 2012)
    B. M.-emlékkönyv. Szerk. Szebeni Zsuzsa. (Nemzeti Könyvtár. Magyar Írók. Bp., 2013)
    Váradi-Kusztos Györgyi: Akárha farsangba indulnának… B. M. három művének értelmező újraolvasása a történeti és kortársrecepció problémafeltevéseinek tükrében. PhD-értek. (Debrecen, 2013)
    Horváth Gábor: B. M. Erdélyi történetének kanonizációs kísérletei. (Esztétika, etika, politika. Tanulmányok. Szerk. Gyöngyösi Megyer és Inzsöl Kata. Bp., 2013)
    Pomogáts Béla: B. M. és az Erdélyi történet című regénye. (Valóság, 2013 és Erdélyi Toll, 2013)
    Bánffy Katalin: Ének az életből. Visszaemlékezés. (Bp., 2014)
    Kubinszky Miklós: B. M. emlékhelye Sopronban. (Magyar Szemle, 2014)
    Romsics Ignác: B. M. – Látogatás Neullyben. B. M. visszaemlékezése. (Rubikon, 2014. 1.)
    Babus Endre: B. M.-emlékév. Egy modern gróf „visszatér.” Bonchidától Helikonig. (Heti VG, 2014. 18.). 


    Irod.: Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Oradea–Nagyvárad, 1928)
    Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
    Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
    A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
    Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
    Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre és Madarász Elemér. (Bp., 1932)
    Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 1935)
    Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
    Keresztény magyar közéleti almanach. III. köt. Erdély. (Bp., 1940)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
    Magyar festők és grafikusok adattára. (Szeged, 1988)
    Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. I–V. köt. (Bp., 1990–1995)
    Encyclopaedia Hungarica. I–IV. köt. Főszerk. Bagossy László. (Calgary, 1992–1995)
    Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
    Az Erdélyi Szépmíves Céh emlékkönyve. 1924–1944 és 1990–1995. Összeáll. Tar Károly. (Kolozsvár, 1995)
    Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
    Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek és műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
    Bölöny József: Magyarország kormányai. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
    Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára. 1848–2007. (Bp., 2008). 

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu 2018

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu