Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Básti Lajos emlékezete
    Dsida Jenő
    Dsida Jenő és a Magyar Zsoltár
    Reményik Sándor
    Reményik Sándor, az utolsó erdélyi bárd

    Győry Dezső

    költő, író, újságíró

    Wallentínyi


    Született: 1900. március 19. Rimaszombat, Gömör-Kishont vármegye
    Meghalt: 1974. február 1. Budapest

    Család

    Sz: Wallentínyi Dezső (1873–1924) író, újságíró, középiskolai tanár, Győry Ida. Testvére: Wallentínyi Samu (1906–1968) szerkesztő, könyvkereskedő, antikvárius, Wallentínyi István, ill. Wallentínyi Ida és Wallentínyi Erzsébet.

    Iskola

    Középiskoláit szülővárosában végezte, ún. hadiérettségit tett (1918), majd tisztképző tanfolyamokon vett részt (1918–1919). A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német szakon tanult (1919–1920); közben, a Collegium küldötteként díszőrséget állt Ady Endre ravatalánál (1919). A hallei és a hamburgi kereskedelmi akadémián ösztöndíjasként tanult (1920–1922), Hamburgban okl. szerzett (1922).

    Életút

    Tanulmányai befejezése után Németországban mezőgazdasági munkás (1923). Visszatért a Felvidékre, a Kassai Hírlap munkatársa (1924), szerkesztője (1925), a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak szerkesztője (1925–1933), a Magyar Újság felelős szerkesztője (1933–1938). Beregszászon élt (1940–1949), majd Budapestre költözött, irodalmi lektorként tevékenykedett (1949-től).

    A felvidéki magyarság egyik jelentős költőjeként verseiben a kisebbségi magyar társadalom és általában a magyarság sorskérdéseit, a nemzetiségi helyzet ellentmondásait vetette fel. A „kisebbségi humánum” költőjeként az egyetemes emberség gondolatában akarta összehangolni a nemzetiségi és a dunavölgyi feladatokat. Műveiben a közösségi felelősség érdekelte, hivatását messianisztikus feladatnak tekintette. Fontos szerepet szánt a kisebbségi magyarságnak, szenvedéseik – véleményei szerint – nem hiábavalóak, általuk különleges tapasztalatokra lehet szert tenni; amelyeket aztán „világjobbító” célokra lehet használni. Ezen elveivel a megmaradásra, a nehézségek elviselésére ösztönzött, s a kisebbség irodalmát is e feladatoknak kívánta alárendelni. Első verseit németországi tanulmányai alatt írta, az itt megszületett művei és úti beszámolói adták első kötetének (Hangulatok és gondolatok dalban és prózában, 1921) anyagát. Korai líráját zárt formájú, balladás stílus jellemzi, majd a Felvidék tájainak „férfias hangú komor énekese” lett. Az Újarcú magyarok (1927) c. verseskötete az egész magyar irodalmi életben ismertté tette nevét, a kötetről Móricz Zsigmond írt elismerő sorokat, a címadó verssor szállóigévé vált, a kisebbségi létben felnövő első nemzedék magára ismert és büszkén vállalta ezt az elnevezést. Az eszmei-ideológiai alapok létrehozása mellett fontos szerepet vállalt a cseh-szlovákiai magyar irodalom intézményi hátterének megteremtésében, a Sarló- mozgalom megalapításában (Balogh Edgárral, Jócsik Lajossal, Szalatnai Rezsővel, 1928). Mint a Magyar Újság felelős szerkesztője rendszeresen foglalkoztatta a „sarlós” fiatalokat, majd megalapította a Csehszlovákiai Magyar Írókört (Vozári Dezsővel, 1937). A két vh. között kifejtett munkássága az antifasiszta és háborúellenes költészet és publicisztika élvonalába emelte (Magyar hegyibeszéd, 1940). A kötet címadó verse közel 400 soros poéma, amely tkp. egy kollektív önéletrajz, amely átíveli a felvidéki kisebbségi lét két évtizedes történetét. Versei gyakran a líra és a publicisztika sajátos határterületei: sokszor vezércikk-kereteket kitöltő mondanivaló tömörül össze költői ihletében érdes szövésű, agitatív verssé. Írásaiban, különös próza-verseiben mindenféle fasiszta ideológiát, szervezetet és csoportosulást elutasított: élesen fellépett a nácizmussal, a Hlinka-gárdával és a magyar szélsőjobboldallal szemben is. Csehszlovákia német megszállása után Prágából Pozsonyba költözött, 1941-től Beregszászon élt, teljes visszavonultságban; szinte kizárólag csak műfordítással foglalkozott.

    Budapestre nagy tervekkel érkezett: régi verseit szerette volna újra kiadni. A kialakuló új, dogmatikus irodalmi kultúra nem fogadta be verseit, értetlenül tekintett a nemzetiségi sors konfliktusait továbbra is napirenden tartó politikai költeményeire. Az 1950-es években lassan felhagyott a lírával. Romantikus ihletésű történelmi regényeket írt a dicsőséges magyar nemzet hőseiről: Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról, Zrínyi Miklósról, ill. az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiről. Munkái romantikus meséjükkel, színes előadásukkal, fordulatos cselekményszövésükkel hamar népszerűvé váltak. Legnagyobb sikerét azonban mégis regénytrilógiájával (Viharvirág, 1955; Sorsvirág, 1959; Tűzvirág, 1966) aratta, amely család emlékek nyomán beszélte el a felvidéki magyarság életét az 1848-as forradalomtól az 1919-es Tanácsköztársaság honvédő harcaiig. Prózai sikerei kellettek ahhoz, hogy mégis újra kiadják verseit (Zengő Dunatáj c. kötetéhez Fábry Zoltán írt előszót, 1957). Élete utolsó alkotói szakaszában ismét versekkel, elégikus költeményekkel jelentkezett, ill. mozgalmi múltjának emlékeit dolgozta fel.

    Emlékezet

    Budapesten (Lipótváros, V. kerület Sas utca [ = Guszev utca] 20.) élt és tevékenykedett (1949-től 1974-ig); a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Tiszteletére Győry Dezső-jutalmat alapítottak (a szlovákiai magyar irodalmi teljesítmények elismerésére, 1986?-ban). Emlékére Rimaszombatban Győry Dezső Napokat rendeznek (2003-tól). Szülőházát, Rimaszombatban és lakóházát Beregszászon (Munkácsi u. 26., a Beregszászi Művészeti Iskola falán, 1989-től; Ortutay Zsuzsa munkája) emléktábla jelöli. Viharvirág c. művét, regénytrilógiája első kötetét nagyapja, a Bem József hadnagyaként szolgált Kalla Mihály naplója alapján írta.

    Elismerés

    A Masaryk Akadémia Irodalmi Nagydíja (1932), József Attila-díj (1956, 1958, 1970).

    Szerkesztés

    A pozsonyi Magyar Diákszemle főszerkesztője (1930–1931).

    Főbb művei

    F. m.: Hangulatok és gondolatok dalban és prózában írott emlékei egy lírai útnak. (1–2. kiad. Galánta, 1921)
    Százados adósság. Versek. Ill. Cseh J. Lajos, H. Gerő Gusztáv, Tichy Kálmán. (Rimaszombat, 1923; 2. kiad. 1924)
    A láthatatlan gárda. Versek. (Rimaszombat, 1927)
    Újarcú magyarok. Versek. (Berlin, 1927)
    Hol a költő? Versek. (Kassa, 1931)
    A hegyek árnyékában. Versek. (Bratislava-Pozsony, 1936)
    Zengő Dunatáj. Versek. (Presov-Eperjes, 1938)
    Emberi hang. Versek. (Bratislava-Pozsony, 1940)
    Magyar Hegyibeszéd. Versek. (Bp., 1940)
    A veszedelmes ember. Czabán Samu élete. Ill. Végh Gusztáv. (Bp., 1950)
    Ismerd meg hazádat! Képes honismertető. (Bp., 1953)
    Az első honvédek. Reg. (Bp., 1953)
    Négy nap dörgött az ágyú. Reg. (Bp., 1953)
    A bujdosók tábortüze. Kisregény a szabadságharc idejéből. (Szabad Hazánkért Kiskönyvtár. Bp., 1954) Viharvirág. Regény a szabadságharc korából. A Száz esztendő c. regénytrilógiája I. kötete. Ill. Sebők Lajos. (Bp., 1955; 2–3. kiad. 1956; 4. kiad. 1961; 5. kiad. 1964; 6. kiad. 1968; 7. kiad. 1973)
    Zengő Dunatáj. Vál. versek. A bevezetőt Fábry Zoltán írta. (Bp., 1957)
    Vérehulló szerelem. Történelmi elbeszélések. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1957)
    Sorsvirág. Regény a szabadságharcot követő évekről. A Száz esztendő c. regénytrilógiája II. kötete. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1959; 2. kiad. 1960; 3. kiad. 1965; 4. kiad. 1970; 5. kiad. 1974; új kiad. 1998)
    A nagy érettségi. Regényes visszaemlékezések. A bevezetőt írta Halasi Andor. (Bp., 1960; cseh nyelven: Praha, 1964)
    Gömöri rengeteg. Reg. (Bp., 1960; 2. kiad. 1961)
    Szarvasbőgés. Reg. (Bp., 1960)
    Az élő válaszol. Vál. és új versek. A bevezetőt Dobossy László írta. (Bp., 1964)
    A vérvörös Vág. Reg. (Bp., 1964)
    Veronika. Reg. A vérvörös Vág c. művének 2. kiadása. Borító és kötésterv Zelenák Crescencia. (Bp., 1965)
    Tűzvirág. A Száz esztendő c. regénytrilógiája III. kötete. (Bp., 1966; 2. kiad. 1971; 3. kiad. 1975)
    Emberi hang. Vál. és új versek. Vál., szerk., a bevezetőt írta Sándor László. (Bp., 1970)
    Két végzetes korona. A Vérehulló szerelem c. művének átdolgozott kiadása. (Bp., 1973)
    Férfiének. Vál. és új versek. A bevezetőt írta Czine Mihály. (Bp., 1974)
    Kiáltó szó. Vál. versek. Vál., a kísérő tanulmányt írta Szeberényi Zoltán. (Csehszlovákiai magyar írók. Pozsony, 1983).

    Irodalom

    Irod.: Szalatnai Rezső: Gy. D. költészete. (Bratislava-Pozsony, 1936)
    Turczel Lajos: Vérehulló szerelem. (T. L.: Írások mérlegen. Tanulmányok. Bratislava–Bp., 1958)
    Kelemen János: Gy. D.: Zengő Dunatáj. (Kortárs, 1958)
    Szalay Károly: Gy. D.: Sorsvirág. (Kortárs, 1959)
    Somogyi Anna: Gy. D.: A nagy érettségi. (Irodalomtörténet, 1962)
    Dorogi Zsigmond: Gy. D.: Az élő nem válaszol. (Kortárs, 164)
    Féja Géza: A Dunatáj költője. (Kortárs, 1969)
    Szalatnai Rezső: Gy. D. lírája. (Sz. R.: Arcképek, háttérben hegyekkel. Esszék és emlékezések. Bp., 1969)
    Fábry Zoltán: Az elkötelezettség dicsérete. Gy. D. hetvenedik születésnapjára. (Alföld, 1970)
    Paku Imre: Gy. D. (Palócföld, 1970)
    Sándor Dezső: Gy. D. (Kortárs magyar írók vallomásai. Bp., 1971)
    Duba Gyula: Gy. D. költészete. (D. Gy.: Valóság és életérzés. Esszék, kritikák. Bratislava–Bp., 1972)
    Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája. Gy. D. csehszlovákiai költészete. Monográfia. (Bratislava, 1972)
    Gy. D. (Életem, emlékeim, találkozásaim. Visszaemlékezések. Szerk. Dorogi Zsigmond. Bp., 1973)
    Halálhír. (Népszabadság, 1974. febr. 6.)
    Tolvaj Bertalan: Gy. D. (T. B.: Az irodalom vonzásában. Tanulmányok. Bratislava–Bp., 1977)
    Szalatnai Rezső: Gy. D., a költő. (Napjaink, 1977)
    Mezey László: A kisebbség küldetése. Az „újarcú magyarok” messianizmusa. (Forrás, 1986)
    Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
    Turczel Lajos: Ismeretségem és barátságom Gy. D.-vel. (Irodalmi Szemle, 1990)
    Kovács Győző: Ceruzasorok Gy. D.-ről. (Palócföld, 1992)
    Fónod Zoltán: Üzenet. (F. Z.: A csehszlovákiai magyar irodalom. 1918–1945. Bp., 1993)
    A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona. 1918–1995. Főszerk. Fónod Zoltán. (Pozsony, 1997)
    Magyar prágaiak – prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. (Prága, 2002)
    Vigh Károly: Gy. D., a vox humana és az újarcú magyarok költője. (Hitel, 2002)
    Móricz Zsigmond: Új arcú magyarok. Gy. D. versei. M. Zs. írásának újraközlése. (Gömörország, 2006)
    Máté László: Gy. D. újságírói munkássága. (Nyelvünk és kultúránk, 2010).

    Megjegyzések

    Eredeti neve Wallentínyi Dezső volt, édesanyja leánykori nevét vette fel.

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu