Család

Református családból származott. Sz: Halász János postafelügyelő, Schwartz Ilona. Hatan voltak testvérek. Testvérei közül: Bódiss Kálmánné Halász Iréne és Halász Gabriella. F: 1949-től Halmi János (1894–1980) református lelkész, könyvtáros, egyetemi magántanár.

Iskola

A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen természetrajz–kémia szakos középiskolai tanári okl. és bölcsészdoktori okl. szerzett (1935).

Életút

A Szőlészeti Kutatóállomás Talajtani Részlegének segédkutatója (1925–1934). Tanulmányai befejezése után a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének tanársegéde (1934–1938); közben a Tihanyi Biológiai Intézetben a Balaton és a tihanyi Belső-tó algáit vizsgálta (1934 és 1935), majd a bécsi Collegium Hungaricum állami ösztöndíjasa (1936–1938). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Természettudományi Múzeum Növénytára, ill. Növénytani Részlegének gyakornoka (1938–1941), beosztott középiskolai tanára (1941–1950), muzeológusa (1950–1960), nyugdíjazták (1960). H. Halász Márta 1949 őszén magántanári habilitációért folyamodott. Jóllehet sikeres habilitációs előadást tartott a magántanári kinevezést nem kapta meg, mert ezt a fokozatot időközben megszüntették! 1951-ben kérvényt írt az MTA-nak, hogy addigi tudományos tevékenységét ismerjék el a kandidátusi fokozattal. Ezt azonban az Akadémia elutasította, mert nem volt magántanári habilitációja! Ugyanakkor kapott egy felszólító levelet, hogy addigi tudományos tevékenységét összefoglalva pályázza meg a kandidátusi fokozatot! H. Halász Márta a felszólításnak eleget téve közel 200 oldalon beszámolt addigi tudományos eredményeiről, elsősorban a harkányi mikrovegetációs kutatásairól. Az MTA–TMB 1959. nov. 10-én az Elnök Tanács 29/1958. sz. tvr. 1.§. 1. bekezdése alapján H. Halász Márta a kandidátusi kérvényét elutasította! Algológiával, mikrovegetáció-kutatással, elsősorban Magyarország addig feltáratlan nagyobb állóvizeinek és tavainak planktonvizsgálatával, valamint különböző tőzeges lápok, hévforrások és szénsavas források algavegetációjának kutatásával foglalkozott. Alapvetően új megállapításokat tett a soroksári Duna-ág algapopulációjával kapcsolatban, monográfiában dolgozta fel a Velencei-tó planktonjait. A Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság Rheuma- és Fürdőkutató Intézetének felkérésére hozzákezdett a fővárosi hévizek és gyógyforrások, ill. a Székely Borvízkutató Társaság megkeresésére nekilátott a székelyföldi borvízforrások és lápok algológiai vizsgálatához. Kutatásai során jelentős eredményeket ért el a hazai alga- előfordulások jellegzetes biotópjainak tanulmányozása terén, egyúttal fejlődéstani vizsgálatokat végzett cianobaktériumokon, ún. kékalgákon, az Anabaena, az Anabaenposis és a Microchaete nemzetségekben több új fajt is elsőként írt le.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.