Névpont.hu

Keresés a következőre: Keresnivaló

    Részletes keresés

    Legfrissebb publikációk
    Abody Béla
    Abody Béla. Egy groteszk zseni
    Bajor Gizi
    Lészen ágyú!
    Wartha Vince

    Csapláros István

    irodalomtörténész


    Született: 1910. június 28. Baja, Bács-Bodrog vármegye
    Meghalt: 1994. június 30. Varsó

    Család

    Sz: Csapláros Sándor (†1936) tanító Borota községben, Nagy Rózsa malom-tisztviselő. F: 1956-tól Doroszkiewicz, Halina, a lengyel társadalombiztosító intézet tisztviselője, majd könyvelő. Nevelt fiai (felesége első házasságából születtek): Piekarski, Edward (1943–) és Piekarski, Andrzej (1945–).

    Iskola

    A bajai IV. Béla Reálgimnáziumban éretts. (1928), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen magyar–francia (1933) és német szakos középiskolai tanári okl. (1937); bölcsészdoktori okl. (1935), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) gazdasági szaktanári okl. szerzett (1941). A breslaui egyetemen (1931), a párizsi Sorbonne-on is tanult (1943). Az irodalomtudományok kandidátusa (Varsó, 1961; honosítva: Bp., 1964), doktora (1985); habilitált (a Varsói Egyetemen, 1961. dec.).

    Életút

    Pécsett önkéntes katonai szolgálatot teljesített (1933–1934), a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténet Tanszék gyakornoka (1934–1940), tanársegéde (1940). A pécsi bölcsészkar megszűnése után a pestszentlőrinci Állami Kereskedelmi Középiskola (1940–1943), az Állami Gyakorló Kereskedelmi Főiskola r. tanára (1943–1948), a varsói Magyar Kulturális Intézet vezetője (1948–1955), kulturális tanácsadója (1955–1961). A Varsói Egyetem magyar lektora (1949–1951), a Magyar Filológiai Tanszék előadó tanára (1951–1955), tanársegéde, egy. adjunktusa (1955–1962), egy. docense (1962–1971), tanszékvezető egy. tanára (1971–1980), nyugdíjas professzora (1980-tól).

    Magyar–lengyel és magyar–francia irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a magyar irodalom lengyelországi, ill. a lengyel irodalom magyarországi recepciójának vizsgálata, a lengyelországi sorskérdések (elsősorban a lengyel nemzeti felszabadító harcok) 19. sz.-i magyar irodalmi művekben való megjelenésének feltárása terén.

    Először 1939-ben töltött hosszabb időt Lengyelországban, épp akkor, amikor az ország lerohanásával megkezdődött a II. vh. Aktív szervezői tevékenységet fejtett ki különböző lengyelbarát társaságokban és mozgalmakban (1940-es évektől). A II. vh. után megbízták a magyar–lengyel kulturális egyezmény (1948. dec.) alapján megnyílt varsói Magyar Kulturális Intézet vezetésével és az egyetem lektori feladataival (ugyanekkor Krakkóban is nyílt egy Magyar Kulturális Intézet, a két intézet 1955. évi egyesülése után kulturális tanácsadói címmel bízták meg). Egy újabb kulturális egyezmény a Varsói Egyetemen Magyar Filológiai Tanszéket állított fel, ahol leíró nyelvtani és irodalomtörténeti előadásokat tartott (1957/58-ban végzett az első évfolyam).

    Elismertség

    A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság alapító tagja, a Magyar Irodalomtörténeti és a Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja. A Magyar Mickiewicz Társaság és a varsói Adam Mickiewicz Irodalmi Társaság tagja, a Lengyel–Magyar Társaság vezetőségi tagja. Az Association Internationale de Littérature Comparée tagja.

    Elismerés

    Munka Érdemrend (arany, 1979); Lengyelországért Érdemérem (1977), Lengyelország Újjászületése (= Polonia Restituta) lovagkeresztje (1979), Lengyelországért Érdemrend Arany Fokozat (1980). Lotz János-emlékérem (1977), Szocialista Kultúráért.

    Főbb művei

    F. m.: Théophile Gautier és a magyarok. Egy. doktori értek. (Pécs, 1935)
    Tóth Kálmán ismeretlen levelei. – Tóth Kálmán ismeretlen verse. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1937)
    Mikor és hol találkozunk először a magyar irodalomban Tóth Kálmán nevével? (Irodalomtörténeti Közlemények, 1939)
    Lengyel sors- és nemzettudat a magyar irodalomban. (Apollo, 1939)
    A magyarság lengyel tükörben. Tények és feladatok a lengyel irodalom magyar vonatkozásainak területén. 1–2. (Debreceni Szemle, 1940)
    A Karthausi forrásaihoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1940)
    Tótnyelvű magyar szépirodalom. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1940)
    Munkás és irodalom. (Katholikus Szemle, 1940)
    A múlt század lengyel irodalma Magyarországon. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1941 és Láthatár, 1941)
    Tóth Kálmán és a franciák. (Irodalomtörténet, 1941)
    A XIX. század közepi Magyarország képe egy francia festő művészetében. (Magyarságtudomány, 1942)
    A lengyel irodalom Magyarországon. (Lengyel Könyvtár. Bp., 1943)
    La révolution de Cracovie de 1846 et la Hongrie. (Revue d’histoire comparée, 1947)
    Magyarok és lengyelek. (Magyarország és Kelet-Európa. Bp., 1947)
    Zarys elementarnej gramatyki jezyka wegierskiego. (Warszawa, 1955; 3. kiad. Warszawa–Lódz, 1966)
    A magyar irodalom útja Lengyelországban. 1830–1918. (Filológiai Közlöny, 1958)
    Magyarország Kraszewski publicisztikai munkásságában. Lengyel nyelvű összefoglalással. (Rocznik Biblioteki PAN w Krakówie, 1958)
    Le chémin de la littérature hongroise en Pologne. (Acta Litteraria, 1959)
    Sárosy Gyula, a romantika korának költője és Lengyelország. Kand. értek. Lengyel nyelven. (Warszawa, 1961)
    Sprawy polskie w literaturze wegierskiej epoki Oswiecenia. (Warszawa, 1961)
    Historia prasy czeskiej, slowackiej, wegierskiej i bulgarskiej (Warszawa, 1962)
    Maria Konopniczka két budapesti levelezője. (Filológiai Közlöny, 1962)
    Kraszewski és Magyarország. (Irodalomtörténeti füzetek. 39. Bp., 1963; lengyelül: Warszawa, 1964)
    Magyar irodalomkutatás a Varsói Egyetem Magyar Filológiai Tanszékén. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964)
    „Polak, wegier – dwa bratanki.” (Slavica, 1964)
    Das Echo des polnischen Aufstandes im Januar 1863 in der ungarischen Literatur. (Studia Slavica, 1964)
    Adalékok „Az ember tragédiája” lengyelországi fogadtatásához. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965)
    Vuk Stefanovic Karadzic und die ungarische Literatur. (Slavica, 1965)
    Endre Ady et les mouvements révolutionnaires en Pologne en 1905–1907. (Acta Litteraria, 1968)
    Teodor Tomasz Jez nézetei a magyar–délszláv megbékélésről. (Tanulmányok a lengyel–magyar irodalmi kapcsolatok köréből. Szerk. is. Többekkel. Bp., 1969)
    Karel Capek műveinek magyar fogadtatása. (Filológiai Közlöny, 1970)
    Histoire de la Société Hongroise de Mickiewicz. (Slavica, 1971)
    Vörösmarty egy lengyel tárgyú verse. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1971)
    Johann Praun als Übersetzer. (Zeitschrift für Slawistik, 1974)
    Egy XX. század eleji lengyel regény a magyar–szlovák viszonyról. (Zbornik Filozofickej Fakulty Univerzity Komenského. Philologica. 25. Bratislava, 1974)
    A Szózat szerepe az 1860–1862. évi lengyel hazafias mozgalmakban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975)
    Francia elemek szerepe a felvilágosodás korabeli magyar irodalom Lengyelország iránti érdeklődésében. („Sorsotok előre nézzétek!” A francia felvilágosodás és a magyar kultúra. Tanulmányok. Szerk. Köpeczi Béla. Bp., 1975)
    Egy magyar szabadsághős, Rényi Ferenc legendája az angol, a finn, az ír és a lengyel irodalomban. (Filológiai Közlöny, 1976)
    Die Anfänge der Rezeption der polnischen Literatur in Finnland. Erste Etappe bis zum Jahre 1918. (Kwartalnik Neofilologiczny, 1976)
    Jókai útja a lengyelországi átlagolvasóhoz. (Magyar Könyvszemle, 1976)
    A felvilágosodástól a felszabadulásig. Tanulmányok a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok köréből. (Elvek és utak. Bp., 1977)
    Ady i Sienkiewicz. (Przeglad Humanistyczny, 1978)
    1939 szeptembere. (Alföld, 1979)
    Bálint Balassi wegierski poeta Renesansu (Tarnów, 1982)
    Fejezetek a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok történetéből. Monográfia. (Bp., 1983)
    A lengyel kérdés a felvilágosodás korának magyar irodalmában. A habilitációs tézisek átd. változata. Monográfia és doktori értek. (Bp., 1984; lengyelül: Warszawa, 1962)
    Das Echo des Novemberaufstandes in Spiegel der damaligen öffentlichen Meinung in Ungarn. (Slavica, 1984)
    A lengyel irodalom Magyarországon. Fejezetek a lengyel irodalom magyarországi fogadtatásának történetéből. Monográfia. (Modern filológiai füzetek. 37. Bp., 1985)
    Lengyelek a régi magyar színpadon. Régi magyar színpadunk lengyel repertoárja. (Színháztudományi Szemle, 1985)
    Kosztolányi Dezső és a lengyel irodalom. (Irodalomtörténet, 1985)
    A magyar polonofil költészet kezdetei. (Magyar–lengyel közelítések. Tanulmányok a KLTE Lengyel Nyelv és Irodalom Tanszéke 1984. nov. 13–14-én rendezett konferenciájának anyagából. Szerk. D. Molnár István. Debrecen, 1985)
    Ferenc Kölcsey and the Polish Question. 1831–1834. (Hungarian Studies, 1987)
    Jó barátok görbe tükörben. Magyar, lengyel anekdoták és más történetek. (Közös dolgaink. Bp., 1987)
    Heilprin Mihály, az 1848–1849-es magyar szabadságharc elfeledett költője. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1989)
    „Búsul a lengyel…” (Néprajzi Látóhatár, 1993)
    A magyar szabadságharc bukása és a januári lengyel felkelés kitörése között. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1993)
    Gyalog négyszáz kilométeren át a háborús Lengyelországon. („Ott Északon…” Magyarok a lengyel szeptemberről. Szerk. Kiss Gy. Csaba. Bp., 2009)
    szerk.: Kocham twój kraj. Antológia wierszy wegierskich o Polsce. Vál., összeáll. (Kraków, 1971)
    Petőfi: Poezje wybrane Warszawa. Szerk. Kaltenbergh, Lew-vel. (Warszawa, 1973)
    Antologia poezji wegierskiej. Vál., összeáll. Kerényi Gráciával, Sieroszewski, A.-val. (Warszawa, 1975)
    Studia z dziejów stosunków literackich polsko-wegierskich. Szerk. (Warszawa–Poznan, 1977)
    Bibliografia literatury polskiej Finlandii. Bibliografia literatury finskiej w Polsce. Trzciaska-Major, J.-vel. (Warszawa, 1981)
    Bratankowie w krzywym zwierciadle. Antologia anekdot polsko–wegierskich Szerk., sajtó alá rend. (Warszawa, 1986)
    Polskie glosy o kulturze wegierskiej. Lengyel hangok a magyar kultúráról. Összeáll. (Warszawa, 1988)
    ford.: lengyel nyelvre: Bárdos László: A dzsidás kapitány. Ifjúsági regény. (Warszawa, 1956).

    Irodalom

    Irod.: A m[agyar] kir[ályi] Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta, szerk. és kiad. vitéz Szabó Pál. (Pécs, 1940)
    Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
    Kovács Endre: Cs. I.: Kraszewski és Magyarország. (Századok, 1965)
    Cs. I. 60 éves. (Helikon, 1970)
    T. Erdélyi Ilona: A felvilágosodástól a felszabadulásig. Tanulmányok a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok köréből. (Helikon, 1978)
    Sziklay László: Cs. I. hetven éves. (Helikon, 1980)
    Molnár István: Cs. I. hetven éves. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1980)
    Kovács István: Cs. I.: Fejezetek a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok történetéből. (Irodalomtörténet, 1985)
    Körmendy Adrienne: Cs. I.: Fejezetek a magyar–lengyel irodalmi kapcsolatok történetéből. (Magyar Tudomány, 1985)
    T. Erdélyi Ilona: Cs. I. hetvenöt éves. (Helikon, 1985)
    Halálhír. (Magyar Nemzet, 1994. júl. 2.–Népszabadság, 1994. júl. 6.)
    D. Molnár István: Cs. I. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1994).

    Megjegyzések

    Gulyás: téves születési adat: júl. 28.!

    Szerző: Kozák Péter
    Műfaj: Pályakép
    Megjelenés: nevpont.hu, 2013

    Foglalkozások

    agrárpolitikus (13), állatorvos (70), állattenyésztő (16), antropológus (12), atléta (18), bakteriológus (14), bányamérnök (38), belgyógyász (77), bencés szerzetes (30), bibliográfus (22), biofizikus (12), biokémikus (36), biológus (178), bíró (13), bőrgyógyász (17), botanikus (61), ciszterci szerzetes (16), csillagász (16), diplomata (27), edző (69), egyházi író (20), énekes (14), entomológus (24), építész (66), építészmérnök (26), építőmérnök (31), erdőmérnök (44), esztéta (32), etnográfus (77), evangélikus lelkész (13), farmakológus (18), feltaláló (20), festő (120), festőművész (117), filmrendező (14), filológus (56), filozófus (75), fizikus (108), fiziológus (14), fogorvos (18), földbirtokos (12), földmérő mérnök (19), folklorista (32), fül-orr-gégész (22), gazdasági mérnök (99), gazdasági vezető (10), gazdaságpolitikus (23), genetikus (12), geofizikus (14), geográfus (53), geológus (69), gépészmérnök (152), grafikus (66), gyermekgyógyász (34), gyógypedagógus (14), gyógyszerész (38), hadtörténész (15), helytörténész (14), hidrológus (13), honvéd tábornok (59), honvédtiszt (21), iparművész (16), író (903), irodalomtörténész (265), jezsuita szerzetes (11), jogász (300), jogtörténész (18), karnagy (12), kémikus (169), kertész (31), kertészmérnök (20), klasszika-filológus (42), kohómérnök (23), költő (173), könyvtáros (63), közgazdász (169), kritikus (52), kultúrpolitikus (19), labdarúgó (32), levéltáros (88), matematikus (93), mérnök (672), meteorológus (14), mezőgazda (118), mezőgazdasági mérnök (98), mikológus (12), mikrobiológus (22), miniszterelnök (15), műfordító (196), műgyűjtő (17), művelődéstörténész (34), művészeti író (14), művészettörténész (90), muzeológus (81), nagybirtokos (63), neonatológus (14), neurológus (41), neveléstörténész (11), növénynemesítő (29), numizmatikus (10),


    © Névpont, 2018. | A címszavakat írta, szerkesztette: Kozák Péter | Kapcsolat: kozakpeter@nevpont.hu, nevpont@kozakpeter.hu